 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| Majrés (6862) 12.07.03 18:48:06 | ||
|
senki sem olvassa ? :( | |
| Dzsina55 (58614) 12.07.03 19:11:21 | ||
|
Én már elolvastam!!Nagyon tetszik!!Bárcsak tudnék én is ilyet írni! | |
| Bogi2001 (22306) 12.07.03 19:38:00 | ||
|
Végetért a tábor és ma(3. -án) fogom megírni a harmadik fejit. | |
| Bogi2001 (22306) 12.07.03 19:56:52 | ||
|
3. fejezet
Angela hosszú ideje sétált már a fekete ló mellett, mire megpillantott egy barna-fehér pinto kancát. A lány tudta, hogy a pinto követni fogja a fekete gyönyörűséget, akit időközben Holdfénynek nevezett el. Elsétált a pinto mellett. Holdfény követte őt, a pinto pedig Holdfényt. Így csatlakozott hozzájuk a többi ló is, Angela pedig visszavezette őket a legelőre. Mindegyik legelni kezdett, kivéve a fekete kancát, aki odament Angelához és finoman belefújt a hajába. Így akarta megköszönni, hogy a ménesnek nem esett semmi baja. Eközben Liz egy számítógépes játékkal játszott a szobájában. Házakat kellett felépíteni és berendezni. Liz nagyon szerette ezt a játékot, de nem lelte örömét benne a barátnője nélkül. Nagyot sóhajtott, és ellökte magát az asztaltól. A görgőlábas széke egyenesen az ágyhoz gurult, Liz pedig levetette magát rá. Felfele nézett, a semmibe. Vagyis nem pontosan. Emeleti szobájának a tető miatt kissé dőlt falára lovas képek voltak erősítve, ezek bámultak vissza rá. Habár még sosem lovagolt, sokszor látta Angelát lovagolni, és ő is megszerette ezeket az állatokat. Hirtelen ötlettől vezérelve felpattant, gyorsan kihúzta az íróasztala egyik fiókját, és kivett belőle egy nyakláncot, amin egy ezüstös lófej dísz himbálódzott vígan. Ez volt Angelával a barátság-nyakláncuk. Felvette, és leviharzott a lépcsőn. - Anyu – állt meg anyja dolgozószobájának ajtajában. – Lovagolni szeretnék. Az első lecke napján Liz izgatottan készülődött. A lehető legkényelmesebb pólóját és farmerét vette fel. Ma fog először lovagolni! Kellemes, bizsergető érzés járta át egész testét, most volt először boldog, mióta Angela elment. Felvette a nyakláncát, és reménnyel telt szívvel kilépett a szobájából. Ugyanebben a pillanatban Angela is felvette az ő nyakláncát, hisz ma fog először felülni Holdfényre, szüksége van a szerencsére. Anyja azt mondta, hogy csak akkor fogják be Holdfényt, hogyha már felengedi Angelát a hátára, és csak akkor vesznek neki felszerelést, ezért Angelának szőrén kellett megülnie a kancát. A lány dobogó szívvel indult el a kerítés nélküli legelőre. Amikor Holdfény meglátta, felemelte a fejét, és odaügetett hozzá. - Szia, Holdfény – simogatta meg Angela a ló bársonyos orrát. – Ma eljött a nagy nap: fel fogok rád ülni – a ló belefújt a tenyerébe, mintha értené, amit mond. Angela távolabb ment az úttól, Holdfény pedig követte. Angela nagy lélegzetet vett, mintha csak le akarna merülni a víz alá, és rátette Holdfény hátára a kezét. Azután lassan elkezdett ránehezedni. Holdfény kíváncsian nézte, de nem mozdult. Angela eközben már teljes súlyát a lóra tette, és felhúzódzkodott annyira, hogy a lába már nem érintette a földet. Még jobban felhúzta magát, éppen olyan magasságba, hogy át tudja emelni a lábát a ló háta fölött. Óvatosan felemelte a jobb lábát, és átlendítette Holdfény hátán. Sikerült! Ebben a pillanatban ült fel Liz egy Csillagfény nevű lóra. Mindketten picit megszorították a lovuk oldalát. – Gyerünk! Angela teljes meggyőződéssel volt róla, hogy Holdfény és ő összeillettek. Liz ugyanezen a véleményen volt Csillagfénnyel. Ezzel a pillanattal összekötöttek négy szívet: az övékét, és a lovaikét. | |
| Kyra76 (59204) 12.07.03 20:08:36 | ||
|
Bogi2001: Jó lett, bár most olvasom először :)
Csacsizó: Most már nem hagyod félbe a dolgokat, és ez jó. Viszont a második felében sok volt a párbeszéd. Majrés: ne hagyd abba! | |
| Panka0204 (50739) 12.07.03 22:42:52 | ||
|
bogi: jó lesz, csak így tovább!
