 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| Death (66605) 12.09.24 17:48:30 | ||
|
herrina köszi ,hogy szóltál,mert tudom magamról,hogy keverem a -ban ,-ba toldalékokat. Megpróbálok jobban ügyelni a helyesírási hibákra köszi az összes komit és ígérem sietek a folytatással.A többi rész meg hosszabb lesz csak ezt a bevezetőt nem akartam elnyújtani.
Köszönöm mindenki komiját :) | |
| Death (66605) 12.09.25 21:43:00 | ||
|
Sötét van, este tíz óra körül lehet. A Hold néha előbukkan a felhők közül, de azon kívül semmi fény. Már csak egy kerítés választ el engem a lovaktól. A tervem szerint megkeresem a kerítésen levő lyukat és átbújok azon.Bár ez gondolatban és fényes nappal könnyebbnek tűnt. • Végre itt van-mondtam halkan mikor megtaláltam az,,átjárót” .Félrehajtom, a kilógó drótdarabot nehogy megvágjon vagy megszúrjon és átmászok rajta. A lengedező szél felém hordja az istálló meleg illatát. Behunyom a szeme és pár percig élvezem. Annyiszor álltam már a kerítés túloldalán vágyakozva és képzeltem el mi lenne, ha… aztán mindig elvetettem az ötletet, de most itt állok. A kerítés túloldalán. Szívem majd kiugrott a helyéről, ahogy közeledtem a nagy, sötét épület felé. Aztán könnyű lépteim egyre nehezebbnek tűnnek, ahogy a lovarda ajtajába érek, majd hasamba is megjelenik az a fura érzés. Nagy levegőt veszek és belépek. Sötét, fekete árnyak fordulnak felém. Odamegyek az első szempárhoz. Újaim végigfutatom selymes szőrén és elégedetten felhorkan. Halkan, remegő kezem a reteszre teszem és elhúzom. Szinte hang nélkül nyílik ki. • Már csak egy mozdulat és benn vagyok. Akkor már csak pár perc és lovagolhatok-suttogom magamnak bíztatásképp ezt a pár szót. Kinyitom az ajtót és belépek a lóhoz. Ő engedelmesen arrébb lép és zsebem kezdi szaglászni. - Kéred?- kérdezem, miközben jobb kezemmel kihúzom a vacsora mellé kapott almát. A ló finoman kiveszi a kezemből a gyümölcsöt én pedig bal kezemet hosszú sörényébe túrom. Kilépek az bokszból és gyors a szerszámos fele veszem az irányt. Leszedem az első kantárt a helyéről és karomra akasztom. Utána összeszedem még a nyerget, nyereg alátétet, hevedert és minden mást, ami még ott találtam. Halkan, szinte futva tettem meg azt a pár lépést a bokszig. Lepakolok, az ajtó mellé egyedül csak a kantár marad a kezembe. Belépek, a paci mellé megsimogatom a nyakát. Kis szerencsétlenkedés után sikerül feltennem rá a kantárt. Ezek után már pár másodpercbe telt a nyereg feltétele.A lehető legcsendesebben indultunk ki az istállóból. A patákra kis rongyokat kötöttem, hogy ne verjenek a patkók nagy zajt. Kiérünk a füves részre, megszabadítottam kölcsönbe vett paripám a rongyoktól és még egyszer meghúzom a hevedert. Lábam-beletettem a kengyelbe, a kantárt szorosabbra fogom és fellendülök a ló hátára. • Sikerült, sikerült!- ismételgetem halkan és sétára késztetem. Mikor már,,nyeregbe érezem” magam ügetni kezdek.Széles mosoly terül szét az arcomon és örömkönnyek folynak végig rajta.A nagy csöndet egy halk köhögés törte meg. • Szerintem nem adtam kölcsön-halom a komoly, kiegyensúlyozott férfihangot. Megállítom a lovat és hátra fordulok. Nem képzelődtem tényleg ott ál egy 17-18 év körüli fiú. –Szállj le róla !-adja ki az utasítást és én engedelmeskedek neki .Közelebb lép hozzám én pedig hátrálok egy lépést ,sarkon fordulok, és mielőtt elfuthatnák, erős ujjak fonják körbe csuklómat. Két sötét szempár mered, rám én pedig kitépem karom a szorításból. A kis körmök felsértik bőrömet, de nem érdekel, futok tovább. Most hamarabb megtalálom a lyuka és átbújok rajta.A drót kiszabja kedvenc felsőm ,de még mindig csak futok. Halkan felosonok a lépcsőn egészen a negyedik emeleten levő szobáig s becsukom az ajtóm. | |
| Death (66605) 12.09.25 21:43:30 | ||
|
juuj bocsi a nagy képért nálam kisebb volt :// am de a történet milyen lett ? | |
| herrina (12812) 12.09.26 11:06:28 | ||
|
Death: kicsit rövid. Kevered a múlt és a jelen időt, + van pár helyesírási hiba. Lehetne több leírás is. | |
| Death (66605) 12.09.26 11:31:22 | ||
|
Annyiszor álltam már a kerítés túloldalán vágyakozva és képzeltem el mi lenne, ha… aztán mindig elvetettem az ötletet, de most itt állok. nem tudom ha erre a mondatra gondoltál ez direkt lett múlt idő ,mert ugye ez múltfelidézés szerűség :)
Kösz a kritikát és megfogadom :) | |
| herrina (12812) 12.09.26 12:14:39 | ||
|
Nem, nem arra gondoltam :) | |
| Death (66605) 12.09.26 15:23:34 | ||
|
oks közben észrevettem azt a pár hibát ^^ köszi
| |
| csacsizó (47011) 12.09.27 21:38:39 | ||
|
Death: nem lesz rossz! Figyelj a fent felsorolt hibákra, és hajrá!
