Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
![]() ![]() ![]() ![]() Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
Álomlovasok (64649) 12.10.02 21:18:18 | ||
|
Szegény Panninak le van vágva a fél feje xDD
| |
zsofíí99 (47291) 12.10.03 10:37:28 | ||
|
belekezdenék egy történetbe a Starshine Legacy 1. A léleklovasok rejtélye lenne a címe (a játék alapján lenne x“dd aki ismeri a játékot tudja miről van szó :P) | |
Death (66605) 12.10.03 14:12:20 | ||
|
Álomlovasok: Kicsit szedd jobban össze a gondolataid és ha már végeztél a történeteddel akkor olvas vissza ,mert így el tudod kerülni a szóismétléseket és a hibás mondatszerkezeteket. Alapjába véve biztos jó lesz a sztori ,de kezd el
(egyéni bejáratú véleményem,bocs ha hibás ) zsofíí99: kezd el bár nem ismerem ^^ | |
vallerveronika (44891) 12.10.03 15:55:41 | ||
|
Köszönöm a kritikákat, akkor még maj ,,költök“ párat xD | |
vallerveronika (44891) 12.10.03 16:13:11 | ||
|
Ahogyan ígértem, itt egy vers. Egyenlőre csak rövidekkel próbálkozom. :DD
Lovaglás A szél a szemembe fúj, nem hallok mást, csak dobb-dobb, ez már régi, de még mindig új, s szívembe egy életre helyet fúr. Nem felejtem, amíg élek, milyen érzés a lovon tudom, ezért nem félek, hogy bántani sosem fog. Belém issza magát az élet, mikor felülök rá, és újúlt erővel vágok a szélnek, itt már nincs határ... | |
Death (66605) 12.10.03 16:19:21 | ||
|
vallerveronika teeetszik ez a versed is ^^ | |
VIKI2011 (46489) 12.10.03 16:59:20 | ||
|
Zsófíí99 kezd bele én már játszottam a Starsine 1.-gyel de a Legacyval még nem.
| |
zsofi26horses (50515) 12.10.03 18:03:41 | ||
|
vallerveronika tetszik bár az a dobb-dobb egy kicsit furcsa de azon kívül szép :) | |
zsofíí99 (47291) 12.10.04 13:49:33 | ||
|
VIKI2011: a Legacy az a Starshine címéhez tarozik! :)
mindenkinek köszi majd belekezdek! ^^ | |
zsofíí99 (47291) 12.10.04 16:29:14 | ||
|
itt a Starshine borítója xd nagyon sz*r de ezvan ötletek jöhetnek hogy esetleg mit változtassak rajta :P
![]() a történet később jön... addig is itt a tartalma vagy mije: Lisa egy tizenéves lány nemrégiben érkezett az isten háta mögötti tengerparti városkába,Jorvikba.Ebben az új és ismeretlen környezetben a lány egy ősi titok bűvöletébe kerül,amely néhány különleges lóval kapcsolatos.Tarts vele ebben a fantasztikus kalandban,ahol a rejtélyhez,a veszélyhez és a barátsághoz a lovaglás szenvedélye társul.Ez a legenda kezdete.... | |
vallerveronika (44891) 12.10.04 18:20:43 | ||
|
Köszönöm, az én szememet is bántotta, de nem tudom kicserélni, olyanra, hogy rímeljen is :DD | |
vallerveronika (44891) 12.10.04 18:21:56 | ||
|
zsofii99 már várom :DD
| |
zsofíí99 (47291) 12.10.04 21:03:12 | ||
|
vallerveronika: holnap már bele is kezdek mihelyt a barátnőmtől el tudom csóri a képregényt mert a képregény és a játék keverékére csinálom :P | |
herrina (12812) 12.10.05 14:21:58 | ||
|
