 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| DorisMcStephen (75731) 13.08.01 21:21:15 | ||
|
Uhh na igen ide régen néztem be.Nemsokára egy új történetet hozok ami még igaz is szóval talán könnyebb lesz megírnii :) Addig is sziasztok! | |
| Dóry98 (52330) 13.08.02 13:34:49 | ||
|
Yoyofuma: Engem érdekelne, kezdd el!
Mrs.Jackson: Nagyon megható! Hibát nem látok, jó lett, várom a folytatást! :) Bogi: Most jelentkezel?? Ilyenkor? Komolyan nem értem, miért nem írtál eddig, hisz‘ mindig most is nagyon jó lett a fejezet! Doris: Nem folytatod a régi történetet? Engem az is meg az új is érdekelne. | |
| Unikornis1999 (29546) 13.08.02 16:28:15 | ||
|
Tudom rég raktam be a részt a Sunset és én c. irományomból, de hogyha valakit érdekel még a folytatás, itt vagy egy fél fejezet, (a 6.-nak a felel) amit azért rakok be így, mert egyben valószínűleg brutális terjedelmű lenne.
Előző fejezetért katt ide. Sunset és én 6. Fejezet Másnap reggel, az órám méltatlankodó hangjára ébredtem. - Elég lesz! Csaptam rá a tetejére, amitől mindjárt elhallgatott. A kijelző a szokott ébredési időpontot mutatta, ám én úgy éreztem, mintha jóval korábban kellett volna felkelnem. Lassan feltápászkodtam, és ahogy megláttam magam a fürdőszoba tükrében, rögtön elment a kedvem a reggeltől. Gyűrött arc, (valószínűleg a karóval támasztottam a fejem, egész éjszaka ezért csinos kis ráncok keletkeztek az arcom bal oldalán) kócos haj, és kiszáradt torok (az utóbbit ugyan nem láttam, de elég erőteljesen éreztem). Morcosan lekaptam a polcról a hajkefémet, és elkezdtem cincálni a rakoncátlan világos barna tincseket. Röpke tíz perc múlva elviselhető copfba produkáltam a hajam és a fogmosással is végeztem. Megittam egy pohár csapvizet, és átöltözve indultam meg a földszintre. Ahogy beléptem a konyhába ismét morogva jutott eszembe, hogy mint gyakran, ma is reggeli előtt mostam fogat, így élvezhetem a mentolosnak egyáltalán nem számító ételeket. Bah… - Valami ehető… Kezdtem körbe nézni a hűtőben. De mivel nem találtam semmi értelmeset, maradtam a sima kiflinél. Még a fele kilógott a számból, amikor feltűnt, milyen csendes a ház. - Ezek megint eltűntek! Motyogtam tele szájjal, és jobb kezemben egy kifli darabbal elindultam az udvarra. A csizmám, mivel az előtérben volt, hidegen tartotta a lábaimat, aminek nem igazán örültem. Megálltam egy helyben ér körbenézem. - Rex… Megvan! Lovak… Itt vannak! Ööö… de a többiek? Teli szájjal nem éppen a legjobb látványt nyújthattam, amikor az istállóból Ann fordult ki egy talicska szénával, és a karám felé igyekezett, amikor észrevett. - Végre fölébredtél csipkerózsika! Köszöntött, amikor mellé értem. - Ó adsz egy harapást, bitang éhes vagyok! Én csak rábólintottam, és épp a maradék kiflimen csócsálódtunk, amikor Nick nevetve tartott felénk, hát… valahonnan. Jobban megvallva a semmiből lépett elő, annyira nem figyeltem rá. - És még mi, fiúk vagyunk az „undik”. Az utolsó szót, lányos hangleejtéssel mondta, amitől nekem is nevetnem kellett, persze pont tele szájjal. Még jó, hogy tovább nem poénkodott senki, így nem fulladtam bele a reggelimbe. - Jut eszembe Ann! Te meghallottad a tegnap esti gondolataimat, vagy hogyan kerültél ide? Ő csak mosolyogva megrántotta a vállát. - Nick mondta, hogy elkel néhány segítő kéz, mert ha felkelsz, akkor is sok munka lenne két embernek. Kezdett gyanús lenni itt valami. Most Nickre pillantottam gyanakodva. - Történt valami, amiről tudnom kéne? Ugyan azok a munkák vannak, mint tegnap! Ha akkor sikerült, most is elegen kéne, hogy legyünk. Ki vele! Ne titkolózzatok! Mosolyogva fenyegettem őket a mutató ujjammal. Ők is viszonozták a jó kedvemet, de látszott, még is van itt valami komolyabb dolog. - Hát tudod, valaki ismét ki akarta szöktetni a lovakat innen, a külső karámból és… Itt félbe szakítottam Nicket, aki a vasvillára támaszkodva hirtelen elhallgatott. Nem hitte volna, hogy ennyire hevesen reagálok. - Mi az, hogy ismét? Valami, amiről megint nem tudok semmit… Összefontam a kezeimet, és óvatosan Annre pillantottam. Vajon ő tudja? - Arról lenne itt szó, hogy amikor a múltkor hajkurásznunk kellett a lovakat, senki sem gondolta volna, hogy nem valamelyikkőjük rúgta szét a karám kapuját. De aztán olyan nyomokat vettünk észre a többiekkel, amik egyértelműen arra utalnak, hogy egy ló, nem lett volna képes ilyenre. Kikalapált tartó szögek, harapó fogóval eltávolított szegecsek, hogy úgy tűnjön, baleset történt. Az a sötét alak, valószínűleg ismét meg akarta szöktetni a lovakat, mert elkezdte kibontani a kerítés sarkát. Én csak nagy szemeket meresztettem a beszámoló végén, és egyértelműen megállapítottam, hogy erről semmit nem tudtam. - Hát akkor… Most már értem. Hol álltok a munkában? Mit kéne segítenem? Nick kiegyenesedett, és közölte velünk, hogy először is szüksége lenne két segítő kézre a karám megjavításához, nehogy még lovakat kelljen hajkurásznunk. Annel kerítettünk szerszámokat, és már neki is láthattunk a munkálatoknak. | |
| Unikornis1999 (29546) 13.08.02 16:28:41 | ||
|
- Nem pepecselt ez az alak! Gondolta nem vesszük észre, vagy mi?
