 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| Unikornis1999 (29546) 13.07.16 21:21:01 | ||
|
Dóry:Örülök, ha te olvasod! :)
Várom az új történetedet, és az előző is tetszett! :D a kövi is ilyen legyen ám!;) *lapoz éés olvas* Hűű tettszik :DD Várom a folytatást :) (jé itt is magyar nevek xD) szahara:Huh klassz lesz, csak így tovább! ;) Kincsem Park *-* (és magyar neveeek) A leírás...wow csak gratulálni tudok, egyszerűen jó olvasni ;) nekem ma te vitted a pálmát! Helia:Jó a történet, maga a sztori is tettszik, de ne aggódj nem unalmas ez! :) Csak annyit még, hogy tényleg Dóry tanácsára ügyelve ne ismételd azt az egy szót sokszor, mert tudom, amikor írod nem tűnik fel, de ha elolvasod még egyszer, akkor már igen. Amikor én már sokat írtam, rám jön az 5 perc és képes vagyok mondatokat is ismételni. Ajánlom, hogy ha neked is nehezedre esik a szóismétlést/hasonló mondatokat helyettesíteni, olvass hangosan! Megéri. Könnyebben rávilágíthatsz a saját hibáidra.*csak az említéshez hozzászólva én hallottam valami Lia becenevet beszélgetésekből, azt hittem lányról van szó..és kiderül, hogy az illető Liam névre hallgatott... XDDDD mondom okéé* lovas:Maga a történet érdekes, de kicsit hiányos.Eddig nem sok mindent tudtunk meg, de engem az eleje kifejezetten megragadott :) Hamarosan (később még szerintem ma este/éjjel muhahaaa xD) jön a folytatás, illetve egy nem lovas történet, csak ugye nem ebbe a témába. Kérném szépen azokat, akik olvasták eddig a történeteimet, hogy azt is véleményezzék! Köszike ;) Üdv hamarosan újra: Corn c(: | |
| Dóry98 (52330) 13.07.18 21:27:16 | ||
|
Hali!
Itt a 2. fejezet, amit a képre kattintva érhettek el. A jelen idővel próbálkozom, így lehet, hogy lesz benne ilyesmi hiba. Corm: Igen, magyar nevek, jobban szeretek ilyennel “dolgozni“. És köszi!  | |
| Unikornis1999 (29546) 13.07.19 11:15:08 | ||
|
Dóry:
De jó lett ez is *-* jó a honlap új dizije :DD Várom a következő fejezetet is! ;) | |
| szahara (7378) 13.07.21 22:32:23 | ||
|
Sziasztok!!
Unikornis1999:Nagyon köszönjük a jó kritikát,igazán sokat jelent!:3 Dóry98:Nagyon jó lett,nekem tetszik! Mi kicsit megcsúszunk a harmadik fejezettel,mert ezen a héten vasárnapig táborban leszünk.Úgyhogy a kövi rész szerintem július utolsó 4 napjában bent fog lenni!=) Üdv.:szahara :D | |
| zsofi26horses (50515) 13.07.22 19:21:13 | ||
|
Sziasztok! Én is régen votam már itt... Tehát, új döntésem van, mégpedig az, hogy a Bridgetet újraírom, ugyanis tetszik a történet (mármint nekem :D) és sajnálnám ha nem lenne megírva úgy, hogy minden egyes fejezetet addig tökéletesítek, amíg lehet :)
Akkor tehát (a képn Secretariát van) 
1. fejezet Mikor felkeltem, az óra fél ötöt mutatott. Gyorsan felöltöztem, összefogtam dús, barna hajamat, felvettem a csizmámat, fejemre raktam kedvenc kalapomat. Hamarabb kellett kelnem, ha kész akartam lenni ebédig a teendőimmel, de legfőképp azért, hogy kész legyek egy nagyon fontossal, mégpedig, hogy megszelídítsek egy bizalmatlan, vad telivér kancát, Bridgetet. Kiléptem az ajtón, Jamie, az ausztrál juhászkutyám körbeszaladgált engem, majd lecsitítottam, mert még