 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| Majrés (6862) 12.08.16 10:40:58 | ||
|
len kezd :))) tetszik :) de egy andalúz biztos nem lehet albínó >< meg bocsi de én ezt ötlet lopásnak érzem, hogy albínó a te történedben a ló :/ | |
| Sztike1998 (42150) 12.08.16 19:37:28 | ||
|
Majrés: A rodeó helyett lehetett volna verseny... A beszélgettünk helyett pedig csevegtünk, dumáltunk... (:
len: Kezd.! (: | |
| len (20724) 12.08.16 19:53:25 | ||
|
Sztitike:Köszi!
Majrés:Akkor lesz almásderes.Csak valami különlegesre gondoltam. | |
| Majrés (6862) 12.08.17 00:14:10 | ||
|
len nem baj, legyen akkor hófehér de ne albínó... :) de várom azh első fejezetet :DD
ééééés itt a hatodik fejezet utolsó részlete is remélem tetszik :)) Egyszerű ezüst karlánc ám le lóg róla középen egy medál ami egy ló fejet ábrázol, és két oldalán egy-egy szív van. Nagyon fájt érte a szívem mikor megláttam, hogy nincs belőle több. Végül arra eszméltem föl, hogy mi következünk a sorban. Oda adtuk a jegyeket és beszálltunk egy csészébe. Egy darabig csak lassan pörgött, majd egyre jobban gyorsított. Végén már a középen lévő kapaszkodóba markoltam nehogy kirepüljek. Egész végig nevettük Josh-sal, főleg akkor mikor hírtelen a másik irányba kezdett forogni a csésze és mind ketten eldöltünk. Nem tudom mennyi idő telhetett el míg fent pörögtünk, de mintha hamar meg álltunk volna. Persze ez mindig így van, mikor jól érzi magát az ember repül az idő. Mikor meg próbáltam fel álni, de rögtön vissza estem, nagyon szédültem ami nem is csoda. Végül meg kapaszkodtam és fel húztam magamat, és fél percig csak álltam ott majd végra biztos lábakon állva el bírtam indulni. Sikeresen túl éltem, nem estem el, s nem rohantam a legközelebbi kukához. Tök jó vagyok! -Ez nagyon jó volt! – mondtam mikor leültünk egy padra. Rég nevettem ennyit, és még alig vagyunk itt két órája, szerintem a végére már görcsöt fog kapni a szám. -Szerintem is, még egy menet? – kérdezte Josh. Rá meresztettem a szemeim, és rögtön nevetésben tört ki. -Még mit nem! Akkor már biztos rohanok a szemeteshez, bár nem tudom mi lesz a következő után, mert az se kis dolog – mondtam nevetve. Egy fél órát még ültünk, majd újra elindultunk a következő hullám vasúthoz. Miközben sétáltunk ment valami Karaoke féleség és csak azon kaptam magam, hogy a kedvenc száomat énekeltem. De gyorsan abba hagytam, nem volt túl jó hangom, vagyis szerintem. Anyám azt mondja szereti hallgatni mikor nótázom, de én meg nem birom ha meg fülelik mások. Josh eközben kinézett magának egy “erőfitoktató játékot”, kalapáccsal kellet egy bizonyos pontra rá ütni. Persze amilyen, nem bírja ki hogy hencegjen. Akadt egy kis közönsége is, pár lány oda szegődött, hogy meg nézzék. Mind egy kis cicababa volt, ám egyik kifejezetten ismerős volt nekem. Fekete hajában egy rózsaszín tincs éktelenkedett, hánynom kell tőle akárhányszor csak rá gondolok. Majd meg halottam rémisztő csipákolását, innen ismertem fel. Ő az osztálytársam, Sylvia Gertner, igazi sarokra való lány. Gazdag családban él, kis ujját meg mozdítja rögtön meg kap mindent. Lovagol ő is, de csak azért hogy fényes kupákat nyerjen, nem azért mert élvezi. Höh, és azt mondják hogy aki a lovakat szereti rossz ember nem lehet. Végülis nem is szereti őket, de mi az, hogy nem szereti őket?! A lovaglás együtt jár a lovak szeretetével, de egyeseknek kimaradt ez a fogalom a szótárából. Josh ekkor már oda adta a jegyét, és ment a kalapácsért. Három ütése volt, s mindet jól ki is használta. Nem iagzán tudom melyik meddig ment de elég magasra az biztos, egyik majdnem meg kongatta a harangot. Nyert egy kis patkó alakú kulcstartót, melyet örömmel adott át nekem. De vissza dtam, mondván hogy majd én is nyerek egyet, mégis rá akasztotta az övtartómra, én meg csak kuncogtam rajta, majd meg álltam egy sátornál. Patkódobálás volt ott épp, s ezt kerestem. Fizettem egy kört, itt is ugyan úgy három dobásom volt. Első kettő hibátlanul célba talált. Mikor el kezdtem lengetni az utolsó patkót is, egy tőlem idösebb srác oda jött. -Hé csajszi, nem jól csinálod! Így nem fog sikerülni! Na majd meg mutatom!