 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| melinda31 (13939) 11.10.28 19:49:19 | ||
|
Jövő hét Hétfő
- Szabad vagyok! – kiáltottam amikor kiléptem a kórházból a botomra támaszkodva. Gyorsan beültem az autóba apukám mellé és indultunk is. Apának kifejezéstelen arca volt az út során. Nem tudtam mit jelenthet ez. Amikor hazaértünk anya hideg limonádéval fogadott, de ő sem nevetett. „Vajon mi van velük? Nem örülnek annak, hogy hazajöttem?” –merült fel bennem a kérdés- „Ugye nincs semmi baj?”. Tomihoz is bementem. Ő csak ült a számítógép előtt és nézett egy videót. - Mi van anyáékkal? – kérdeztem. - Nem tudom, lehet az, hogy Reményt eladják. - Mi??- ordítottam. Gyorsan lerohantam a lépcsőn (ahogyan csak tudtam a lábammal) és nagyon hangosan elhadartam - Mit akartok Reménnyel tenni? Eladjátok? - Csönd!! – ordított rám apa. - Nyugodj meg kicsim. - mondta anya, de nem nyugtatott meg. - Reményt vágóhídra küldöm. – mondta halkan apa. A világ megszűnt létezni velem. Reményre gondoltam aki kétségbeesetten nyerít, nyüszít és tiltakozik. Majd BUMM és vége. Ennyi volt. Teljes erőmből kiáltoztam. - NEM!!!Nem ő tehet róla!!!!! – és kirohantam az ajtón, a Kentaur felé tartva. Letöröltem könnyes arcom majd folytattam az utamat. Apukám még utánam kiáltott valamit, de nem érdekelt. „Hogy viheti Reményt a vágóhídra? Büszke meg fog halni nélküle.” – gondoltam. Odaértem. Drága lovam vágtázott a kerítés mellett . Majd odajött hozzám. A nyakát átöleltem azt suttogva fülébe. - Sosem engedem, hogy elválasszanak minket drágám. Egy jó tervre gondoltam, ahogy ezt mondtam. 1.Reménnyel megszökök innen amilyen gyorsan csak tudok. 2.Büszke nagyon egyedül lesz. 3. Tomi el fog velem jönni, Büszkével. Autózajt hallottam. Gyorsan egy bokor mögé bújtam, ahonnan ki lehet surranni , (mert a bokrok voltak a kerítések a tanyán ) ezért bebújtam a bokorba. Vártam, és vártam. Láttam, hogy apukám jön ki a kocsiból majd az istálló felé veszi az irányt. Erre gyorsan kirontottam a bokorból és futni kezdtem hazafelé. Otthon csak Tomi volt. Azt mondta, anya elment bevásárolni. Lassan elmondtam neki a tervet. - Fel kell ülnöd Büszkére és elszökni velem. - Miért? – kérdezte. - Azért mert apa Reményt vágóhídra akarja küldeni és nem tehetünk mást. Vegyük fel a lovasgatyánkat és induljunk. - Oké - és ezzel indult a szobája felé. Én villámgyors voltam. Amikor kész lettem összecsomagoltam egy kistáskába vizet meg ennivalót és ne felejtsük ki a pénzt sem. Gondolkodtam. Felmentem még a szobámba pár pólóért meg ruháért. Erre már Tomi is megérkezett és indultunk. - Én tudok egy sokkal jobb utat amin nem kell kimenni az útra. - Akkor menjünk ott- mondtam. A kertünk végéből indultunk el. Amilyen gyorsan csak tudtunk úgy mentünk. Amikor ott voltunk még mindig ott állt az autó de pá perc múlva el is ment. Berontottunk az istállóba és kivettük a lovak cuccait. Büszke szépen odaügetett hozzánk ,mert látta, hogy Remény már ott áll, előttünk pár méterrel vágtára váltott majd megállt és felnyerített. Felnyergeltük őket és indulásra készen álltunk. Ekkor Tomi megszólalt: - Ugye nem örökkön örökké maradunk ott? – kérdezte - Nem. Hoztam a telefonomat. Felhívom apát és ha azt mondja ,hogy akkor is elviszem Reményt a vágóhídra akkor a telefont elrakom az ellenkező irányba… - Milyen ellenkező irányba? – szólt