 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| Sandon-Stefi (67480) 12.10.31 12:29:33 | ||
|
Sziasztok én egy új történettel jönnék remélem tetszeni fog!(a történet nemsokára jön)
I.fejezet: Versenyzés A nevem Dorilisz.Én egy sárga, orrcsíkos, harisnyás (két hátsólábam) és fálszárban kesely 8két első lábam) 5 éves Missiour Fox Trotter kanca vagyok!Első gazdám Sharlott 2 évesen vett meg a tenyésztőmtől!Először féltem tőle de utána egyre jobban megkedveltem! A mai napokban nagyon jó páros vagyunk.Csak 4 évesen kezdett el versenyszerűen lovagolni de a versenyeken az elejétől kezdve jól szerepeltünk!Sokat szoktunk nyerne , de nem azért megyünk!Szokott olyan lenni amikor elrontunk egy akadályt vagy rosszul csinálunk meg egy alakzatot és akkor megelőznek minkett!Egyépként nem is azért megyünk, csak a szórakozásért.A helyezés már csak egy plusz alyándék!Az első félévben még lovardás háttérrel indultunk a versenyeken ,de utána már csak úgy simán.A lovardában edzünk de nem járunk oktatóhoz.Ez anyit jelent, hogy amikor vetsenyen bemondják a nevünket akkor nem mondják oda a ponyclub egyesületet hanem azt mondják, hogy magán induló.Így egy kicsit jobb, viszont kellett egy saját lószállító, mert a lovardással nem mehettünk.Ez egy kicsit drága mulatság de mindegy.Legalább a gazdámnak nem dirigálhatnak, hogy mit csináljon!Így kibérelünk egy legelőt és ott leszek mindig egyedül!Kicsit unalmas, de azért jobb mint összeveszni a többiekkel!Emlékszem is egy még lovardás versenyre.El is mesélem: | |
| csipet2 (7245) 12.10.31 13:34:32 | ||
|
Sandon-Stefi: Nem rossz. A történet érdekes, és nekem tetszik, hogy a ló meséli el. Azonban szerintem egy kicsit kusza. De engem érdekel, és várom a folytatást ^^. | |
| zsofi26horses (50515) 12.10.31 13:42:27 | ||
|
csipet2: nem elszomorodni kell, hanem megfogadni a kritikákat (főleg ha olyan ember írta aki jártas ebben) és igyekezni kell, mert akkor nem jutsz tovább sose :D így van ez a lovaglásban is; egyszer elszomorodok, mert leszidott az edző, vagy nem ment a ló úgy ahogy szerettem volna, de minden erőmmel azon vagyok, hogy jó lovas váljon belőlem, de csak akkor válik jó lovas belőlem, ha megfogadom a tőlem tapasztaltabb lovasok tanácsait.
Az íráshoz is türelem, akaraterő kell, na meg nem árt ha az emberbe szorult egy kis tehetség is, ha nem, lehet fejleszteni, csak nehezebb. :) Ja, ha valaki várná, akkor nem sokára jön a Bridget új fejezete :) | |
| Sandon-Stefi (67480) 12.10.31 13:58:24 | ||
|
Itt a történet is:
“Július 12.-e Sharlott már 6-kor kint volt nálam.Gyorsan lemosott samponnal és rátette a farkamra a fáslit és a lábaimra a lábvédőket.Befonta a sörényemet és gyorsan átfésülte mégegyszer a farkamat.Rámtette a vékony kék-barna takarót(ami illett a lábvédőkhöz). -Sharlott hozhatod Doriliszt!-mondta az oktatónk. -Máris.-Válaszolta gazdám-Gyere Dorilisz-mondta nekem és elvezetett a patamosótól.Engedelmesen követtem, de amikor megláttam az óriási 10 szeméyes lószállítót kicsit hátrahőköltem.Sharlott halkan szólt hozzám amitől kicsit megnyugodtam, és lassan követtem fel a teherautóba.Bátor és Jenn közé álltam, ők teljesen meg voltak nyugodva, úgyhogy én se idegeskedtem.Elég sokáig utaztunk, örültünk amikor vágre kivezettek minket az állásokból.Kint felállították a mobilkarámot és miután levették rólunk a lábvédőket be is engedtek az őszzes társammal együtt.Egyedül Mozartot maradt kint a teherautóhoz kötve.