 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| Farkas1999 (76223) 14.08.19 21:26:22 | ||
|
Síra: nagyon tetszik! Cuki történet! Várom a folytatást! | |
| Nixo (64310) 14.08.19 22:55:45 | ||
|
Farkas1999:Köszi,már dolgozom a kövin,remélem tetszeni fog!:)) | |
| Nixo (64310) 14.08.21 11:36:29 | ||
|
Sziasztok!
Hamarosan várható lesz a második rész a törimből!;)) | |
| Bogger2001 (88589) 14.08.24 18:16:37 | ||
|
24. fejezet: Akadályok Még mindig az álom hatása alatt állva néztem körbe a szobában. Rajtam kívül mindenki aludt még, hiszen - ahogy azt az órára pillantva is megállapítottam - elég korán volt még. Nem akartam visszaaludni, mert attól féltem, hogy el fogom felejteni az egészet. Mindenféleképpen el kell ezt mondanom valakinek. Pontosabban George-nak, hiszen rajtam kívül csak ő tudná értelmezni. Halkan kikászálódtam az ágyból, s mivel úgysem terveztem visszaaludni, rögtön fel is öltöztem, mindezt olyan csendesen, hogy nem ébresztettem fel a többieket. Ám mikor elhagytam a szobát, megtorpantam. Nincs jogom felébreszteni őt. Ráadásul hogy venné ez ki magát a szobatársai előtt? De mostmár nem volt visszaút. Végigsétáltam az alvó folyosókon, melyek sötét falai enyhe nedvességet árasztottak a hajnali órában. Ahogy belegondoltam, az egész építmény inkább hasonlított egy régi kastélyra, mint egy táborozóknak fenntartott szállásra. Azon kívül, hogy a gyertyákat és fáklyatartókat égőkre és tetszetős falilámpákra cserélték, semmi nem mutatta annak jelét, hogy ebben a században lennénk. Elérkeztem ahhoz a helyhez, ahol tegnap este beszélgettünk George-dzsal, de amikor tovább akartam menni, lépteket hallottam, ezért a falhoz húzódtam, ahol, ha szerencsém van, nem lát meg, akárki is jár itt. Lélegzet-visszafojtva vártam, hogy mi fog történni. Nem tudtam, mitévő legyek, hiszen mostmár biztosra vettem, hogy meg fog látni. Meglepetésemre a sarkon beforduló személy George volt. - Szia, Emma! - köszönt, mintha mi sem lenne ennél természetesebb. - Te sem tudtál aludni? - kérdeztem óvatosan. - Hát, nem igazán... egyszerűen csak felriadtam. Már nem volt kedvem visszaaludni. De rád alaposan rádférne egy kiadós alvás, tegnap hosszú napod volt - nézett rám. Sóhajtottam. - Erről akartam beszélni veled. Volt egy álmom... - kezdtem bele, és elmeséltem az egészet. - Hollók? - kérdezte, amikor a végére értem. Bólintottam. - Miért? - Semmi, semmi... - sóhajtott. - Sajnálom, de ennek így semmi értelme... ezek csak elfojtott emlékek. Normális reakció, hogy a tudatalattid az álmaidban újra felhozza őket... - Az erdő és a holló nem stimmel - vágtam közbe. - Ezek csak jelentenek valamit! - Többet én sem tudok - vonta meg a vállát, de valahogy az az érzésem volt, hogy nem mond igazat. Pár perc hallgatás után megszólaltam. - És... most mit csinálunk? Legalább két óra van még hátra az ébresztőig... - Tényleg nem akarsz aludni? - próbálkozott mégegyszer, de egy olyan szúrós pillantás volt a jutalma, hogy visszavonulót fújt. - Esetleg meg akarod látogatni a paripádat? - kacsintott rám. - Először is, a paripa heréltet