 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| Death (66605) 12.10.21 12:33:28 | ||
|
*Sztike | |
| Sztike1998 (42150) 12.10.21 12:58:51 | ||
|
Amint lesz szabad időm, meg kedvem, nekiállok >< :D | |
| zsofi26horses (50515) 12.10.21 14:03:36 | ||
|
Sztike gyorsan legyen szabad időd és kedved mert nagyon várom már a Nassaut!! :))
Köszönöm a komikat, itt is van a 8. fejezet :) 
VIII. Fejezet Bridget engem figyelt, de nem feszültek meg az izmai, nem állt menekülésre készen. Cherry kihasználta a helyzetet, lehajtotta a fejét és legelni kezdett. Nem mertem Bridgetre nézni, így a porba bámultam, vártam, hogy közelebb jöjjön és megszaglásszon, de nem tette. Egy lépést tettem felé, nem ugrott el. Éreztem leheletét a nyakamon, annyira közel volt. Elfordultam tőle, a kezemet pedig az orrához nyújtottam. Összegörnyedtem, igyekeztem minél barátságosabb pózt felvenni. Éreztem, ahogyan a kanca ráfújt a kezemre. Meleg orra végül hozzáért ujjaimhoz, majd lassan a ló felé fordultam. Hátráltam két lépést, Bridget pedig jött utánam. Kivettem a kockacukrot a zsebemből, ő pedig bizonytalanul elvette a tenyeremből. Szembe álltam vele, majd megsimogattam a homlokát. - Csodálatos ló vagy – suttogtam a neki. Füleit felém fordította, majd becsukta a szemét és élvezte a homlok masszázst. Lejjebb hajtotta fejét, szőre csillogott a reggeli napsütésben. - Sok munka vár még ránk – motyogtam, majd elindultam a karámot kinyitni. Bridget követett engem, valamiféle finomság reményében. Kockacukorban nem is szenvedtem hiányt, de gyomrom fájdalmasan és hosszan korgott. Bekaptam én is két cukrot, aztán adtam Bridgetnek is. Kinyitottam a kaput, majd mikor Bridget is kiment, bezártam. A kanca nem vágyódott most annyira társai után, engem követve elsétáltunk az istállóig, ahol a kilincsről levettem egy kötelet. Bementem a nyergesbe, lekaptam a barna kalapomat és a fejemre tettem. A kanca jött utánam a pályáig. Amikor ráléptem a puha homokra, csizmámmal nyomokat hagytam magam után. A ló készségesen követett engem, ez viszont még nem volt elég ahhoz, hogy lovagolhassak is rajta. Bridget gyönyörűen csillogó szemeivel rám nézett, amikor hirtelen közeledni akartam, majd megszaglászta a kezemben szorongatott köteleket. Végigsimítottam a hátát, hasát, farát és a lábait. Egyáltalán nem ellenkezett, de mikor a kötelet rádobtam a nyakára, arrébb ugrott, de vissza is lépett mellém. A kötéllel is megsimogattam a hosszú, bogáncsos és sártól tapadó sörényét, ő pedig szemeit meresztgette. Ezt csináltam egy ideig, míg közömbössé nem vált. Mikor újra próbáltam rálendíteni a nyakára a kötelet, immár nem ugrott el. Visszamentünk az istállóba. Fred már dolgozott, tisztította a boxokat, Davidet láttam, ahogyan hívja lovát a legelőről. Kerestem egy kötőféket, végül rátaláltam egy kék, kissé kopott de működőképes darabra, ráhelyeztem Bridget fejére, aki békésen tűrt mindent. Bementem a nyergesbe, felkaptam a dobozomat, ami tele volt lóápolásra való cuccokkal, mint a kefék, kaparók, sebekre való kenőcsök, meg ilyesmi. Egy