Fogalmazhatok úgy, hogy újra megtaláltam a hazavezető utat Rosie-hoz.(tegnap értem haza cserediák kapcsolatból :D ) Szóval az előző két fejezetet -1-re és 0-ra kereszteltem, azok inkább bevezetők Rob szemszögéből. Szóval itt az első fejezet! | |
| csacsizó (47011) 12.09.27 21:39:12 | ||
|
1. fejezet
Kihívások Az utolsó óráról csengettek ki a vörös épületben, és az utcát egyenruhás diákok lepték el. Kettesével, hármasával vágtak neki a nyüzsgő utcának, izgatottan fecsegve az aznapi eseményekről. Köztük volt Rosie is, akit nem kísért senki. Sötét haja göndör fürtökben omlott a vállára, borostyán szemében elszántság, és kevés félelem tükröződött. Sietős léptekkel indult hazafelé, csupán tizenöt percre lakott az iskolától. Megmarkolta fekete oldaltáskájának pántját, összeszorította a száját és határozottan tartott a cél felé. De így sem kerülhette el Lanat. -Csak nem az istállóba sietsz?-kérdezte a válla mögött. -De igen-válaszolt minden hangszín nélkül. -Tudod, hogy azokkal a gebékkel nem mész semmire, és amúgy is Green Home-nak vége. Már nem soká fogsz a parkba járni. Drága kis lovad helyét már az én telivéremnek készítik. Rosie igyekezett tudomást sem venni osztálytársa csipkelődéséről. De az nem állhatta meg, hogy ne adja meg a következő döfést. -Apropó-folytatta lakkozott körmeit vizsgálva-, tudtad, hogy új lovam lesz? -El sem tudom képzelni-sziszegte. -Apuci megveszi nekem a trakehneni csikóját. Attól a kancától. Hogy is hívják, Kajla? -Csak nem Kyra?-fordult meg. Lana örömmel szemlélte a hatást amit kiváltott a lányból. -Ó, persze, Kyra! A kedvenc gebéd. Nemsokára megellik, úgyhogy az új kupám mellé egy új lovam is lesz. -Majd meglátjuk-szállt szembe nyíltan.-Szikrával úgyis legyőzünk. -Az idegbajos kanca? Bármennyit dolgoztál vele, úgysem nyertek. -Fogadunk? -Hahaha! Mit tudnál te nekem adni? -Döntsd el-mondta meglepő határozottsággal. -Nézzük csak... ha én nyerek, amit előre borítékolhatok is, akkor áthozom a lovam ebbe az istállóba, amíg a tulajdonosok nem kötik meg a szerződést, és a te költségeiden tartom. Cserébe lemondok a csikóról. -Az én munkám többet ér, és ezt te is tudod-igyekezte palástolni, de remegett a dühtől. -Igaz-emelte kezét az állához-, szóval a te részedről még megkapom a kutyád és tied lehet a csikó. Persze ingyen. -Áll az alku-nyújtotta Rosie a kezét. -Akkor vasárnap-rázta meg Lana, és szőke tincseit félredobva hátraarcot véve tipegett tovább. A lámpa sípolni kezdett, és a lány szinte futva rohant az utcán. Nem hitte el! Övé lehet Kyra csikója! De ha nem nyer! Elveszíti Fortunát. A szuka golden retrievert valaki karácsonykor tette ki az utcára egy kartondobozban négy testvérével együtt. Hosszas kérlelés után magukhoz vették és már az apja sem tudja elképzelni nélküle az életét. Pár sarokkal később a vörös sorház elé ért, kinyitotta a fehér ajtót és beviharzott az emeleti lakásba. Felkapta a lovas táskáját és rohant is a parkba. Futva közelítette meg a hosszú fehér-zöld épületet, ami a lovak otthonául szolgált. Megkerülte az istállót és a még üres udvaron találta magát. A főépületben az irodák mellett kapott helyet az apró öltöző. Belebújt krémszínű nadrágjába, sportcipőt és lábszárvédőt húzott, felsőjét kockás ingre cserélte, copfba fogta a haját és becsukta maga mögött az ajtót. Általában először dolgozott, de péntekenként korán végzett, Szikra ekkor még nem volt beosztva. Nem mintha valaki más lovagolt volna rajta. A nagy folyosó kongott az ürességtől, kevés ló volt bent, csak háromkor hozzák be őket a legelőről. Rosie a pej kanca bokszához sétált, leakasztotta a kötőféket a bokszajtóról és a rácsos ajtót elhúzva üdvözölte Szikrát. -Szia kislány! Ma egy kicsit többet edzünk, jó?