 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| zsofi26horses (50515) 11.11.01 14:40:32 | ||
|
Frizz tetszik, kezdj bele! | |
| Frizz (48763) 11.11.01 15:14:36 | ||
|
Köszönöm! Még várok néhány komit! Mert eddig csak kettőtöknek tetszik! De igyekszem! Örülök! | |
| zsofi26horses (50515) 11.11.01 15:29:20 | ||
|
Na akkor most írtam egy cikket az elrontott lovak kezeléséről:) remélem tetszik, és hasznát veszitek majd :D Itt is elolvashatod: www.lovakkal.bloglap.hu
Ez a cikk az elrontott lovak kezeléséről szól. Hogyan kezdjünk bele? Először is nézzük meg, mi történt a lóval. Ha bántalmazták, verték, akkor az a feladatod, hogy újra bizalmas legyen az emberekkel szemben. Ugyanis bizalom nélkül nem ér semmit a munka. - A ló engedelmeskedik, mert muszáj neki, nem azért csinálja azt, amit te szeretnél, mert bízik benned, hanem azért, mert ütöd! - ez esetben ha pl. terepen meglát valamit, ami félelmet ébreszt benne, akkor azonnal el akar majd futni, mert egy olyasvalaki hogy védené meg őt, aki eddig csak parancsolgatott? Tehát, első dolgod, hogy bízzon újra az emberekben. Ha azt nem tudod eldönteni, hogyan vágj bele, akkor ne is gondolj arra, hogy egy elrontott lovat terápiázol. Ha meg van a bizalom, és ülnek is rajta, akkor se feledkezzünk meg arról, hogy a ló ne csak bennünk bízzon, hanem mindenkiben, aki persze nem bántotta. Tenni kell arról, hogy ne harapjon, rúgjon. És megint csak a bizalom és bizalom, na meg türelem. :) | |
| zsofi26horses (50515) 11.11.01 17:19:06 | ||
|
Lehet hogy van, aki emlékszik még:) Az előző két napot elolvashatjátok a www.zsofioldija.irasai.hu -n is, vagy a www.lovakkal.bloglap.hu -n is :) mind2n ott van November 29 Másnap üdébb voltam, mert alig vártam, hogy kimehessek Naidy B-hez. Csörgött az óra, én felpattantam, leviharzottam a lépcsőn, és egy heves “Jó reggelt“ jutott ki csak a számon, ahogy nyomtam be magamba a zabpelyhet. Apa lent sem volt, anyukám köpenyben szürcsölgette a tejet. Megráztam a fejemet. Ez hétköznaponta nem szokott velem megtörténni. - Kislányom, hova sietsz? - kérdezte anya álmosan. - Hát iskolába! - mondtam, mintha ez lenne az élet legegyértelműbb dolga. - De Rebeka! Ma szombat van! -majdnem elszédültem. Nem tudtam mit csinálni, leültem a tévé elé, és azt tettem, amit szombatkor teszek. Tízkor eldöntöttem, hogy kimegyek a lovardába. Kibicikliztem, és majd megfagytam. Vékony hóréteg fedte a mezőt, amin nem csodálkoztam. Mikor oda értem, Médea nem volt a helyén. Pedig rajta szerettem volna lovagolni ma... Sebaj, maradt Mókus. köszöntem edzőmnek,a nyerges felé összefutottam Martinával. - Szia hol van Médea? - kérdeztem a nyerget cipelő lányt. - A legelőn - bökött a karám felé, és elment nyergelni Mauriciust. Felkaptam egy vezetőszárat, és elballagtam. A kis pej kanca boldogan ügetett hozzám. Kedvesen megveregettem a nyakát, és kivezettem. Gyorsan felnyergeltem, és eldobtam a szárakat, persze nem szó szerint. Mikor kiértünk a kapuból, rögtön élénkebb lett. Én hagytam, hogy oda menjen, ahová szeretne. A mező közepén ügetésbe váltottunk. Médea nagyon szeretett volna vágtatni, így engedtem neki. Átsuhantunk a tó mellett, kicsit zavarva az aludni próbáló horgászokat. Imádtam a vágtát, és egyre csak gyorsítottunk. A tó tükörképében megláttam magam, és mosolyognom kellett. Médea olyan gyorsan vágtatott, hogy alig tudott a kép összeállni. Bevágtattunk az erdőbe, és lépésbe váltottunk. Gondolataim az új ló körül forogtak. Nem is vettem észre, hogy egy idegen ösvényen haladunk, más szóval eltévedtünk. | |