csacsizó:így már sokkal szebb! folytasd! majrés: annyira jó, folytasd mindenképpen! | |
| JumpHorse (50360) 12.07.04 10:25:07 | ||
|
Majrés: Egyre kevesebb a hiba és szuper lett. Én olvasom ;) | |
| hazza (34194) 12.07.04 10:52:11 | ||
|
Sziasztok!
Most kezdem új könyvemet, amelyet számos másik kötet követ majd. Fejezetenként rakom fel az első kötetét. Szereplők(Fő): Liza(főszereplő), Victoria, Maya, Krisztina, Rob, Musti, Micheal Ló szereplők: Paskar(Liza lova), Fuszér(Fűszer), Felleg, Potato, Jenny Családfa: Lizának Rob és Krisztina a szülei. Testvére Musti. Musti lova Fuszér. Krisztina lova Felleg. Rob bankár, szinte sosincs itthon. Maya Liza barátnője. Lova Jenny. Victoria Liza ellensége, mindig keresztbe tesz neki. Lova Potato. Bevezető: Liza családjával egy western farmon él. Ő is, akárcsak testvére és Édesanyja él-hal a western lovaglásért. Lovával már több ilyen vetélkedőn vett részt. Most elérkezett 15. születésnapja. Ennek alkalmául, úgy dönt, hogy nem ajándékot kér hanem azt, hogy Paskarral részt vehessen egy versenyen. Öccsének, Mustinak is bejön az ötlet de ő még túl kicsi a versenyzéshez. Liza nem szívesen társalog vele,ezért Musti eldönti, hogy egyedül fog gyakorolni pónijával a következő westernes vetélkedőre. Képek, leírások: Paskar Nem: Csődör Szakág: Western Gazda: Liza Paskar sok versenyt megnyert kezdő ló hívén. Viszont a mostani verseny már nagy kihívás. Fajta: Quarter horse Musti és Fuszér Fuszér egy herélt Sport póni akit nem western lovaglásra tenyésztettek ki. Viszont nagyon jóba van Paskarral akit mindig szívesen utánoz, amikor gyakorolja a feladatokat. Musti egy 7 éves kisfiú akinek nagyon tetszik ez a sport. 
Liza Kedves lány nagyon sokat ért a lovagláshoz. Kedvenc szakága a western lovaglás mellyel már sok dobogós helyet ért el. Lova Paskar. Micheal Liza edzője. (Tudom, hogy nem az összes szereplő de azokat meg lehet ismerni a szövegben. :)) | |
| Majrés (6862) 12.07.04 12:06:08 | ||
|
adus jó lesz ez :)
de szerintem Pascal-t akartál írni nem Pakart, vagy tévedek ? | |
| Majrés (6862) 12.07.04 12:20:17 | ||
|
Jumphorse: köszi :D amúgy ha találsz híbát akkor szólj mert bedöglött a word-ben az ellenőrzés >< | |
| Bogi2001 (22306) 12.07.04 12:49:14 | ||
|
Majrés: híba helyett hiba. Ez is hibának számít?XD
Egyébként 1-2 óra múlva jön a kövi fejezet;) (azért nem tom pontosan mert közbe képet szerkesztek majd) | |
| Majrés (6862) 12.07.04 12:52:43 | ||
|
Bogi2001 most szimplán lusta voltam azt kijavítani xD amúgy meg a történetben a hiba ... :D | |
| Majrés (6862) 12.07.04 13:42:25 | ||
|
itt a kövi fejezet :))
Josh-sal bementünk a konyhába, és ittunk pár pohár jó hideg limonádét. Ez életmentő volt, kegyetlen meleg van oda kint, legszivesebben meg mártóznék a legközelebbi folyóban. Ezen el gondolkoztam. Három mérföldre van egy bekerített rezervátum, amin végig megy egy folyó amihez lejárnak a vadlovak inni. De jó is lenne el menni oda… Legalább le hűtenénk magunkat, és talán kis szerencsével látnánk vadlovakat is. -Szerinted a rezervátumban nem száradt ki még az a folyó? – törte meg a nagy csendet Josh, közben az ablakon keresztül nézett ki a folyó irányába. - Biztos