szőrkefét meg egy kaparót vettem ki a nagy fadobozból. A kanca viszonylag jól tűrte a tisztogatást, egy órát szórakoztam azzal, hogy lekapargassam róla a sarat, kiszedegessem a sörényéből a bogáncsot. Még húsz percig kenegettem a sebeit, de a végeredménnyel elégedett voltam. Csillogott a szőre, majd észre vettem, hogy én is megizzadtam, így levettem a nagy barna dzsekimet és ledobtam a nyergesben lévő kerek műanyag asztalra. Bridgetet visszavezettem a karámba és elengedtem, Berryvel viszont még dolgoznom kellett. A fiatal fekete csődör nagyon élvezte, ha velem mehetett ki lovagolni, mert én szinte mindig sokat futtattam és dolgoztattam. Rögtön rohant is hozzám, mikor látta, hogy hozom a fekete angol nyerget, amit csakis őrá használok. Még a legelőn felnyergeltem, kivezettem a pályára és először lépésben haladtunk, majd mikor kezdtem ügetni is, megláttam Apát, ahogyan beszélget Anyával az istálló előtt. Anya idegesnek tűnt, Apa nem, de ő is valószínűleg nyugtalan volt valamiért, csak nem látszott az arcán. Berry észre vette, hogy nem figyeltem, ezért gyorsítani kezdett. Egyszer egyik, másszor a másik kezemmel húztam a szárat, ő erre mélyen lehajtott fejjel kezdett vágtázni, normális tempóban. Hosszú lobogó, végén töredezett sörénye emlékeztettek arra, hogy vele nem is foglalkozom eleget, mostanában csak Bridget a fő, és ekkor kissé elszégyelltem magamat, hisz az új angol telivér kancán kívül vannak más lovaink is, akikkel nekem kell törődnöm. - Apa - kiáltottam könnyű vágta közben édesapámra, aki pont indult volna be az istállóba. Megfordult, kalapját a szemébe húzta, majd odajött hozzánk. Elmagyaráztam neki, hogy melyik akadályt mennyi lyukkal kell emelni, vagy lejjebb tenni. Megcsinálta amit kértem tőle, majd megnézte ahogyan átugrattam Berryvel őket. | |
| zsofi26horses (50515) 12.10.21 14:04:44 | ||
|
* - Ügyes - nézett végig az izmos, rendszeresen trenírozott csődörön.- Talán mégis igazad volt, kár lett volna kiherélni - Tett a kezével egy furcsa mozdulatot, mintha azt akarná mutatni, hogy szálljak le a lóról. Le is szálltam, majd Apa is felmászott a lóra, és háromszor átment az akadálypályán, hiba nélkül. A csődör gyönyörűen emelte a lábait, érződött rajta a lelkesedés a feladat iránt. Fekete szőre még sötétebbé vált a verejtéktől, az én dolgom már csak a sétáltatás volt.
Mikor végeztem, lenyergeltem és lenyírtam Berry sörényét. - Holnap hagyhatod pihenni - Apa csak elment mellettem, de nem nézett rám. Ahogyan lépkedett kifelé, hallottam még sarkantyúi csörgését. | |
| VIKI2011 (46489) 12.10.21 16:13:36 | ||
|
zsofi26horses :Nagyon jó.
Szerintetek betegyem egy történetem első fejezetét? | |
| Sztike1998 (42150) 12.10.21 21:14:31 | ||
|
zsofi26horses: Először is túl hosszú neked ez a név. xD Másodszor is pedig marha jó lett, és alig van benne szóismétlés. | |
| Sztike1998 (42150) 12.10.21 21:25:13 | ||
|
És néhányotok örömére, elkezdtem írni a Nassaut. :) | |
| VIKI2011 (46489) 12.10.23 19:33:58 | ||
|
Na hoztam egy történetet. Remélem jobb ,mint az előző.
