 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| SilverRanch (51640) 12.10.25 20:06:41 | ||
|
ceti11:tetszik.......de vmi nem stimt ^^“ nem tom mi az....sztem a sorok nem illenek egymáshoz :D | |
| csipet2 (7245) 12.10.26 10:11:25 | ||
|
Sziasztok!^^
Mindenki nevezését szeretettel várom a Hallowee-ni történet író pályázatunkra, amit a Hokalovi Harsona hirdet meg! Jelentkezni nálam lehet, a versenyről több részletet találtok a profilomon lévő linkre kattintva, a Fórum/ Játék oldalon! nevezzetek bátran ^^! A nyeremények értékesek! | |
| Bogi2001 (22306) 12.10.27 17:28:47 | ||
|
Sziasztok!
Visszatérteeem! Az Aqua-nak csak a címe nem változott meg. Megkaptam az ihletet. Készüljetek fel egy áttörésre a topikban;) | |
| Bogi2001 (22306) 12.10.27 17:43:47 | ||
|
1. fejezet Felkaptam a táskám, felálltam a padról, és végigsétáltam a harmadik emelet folyosóján. Amikor megfogtam a korlátot, odaragadt a kezem. - Mi a…?! Hé! – kiáltottam. A szemben lévő teremből gúnyos nevetéssel tizenkilenc fiú özönlött ki. – Tudhattam volna! Ez a ragasztó olyan átlátszó, mint ti vagytok! – ordítottam rájuk. A lányok már mind elmentek, a fiúk is csak szét akarták barmolni a termet, ami ugyanis az énektanárunk dekorációját viselte. Várjunk csak… végigjárattam a tekintetemet az idétlenül röhögő fiúkon. Tizenkilenc. Az osztályunkban húsz fiú van. Egy hiányzik… nem volt nehéz kitalálnom, ki is az. - Hagyjátok békén! – szólt egy erőteljes hang a lépcsőházból, a rózsa-ablak elől. A hang gazdája energikus, fenséges léptekkel hamar felért, és megállt mellettem. Én közben próbáltam leszedni a kezemet a ragasztós korlátról. – Szorítsd össze a fogad – mondta, és egy gyors, precíz mozdulattal letépte a kezemet a korlátról. Elképzelhetetlenül hálás voltam neki. Az egyetlen fiúnak, aki kedves volt hozzám, és soha nem bántott. - Kinek az ötlete volt ez a hülye tréfa? – szólt a fiúkra parancsoló hanggal, mintha legalább tízezer katona állna mögötte, bármelyik pillanatban készek lennének elverni a társaságot, aki ártani akart nekem. A fiúk csak némán álltak, meg se tudtak mukkanni. Magamban kacagtam, hogy ez a tömeg mennyire megszeppent egy szál gyerektől, de ezt nem állt szándékomban kimutatni. – Halljam, ki találta ki? – csattant fel. A fiúk tömege szétnyílt, mintegy utat nyitva hátul álló társuknak, az ötletgazdának. De az csak állt, minden ízében reszketve. - Pf, tudhattam volna, hogy te vagy az, Benjamin – hősöm felvetette a fejét, és megvetően nevetni kezdett. – Nem hitted volna, hogy visszapattan az ostor, mi? És a többieket is belerángattad. Szánalmas! - De hát… megengedted, hogy a fiúkkal órák után szétszedjük az énektermet. Arra gondoltam… - Te csak ne gondolkozz! Ártasz ezzel mindenkinek. Egyébként