- mondta majd megfogta a karom és szorsan hozzám simúlt és úgy próbálta irányítani a kezemet. Ám azzal nem számolt, hogy ugyan azzal a lendülettem mellyel lendítette a karomat hogy majd én eldobom a patkót, de nem dobtam el hanem felhúztam, s sikeresen orrba vertem a hapsit. Az meg arébb ugrott és ordított egyett, szerintem sikerült eltörni az orrát, de ez ki érdekel? Addigra már jópáran össze gyültek körülöttünk és csak nevettek a férfin, mely a vérző orrát fogta. Én hátat fordítottam a patkóknak, s hátra dobtam az utolsót is, majd baromi mérgesen elindultam Josh felé. Ekkor hirtelen taps vihar tört ki, s én nem értettem. Hátra fordultam és láttam hogy az utolsó vastalp is a helyére érkezett. Elképedtem. -Na ilyen a vakszerencse- mondtam magamban, de észre sem vettem hogy Josh melettem áll, és önfeledten vigyorog. El tudom képzelni mennyire tetszhetett neki az elöbbi jelenet. | |
| Majrés (6862) 12.08.17 00:14:42 | ||
|
folyt köv :))
-Nem hiszem, ez inkább profizmus – mondta és nevetett egyett. Majd a tulajdonos egy nyakláncot nyomott a kezembe, s így szólt. -Szerintem ez sokkal jobban illik hozzád mint egy nyeszlett plüss- a maga dörmögő hangján nagyon jól esett ez a mondtad, ritkán találni ilyen rendes embereket. -Köszönöm! – mondtam majd megnéztem a nyakláncot. Nem volt nagy szám, de nagyon meg tetszett. Egy egész alakos lovas medal is díszelgett rajta, Josh elkérte tőlem, de nem azért hogy megnéze, rögtön a hátam mögé lépett és bekapcsolta a nyakéket. Még a hideg is kirázott az érintésétől, majd tovább indultunk a hullám vasúthoz. | |
| Noémi2000 (49199) 12.08.17 06:23:47 | ||
|
Majrés: Ez nagyon jól sikerült! Folytasd! | |
| len (20724) 12.08.17 07:42:34 | ||
|
Majrés:Nagyonjó:D!Akkor hófehér lesz :)Az első fejezetet napokon belül lehet várni, de sulira kell gyakorolni. | |
| panna7 (6734) 12.08.17 13:16:16 | ||
|
Sziasztok!
Folytassam a következő történetet? Rabioso vagyok. Egy fekete, betörhetetlen csődör. Spanyolországban születtem, egy kis faluban. Tágas legelőkön éltem, csendes tájakon. Az életem akkor fordult fel, mikor megtámadták azt a kis, csendes községet, ahol éltek elődjeim. Végül egy spanyol lovasiskolában kötöttem ki. Ekkor kezdődtek kalandjaim. | |
| panna7 (6734) 12.08.17 13:18:40 | ||
|
Ó, a borító majd a második résznél lesz, és a címe: Spanyolország szívében
| |
| JumpHorse (50360) 12.08.17 13:43:50 | ||
|
Panna: Folytasd! Érdekel! | |
| panna7 (6734) 12.08.17 13:45:48 | ||
|
Kösz, JumpHorse! | |
| Lunaaa (57522) 12.08.17 14:03:22 | ||
|
Üdv!
Régen írtam.... azthiszem :D Új regényt kezdenék. Valami ilyesmire gondoltam: Van egy ló, és egy lány. Örök barátok. A lánynak el kell költöznie, ezáltal eladja egy 6 éves kislányak, aki nem tudja, hogy kell bánni a lovakkal. Majd egy jobb gazdihoz kerül. Végén új gazdájának elege lesz belőle, és a vűgóhídra adja. Az utolsó pillanatban megjelenik a lány... és követeli vissza lovát. | |
| panna7 (6734) 12.08.17 14:07:25 | ||
|
Dragonka: Jó ez! Csak el kell kezdeni. És az enyém milyen?  | |
| Lunaaa (57522) 12.08.17 15:42:25 | ||
|
Panna7, nagyon jó! Folytasd, mert érdekel! :D
köszönöm, akkor elkezdem :D | |
| Majrés (6862) 12.08.17 17:39:28 | ||
|
na valaki még olvassaa történetem? | |
(aktuális oldal: [ 168 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [165] [166] [167] [168] [169] [170] [171] [172] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
