 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| MrsJackson (38251) 13.08.06 15:11:39 | ||
|
Tudom, hogy ez egy gyenge rész volt, na de ennyire, hogy kihal tőle a topik? o.O | |
| Dóry98 (52330) 13.08.06 16:49:36 | ||
|
Sziasztok!
MrsJackson: Eddig nagyon jó, de ez a rész szinte csak párbeszédből állt. A vége el lett kapkodva, nincs leírás. Kíváncsian várom, hogy mit hozol ki belőle! :) Na, hozom a 4. fejezetet. Új a történet címe, új a borító, de ez nem új történet, csak az Örökké vagy soha? új címet kapott! Kritikát várok rá!  | |
| zsofi26horses (50515) 13.08.07 16:45:48 | ||
|
Dóry, Unikornis, Mrs. Jackson nagyon jó mind, várom a folytatásukat! :) és ismét köszönöm a kritikákat, elhoztam a 3. fejezetet.
3. Fejezet Felültem Chocolate Jane-re, majd David és Zoe is nyeregbe pattantak. Lépésben haladtunk a ritka vegyes erdőben, ami inkább fenyőkből állt, viszont nem volt ritka a lomblevelű fa sem. A növények között nagy volt a hely, így nyugodtan letérhettünk volna a föld utacskáról, amin két oldalt traktor kerekének nyoma volt, amely még a tavaszi sártól száradt bele. Egymás mellett, lépésben mentünk. Élénk csevegésünk törte meg a körülöttünk uralkodó csendet. Mikor érezni kezdtük az enyhe emelkedőt a domb felől, ügetni kezdtünk. A lovam ügetése különösen kényelmes volt. Hosszú, világos sörénye hullámzott, gyorsabban szedte a lábát mint Sunshine vagy Cordoba, mégis általában lemaradt, így egy idő után mi már csak lassú, komótos vágtában követtük őket. Először David, aztán Zoe kapcsolódott hozzám, így vágtáztunk együtt a patak felé, a völgy aljáig. Ott már sűrűbb volt a növényzet, egyesével haladtunk a bokrok között, majd a pataknál egymás mellé rendeződtünk. Jane már türelmetlenül toporgott, tudta, nem sokára elérjük a galoppos részt. Lábait szaporán szedte a patak bokáig érő, kristálytiszta, hűvös vízében. Kicsit rövidebbre fogtam a szárakat. A patakból két cserje között vezetett a kijárat a dombra. Ott is csak libasorban haladhattunk, a szűk hely miatt. Én mentem elől, mihelyt kiértünk a tisztásra, Jane nekiiramodott. A mezőn színes virágok illatoztak, a domb tetejéről tiszta időben lehetett látni a Sziklás- hegység kőóriásait, amik nem is voltak tőlünk olyan messze. Öt másodperc alatt úgy felgyorsítottunk, hogy a versenytársaink patadobogását elnyomta a lovamé. Mármint, egy ideig így hallottam. Suhantunk felfelé és éreztem, hogy szinte összeolvadunk a lóval, az iram miatt úgy tűnik, mintha ló és lovasa eggyé válnának. Aztán éreztem, hogy egyre közelebb jöttek az “ellenfelek“. Jobbról Zoe, balról David férkőzött a közelünkbe. Ezt Jane is észrevette, mihelyt jobban előredőltem, több szárat kapott, és már majdnem elértük a domb tetejét, azaz nem vágtáztunk meredeken, teljes erőbedobással száguldottunk az igen enyhe lejtőn lefelé, a mező közepén álló fenyő irányába. Az öreg, szikár, magányosan álldogáló fát néztem, mégis szemem sarkából láttam, David és Cordoba kezdett minket lassan utolérni, majd a cél előtt néhány méterrel lehagyni. - A tehénló már megint megnyerte- dörmögtem iróniával, próbáltam volna csak olyan hangerővel mondani, hogy lehetőleg csak Chocolate Jane, és ne a fiú hallja meg, de nem sikerült. Mikor lassítottunk és átmentem ügetésbe, David kárörvendő vigyorával hátra pillantott. Bevártuk Zoe-t, aki nem sokkal