jelent, Ábránd pedig nem herélt. Másodszor pedig, igen, ez jó ötletnek tűnik - mosolyodtam el, majd elindultam. - Csak azért jövök veled, hogy el ne tévedj - lépett mellém. - Úgy nézek ki, mint aki el bír itt tévedni? - kérdeztem gúnyosan, de a következő elágazásnál elbizonytalanodva megtorpantam. George nevetve elhúzott a helyes irányba. Vonakodva bár, de követtem. A horizonton már egy vékony, vöröses csík jelezte a napfelkelte kezdetét, mire Ábránd karámjához értünk. A ló békésen álldogált a félhomályban, egyik hátsó lábát pihentette, s a szeme le volt csukva. Felé vettem az irányt, de legnagyobb meglepetésemre valami - vagy inkább valaki - visszarántott a csuklómnál fogva. Hitetlenkedve néztem a fiúra. - Már megint kezded...? - hangom enyhén hisztérikussá vált a felismeréstől, hogy ugyanazokkal az aggályokkal jön elő, mint tegnap reggel, de nem így történt. Helyette inkább csöndre intett, s egy jelentőségteljes pillantást vetett az istálló felé. Megláttam azt, amit eddig nem: a méntől kicsit távolabb, a karám másik végében öt ember beszélgetett. Háromról megállapítottam, hogy lovászok, de a másik kettőn nem látszott, hogy kik vagy mi célból jöttek ide. Rögtön tudtam, hogy Ábrándról diskurálnak, mert beszéd közben gyakran pillantottak felé. Szerencsére mi még takarásban voltunk, ezért minket nem láthattak, mi viszont láttuk őket. Kérdően néztem George-ra, de az ő szemében is értetlenség tükröződött. Visszanéztem a csoportra. Vajon mit akarnak ezek az emberek? Luckas azt mondta, övé a ló, tehát... de... mielőtt a gondolatok tisztább képet ölthettek volna a fejemben, elvetettem őket. Azt mondta, a lovászok már nem bírnak vele! hasított a fejembe a felismerés. És ugyan mit kezdenének egy elvadult, engedetlen lóval? Egy piciny hangocska a fejemben halkan, de állhatatosan ismételgette a szót, de amikor nem akartam tudomásul venni, egyre erőteljesebb formát vett fel, a végén szinte már a fülembe sipított: Vágóhíd... Vágóhíd. Vágóhíd! Vágóhíd! Hirtelen felindulásból megindultam a beszélgető társaság felé. Azaz indultam volna, de George elállta az utamat. Félre akartam lökni, de nem hagyta magát. - Hagyjál! - szűrtem a fogaim között. | |
| Bogger2001 (88589) 14.08.24 18:16:55 | ||
|
Bármennyire is tudtam, hogy valószínűleg neki van igaza és nem kéne odamennem, az a tudat, hogy esetleg elvehetik tőlem Ábrándot - aki tulajdonképpen nem is az enyém -, elvakított. Ráadásul az, hogy pont George akart megállítani, csak még jobban feldühített.
- Nem tehetem - fogta meg a csuklómat, ezzel megelőzve egy újabb támadást. A dühöm csillapodni kezdett, de nem eléggé. - Ó, igen?! És miért nem? - próbáltam szabadulni. Úgy éreztem, most semmi sem tud lenyugtatni. De tévedtem. A válasza pillanatok alatt lehűtött. - Amit most akarsz tenni, az őrültség. Ábrándot nem akarják vágóhídra vinni. | |
| Bogger2001 (88589) 14.08.24 18:18:18 | ||
|
Huh.
Ez az első olyan fejezet, ami nem fért be egy részletben. Félig büszke vagyok rá :D (félig azért nem mert nagyon elrontottam) | |
| csipet2 (7245) 14.08.25 16:59:38 | ||
|
Sziasztok!