Őt gyorsan felnyergelték , mert lovasa(Az én lovasom fő ellensége) vele ment díjlovaglásban, ő volt az első lovas.Eddig mindig legyőztük őket, de mindig félek, hogy nem fogunk nyerni és akkor Mozart lovasa kicikizi valamiért Sharlottot! Én 13:35-kor mentem B1-ben és 14:54-kor mentem PK3-ban.Az első lovas 9:30-kor ment B1-ben és 9:40-kor ment PK3-ban.Mi mindig szünet után mentünk, úgyhogy volt egy kevés időnk Coming Soom... Folytatom csak mennem kell...... | |
| zsofi26horses (50515) 12.11.01 14:34:13 | ||
|
Mivel egész jól sikerült ez a történet, (szerintem) ezért szeretnék majd folytatást is :) (még NINCS VÉGE!)Ezért a sorozat címre Green Field Ranch lesz, és csinálok majd egy normális kinézetű borítót is :)
9. Fejezet Mikor végeztem a csődör edzésével és elengedtem őt a legelőre, visszamentem a házba és megreggeliztem. Anya újra olyan furcsán viselkedett, mint amikor valamit eltitkol vagy ha valamit még nem mondott el nekem. - Anya – kérdeztem tele szájjal és ránéztem, épp a lábát lovaglócsizmájába tömködte. – Mi az? – lenyeltem a zabpelyhet és felálltam az asztaltól, de rögtön vissza is ültem, mert Anya szembe ült velem az asztalnál. - Azon gondolkodtam – nézett rám zöld szemeivel – edzhetnéd te Bridgetet. Jön egy új ló a farmra akivel még foglalkoznom kell, nem lesz időm mindkettőre – egy nagy sóhajtás után a válaszomat várva nézett engem, én pedig a kitörő örömömet leplezni próbálva bólintottam. Anya lassan felállt, megvártam míg kimegy és mikor hallottam, hogy bezárult az ajtó, felugrottam a székről és örömömben ugrálni kezdtem. - Hé – jött be David. – Minek örülünk ennyire? – kalapja így is szemébe volt húzva, háttal állt nekem, a kabátját akasztotta fel éppen. Mikor leült a konyhaszékre, mindent elmeséltem neki. A beszámolómat nyugodtan végighallgatta, egy rezzenés nélkül. Fekete hajszálai belelógtak kételkedő szemeibe, hitetlen vigyor ült ki arcára. - Azt megnézem – állt fel az asztaltól, betolta a széket. - Holnap! – motyogtam. David csak bólintott, mint aki még mindig nem hiszi el a buta gyerekmeséimet. - Holnap jön az új ló – nézett rám közömbösen. – Quarter horse lesz az is, de talán egy kicsit jobb helyzetű, mint Bridget. – mondta, majd elment. Felálltam én is, felmentem a szobámba és megtanultam. Épp a befejezetlen könyvemet keresgéltem, mikor eszembe jutott, milyen kopottak is voltak azok az akadályok, amikor ugrattam Berryvel. Leszaladtam a lépcsőn, felvettem a cipőmet, leakasztottam a cowboy kalapomat és kimentem. David épp edzett lovával a homokpályán. Bementem az istállóba, és megkérdeztem az éppen takarító Fredet, hogy nem tudja –e véletlenül, hol vannak a festékek. A nagydarab, de elég alacsony ember homlokán izzadságcseppek csillogtak, ahogyan rátámaszkodott a seprűre, úgy tűnt nekem, mintha az kissé meghajlott volna. - A raktárban valahol, vagy a nyergesben – válaszolt a kérdésemre majd visszament dolgozni. Bementem a raktárba. Mindenhol kartondobozok hevertek, centis por állt rajtuk. Ide nem jártak sokszor takarítani se George, se Fred, de még Anya sem. Az egyik dobozon egy furcsa táblácska feküdt, amit muszáj volt közelebbről szemügyre vennem. A fekete táblán nagy, arany betűk csillogtak, az állt rajta; Green Field Ranch. A farm címe mostanra sem változott. Visszatettem a helyére, majd halkan, magamnak motyogtam, hogy „festék, festék...