lemaradva kocogott felénk. - Igazságtalanság! - mondta a lány mosolyogva - Megint én startoltam utoljára! - kalapját feljebb tolta, rendezte a szárakat. David megállt, megvárt minket a domb közepén. Végigsimítottam lovam sörényét, megpaskoltam nyakát. Mikor a fiúhoz értünk, körülnéztem. Igen, látszódtak a hegyek, a tiszta égen alig volt itt-ott néhány felhő. Ha kicsit magasabb lenne a lovam vagy a domb, akkor talán a farm is láthatóvá vált volna. Mikor hazaértünk, tizenegy óra múlott néhány perccel, tehát jól számoltuk ki a túra hosszát. Anya már otthon volt, a vendégek is kiengedték lovaikat a legelőre. Én és David lemostuk a lovainkat, Zoenak sietnie kellett valahova, így holnapra halasztotta a fürdetést. Jane nagyon szerette, ha a szőrébe tapadt, száraz sót lemostam róla, majd lósamponnal is lecsutakoltam. Csak reméltem, hogy nem hempergőzik meg a porban vizesen, mikor kiengedtem a legelőre. Mikor végeztünk, éreztük az ebéd illatát. Úgy terveztem, közlöm anyával, hogy ki szeretném engedni Bridgetet a legelőre. Éhesen rontottam be az ajtón. - Szia - köszöntem - Milyen jó illatok terjengenek a levegőben! - mosolyogtam rá, majd leültem az asztalhoz, ahol ő már szedte is ki nekem a levest. Hihetetlen tempóban zabáltam, nem mertem tőle kérdezni semmit, gondoltam, majd az ebéd után. - Hé! Lassabban! - szólt rám. Nagyon nem szerette, ha így ettem. - Megfulladsz! Hova sietsz ennyire? - Hát, csak arra gondoltam... - itt megálltam, mert tele szájjal beszéltem, le kellett nyelnem az adagot, mielőtt tényleg a torkomon akadt volna. Anyu leült velem szembe, kíváncsi tekintettel figyelt. - hogy Bridgetet kiengedhetnénk a legelőre, a többi lóhoz - erre kissé meglepett arcot vágott, majd lassan felállt. Gondolkodott egy ideig, majd válaszolt. - Lehetséges, hogy jobb lenne neki ott, végül is kipróbálhatjuk - vonta meg a vállát, majd kiszedte volna a sütőből a húst, de hirtelen megfordult, fenyegetően magasba emelte a mutatóujját. - De csak George, vagy David segítségével engedem meg! - majd felvette zöld kockás sütőkesztyűjét, kivette a ropogósra sült csirkecombokat. | |
| zsofi26horses (50515) 13.08.07 16:48:20 | ||
|
*****
Ebéd után megkértem George-ot, és Davidet, hogy segítsenek kiengedni a kancát. Úgy terveztük, hogy ideiglenesen egy áramos kerítést állítunk az istálló ajtajától a legelő kapujáig, a telivért pedig mikor kiengedjük, szaladni fog a többi lóhoz. Egy óránkba telt, míg bevertünk néhány cölöpöt, majd David odaállt a karámhoz, hogy kinyissa az ajtót. A folyosót három méter szélesre sikerült megépítenünk, tehát a kanca biztonságosan kirohanhatott a legelőre a többi lóhoz. Az áram bekapcsolója az ajtó mögött volt, be is nyomtam a fehér gombot, mielőtt George kinyitotta volna az istálló ajtaját. A férfi megfogta a kilincset, és egy határozott mozdulattal kitárta. Berohant az épületbe, szerencsére a kanca boxa nem esett messze a kijárattól. Már hallottam a tombolást, amit a ló heves tiltakozása váltott ki. Ekkor nyekkent az ajtó, azaz az állat már szabad volt. Patadobogást hallottam, fújtatást, majd láttam, amint a ló szörnyű iramban rontott ki, és eszeveszetten száguldott az utacskán. Kicsit hunyorgott, mivel három napon keresztül csak az istálló gyér fényébe pislogott, most viszont a hirtelen napfénytől kissé megijedhetett. Láthatóvá