Hokalovi - Fórum

Fórum - Alkotók Kuckója

» Vissza a témákhoz! « Hozzászólások: 5123

Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)

Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15

--És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--

Négy évvel ezelőtt...

Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást.
- Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim.
- Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám.
“Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye?

---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni---

Nixo (64310) 14.08.12 23:07:27

*kritikát
*odafigyelek

csipet2 (7245) 14.08.12 23:17:09

Sziasztok!
Jó későn, de azért meghoztam a második fejezetet is. remélem tetszeni fog. :)

Síra:örülök, hogy segíthettem! :)Várom a folytatást! ;)

BlackDevil (61658) 14.08.13 07:55:20

zsófics:köszönöm neked és a többieknek,a mai 8. rész sokkal izgalmasabb lesz :) (csak várom hogy a tesóm felébredjen nem akarok csattogni a billentyűvel xD)

BlackDevil (61658) 14.08.13 09:35:37

8. Rész

-Ide figyelj apa! Tudom hogy kitagadtál,de Emilyt miért dobtad le?-fújtattam rá.
-Nézd fiam,nem tudom ki az az Emily,de felfogod mi történt a ménessel? A völgyben több helyet is kiírtottak,minket bezártak,és ezt nem tűrhetjük el,be akarnak törni minket,azt sem tudom hogy ült rám a lány,de amikor megláttam azt az embert aki a lovakat betöri ágaskodni kezdtem,lehet hogy akkor esett le,tehát nem direkt volt,de amúgy is ő csak egy ember,miért érdekel?-kérdezett vissza.
-Lehet hogy egy ember de sokkal jobb,mint a többi! Amég ő megmenti a lovakat,mások inkább befogják őket,csak ez nem ér el a tudatodig,nem minden ember egyforma!-megmondtam neki az igazságot.
Erre nem válaszolt semmit,gondolkozni kezdett,csak hallgatott.
-Mindegy,akkor most mi legyen ? Be vagyunk zárva,nem tehetünk semmit!
-De igen,át kell ugrani a kerítést és kész!-mondtam.
-Lehet hogy nekem menne,de a vemhes kancák életét nem teszem kockára,sem a születendő csikókét,ez a kerítés már túl magas nekik! Majd kitalálunk valamit!-mondta és elfordult,beszélt a ménes kancáival,meg nyugtatta őket.
Joehoz fordultam.
-Köszönöm hogy eddig segítettél mindenben,de menj haza,ez az én harcom,nekem kell folytatni az utamat!
-Na de Demon,biztos?-kérdezte.
-Igen ez biztos! Azon az útvonalon menj haza amin eddig is jöttünk,és biztonságban hazaérsz!-mondtam neki.
-Hát jolvan,ahogy akarod,vigyázz magadra és sok szerencsét!-megfordult és elment.
-Köszönöm!-kiabáltam utána.
Ahogy Joe elfutott,nem tudtam mit tegyek,ha a kerítésen át ugrom,apám nekem jön mert kitagadott. Inkább elmentm körül járni a területet,megnézni van-e menekülési útvonal. Közben a farmon,Emily megtudta hogy elszöktem és utánam indult de úgy hogy csak egy cetlit hagyott maga mögött az apjának,de azt sem mondta el hová megy,csak annyit hoyg megkeres engem. Ő is a völgyön át jött. Azt azonban nem tudta hogy a völgy veszélyes tele van ragadozókkal. Egy puma settenkedett mögé és rátámadt. Emily eszméletlenül feküdt. Joe éppen arra járt és megtalálta Emilyt. Sarkon fordult, Joe hozzám vette az irányt. Nem sokkal később Joe megtalált engem és szinte sápadtan jött elém.