“. Annyi érdekes dolog volt ott, hogy muszáj voltam magamat figyelmeztetni, nekem most dolgom van, felfedezőútra lesz még időm. Végül meg is találtam kék, piros és zöld színeket, kiszedtem őket a kartondobozból, meg a mellettük heverő ecsetet is. Lábammal behajtottam az ajtót és kimentem a pályára. Minden akadály lefestése egy órámat vették igénybe, mikor végeztem, már mehettem volna ebédelni is. ***** Másnap reggel később keltem, előszedtem a kötőféket és a vezetőszárat, bemutattam David-nek, mi mindent tudunk mi Bridgettel. Megkértem őt, hogy bújjon el, hogy legalább a ló ne lássa. Bebújt az egyik bokorba a pálya mellett. A homok közepén állva végigsimítottam a ló hátát. Gondoltam magamban, David már most is csodálkozik. Levettem a kerítésen heverő nyeregalátétet és gond nélkül rá tudtam rakni. Ez után a nyereg következett. Attól a ló egy kicsit irtózott, de a kedvemért eltűrte. A fejére csak hackamore-t raktam, ami nem zabla, hanem a ló szája körüli fa, ami az orrcsontra gyakorol nyomást. Csikókat ezzel szoktunk betörni, a zablákat később használjuk. A ló készségesen tűrte mindezt, de mikor rá akartam ülni, erősen tiltakozott. Rúgott felém, de végül megadta magát és sikeresen felültem rá. Fejét felemelte, hátsó lábai átvették a súlyának nagy részét, tipikus „menekülő pozíciót“ vett fel, hirtelen elrohanásra, kitörésre készen állt. Megragadtam a gyeplőt és lábammal kissé megnyomtam az oldalát, mire ő készségesen elindult. Lépésben, majd ügetésben is sikerült mennünk, a vágtát már hagytam. Diadalmas mosollyal az arcomon szálltam le róla. Büszke voltam magamra és Bridgetre is, hogy most aztán megmutattuk ennek a fafejű Davidnek. Mikor kiengedtem a lovat a legelőre, David előjött a bokorból és elismerőn bólintott, majd elment. Elmosolyodtam, hiszen a cowboy szégyenli bevallani, hogy most nem neki volt igaza, azaz tévedett. Elgondolkodva néztem, ahogyan körvonalát lassan elnyeli az istálló árnyéka. | |
| herrina (12812) 12.11.01 18:31:05 | ||
|
zsofi26horses: van benne szóismétlés, de amúgy jó :) | |
| vallerveronika (44891) 12.11.02 07:56:50 | ||
|
sziasztok!
Írókat, és riportereket keresek! Több info: http://cms.allatiak.webnode.hu/csapatunk/ (Azért ide raktam mert aki ide betesz történetet az többségében jól fogalmaz.) | |
| vallerveronika (44891) 12.11.02 08:02:27 | ||
|
Bocsi, itt van jól: allatiak.webnode.hu/csapatunk/ | |
| Sandon-Stefi (67480) 12.11.02 10:40:14 | ||
|
Itt is a folytatás:
Sharlott kikötött Mozart mellé és levette rólam a farok fáslit és a vékony takarót.Befonta a farkamat és lelocsolta vízzel, a sörényemmel is ugyan ezt tette.Ezt azért csinálta, hogy amikor majd meg szárad és kibontja hullámos legyen.Az sokkal szebb mint a sima.A faromra rátett egy csillag mintájú sablont és egy vízbe mártott kefével elkezdte vissza felé kefélni a sablonon kitüremkedő szőrt.Így készített nekem egy csillag mintát.Utána elmentünk megnézni a ugró pályát.Lóval még csak nyereg nélkül lehetett bemenni.A pálya nézés után kivezetett a pálya melletti füves részre ahol kedvem szerint legelészhettem. -Meg lehet simogatni?-kérdezte Sharlottól egy kislány. -Persze, nyugodtan.-válaszolta gazdám-Van kedved kicsit felülni rá?-kérdezte felajánlóan. -Szabad, anyu?