bele Tomi. - A ellenkező irányba amin indulunk ,mert úgyis fel fogja hívni a rendőrséget és ők kinyomozzák hol vagyunk. – mondtam. - Értem, de most induljunk. Felpattantunk lovainkra és ügetésre fogtuk őket. Ők természetesen szépen mentek. Egy földes úton jártunk ami állítólag Budapest felé vezetett. Elindulunk rajta és egy elágozáshoz értünk ami körött kisebb facsoportok voltak - Ne menjünk Budapest felé – mondta halkan Tomi. - Jó akkor induljunk el erre – mutattam a másik út felé. Tomi bólintott majd elindította Büszkét. Én is elindítottam a lovamat. Gyönyörűen lépkedett a poros úton. Esteledett. Tominak volt eszébe és berakta a sátrat a nyeregtáskájába. Nem tudtam mikor rakta be ,mert nem vettem észre. Na, de nem baj most azon tanakodtunk hova rakjuk a sátrat. Én láttam egy kis rét szerűt és oda mutattam. Tomi bólintott majd átadta Büszke kantárját és elindult felállítani a sátrat. Én néztem őt, hogy csinálja. Gyors volt, egy perc múlva már állt is a sátor. Majd odajött hozzám és elvette Büszkét majd szépen lenyergelte és szólt: - Miért nézel ki a fejedből? Gyorsan nyergeld le Reményt majd vedd elő a gyufát. - GYUFÁT? – kérdeztem meglepődve. - Nem mondtam, hogy rakd be a gyufát? – kérdezte. - Nem- mondtam kicsit idegesen. - Akkor szerzünk valami mást tűzgyújtásra. – mondta és elindult Büszkével egy fa felé. – Kikötöm Büszkét. Te is jól tennéd ha kikötnéd Reményt. | |
| melinda31 (13939) 11.10.28 19:49:48 | ||
|
Erre a mondatra Reményről leszedtem mindent csak a kötőféket hagytam rajta. Gyorsan Büszke mellé vezettem és kikötöttem egy jó erős ághoz. Ő gyönyörű szemével rám nézett és prüszkölt egyet.
- Jól van drágám. Nem lesz semmi gond. Most messze megyünk, de majd egyszer visszatérünk. – mondtam nagyon szomorúan lovamnak. - Most inkább engedjük el a lovakat legelni. – mondta. Tomi, igen ő ilyen mindig változtatja a döntéseit. Mosolyogtam ma még először. Örültem, hogy itt lehetek Reménnyel, Büszkével és Tomival. Elengedtük a lovakat. Már érdekes módon, de ment le a nap. Nem is tudtam, hogy ennyi az idő. A lovak a naplementében játszottak. Vágtáztak és szaglászták egymást. Gyönyörű volt. - . Tomival gyorsan bevittük a lovak cuccait és utána értük mentünk. Kikötöttük , majd megsimogattuk őket. Bementünk a sátorba. - Jó éjt - mondta Tomi. - Jó éjt - ismételtem utána én is. Észre sem vettük, de már aludtunk is. Bocsi de csak így fért ki:/ | |
| tailung (17090) 11.10.28 22:01:37 | ||
|
hehe, Hajrá nyikkesz,mindent bele:P kövi fejit *-*XD | |
| Félholdfarm1 (39419) 11.10.28 23:34:50 | ||
|
Nagyon jó mindenkié és köszönöm a komikat a 3 fejezet fele megvan ugyhogy hamarosan beteszem | |
| Dalmi2012 (48319) 11.10.29 07:35:43 | ||
|
Lécci írjatok komikat az írásaimhoz!!!! | |
| sziucska (36560) 11.10.29 08:35:14 | ||
|
Egy ugróló visszavág
2.Fejezet Marion, a hiszérika Marion már szólt is volna vissza,de egy “Sziasztok!!“ kiáltás megállította. Izabella, vagyis Bella volt az, Joanne lovabarátnője. -Sziasztok! - Mondta, miközben szőke göndör tincsei ide-oda lengettek. Bement a Benjamin boxával szemben lévő nyergesbe, majd egy nagy barna dobozzal tért vissza. Benjamin mellet Solywer, Bella lova, hangos nyerítéssel üdvözölte gazdiját. Bella bement és hangos gondolkodásba kezdett: -El kell látnom a sebét-gondolkodot hangosan Bella-Patriciától nem volt túl szép dolog megharapni...-Dühösen Marionra néztek. Marion ekkor kiszaladt az istálóból, a legelők irányába. -Ezt azért nem kellet volna!-sziszegte utána Joanne. Itt a 2. fejezet is! ;) Komikat! | |