Én csak megrántottam a vállam, és a saját szememmel is meggyőződhettem róla, hogy ez a valaki igen gondosan akarta álcázni valódi szándékát. - Szerintem azért volt ilyen magabiztos, mert előző alkalommal,- mert a terve ugye sikerült- a kutyára sem számított. Vetette fel Ann. És milyen igaza volt! - Ez könnyen jó meglátás lehet! Már csak az a kérdés, hol volt akkor a mi jó házőrző barátunk. De tekingethettem bármerre, most sem volt körülöttünk. Nicnek még eszébe jutott éppen időben, hogy ne adjak enni szegény Rexnek, ha nem akarom felhizlalni, mert Bella már megetette. - Ha ezt a szöget beütöm, széttörik az egész? Nézett ránk komolyan, mire mi csak jó, barkácsoláshoz nem értő lányok módjára mosolyogtunk, mint a tejbe tök. Ahogy Nick előre hajolt, a haja kissé a szeme felé hullott. Én és a meglátásaim! Nem is olyan hosszú a haja. Nem tudom miféle divat ez, hogy oldalt kissé rövidebb a séró, mint a fejtetőn. Mintha az előttem éppen kerítést javító Nicknek is hasonló frizurája lett volna, csak megnőtt. Nem értem miért bámulom most erőteljesen, ahogy a kisebb fizikai munkától láthatom az izmait (még ha vastag ruhában is van). Nem lenne szabad, még észreveszi, de akkor is… Valami a kapucnijára szállt. Egy fehér pihe. Ennyire elkalandozni… Ébresztő, ez a valóság drága Jessie! Hát ez az én formám. Tipikus. Néha rám törnek az ilyen dolgok, érzések, amikor mindennél jobban elszabadul a fantáziám. Csupán az a baj, hogy én sem tudom, igazán mit akarok. Mennyivel lenne jobb, ha ezt a fiút, aki most mellettem munkálkodik, magamhoz kötném, egy egyszerű „pasim” feliratú táblával a nyakában? Na, jó, talán ez tényleg kissé bizarr. A lényeg, hogy nem tudom, mi változna meg néhány feltétel kivételével, ha hozzám tartozna. Tuti megfogná néha a kezem, megcsókolna (esetleg…), csak kettesben mennénk valahova, és persze kiderülne mindezek előtt, ő is így érez-e irántam. Elképzelhető, hogy már ezen újabb agyalásom előtt hatszor lebuktam, hogy valamivel mást érzek iránta. Valahogy nem zavart. Ha érdekli, felfogja a gyenge, főleg bénázásokból jövő jeleimet, amik persze gyakran nem szándékosak. De az is lehet, hogy direkt nem lépett. Látja, csak éppen semmit nem jelent számára. Ez kicsit ciki nem? „Lebukni” a fiú előtt, amolyan „jé, rájöttél, hogy pár éve tetszel nekem” stílusban, hogy aztán ő egyetlen mondattal kikosarazhasson. Ha tényleg elgondolkodnék, Nick bunkó módon akár így is visszautasíthatna: „Észre vettem én, csak éppen nem érdekelsz!” Erre végképp nem vágytam. De ki feltételezi ezt? (Ja, én!) Nick tuti nem lenne ennyire bunkó velem! Remélem. Vajon elmenne a kedvemért olyan helyekre, amiket igazán nem kedvel, csak, hogy a kedvemben járhasson? Ilyen gyorsan lett tapló fiúból cuki fiú. (Egyébként szerintem megtenné értem) Arra kíváncsi lennék, hogyan kezelné legközelebb a nyakába boruló fizetővendég lányokat, vagy éppen bármilyen nőnemű személyt, aki kikezd vele. Ha bántanának (szóban, vagy akár fizikailag) megvédene? Elképzelhető. Bár ha most azonnal valaki meg akarna ütni, nem hagyná. Azért ha egyelőre nem is publikus szerelem felőlem, de valamilyen különleges kapcsolat azért van köztünk. Példának vehetnénk a báty-húg szituációt, de ettől kicsit eltér a dolog. A legtöbb fiú nagytestvér nem viseli el, ha a lány az ölében ül, ha fél, vagy csak éppen segítséget kér. Mind ezt tapasztalhattam Mike dackorszakából. Szerencsére mára kezd benőni a feje lágya (mármint ami a kapcsolatunkat takarja, nem az ép ésszel való gondolkodásmódot). Nick sosem problémázott kisebb korunkban, hogy „fúj, a lányokkal kell egy ágyban aludni!”. Sőt még néha át is ölelt, ha féltem. (Jó-jó bevallom, öt évesen menthetetlenül féltem a sötéttől kerek négy hosszú hónapig. A mái napig nem értem egyáltalán mitől féltem, mert akkor nem volt rá okom, és arra sem jut eszembe semmi példa, amiért hirtelen olyan bátor lettem. Igazából, melyik kisgyerek nem félt soha a sötétben?) Nem neheztelt rám, ha éppen elrontottam valami kevésbé jelentéktelen dolgot, és éppen őt jelöltem ki segítőmnek. És arról ne is beszéljünk, hogy feltétel nélkül megtartotta a titkaimat, és a mái napig kiválóan fel tud vidítani (még ha több napba kerül neki, akkor sem adja ám föl!). Reklamálni sem szokott, ha meg kell (kellett) fogni a kezem, vagy betakargatni az éjszaka kellős közepén. Ő még akkor is megérő volt, amikor egyszer (merő önzőségből) hajnalok hajnalán keltettem fel azért, mert nem tudtam aludni. Viszont pontosan emlékszem, másnap reggel ötre indulásképesnek kellett lennie, egy verseny miatt, ahova apa vitte el kocsival. Előttem vannak, kicsit gyerekes vonásai, ahogy felült a bátyám ágyában, (aki miatta a kanapéra költözött a nappaliban) és a karomnál fogva az ölébe ültetett, pont úgy, mint a sötét alak látogatásakor. | |
