 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| BlackDevil (61658) 14.08.09 11:51:46 | ||
|
6. Rész :)
-Nem teheted ezt velem!-kiabálta sírva a lány. -Dehogynem,csak figyelj!-mondta az apja. Leszállt lováról,engem kikötött egy fához és elvitte Emilyt. ~Három napom van rá hogy cselekedjek!~futott át a gondolat az agyamon. ~Ugyan mégis mit tudnék tenni én ez ellen?!~cikáztak a gondolataim,kétségbe estem,és most először azt éreztem hogy valami hiányozni fog. Hiába nyerítettem,ugráltam,kapálóztam,nem jött oda senki,még Pepita is elment saját magától. Lehajtott fejjel szomorkodtam végig ezt a napot. El jött az este és én csak búslakodtam,a fejemet a fának döntöttem és a földre rogytam. Teljesen magam alatt voltam. Egész éjjel nem aludtam egy szikrányit sem. Másnap reggel kicsit jobb kedvem volt,de elgondolkoztatott sok minden. Általában Emily már velem szokott lenni ilyenkor,de még csak a lépteit sem hallom. Reménykedve töltöttem el a második napot is. A harmadik napon megláttam Emilyt,oda futott hozzám,egy almával a kezében. -Haza fogok jönni hozzád igérem! Csak legyél itt és tarts ki!-suttogta sírva fakadtan és az almát a számhoz tette. Az almát elfogadtam mint mindíg,vállára tettem a fejem és magamhoz szorítottam,nem akartam elengedni,de jött egy autó,Emily apja bőröndöket pakolt bele és kiabált neki hogy induljon el. -Sajnálom,de mennem kell,visszajövök,csak is érted!-mondta és elengedett. Letörölte a könnyeit és elment. -Ne menj el,ne hagyj itt!-hiába nyerítettem utána,hátranézett,beült az autóba és elment,már csak az ablakon nézett utánam. ~Itt hagyott,elment!~gondoltam. Szemeim könnybe lábadtak,megfordultam és elfeküdtem. ~Most mi lesz velem?!~kérdezgettem magamtól. Meg elégeltem a dolgot és addig-addig harapdáltam a kötelet aég az el nem szakadt. ~Nagy ez a farm,még nem érhettek ki!~gondoltam és futni kezdtem az autó kerekeinek nyoma után. Láttam a távolból a fekete autót,még jobban belehúztam,futottam teljes erőmből,már majdnem utól értem,nyerítettem egyet. Emily hátranézett,én futottam tovább,az ablaka mellett futottam,próbáltam elmagyarázni neki hogy nem hagyhat itt,de nem tudtam megértetni vele semmit. Arra lettem figyelmes hogy az autó a nagy kapun kihajt,én pedig a három méter magasra felhúzott kerítés előtt álltam tehetetlenül. ~Ennyi,vége van!~gondoltam,lehajtott fejjem megfordultam és vissza sétáltam. Emily elment,a ménes kitagadott,nem tudtam merre menjek. A farmon volt egy rész ahová senki se jár,a Sziklás Hegység. Oda mentem,a hegységhez,körül néztem. Volt élelem,és egy kis víz is. ~Jó lesz ez a hely nekem!~gondoltam és legelni kezdtem. Szomorú voltam nagyon,de tudtam ha most nem lépek túl,akkor a saját idegeimet teszem tönkre. Nem is foglalkoztam tovább a dologgal ami nagyon nehéz volt. Éldegéltem a napokat számlálva. Eltelt egy év,a helyet már megszoktam és kiismertem. Minden nap ellátogattam a farmra,és arra a helyre ahová Emily rejtett el régebben. Éreztem hogy a mai nap más lesz mint a többi,csak nem tudtam mitől vagy miért. Az elmúlt egy évben megkomolyodtam,erősebb,izmosabb lettem,el szoktam az emberektől hiszen hiába voltam a farmon ha egy ember sem volt a közelemben. Már nem voltam az a csikó aki eddig. Gondolataimat elsöpörtem és lementem a farmra. Megálltam a kerítésnél és a vidéket figyeltem. Hegyeztem a füleimet,egy autót hallottam,pillanatokkal később láttam is,ugyan az az autó volt ami elvitte Emilyt. ~Ez nem lehet ő,még csak 1 év telt el,a suli pedig 4 évig is tarthat!