Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
Death (66605) 12.09.30 00:12:06 | ||
|
• Beírattál egy lovas iskolába? - kérdezem hitetlenül mire Sam hangosan felnevetett és keze a hasára téved. –most mi van, miért nevetsz ennyire? –kérdezem, mert idegesít a tudatlanság. Sam kitörli szarkalábas szeméből a könnycseppet, ami a nevetés közben keletkezett.
• Dehogy iratalak-majd megint úrrá lesz rajta a nevetés • Na, mond már el, hogy akkor minek hoztál ide- ám Sam nem tudja abbahagyni nevetést így a magasba nyargaló oszlopok tetején lévő táblára mutat.A tábla ugyan olyan fából készült,mint az oszlopok és bele van vésve nagy kezdőbetűkkel az istálló neve: Lara Lovas Istálló . Alatta pedig valamivel, kisebb betűmérettel az állt,hogy ,,Mert az egyszerű embernek is vannak álmai” • Neked építettem-szedte össze magát Sam-még egyszer boldog születésnapot kívánok! Mielőtt nagyon elkezdenél hálálkodni tudatom veled, hogy a cég pénze is benne van. -szótlanul átölelem a férfit és szememből könnycseppek kezdenek el záporozni. | |
Sztike1998 (42150) 12.09.30 11:28:04 | ||
|
Most nem írok kritikát, majd később. :(
Viszont hoztam valami Nassau félét, amit kitettem a profilomra is. Ha valakit esetleg érdekel a történet, bár eddig egyetlen kommentet kaptam rá. :( Kíváncsi vagy a történetre? Akkor katt az alábbi képekre! Csak ki kell keresned az én bejegyzésem, és már olvashatod is. :) | |
Death (66605) 12.09.30 12:19:05 | ||
|
Sztike1998 wáo a te írásod mellet én elbújhatok.Azt is meggondolom,hogy ezek után feltegyem-e a sajátomat. Nagyon tetszik s kíváncsian várom a folytatást | |
zsofi26horses (50515) 12.09.30 13:03:31 | ||
|
Hűű Sztike engem a hideg ráz ettől a Nassau-tól :D
Köszönöm a kommenteket :) Itt is lenne a második fejezet kissé kijavított változata, lehet, hogy egy kicsit rövid lesz :P II. fejezet Levettem egy kantárt a kilincsről, amit talán David hagyott ott a tegnapi lovaglás után. Kimentem az istállóból és a legelőn szememmel kerestem a lovak között egy foltos kancát. Füttyentettem egyet, mire két-három ló felemelte a fejét. Ott volt a kedvenc lovam, Anya lova, Cherry. Kis foltos kanca, de szinte az egész ló fehér, csak a jobb füle, a szügye, meg a combját díszíti barna folt. Néha kissé makacs, de nagyon bátor lovacska. Nekem nem volt eddig lovam, Anya mindig csak azt mondja, hogy „majd lesz“. A kanca boldogan ügetett hozzám. Felraktam rá a kantárt, majd felszálltam rá, nyereg nélkül. Elfelejtettem kinyitni a kaput, de nem akartam leszállni, így a kis quarter ló hátáról nyúltam, a fakerítés kapuját kinyitottam, kimentem a lóval és bezártam magam után. Poros utacskán haladtunk lépésben az erdő felé. A fák között sokkal hűvösebb volt. A hegyek messze voltak, de magasak. Amikor beértük az erdőbe, nem is láttam már őket. Ügettünk, majd vágtáztunk is. A kanca szedte a lábát, én pedig szinte eldobtam a kantárt, úgy vágtattunk ki a mezőre, majd előbukkantak a hegyek is. A rét tele volt virágokkal, szabadak voltunk mindketten. Mikor hazaértem a lovaglásról elengedtem Cherry-t a legelőn és be akartam menni az istállóba. Ahogy mentem volna be, a bezárt ajtón át hallottam a patadobogást, meg Fred hangját, hogy kiabál. Megijedtem, de mégis kinyitottam a kaput, amit akkor nagyon rosszul tettem. Bridget kiszabadult a boxból, ahogyan Fred tisztítani szerette volna és egyenesen felém vágtatott. Hosszú sárga sörénye lobogott a nyakán, viszont tekintete rémülettel teli volt. Fejét