váltak sebei, koszos, fénytelen szőre, hosszú, gubancos sörénye. A kapu nyitva állt, a legelő lovai viszont messze voltak. A kanca egy ideig rohant, majd a láttam, ahogyan csatlakozott a többiekhez. David bezárta az ajtót, mögöttem álló George csípőre tett kézzel sóhajtott egy nagyot, majd ő is a messzeségbe meredt, nézte amint Bridget megszaglássza a többi állatot. Egy ideig figyeltük őket, majd összepakoltuk a kerítést és mindenki ment a maga dolgára. Várt még rám aznap Berry edzése. Tegnap könnyű munkára fogtam, futószáraztam. Ma tehát ugratni fogunk. Letisztítottam a gyönyörű fekete heréltet, majd ráraktam a régi ugrónyerget. Még mielőtt felültem volna rá, megkértem anyut, aki épp mosogatott, hogy építse nekem az akadályokat. Leült hát a homokpálya melletti lócára, onnan nézte végig a lépést, ügetést, vágtát. Mikor pedig végeztünk ezzel, épített nekem egy kilencven centis meredeket, egy oxert és egy triple bar-t. Mindet tökéletesen ugrotta meg, folyamatosan emeltük őket, százhúsz centiméterig. Miután megpaskoltam, be is fejeztük az edzést, hisz mindig akkor kell abbahagyni amikor a legjobban sikerül. Anya mosolyogva mutatta fel hüvelykujját. - Nagyon ügyes ló. Semmi kétség, indulni kell majd vele versenyekre - mondta, mire én csak bólintottam. Ekkor Berry fülelni kezdett. Magasba emelte fejét, a hang irányába fordult. A legelő lovai vágtattak fel a kerítéshez. Bridgetet kerestem, aki a csapat közepén vágtázott, szorosan Chocolate Jane mellett. - Nézd, hogy összebarátkoztak - suttogtam mosolyogva anyának, aki a lócáról figyelte az eseményeket. Ekkor viszont észrevett a sárga kanca, és kilencven fokos fordulatot véve messzire vágtatott. Jane kicsit megszeppenve nézett utána, végül is úgy döntött, hagyja az új barátját ott, ahol van, messze a ménestől, aki mint egy robbanásra kész bomba mustrált minket. (az előtte íródott fejezeteket el lehet olvasni ITT | |
| zsofi26horses (50515) 13.08.07 16:50:00 | ||
|
Bocsánat, nem jó a link... Akkor hát: ITT | |
| MrsJackson (38251) 13.08.07 20:50:42 | ||
|
Nos, akkor negyedik rész. :) (Megjegyzés: Wandát magamról mintáztam.  )
4. rész - A goth lány Eljött az első nap az új iskolában. Linda vegyes érzelmekkel szállt biciklire, és indult Jennyék házához. Megbeszélték, hogy együtt mennek, mivel Linda nem ismeri még annyira a várost, és nem akart eltévedni. Az iskola sárga épülete előtt letették a biciklijüket, és besétáltak az osztályterembe. Bár Linda nem igazán szeretett tanulni, elég jó átlaga volt mindig. Szünetben a büfében egy goth csapatra figyelt fel az egyik asztalnál. Három lány, és egy fiú talpig feketében, bakancsban beszélgettek. Jenny Linda mellett termett. - Nehogy hozzájuk szólj- figyelmeztette Jenny a lányt- Nagyon furák- ezzel beállt a büfé előtti sorba. Nagy volt a kísértés Linda számára: új barátok, vagy reggeli? Végül úgy döntött, beáll Jenny mögé. - Mégis mi bajod velük?- kérdezte. - Semmi, csak furák. - Ugyan, ez nem kifogás. - Hát jó... Látod azt a vörös hajú lányt? Ő Lisa. Mellette ül Nick, Zoe, és Wanda. Lisa tavaly egész évben piszkált, a többiekkel együtt. Linda végighallgatta, és eldöntötte magában, hogy ha lehet, kerülni fogja őket. - De Wanda más- folytatta Jenny- gondolj bele, felnőtt pasija van, talán harmincnál is több. Linda elgondolkodott a hallottakon, végül suli után az istállókhoz bicikliztek. - Szia, Domino!