az énektanárt én is utálom, azért engedtem meg. De csak ezért – mélyen, nagyon mélyen éreztem, hogy ezt csak azért mondta, hogy ez ne tűnjön kivételezésnek velem. – Nem elég, hogy rosszindulatú ötleteid vannak, mindig meghúzod magad. Ne félj, gondoskodom róla, hogy a legközelebbi alkalommal velem gyűljön meg a bajod! Benjamin lehajtotta a fejét. – Sajnálom – suttogta. - Most még elengedem ennyivel – a fiú megfordult, vetett rám egy kedves pillantást, és a lépcső felé indult. Ám Benjaminról érdemes tudni, hogy nagyon ravasz. Ahogy felemelte a fejét, láttam, hogy bosszúban biztos szikra villan a szemében. Időm viszont már nem volt figyelmeztetni a vezért. Benjamin – talán utolsó elkeseredettségében, talán abban a tudatban, hogy így törleszthet, nekifutott, és a vezérnek esett. A két fiú a padlóra került. A meglepetés ereje olyan, mint amikor egy tárgy ütőereje többszöröse a tömegének: rengeteg előnyt jelent, továbbá csodálatra méltó vastagságú bőrt a képen. Mindenki tudja, hogy valamire való sportember nem folyamodik ilyen eszközökhöz. A megtámadott fél hamar összeszedte magát. Támadójával szemben fordult, és mindkét vállát a hideg kőpadlóra szorította. Benjamin különösképpen nem volt erős, ezért ez gyerekjátéknak bizonyult. Az iskolai verekedés szabályai, amiket a fiúk állítottak föl, szóval ezek szerint ő máris le volt győzve. A győztes felállt, és leporolta magát. - Orvul hátba támadtál – szeme dühtől csillogott. – Fiúk, nézzétek meg: ez szerintetek sportember? - Nem! – hangzott kórusban. - Én is így gondoltam. Benjamin – fordult a földön fekvő fiú felé, aki abban a pillanatban felpattant, hogy ne lehessen érezni a vezér fölényét vele szemben, pedig ez látható volt. – Ez volt a legaljasabb tetted. Mostantól ki vagy tagadva az osztályból! - Én, én… - hebegett. – Nem akarok visszakerülni a másik osztályba! – úgy ítéltem meg, mióta átkerült hozzánk, ez volt az első őszinte mondata. - Vagy úgy. Engedményt kérsz. Rendben. Órákon kívül mostantól nem csavaroghatsz a fiúkkal. Fiúk – fordult a tömeghez. – Ha bepróbálkozik, küldjétek el. Ha nem megy el, nézzétek levegőnek. - Igenis! – hangzott kórusban. - Rendben – mondta, és elindult a lépcsőn. Egy alig látható biccentéssel értésemre adta, hogy menjek vele. Már jó ideje mellette lépkedtem. Egyszer csak megszólalt: - Utálom Benjamint – szorította ökölbe a kezét. – És ez most jó alkalom volt, hogy kitagadjam a fiúk közül. - Én is utálom. Sunyi gazember – mondtam dühösen. – Köszönöm, hogy megmentettél – mosolyodtam el hálásan. - Az. És szívesen – mosolygott ő is. – Figyelj… én… szeretnék neked valamit mondani… | |
| Bogi2001 (22306) 12.10.27 17:44:10 | ||
|
- Hallgatlak – éreztem, hogy valami fontosat akar mondani.