~gondoltam és figyeltem. Egy szőket lányt láttam meg kiszállni az autóból,tenger kék szemekkel,fehér bőrrel. Kiváncsi voltam hogy valóban ő az-e. Nyerítettem egy nagyot. Emily rám néztt és elindult felém. Teljesen a kerítéshez ért amikor így szólt.: -Szia lovacska! Te meg hogy kerültél ide ? Téged is apa fogott el?-nézett rám kerek szemekkel. Én nem értettem a dolgot. ~Én vagyok az,Demon,vagyis jobban mondva Pompás!~gondoltam. Úgy elmondtam volna neki,de nem tudtam. ~Talán elfelejtett engem?~kérdeztem magamtól. Nagyon rosszul éreztem e-miatt magam. Hátrébb álltam. -Na,mi a gond ?-kérdezte kiváncsian. Megjelent mögötte az apja. -Emily kislányom,ő a te Musztángod,emlékeznél rá,ha nem lett volna baleseted.-mondta a férfi,aki mintha ezalatt az egy év alatt megváltozott volna jó irányba. -Az én lovam ? Mindig is egy lóra vágytam,de valahogy nem emlékszem ő rá.-jeentette ki Emily. Én csak álltam egy helyben,sokkot kapva annak a hírnek a hallatán hogy balesete volt. -Gyere feküdj le egy kicsit,pihenned kell,még nem gyógyultál meg teljesen!-mondta az apja és a vállát megfogta,majd elvezette Emilyt. Gondolkozni kezdtem,de nem jutottam semmire. Felbukkant egy öreg kutya aki régóta itt a farmon él. -Helló,te vagy Pompás,Emily lova ugye?-kérdezte az öreg kutya. -Jó napot,igen én lennék az,de már nem tudom,nem emlékszik rám.-válaszoltam. -Én tudom miért nem emlékszik rád!-sóhajtott. -Valóban?! Akkor kérlek mondd el!-figyeltem kiváncsian. Bocsánat az 1 év ugrásért muszáyl volt :( | |
| 666 (86916) 14.08.09 14:37:30 | ||
|
Kit érdekel a Második Esély Menhely 1. fejezet 4. része? | |
| Viki678 (86016) 14.08.09 17:43:11 | ||
|
én foolyatatom a harmadik részt a meséhez rovid lesz nagyon:
Elindultak hát a barlanghoz. Nem volt messze. Háát mentek,mentek és a végén odaértek. Persze a Tél nevu lo szívesen fogadta oket! Hát a végén jora fordult minden barátkoztak az emberek a lovakkal. és a kiscsiko nagyon megszerette a kislányt, aki beteg volt valoszínuleg szívbeteg volt. és most már nem érezte magát betegnek a gazdája lett, és mindig egyut maradtak. | |
| linda0415 (81667) 14.08.09 18:12:29 | ||
|
Viki:Ez édes kevés még tartalomnak is, nem hogy fejezetnek. | |
| Viki678 (86016) 14.08.09 18:31:42 | ||
|
tudom de azért jo nem? ez kulonben olyan rovid kis mese:)
amugy a másik jobb lesz:) | |
| BlackDevil (61658) 14.08.09 18:52:10 | ||
|
Kritikákat kaphatnék a 6. Részre,mielőtt kérdésekkel “szennyeznétek be“ a fórumot és átláthatatlanabbá tennétek?! Csak mert ha valaki mesét ír ne kérdezzen,tegye be! | |
| BlackDevil (61658) 14.08.10 10:46:58 | ||
|
Martina150:Fantasztikus ez a rész is!!!!:)) | |
| Nixo (64310) 14.08.10 11:13:54 | ||
|
Martina150:Bocsánat,nálad maradtam bejelentkezve!!!:( | |
| Nixo (64310) 14.08.10 11:20:18 | ||
|
Martina150:De eddig tényleg nagyon klassz!!!Hoznád a kövi részét érdekelne,h mi a kutya története!!!:)) | |
| Nixo (64310) 14.08.10 11:33:20 | ||
|
Sziasztok!