Jöttem komentelni! :D Bogger2001: Nah, tudod, hogy mindig is szerettem a történetedet, habár most kicsit lemaradtam vele. ^^ Majd pótlok! ;D Amit nálad észrevettem az az elején egy szóismétlés, de ez aprócska hiba. A másik ami feltűnt, hogy azoknál a jeleneteknél, ahol George elrántja, vagy elhúzza Emmat, kicsit hirtelen az írás. olyan, mint a rántás. De lehet hogy csak nekem lassú az agyam...Igen ez elképzelhető. xD :3 Síra: A történet érdekesnek tűnik, várom te mit kerekítesz ki a “lány és a csikó“ storyból! :) Szóismétlést nem találtam, hatalmas taps! :D Ellenben van pár nyelvtani hiba. Nem súlyos, csak szúrja a szemem. ^^ ...elkezdte simogatni...: Én ennél a résznél inkább a megsimogatta szót használnám, szebben illik a mondatba. ...Anyukáma... Itt már legyen pont az Anyukámat mögött. Túl hosszú lett a mondat, sok infóval és érzéssel. Van még ilyen, de most nincs időm kiemelni. ;) Ha gondolod levélben elküldöm. :) A többi apróság az állatok viselkedésében van. - A kiscsikóhoz annyit tennék hozzá, hogy már túl értelmesnek állítod be. Oké, ez hülyén hangzik, de akkor is. ^^ Egy öt napos csikó még a világát nem tudja(egyemmegdecuki), nem hogy eltökélt szándéka legyen egy emberrel szorosabb kapcsolatot fűzni.No meg még nincs üstöke. :3 -Az anya pedig szinte alig reagál a lány közeledésére. Egy kanca-akár milyen nyugodt is- valamennyire félti csikóját. Így olyan, mintha csak állna és ő ott úgy van...Ja. Van. Igazából ennyi lenne. Várom a folytatásokat, mind a kettőtöktől. :D csipi | |
| Nixo (64310) 14.08.25 17:07:29 | ||
|
csipet2:Mint mindig,most is sokat segítettél a komiddal,mostantól figyelek ezekre,köszönöm(megint)!^^ Ja és örülök,hogy amúgy tetszett!:)) | |
| csipet2 (7245) 14.08.25 17:24:06 | ||
|
Síra:Én is köszönöm a remek kis történeteid. :D Rám mindig számíthatsz kritika terén. Kivéve amikor sajna nincs időm még felnézni sem a Hokára nem hogy írni. De majd igyekszem iskolaidőben is. ;) | |
| Mohito (86536) 14.08.25 21:53:17 | ||
|
Bogger: Jól fogalmazol, és amit Chaten mondtam a régi énemről, az még most is igaz, bár még csak ezt a fejezetet olvastam. Egyetlen egy nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon nagy hiba van benne: Túl rövid. De tényleg! Jól írsz, de látszik rajta, hogy türelmetlen vagy a sztorival kapcsolatban, ezért nem hagyod beindulni, mert mikor pont bemelegedne a fejezet, és elindulnának az izgalmak, hogy aztán a tetőfokon hagyd abba, inkább gyorsan lecsapod az egészet, és nem hagyod kibontakozni az egészet.(Szuper, a sokszorosan bővített mondatokat használhatnám védjegyként is) Minden elem tökéletesen a helyén van, és mégis túl gyorsan érek a végére, lehet, hogy azért is, mert nagyon gördülékeny a stílusod. Csak azt tudom mondani, hogy (bár ez a közmondás nem így van) Rosszabb ma egy veréb, mint holnap egy túzok! Ezzel azt akarom kifejezni, hogy inkább kevesebb, de hosszabb résszel gyere, mint többel, de rövidebbel. Ha ilyen nyúlfarknyiak, saját tapasztalatból tudom, hogy senkit sem fog lekötni a sztori, csak gyorsan átfutnak rajta, és nem gyötrődnek egész nap azon, hogy “Hú! Ez a Béla bácsi nagyon rejtelmes volt! Kíváncsi vagyok, hova viszi a kicsi Mollyt!“ (jó, ez béna példa volt, remélem értitek, mire célzok) | |
| csipet2 (7245) 14.08.25 23:05:04 | ||
|
Mohito: Na te pont leírtad amit nekem nem sikerült! :D Ugyan ezt éreztem, csak te meg is tudtad fogalmazni! Egyetértek veled! :D | |
| Farkas1999 (76223) 14.08.28 13:55:53 | ||
|
Sziasztok! Ez az első amit ide beteszek! Másfél órás munka, Úgyhogy túl sokat ne várjatok! Nem a legjobb, nézzétek el nekem! De építő kritikát szívesen elfogadnék!