![]() 2. fejezet Diana a régi Aznap délután lementünk a legelőre. Gyönyörű, napos, meleg idő volt, szélcsend. Az ég kék, sehol egy felhő. A fehér kerítést újrafestették, még érezni lehetett azt a szagot. De az orrunk hamar megszokta, így tovább élvezhettük a csodálatos tájat. A fű smaragdzöld; amilyet megszokhattunk. Az itató vize tükörsima volt, tükröződött benne az ég. A lovak láthatóan boldogan legelésztek. Russiát nem láttam köztük, ő biztos távolabb keresett magának egy területet. Viszont Popular, mikor meglátta gazdáját, Mayát, hozzánk ügetett. - Szevasz Poppy! - súgta Maya a csődörnek és megsimogatta a ló orrát. Sokáig csak néztük a tájat, a lovakat, hallgattuk a madarak énekét, a lovak nyihogását. A szél is feltámadt és felhők is tűntek fel az egyre sötétebb égbolton. Samantára néztem. Arca komor volt; látszott, hogy gondolkodik, hogy valamit nem, vagy legalábbis nehezen tud eldönteni. Végül megszólalt: - Felhívom apát. Felhívom és megkérdezem... - És mégis miről, drága barátnőm?! - szólalt meg egy gúnyos hang a hátunk mögött. Egy pillanat alatt megfordultunk. Diana és a kutyuskái álltak ott gúnyosan mosolyogva, összekurcsolt vagy csípőre tett kézzel. Arcukon káröröm. - Mit akarsz, Diana? - kérdeztem. - Én? Semmit. Az ég világon semmit. Illetve... mégiscsak lenne valami... Azt hiszitek, hogy most hősök vagytok, mert megmentettétek a farmot? Hogy most mindenkinek térden állva kell köszönetet mondania? Hogy most történelmet írtatok? - Nem, ezt egy szóval sem mondtuk - felelt Lucia. - Lehet, de ez nem azt jelenti, hogy nem gondoltátok. De mindegy. Amúgy halljam, hányan köszönték meg?! - Sehányan - válaszolt Lucia. - Térden állva meg főleg nem - mondta Maya. - Ahha! Szóval egy egész lovaglóiskola gondolja úgy, mint én. Lehet, hogy megmentettétek a farmot, de ettől még nem vagytok istenek. Ezt bárki meg tudta volna csinálni, de sajnos ti találtátok meg a könyvet. Lecsukattatok egy gyilkost és minden jó, ha a vége jó. A ház még áll, a lovak legelésznek. Pedig sokkal jobb üdülő lett volna ebből a helyből! És elkezdett röhögni. A “barátai“ is nevettek, sőt, úgy tűnt, még a madarak is. Majd megfordult és kiskutyái kíséretében visszament a házba. | |
herrina (12812) 12.10.05 14:28:13 | ||
|
Pár perc után mi is bementünk. Egyikünk sem szólalt meg.
Az étkezőbe mentünk, ugyanis vacsoraidő volt. Beálltunk a sorba, felkaptunk egy tálcát, szalvétát, elvettünk egy hamburgert, üdítőt és leültünk az asztalunkhoz. - Kíváncsi lennék az egész történetre; Dianával kapcsolatban - szólalt meg végre Samanta. - Hát az egész akkor kezdődött, amikor beiratkoztunk - kezte Maya. - Diana barátokat toborzott, Mayával és Claudiával pedig nem akartunk beállni, és amikor ezt bejelentettük, veszekedtünk - folytattam. - Az idő során egyre irigyebb lett ránk. Állandóan szekált minket, Claudiát pedig “elcsábította“. - De nem kell vele foglalkozni - szólt Maya. - Értem... - mondta Samanta. Aznap többé nem hoztuk fel a témát, hanem másról beszélgettünk; a családról, barátokról, állatokról, iskoláról, hobbikról. - Én imádok rajzolni - mondtam, mire Samanta felkapta a fejét. - Tegnap láttam egy érdekes versenyt, amin rajzolni kell - szólt. - Ha végeztünk, megmutatom. Miután megettük a vacsorát, lefoglaltunk egy gépet. Samanta megnyitotta a keresőt és beírta: rajzverseny hirdetések. Rákattintott az első találatra, majd handosan felolvasta a szöveget: Tobias Roger Berro Csapatverseny Tobias Roger Berro nem volt közismert ember. Egy lovarda igazgatója volt, azé, aminek a vezetője most én, Dennis Inchler vagyok. Hogy