| Unikornis1999 (29546) 13.08.02 16:29:12 | ||
|
Megsimította a hajam, és mindenféle ötletekkel állt elő, hogy holnap mit fogunk csinálni, ha utána megyünk a versenyre, és mit kéne tennem, hogy végre elaludjak. Épp csak a hatvanadik birkát számoltuk együtt, amikor elnyomott az álom, valószínűleg még a karjaimban, és nem akkor, amikor kidőltem Mike párnájára. Ez a rész már kissé zavaros az emlékeim között. Ha valakinek ezt részletesen elmesélném, valószínűleg bolondnak nézne, mennyire megmaradt bennem ez a jelentéktelen esemény. Pedig én így éreztem nagyon is különleges volt. De miért? Már nem is értem, hiszen akkori gyerekes énem, még nem is hallott a szerelemről. Ez a szükségállapot, kielégíthetetlen bambulássokkal, körülbelül egy éve kezdődhetett egy hordókerülő versenyen. A számom befejezte után a lovamnak farolt egy igen testes csődör, és nem túl illendő módon, lovasáról tudomást sem véve nekünk ütközött. Szerencsétlen velem egykorú lány, nem tudott mit csinálni, ahogyan én sem. A természetes kancákhoz való vonzalma ellen szegény csődörnek nem érte meg küzdeni az én hátasomért, aki inkább szingli maradt. Mind a ketten leestünk, de én szerencsésebb voltam. Nick pont látta az egészet, és persze rögtön segített. Meg nézte, nincs-e bajom, ezután ketten az ő lovára, Black Dominora (vagy csak simán Domino) ültünk, és Sunset után siettünk, aki magát védve meglépett. Persze akkor még nem volt ennyire magabiztos csődör ügyben, mint most. Tudja, hogyan hárítsa el a nem kívánt udvarlókat. Ezután kicsit jobban kezdtem vonzódni felé. Persze a nagy hatást az tette, amikor a derekába kapaszkodtam, hogy ne csússzak le vágta közben. Fogalmam sincs, miért ez maradt meg bennem, mint első szerelmes érzés, amikor csak pár héttel a verseny előtt, úgy lovagoltunk, hogy én elöl, a nyeregszarv mögött húztam össze magam Nick ölében. Ez egy felfedetlen érzéki zsákutca marad nekem örökre. Ennél sokkal jobbat is elképzelhettem volna, mondjuk…
- Jessie itt vagy?! Már háromszor is kérdeztünk valamit! Igazán aktiválhatnád magadat álomkóros! Csak bambulsz, mint valami jógaoktató. Te jó ég, mennyi időbe telhetett az agyalásom? Valószínűleg több mint öt perc az tuti, mert a kerítés már majdnem készen volt. - Bocsánat, csak elkalandoztam… vagyis gondolkodtam. Ennél bénábban nem is helyesbíthettem volna. Bravó, Hollywoodi színésznő. Ezért az alakításomért tuti nem kapnék Oscart, amit régebben annyiszor a kezembe képzeltem. - Jó, akkor most légy szíves térj vissza a valóságba, és hozz nekem még szöget! Mondta mosolyogva tagoltan Nick. Én csak némán fapofával felálltam, és elballagtam az istállóig, ahol a nyergesben hagytam múlt héten néhány szöget. A lovakra figyelmet sem szentelve (megesett volna rajtuk a szívem az tuti, és kivittem volna jó néhányukat) visszasiettem a többiekhez. Amíg tartottam a lécet, kocsi zúgást véltem hallani, de nem álltam fel. Ha Mike az, tuti bolondnak néz, hogyha a nyakába ugrok. Szerencsére az aggodalmamból nem lett semmi, csak Nick apja és a bátyja Jack (bah…), jöttek segíteni, etetni. Miután készen lettünk a kerítéssel, mi Annel elvállaltuk az istálló béli lovakat. - Hallod, Jessie. LuckyStart, mikorra várjátok? Ránéztem a barátnőmre és megrántottam a vállam. - Senki sem tudja. De valószínűleg nemsokára. Tudod, a rossz idő miatt biztos tartogatja a meglepit. Egymásra mosolyogtunk, és hozzáláttunk a munkához. Hátulról kezdtünk neki, és pont amikor Magicnek öntöttem egy kis abrakot a műanyag etetőtálba, Ann föltett egy kérdést. - Na, és milyen volt Nickkel kettesben kint… a sötétben… egyedül… Rejtélyes hangfekvése eleve idegesítő volt, na de még az, amit tudni akart! A vállam fölött visszanéztem rá, csak éppen nem kellett volna. Tized másodpercekkel később a húgom lova kicsapta a kezemből a sötétzöld, etető vödröt, és villámsebességgel tömte a hasát. Mintha éheztetnénk! - Magic elég lesz! Ez már így is több a soknál! Nagy nehezen kirángattam a boxából a számomra elég fontos vödröt (nélküle nehéz lenne abrakoltatni) és Annre néztem, aki már tűkön ült. - Kezdjük azzal, hogy nem volt semmi, mert mind a ketten elég jól megijedtünk, jómagam részéről majd berosáltam! Aztán ott van az, hogy mind a ketten lilára fagytunk, és akár el is rabolhattak volna! Tehát ha tudni szeretnéd, nem volt semmi! Tettem csípőre a kezem. A barátnőm, ugyan nem válaszolt, egy hang megtette mögülem. - Mi volt ez? | |
| Unikornis1999 (29546) 13.08.02 16:29:37 | ||
|
Az ütő megállt bennem, amikor rájöttem, valaki van mögöttem, de az illetőnek szerencsére vékonykás, magasabb hangja volt.