- lépett az istállóba Linda, és egyenesen a lovához sietett, akárcsak Jenny. - Hogy vagy ma?- nyújtott egy almát a ló felé. A lány dédelgetni kezdte a tarka kancát, mikor hallotta, hogy valaki az istállóba lép. Odafordult, és Wanda Stuart-ot pillantotta meg. A lány egy halk “sziasztok“ kíséretében lassan a Domino melletti boxhoz, Fantomhoz lépett. - Ő a tiéd?- érdeklődött Linda. - Igen- kis szünet után Jennyhez fordult- Jen, ne haragudj a tavalyiért. - Ugyan, semmi gáz. - Ott akarom hagyni a csajokat... Egyre idegesítőbbek. - Nincs kedvetek ugratni egy kicsit?- váltott hirtelen témát Linda, mire Wanda helyeselni kezdett. - Én még nem ugrottam- pirult el Jenny. - Semmi baj, segítek- lépett James az istállóba. - Ugye ma is Barkát lovagolom?- kérdezte köszönés helyett Jenny. - Mint mindig- mosolyodott el a lovász, és elment felállítani az akadályokat, míg a lányok csutakolni kezdtek. - Tudtátok, hogy Borostyán csikót vár?- lépett hozzájuk Cheryl, maga mögött vezetve Pezsgőt. Tux, a kutyája engedelmesen leült a lovak mellé. - Tényleg?- lelkesedett Jenny- Mikorra várják? Ki az apa? - Aladdin, a fekete telivér. Úgy tudom, tavaszra várják. - Úgy érted, a veretlen versenyló, Aladdin?- kapcsolódott be a beszélgetésbe Linda is. Kiderült, hogy arról a telivérről van szó, amelyikről kérdezett. - Akkor a csikó valószínűleg az egyik legjobb versenyló lesz, akárcsak az apja- állapította meg Jenny, és Barkát a pálya felé vezette, mögötte a két lány a lovaikkal. Cheryl a fedelesbe ment gyakorolni. - Menjetek bal kézre, addig befejezem az akadályokat- mondta James. Pár perc múlva a lovasok ügetni kezdtek. - Linda, maradj kívül, a többiek menjenek a pálya közepére- utasította őket a lovász- Linda, a következő kanyarban ugrasd be vágtába, és vezesd rá az oxerre. Linda megtette, amire kérték, és Domino nagy lendülettel átvitte az akadályt, egy rudat sem vert le. - Remek! Wanda, te jössz- szólt James a lánynak, aki szintén rávezette lovát az akadályra, és bár Fantom patája hangosan koppant a rúdon, az a helyén maradt. Jenny izgatottan figyelte barátnőit, próbált tanulni tőlük. - Mit gondolsz, meg tudod csinálni?- veregette meg Barka nyakát, mire a telivér nagyot horkantott. James levett néhány rudat, alacsonyabbá téve az akadályt. - Jenny!- kiáltott- Te jössz! Figyelj, ne hagyd teljes sebességgel galoppozni. Az akadály előtt könnyíts ki, aztán ülj vissza, mielőtt leérkeznétek. Jenny lassú vágtára fogta karcsú, sárga kancáját, és az akadály felé száguldottak. Barka az akadály előtt hirtelen megtorpant, ezzel lovasa szinte kirepült a nyeregből. - Semmi baj, próbáld meg mégegyszer- mondta James. Jenny újból rávezette Barkát az akadályra. A kanca elrugaszkodott, Jenny úgy érezte, szinte repül. Koppanás nélkül értek földet, minden rúd fent maradt. A lány nagyon boldog volt. - Remek volt- dicsérte meg James- Mára szerintem elég lesz, léptessétek le őket. A lányok hosszúra engedett szárral hagyták lovaikat sétálni. A pálya széléről egy fiatalember nézte a lányokat. Mikor kivezették a lovakat, Wanda átölelte őt. - Ő Tom- mutatta be a férfit a lányoknak, akik barátságosan üdvözölték. - Ő is lovagol- folytatta a lány- Hercegen. - A deres herélten?- érdeklődött Linda, mire a férfi bólintott. - Ma nem tudtam kijönni hozzá, csak ilyen későn- nézett az órájára, ami délután 5 órát mutatott- Ezért ma csak futószárazni fogom. - Én maradok- jelentette ki Wanda, és átölelte Tomot. Miután a lányok leszerszámozták a lovaikat, hazaindultak. | |