mindenki aludt. A hidegtől libabőrös lett a kezem, kicsit megdörzsöltem, de mikor ránéztem az istállóra, rögtön elfogott az izgalom, és már nem is fáztam. A nap felkelni készült, a felhős égbolt alján egy rózsaszín csík húzódott végig. Idegesen lépkedtem az istállóajtó felé, majd mikor odaértem, mély lélegzetvételekkel lenyugtattam magam. Napok óta próbáltam összeszedni a bátorságot, hogy belépjek az istállóba. Így volt ezzel az egész farm, mióta Bridget, a gyönyörű, három éves, elrontott sárga kanca, akiről azt állították többen is, hogy Secretariat, azaz a legendás versenyló, aki Triple crownt nyert, és messze lehagyta ellenfeleit a versenypályán, őneki lehetett az unokája, vagy dédunokája. A vékony, ijedős ló mérhetetlenül hasonlított nagyapjára. Lábai hosszúak voltak, szemei értelmet sugároztak, homlokán fehér hóka díszelgett. Születése után, egy éves korában adták el, majd szomorú sorsra jutott, egy férfihez, aki nagyon rosszul bánt vele… Erről tanúskodott kezelhetetlen, emberekkel bizalmatlan viselkedése, sebei, amik megvizsgálására csak néhány pillanatom volt, mikor kiengedték a lószállítóból, majd rettenetes kitöréssel berohant nagy boxba, amibe vagy három ló elfért volna, ugyanis a mi boxaink ilyen esetekre specializálódtak, mert anyu ezzel foglalkozik. Félős, bizalmatlan lovakat küldenek hozzá, hogy segítsen rajtuk. Természetes módszerekkel megtanítja őket újra bízni az emberekben. Kis programunk viszonylag sikeres, sokan keresik fel anyut, ha problémák vannak a lovuk viselkedésével. Három napon keresztül nem mert bemenni senki az istállóba, nehogy Bridget kárt tegyen magában. Néha bekukucskáltunk az ablakon, vajon él –e még, de élt, és a magányt viszonylag jól viselte, mert nem csinált naphosszat semmit, csak evett meg ivott. Az almot viszont ki kellett volna már cserélni, de senkinek nem volt bátorsága megközelíteni az állatot. Benyitottam, lassan, lehető leghalkabban próbáltam lenyomni a nagy, rozsdás kilincset, majd beléptem és behajtottam magam mögött az ajtót. Összegörnyedve álltam, nem néztem a ló felé, lehető leggyengébbnek és ártalmatlanabbnak tetsző pozíciót vettem fel. Fél szemmel láttam, hogy feszülten figyel az utolsó boxból. Füleit hegyezte, orrlyukát kitágítva szagolta illatomat. Homlokán nagy seb fertőződött el, hosszú, gubancos sörénye belelógott éber szemeibe. Ez után leültem a földre. Még mindig engem nézett, szeme fehérjét fenyegetően mutogatta, hogy ne merjek egy centivel se közelebb menni. A földet bámulva, még a lélegzetemet is visszafojtva figyeltem én is őt, ő is engem. Percekig maradtunk így. Öt perc múlva, hangosan felhorkant, majd kissé lejjebb hajtotta fejét, viszont még mindig feszülten leste minden apró mozdulatomat. Szemei már nem dülledtek ki annyira, füleit más irányba is kezdte mozgatni. Az ellazulás jelei – mondtam magamban, próbáltam én is úgy tenni, ahogy ő. Lassan, hangosan lélegeztem, fel is sóhajtottam. Bridget kezdte magát egyre jobban, biztonságban érezni, ahogy látta, nem akarok felé közeledni. Már nem volt olyan feszült, sőt le akart hajolni, hogy egyen egy kis szénát, de meggondolta magát és