- Semmi említésre méltó Bella. Megtennéd, hogy segítesz kint a fiúknak? Megkereshetnéd a kutyát… ja, és a lovadra ma haragszok! Kiszedte a kezemből a vödröt. Mosolyogtam a húgomra, aki ugyan nem teljesen vette be a „semmi” dumát, de azért kiment. Tudtam, hogy ha alkalma lesz rá, úgy is megpróbálja kiszedni belőlem, és majd nagyjából elmondom neki mi volt. - És a tolvaj fajzat milyen volt? Férfi, vagy nő? Összehúztam a szemöldököm, mert nagyon gyanús volt ez a leányzó nekem. - Ann! Te kitől tudsz ennyit? Csak nem a hátam mögött dumcsiztok ki Nickkel? Mondtam, majd a kezemből telefont formázva elkezdtem pöszén, nyájasan bájologva beszélni. - Szívem, hát mi a baj? Ó képzeld tegnap éjjel, majdnem elraboltak! - Hagyd abba! Buggyant ki Annből a nevetés. - Valóan beszéltünk, amikor átjöttem segíteni de… nem így! Röhögte el magát ismét. Talán még is megérdemlek egy mini Oszkárt. - Na, jó… a tolvaj valószínűleg férfi lehetett, mert elég kidolgozott volt a felső teste, széles vállakkal, és ha egy pillanatra jól láttam rövid hajúnak látszott. Tudod olyan egész pici tüsis. Szóval, ezután nem is tudom mitől féltem jobban. Attól, hogy elvitt, elvisz valamit, vagy éppen valakit, akár minket, vagy éppen csak maga a jelenléte. Egy idegen férfi nálunk a sötétben! Brr… Aztán elment, és Nickkel egy kicsit kint maradtam várni, hátha visszajön, utána meg aludtunk. Ann háta söpörte a szemébe lógó sötétbarna tincseit, hogy mind két szemével tisztán végig tudjon mérni. - El akartad hallgatni előlem azokat a részeket, amikor az ölébe ültél, majd az ablakpárkányra vele, és utána még eltámogatott a szobádig is?! Ráadásul puszit kaptál… jó mondjuk gyakran kapunk a pótbátyustól. Ahogy az utolsó részt elmondta, kicsit meglágyult az emlékektől, de pillanatok alatt visszatért a határozottabb nézése. - Bocsi, igazából nem tudtam, hogy rosszul esne neked, ha erről nem fecsegnék, mert szerintem nem jelent semmit! Sokszor puszilt meg, ahogy mondtad is, na meg az ölében sem ritkán ülök, amikor mondjuk, kocsival megyünk valahova többen! Várjunk csak… Ezeket ő mondta neked?! Ann sokat sejtetően nézett rám, és bumm. Nagyot csapott a homlokomra a felismerés. Nick mondani akart nekem valamit, amikor mentem aludni. Tuti, hogy a barátnőmtől kért tanácsot, kitől-mástól! De akkor is elmesélt neki mindent… ejnye, a kis pletykás fajzat! - Mond csak, és te mit hallgatsz el előlem? Emeltem nevetve fenyegetően neki a mutató ujjam. - Én csak annyit mondok, lányok jobb lenne haladni, nem pletyizni itt az istálló közepén! Jack mindezt úgy mondta, hogy ránk sem nézett, és gyorsan távozott. - Szerinted hallotta? Emeltem a szám elé a kezem, még a lélegzetem is elállt. - Nem hinném. Vagy ki tudja. De biztos elkezdett volna már cikizni, ha valami lényegeset meghall. Tudod, amikor itt az apja, nem mert túl nyíltan támadni. Bólintottam, és gondosan körbenéztem. - Szóval, miért kérte ki a véleményedet? Néztem rá izgatottságomat színlelve, miután egy újabb lónak adtam oda az ennivalóját. Ann is beborított egy vödörrel, és közelebb jött, hogy suttogóra foghassa. - Majd elmondok mindent, amit tudok, ha végeztünk. Figyelnünk kell, nehogy kihallgassanak! Én csak hevesen bólogattam. - Szerintem utána lovagoljunk ki egy kicsit, oda nem jönnek utánunk. - De Lolly otthon van! Értetlenül ráztam a fejem. - Minek kéne pont most a saját lovad, mintha nálunk nem lenne elég! Mehetsz Sunsettel! Rákacsintottam, és ismét nekifogtunk a munkának. Egyedül Bella zavart meg minket egy idő után, mindkettőnket jól szemügyre véve sietett a lovához. - Ha ő lovagolni fog, akkor nekünk is lesz időnk. Súgtam Annek. Kimentünk és körülnéztünk. Jack, és Nick apukája sehol, csak Nick siet felénk két tállal. Ez most komoly? Tálak a konyhából? - Lányok! Várjatok! Egyre jobban közel ért, és én is láthattam, hogy a két tál lesózott húsokat rejt. Találkoztam velük a hűtőben, de nem esett le mit keresnek ott. - Anyukád telefonált, és azt mondta csináld meg ezeket rántott húsnak, mert valamikor ők is jönnek, de mi se éljünk szendvicsen. Úgy, hogy tessék! És belenyomta a kezembe a két tál sózott húst. Még is mit csináljak ezekkel az istálló ajtóba? Szívatni akart? Igazán be is hívhatott volna. - Ja és még valami! Mondta, hogy egy csomószor hívott a mobilodon. Nem örült neki, hogy nem volt nálad. Én csak hangosan kiengedtem a válaszra teleszívott levegőt, és inkább hátat fordítva neki elindultam. - Nagyszerű… Ann jössz segíteni, hamarabb meg legyen? Ő csak bólintott, és becammogtunk a konyhába, ahol a megfelelő hozzávalókat elkészítve nekiláttunk a munkának. - Még mindig nem akarod megmondani miben kérte ki a véleményed? Hunyorogtam a barátnőmre, aki éppen a tálcára pakolta a panírban pihenő húsokat. - Nem. | |
| Unikornis1999 (29546) 13.08.02 16:30:10 | ||
|
Nézett rám sejtelmes mosollyal az arcán. Tudja, hogy nem lehet velem szórakozni. Támadó pozíciót vettem fel, és a kezemet belenyomva a lisztes tálba még egyszer megkérdeztem mélyített, vicces hangon.