-kérdezte a kislány anyjától. -Nyugodtan.-válaszolta anyja. -Gyere felteszlek-mondta Sharlott és feltette a hátamra a lányt.Egy kis séta után leszállt és megköszönte a lovaglást.Szülei már elindultak, úgyhogy elköszönt és oda szaladt hozzájuk.Miután lovasom utoljára is memorizálta a pályát, vissza vitt a legelőhöz, és beengedett a többiek mellé. 12:37-kor láttam következőre.Kivezetett és kikötött a lószállító oldalához ahol gyorsan kibontotta a farkamat és a sörényemet ami szép hullámos lett.Fogott egy kefét és a faromon lévő kis részt kihagyva átkefélt.Kiszedte a teherautó tároló részéből a Díjlovi nyerget és a nyagykantárt, hozta a fáslikat is és a nagykantárt is.Feltette rám az izzasztót és rátette a nyerget.Becsatolta a hevedert és lehúzta a kengyeleket.Leszedte a fejemről a kötőféket és rám tette a nyagykantárt, amiben ne ilyedjetek meg szorító zabla nem volt!A fáslikat feltekerte a lábaimra és gyorsan kikaparta a patáimat. 13.06-kor már a pályát gyakoroltuk a fedelesben ahol még nem ment versenyszám.Sajnos sokan voltunk ezért nem tudtuk pont ugyan úgy csinálni a programot ahogy kellett volna. -Kedves versenyzők, nézők.A B1 Díjlovagló programban szünet következik.A szünet után jön: Szerandán Sharlott-Dorilisszel és felkészül:Kertes Laura-Mozárttal.-mondta be a kommentátor 13:18-kor. -Gyere Dorilisz.Menjünk ki a fedelesből.-mondta lovasom a szemembe nézve.Gyorsan felpattant rám(nemrég leszállt rólam) és ki mentünk egy füves részre a díjlovas négyszög mellé. -Kedves versenyzők, nézők.A B1 díjlovagló programb elindult.Első versenyző:Szerandán Sharlott-Dorilisszel.Felkészül: Kertes Laura-Mozarttal.-mondta be a kommentátor 13:36-kor.Bementünk a díjlovagló négyszögbe és a köszönés utánlelovagoltuk a programot.Szerintem jól ment.Vissza mentünk a lószállítóhoz és egy gyors lenyergelés után be vitt a karámba és levette rólam a fáslikat.A sörényem úhra be volt fonnva a Díjugratáshoz. -Szerandán Sharlottot látták Dorilisszel.Most Kertes Laura következik Mozarttal.Felkészül:Heggyessy Dorina Rágóval.-mondta a bemondó. -Na Dorilisz, hogy tetszett?-kérdezte gazdám rám nézve.Egy hangos nyerítéssel válaszoltam.Sharlottot az egyik barátnője magához hívta ezért ki ment tőlem.Ketten leültek és meguzsonnáztak.Én is legelésztem. 13:55-kor kivitt a legelőről és felnyergelt az ugró nyereggel.Feltette rám az ugró kantárt és a fehér invédőket.Felszereléssel együtt bementünk a fedelesbe ahol a PK3 versenyszám lesz. -Kedves versenyzők és nézők.A PK3 díjugrató versenyszámban szünet következik.A szünet után jön:Szerandán Sharlott Dorilisszel felkészül:Taram Kristóf Pöttyel. -Sharlott-szólt lovasomhoz az edzőnk-gyere ki a kintire és ugorjatok néhányat. -Oké, megyünk.-válaszolta lovasom és kivezetett a fedelesből. Folytatás jön..... | |
| zsofi26horses (50515) 12.11.02 16:40:26 | ||
|
herrina köszi :)
Itt van a kövi fejezet és az új borító :) 