- Te… - itt rám nézett. Azt hittem, elolvadok. – Te… tetszel nekem. Nem csak azért tagadtam ki Benjamint, mert utálom. Nem akartam neked több szenvedést. A lélegzetem is elállt. Amikor magamhoz tértem, sikerült kinyögnöm pár szót. – Ez kölcsönös. De van itt valami, amit szeretnék neked mutatni – mondtam. Nem hittem el, hogy meg akarom mutatni a titkomat, amit oly sokáig őriztem. De ő is őszinte volt hozzám. Tartozom eggyel. - Té… té… tényleg? És… mi lenne az? Közben leértünk az iskola kapuja elé. – Gyere – mondtam, és a park felé vettem az irányt. - Felcsigáztál – mondta. Nem szóltam semmit. Mikor a parkba értünk, egy teremtett lelket sem láttam. Sóhajtottam, és becsuktam a szemem. Éreztem, hogy minden porcikám átváltozik. Amikor kinyitottam a szemem, már le kellett néznem a döbbent fiúra. Elég meglepett volt az ábrázata. Visszaváltoztam, hogy tudjak beszélni. - Ez lett volna az. Azt hiszem, a lovak szeretetén kívül mást is adott nekem az ég. - Még mindig nem tudom felfogni. Ezért nem láttalak soha a villamoson? Bólintottam. – Ezért. Lóként járok az iskolába. - De hogy nem vettek észre? – értetlenkedett. Válasz helyett visszaváltoztam, és letérdeltem, jelezve, hogy üljön fel rám. Azt hiszem, megértette, mert így tett. Átvágtattam a parkon keresztül. A végében állt egy emeletes társasház. Előtte egy fa mögé bújtam, és letérdeltem. Utasom megértette, mire kérem, ezért leszállt. Visszaváltoztam. - Meghívhatlak szerény hajlékunkba? – kérdeztem tréfásan. - Ööö… inkább nem, köszi – mondta, azzal elszaladt. Tudtam, hogy nem érném utol, lóként pedig nem kockáztathatok. Egyébként is lecövekeltem. Talán nem kellett volna elmondanom neki? Talán hülyeséget csináltam? Ehhez hasonló gondolatok vertek tanyát a fejemben. A kérdések kuszaságából mindig csak egy tényt tudtam kibogozni: itt hagyott. Felmentem a második emeletre, a lakáskulccsal bíbelődtem, míg végül sikerült kinyitnom a lakásunkat. Bementem a szobámba, és ledobtam a táskámat az asztal mellé. Elővettem a leckémet, de egy szót sem tudtam leírni. Gondolataim máshol jártak… Elmélkedésemből egy furcsa zaj zökkentett ki. | |
| Bogi2001 (22306) 12.10.27 17:44:56 | ||
|
Tom ennek édeskevés köze van a címhez, de most ez van és készXD | |
| Death (66605) 12.10.27 18:23:10 | ||
|
Ramee folyt köv. kérek most. Bogii a tied is jóó csak folytasd | |
| Ramee (57283) 12.10.27 18:30:08 | ||
|
Death kösz a kommentet bár reménykedtem építőkritikába is ^^ hamarosan lesz folyt | |
| csipet2 (7245) 12.10.27 18:32:45 | ||
|
Sziasztok! Régen raktam már be ide irományt, és mind a 2-ő rossz is volt. Úgyhogy most szeretném berakni a 3. újított első fejezet.
I. fejezet A Santos család -Miért?!- hangzik fel egy kiáltás. A hang ereje felülmúlja az autópályán haladó kocsik zaját, és a környező fák ágairól ijedten szállnak fel a madarak. Mintha csak egy opera énekes a magas szólamot tartaná ki, és a poharak ketté hasadnának. A híres operaénekes , pedig nem más, mint Vannessa Rosalita Santos, főhősünk húga.- „De vajon miért ordít?”- vetül fel kedves a olvasóban a kérdés. -Nem akarok elköltözni Pestről!