hogy nem! – meg eszem a kalapom ha ő is arra gondlt amire én! - Nincs kedved fürödni egyet? - Ez kérdés? Naná hogy van! – Na ez már több mint telepátia. Megbeszéltük hogy egy óra múlva indulunk. Úgy gondoltam Ezredest nyergelem fel, úgy is már rég mozgatta meg magát. Biztos örülni fog, persze miután a pokolba küldött, hogy ilyen melegben dolgoznia kell. Gyorsan felmentem a szobámba és magamra kaptam a fürdőruhámat, és egy térdig érő nadrágot. Mielött ki hoztam volna Ezredest a legelőről, megnéztem hogy van-e mindenhol friss víz. Látszólag Szellő megsértődött, hogy miért nem őt viszem ki terepre, azok a gyilkos szempárok! Ezért még kapni fogok, érzem. Mikor be mentem a nagy karámba, és szólítottam a pej heréltet, boldogan ügetett oda hozzám. Azt hitte a buta hogy kap egy kis édességet, de majdhogy nem megölt a szemeivel mikor a kötöféket raktam rá és el kezdtem vezetni. -Majd nem fogsz rám pikkelni, ha meg tudod hova is megyünk nagy fiú!- mondtam neki és kikötöttem. Kihoztam a pucoló ládát, az univerzális angol nyerget és a hozzá voló kantárt, azt hittem meg szakadok, de nem akartam többször fordulni. Imádom ennek a lónak kitisztítani a patáit, felkérem neki és szinte tartanom sem kell, ez inkább a hátsó lábaknál fontos, azt is majdnem magának tartja, persze azért szeret rám támaszkodni. Volt már hogy el feledkezett arról, hogy magát kéne tartania és rám támaszkodott teljes test súlyával, én ekkor el engedtem a lábát és rögtön le ült a buta. Jót nevettem akkor rajta, persze akkor is én voltam a gonosz. Gyorsan felnyergeltem, de ügyeltem arra hogy ne legyen csomós a szőre sehol, és a nyereg is jól illeszkedjen rajta. A végén lefújtam a lovat bögöly és légy írtó szerrel, hogy legalább azoktól mentesek legyünk. Még gyorsan magamra kaptam egy western kalapot ,s úgy szálltam fel. Ekkor még nem oldottam el a kötelet, mivel még húztam egyet a hevederen, és csak ezután engedtem el. Mivel Josh még nem ért ide a saját lovával, Rebecával, úgy gondoltam eléjük megyek. Ám amint kiléptünk a kapun Ezredessel, egy fekete kanca ügetett felénk, lovasával eggyütt. Josh is western kalapot viselt, azon kívül csak egy térdig érő nadrág volt rajta. Majdnem arra vetemedtem egész úton, hogy mögöttük menjek, csak azért, hogy nézhessem őt! Így póló nélkül festői látványt nyújtott. Huh, elég az álmodozásból! Rebeca egy öt éves fekete musztáng kanca, Szellővel egy idős, sokáig eggyüt is voltak, de végül Josh-hoz került. Szemlátomást nem örült neki, hogy Ezredessel jövök Szellő helyett. Le lehetett olvasni róla, hogy “na várjál csak, beköplek Szellőnek!!” -Na indulunk? Itt fogok élve meg sülni! – szóltam, majd el indítottam Ezredest egy ösvényen, de Josh nem akart elindulni. -Már érzem az égett bőr szagot! – Szólt oda viccelődve, vér vörös fejjel nyújtottam rá ki a nyelvemet! Uhh, az a mosoly … “NE! ne gondolj rá!! Ne is merj!!” utasítottam magamat! Ő már tizenkilenc éves, én meg csak alig múltam tizenhat, semmi esélyem… | |
| Majrés (6862) 12.07.04 13:42:50 | ||
|
-Vajon el fogunk érni még ma a folyóhóz? – Merengtem magamban és Joshra néztem, ő vállat vont és még mindig azzal a szív döglesztő mosolyával nézett engem.