magasan tartva rohant felém, Fred pedig hátul egy kiborított furikkal állt, ő is nagyon ijedtnek látszott. A negyven éves körüli férfire néztem, segítséget remélve. Mivel nem kaptam semmiféle segítséget, levettem egy lasszót, ami a falon lógott már vagy mióta az eszemet tudom. A kanca, ahogy jött felém, erősnek, viszont rémültnek látszott. Amikor legutoljára néztem őt, gyengének és ártalmatlannak tartottam, pedig később rájöttem, hogy erős és bátor, még ha nem is néz ki annak. „Nem hagyhatom“- mormogtam összeszorított fogakkal. Nem szabad, hogy Bridget elszökjön, mert ha elrohan, nem jön vissza soha. Elálltam az útját, megvártam, míg mellém vágtat, majd mikor szinte mellettem volt, ráugrottam, nyakába kapaszkodtam egy ideig, majd sikerült átdobnom a lábamat a hátára. Kissé olyan indiános mozdulatsor volt, éreztem is magamban egy kis kellemesen csiklandozó büszkeséget. Bridget egyáltalán nem ellenkezett, nem rúgott, nem ugrott oldalra sem, csak még ennél is gyorsabban kezdett galoppozni. Szorítottam a combommal a lovat, de rájöttem; ilyen gyorsan még soha nem vágtatott alattam ló. Rohamosan közeledtünk a legelő kerítéshez, én pedig lehajoltam, a torka alatt áttettem a lasszót a másik kezembe, de fogtam mindkét kezemmel, így húztam őt. A kancának viszont eszébe se volt megállni. Átugrottuk a kerítést, de túl hamar rugaszkodott el, így hát a földön végeztem. A kanca rohant a többi lóhoz. A kezem sajgott, nagyon fájt, alig bírtam felállni, de leporoltam magam és a ló után néztem. A legelő összes lova vágtatott végig a mezőn. Ez a látvány, minden fájdalmamat elvette. Bridget boldogan futott az élen, gyönyörű volt, még ha egy kicsit sovány is. Ahogyan néztem őket, teljesen megfeledkeztem Fred-ről. - Ilyen élményben sincs az embernek mindennap része – sóhajtott fel mögöttem a kalapos nagydarab ember. Karját maga előtt összefonta, ő is a lovakat nézte, mosolygott a sűrű bajsza alatt. Rám nézett és bólintott – Szép volt – ennyit mondott, majd elment. Leültem a karám szélére, onnan néztem a lovakat még sokáig. | |
zsofi26horses (50515) 12.09.30 14:12:17 | ||
|
Itt is van a 3. fejezet :) Ez valamivel jobb, mint a második, mármint szerintem :)
III. Fejezet Már vagy tíz perce néztem őket, mégsem untam rá. Már nem vágtattak, csak nyugodtan legelésztek. Melegem volt és fáradt voltam, gondoltam lehunyom a szememet egy-két percre, de elaludtam, jó mélyen. Arra ébredtem, hogy dőlök le a porba. Mikor felébredtem, Bridget Cherry mellett legelészett, hozzám elég közel. Lassan kinyitottam a szememet, de nem mozdultam. Mikor Bridget látta, hogy ébredezem, felkapta gyönyörű fejét, izmai megfeszültek, menekülésre készen állt. Annyira feszülten nézett engem, hogy levegőt sem mertem venni. Orrlyukai kitágultak, szemét rám szegezve meg sem moccant. Minden érzékszervével rám figyelt és lészen állt arra, ha én valami ijesztőt tennék, kilője magát és elrohanjon. Próbáltam nem rémisztően felülni, mert a könyököm lent volt a földön, és eléggé ingatagan maradtam volna ebben a pózban, így szépen lassan le akartam volna tenni a másik kezemet is a földre, hogy feltápászkodjak, de mint reméltem, nem sikerült anélkül, hogy a kis kanca ne akarna elfutni. Szerencsére, csak elügetett, de nekiment a mellette nyugodtan legelésző Cherrynek. A foltos kanca egy lenéző pillantást vetett Bridgetre, de csak fejét emelte fel, lábaival nem mozdult. Visszahajlott a kissé szikár és rövid fű felé, jóízűen falatozni