| MrsJackson (38251) 13.08.07 20:53:50 | ||
|
Egyébként ha kész leszek, be szeretném küldeni erre az oldalra. Szerintetek elfogadnák, vagy “túl lovas“? :D | |
| MrsJackson (38251) 13.08.07 20:57:48 | ||
|
Jah ls Dóry: én is kíváncsi vagyok, mit hozok ki belőle. :D | |
| Dóry98 (52330) 13.08.08 15:34:30 | ||
|
zsofi: Nagyon jó lett, vannak benne szép leírások, nem unalmas. Hiba nincs benne, várom a folytatást! :)
MrsJackson: Az iskoláról gondolom direkt írtál ilyen keveset, de jól oldottad meg, mert nincs hiányérzet. Az is jó lett, hogy Linda ilyen hamar talált barátnőket, de az edzés kicsit mintha elkapkodott lett volna. Összességében nagyon jó lett, érdekel a folytatás! :) Szerintem majd küldd be az oldalra, mert más lovas történetek is vannak ott, ezért nem baj, ha “túl lovas“. :D | |
| MrsJackson (38251) 13.08.09 20:46:10 | ||
|
Köszi!  Igen, a 4 lányt akartam “főszerepbe“ helyezni, ezért is tudtam le ezt inkább az elején. :) Hozom is a következő részt.
5. rész - Cowgirl A hazafelé vezető úton Linda és Jenny Cheryllel, és Tux-szal futott össze. - Sziasztok!- köszönt a vöröses hajú lány, mire a többiek visszaköszöntek- Nem vártatok meg a lenyergeléssel- mosolygott Cheryl a többiekre- Nem baj. Nincs kedvetek valamelyik nap kilovagolni? Mondjuk holnap? - Persze, mehetünk- egyezett bele Linda, és Jenny is helyeselt, majd mindenki hazaindult. *** Másnap délután Linda sietősen tekert az istállókhoz. Késésben volt, mert a tanáruk, Mrs. White plusz feladatot adott neki. Gyorsan lépdelt Domino boxa felé. A ló, mint mindig, szeretettel fújt gazdája tenyerébe, és megbökdöste a hasát egy kis csemegét remélve. - Tessék, apu küldi- nyújtott a kancának egy házilag sütött lósütit. - Ti is kértek?- nézett barátnői lovára, és őket is megkínálta. A lovak - még Fantom is - boldogan ropogtatták az alma illatú kekszet. - Kellemes délutánt- lépett be Cheryl az istállóba Tux-szal- Pezsgő, téged itt nagyon szeretnek- vigyorgott a heréltre. - Lehet őt nem szeretni? Gyönyörű ló- csodálta a lovat Linda. - Sziasztok- lépett be Wanda is, és egyenesen fekete kancájához lépett- Régóta vagytok? - Most jöttünk- simogatta tarka lovát Linda. - Helló- köszönt be Jenny, és egy répával kínálta kedvenc lovát, Barkát. - Na, nyergeljünk, csajok, és menjünk- vezette ki Pezsgőt Cheryl. Fél óra múlva útra készen álltak. - Merre menjünk?- kérdezte a legidősebb lány, és tekintete az ösvényen szaglászó Tux-ot követte. - Mit szóltok a tóparthoz?- javasolta Wanda. - Remek- mondta Jenny, és a többiek is helyeseltek. Wanda megfigyelte, hogy az ösvény szélén, ahol mentek, a fák levelei a zöldből már átváltottak sárgába, és vörösbe. Szerette ezt az évszakot, szerette a komor, őszi záport, a nedves avar fanyar illatát, a falevelek ropogását a talpa, és persze lova patája alatt. Fantom is mohón szívta be az évszak illatát. Akárcsak gazdája, ő is szerette az őszt. Füleit előre-hátra billegtette, ahogy a száraz falevelek ropogtak vasalt patái alatt. Hirtelen arra lett figyelmes, hogy a bokrok közül egy apró őz lép ki. Tux ugatni kezdte. A fekete kanca megrémült. Élesen