-simogatta meg bársonyos homlokán a hókát. Fejére csúsztatta a kötőféket és kivezette az istállóból. Meleg júniusi nap volt, így a pálya előtt részen pányvázta ki egy nagy tölgy alatt. Visszament a nyergesbe a felszerelésért és az ápólós dobozért, majd alaposan átkefélte a lovat. Mire felnyergelte, néhány lovász megkezdte délutáni munkáját. Rosie bevezette Szikrát a homokos pályára és felszállt. Lépésben indította a kancát, jobb és bal kézre is egyszerű feladatokat végrehajtva, később ugyanezeket ügetésben és vágtában. Miután jól bemelegítettek, leszállt a pejről és a kantárszárat a nyereghez rögzítette. Szabadon járkálhatott a karámban, inni is tudott a bejáratnál lévő vályúból. A lány felállított néhány egyszerűbb akadályt, két ikszet, egy meredeket és egy okszert. Szerencséjére csak a rudakat kellett felpakolni, tegnap óta nem nagyon voltak. Visszaszállt Szikrára és sorra vette az akadályokat. A kanca kecsesen ugrott, láthatóan jobb volt az összhang köztük, mint valaha. Egy majdnem tökéletes kör után felvette ügetésbe, majd meg is állította megpaskolta a nyakát, és elégedetten mosolygott. -Ez tényleg megérdemelte a mosolygást-szólalt meg egy női hang. -Szia Rachel! Milyenek voltunk? -Elég ügyesek a vasárnapi győzelemhez-lendült át a kapun a fiatal nő. Szürke szemeiben elismerés csillogott, ahogy megdicsérte a párost. -Felállítottunk még pár terepakadályt a kiserdőben. Szeretnéd kipróbálni? -Hogyne!-örült meg Rosie, de lelkesedése alább is hagyott.-Nem dolgozott ma már Szikra túl sokat? | |
| csacsizó (47011) 12.09.27 21:40:06 | ||
|
-A kislánynak mára elég lesz, de Jasper megérdemel egy kis nyargalászást. Szikra amúgy sem bírja a parkot annyira.
-Ellássam előbb a lovakat? -Ráérsz később is. Most válts hátast, és érezzétek jól magatokat az öregfiúval! Nem egy szuperklasszis :S, úgyhogy ne kíméljetek a kritikával!! | |
| Sztike1998 (42150) 12.09.28 08:36:51 | ||
|
Sziasztok!
Most nem írnék kritikát, ahogy egy darabig ez lesz is. Tegnap volt egy kisebb balesetem, most megzúzódott térddel ülök, és csak 10 percem van. 4-5 napig nem leszek, de utána visszatérek. Addig is írjatok rendesen :) | |
| hazza (34194) 12.09.28 16:02:23 | ||
|
A vidéki élet
A Heartlandhoz hasonló.:) Fő szereplő: Sarah - 15 éves lány. Nagyon szereti a lovakat. Saját lovasfarmjukon, lovagol saját lován egy 7 éves Quarter Horse ménen. 1. fejezet ~ Kezdetek ~ Sarah éppen a konyhában, segít édesanyjának Samanthának, mosogatni, amíg húga Angelica éppen a póniját látja el az udvaron. - Anya, végeztem! Ki mennék a lovakhoz, kilovagolnék Wonder-rel. - szólt közbe Sarah amíg anyja elővette a koszos tányérokat. - Ki, ha végzel ezekkel a tányérokkal is! A lány fintorogva vette fel a kék mosogató mosogató kesztyűt és neki látott. ~ Eközben ~ - Jaj már Flotus! Ne legyél ilyen lusta! Délután meg jön Town úr, és edzés tart, addigra formában kell lenned! - szólt Angelica kedves pónijához, Foltushoz. Flotus prüszkölve folytatta a nehéz pályát. Flotus a legjobb vérvonalból származó Izlandi póni. A kis sárga lovacska, a leggyorsabb a Chatters Farmon. Eközben, Sarah is befejezte a mosogatást, és már rohant is Wonder-hez. Wonder boxa éppen Sweety boxa mellett volt. Sweety Sahar egyik legjobb barátnőjének, Carly-nak a lova. Sarának ma nagyon fontos szerepet kell játszania. Ma jönnek a lovastáborosok, és be kell mutatnia nekik a lovakat. | |
| hazza (34194) 12.09.28 16:02:44 | ||
|
(Máris folytatom, csak eszek!) | |
| Fanday99 (50302) 12.09.28 17:13:44 | ||
|
adus9: nekem tetszik, de szerintem alkothatnál kicsivel hosszabb mondatokat és a helyesírásra is figyelj oda, mert láttam pár hibát, ami bár aprónak tűnik, elég zavaró is lehet... ettől függetlenül nem rossz;) | |
| herrina (12812) 12.09.29 11:48:36 | ||
|
adus9: sok benne a szóismétlés. | |
(aktuális oldal: [ 184 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [181] [182] [183] [184] [185] [186] [187] [188] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