- Mit is kérdezett tőled? Nem emlékszel? Ő csak a fejét rázta, és védelmezően maga elé kapta a kezét pont időben, bár így is kapott egy adag lisztet az arca. - Na, jól van! Suttogta, és megvárta még én is visszaállok panírozó módba. Óvatosan körbenézett, majd monoton kézmozdulatokkal intézte el az utolsó húsokat, amiket elé raktam, hogy morzsát is kaphassanak. - Szóval, az lenne a helyzet, hogy szerintem nem azt mondta nekem, amire te vártál. Összehúztam a szemöldököm, és nekiálltam lisztezni és tojásozni a következő tál húst. - Még is mit gondoltál, hogy rajtam keresztül fog szerelmet vallani? Vihogta el magát Ann, mire én oldalba böktem, hogy meséljen már. - Amikor halkabbra vette a hangját gondoltam, hogy valami mást akar mondani, ami nem éppen az itatókkal kapcsolatos. Éppenséggel rólad kezdett el hadoválni, hogy aggódni fog érted a verseny miatt, hogy most annyi minden történt veled hirtelen, hogy nincs időd készülni a versenyre, és fél, csalódni fogsz. Mármint, hogyha nem érsz el jobb helyezést. Aztán… a szülinapi ajándékodról kérdezősködött, amiről nem nyilatkozok. Hmm… valóban kicsit másra számítottam, de a barátnőm jól beszél. Ilyen dolgokban úgy sem fog nyíltan beszélni. Érthető, hogy aggódik, hiszen nekem is említette, csak engem nem igazán kötött le. Részben igaza van, mert én is érzem, nincs időm és energiám többet edzeni, pedig kellene. Nem aggódom, hiszen ha anyáék visszajönnek, várhatóan minden visszaáll a régi kerékvágásba, és lesz alkalmam minden egyéb másra. De azt nem értem, mit tanakodtak a szülinapi ajándékomon, ha arra az eseményre, csak tavasszal kerül sor? Igaz az sincs már messze, de akkor is. Lényegtelen, a fontos, hogy gondol rám. - Mit matatsz? Nincs több! Bökött meg Ann, és valóban, föl sem tűnt, hogy az üres tányéron kotorászok további nyers húsokért. Én csak elmosolyodtam, és ő már tudta, hogy elkalandoztam. Nekiálltunk sütni, és egyre már jöhettek is enni a többiek. - Kész van minden munka? Néztem Nickre, aki nagyot bólintott. Bellától is megtudtam, hogy lovagolni szándékozik, így alkalmam nyílt felvetni, hogy csak ketten maradnak. Egymásra néztek, és egyszerre kezdtek el nevetni, és mutogatni. Hát ez meg? Mit forraltak ki itt ketten? - Kíváncsi leszek, mire érünk haza. Böktem oldalba Annt. Miután bepakoltam mindent a mosogatógépbe kisiettünk a lovakhoz. - Tehát akkor, te ülsz Sunsetre, én megyek Millyvel… Bella, te mindent előkészítettél már, vagy hozzak még valamit a nyergesből. A húgom visszanézett rám, de gondoltam már úgy is megvan, mert a lovát vezette éppen kifelé. - Nem köszi. Mosolygott és gyorsan elslisszolt nyomában Magicel. Gyanús. - Milyen nyerget viszünk? Nézett rám Ann Sunset dolgait vizslatva. - Szerintem vigyünk angolt, és akkor ugorhatunk is. Eleve úgy gondoltam jó lenne, ha a military pálya felé mennénk. Ehh kicsit hosszú ^^‘ de azért hátha valaki elolvassa.. | |
| MrsJackson (38251) 13.08.02 17:14:46 | ||
|
Köszönöm a reakciókat. :) Unikornis: igen, az első 1-3 rész kicsit “szóismétlős“, onnantól egy barátom átolvasta, szólt ezügyben, és igyekeztem kijavítani. Jönnék is a második résszel. :)
2. rész - A meglepetés Linda korán reggel ébredt. Szülei még aludtak, így arra gondolt, reggelit csinál mindenkinek. Palacsintát sütött, és egy vázában pár szál virágot tett az asztalra. - Az utolsó reggelink itt- mosolygott az otthonos ebédlőre Linda, mikor Bogyó dörgölőzésére lett figyelmes. - Te is kapsz reggelit- emelte fel a cicát, és ölelgetni kezdte. Reggelit adott a nagy kandúrnak, majd hallva, hogy a szülei még alszanak, Linda a szobájába ment, és pakolni kezdett. Úgy döntött, csak a legfontosabb dolgokat viszi, mint könyvek, ruhák, a kedvenc plüssállata, és persze fotók Dominóról. A szülei már a héten átvitték a holmijukat, és Annie szerint otthonosan be is rendezték, már csak a személyes dolgaik vannak hátra. - Jó reggelt, kicsim!- köszönt be Annie lányához- Láttam, csináltál reggelit, nagyon ügyes vagy- mosolygott. Linda válaszként csak motyogott valamit, majd anyjára mosolygott, és mentek reggelizni. Reggeli közben nem beszélt sokat, de még keveset se. Gondolatai Domino körül forogtak. Reggeli után Annie gyorsan elmosogatott, és javasolta a mielőbbi indulást, hogy Lindának legyen ideje körülnézni a városban. Alig másfél óra készülődés és pakolás után végre autóba szálltak, és indultak az új élet felé. Az út meglepően gyorsan, és vidáman telt még Linda számára is. Egy szimpatikus kertvárosi ház előtt szálltak ki, hatalmas kerttel, kis pavilonnal, szökőkúttal, virágokkal. Lindát lenyűgözte a táj. - Gyere Linda, pakoljunk ki, aztán Daniel lassan megérkezik ebédre- mondta Annie. Lindának teljesen kiment a fejéből Daniel, a bátyja. Külföldön dolgozott, ezért ritkán látták őt. Most is csak két napra jött, másnap már mennie kellett vissza. Linda fogta a dobozait, és követte édesanyját, aki egy helyes kis szobába lépett be. A falakon sárga tapéta, és puha padlószőnyeg a talpuk alatt. Linda a cipőn keresztül is érezte a puhaságát. A szobában volt egy ágy, szekrény, és íróasztal. Annie magára hagyta lányát, aki azonnal pakolni kezdett. Egy óra múlva kész is volt, akár csak apja az ebéddel, mikor kopogtak. Bogyó nyávogva szaladt a bejárati ajtóhoz, amit Peter, Linda apja ki is nyitott. Daniel lépett be, arcán széles mosollyal. - Daniel!