-Demon gyere gyorsan,Emily eszméletlenül fekszik a völgyben!-mondta rémülten.
-Hogy micsoda?!!-kérdeztem és már is futni kezdtem,tudtam hogy a völgy már nincs olyan messze,így teljes erőmből futni kezdtem. Megláttam Emilyt a földön véres volt,de nem annyira,egy másik Musztáng állt mellette. Emily elé futottam és neki mentem a Musztángnak,meglöktem. Erre ő nem csinált semmit,rám nézett.
-Ez a köszönet azért hogy megmentettem a lányt?!-nézett rám csábos szemekkel.
-Ööö,nem,vagyis izé..te megmentetted?-néztem rá érteletlenül.
-Igen,egy puma megtámadta,de elkergettem,az előbb láttam a fák közül ezt a kutyát de elrohant gondolom érted,akartam hozni valahogy vízet hogy a lány fejére öntsem,talán magához térne,de nekem rontottál!-emelte fel a hangját.
-Bocsánat,csak azt hittem te is bántani akarod,mint a ménesem...Köszönöm hogy megmentetted! Tényleg hozzunk neki vizet!-mondtam és elindultunk mind a hárman.
-Szivesen tettem. De te hogyhogy nem vagy a méneseddel?-kérdezte.
-Hát kitagadtak,mert az embereket választottam. És te hogyhogy egyedül vagy?-néztem rá.
-Én kóborlokménesem az van,de ideje hogy egy saját ménesem legyen amiben én vagyok a “fő“ kanca,és jobb is hogy egyedül vagyok.-mondta,közben vissza értünk és Emilyt lefröcsköltük egy kis vízzel. Pár másodperc múlva magához tért és lábra állt. Meglátott engem,azonnal a nyakamba ugrott,és újra nevetett,a támadás ellenére is. Boldog voltam hogy újra találkozhatok vele.
Kicsit későn de válaszoltam a kancának aki megmentette Emilyt.
-Értem,én is egyedül vagyok,és lehet hogy alapítok egy ménest,de ehhez kancák is kellenek!-rá néztem. Nagyon tetszett a kanca,és nem olyan volt mint a többi,különlegesnek éreztem.
-Hát még akármi lehet!-csapott egyet a farkával és elém állt,teljesen elcsavarta a fejemet.
Emily elengedett és a hátamra ült.
-Joe,te is gyere! Esetleg velünk tartasz?-kérdeztem a kancát.
-Hát nem is tudom...jólvan legyen!-mondta és elindultunk.
-Hová megyünk?-kérdezte
-A Farmra,visszaviszem Emilyt.-válaszoltam.
-Ja,értem! Egyébként mi a neved? Az enyém Sába.-jelentette ki.
-Gyönyörű neved van! Az én nevem Demon,de Emily elnevezett Pompásnak!-mondtam Sábára mosolyogva.
-Nekem a Demon jobban tetszik,így foglak hívni!-kacsintott egyet.
-Nekem megfelel!-mondtam és sétáltunk tovább.
Estére a Farmra értünk,Joe velem jött ugyanúgy de Sába kint megvárt.
Emily apja sietve futott ki,levette a lányt a hátamról,fáradt volt a lány,de akkor sem felejtett el,megsimogatott és ezt mondta.:
-Ha úgy tartja kedved,menj,légy szabad,úgy is ezt akartam elérni,nekem elég az ha boldognak látlak!-halkan beszélt.
Az apja az ölébe vette és bevitte a házba. Szomorú is voltam egyben,de muszáj volt megmentenem a ménest. Joe otthon maradt,Sába és én visszamentünk.

remélem tetszik :/

666 (86916) 14.08.13 11:28:08

Martina150 szerintem nagyon jó lett!!!

BlackDevil (61658) 14.08.13 12:18:54

666:Köszönöm,bele vettem az egyik ötleted ami szerintem nagyon jól jött :) a többit is beveszem csak a későbbiekben :)

csipet2 (7245) 14.08.13 13:28:13

Martina150:

Nem kertelek ,ugorjunk fejest a közepébe.