inkább rajtam tartotta a szemét. Lassan felé fordultam, ránéztem. Ekkor magasra emelte fejét, rúgott egy óriásit és nekivetette magát a puha fával bevont résznek, ami pont erre a célra készült. Egyre vadabbá vált, mígnem a falhoz verte magát folyamatosan. Menekülni akart, de nem tudott és ez még inkább fölhergelte őt. Óriási erővel rúgott felém, a széna, amit fölrúgott a levegőbe röpült, ahogy a por is. Fölálltam, gyorsan kimentem, mozdulatlanul álltam, hallgattam, mikor fejezi be. Még egy ideig csinálta ezt, majd alábbhagyott félelme, és újra megnyugodott. Ekkor láttam meg Davidet közeledni a kapu felől. A nap már felkelt, sugarai megvilágították a fiú sejtelmes vigyorát, látszólag tudta mi történt. Sose bírok kék szemébe nézni, mikor ennyire lehet látni a képén, mire gondol. | |
| zsofi26horses (50515) 13.07.22 19:21:40 | ||
|
*
- Szia Sophie – köszönt, szinte suttogva. Két évvel volt idősebb nálam, a farmon dolgozott, már jó három éve. Nagymamája nevelte, és mikor a helyi gimibe kezdett járni a nyugdíj nem volt elég mindkettőjüknek, hogy rendes életet éljenek. Ezért jött ide, plusz munkákat végzett el, látszólag szívesen dolgozott nálunk. - Kemény dió, mi? – mosolygott. Rögtön a kanca eszeveszett kapálódzása jelent meg előttem, a hirtelen kitörése amikor felé fordultam. - Nem értem, hogy lehet egy lovat ennyire elrontani – szomorúan ráztam a fejem, csizmám sarkával beletúrtam a porba. David egyetértően bólintott, majd elindult a legelőre, hogy a lovakat előkészítse a lovaglásra. | |
| zsofi26horses (50515) 13.07.22 21:16:34 | ||
|
nem sokszor szoktam írni kommenteket, de megpróbálok jó építőkritikákat adni :D
Dóry98: A bevezetés nagyon jó. Az eleje nekem nagyon gyors volt, (1. fejezetben) és szinte minden mondatban más dolog történt. ettől függetlenül vannak nagyon szépen kidolgozott részek is, de vannak hanyag leírások is, ezen kell változtatni, hogy minden helyen olyan szép leírások legyenek, mint a közepe felé, amikor az embereket írod le. A 2. fejezet is eléggé elhadart, a lovak mozdulatairól, Saciról lehetett volna többet írni, sőt még Heaven reakcióit is beleszőhetted volna, de látni, hogy tudsz te valamit, csakhát ezt a tudást minden mondatodba beleadni! :) Lovas111: Tetszik az eddigi történet, titokzatos, de nálam sokkal jobb íróknak nem adok kritikát, sem javítást, úgyhogy várom a folytatást! szahara: ugyanaz, mint lovas111 :) Türelmetlenül várom a folytatást!!! | |
| Majrés (6862) 13.07.29 15:34:47 | ||
|
Sziasztok :) húú de rég voltam itt, hogy vagytok? látom mennek az írások :) csak így tovább | |
| Dóry98 (52330) 13.07.30 19:37:06 | ||
|
Sziasztok!
zsófi: Nem olvastam a történet első “kiadását“, de az újat végig fogom kísérni. Nagyon jó, hibát nem látok (de lehet, hogy csak én vagyon vak), érdekel a folytatás. Bár mondjuk az alapsztori olyan, mint a Heartland. Amit írtál: igaz, kicsit gyors volt, de köszi! Majrés: Hozz új fejezetet! Térden állva rimánkodok neked, hozz új fejezetet! Na, képre kattintva elérhető a 3. fejezet, ezt is komizzátok!
| |
| Yoyofuma (75892) 13.07.30 23:30:03 | ||
|
Most nem kommentelek, majd talán holnap....