Akkor nagy nehezen betenném a 3. Fejezetet!:)) Hosszú lesz,úgy készüljetek!!!;) | |
| Nixo (64310) 14.08.10 11:37:46 | ||
|
3. Fejezet
Darga megállt,s tekintete a hegy felé vándorolt. -Innét egyedül kell végig mennetek!-mondta és elsétált egy feljáróhoz a hegyen.Bizonyára egy patak vájhatta ki. Mikor a vezér elment nagyot nyeltem és elindultam felfelé,a hegyre. Mint mindig,most is mellém ügetett Charming,hogy valamivel nekem rosszat tegyen.Eddig általában nem tudott bennem kárt tenni sem lelkileg,sem fizikailag,mert mindig ott volt mellettem Édesanyám,de most magamra voltam utalva.Nem akartam,hogy pont most,ez legyen az az alkalom,amikor bántani tud valahogy,úgyhogy kihúztam magam és határozottan megszólaltam. -Inkább ne szólalj meg,Charming,nem kell próbléma!-mondtam,de nem néztem rá. -Jaj,de megijedtem!-kezdte el gúnyos mondanivalóját.-Mivan,nincs itt Anyuci,és máris így berezeltél?!-mondta,majd egy gúnyosat nevetett.Ahogy elhaladt mellettem,a farával meglökött,neki egy szintén két éves kancacsikónak. -Héj!-kiáltott fel a kanca meglepetten.-Nem tudsz vigyázni?!-szólt rám kicsit dühösen. -Bocsáss meg,nem volt szándékos!-mondtam,miközben próbáltam leszállni a feldöntött csikóról.Amikor hirtelen egymás szemébe néztünk,egy pillanatra minden törlődött a fejemből és csak a kanca két szemét láttam. De a kancacsikó sem volt másképp.Úgy éreztem,ő lehetne a mindenem,Anyukámat kivéve,persze.Nem is tudtam megszólalni,de a csikó sem mondott semmit.Egymás szemébe nézve álltunk fel. | |
| Nixo (64310) 14.08.10 11:42:41 | ||
|
(Itt a folytatása!Sajna tableten írok és csak részletekben tudom felrakni!!:(()
Egymás szemébe nézve álltunk fel.Szinte már zavarba hozott a kanca szépsége.Gyönyörű szürke ló volt,s tudása csak úgy sugárzott a gyönyörű szép kék szemében.Aztán rájöttem,hogy nem bámulhatok bele,és veszhetek el a szemében,ezért bátorságot véve,kihúzott szüggyel megszólaltam. -Hölgyem,az én nevem Baga!-mondtam kedvesen,de határozottan,majd meghajoltam előtte köszönés képpen.-És kegyed neve?-kérdeztem érdeklődve,bár kicsit komolytalanul mondtam mindezt. -Khm,khm.-köszörülte torkát a kanca a beszédhez.-Az én nevem Szépség!-mondta,s halkan kuncogni kezdett szavaimon,komolytalanságomon. -Jaj,jobb lesz,ha tovább indulunk,eléggé lemaradtunk a csoporttól!-mondtam,mikor észbe kaptam,hogy “küldetésünk“ van. -Rendben,menjünk,szerintem is.-mondta kedvesen Szépség,és elindultunk egymás mellett.Egy kanyar volt előttünk,amin csak egy keskeny útvonalon lehetett tovább menni.Ha nem vigyáz a ló,le is eshet a mély szakadékba.Gondoltam,hogy előre engedem Szépséget,mert hölgyeké az elsőbbség. Na jó!Igazából féltem átmenni,de ez látszott is rajtam,szóval szó nélkül elindultam,és koncentrálni próbáltam.Már szinte sikerült átérnem,amikor a keskeny útvonal túloldalán megszólalt a már átért Charming. -Na mi az Baga-Baba?Félsz,hogy leesel?-kezdett el gúnyolódni,csak hogy kizökkentsen a koncentrálásból.Szinte sikerült is neki,mert már meg is csúsztam,amikor Szépség a védelmemre kelt.-Hagyd őt békén!-hálásan néztem rá,s szavai erőt adtak az utolsó néhány lépésnek.Mikor átértem Charming újra megszólalt. -Jaj,csak nem találtál magadnak egy testőrt?Vagy ink...-Charming nem fejezte be a mondanivalóját,hanem szemezni kezdett Szépséggel,majd hátra dobta üstökét és újra megszólalt. -Héj szépségem!Igazán illik hozzád a név,viszont ez a kis nyikhaj nem!Mi lenne,hogyha mostantól közösen folytatnánk a feladatokat,hm?-mondta és szépen feszegetni kezdte izmait,úgy,hogy még engem is elszédített a látvány,de aztán Szépség válaszolt. -Hö!Még hogy veled?!Isten kegyelmezz!-mondta és többet rá sem Charmingra.Átjött ügyesen ő is,de csak elment eskütt ellenségem mellett,odaállt mellém,s velem folytatta útját. Sajnos volt pár ló,aki nem bírta,s visszafordult,így csak körübelül a csoport fele maradt bent a(z) M.A.SZ.-ben.Persze Charming nem adta fel.Tovább küzdött,hogy megmutassa milyen nagylegény.Végig a sarkunkban jött,ezzel is hergelve engem. Végre elérkeztünk a második próbához.A patakba ugrott néhány ló,akik megpróbáltak átúszni,de nem sikerült nekik,elvitte őket az áramlat.Biztos voltam benne,hogy ha nekik nem sikerült,akkor nekem még annyi esélyem sincs.Aztán hangosan fejtettem ki gondolataim. -Itt nem lehet átjutni!-mondtam,s gondolkodni kezdtem,körbe nézegettem,hátha van valami,de egyelőre semmit nem láttam,amivel áttudnánk jutni a túlpartra.Kicsit később előre furakodott Charming,és egy veszélyes dologra készült. | |
| Nixo (64310) 14.08.10 11:46:42 | ||
|
(Folytatom!)