- Amire az előző résznél is felhívtam a figyelmedet, hogy nem a helyet irtják, hanem egyes helyeken az erdőt.
- Az apja első mondata iszonyatosan hosszú lett. Annyi információt közölsz egy mondatban,hogy egy nagy kavalkád lesz, és nem tudjuk felfogni.
- A megnyugtatta szó egybe írandó. Te külön írtad és így olyan, mintha felsorolás lenne.
- „Ahogy Joe elfutott,nem tudtam mit tegyek,ha a kerítésen át ugrom,apám nekem jön mert kitagadott.” Ez egy érthetetlen mondat. =( Nem esik le,hogy evvel mire akartál kilyukadni. =(
- Hirtelen átváltasz az otthoni történésekre. Ezt két szép átkötéssel lehet megoldani. Az egyik, ha kezdesz egy új bekezdést, és a két bekezdés közé elválasztónak egy csillagot teszel. A másik,hogy kezdesz egy új fejezetet és párhuzamosan fut a történet két szála.
- Emily miért indul Demon után, ha nem is emlékszik rá?Nem emlékszik semmire a lóval kapcsolatban, így nem kötődik hozzá, emiatt miért indulna utána?
- ˇ”Sarkon fordult, Joe hozzám vette az irányt” Ez a mondattanilag helytelen. Joe sarkon fordult és elindult,hogy megkeressen engem.
- Még mindig sűrűn előfordulnak szóismétlések, de máris sokkal jobb!
- „Emily elé futottam és neki mentem a Musztángnak,meglöktem.” Ha nekimentél ,akkor már tudjuk, hogy fellököd.
- „Erre ő nem csinált semmit,rám nézett.” Most vagy nem csinált semmit, vagy rád nézet. Értem mit akartál mondani, de akkor megint helytelen a mondat. Nem csinált semmit helyett a nem vágott vissza és ezek szinonimái fejezik ki a történést amit le akartál nekünk írni.
- Ha valakit megtámad egy puma nem lesz két perc alatt jobban, és nem bír ki egy estig tartó hazafele vezető utat.
- Nincs leírva a támadás! Hatalmas hiba! Nem tudjuk beleélni magunkat, elképzelni a jelenetet. Ez pedig lényeges egy történet szempontjából.
- Sába külsejét nem írod le. Nem tudjuk hogy néz ki, nem tudjuk miért szeret bele Demon.

Annak örülök,hogy már kevesebb a szóismétlésed! Ezért piros pont jár!Remélem nem bántottalak meg, és nem érzed azt,hogy csak beléd szeretnék kötni.

csipet2;)

Viki678 (86016) 14.08.13 14:14:50

ez egy vers: Bárcsak láthatná

Szeretek lovagolni ezt nem tegadom,
de fáj nekem a szívemben hogy csak az édes tetvérkém nem látja,
hogy milyen jo dolgok torténnek velunk,
mindig azt érzem hgy látod, de lehet hogy nem.

ezt én írtam: ez egy kislányrol szol hogy a testvére meghal egy lo balesetben
és ez miatt azt a lovat amin meghalt a lány bezárják de a végén aki nem halt meg a testvére az meglovagolja a lovat a szulei nem engedik hogy a testvére lovan amin meghalt rá uljon a lány de végul mégis nyergbe ul.
gyosan írtam bocsánat:/

edina5 (70094) 14.08.13 14:24:26

Csipet2: Elolvastam a történetedet. Jól fogalmazol, jó a stílusod. Az az egy dolog bánt engem, hogy nagyon éhezők viadalás szájíze van az egésznek. Engem ez nagyon zavar. :( De sok szerencsét a továbbiakban is! :)