A megérkezés -Zsófi, hagyd abba a járkálást!- szólt rám anya.-Kikoptatod a padlót, ha így folytatod! Nem bírtam lenyugodni. Ma jön egy ló, akit a menhelyről mentettünk meg. Én fogom majd betörni. -Jó, csak izgulok!-mondtam, és lehuppantam a fotelba.-Mikor jönnek már meg? Abban a pillanatban meghallottam a furgont. Kirohantam a nappaliból és rohantam a fedett karámhoz. Hamarosan a kocsi is megérkezett. Kinyitottam a karám kapuját. Robin közelebb tolatott, apa kinyitotta a lószállító ajtaját. Az állat dühöngve rontott ki a trélerből, egyenesen a karámba. Becsuktam a kaput, és vártam, hogy lenyugodjon. Gyönyörű szürke Andalúz kanca volt! Az erős csontozatú, arányos testalkatú, 3éves kecsesen galoppozott körbe-körbe az ideiglenes helyén. Hosszú, lágyan leomló sörénye lobogott a szélben. Akkor még egy kicsit piszkosan, de ez engem nem zavart. -Óvatosan bánj vele!- figyelmeztetett Robin. Robin nálunk dolgozott a nyáron. Fura fazon volt, igazi egyéniség. Barna haj, barna szem, közepes magasság, egy bizonyos szemszögből nézve helyes. Pont úgy nézett ki, mint egy átlagos 18-20év közötti pasi. De egyáltalán nem volt átlagos a humora, a lovak iránt érzett szerelme. - Vigyázok!-hangoztattam, így akartam a tudtára adni, nem vagyok már kislány. Behunytam a szemem, elképzeltem, ahogy vágtázunk a hegyekben.~Amint megnyugszik kezdhetjük is!~gondoltam. Ez volt az elmélet. A kanca még napokig vadul rohangászott fel-alá. Se enni, se inni nem akart. -Nagyon aggódok érte!-sírva fakadtam. - Nem lesz semmi baja!-próbált lecsillapítani James a fiúm. De én nem így láttam! Kilátszottak a bordái, az egész testét sebek borították. Mindenütt legyek lepték. Szörnyen nézett ki. Ekkor kijött apa, megnézni minden rendben van-e. -Mi a baj Kincsem?-kérdezte, amikor meglátott.-Rendbe fog jönni! A ló nyerített egy nagyot, aztán hirtelen összeesett! | |
| csipet2 (7245) 14.08.28 16:05:50 | ||
|
Farkas: Na ha nem bánod írnék neked egy kis építő kritikát. :D
A story összességében jó, már amennyire ez kiderült egy ilyen nyúlfarknyi részletből! Remélem nem ennyinek szántad az első fejezetet! Mert ez édes kevés, én azt ajánlom ne kezdj új fejezetet, ezt folytasd! Amilyen jól indítottál az első párbeszédben, olyan átlagos lett a végére az írás. Bocsi, hogy ezt mondom, de így van. Szóismétlés nincs, ez nagyon jó! Cserébe viszont tőmondatokat írsz. A ló leírása jó lenne, de megint csak tőmondat, tőmondat, tőmondat. “-Nagyon aggódok érte!-sírva fakadtam. “ én itt inkább a “fakadtam sírva“ kifejezést használnám, az szebb. :) A fejezet rövidsége miatt túl gyors lett minden. Az egyik pillanatban még nézi a lovat, aztán kb 2-3 mondat múlva meg már bőg, és hirtelen, semmi felvezetés nélkül lesz egy pasija. Egy szó mint száz az írás legnagyobb baja, és az összes buktatója a rövidsége. próbálj hosszabb részt írni, összetett mondatokkal, jobban szétbontott leírásokkal, és egy nagyon jó kis történet lesz belőle! :D Remélem nem sértettelek, meg, várom a folytatást! :) csipi | |
| Farkas1999 (76223) 14.08.28 17:32:33 | ||
|