Thunder 1. fejezet Előzmények A nevem Amy Benett. Barna hajú és szemű, magas, vékony 11 éves lány vagyok. A szüleim Georg Benett és Elsa Benett, nagyon gazdagok, egy vállalatot vezetnek. Apám alacsony, kövér férfi, anyám pedig magas ,vékony gyönyörű nő. Nagyon elfoglaltak. Nincs sok idejük rám. Nagyon sokszor Alberttel, az inassal vagyok otthon az erdő széli villában. Lehet ,hogy Georg és Elsa nem foglalkozik velem túl sokat ,de mindenből a legjobbat kapom. De egy valamit sose fognak nekem megadni. Egy saját lovat. Anya allergiás a lószőrre, apa pedig utálja őket ,mert egyszer az egyik ledobta. Már beletörődtem ,hogy sosem lesz lovam. De egy nap minden megváltozott. Gyönyörű, verőfényes, nyári nap volt június 22.-e. Épp egy táborban voltam. A tábor egy réten feküdt az erdő mellett. A réten, sátorokban aludtunk. Minden nap sportoltunk, játszottunk, kézműveskedtünk. Nem éreztem túl jól magam ,mert kiközösítettek. Mindig azt mondogatták „Nézzétek itt jön a gazdag fruska” . Nagyon meg tudtak bántani ezzel. Egyszer este 6 óra körül, a tábor mögött egy bokorban búslakodtam, amikor hirtelen megpillantottam egy lovat. Szőre fehér volt ,mint a hó. Sörénye és farka ezüstösen csillogott. Gyönyörű volt. Mikor ránéztem, szívemet elöntötte egy vágy. A lovaglás vágya. Kimerészkedtem a bokorból. Szépen, lassan közeledtem a ló felé. Az állat egyáltalán nem félt ,mi több, felém közeledett. A ló megállt, én pedig óvatosan megsimogattam puha, fekete orrát. Majd lassan közelítettem meg a hátát. Megsimogattam. Megpróbáltam rá felülni ,de a ló olyan magas volt ,hogy nem sikerült. A ló ekkor térdre ereszkedett, mintha ő is azt akarná ,hogy felüljek rá. Óvatosan áttettem bal lábam ló másik oldalára, ráültem. A ló olyan gyorsan és hirtelen állt fel ,hogy majdnem leestem róla. A ló bocsánat kérően nyerített egyet. Szépen lassan elindult lépésben az erdő felé. Szép lassan átváltott ügetésbe majd vágtába. Olyan gyorsan szaladt ,hogy majdnem leestem róla. A ló az erdő szélén megállt ,majd megfordult. Már sötét volt. A többiek ilyenkor a tábortűznél melegedtek és rémtörténetekkel riogatták egy mást. Visszanéztem a tábor felé. Hatalmas lángokat és füstöt láttam. A tábor kigyulladt. „Jézusom. Uram, atyám” gondoltam magamban. Nagyon meg voltam ijedve. Oda akartam menni segíteni ,de eszembe jutott ,hogy mit mondott a táborvezető. Azt mondta hogyha valami kigyullad először neki szóljunk, ha őt nem találjuk akkor hívjuk fel a tűzoltóságot. Mivel a tűzoltóállomás nem volt messze ,ezért a lovat vágtára fogtam. Szélsebesen vágtattam a tűzoltóság felé. A tűzoltóság az erdőn túl, a város mellett feküdt. Mikor megérkeztem leugrottam a lóról és beszaladtam a parancsnokságra. A tűzoltóállomás piros és fehér színű, hatalmas épület volt. A helységben egy diófaasztal mögött egy magas,fekete hajú, piros és sárga színű egyenruhában ült egy férfi. - Jó napot!- Mondtam lihegve. - Szia kislány. Mi a baj? - Az erdőn túl, egy réten kigyulladt egy tábor. - Rendben oda tudnád vezetni a tűzoltóautókat? - Igen. Egy erdei úton jöttem ide lóháton. - Rendben. Mindjárt küldök 2 kocsit. - Köszönöm. Én addig kimegyek felülök a ló hátára. - Jó. Mihelyst meglátod az autókat indulhatsz is. - Jó. Viszlát. –És kiviharzottam a helységből. Kint a ló ismét letérdelt én pedig felültem rá. A piros-fehér tűzoltókocsik nemsokára megjelentek én pedig vágtára ösztönöztem a lovat. Gyorsan vágtáztunk a tábor felé az erdőn keresztül. Megérkezve minden táborozó és a táborvezető a leégett sátoroktól távol, riadtan álltak. Mikor meghallották a tűzoltókocsik szirénáját boldogan felkiáltottak „Megjöttek!” | |
| VIKI2011 (46489) 12.10.23 19:36:32 | ||
|
Én lelassítottam ,mert a ló nagyon kifáradt. Leszálltam róla ,majd hagytam hadd menjen útjára. A ló elvágtatott az erdőbe. Odafutottam a többiekhez. A táborvezető nagyon megkönnyebbült ahogy látta ,hogy még élek.