BlackDevil (61658) 14.08.13 15:45:28

csipet2:Nem érzem azt hogy belém kötnél,és igazad van mindben,köszönöm a kritikákat,ezeket javítani fogok!!^^ :)

csipet2 (7245) 14.08.13 16:42:03

edina5: Köszönöm, hogy elolvastad.:) Érdekes, mert nem akartam, hogy olyan legyen tekintve , hogy nem szívlelem az Éhezők viadalát. Jó, hogy csak a filmeket láttam, de nem kaptam ...hogy úgy mondjam túl sok kedvet a könyvhöz. Igyekszem változtatni rajta, hogy ne legyen ennyire Viadalos beütése, mert azt nagyon nem szeretném. :( Szerintem át is dolgozom a történetet gyorsan! :)
Martina:Örülök, hogy segíthettem! :D

csipet2 (7245) 14.08.13 18:53:03

Nah, röpke másfél órámba telt, de átdolgoztam a történetet! :) Itt az új előzetes, és nemsokára jövök az újraírt második fejezettel is. Remélem tetszeni fog! :D

Bogger2001 (88589) 14.08.13 19:06:11

Ótejóég. Ilyen is régen volt. Él a topik. Am nem, nincs két felhasznim, nem is lopom más történetét, csak mostmár leszálltam bnőm felhasznijáról, elvégre még is csak az övé :)

23. fejezet: Feladvány
És most volt az a pillanat, amikor nekem akadt el a szavam. Értetlenül bámultam rá, mert semmi érv nem szólt a kijelentése mellett. Valami halvány emlék derengett az elmúlt napok forgatagának ködén keresztül, s a szavak kongó visszhangja fejemben egyre ismerősebb alakot öltött.
- Hiszek neked - ismételte meg, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. És akkor beugrott. Szó szerint ugyanezt mondta, amikor kiállt mellettem Laura ellen, holott akkor még alig egy napja ismert. Ez több, mint véletlen egybeesés.
- De... de miért? Elvégre azt is mondhatnád, hogy egy őrült vagyok, aki unalmában ilyen és ehhez hasonló baromságokat talál ki - amikor ezt kimondtam, tényleg úgy éreztem, hogy igazak rám ezek a szavak.
Halvány mosoly jelent meg az arcán. - Azért, mert tudom, hogy igazad mondasz. És mert ez az egész annyira logikusnak tűnik. Mármint... annyira össze vagy kötve azzal a lóval, lehet, hogy ő így kommunikált feléd... tudod, erről még sosem beszéltem senkinek, de mindig is éreztem, hogy valami furcsa van benne, valami nem átlagos... és arra tisztán emlékszem, hogy gyűlöletet éreztem iránta, arra viszont már nem, hogy miért. Azaz, mostmár a te elbeszélésed alapján, tudtam a múltjáról. Kérdés, honnan. És hogy miért nehezteltem rá annyira miatta. De valami azt súgja, hogy ezek a változások törvényszerűek voltak. És hogy itt nem csak Ábrándról van szó... - elhallgatott.
- Akkor még miről? - ez volt az első értelmes kérdés, ami eszembe jutott.
- Charles - nézett mélyen a szemembe. Valahogy nem éreztem szükségét, hogy megkérdezzem, mire gondol. Mindketten tudtuk, és ezt nem kellett szavakba öntenünk. Hosszú ideig csak hallgattunk. Nem tudom, honnan, hisz a folyosónak ezen a részén nem volt ablak, de jött egy hűs fuvallat, minek hatására megborzongtam.
- Fázol? - kérdezte George aggódva.
- Nem - jött a gépies válasz.
- Hazudsz - hangjában mostmár nem volt nyoma az aggódásnak, ez sokkal inkább hideg, tényszerű kijelentés volt, amitől, ha lehet, még jobban megrázkódtam. - Bocs... - kezdett bele a magyarázkodásba, amikor látta rajtam, hogy mit váltott ki belőlem a reakciója.
- Nem baj - vágtam közbe. - Valójában csak nem akarok visszamenni Lauráékhoz, mert... - itt elakadtam, mivel nem tudtam pontosan leírni, mitől is félek annyira. De szerencsémre már egyszer elhadartam neki, hogy mi is a gond, ezért hamar megértette a helyzetet.
- Ha már egyszer hazudtál neki, menni fog mégegyszer is - mosolyodott el.
- Kösz - mondtam nem túl meggyőzően.
- Nyugi, minden rendben lesz. Főleg, hogy ilyen tökéletes alibid van, mint én - ha lehet, még szélesebb lett a vigyora. Furcsamód ez erőt öntött belém, és némi jókedvet is. Játékosan belebokszoltam a vállába.
- Nem vagy te egy kicsit egoista? - kérdeztem nevetve.
- Csak annyira, amennyire kell - kissé elkomolyodott, de a mosoly nem tűnt el az arcáról. - Egyébként - tette a karomra a kezét. - Ha a tökéletes alibidhez egy kis látható alátámasztás kell, rám számíthatsz - nyomott egy puszit az arcomra. Azt hiszem, félig felfogtam, amit mondott. Legalábbis annyit biztosan, hogy számíthatok rá.
- Akkor... jó éjt - nyögtem ki, s habár még mindig nem fűlt a fogam a szobatársaimhoz, úgy éreztem, túl fogom élni.
- Jó éjt neked is - hangzott a válasz, én pedig nagy nehezen, de elindultam a szobám felé.
- Hány bojler vizet fogyasztottál el? - ripakodott rám Laura, amikor benyitottam a szobába.
- Az a szerencséd, hogy előttem fürödtél - kacsintottam rá cinkosan, mire elszállt a dühe. Úgy látszik, van, ami jobban érdekli.