| Frizz (48763) 11.11.01 18:21:12 | ||
|
Tetszik a történeted Zsófi!  | |
| Melissa (6505) 11.11.01 18:38:37 | ||
|
Frizz, Zsófi, Nanoo, folytassátok! | |
| Frizz (48763) 11.11.01 19:04:26 | ||
|
Rendben akkor elkezdem! | |
| CherryGirl (46107) 11.11.01 19:42:04 | ||
|
Nanoo nagyon jó | |
| Frizz (48763) 11.11.02 10:51:32 | ||
|
- Sara! Kicsim gyere ide egy percre! Utána visszamehetsz Magichez! – Halottam anya hangját az istálló vendéghelyiségének ajtajából. Leszálltam kedvencem nyergéből és nyomtam egy puszit az orrára. - Mindjárt visszajövök hozzád! – Búgtam a fülébe. Ő csak lehajtotta a fejét, behunyta a szemét és türelmesen állt a gyakorló pályán, míg én az anyámhoz igyekeztem. Vajon mit akar már megint anya? Remélem nem tart, sokáig mert még hátra van az edzés fele. Töprengtem magamban a helyiségbe vezető út során. Benyitottam a szépen rendezett kis pihenőbe. Mindig itt töltöttük el az időt Janievel és Katel. Aki nem szerette a lovakat annak a pihenő illata egyenesen visszataszító lehetett. Ló és bőrszag terjengett. De én imádtam. Anya ott ült az egyik padon és a mobilját nyomkodta. Amint meglátta, hogy ott állok előtte rámosolygott majd el is komorult. Na, ez jól kezdődik… Gondoltam magamban mikor megláttam anyám lehervadt mosolyát. - Sara figyelj ide! – Tette anya a kezét mind két vállamra – Ma korábban kell haza jönnöd! Nagyon fontosat akarunk nektek mondani! – Nézett rám azzal a mindig csillogó mogyoróbarna szemével az enyémbe. - Oké! Befejezem a tréninget Magicel és megyek, haza! – Mondtam neki. Hiába is kérleltem volna, hogy monda el mi az akkor még jobban titkolta volna, és akkor magam alatt vágtam volna a fát, mert még a lovamra sem tudtam volna összpontosítani a kíváncsiságtól. Anya levette rólam a kezét és megölelt. - Nagy meglepetés lesz ez mindenki számára. Andy nagyon fog örülni! – Örvendezett anya. Remélem én is örülni fogok, mert általában ami nekik jó hír az nekem nem is annyira jó. Sikeresen le is hangoltam magam. - Na, akkor én visszamegyek! –Indultam az ajtó felé. - Oké! Puszilom Magicet! – Integetett utánam. - Átadom! – Kiléptem a kis helységből majd a pálya felé indultam, ahol lovam magában álldogált. Nem volt olyan nagytermetű, mint a többiek és egy kicsit a sorból is kilógott, de én ezért imádtam (Meg minden egyes porcikájáért). Fehér szőre csak úgy világított a napfényben. Sárga foltjaival úgy nézett ki, mint egy ló, akit leöntöttek egy adag sárga festékkel. Mindig is vonzottak a pintok. Olyan különbözőek voltak a többi lóhoz képest. Mikor látta, hogy közeledek, felkapta szép fejét és mind két fülét felém irányította, mint egy radart. Odaértem hozzá és megsimogattam az orrát! - Alig voltam pár percig neked mégis ennyire hiányoztam? – Nevettem. Ő lehajtotta sárga fejét, amit az orrán végigfutó fehér hóka szakított meg. Aztán újra felemelte mintha bólintott volna. - Rendben hölgyem akkor folytathatjuk az edzést! – Pattantam a hátára