- kiáltott boldogan Linda, és a nyakába ugrott. - Szia, hugi- köszönt Daniel, és végigölelgette családtagjait. Peter az asztalhoz hívta a családot. - Lecsót csináltam, remélem szeretitek- mondta, és leültek ebédelni. Szinte csak Daniel beszélt, külföldről, a barátnőjéről. - Hagyd, anyu- mondta Daniel, mikor édesanyjuk felállt mosogatni. - Linda, nincs kedved kinézni az istállóba? Hátha megtetszik egy ló- mosolygott Peter lányukra. Linda ugyan vonakodva, de beleegyezett. Tíz perc múlva mindenki a kocsiban ült, és az istálló felé mentek. Amikor kiszálltak, Linda végigmérte a területet. Szép hely volt, két pálya, egy fedeles, és hatalmas, smaragdzöld legelők. Egy középkorú, vörös hajú nő lépett hozzájuk. - Jó napot, Susan Wilson vagyok, az istálló tulajdonosa. Miben segíthetek? - Üdvözlöm, Peter Scott. Szeretnénk körülnézni- mosolygott a nőre Peter, és családjával belépett az istálló épületébe. Egy fiatal lány éppen egy gyönyörű palomino-t vezetett ki. Lindát teljesen lenyűgözte a ló, széles hókája szinte eltűnt dús üstökében, kesely lábai kecsesen lépdeltek lovasa után, kék szemei tele voltak büszkeséggel, értelemmel, szeretettel, és hálával. Apja hangja zökkentette ki a lányt álmodozásából. - Nézd csak, milyen helyes ló- mutatott az egyik box felé, amiből egy tarka ló nézett rájuk kíváncsian. - Domino- kiáltott elfojtott hangon Linda, és a box felé sietett- Domino, tényleg te vagy az- suttogta a lónak. - Bizony, ő Domino- vigyorgott Peter a lányára. - De hogy kerül ide? - Ő mostmár a tiéd- válaszolta Annie, és látva lánya boldog arcát, sírni tudott volna örömében. - Úgy érted...?- Linda alig tudta elhinni. Szóhoz sem jutott- Köszönöm- suttogta, és átölelte szüleit. Ekkor ért oda hozzájuk Susan. Elmondta Lindának, hogy napközben bármikor kijöhet lovagolni, de az éjszakai lovagláshoz kérjen engedélyt. - Ha gondolod, már most is nyergelhetsz- tette még hozzá, és kiment az épületből. Linda izgatottan élt a lehetőséggel. | |
| zsofi26horses (50515) 13.08.02 18:09:02 | ||
|
Köszönöm a kommenteket! :)
A 2. fejezet kicsit sokáig íródott, nem történik benne semmi, bemutatom amit be tudok :D 
A Bridget-tel való barátkozástól nem várhattam el többet. Gondolkoztam rajta, vajon nem lenne –e jobb a helyzet, ha a többi lóval lehetne, látná, hogy az emberek nem is olyan gonoszak, mint amilyennek ő azt elképzeli. A legelőről és a ménes biztonságából megfigyelhetné, ahogyan dolgozunk a farmon, lovagoljuk a lovakat, esetleg már nem félne annyira a látványunktól. Az igazán furcsa dolog csak az, hogy anyu eddigi páciensei nem nagyon érdekeltek, hisz volt a farmon elég ló ahhoz, hogy jól érezzem magam. Mégis, Bridget valahogy nagyon lekötötte a figyelmemet, de nem szabad, hogy túlságosan megszeressem, mert az elválás nehéz lenne, ha a feladat elvégzése után elviszik őt innen. Sokszor figyeltem anyut, miközben szinte „beszélget” a lovakkal a körkarámban. Bármelyik pacival sikerült bizalmas kapcsolatot kialakítania, és tisztelet teli viselkedésre sarkallnia akár a szemtelen, temperamentumos, erős méneket is. Mikor kérdeztem tőle, hogy nem szakad meg a szíve, mikor elmennek a lovak, ennyit válaszolt: - Megszoktam. Mai napon, Daviddel edzést tartottunk, lovagoltattuk a gyerekeket, persze az ebből származó pénzből fogunk új felszerelést venni a lovainknak, amire már igazán szükségünk volt. Felnyergeltem Nelly-t, az idős, pej kancát, aki igazán jól tűrte az aprónép kényeztetését. Én futószáraztam a kezdő kis lovasokat, David pedig Biscuit-et, a szürke westernlovat választotta a haladóknak, akik tudják a lovat egyedül is irányítani. Tizenegy gyerek jött, ebből hét hozzám, négy pedig David-hez. A szüleik a hónap végén fizetnek a hetente kétszeri lovaglásért. Mikor végeztünk, beszaladtam a házba, gyorsan megreggeliztem. Apu még nem volt otthon, épp egy rodeó versenyre ment segédkezni a lovaknál egy városba, ami úgy háromórányi utazásra van tőlünk. Már hajnalban elindult, csak estére volt várható. Anya vette át aznap a helyét, azaz kivitt egy csoportnyi emberkét terepre lovagolni. A farmunkon sok ló közül három volt a kedvencem. Az egyik Berry, az öt éves fekete holsteini herélt, aki kivételes ugrótehetséggel rendelkezik. Őt ajándékba kaptuk, mint csikót, egy ló gazdájától, akinek paripáját anyu sikeresen