kezdett. Elhelyezkedtem, szépen török ülésben néztem a földet. Ennek a rémült kis kancának valószínűleg nem esne jól, ha őt bámulnám, ezért inkább lassan felemeltem tekintetemet és a messzi hegyeket néztem. Hirtelen óriási szomjúság és éhség tört rám, viszont se kedvem, sem erőm nem volt ahhoz, hogy felálljak és elmenjek innen. Bridget Cherry mögött állva feszülten figyelte, mikor teszek már valami szörnyű dolgot. Megnyaltam kiszáradt számat. Ebéd óta nem ettem és nem ittam semmit. A nap már nem sütött annyira égetően és kíméletlenül, mint amikor elaludtam. Azon járt az eszem, vajon hány óra lehet, mennyi ideje alszom a kerítésnek dőlve. Ahogyan így gondolkoztam, a napot eltakarta egy felhő, a hirtelen hűvös nagyon jól esett, de egy pohár víz még jobban esett volna. Fejemet lassan hátra hajtottam és ekkor megpillantottam a fölöttem gyülekező viharfelhőket. Ebben a pillanatban megéreztem csuklómon egy langyos esőcseppet. Lassan, nagyon lassan felkeltem, Bridget el is futott messzire, nem is láttam, csak ahogyan eltűnt a vágtató lovak közt. Az esőcseppek egyre erősebben ütöttek, attól féltem, hogy a gyenge kis kanca még megfázik. Rohantam a ház felé, de még egyszer visszapillantottam, hátha meglátom Bridgetet. A lovak egy csoportba verődve rohantak végig a legelőn. Az esőn nehezen láttam át, a víz ömlött az égből, mindenemet pirosra verte. Mikor csurom vizesen beértem a házba, nem találtam senkit. Ledobtam magamról a csizmámat, berohantam a szobámba és gyorsan átöltöztem. Felültem az íróasztalomra, ami felett volt az ablak, az ablakon keresztül pedig tökéletesen lehetett látni a lovakra. Az állatok még mindig futottak, bár talán már valamivel lassabban. A lovak megnyugodni látszottak, egy óriási mennydörgés hatására begyorsítottak. Nyakamat kissé előrenyújtottam és hunyorogtam, hátha megtalálom Bridgetet. Ahogy vártam, ő futott legelől, messze lehagyva a többiket... Eszembe jutott, hogy mégiscsak lehetséges, hogy Secretariát unokája lenne? Ekkor megráztam a fejemet, hogy az teljesen mindegy, mármint nekem. A mennydörgések sokáig ijesztgették a lovakat. Nagyon aggódtam a kanca miatt, hisz szegény még megfázik vagy valami baja lesz. Lábaimat magamhoz szorítottam és államat a térdeimre támasztottam, majd eszembe jutott, milyen szomjas is vagyok. Leszálltam az asztalról és bementem a konyhába, ahol szintén nem volt senki. A vizet, amit egy lila pohárból szürcsölgettem, majdnem kiköptem meglepetésemben, amikor a falon lógó zöld mutatós, kerek órára néztem. Fél öt. Körülnéztem, majd megláttam egy nagy betűkkel írt üzenetet vagy levelet mágnessel kirakva a hűtőre. Sophie! Elmentünk vásárolni, de nem akartunk felkelteni, olyan aranyosan aludtál a lovaknál. Fél öt körül jövünk meg. Ne csinálj semmi butaságot! Anya Megfordult a fejemben, hogy mi butaságot csinálhatnék, de rájöttem, hogy anyának minden joga meg volt arra, hogy ezt is odaírja. Enyhén elmosolyodtam, majd kinéztem a kopott függöny mögül az ablakon. | |
Mullefan123 (50621) 12.09.30 14:56:23 | ||
|