és már indultunk is ügetésben a pályán. Majd vágtába ugrottam. Előttünk állt három akadály. Szépen rávezettem és tökéletesen végezte el a gyakorlatot. Megpaskoltam aztán csináltunk néhány lovardai alakzatot és a másik irányból is rálovagoltunk az akadályokra. Az első egy tengerkék színű akadály volt egy méteren. A második egy sötétbarna X alakú. A harmadik pedig egy, egy méter öt centiméteres fehér, sárga rudas egyszerű akadály. Lovam tökéletesen mozgott és átvitte az összes akadályt hibátlanul. Megpaskoltam, majd lejárattam. Mikor leszálltam felhúztam a kengyeleket és átlendítettem a szárat a feje felett, így tudtam vezetni. Kikötöttem levettem róla a barna nyerget, a fekete nyeregalátétet és oldalra raktam. Kicsúsztattam a fülét a szíjból levettem a fejéről a western kantárt és a többi mellé tettem. Nem féltem, hogy elmegy, mert már századjára vezetem így a karámba kötő és vezető szár nélkül. Kinyitottam a karám kapuját ő pedig boldogan vágtatott el mellettem társaihoz. Mona és Dawn örömmel fogatták. Fehér farka és sörénye zászlóként szállt a levegőben. Szívesen néztem volna még, de el kellet pakolnom és haza kellet mennem, hogy anya megmondja azt a „jó” hírt. Bevittem a nyergesbe a lószerszámokat és a pucoló készletet. Kiléptem a nyergesből és egyenest a bringám felé haladtam. Felültem és hazatekertem. Otthon a családom a nappaliban üldögélt és furcsa mód itt volt nálunk Sue nagyi is. | |
| Zut2012 (47340) 11.11.02 10:55:39 | ||
|
Nézzétek meg [url=bdorka.5np.eu]BDorka regényét[/url!(Még írja!)
| |
| Zut2012 (47340) 11.11.02 10:57:51 | ||
|
Pillanat! BDorka regényét | |
| zsofi26horses (50515) 11.11.02 11:00:15 | ||
|
köszönöm :D nem sokára jön a folytatás | |
| lovastábor (42834) 11.11.02 12:37:23 | ||
|
Ez az én könyvem:
Galoppló sorozat 1. fejezet Új lakók Alice és Lily várták az újonnan érkezőket Gold Starba. Gold Star egy nagyszerű tenyészistálló volt de sz idő elteltével elhagyták. Öt év után megvette egy család. Állítólag ők is versenylovakat fognak tenyészteni. Alicéknek ez nem jelentett valami jót, mert ők is galopplovakat tenyésztenek. Alice kedvenc versenylován Tofun ült, aki egy hároméves szürke angol telivér volt. Most kezdett még csak versenyezni, de nagy tehetségnek bizonyult. Lily, Alice barátnője Silason ült, aki egy szintén hároméves fakó csődör volt. Elég hideg nap volt ezért Lily megszólalt: - Mikor jönnek már ezek?- kérdezte, s közben szőke hajával játszott. - Ideje mennünk. Itt vannak. – felelte Alice és megfordította lovát. Lily követte a példáját. Eközben Shannon gyönyörködött a tájban. -Apu, mikor szállunk már ki?- kérdezte, mert már alig várta, hogy láthassa kedvenc lovait: Bájost és Cocust. - Most kiszállhatsz és vezesd ki a lovakat a lószállítóból! – adta ki az apja a parancsot. Íshannon kiszállt és rohant is a lószállítóhoz. Kinyitotta és tíz kíváncsi szempár pillantott rá. Akihez először odament Cocus volt, a kétéves fekete angol telivér kancacsikó. A lány ezt a lovat szerette a legjobban. Kivezette a legelőre és rohant is vissza. Másodjára Bájost, Cocus anyját vezette ki. Ő egy csodás angol telivér volt. Sok versenyt nyert, bár most hétévesen befedeztették. Fekete szőre csak úgy ragyogott de ő mégis eltért Cocustól. Cocus