- Jaj Amy. Már azt hittem meghaltál. Te hívtad ki a mentőket. Ugye? - Igen. Én voltam. Egy ló is segített. Egy ismeretlen ló. –Nagyot sóhajtottam miközben elnéztem az erdő irányába, arra amerre a ló futott. - Hát sok errefelé a vadló lehet ,hogy közülük találkoztál egyel. Némelyik eléggé szelíd. De ez most mindegy az a lényeg ,hogy te élsz és megmentettél minket. –A táborvezető megölelt és megpuszilta az arcomat. - Köszönöm, de nem kell a dicséret. Én csak tettem a dolgom. - Rendben Amy. Na menj játszani a többiekhez a rétre. - Oké! Elsétáltam a rétre. Leültem a puha,bársonyos,zöld fűbe. Ekkor odalépett hozzám egy szőke hajú, tengerkék szemű, magas vékony lány. Leült mellém a fűbe. - Szia. A neved Amy, ha jól tudom. Én nevem Carol. - Szia. Igen Amy a nevem. Örülök ,hogy megismerhetlek Carol. - Köszi ,hogy hívtad a tűzoltókat. Ja és bocsi ,hogy csúfoltunk ,mert abba én is benne voltam. - Semmi baj. Már beletörődtem. - Egyébként láttam mikor elengedted a lovat. Kié volt az a ló? - Nem tudom. Ott ültem mikor megláttam és felültem rá. –És egy bokorra mutattam. - Tudod mit Amy? Holnap ugyanabban az időpontban amikor találkoztál a lóval odamegyünk mind ketten és eltöltünk egy kis időt a lóval. - De én úgy tudtam ,hogy ma mindenki haza megy. - Dehogy! –Legyintett egyet- Felállítják a tartalék sátrakat és még 3 napot itt éjszakázunk. Úgyhogy bőven van időnk. - De Carol…. - Amy! Nem akarod újra látni? - Hát. De igen. - Jó. Mikor voltál a bokorban? - Este 6 óra felé. - Oké. Este 6 órakor találkozzunk annál a fánál. –És egy öreg bükkfára mutatott. - Rendben. - Mondtam kissé bizonytalanul. –Addig is sétálunk egyet? - Aha. –Carol felállt majd engem is felsegített. A sétálás közben beszélgettünk, majd külön váltak az útjaink. Este 6 órakor. - Carol? Carol? –Suttogtam- Itt vagy? - Itt vagyok Amy. –Érintette meg a vállamat. - Carol! A szívbajt hozod rám. - Ne nyafogj. Gyere. Bebújtunk a bokorba. Vártunk és vártunk. Egyszer csak. - Carol nézd. Ott van. –Mutattam rá a fehér lóra. - Ő lenne az? - Igen. Hát nem gyönyörű? - De az. - Gyere bújjunk ki a bokorból. –Biztattam. - Szerinted nem fog megijedni tőlem? –Kérdezte Carol bizonytalanul. - Hát lehet. Tudod mit? Csináljuk azt ,hogy én kibújok a bokorból te pedig itt maradsz. Megfogom a lovat és te csak akkor bújsz ki a bokorból. - Rendben. - Kezdjük. –Mondtam magabiztosan. | |
| VIKI2011 (46489) 12.10.23 19:37:58 | ||
|
Kibújtam a bokorból. Odamentem a lóhoz és átkaroltam a nyakát majd a fülébe súgtam.
- Ne félj itt van egy barátnőm. Ne ijedj meg tőle. - Felállhatok Amy? –Suttogta halkan Carol. - Igen, gyere. –Mondtam. Carol kimászott a bokorból és felállt. A fehér ló nem ijedt meg. Elengedtem a nyakát ő pedig odament Carolhoz. Carol megsimogatta a ló puha orrát. - Tényleg gyönyörű ló Amy. - Igen. Én imádom a lovakat. Sok lovat láttam már de ő a legszebb mind közül. - Én is imádom a lovakat. Én se láttam még nála szebbet. –Mondta Carol a ló szemeibe mélyedve. –Amy. Mi lesz vele, ha mi elmegyünk? - Erre nem is gondoltam. Jaj Carol mit csináljunk? - Amy nem tudnád mondani a szüleidnek ,hogy küldjenek egy lószálítót vagy valami? - Sajna nem. A szüleim utálják a lovakat. - De akkor mit tegyünk? –Kérdezte kétségbeesetten Carol. - Van egy ötletem! Az erdő mellett lakom. Az erdőben pedig van egy régi istálló. Oda vihetnénk lószálítóval a lovat. A szüleim nem fogják megtudni mivel üzleti úton vannak. Csak Albert az inas fog róla tudni. De mivel én parancsolok neki nem figja elmondani a szüleimnek. A takarmányozás nem gond. Saját bankkártyám van úgyhogy azt se fogják észrevenni ,hogy fogy a pénz. - Jó ötlet Amy. Csak 3 kérdésem lenne. Egy : Merrefelé laksz ,mert akkor a nyáron meglátogathatnálak? Kettő : Mi legyen a ló neve? Három: Milyen nemű a paci? - London külvárosában Greenwitchben lakom az erdő szélén, a ló csődör valami fiús név kell neki. Szerintem együtt döntsünk a ló nevéről. - Szerintem …… - Carol fél percig tűnődött majd határozottan azt mondta – Szerintem legyen a neve Thunder. Azt jelenti villám. Hisz olyan gyorsan futott amikor megjöttetek ,mint egy villám. - Én is erre gondoltam. Ugyanúgy gondolkodunk. - Amy képzeld én meg Londonban lakom Greenwitch felé. Mikor menjek el hozzátok? - Van facebookod? - Van. - Mia neved rajta. - Carol Parker. - Jó akkor majd bejelöllek és ott megbeszéljük. Ja és a teljes nevem vagyis facebook nevem Amy Benett. - Oksa. 2 nappal később elváltak útjaink. Azóta nem találkoztam vele. Ma pont egy hónappal később július 22.-én bejelöltem a facebookon. Épp kilépnék a facebookból amikor visszajelölt. | |
| Death (66605) 12.10.24 14:06:23 | ||
|
VIKI2011 sokszor van benne a ló szó próbáld meg kerülni a szóismétléseket.Ja és van egy baki ,hogy Amy nem a mentőket hanem a tűzoltókat hívta ki ^^ na ennyi lenne ,de nekem tetszik a történet | |
| Ramee (57283) 12.10.24 21:46:27 | ||
|
Szabadság a gyötrelmek árán
Szar az életem minek is szépítsek rajta.Anyám egy drogos …. ezt inkább nem részletezném.Egy félresikerült éjszaka után 8 és fél hónappal később jöttem a világra. Ami nem csoda,hisz végig drogozott a terhesség alatt. A dokik áldást adtak az égnek,hogy egészséges lettem ,már ami a fizikai állapotomra vonatkozott. Anyám szoptatás közben is folytatta az önpusztító életstílusát csak akkor még nem gondolt arra,hogy magzatkoromba is megkaptam a napi drogadagom a köldökzsinóron keresztül ,csecsemőkoromban pedig a tejen keresztül. Mikor leszoktatott a szoptatásról jelentkeztek nálam a drogelvonás tünetei,de ő csak a szőnyeg alá söpörte ezt a dolgot.Amit úgy oldott meg,hogy kis adag gyenge drogokat kaptam, ami életkorommal együtt egyre nőtt és erősödött. Ha jó jegyet hoztam haza a suliból, akkor megkaptam a napi adagom, ha nem háát azt nevezik szívásnak.Aztán mikor 8-as lettem az osztályfőnöki órán kérte a tanár ,hogy írjuk le a vágyainkat. Idézem saját magam: ,,Szeretnék megszabadulni a szenvedéstől az örökös harctól, gyötrelmektől, és ami a legfontosabb az Ördögtől” Miután evvel szembesült az osztályfőnök eljött családlátogatásra a család védelmisekkel. Persze nem tudtunk az érkezésükről és anyám is meg én is bedrogozva ültünk a konyhába. Ezt meglátva egyszerre költözhettem intézetbe ahol hamar megkezdődtek az elvonási tünetek.Onnan a közeli kórházba kerültem ahol hetekig kúráltak és számomra ott kezdődött el az élet.Ami nem a dokiknak volt köszönhető, hanem egy látogatásnak.Aznap se akartam kimenni az udvarra ,de a többiek már izgatottan várták a pillanatot.Az óra 3-at ütött és kiürültek a kórtermek. • Anasztázia gyere te is !Ma jön egy lovas oktató és hoz magával egy lovat.-Erre a válaszom csak egy vállrándítás volt. Körülbelül fél órával később egy szőke ,kék szemű csinibaba lépett be a szobámba ahol amúgy 6-an voltunk. • Szia!Hallottam nem érdekelnek a lovak ,de gondoltam megfűzlek ,hogy gyere ki ,csak nézd meg. Elvégre az nem kerül semmibe-szemébe ragyogott a tisztaság, ártatlanság .