Csipet2: Könöm, a kritikát, megfogadom! Lehet, hogy újra is írom! | |
| Mohito (86536) 14.08.28 17:59:35 | ||
|
Wáááááh! Írtam egy nagyonhosszú kritikát, és mire elküldeném, kidooob. 3: Hozzuk csak össze újra. *namostingerültvagyok*
Farkas1999: Először nem akartam elolvasni, pont a rövidsége miatt, aztán rám jött az öt perc, így belenéztem csipi kritikájába, majd úgy gondoltam: (sunyi tekintettel) Huhú! Ez csipi szerint jó ötlet, de volt benne mit javítania! Most én is! Előre is bocsánat, ha megbántottalak valamivel, segíteni próbáltam, és ha tényleg valami gonoszat írtam, az csak azért volt, mert elragadott a hév! Így elolvastam, és azt kell mondanom, az előttem szólónak sajnos igaza volt!(nem azért sajnos, mert nem bírom csipetet, hanem a Te történeted kárára.) Nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon rövid! Bár szépen fogalmazol, Te sem hagyod kibontakozni a történetet, mint Bogger. (bár ő egy kicsit más tészta)(annyira imádom, amit ő ír) Képzeld el, ha egy könyv ilyesmi lenne.(Az előző, nem elmentett változatban a Csontváros első fejezetét rövidítettem le, de most nincs kedvem megint ennyit írni...) Te elolvasnád, ha mondjuk a Fallen c. könyvet(ne is mukkanj, ha nem olvastad, ez csak egy példa), ha össz-vissz hatvan oldalas lenne, háromszáz helyett? Hát én nem! Az események túl gyorsak, megjön a kanca, majd néhány sor múlva összeesik. Ez így nem jó, nem lehet átérezni belőle semmit. Zsófi pedig egy bevándorló(?) vagy csak szimplán egy kakukktojás, mivel a másik két név szerint is megismert szereplőnek angol neve van,(lehet, hogy éppen ők a bevándorlók, ez nem derült ki D:) ám ő Aztán ott van Zsófi barátja. Mint csipet is hangoztatta, James is (Szimpi pasi! Csak nem zöld a szeme?)(Ja, igen, az én regényemben is van egy James xD) csak úgy lóg az éterben, nincsen semmi története, nem néz ki sehogy sem, csak azt tudjuk róla, hogy egy hapsi, akit Jamesnek hívnak. És hogy bimbózó, A többi szereplő szintén elég részletmentes, és bár Te erősen próbáltál anyukácskának egy kicsit szigorúbb stílust adni, A sztori ötlete nagyon jó, és te értesz is az íráshoz, DE valamiért félsz(?) jobban kibontani a történetet, megmutatni, mi van a szereplőkben, (Zsófiban) milyen emberek, hogy néznek ki, hogy kerültek oda, ahol vannak, stb... Egy Nagy kérdések, amikre választ kellett volna adni, rögtön első alkalommal: - Mióta lovagol Zsófi, hogy be tudna lovagolni(!!!!!)(Nem betörni) egy lovat? - Milyen alkalomból kap egy ilyen csodás ajándékot? - Miért egy ilyen vad lovat választott? Nem a küllem, hanem a jellem számít! - Ki a franc az a James? (Jó, tudunk róla három infót: James, férfi, Zsófi pasija) - Milyen környezetben élnek? - Hogy hívják a szülőket? Összességében ennyi lenne a véleményem, remélem átlátható lett, nem rontottam el a formázást, és főleg, hogy jó tanácsokkal szolgáltam! *Mohi kilép* *előtte kimásolja a szöveget, vész esetére* | |
(aktuális oldal: [ 314 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [311] [312] [313] [314] [315] [316] [317] [318] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