De most jöjjön valami új tőlem, ami nem lovas, ezért nem fogom ide betenni a fejezeteit, csak mivel az itteni társaságot szoktam meg, ezért ide teszem be... Szóval katt a képre!  | |
| MrsJackson (38251) 13.07.31 20:04:36 | ||
|
Sziasztok! Év elején elkezdtem egy lovas történetet. Még nem fejeztem be (mondjuk a kétharmada kb megvan), de gondoltam bemásolom ide az első részt. Címe még nincs (bár gondolkodtam a “lóbolondok“ címen). Nah, nem is szövegelek többet... Ne kíméljetek, bírom a kritikát... :D
1. rész - Búcsú Linda Scott nagyot sóhajtva lépett kedvenc lova, Domino boxa elé. A tarka kanca, mint mindig, most is gyengéden végigszaglászta a lányt, majd orrát a lány tenyerébe nyomta. - Tessék, te drága- sóhajtotta Linda szomorú mosollyal, és egy almát adott a lónak- Holnap már messze leszek tőled- itt elcsuklott a hangja, és szemébe könny szökött. Ha a másnap reggeli költözésre gondolt, elszomorodott. Bár szeret költözni, az mégis szomorúsággal töltötte el, hogy kedvenc lovát itt kell hagynia. Már évek óta lovagolta őt, szinte a sajátjának érezte Dominót. Édesanyja, Annie hiába próbálta jobb kedvre deríteni egyetlen lányát, Lindát nem igazán vigasztalta az, hogy az új helyen is lesz istálló. “Olyan ló, mint Domino, még csak hasonló sincs sehol a földön“- gondolta mindig a lány. Melissa, az istálló tulajdonosa toppant be az istállóba, kezében egy kötőfékkel, és vezetőszárral. - Szia, Linda! Hogy vagy?- köszönt vidáman a nő. - Szia. Hiányozni fog...- nézett rá szomorúan a lány. Melissa tudta, hogy milyen kapcsolat van a Linda és Domino között, megértette őt, és a szomorúságát. - Nincs kedved még egyet lovagolni rajta? - Dehogynincs!- Linda boldogan hozta kedvenc kancája kötőfékét, és kikötötte Vulkán mellé. A fiatal csődörcsikó, akit Melissa csutakolt, barátságosan megbökdöste a kancát. Linda elmosolyodott a csikó láttán. Ő is hiányozni fog neki, remélte, hogy egyszer, ha belovagolják, ő is felülhet rá. Csendben elkezdte Dominót csutakolni. Fél óra múlva felnyergelve vezette a pálya felé, mögöttük Melissa, és Vulkán. Linda nyeregbe szállt, és lassan sétálni kezdett Dominóval. A ló a legapróbb jelzésekre is reagált, amit Linda nagyon szeretett benne. Lassú ügetésbe kezdek, miközben a lány fél szemmel Vulkánt figyelte. A sötétpej csődörcsikó apja, Navaho kecses, de erőteljes mozgását örökölte. Bár aránytalanul hosszú lábai voltak, mégis gyönyörű volt nézni, ahogy szinte repül a föld felett. Erik, a lovász köszönése zökkentette ki Lindát a csodálkozásból. - Szia, Linda! Domino ma nagyon szépen dolgozik- köszönt vidáman. - Szia! Igen, mint mindig- mosolyodott el büszkén a lány- Felállítanál néhány akadályt nekünk?- nézett könyörgően Erikre- Ide pár cavalettire gondoltam, oda egy oxerre, aztán egy triple bar. - Rendben...- sóhajtotta fáradtságot színlelve a fiú, és hozta a rudakat. Mikor kész volt, leült a kerítés mellé, és Linda bemelegítésképpen rávezette lovát a cavalettikre. Domino közepes sebességgel ügetett, ugrania sem kellett. Következett az oxer. Erik alacsonyra állította, ami szinte meg sem kottyant a lónak. Nagy lendülettel átugrottak fölötte, és száguldottak a következő akadály felé. Hangtalanul suhantak át fölötte, majd tompa puffanással értek földet. Linda nagyon elégedett volt tarka kancájával. Még néhány ugrás után ügettek, majd Linda leléptette Dominót, és az istállóhoz vezette. - Ügyesek