-Én már komolyan szeretnék fürdeni egyet! - Ohh fürdeni akarsz? Mért nem ezzel kezdted!? – szólt oda hozzám, és vágtába ugratta a kancáját, majd mikor mellénk értek elővett valamit a szebéből. Hírtelenjében csak azt éreztem, hogy lelocsolt vízzel, utána néztem és láttam hogy ez vizi pisztolyt tart a kezében. A sunyí! - Ez nem ér !! Nekem nincs vizi fegyverem!! CSALÓ!!- kiabáltam utána, de rájöttem, hogy nem érek vele semmit. Ezredes idegesen toporzékolt, nem kérettem magam, rögtön galopba ugrattam a heréltemet és száguldottunk a fegyveres merénylőm után. Mivel Ezredesmár rég mozgatta meg magát örömmel vetette bele magát, hogy minél jobban meg nyújtsa lépteit. Hamar utól értük Josh-t és Rebecát, ugyan olyan gyorsan magunk mögé szorítottuk öket. Hamorsan rátértünk egy szántásra, ahol folytattuk a vágtát. Mmár közel voltunk a folyóhoz, csak át kell majd ugratni a kőfalat amit a rezervátumban elő indiánok építettek, megakadályozva, hogy elvigyék a vadlovakat az orvvadászok. Három vadló csoport él ezen a több ezer hektáros vidéken. Azt mondják páran él itt egy negyedik ménes is, de ezt eddig senki sem tudta bizonyítani. Kiskoromban rentgeteget jártam az indiánokhoz Apámmal, mivel közéjük tartozott. Apám úgy ismerte a rezervátum területeit mint a tenyerét, kívülről tudta melyik ménes melyik, és mindig észre vette ha valami nem volt rendben vagy valaki nincs a csoportban. Azt kívántam bárcsak én is ilyen jól ismerném a méneseket, olyan jó lenne tudni hogy tényleg van itt egy másik ménes, ez azt bizonyítaná, hogy az eltünt csikók össze verődtek és egy ménest alkottak. Ezredes még mindig gőz erővel vágtázott, végre megint szabadnak érezhettem magam. Olyan volt mintha szállnék, elképzeltem milyen lehet egy Telivéren száguldani, minden bizonnyal ilyesmi érzés lehet. Ám egyszer csak azt vettem észre hogy Ezredes lassul, de rohamosan. Mire észbe kaptam egyhelyben álltunk, és a pej ló a sziklák felé tekingetett. -Minden rendben ? – állt meg mellettünk Josh. - Nem tudom, menjünk! – szóltam és lépésre ösztönöztem Ezredest. Kelletlenül ám, de elindult. Pár percig némán egymás mellet ballagtunk. Közben arra gondoltam milyen jó is volt száguldani, nem is tudtam hogy ennyire gyors Ezredes. Fel álltam a nyeregben és körbenéztem hátha látom a kő falat. Nem volt túl magas, egy kezdő ugróló is simán át ugorja, de még nem volt rá példa hogy a vadlovak elhagyták volna rezervátum területét szabad akaratukból. Negyed órás séta után végre megláttuk a rezervátum falait. Szerencsére pont arra a részre érkeztünk, ahol nagyon közel van a folyó a falhoz, így miután át ugrattunk nem kell sehová sem mennünk. -Ugratok ti először vagy menjünk mi? – kérdeztem Josh-ra tekintve. -Hölgyeké az elsőbség – válaszolt vissza. Fura, eddig ki nem hagyta volna, hogy felvághasson úgró készségeivel. Mind egy, el indítottam Ezredest vágtába. A kőfal elött 2 méterre azonban megtorpant és hírtelen meg állt. Én meg ugyan azzal a lendülettel a földön kötöttem ki. Fel ültem és csak a fejemet fogtam. Szerencsére, már meg van a reflexem, hogy hátamra forduljak esés közben, így nem ütöttem meg magam túlzottan. Josh gyorsan oda ügetett hozzánk, de láttam hogy Rebecának nincs ínyére ide jönni. Ezredes is egyfoyltában a szárat rángatta amit a kezemben tartottam, mikor már elegem volt belőle rántottam egyet rajta, ez mindig segít. -Jól vagy ? – kérdezte Josh. Én csak bólógattam. Majd a kezét nyújtotta lováról, hogy segítsen fel állni. Álltalában nem szoktam elfogadni a segítséget, de most kicsit szédültem a melegtől, vagyis azt hiszem a melegtől. Megfogtam a kezét és egy erős mozdulatta talpamra húzott. -Köszi! Nem tudom mi baja van, nem szokott ilyen lenni, főleg ugrás elött - morfondíroztam, miközben a szárat tartottam, és próbáltam fel ülni, nem sok sikerrel. Mikor végre meg állt, kihasználtam az alkalmat és felszálltam. | |
| Majrés (6862) 12.07.04 13:43:12 | ||
|
Épp meg akartam szólalni, hogy meg vagyok, mehetünk, de Josh belém fojtotta a szót. Valamit nagyon figyelt, majd mikor nem értettem ujjával megmutatta azt. Egy musztáng a szikla szírten! Ezüstös szőre csak úgy csillogott a napfényben. Minket figyelt, biztos meg iylesztettem mikor Ezredessel vágtáztunk, és én meg szépen le estem. Viszont miért csak egyedül van? A szürke ló egyenesen ránk meredt majd nyerített egyett, ez nem az a fenyegető nyerítés volt, talán csak ki akarta deríteni hogy, fenyegetést jelentünk-e nekik. Pár másodperc múlva Ezredes nyerített neki vissza, amit Rebeca hangja követett. Ami ezután következett mesebeli élmény volt!