-Ezt figyeld Szépi Bébi!-mondta menőzve és a patakba ugrott,az áramlattal küzdve.Szinte már feladta a küzdést,amikor egy magasabb zátonyra sikerült rálépnie,ellöknie magát onnan és kijutni a túlpartra. -Láttad ezt Baga Baba?Ezt csináld utánam!-mondta gúnyosan,kacsintott egyet Szépségnek,s tovább indult az úton.Szépség megindult a víz felé,de én megállítottam. -Ne!Biztos van megoldás!Charmingnak csak mázlia volt,de nem biztos,hogy nekünk is mázlink lesz!-mondtam és gyorsan gondolkozni kezdtem,de semmire sem jutottam.Körübelül 1-2 perc múlva nagyot csúsztam,neki estem egy szikla omlásnak,ami beleburult a vízbe híd formát alkotva. -Tessék!Itt a megoldás!-mondtam mosolyogva Szépségnek és előre engedtem,ahogy illik.Szépség nem szólt semmit,hanem csak meglepetten rám mosolygott,s elindult.Száraz patákkal jutottunk át. Túl boldog voltam ahhoz,hogy eszembe jusson mi is a harmadik próba. De rájöttem!A harmadik próba a nem kegyelmező farkasok területén átjutni a célhoz. Felértünk a Mongol-Altaj hegység legalacsonyabb pontjára,és egyben a farkasok területéhez.Már messziről éreztem a szagukat és sajnos még valamit..a vér szagát.Tudtam,hogy ez az utolsó,és egyben legveszélyesebb próba.~Ezt túl kell élnem!Anya számít rám!~gondoltam és magamba szippantottam a levegőt. -Indulhatunk?-kérdeztem izgulva Szépséget. -Hát nem tudom..-kezdett el tétovázni. -Menni fog!Eggyütt csináljuk végig!-mondtam bíztatóan.Nagyot sóhajtott,s elindultunk.Aztán eszembe jutott egy dal,amit régen énekelt nekem Anyukám.~Nem tudod mit teszel,amikor döntesz,csak várj még,hogy győzhess!...~dúdoltam magamban. -Psszt.Maradj csendben.-suttogta Szépség.Követtem tekintetét,de semmit nem láttam. -Miért,mit láttál?-kérdeztem suttogva.Különösebben választ nem kaptam,csak ennyit... -Vigyázz!-kiáltotta Szépség,de mire észbe kaphattam volna,egy farkas landolt a hátamon.Egy fájdalmasat nyerítettem,ahogy karmait a hátamba vájta,de tudtam,hogy ha most feladom,vége az életemnek.Nem is tétováztam,rúgdalózni kezdtem,ugráltam ide-oda,fel-le,de nem használt.Már majdnem a nyakamba harapott,amikor földhöz vágtam magam.Erre hirtelen nem tudott mit csinálni,ezért földön maradt.Mire felkelhetett volna,rátapostam az oldalára lecsapott fülekkel,egy mérgeset prüszköltem,majd hagytam,hadd fusson,ha tud.A farkas felnyüszített a fájdalomtól,s nagy nehezen,de kereket oldott.Mérges mosollyal néztem utána,de sikerélményem hamar elszállt egy kiáltástól. -Ááááááá!Segítség!-hallottam tőlem nem messze.~Ez Szépség!~gondoltam és vágtában elindultam a hangja fele. -Jövök már Szépség,tarts ki!-üvöltöttem oda neki.Láttam,hogy Szépség már a földön fekszik,a farkas meg ugrásra kész.A “vérfarkas“ elé ugrottam,s így szóltam.: -Amíg az én szívem dobog,belőle nem eszel!