felnyerített, majd lovasával nem törődve kilőtt az ösvényen. Wanda nehezen maradt fent lova hátán, úgy érezte, Fantom minden egyes vágtaugrásával kijjebb csúszik a nyeregből. - Utánuk- kiáltott Cheryl, és válaszra sem várva jelt adott Pezsgőnek, aki a rémült kanca után eredt. Tux alig tudta vele tartani a tempót. A herélt lassan beérte Fantomot, és Cheryl a kanca karcsú nyaka mellett lobogó szárat figyelte. “El kéne kapni“- gondolta, viszont nem akart beletépni a kanca puha szájába. - Kapaszkodj a sörényébe- biztatta Wandát, aki engedelmeskedett. - Gyerünk, kerülj elé- suttogta Pezsgő fülébe a lány, és vádliját a ló oldalához szorította. Az aranyszínű herélt lassan leelőzte a kancát, és előtte vágtatott. - Jól van, fiú- veregette meg Pezsgő izmos nyakát Cheryl- most lassíts, ne hagyd, hogy leelőzzön. A ló, mintha értette volna, lassítani kezdett. Fantom kelletlenül bár, de a herélt mögött maradt, vele együtt ő is lassított. Vágtaugrásai lassan egyre rendezettebbek lettek, Wanda visszanyerte uralmát lova felett. - Köszi- motyogta a lány. - Ugyan, nincs mit- Cheryl elégedett volt lovával, aki még mindig dolgozott alatta. Fejét lehajtotta, és figyelte Fantomot, nehogy megint elrohanjon. De a kancát jobban foglalkoztatta az egyre erősödő patadobbanás, és a mögöttük elhúzódó ösvényre nézett. Barka lassú vágtában közeledett feléjük Jennyvel, mögötte Domino, és Linda. - Minden rendben?- aggódtak, és a feléjük ügető Tux-ot figyelték. - Igen- mosolyodott el Wanda. “Ilyet is ritkán látni“- gondolta Linda, és a lány arcán szétáradó őszinte mosolyt nézte. Miután megbizonyosodtak róla, hogy mindenki jól van, folytatták útjukat a tó felé. Pár perc ügetés után meg is érkeztek. A táj mind a négy lányt lenyűgözte. A partot vékony levéltakaró borította, a fák a vörös és a sárga árnyalataiban pompáztak. A babakék égen tejfehér felhők úsztak, a tó vizét enyhe szellő fodrozta. Miután a lovak, és lovasok beteltek a látvánnyal, a lányok leszálltak a nyeregből, és elengedték lovaikat egészen a tópartig, míg ők a fűben ültek le a kutyával. - Mit szólnátok egyszer egy pár napos túrához itt a környéken?- vetette fel Cheryl. - Tök jó ötlet- lelkesedett Linda. - Mondjuk tavasszal, vagy nyáron?- élte bele magát Jenny is. Megállapodtak, hogy mindenképpen megvalósítják az ötletet, majd lassan visszaindultak az istállóhoz. - Nincs kedvetek átjönni?- ajánlotta fel a legidősebb lány, mire a többiek beleegyeztek. | |
| Dóry98 (52330) 13.08.13 11:08:13 | ||
|
MrsJackson: Nagyon tetszik! Jók a leírások, nem unalmas. Csak nem tudom, hogy lesz valami története, mert eddig nem sok minden vitte előre a sztorit. | |
| zenesuli2 (23821) 13.08.13 21:36:39 | ||
|
Sziasztok
Már nagyon régóta gondolkozom azon,hogy én is elkezdek egy történetet.Nos igen....ma ez megtörtén,mivel nagyon fáradt vagyok ezért az 1.fejezet nem lesz olyan hosszú...(előre is bocsi) 