| Dalmi2012 (48319) 11.10.29 09:25:26 | ||
|
Szia írjatok!!!!!!!!!!! | |
| Susie13 (50363) 11.10.29 11:53:52 | ||
|
-Jó reggelt,Rebecca!-mondta Ms.Samantha Scott,Rebecca anyukája.Odalépett a falhoz,és fölkapcsolta a villanyt.Rebecca kinézett a takaró alól,és megrökönyödve dünnyögte: -Ne már,anya!Csak még 5 percet adj,kérlek! -Ha a busz vár még 5 percet,felőlem aludhatsz!-nézett rá anyja.Rebecca feladta és lerúgta a takarót magáról.Rápillantott a lovas órájára,ami 6:00-t mutatott.Még szólni akart anyjának,hogy kimegy Melody-hoz,de Samantha már a lépcsőn rohant le.Rebecca magára kapott egy farmernadrágot,és egy pólót,no meg fölhúzott egy meleg zoknit,ugyanis Decemberben nem igazán szeretett volna mezítláb járkálni.Csöndben elnyomott egy ásítást,és elindult a lépcső felé. -‘reggelt!-vetette oda lustán,és leült az asztalhoz. -Hű,hugi!Jól nézel ki!-jegyezte meg gúnyosan Matt,Rebecca 17 éves bátyja.Rebecca kiöltötte rá a nyelvét,de úgy döntött most inkább nem foglalkozik vele.Inkább elnézte,ahogy a nap pirosra festi az eget.Reggeledik. -Szép!-mondta anyja,és lánya elé nyomott egy nagy tál pirítóst lekvárral. -De anya,nem vagyok éhes!-dünnyögte Rebecca teli szájjal.Anyja csak egy röpke mosolyt küldött felé. -Apátok már elment. -Tudjuk!-felelték kórusban.Apjuk sohase volt velük reggel. -Én elindulok!-mondta Rebecca,és felállt.Matt is.Samantha csak bólintott,és elkezdett mosogatni.Rebecca felvette gyapjúkabátját,és a hátizsákját.Gyorsan kivett a hűtőből egy almát,és kiment az udvarra.Odarohant a karámhoz,és nagyot kiáltott. -Melody!-egy nagy pej kanca rohant a kerítéshez.A kerítéstől néhány centire kifarolt,majd nagyot ágaskodott. -Melody,te mókamester!-nevetett Rebecca,majd elővette a lopott almát.Melody erre már odament a kerítéskez,és boldogan ropogtatta a finomságot. -Na,most már mennem kell.-simított végig a ló homlokán,és elrohant.Melody hangosan nyerített,mire Rebecca nagyot kiáltott. -Viszlát,kincsem! Komizzatok,kérlek!:) | |
| sziucska (36560) 11.10.29 12:01:16 | ||
|
Susie: Jó lett ;))))) | |
| sziucska (36560) 11.10.29 12:08:10 | ||
|
Egy ugróló visszavág
3.fejezet A gasztenyepej Délután volt, amikor Joanne és Izabella felnyergeltek és kimentek terepre. Egysercsak egy velőtrázó,éles nyerítés rázta meg az erdőt. Majd egy györnyörű gesztenyepej mén vágtatott el előttük. Joanne nem hitt a szemének,Bella pedig ámultan nézett oda,ahonnan a gesztenyepej kivágtatott. -Ott... ott... -hebegett Bella- Joanne, nézd! Odanézett, de semmit sem látott. -Mi a...?- ámuldozott Joanne- Nincs ott semmi... -Naná, hogy nincs!- Bella tejlesen természetesen vette ezt, bár még ő is csodálkozott. A helyen egy szikla volt. -Lehetetlen, lehetetlen...- mondta Joanne, majd Bellára nézett.- Ez meg hogy?!- mintha barátnője meg tudta volna magyarázni. Komikat!! Pls! | |
| zsofi26horses (50515) 11.10.29 13:28:19 | ||
|
Sziasztok kommentárokat kérek az Ezüst Álomhoz! És kérek valakit, aki elkészítené a borírót! Írj! | |
| Anna200254 (49123) 11.10.29 15:10:43 | ||
|
Mindenkié nagyon jó,én egy másik történetet írok! | |
| Anna200254 (49123) 11.10.29 15:25:47 | ||
|
Stefany&Jack