Ő nem úgy kezelt engem ,mint egy drogost a sok közül hanem ,mint egy embert -Tudom min mész át -mondta halkan • Honnan tudhatnád -böktem oda a választ mire felhúzta pulcsijának ujját és könyökhajlatát mutatta felém. Több tűszúrás helye látszódott, szinte kiköpött mása volt az én szétlőtt kezemnek. • Én nekem se volt arany életem. Persze meg volt mindenem, bármit megtehettem és ez vitt engem tévútra mindaddig még meg nem tapasztaltam az igazi szabadságot. –szinte ittam a szavait. Végre nem a jól bemagolt szöveget hallottam, nem a lekezelő hangnembe. • És mi lenne az? • Feltétel nélküli szeretet, amit egy élőlénytől kapsz akit az se érdekel ha padlón vagy a hátára enged .Engedi ,hogy vezesd és ha kell vágtázik veled a puszta prérin ,jól ismert erdei utakon . Aki vakon is megbízik benned.Számomra ez jelentette az igazi szabadságot.Bocsáss meg mennem kell ,mert a többi ember már kinn vár ,hogy felülhessen a lovamra. Biztos nem jössz ki? • Nem –csóváltam a fejem.Ő felállt az ágyamról és kecses léptekkel távozott a szobám ajtaján,pár másodpercig még lehetett hallani csizmája sietős kopogását majd az is elhalt. Ismét egyedül voltam.Pár perc múlva azon kaptam magam,hogy egyre jobban megakarom ismerni azt az érzést amiről a lány beszél így az ablakhoz sétáltam és kinéztem. Sajnos a csodát már feltették a ló szállítóra és csakhamar eltűnt a szemem elől. | |
| Ramee (57283) 12.10.24 21:47:39 | ||
|
2héttel később
Nem bírtam a kíváncsisággal így önkéntességet vállaltam a közeli lovaglásért.Kis munkáért cserébe lóra ültem.Kezdtem megismerkedni avval a tökéletes érzéssel amiről az Angyal(ugyan is elnevezetem a lányt ennek) mesélt. Szerdai nap is suli után a lovardába igyekeztem ,lecsutakoltam a lovakat és ekkor több autó motorzúgása törte meg a csendet, majd emberek pattantak ki belőle .A ló szállítóhoz siettek. • Anasztázia vidd Békést egy másik bokszba szükségünk van az elsőre!-utasított Leo.Én amilyen gyorsan tudtam elvittem Békést egy hátrébb lévő kisebb bokszbak,de fülem elöl maradt. • 1..2..3.-mondta egy idegen hang majd több ember nyögött fel egyszerre. Olyan volt ez a hang mintha valami nehéz tárgyat emelnének. • Anna nyisd ki jobban az ajtót!-földbegyökerezett a lábam mikor megláttam ,hogy egy lovat emeltek ki-Anna MOST!_üvöltött rám én pedig odafutottam és kinyitottam nekik.Bevitték majd finoman a szalmára helyezték. Fakó szőre több helyen vértől csomókba összetapadt .Kijöttek az emberek csak egy marad benn.Leon becsukta az ajtót ,hogy ne lássam amit a doktor művel. • Mi történt?-kérdeztem remegő hangon. • Hosszú történet. • Azt kérdeztem MI TÖRTÉNT - rivalltam rá Leora • A gazdájának nem volt pénze és ostorral akarta halálra verni.Most örülsz? • Jézusom …-mondta majd döbbenten álltam tovább a boksz előtt . • Kéne egy kis segítség-jött az érett férfihang .Leon már indult is volna csak én félrelöktem és előbb értem a doki mellé.A ló sebei ekkor már tisztábbak voltak. • Mi a neved?-nézett rám kérdőn a doki • Anasztázia ,de csak Ana • Rendben .Adogasd az eszközeimet kérlek . • Értettem.- • Vágd el itt-utasított egy cérnát mutatva.Megfogtam az ollót remegő kezemmel és elvágtam.A doki keze rutinosan összevarrta egyik nyílt sebet a másik után én pedig csak csodáltam ezt a gyötrelmes szépséget ami elém tárult. És ha elolvastad elkönyvelheted magadnak a legkitartóbb című serleget.Tudom ,hogy nem jó stb.. de lenne olyan akit érdekel.Egy biztos engem nagyon is érdekelnének a kritikák ^^ csak hogy legyen miből építkeznem | |
| zsofi26horses (50515) 12.10.25 09:08:06 | ||
|
Köszönöm a kommenteket és Sztike, lehetőleg minél hamarabb folytasd mert már nagyon várom!! :) | |
| ceti11 (53936) 12.10.25 11:52:30 | ||
|
hát..nem alegjobb de pacizás közben írtam ^^
Valaha szabadon éltem, Vágtáztam a fűves réten Sörényem szállt a szélben. Mostmár így az emberekkel élek, így tőlük barátságot kérek ^^ | |
(aktuális oldal: [ 192 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [189] [190] [191] [192] [193] [194] [195] [196] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