Sziasztok. A nevem Gemenc,de régen csak Tarts Ki!-nek ismertek.Én egy 24 éves Angol Telivér herélt vagyok,és most elmesélem nektek az én történetemet! -Az egész 1989-ben kezdődött amikor megszülettem egy galopp istállóban.Emlékszem arra,hogy anyám mindig mondogatta nekem,hogy egyszer nagy versenyló lesz belőlem,mindig is azt hittem,hogy viccel merthogy még 1 éves koromba se foglalkoztak velem úgy mint a többi csikóval.-Pár nappal múlva bejöttek értem a bokszomba.-Elhihetitek nagyon megrémültem amikor a kötőféket a fejemre tették.-Egy idegen ember kivezetett és a gazdám elé vitt,ő körbejárt engem és megfogdosta a lábaimat.Majd elmosolyodott,akkor nem értettem miért teszi ezt,de ma már értem és ha tehetném kitörölném az életemből azt a pillanatot!Másnap egy nyerget tettek a hátamra,nem nagyon tetszett de mivel láttam,hogy a gazdám örül neki,hogy nyugodtan állok ezért inkább eltűrtem.Elkezdődött a be lovaglásom ideje.-El sem hinnétek milyen rossz ha valaki felül rátok és egy pálcával csapkodja a feneketeket!-Nagyon rossz érzés volt,megtettem mindent,hogy ledobjam a lovasom de nem sikerült.Teltek a hónapok,az emberek egyre biztosabban ültek a hátamon,egy nap a gazdám kivitt a Kincsem Parkba.-Akkor még nem tudtam mi vár rám....-Egy hatalmas homokos pálya állt előttem,a zsokém elindított én pedig vígan vágtáztam a hatalmas pályán.Mikor vissza értünk a kiinduló pontra a gazdám megtapsolt és megpaskolta a nyakam.-Nagyon örültem neki,éreztem,hogy büszke rám.-1 éven keresztül jártunk ki arra a pályára.-Én nagyon élveztem amikor a gazdám és néhány barátja tapsolva ujjong mikor elvágtázok előttük.-Egyszer viszont amikor kimentünk a pályára sok idegen ló és ember volt ott,nagyon furcsa volt,hogy ilyen sokan vannak ott de tudtam,hogy a gazdám soha nem akarna nekem rosszta így lassan de megnyugodtam.Pár perccel később egy idegen ember megfogta a kantárom és bevezetett az indító kapuba.....majd csönd,hatalmas nagy csönd.Egy éles csörrenés és ki nyitódott előttem az ajtó,meg indultam,úgy vágtáztam mind még soha.Az első pár méter után már vagy 5 hosszal lehagytam a többi lovat.Halottam a ahogy a gazdám és néhány barátja kiabálja hogy menjek,gyorsítsak.Megindultam a célvonal előtt pár méterrel már 10 hosszal vezettem.Nyertem.Megnyertem az első versenyem,a gazdám ujjongva rohant oda hozzám és megölelte a nyakam.A gazdám nagy becsben tartott,nagyon szeretett és én is őt.Másnap feltettek a lószállítóra és elindultunk...De ez már egy másik történet amit legközelebb mesélek el nektek. Üdv:Gemenc Szívesen várok a történetre komikat és kritikákat....szerintetek folytassam? | |
| Dóry98 (52330) 13.08.25 16:49:08 | ||
|
zenesuli2: Az alapötlet jó, kíváncsi vagyok, mit fogsz kihozni belőle. Nem értem miért tettél - jeleket a szövegbe, az nagyon nem illik oda. Vannak zavaros mondatok, ahol nem szép a fogalmazás. Fejtsd ki jobban, mert így csak a tények vannak közölve, nem élvezhető! Sok benne a szóismétlés, és elgépeléseket is látok. Ezekre figyelj, és lesz egy nagyon jó történeted! :) | |
| Csorsi (4093) 13.08.27 15:28:23 | ||
|
Sziasztok!
Tanulás miatt nem foglalkoztam a blogommal, de most már vannak új részek, és a régebbieken is módosítottam (nem változtattam a történeten, csak kibővítettem). cím: http://uthopia.blog.neon.hu/ | |
| Majrés (6862) 13.08.28 12:28:42 | ||
|
Sziasztok :)
Nagyon rég jártam itt, remélem emlékeztek rám és a történetemre :) na azt még mindig irom :D meg van a 8. fejezet is és fent vana blogomon :) ha valakit érdekel írjátok meg :) és berakom a blogot is és a 8. fejezet ide :) | |
(aktuális oldal: [ 250 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [247] [248] [249] [250] [251] [252] [253] [254] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