megszelídítette. A nő, akié volt Berry, igen jómódúnak számított, hogy ilyen kedves ajándékkal lepte meg anyut. A második ló Larissa, a palomino, lusitano kanca, akit elrontva hoztak ide, viszont a gazdái már „elfelejtettek” érte jönni, tehát itt maradt. Díjlovagoltam vele, szereztünk is néhány szalagot versenyekről. Végül pedig Chocolate Jane, az „én lovam”, mármint így szoktuk mondani, de igazából nem az enyém, ő is csak a farm egyik hátasa, akit szinte csak én lovagolok, westernben. Félig rocky mountain ló, félig valami más, de biztosra vehetjük, hogy nem apja is, meg anyja is ugyanabból a fajból származott, mert Jane csak a színt örökölte, a jellegzetes ügetést nem, sőt olyan vágtája és ügetése van akár egy quarter lónak. A színe pedig csokoládébarna, szinte lenszőke sörénnyel és farokkal. Ezt a kancát egy lóvásáron vettük, gyanúsan olcsó áron. Négy éves volt akkor, csont soványan került hozzánk. Hónapokba telt, mire megerősödött és lovaglásra alkalmas lett. Nem félt az emberektől, sőt, szinte barátságos természetű, de kiderült, hogy nem volt betörve. Sok gondom volt vele, végül is a türelem és a mindennapos tréningek megtették hatásukat. Kiváló western ló, viszont ijedős, így rajtam kívül nem lovagolja senki. Gyakran járok vele terepre, néha ugrunk kisebb akadályokat, de anya Berry-t tartja a leendő ugrólónak, akivel majd versenyekre járnék. Rajtuk kívül még tizenöt pacinak nyújt otthont a farm, köztük van Cordoba, David „tehénlova”, akit csak azért hívnak így, mert George-ot, a farm egyik lovászát megharapta, szóval gúnynév, de a színe miatt illik is rá, mert fekete foltos painthorse. Ez a kanca egy szóval gyönyörű. Nem mintha Larissa eltörpülne mellette, de Cordoba szemei kékek, és olyan hosszú, sűrű sörénye van, hogy szinte az egész nyakát eltakarja. Mozgása kecsesebb, mint a farmon élő többi quarter lóé, nem is csodálkozok, hogy David tűzbe tenné érte a kezét. Sok ló van itt csak bértartásban, gazdáik naponta, hetente jönnek lovagolni általában terepre, de néhányszor megkérnek minket, (a farm lovászait, anyát, apát, engem) hogy tartsunk nekik heti néhányszor edzést. George, a „főlovász helyettes” nagyon ügyes tréner, mind lónak, lovasnak, angol stílusban, westernben egyaránt. | |
| zsofi26horses (50515) 13.08.02 18:09:37 | ||
|
Bértartásban él nálunk Sunshine, Lizzie barátnőm pej kancája. A kis quarter lóval szinte minden szombaton járnak reining versenyekre, amiken szép eredményeket el is érnek. Tehát a pacik, akiken nem lovagolunk mi, és nem is bértartásban vannak, azokon a vendégek, vagy az ide érkező lovagolni vágyók szolgálatára állnak. Rideg tartásban, legelőn tengetik napjaikat, látszólag boldogan élnek a farmon. Ezek között az állatok között a rend akkor bomlik meg, ha érkezik egy új ló, aki kiképzés miatt jött, majd el is megy, ha anya megtanítja az alapokra, az ember iránti tiszteletre és bizalomra.
Tíz óra körül járhatott, mikor anya elment egy néhány fős csoporttal terepre. Engem nem vitt magával, ma délelőtt Davidnek és nekem a gyerekek lovagoltatásán kívül nem volt teendőnk. Így hát megegyeztünk még tegnap Lizzie-vel, hogy együtt hárman kimegyünk terepre. Szerencsére legjobb barátnőmnek elmaradt az általános szombati versenye. Pont mikor ránéztem az órámra, hallottam a lány biciklijének tipikus zörgő hangját. Piros bringáján gurult be a kapun. Az általános rózsaszínes- pirosas kockás ingben jelent meg, kopott chaps-ben. Derékig érő aranyszőke hajkoronájára világéletemben kissé irigy voltam. Dús, vastag szálú barna hajam miatt nem volt semmi szégyellni valóm, viszont Zoe kinézetében nem csak a frizurája volt elragadó. Bájos, huncutul csillogó sötétkék szemei, apró, formás, enyhén pisze orra, mindig mosolyra húzódó szája, tökéletes Barbie- baba alakja is tanúskodott természetes szépségéről. Ami pedig számomra a legmegfoghatatlanabb volt, hogy soha, de soha nem tűnt beképzelt csitrinek, de nem csak én, mások sem tudták volna az agyonsminkelt plázacicákhoz hasonlítani. Mindig, mindenkivel kedves volt, viszont alázata és humánus világnézete tiszteletre méltó embert faragott belőle, akiből áradt a szeretet, a becsületesség és a határozottság. Ami pedig ebben a legjobb, tapasztalatom szerint valami ragad rám is ebből a csupa jóból. Mégis, a legnagyobb ajándék az volt, hogy ő velem barátkozott. Már nagyon régóta, óvodából ismertük egymást, és minden lány vele akart volna lógni. Nincs ez ma sem másképp. - Szia! – Köszönt, mikor biciklijét nekitámasztotta az istálló falának. - Szia! – visszaintettem neki, majd megvártam, míg közelebb sétál hozzám, majd elmeséltem neki a ma reggel történteket. Főleg Bridget-ről beszéltem neki. Kivettük a nyergesből a lovak felszereléseit, felnyergeltem Chocolate Jane-t, Zoe pedig Sunshine-t. - David hol van? – kérdezte, mire én körülnéztem. Épp az istállóból jött ki, mikor mosolyogva köszönt rá Zoe-ra. Kezében volt a nyereg, a kantár. A lovak a közelünkben legelésztek, felnyergeltük őket. Úgy terveztük, hogy egy órás túrát teszünk, tehát csak megkerüljük a legközelebb eső dombot, lemegyünk a völgyig, ahol a patak kettéágazik. A kettévált vízfolyás között terül el egy mező, ahol előszeretettel galoppozunk végig a dombok tetején. | |