A vezérmén újból nyerített egyet ám ezt már nem nekünk címezte. Majd lassan elindult le a sziklákról a folyóhoz. Pár perc múlva meg jelent a ménes többi tagja is azon a kiszögellésen, ahol elöbb a mén állt. Amikor le ért a csődör, akkor láttam csak milyen erős, és izmos. Teste tele volt hegekkel, biztosra veszem, hogy jól viseli gondját a családjának. Gyorsan el kezdett inni a mén, mikor a folyóhoz ért. Miután eloltotta szomjúságát, oda engedte a ménes többi tagját is. Tíz ló volt összesen, hat felnött kanca, és négy csikó. Hamarosan észrevettem egy másik pej lovat is. Sokkal magasabb volt mint a többi, s karcsúbb testalkatú. Távol maradt a ménestől, mintha csak nem rég csatlakozott volna. Érdekes. Hátra nyúltam a nyereg táskámba, még jó hogy nem vettem le. Benne volt egy táv cső, s egy fényképező gép még a múltkori terep lovaglásról. A messzelátót Josh kezébe nyomtam, és a kanca felé mutattam, hogy nézze meg. Én meg elkezdtem fényképeket csinálni a ménesről. Gyorsan míg ittak, le kaptam őket, márcsak a mént kerestem, ám gyorsan észrevetem hogy újra a kiszögellésen van, és mintha valamitől ideges lenne. Nyerített egyet, s fel ágaskodott. Pont sikerült le fényképeznem ahogy emelkedik fel a hátsó lábaira. Mesés! A furcsa kanca gyorsan a vízhez szaladt, és inni kezdett. Lehetőségem volt szabad szemmel is megnézni a lovat. Több furcsa dolgot is észleltem rajta. Volt rajta egy fekete kötőfék, s nyereghelyen sütve volt. A mén idegesen nyerített még egyet, mire a kanca is el indult vissza a hegyek mögé. Csak bámultunk magunk elé Josh-sal. Meg sem tudtunk szólalni. Ritka élmény látni a vadlovakat itt. -Láttad azt a kancát?- kérdeztem, mire Josh csak bólógatott. Én vissza fordtottam Ezredest, lépdeltünk pár métert, és újból szembe fordítottam a fallal. Josh is ugyan így tett. -Mondtam hogy fürdöni szeretnék! – vigyorodtam el, és újból vágtába indítottam a lovam. Most viszont Josh sem várt, s ő is be ugratta Rebecát. Az akadály előtt mind ketten egyszerre adtuk meg a lovainknak a jelzést, és ők teljes összhangban rugaszkodtak el a földtől. Úgy éreztem mintha szárnyalnék, ám ez nem tartott olyan sokáig, gyorsan le értünk a földre és meg állítottuk lovainkat. Leszálltam és kivettem a vezetőszárat a táskából, s azzal kötöttem ki az árnyékba Ezredest, Josh is így tett Rebecával. Én gyorsan lekaptam a cipőmetés a kalapomat, amit egy helyre raktam. Másra nem is volt időm, mivel csak azt éreztem hogy a lábam el emelkedik a talajtól. Josh fel kapott a karjába, és gőzerővel futott a folyó felé. Majd bele ugrott a vízbe velem együtt. Nagyon jól esett a víz, de én akartam meg viccelni Josh-t, de fordítva történt. | |
(aktuális oldal: [ 143 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [140] [141] [142] [143] [144] [145] [146] [147] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