miért pont ő? Mert mindenki szerette és tisztelte. Összekovácsolta az embereket. Jó humorú, kedves, udvarias volt, a halála pedig tragikus és értelmetlen: egy idegbeteg ember agyonlőtte. Az ő tiszteletére ez a neve a versenyemnek, amit minden évben megrendezünk, győzteseinket nagy jutalomban részesítjük. A lényege, hogy csapatban kell dolgozni. Ti döntitek el, hogy munkamegosztással vagy egyéb módon dolgoztok. A feladat, hogy tervezzetek egy lovardát, bele min. 10 lovat (bármilyen valós fajta), dolgozókat és esetleg egy-két más állatot. A lovardát felülnézetből rajzoljátok le (egy lapra), a lovakat, alkalmazottakat, egyéb állatokat és adataikat külön-külön egy-egy lapra. Az képek lehetnek hagyományosan és digitálisan elkészítettek. A csapatotok min. 4, max. 6 tagú legyen. Csak 12-16 év közötti gyerekek jelentkezhetnek. A csapatnak válasszatok egy nevet, rajzoljatok egy zászlót és döntsétek el, ki legyen a csapatkapitány! Nevezési díj: $100.00 Nyeremény: $5000.00 + lovas csomag + oklevél $3700.00 + lovas csomag + oklevél $2400.00 + lovas csomag + oklevél Ezenkívül mindenki kap emléklapot és részt vehet egy közös kiránduláson, aminek helyszíne a Wanderline Lovarda. Honlap: www.wanderlinerh.com Jelentkezési határidő: július 15. Leadási határidő: szeptember 1. Eredményhirdetés: szeptember 30. Jelentkezés e-mailben. A pályamunkákat szintén e-mailben küldjétek el, amit megtaláltok a honlapon a bővebb információkkal együtt. Dennis Inchler Összenéztünk. 5000 dollár? Az rengeteg pénz! Ráadásul a Wanderline Lovarda az egyik legjobb és legérdekesebb lovarda. A nevezési díj sem sok. Mit vesztünk, ha megpróbáljuk? - és valami ilyesmiket gondoltam, miután másodszor és harmadszor is elolvastam a fontosabb adatokat. - Nagyon jól hangzik! - kiáltott Maya. - Mit vesztünk, ha megpróbáljuk? - mondtam, de már hangosan. - 100 dollárt - röhögött Samanta. - De most komolyan! Vagyunk négyen, azt a 100 dollárt pedig össze tudjuk dobni. Ti ketten, Maya és Linda, jól rajzoltok, én jól tervezek, Samantát nem tudom - mondta Lucia. - Teljes mértékben igazad van. Samanta, benne vagy? - kérdeztem. - Én... Még megkérdezem apát - felelt a lány, majd előhúzott a zsebéből egy fekete, érintőképernyős telefont. Azalatt a pár másodperc alatt, amíg Samy telefonált, negyedszer is elolvastam az adatokat. Pár napunk van jelentkezni és egy hónapunk megcsinálni. Mayával tényleg jól rajzolunk, főleg lovakat, Luciának meg tényleg a vérében van a tervezés. Nekem spórolt pénzem is van, kb. 34 dollár; csak otthon. - Megengedi! - kiáltotta Samanta, miután letette a telefont. - És ha kell, fizeti az egész nevezési díjat. - Rendes apukád van! De nem, mindenki a maga részét fizeti, ami 25 dollár fejenként. Amúgy Samanta, leszel vezető? - kérdeztem. - Leszek, persze, de csak ha nektek is megengedték, vagy legalább bejelentettétek - válaszolt. - Nekem a szobámban van a telefonom és fáradt vagyok, úgyhogy jó éjt! - mondta Lucia, majd a szobája felé vette az irányt. - De jó neki! - gondolkodott hangosan Maya. - Én még tele vagyok energiával. - Fárasszalak? - röhögtem. - Kösz, nem kell! - kiáltotta, majd ő is nevetett. - Na, azt hiszem, én is lefekszem. Jó éjt! - mondta Samanta, majd ő is elindult. |