Éjfél is elmúlt már, mire - némi osztályfőnöki nyomás és kilátásba helyezett intők hatására - aludni tértünk. Szinte azonnal elnyomott az álom, melyben igazán kellemetlen élményben volt részem: egy sötét erdőben botorkáltam fel-alá, keresve a kiutat, de nem leltem meg. S közben folyton úgy éreztem, hogy figyel valaki. Egyre kétségbeesetten próbáltam elmenekülni erről a rémes helyről. Felnéztem oda, ahol az eget sejtettem, de az csak komoran bámult vissza rám. Hollókat láttam elszállni a fejem felett, s arra gondoltam, milyen jó lehet nekik, milyen könnyen tudnak ők tájékozódni. Aztán amikor lenéztem a földre, megállt bennem az ütő: egy vértócsában álltam, nem messze tőlem pedig Luckas holtteste feküdt, pont úgy, ahogy legutoljára láttam. Aztán valami megmozdult a fák között. Először azt hittem, csak képzelegtem, de aztán lassan, nagyon lassan kirajzolódtak a körvonalak. Az első, amit megláttam, az a pisztoly csöve és egy széles, őrült vigyor volt. Támadómban felismertem Charlest.
De mielőtt bármi is történhetett volna, felriadtam.

Bogger2001 (88589) 14.08.13 19:08:18

Ha valaki kíváncsi rá, mit jelenthet Emma álma, akkor fejtse meg ;)

Egyébként ez most sokkal pocsékabb lett mint amire számítottam :/ Tényleg nem akarom húzni az időt és elnyújtani a rétestésztát(vagy valami ilyesmi xD), de ez most így sikerült. Bocsánat.

edina5 (70094) 14.08.13 20:35:36

Csipet2: Ne haragudj, nem akartam, hogy az egész történetedet miattam dolgozd át!
De ez az átjavított változat sokkal jobban tetszik, valahogy egyedibb, mint az előző. :) Jó lesz, csak így tovább!

Bogger2001: Klassz a történet, tetszik, hogy ennyire jól fogalmazol. Kíváncsi vagyok a folytatásra. Ezek után visszakeresem az előző fejezeteket is. :)

(aktuális oldal: [ 312 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)

[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [309] [310] [311] [312] [313] [314] [315] [316] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]