Szereplők,lova,ejtsd: Stefany,Jack,Sztefáni,Dzsekk Lucy,Chenge,Lüszi,Csenge Chris,Mandula,Krisz,Mandula Jackye,Myra,Dszeki,Mira Ajsha,Tim,Ejsa,Tim Lukács,Cristofer,Lukács,Krisztofer Libya,Futótűz,Líbia,Futótűz Diana,Vámpír,Diána,Vámpír Hamarosan berakom az 1.fejezetet! | |
| zsofi26horses (50515) 11.10.29 15:45:20 | ||
|
Aki kíváncsi az előző fejezetekre, az itt elolvashatja: www.zsofioldija.irasai.hu 3.fejezet Alhad már a kötőfékkel próbálkozott. A kanca egy kicsit ellenkezett, végül engedett. Flora a kancát kefélő indiánt nézte. Most az egyszer nagyon irigy volt rá. Ölte a kíváncsiság, ezért megkérdezte, mit gondol a lóról. Alhad hallgatott, de végül szúrta a lány érdeklődő tekintete, ezért válaszolt. - Ismeri az embereket. Mondtam, nem igazi vadló – a rövid válasz is kielégítette Florát. Alhad, ha hallgat mint a sír, az csak jót jelent. Tehát, biztos tetszik neki a ló. - Mikor fogod kezelni a lábán lévő sebet? - kíváncsiskodott tovább Flora. - Én? - kérdezte egy félmosollyal arcán az indián - Te fogod kezelni! Én csak besegítettem. Flora másnap a fellegekben járt. Olyan jól haladnak Álommal, hogy ma este talán felülhet rá. A kanca megy utána,eszik a tenyeréből. Hála Alhadnak, aki félig- meddig megszelídítette. Gyönyörű rózsaszín felhők ékesítették az eget, köd ereszkedett a tájra. A hegyek csúcsát lehetett csak látni. Flora és Betty körvonala látszott, majd eltűnt. George, a főlovász készítette elő lovát, Csillagot a marhaterelésre. A fiatal sárga kanca idegesnek tűnt. A lovak felé fordította fejét, orra kitágult, a hűvösben láthatóvá vált meleg lehelete. Flora imádta a galoppot, ilyenkor, amikor még ébredezik a táj. Nem mindig adatott meg neki, hogy hajnalban kijöhessen. Átment ügetésbe, majd lépésbe. Betty vágtatni szeretett volna még, fel- le rángatta fejét. - Nyugi, várj egy picit, még nem ébredtem fel - suttogta, és ásított egy nagyot. Úgy döntött, megkeresi a forrást, és felébreszti magát egy kis hűs vízzel. Lebaktatott a lejtőn, a csobogás irányába indultak. amikor már tisztán hallották, Flora leszállt fakó lova hátáról, és levezette a forráshoz. Szorosan megfogta a kantárszárat és lehajolt. Tenyerébe merített a hűs forrásvízből, majd magára fröcskölte. Megborzongott. Hideg volt, és kristálytiszta. Ivott is belőle és megkínálta lovát is, de neki nem volt ínyére a dolog. Flora, mikor végzett, visszaült a kanca hátára. Máris üdébbnek érezte magát, és nem aludt el öt másod percente. Felértek a domb tetejére, és vágtattak haza. A nap előbukkant a hegyek mögött. Flora Byronnal futott össze, amikor a nyerget be akarta vinni az istállóba. - Hol voltál? - kérdezte aggodalommal a hangjában. - Csak kilovagoltam - mondta Flora, és lerakta a nyerget, meg a kantárt. Byron arca kővé dermedt. - Valamilyen üzenetet hagyhattál volna, vagy szólhattál volna valakinek! - a fiú a hajába túrt, amikor zavarba jön. - Ne csináld meg velem ezt még egyszer! - erre Flora elmosolyodott. - Nem kell aggódnod. Tudok magamra vigyázni. | |
| sziucska (36560) 11.10.29 16:11:51 | ||
|
Kiejtés-útmutató: (Egy ugróló visszavág)
Joanne-“Dzsoenn“ Benjamin-“Bendzsamin“ Marion-“Merion“ Patricia-“Pátríszia“ Solywer-“Szálivír“ :D | |
(aktuális oldal: [ 7 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8] [9] [10] [11] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