1 fejezet Délután volt.Unatkoztam,ezért átrohantam a szomszéd kertjébe és megdézsmáltam az almafát.Oh,sorry elfelejtettem bemutatkozni.A nevem Ratchet‘s Cross,magyarul Ratchet Keresztje.A nővérem Angela Cry.De térjünk vissza a lényegre... Amikor a szomszéd észrevett rögtön egy ugrással a mi kertünkben termettem. -Ha nincs a szomszéd akkor én sem vagyok-mondtam és elügettem,de koppant a fejem. -Itt szakadt el a cérna és a szomszédra ugrottam: -Na de kérem,itt bent van egy szív is!-Ordítottam neki,de ő csak nyihogást hallott.Ahh...micsoda kétlábú népség..mondtam és arrébbmentem.Éppen ott jött Daisy,az egyik legszebb kanca. -Wohoo!-mondtam magamban.-itt az idő baby! -Szia Ratchet!-köszönt nekem. -Hello Das!Mit szólnál ha eljönnél velem este vacsizni?hm? -Ó ma este nem érek rá...-hadart és gyorsan elvégtatott. -Nem jót mondtam?-kérdeztem magamat. -Ratchet!Nem szóltunk már ötvenezerszer arról hogy NE menj ki az útra?-kérdezte Angela. -Nah nagydumás!Attól még hogy 6 vagy nem kell parancsolgatni!Éld túl! -Na te nyavalyás korcs mondd mégegyszer!-otdított. -Na állj félre Ang!A királynak dolga van!-ekkor arrébb állt. -Na végre!-mondtam de ahogy elejtettem a szót egy óriási űrhajó jelent meg.Megszólalt a hangosemondó: -Te vagy Ratchet Cross?Ó,igen?Visszatértem baby!-ordította. -Dr.Neo Cortex? -Igen,és most kap a családod egy esélyt,muhahahahahahahahahaaa!-mondta és a másik pillanatban egy ketrecben voltam amit felhúzott az űrhajóba és elhajtott. folytatjuk. addig is:SZEREPLŐK: Minden résznél kirakom az ÚJ szereplőket,őket már nem! | |
Sztike1998 (42150) 12.09.30 17:16:21 | ||
|
csacsizó: Van benne néhány helyen szóismétlés, meg mehetne bele még egy kis leírás. :)
Death: Kerüld a szóismétléseket, és figyelj a múlt-jelen időre. Én jobban szeretek múlt időben írni, mert az sokkal könnyebb. :D zsofi26horses: Nálad is van szóismétlés. :) Mullefan: Nekem nem hozza be a képeket. Az egész történet zavaros, semmit sem értettem belőle. | |
Sztike1998 (42150) 12.09.30 17:33:55 | ||
|
Mellesleg most megyek, de fél nyolc-nyolc körül hozok nektek valamit. :P | |
herrina (12812) 12.09.30 17:58:26 | ||
|
Sztike: naggyonjó! Várom a folytatást!
Death: figyelj a -ba, -be toldalékokra! Inkább olvasd át hatszor, csak hogy jó legyen. | |
zsofíí99 (47291) 12.09.30 18:11:01 | ||
|
herrina: te szerintem magyar tanár leszel XD igaz hogy ezek a hibák nekem is bökték a csőrömet. | |
Caballo (58532) 12.09.30 19:35:37 | ||
|
Sziasztok. : )
Most igazán nem mondanák semmit (:), hanem bemutatnám az új történetem borítóját és tartalmát (meg a szereplőket) xD Kép: Tartalom: Natalie fiatal lány, aki él-hal a lovakért Clerrel együtt. Naponta többször is ellátogatnak a Justice család birtokára. Később az új fiú gyökerestül megváltoztatja a lányok életét, ugyanis sötét múltja van a családjának, de ezt a lányok nem tudják. Natiba később ‘belehabarodik‘ az osztály leghelyesebb fiúja, de a lányt nem érdekli. Egyszer elmennek lovagolni Fabiennel, de eltévednek az erdei úton. Hiába próbálkoznak, nem találják a hazavezető utat, az éjszakát kint töltik. Clere reggelre megtalálja a csapatot, de Nati nyomtalanul eltűnt. Vajon Sebastian vitte el, vagy őt is elnyelte a Green család átka? Szereplők: Főszereplő(borítón xD) Natalie Justice (Nátáli) Nati barátnője: Clere Taylos (Kler) A leghelyesebb fiú az osztályban: Sebastian Evans Nati és Clere legjobb barátja: Fabien Green Lovak: A borítón bal oldalt: Diable A borító jobb oldalán: Barack | |
Death (66605) 12.09.30 19:44:51 | ||
|
Caballo : nekem tetszik a tööörténet | |
Sztike1998 (42150) 12.09.30 19:48:50 | ||
|
Éééés... elérkezett ez is. Összedobtam egy első fejezetet a Sorstársakból. elég rövidke lett, meg nem is túl jó, de hát most ez van. Kritikákat elfogadok erre is, meg a Nassaura is! :D Egyébként a borítójára vagyok a legbüszkébb. Linkelve rakom a bevezetőt is. Na, befogtam, jó olvasást.