voltatok- mosolygott Melissa Lindára. - Köszi, ti is- mosolygott vissza a lány. Ekkor vette észre, hogy szülei megérkeztek. Vidáman sétáltak a lovak felé, majd köszöntek. Linda szomorúan nyergelte, és csutakolta le Dominót. Rossz volt tudnia, hogy ez az utolsó alkalom. Nem sietett, kihasználta az időt, és szülei türelmét. Mikor végzett, bevezette a lovat a boxába. Örült, hogy szülei Melissával beszélgetnek, így volt alkalma elbúcsúzni szeretett lovától. - Hiányozni fogsz- suttogta Linda a lónak, és pár szál sárgarépát nyújtott neki- Meglátogatlak, ahogy tudlak- ígérte. - Linda, mennünk kell- szólt az istállóajtóban Mr. Scott. - Megyek már- sóhajtotta Linda, és még utoljára megölelte Dominót. Lassan, szomorúan sétált vissza a szüleihez, és direkt nem nézett vissza. Nem akart sírni. Beült az autójukba, és hazamentek. *** Este Linda vacsora nélkül ment aludni. Bogyó, a cicájuk az ágya mellett feküdt, megnyugtató hangon dorombolt Lindának. De a lány szinte meg sem hallotta, gondolatai Domino körül jártak. Körülnézett a szobájában. A szoba kellemes, otthonos hangulata is hiányozni fog, de feleannyira se, mint Domino. Ilyen gondolatokkal merült nyugtalan álomba. | |
| Gazette (77579) 13.07.31 20:09:23 | ||
|
Mrs.Jackson: Elsírtam magam rajta! De komolyan... Felidézi az én emlékeimet az utolsó lovaglásról Hencegő hátán. | |
| MrsJackson (38251) 13.07.31 20:27:25 | ||
|
Gazette: Köszönöm. Én is tapasztalat alapján írtam.  | |
| Unikornis1999 (29546) 13.07.31 21:33:46 | ||
|
MrsJAckson:
Tényleg jó az egész, és szépen leírtad ezt a szomorú részt. Csak annyit találtam, hogy itt szóismétlés van: Melissa, az istálló tulajdonosa toppant be az istállóba, kezében egy kötőfékkel, és vezetőszárral. 2x istálló Sok sikert a történet folytatásához! :) zsófi: Az újrakezdett verzió tényleg megfontoltabb (más szót nem találok rá xD) várom a folytatását. Egyedül itt nem értettem valamit: A földet bámulva, még a lélegzetemet is visszafojtva figyeltem én is őt, ő is engem. Tehát akkor a földet, vagy a lovat bámulta Sophie? Yoyo: A bevezetés jó, szerintem kezdd el! | |
| -Anna- (56551) 13.08.01 13:24:52 | ||
|
Hellóó! Ha emlékeztek még rám a kőkorszakból, akkor elárulnám, hogy Bogi2001 lennék, csak nem tudtam belépni. Ééés meghoztam a 11. fejit, ígéretem után x hónappal xD Kellemes olvasást!
11. fejezet: Hamis vallomás A karámban maradtam Ábránddal, hogy még jobban hozzászokhasson a jelenlétemhez. Végigsimítottam izmos nyakán, ő pedig hozzámdörgölte a fejét. Azt is megsimogattam. - A végén még kikopik annak a lónak a szőre! - hallottam magam mögött Lucas vidám hangját. - A futószárazást akkor kezdjük, ha már engem is elfogad. - Értem. - Reggeli! - hangzott a tanya felől. - Mennem kell - indultam el a kerítés felé. Ábránd panaszos nyerítést hallatott. - Bocsi, nagyfiú - simítottam végig az orrát. - Majd később jövök - másztam át a falécek között és a szállásunk felé futottam. Utolsóként léptem be az étkezőbe. Leültem az egyetlen szabad helyre, George és Laura közé. - Itt van az álomszuszék! - köszöntött Laura nem túl kedvesen, abban a hitben, hogy én egész idáig aludtam - klasszikus trükk, a takaróm alá rejtettem két párnát - George pedig észrevétlenül kiszedett egy szalmaszálat a hajamból. Óvatosan vetettem rá egy hálás mosolyt. - Igen, egy kicsit sokáig aludtam - mondtam somolyogva Laurának, miközben elvettem