- nyafogott Vanessa. Nos a válasz kézenfekvő. Hadd mutassam be nektek a Santos családot, akik hátrahagyva a betondzsungelt, annak szépségeit, és az elit helyet Magyar ország társadalmi ranglistáján , Mítoszvölgybe költöztek. A családfő Miguel Hulio Santos, ki anyja, apja, és hat testvére társaságában, tíz éves korában költözött Spanyol honból, ide hőn szeretett és tisztán tartott fővárosunkba. Ébenfekete haja, napbarnított bőre, nyurgasága, izmai, és sas orra a lányok, és később a nők által kedvelté tették. Nagy álma volt egy saját bicikli bolt, de ezt pesten nem valósíthatta meg, mivel, ott a kocsikat részesítették nagyobb előnyben. Szülei, és hat nővére húsz év után visszaköltöztek szülőföldükre. Miguelt csak egy valami tartotta hazánkban, és az nem más mint élete párja. Szabó Kamilla, aki magyar származású, és férje nevének bonyolultsága miatt inkább leánykori nevét használja. Ő sem kis növésű, szőke hajú, kékszemű , pisze orrú ,vékony nő. Hivatalos foglalkozása pincérnő, és leendő lakhelyükön a kávézóban talált egy jól fizető állást. Nagyobbik lányuk Tia Mia Santos, 13 éves , a hetedik osztályt fogja kezdeni a Kiss Endre Általános Iskolában. Vörös ,kicsit hullámos hajú, zöld szemű vékony, magas, pissze orrú, forró vérű, tűzről pattant kislány. Egyedüli szeplős a családban. Hajszíne ellenére letudott barnulni!! Tia először tíz évesen járt nagyszüleinél Spanyolországban ,akik először nem hitték el, hogy a fiuk lánya, és nem másé. Tia imádja a lovakat, és személy szerint örül új vidéki életük megkezdésének. Nem úgy , mint húga, a fent említett Vanessa Rosalita Santos. Ami azt illeti, ő sokkal jobban apjára. Örökölte fekete haját, barna bőrét, sötét szemeit, és temperamentumát . Anyjától csak pisze orrát kapta. Ő imádta a várost, hisz volt pláza, mozi, és nyüzsgés. Úgy vélte, hogy a falusi élet számára túl unalmas, és sáros. Ők tehát a Santos család, akik most repesztenek százzal új életük felé. Miért pont Mítoszvölgy? Mert ott lakott Kamilla testvére Bella. Ő ingatlankereskedő, és halott Miguel álmáról. Így aztán, mikor egy helyi lakos bejött hozzá, hogy eladná üzlet helyiségét és nagy családi házát ,-mert pestre költözik- rögtön kapott az alkalmon, és felajánlotta rokonainak a lehetőséget. Miguelnek sem kellett kétszer mondani, cserét ajánlott a mítoszvölgyi lakosnak, így szinte ingyen megkapták az üzlethelyiséget, és a házat. A nyári szünet első hétvégéjén pedig már költöztek is. De most térjünk vissza az autóhoz, amely idő közben, már a „Köszöntjük Mítoszvölgyben” tábla előtt gurult el. -Add föl Vanessa! -mondta Tia a húgának gúnyos hangon- Ez már Mítoszvöl | |
| herrina (12812) 12.10.27 19:21:45 | ||
|
Bogi: van benne szóismétlés, de amúgy imádom! °-° | |
| Panka0204 (50739) 12.10.27 22:21:58 | ||
|
sziasztok, rég írtam ide. de mindig olvastam a történeteiteket.
Bogi: Imáádom... folytasd! ramee: nagyon jó lett! te is minden képen folytasd! csipet2: jó lett. | |
| Panka0204 (50739) 12.10.27 22:22:44 | ||
|
csipet2:jó lesz:) | |
| Ramee (57283) 12.10.28 06:20:32 | ||
|
csipt folytasd engem érdekelne
panka köszi sietek folytatással | |
| Rosee (59053) 12.10.28 07:04:46 | ||
|
Bogi2001 tetszik a történeted biztos érdekes lesz
Csipet2 én nem olvastam az előző kettő első fejezeted XD biztos jó volt az is ,de nekem ez a történeted teszik csak lehetőleg folytasd XDDD elég már az első fejezetekből ^^ Ramee:biztos jó lesz folytasd aztán meglátjuk Aztán a Reménytelen reménységet nem írom tovább.Amíg rossz volt a gépem sok mindent átgondolva elkezdtem írni egy új történtet amit még nem biztos ,hogy beteszek majd még meggondolom.Remélem minél hamarabb olvashatom újra történeteiteket ^^ | |
| Álomlovasok (64649) 12.10.28 11:12:54 | ||
|
szerintetek elkezdjem? És ha valaki tudna neki rendes borítót csinálni, légyszi, írjon!! | |
(aktuális oldal: [ 193 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [190] [191] [192] [193] [194] [195] [196] [197] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