Bevezető 1. fejezet A felkelő nap sugarai utat vágtak a hajnali ködön, egyenesen megvilágítva az erdő szélén álló, öregedő fűzfát. Alatta valami sűrű kékes lény ült, mely a fényre fokozatosan halványult, majd eloszlott a ködben. A fehérre festett ház új, fa ajtaján egy lány lépett ki. Fekete tornacipőben, ugyanilyen színű csőnadrágban, fehér hosszú ujjú pólóban. A hajnali szürkeségbe sápadt arca szinte beleolvadt, fekete szemeiből semmit sem lehetett kiolvasni. Nyakában egy lila medál lógott, a szövetség nyaklánca, melyet nem tudott levenni. Halkan indult az udvar hátulja felé. Az épület mögött egy régi kis istálló állt, benne csupán egy boksz, meg egy kis raktárépület, nyerges. A helység ajtaja kinyílt, anélkül hogy az ember hozzányúlt volna, az pedig halkan, kísértetiesen besétált rajta. Az állásban egy ló állt, melyhez előbbi személyünk odalépett, felmutatva a magán viselt jelet. Az állat megértően megrázta fejét, aztán kissé felemelkedett, és felragyogott. Mellette a szalmában megmozdult egy alak, egy kutya, ami szintén láthatta az előzőt, ezért ugyanúgy viselkedett, mint a patás. A kétlábú fürgén belépett az állásba, majd a nagyobbik hátára pattant. Az az utasítás irányába indult, kisebb társa követte. A korai köd ellepte mindhármukat, lépéseik zaja gyorsan elveszett. Az erdő szélére érve lassítottak, majd megálltak. A lány lecsúszott a földre, és befelé indult. Pár lépés után egy fekete szikla hevert lábai előtt. Halvány mosoly jelent meg komor arcán, majd belerúgott a kőbe. Az sátáni kacajjal szertefoszlott. Tovább sétált, majd az út szélére hajított farönkre ült. Szemmel láthatóan várt valakit, ám addig is idézzük fel múltját. Elsőként szólítsuk nevén, amely nem más, mint Dolly. Tizenhatodik életévében járó fiatal, élete első tizenöt évében átlagosnak mondható. Ám sötét erők szállták meg lelkét, mellyel most fel kell vegye a harcot. Ebben a csatában csupán a két lényre számíthat. Emberi barátai már nincsenek, mind elhagyták őt. Jelenlegi helyzetével egyedül szülei, s közelebbi rokonai vannak tisztában. De térjünk vissza előbbi helyszínünkre. Dolly mellett hirtelen feltűnt egy fiú. Fekete lovon ült, melynek sörénye kéken ragyogott, csakúgy, mint gazdája szeme. A patás szőrszíne egybeolvadt lovasa ruhájával és hajával. Az ember, vagy szólítsuk nevén: David nyakában a lányéhoz hasonló lánc lógott, ám ezen a medál türkiz színt öltött. Mosolyogva Dollyhoz lépett, majd csókkal köszöntötte. Megfogták egymás kezét, s a három állat kíséretében az erdő belseje felé indultak. Pár pillanat múlva már eltűntek a szem elől. Csupán egy sikítás tudatta hollétüket… | |
Sztike1998 (42150) 12.09.30 19:49:33 | ||
|
Fú, ez rövidebb mint gondoltam :S
Lehet hogy holnap még írok ehhez is, meg a másikhoz is. :( | |
Death (66605) 12.09.30 20:20:05 | ||
|
Tényleg rövid de olyan jó .Nekem nagyon tetszik ahogy írsz.
(am ma még hozom a történetem és áttértem múltidőre ;)) |