X. Fejezet - Hé – kiáltott David hangosan, amikor próbálták levezetni a lószállítóról az erős herélt lovat. Mint külső szemlélő, a karámhoz támaszkodtam, homlokomon mély ráncok keletkeztek, ahogyan láttam a pej quarter ló izmos testét. Fejét felkapkodta, rúgott. A rúgásait a farm fiatal lovásza felé irányította. Egy pillanatig felszisszentem, hogy vajon a kemény paták eltalálták –e őt, de aztán megnyugodva sóhajtottam. A ló kitört az utánfutóból és rohant volna a többi ló után, ha nem egy kis körkarámba engedték volna el. A homlokán egy fehér folt fénylett, amire minden vágtaugrásnál rálibbent a sörénye, nagy feje, lábai Bridget lábaihoz képest rövidek, háta egyenes volt. A karám egyik oldalán száguldozott, ágaskodásokkal fékezett a sarkakon. David letörölte a homlokáról lecsurgó verejtéket. George már megérkezett haza, azaz a farmra, édesanyjánál volt látogatóban egy hétig. Ma reggel állt újra munkába a negyven év körüli borostás, napbarnított bőrű kék szemű férfi. - Szép munka volt – George szemébe húzta a kalapját a nap égető sugarai elől. Dél körül járhatott, én még nem edzettem Bridgettel, úgy döntöttem, ma békén hagyom, adok neki egy pihenőnapot. Helyette Berryvel fogok kimenni terepre, David és Lea is jön velünk, a fiú szerint ugyanis a szurdok végén a völgyben, látott vadlovakat. Ez rögtön felkeltette a figyelmünket, még akkor is, hogy elég valószínűtlen, hogy látnánk akár egyetlen musztángot is. A túrát két órára terveztük, természetesen a legnagyobb hőségre. Ráadásul, vihart is mondanak, nem lehetünk sokáig. Bementem a házba, mikor Anya elkezdett foglalkozni az új lóval. Csodáltam, ahogyan a lovakkal bánik, mégis, most inkább a hűvös lakásban tartózkodtam volna. Megebédeltem, Apu pedig hazajött, valamit intéznie kellett a városban. - Itt van már az új ló? – kérdezte, mire én csak a karám felé böktem, ahol Anya már nagyon közel került a herélthez. - Mi a neve? – erre csak egy vállrántással válaszoltam, miközben a spagettit nyomtam magamba. Mikor végeztem, elmosogattam és a tekintetem az órára siklott; fél kettő. Leraktam a maradék tányért, kimentem, David Cordobával lassú ügetésben körbe-körbe a pályán edzett. Mire én is felnyergeltem Berryt, megérkezett Lea mámorító lován, Really Drems-en. A szőke hajú lány, akivel suliban mindig együtt lógunk, most is, mint mindig, divatos cowboy csizmában és gyönyörűen megmunkált nyeregben, kék kockás ingben mutatkozott. Derékig érő, szőke haja szálai lobogva szabadultak ki a kalap alól. Mosolygott, mint mindig. - Szia, alig várom már, hogy lássuk a musztángokat! – csillogó szemmel, lazán ült a pej kanca nyergében. - Ne tartogass nagy reményeket – morogtam, alig nyitottam ki a számat, kissé előredőltem a nyeregben, hogy csak barátnőm hallja, a közeledő David ne. - Indulhatunk? – ez a kérdés teljesen felesleges volt, Lea mégis megkérdezte. Elindultunk az ösvényen felfelé, kavicsos úton. Átvettem Berry ringó járását, szinte elaludtam a nyeregben. - Mi a neve annak az új lónak? – kérdeztem, majd Davidre néztem. - Azt hiszem Illusion vagy valami ilyesmi – válaszolt a fiú hanyagul. Ez után ügetni, majd vágtázni kezdtünk. Vágtában, a középen haladó Lea David felé fordult és megkérdezte, hogy milyen messze van még a szurdok. Akkor David lefékezett és egy bokor mellett bekanyarodott egy keskeny átjáróba két szikla között. Nem voltak túl magasak a sziklák, a tetejükön folytatódott az erdő. David bevágtázott, mi pedig követtük őt. Egy nagy, valószínűleg fentről lezuhant fatörzs állta az utunkat. Könnyedén átugrottuk mindhárman. A szurdokból kilépve a napsütötte rétre érni jó érzés volt. Vágtáztunk egy nagyot, ami inkább a Berry és Cordoba csatája volt, amiben az én hiperaktív lovam őrült vágtájával győzött, egy lóhossznyi távolsággal lehagyva a palomino kancát és gazdáját. Megpaskoltam a lovat, Lea visszafogta Dreams-et és könnyű, lassú vágtában utolért minket. Barátnőm is végigsimította lova sörényét, ügetésben haladtunk tovább, a völgyben. | |