| Ninácska (32973) 13.08.02 18:54:57 | ||
|
MrsJackson:Tetszik a történet,várom hogy fojtasd!Hibákat nem tudok mondani, az ilyenben nem vagyok jó! | |
| Unikornis1999 (29546) 13.08.02 20:22:19 | ||
|
MrsJackson: Tényleg jó történet lesz, bár nekem az eleje kicsit ennek a fejezetnek kapkodósnak tűnt. Gyorsan történnek a dolgok, de ettől függetlenül jó lesz :)
zsofi: Várom mi lesz belőle, jónak ígérkezik. Előtte is olvastam a történetedet, de ezekre a részekre nem emlékszek nagyon ^^‘ Ez monst jobban megfogott, hogy átírtad. | |
| Dóry98 (52330) 13.08.03 15:59:59 | ||
|
Unikornis: Nagyon jó! Van benne pár szóismétlés és elgépelés, de tetszik! Szerintem hozz rövidebb fejezeteket, gyakrabban. Ritkán van új rész, így a régit szinte már elfelejtettem, mire az új jött. Bár, mondjuk ez csak az én véleményem. :)
MrsJackson: Szintén nagyon jó, tetszik. Talán vannak benne picit elhadart részek, de a végén meg tudtál lepni! ;) zsofi: Nagyon szépek a leírások, de van egy rész, ahol kicsit elkapkodottnak tűnik. Pár szóismétléstől eltekintve nagyon jó lett! :) | |
| MrsJackson (38251) 13.08.03 23:53:21 | ||
|
Köszönöm mindenkinek! :) Holnap hozom a harmadik részt. :) | |
| MrsJackson (38251) 13.08.04 16:49:42 | ||
|
Nah akkor a következő rész. :D
3. rész - Új barát Linda kíváncsian ment a nyergesbe, és körülnézett. Az egyik sarokban megpillantotta Domino felszerelését, és még egy lóápoló készletet is. Boldogan sétált vissza lovához, majd kikötötte az istálló elé, és csutakolni kezdte. Közben fél szemmel a pályát nézte. Látta, hogy egy vele egykorú lány egy gyönyörű sárga telivért ül meg, tökéletes összhangban. A kanca szinte repült a pálya szélén, lovasának egyáltalán nem kellett hajtania. - Rendben, elég lesz- szólt neki egy fiatal srác- léptesd le, aztán beviheted. - Oké- kiáltott vissza a lány, és ügetésre fogta a telivért. Linda felszállt tarka lova nyergébe, és a pályára lépett. - Szia, James vagyok- köszönt neki a srác- oktató, és egyben lovász. Hallom, ő a saját lovad, Susan gondolom már elmondott mindent- mosolygott a fiú, és megsimogatta Domino orrát. - Linda vagyok, ő Domino- mosolygott vissza a lány, és a belső íven lépdeltek a pályán. Lassan felzárkózott mellé a lány a telivérrel. - Jenny vagyok- mosolygott Lindára- ő pedig Barka- veregette meg lova nyakát. - Nagyon szép, és gyors- ámult a lány, és bemutatkozott- én Linda vagyok, ő pedig Domino. - A saját lovad? Tök jó... Barka sajnos nem az enyém, csak lovagolom. Rajta tanulok. Linda elmosolyodott. Jenny épp úgy szerette a sárga kancát, mint ő Dominót. - Hány éves vagy?- kérdezte Jenny. - 16. - Én is- örült a lány- Akkor egy osztályba járunk majd ősztől. - Jaj, hogy mondhatsz ilyet! Még nyár van- nevetett Linda, bár elszomorította, hogy a délutáni terepet hamarosan felváltja a tanulás. - Igazad van. - Jaj, láttad azt a gyönyörű palomino-t? Hú, álomszép volt!- emlékezett vissza Linda. - Pezsgő? Igen, tényleg nagyon szép. A fedelesben vannak most. Ha gondolod, lovaglás után megnézhetjük őket. - Rendben- mondta Linda, és ügetésre fogta a lovát. Aznap csak rövid edzést tartott, Dominót bizonyára lefárasztotta a hosszú út. Jennyvel kikötötték a lovaikat, leszerszámozták őket, és bevezették a boxba. - Ez lesz a boxotok?- érdeklődött Jenny. - Igen, miért? - Veletek szemben lesz Pezsgő- nevetett a lány- Domino bármikor gyönyörködhet benne. Linda is elnevette magát, és a Domino melletti boxhoz lépett. - És ő ki?- nézett a fekete kancára. - Fantom. Vigyázz vele, elég harapós. Linda ellépett a fekete ló boxa elől, és Jennyvel kisétáltak a fedeleshez. Bent egy fiatal lány állt egy kutyával a lábánál, és nézték a vágtázó heréltet. - Üget!- adta ki a parancsot, mire a fakó ló engedelmesen ügetni kezdett. - Ő Cheryl Wayne. Három évvel idősebb nálunk- suttogta Jenny- Western stílusban lovagol. A lányok nézték, ahogy a vöröses hajú fiatal lány felpattan lova hátára, és kisétálnak mellettük az istállóhoz. - Nekem lassan mennem kell- mondta Linda- Nincs kedved holnap kilovagolni? - Dehogynincs! Remélem, James kienged. Ezzel elbúcsúztak, és Linda beszállt az autójukba. Otthon nem győzött hálálkodni a szüleiknek, még mindig hihetetlen volt számára, hogy Domino az övé. | |
(aktuális oldal: [ 249 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [246] [247] [248] [249] [250] [251] [252] [253] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