egy zsemlét az asztalon lévő kosárból. A reggeli után siettem ki az étkezőből, hogy láthassam Ábrándot. De mielőtt kiléphettem volna a szabadba, valaki megragadta a csuklómat és visszahúzott. Megfordultam és George -dzsal kerültem szembe. - Annál a lónál voltál, igaz? Nem tanácsos az életeddel játszani - mondta komolyan, a szemembe nézve. - Ugyan, mit tudsz te róla? - téptem ki a kezem az övéből. Lehajtotta a fejét. - Sokkal többet, mint te - mondta, de én addigra már futottam is a karám felé. A csődör vidám nyerítéssel köszöntött, mintha napok óta nem látott volna. Alig léptem be hozzá, máris a fejemhez nyomta az övét. Felnyúltam és megsimogattam a fülét. Ezúttal Lucas is belépett, de Ábránd mintha nem is vette volna észre. - Próbáld meg vezetni a kötőfékénél - mondta. - Lássuk, mennyire engedelmeskedik neked. Bólintottam és a ló bal oldalához álltam, úgy, hogy arra nézzek, amerre ő. Megfogtam Ábránd kötőfékét és előre léptem egyet. Úgy látszik, ez nem tetszett neki, mert felvetette a fejét és szabadulni akart. Hirtelen elhatározásból elengedtem, ő pedig össze-vissza kezdett futni. Egy váratlan mozdulattal egyenesen Lucas felé vette az irányt. Lucas pedig csak állt. Már éppen kiáltani akartam, amikor - mintha csak akkor vette volna észre - a ló lefékezett és kikerülte. Mikor kirohangálta magát, visszaállt mellém, pont úgy, mint ahogy pár perccel ezelőtt volt. Új próbálkozásként most nem a kötőféket fogtam meg, hanem csak a nyakára tettem a kezem és így léptem előre. Engedelmesen mellém lépett. Csodálkozva néztem rá, majd tettem még egy lépést. Ugyanúgy tett. Újra elindultam, de ezúttal nem álltam meg, ő pedig jött mellettem. Nem hittem a szememnek, de ennek ellenére elhatároztam, hogy kipróbálok valamit. Elengedtem és abba a szemébe néztem, ami felém esett, miközben még mindig mentem tovább. És bármilyen képtelenség, csupán a szemkontaktus tartásával is tudtam “vezetni“. Csak éppen a kötőfékkel nem. Furcsa. Nem tudom, mennyi időt töltöttem a karámban, de minden bizonnyal sokat, mert máris elérkezett az ebéd. Miközben ettünk, az ofő elmondta, hogy a délutánra túrát szervez a környékre. A többiek örültek neki, én nem. Mert akkor nem láthatom Ábrándot. A kirándulás után fáradtam ültem le a szobánkban. Azon kívül, hogy már járni is alig tudtam, szinte semmi sem történt. Szegény ofő próbált különböző érdekességeket mutatni nekünk, de a többiek inkább az ökörködéssel voltak elfoglalva. Amíg ezt végiggondoltam, Laura leült a mellettem lévő székre. - Hol voltál délelőtt nyolc és tizenkét óra között? - szegezte nekem a kérdést, mintha csak kihallgatáson lennék. - Hogy mi? - néztem rá értetlen képpel. - Nem voltál itt. És George se. Na ki vele, hadd halljam! - már igazán kezdtem félni ettől a lánytól, de azért volt róla fogalmam, hogy mire akar kilyukadni. - Mit akarsz hallani? - Azt, hogy mit csináltatok! - De hát... - aztán eszembe jutott valami. - Semmi különöset - mosolyogtam. - Engem nem csapsz be - jött közelebb, olyan “barátnő“ stílusban. - Mindent mondj el! Sóhajtottam és rögtönöztem egy zavaros, de többé-kevésbé hihető sztorit. Laura szinte itta minden szavamat és úgy látszik, bevette. És ez volt az én szerencsém. | |
(aktuális oldal: [ 248 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [245] [246] [247] [248] [249] [250] [251] [252] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