| zsofi26horses (50515) 12.11.02 16:41:22 | ||
|
* A fák árnyéka újból jólesően hűsített minket, Berrynek nem volt kedve rohanni, így élvezhettem is a túrát. Egy kövesebb, sziklásabb résznél lépésben másztattuk a lovakat, Berrynek nem okozott gondot ez a kihívás sem. Amikor kiértünk a völgyből, egy dombon találtuk magunkat, ahol ha lenéztünk, füves területet láttunk, itt- ott néhány szikla. A sziklák mellett egy vadlóménes legelészett. Éberen figyeltek minket, mikor észre vették, hogy lovak vannak a közelben, legelésztek tovább. Csodálattal a tekintetemben mértem fel minden egyes állatot. Nyolcan voltak; egy vörösessárga öreg kanca, szinte roskadt már az öregségtől, volt egy kanca, aki fehér alapon volt krémszínű foltos. Gyönyörű, kétéves csikója hasonló színű volt, mint anyja. Egy csődör volt, aki sötétpej, izmos válló, hosszú fekete sörényű ló. Egy sárga és egy idősebb fakó kanca, egy éves pej csikó, mint apja, meg egy két éves körüli fekete kancacsikó, csánkig kesely volt és gyönyörű. Annyira megtetszett a csikó, hogy sajnáltam volna, ha vadló lett volna, lelkem mélyén befogtam és betörtem volna.
| |
| zsofi26horses (50515) 12.11.02 16:42:03 | ||
|
ja, a borítón az a foltos ló Cherry akar lenn, Berryt sanps nem raktam bele, mert már nem fért volna el :( | |
| Sandon-Stefi (67480) 12.11.03 18:56:26 | ||
|
Commenteket kérhetek?
| |
| GoldAngel (58717) 12.11.03 23:51:59 | ||
|
Sziasztok! Arra a döntésre jutottam, hogy lehet, hogy én is elkezdek egy történetet. A neveket úgy kell olvasni, ahogy le vannak írva :) Ha szeretnétek, akkor folytatom.
Bevezető: Min Ryung. Talán az egész országban az egyetlen ember, aki nem hitte el az árnylovas létezését. Még hogy a hős európai lány! A megmentő! nevetséges... azonban, mikor gyerekrablók áldozatává válik másra sem tud gondolni. Azonban a lány eljön érte. A szökési kísérletek sikertelenek. Vajon ki tud majd valahogyan szabadulni? Vajon az árnylovas valódi, és nem csak a képzelete szüleménye? Vajon ez a lány megegyezik az új osztálytársával? Majd kiderül... És mivel nem tudtam tovább várni, izelitőként itt az első fejezet: 
1. Fejezet Újra Iskola - Ez csupán egy Marvel hős! – nevetett Min Ryung, majd egy fejrázással helyreigazította tűzvörös haját. A fiú tovább nézte a képet. – Tudod, ez olyan,mint a Loch Ness-i szörny… Elvileg létezik, gyakorlatilag csak egy fadarab. Min Ryung legjobb barátja csupán a fejét csóválta, majd egy idő után kikapta a fiú kezéből azt a bizonyos képet, ami a nevetést okozta. - Ez nem vicces! Az Árnylovas valóban létezik! Rengeteg fórum szól róla, rengeteg ember látta őt valójában! Létezik, és kész! - Mint a Pókember? Vagy Harry Potter? Ugyan már Gi Bong! Valld be, hogy egy kocka vagy! Biztos valami kockatársad találta ki ezt az egész árnylovas dolgot, te meg elhiszed, hogy létezik? Ez a kép csupán egy lovas, aki vágtázik a tengerparton, és nem egy európai szuperhősnő, aki megmenti Koreát. Mitől mentené meg? Vagy ha már ennyire unatkozik, kezdje a saját kontinensével. Na, meg, ha ennyire titokzatos, akkor honnan veszed, hogy európai? - Mert valaki látta az arcát… Az a fazon csupán ennyit