-kiáltottam oda neki,ő meg csak mérgesen rám vicsorgott egy morgás kíséretében.Felkészülten vártam a farkas következő lépését.Nem kellett sokat várnom,mert még csak nem is kóstolgatott,egyből nekem ugrott.Karmolászott,ahol csak ért.Koncentráltam,ezért nem tudott elkapni a karmaival.Viszont ezt ő is észre vette,úgyhogy nekem ugrott teljes súlyával.Egyből a nyakamba kapott bele,kicsit fel is sértette a bőröm,de csak minimálisan vérzett.Bevetettem nála is az oldalbukfencet,be is vált.Leesett rólam,a földön hevert,de nem mozgott,vagyis csak annyit,hogy lélegzett.Én viszont ezt nem viseltem el,el akartam kergetni.A levegőbe rúgdolóztam,mérgeseket prüszkölgettem,a füleimet lecsaptam.Lassan-lassan megmozdult és elment az erdőbe.Odahajoltam Szépséghez. -Szépség,jól vagy?-kérdeztem aggódva.Kinyitotta a szemét és rám nézett. -Köszönöm.-mondta,s fejét hozzádörzsölte az enyémhez.Sikerült ezzel meglepnie,de hagytam,nem szóltam semmit.Segítettem neki felállnia,majd elindultunk lefelé a célba. Az a nagy öröm fogadott bennünket,hogy mi voltunk az elsők,akik odaértünk.Darga,a vezérmén már ott várt bennünket.Elismerően nézett ránk. -Gratulálok!Elsőként értetek ide,úgy,hogy végigmentetek minden pályán TISZTESSÉGESEN!-mondta Darga,de a “tisztességesen“ szót nagyon megnyomta,amit furcsáltam,de nem szóltam semmit,viszont Szépség igen. -Uram,öhm..Hogy érti azt,hogy “tisztességesen“?-kérdezte kíváncsian.Darga válaszolt. -Úgy,hogy EGYESEK kihagyták az utolsó pályát,gyáván megfutamodtak!-mondta,s jelentőségteljesen a mögötte álló Charmingra nézett. | |
| Nixo (64310) 14.08.10 11:54:11 | ||
|
(És még van!!:)) )
-De én ne...-kezdett el magyarázkodni Charming,de Darga közbe szólt. -Elég Charming!Ne folytasd!A néhány hónappal fiatalabb csikó,Baga is végig ment,te meg nem!Nem leszel beavatva a Ménesbe!Most pedig kérlek távozz!-e szavak hagyták el Darga ajkát.Akármennyire is az ellenségem volt Charming,segíteni akartam rajta valahogy. -Charming!Állj meg!-ennyit szóltam a csikó után,s Dargához fordultam. -Darga!V..Vagyis Uram!Kérem,szerintem túl szigorú vagy vele.Mi lenne,ha mégis beavatnád a Ménesbe?-Ahogy e szavak elhagyták a szám Charming reménnyel teli szemmel felkapta a fejét.Darga először Charmingra nézett,majd rám. -Nem. Az úgy igazságtalan lenne azokkal szemben,akik tisztességesen végig mentek az összes próbán.-mondta,s gondolkodni kezdett. -Várjunk,várjunk,várjunk,várjunk...-suttogta magában.-Az ötlet!Megvan!-jelentette ki hangosan. -Charming csak akkor lehet a Ménes tagja,ha újra végig ment minden pályán!-mondta,majd határozottan Charmingra nézett.Én csak egyet nem értettem,s bátran fel is tettem a kérdést. -De Uram,honnan tudta,hogy Charming nem ment végig minden pályán?-kérdeztem kíváncsian.Darga rám nézett és válaszolt. -Onnan,hogy végig követtelek titeket egy titkos és biztonságos úton.-mondta.Hamar megértettem a dolgot és boldogan vágtáztam Édesanyámhoz,aki már a célban várt engem. Nos ennyi lett volna a 3. Fejezet!:-)) Komikat kérnék,és hogy folytassam-e!!!Köszi!  | |
| 666 (86916) 14.08.11 09:54:41 | ||
|
Síra szerintem nagyon jó!! Kérlek folytasd! | |
(aktuális oldal: [ 310 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [307] [308] [309] [310] [311] [312] [313] [314] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