mondott majd meghalt. Az árnylovas nem szereti, ha valaki felfedi a titkait. – suttogta Gi Bong, majd megigazította a szemüvegét. - Szóval akkor gyilkos. Csak azt nem értem, hogy akkor minek isteníted őt ennyire. – Min Ryung belerúgott egy kavicsba, ami gyönyörű hosszal repült el. - Nem gyilkos – Gi Bong elkerekedett szemekkel nézte a kavics repülését. A lelke mélyén megkönnyebbülést érzett, és nem csupán azért, mert újra iskola volt, hanem azért is, mert a suli legmenőbb srácát tudhatta a legjobb barátjának. Az iskolájukban a stréberek szívatása mindennapos volt, és ha ő nem lakott volna Min Ryunggal egy utcában, akkor bizony ő is sokat szenvedne. De Min Ryung vagány, és menő, és mellette biztonságban érezhette magát még akkor is, ha valóban stréber volt. Gondolatait azonban gyorsan visszaterelte az eredeti témához. – Tudod, ő csupán szereti titokban tartani a kilétét. Állítólag velünk egyidős. - Remek – sóhajtott a vörös hajú – a suli elkezdődött, és te máris untatsz ezekkel a PC-s vackaiddal. Ez az árnylány nem létezik, vagy ha létezik is, tutira nem európai és még inkább nem 16 éves. Ez a fotó, meg lehet, hogy az itteni tengerparton készült, de nem erről az állítólagos hősről. Mert ő nem létezik. - Tulajdonképpen te tudod követni azt, amit itt összehadoválsz nekem? – merült a könyvébe Gi Bong. - Földrajz? – fintorodott el Min Ryung arca. – Azt hiszem ennél rosszabb napom már nem is lehetne. Ezalatt már beértek az iskolába. Mindkét fiú lépte lassult. - Hé, stréberkém! – hallatszott egy kiáltás. Gi Bong megfordult, és elsápadt. A hatalmas stréberverő behemót állt előtte, akit még a tanárok is csupán Jetinek szólítottak. Az igazi nevét senki sem tudta. Jeti büszkén megállt a kis szemüveges fiú előtt: - gyere, hadd verjelek meg! A fiú nem mert neki ellent mondani. - Tévedtem. Mégis van rosszabb – morgott magában Min Ryung, majd barátja elé állt. – Csak a testemen keresztül Jeti! – kiáltotta harciasan.A behemót vállat vont, majd egy hatalmas lendítéssel az ökle a kis vörös hajú fiú képébe fúródott. Min Ryung nem cicózott, a következő ütést már ő adta, noha sokkal gyengébb volt Jetiénél. Gi Bong tudta, ilyenkor mit kell tennie. Lassan hátrálni kezdett. Egy idő után sarkon fordult, és beszaladt a mosdóba. Magára zárta az ajtót, és csöndesen várt. Hallotta, amint barátja felüvölt fájdalmában, azt, amikor Jeti nekiszorítja a falnak. Bár Min Ryung volt a suliban a legmenőbb, Jeti erősebb volt nála. - Árnylovas! Ha valóban létezel, kérlek segíts rajta – könyörgött a kis szemüveges fiú. | |
| GoldAngel (58717) 12.11.04 00:00:26 | ||
|
és akkor komizok is, ha nem baj :D
Sadon Stefi: szerintem az idők nem kellenek bele ( pl. 12.37) tudod,ló alakjában nagyon nehéz írni, én már megpróbáltam :S bár ugyanakkor olvasni élvezetes :) ezen felül szerintem nagyon remek. Bár, lehet, hogy néha bele kéne raknod a ló érzéseit is. Pl. azért egy kicsit izgultam. Illetve az sem ártana, ha egy kicsit “untatnál“ minket a versennyel. Szerintem túl hamar lezavartad. Zsófi: szerintem egy-két fejezettel le vagyok maradva :S viszont nagyjából tudom követni, hogy hol is tartasz. Már várom a folytatást. | |
(aktuális oldal: [ 195 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [192] [193] [194] [195] [196] [197] [198] [199] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