jegytelen fekete volt, míg anyjának volt egy fehér csillagja. Árnyék nagyon boldog volt, amikor kivezették. Ő egy kétéves, angol telivér sárga csődörcsikó volt. Cocus legjobb barátja mégis Casper volt a kis szeretnivaló de rosszcsont csődörcsikó. Casper egy kétéves pej angol telivér volt. Amint Shannon kiengedte egyből jót szórakoztak Cocussal. Végül már csak Bársony maradt. Bársony egy hatalmas termetű de nyugodt természetű ló volt. A többiekhezhasonlóan kétéves fakó angol telivér kancacsikó volt. Shannon ahogy kivezette a lovakat apja hangját hallotta: - Shannon! Igazán segíthetnél kipakolni! - Már megyek is apa! – felelte és azt a pár métert futva tette meg. Kipakolta a lószerszámokat és már a bőröndjéért nyúlt, amikor anyja intett neki: - Nézd csak mit találtam! – kiáltotta Suzanne, Shannon anyja. Shannon tátott szájjal meredt oda ahova anyja mutatott. - Anya hát ez remek! Ma ugye kilovagolhatok Lisával?- kérdezte. Csodás lovaglóösvények voltak mindenhol, ahova a szem ellátott. - Persze, de most nyomás pakolni, és ha végeztél csak utána, hívd el Lisát! – válaszolta Suzanne. Shannon futóléptekkel rohant a ház felé a nagy bőrönddel. Elpakolt és örült, hogy újra láthatja rég nem látott barátnőjét. Felkapta a mobilját és kikereste benne Lisát. Végül kicsöngött. Várt egy kicsit és egy ismerős hang vette fel a telefont: - Halló, itt Lisa Morrisey! - szólt bele Lisa. - Szia Lisa! Én vagyok az Shannon Sommers! - Ó Shannon de jó hogy te vagy! Beszélhetnénk valamikor? - Igen, mondjuk ma Gold Starba? - Ott jó lesz. Lovaglóruhát vigyek?- kérdezte izgatottan Lisa. - Igen! Jó terephelyek vannak itt! – mosolygott Shannon, bár tudta, hogy Lisa nem láthatja. - Rendben, máris indulok. Szia! – lehetett hallani, hogy valamit turkál a szekrényben. - Szia! – tette le a telefont Shannon. | |
| lovastábor (42834) 11.11.02 12:37:23 | ||
|
Ez az én könyvem:
Galoppló sorozat 1. fejezet Új lakók Alice és Lily várták az újonnan érkezőket Gold Starba. Gold Star egy nagyszerű tenyészistálló volt de sz idő elteltével elhagyták. Öt év után megvette egy család. Állítólag ők is versenylovakat fognak tenyészteni. Alicéknek ez nem jelentett valami jót, mert ők is galopplovakat tenyésztenek. Alice kedvenc versenylován Tofun ült, aki egy hároméves szürke angol telivér volt. Most kezdett még csak versenyezni, de nagy tehetségnek bizonyult. Lily, Alice barátnője Silason ült, aki egy szintén hároméves fakó csődör volt. Elég hideg nap volt ezért Lily megszólalt: - Mikor jönnek már ezek?- kérdezte, s közben szőke hajával játszott. - Ideje mennünk. Itt vannak. – felelte Alice és megfordította lovát. Lily követte a példáját. Eközben Shannon gyönyörködött a tájban. -Apu, mikor szállunk már ki?- kérdezte, mert már alig várta, hogy láthassa kedvenc lovait: Bájost és Cocust. - Most kiszállhatsz és vezesd ki a lovakat a lószállítóból! – adta ki az apja a parancsot. Íshannon kiszállt és rohant is a lószállítóhoz. Kinyitotta és tíz kíváncsi szempár pillantott rá. Akihez először odament Cocus volt, a kétéves fekete angol telivér kancacsikó. A lány ezt a lovat szerette a legjobban. Kivezette a legelőre és rohant is vissza. Másodjára Bájost, Cocus anyját vezette ki. Ő egy csodás angol telivér volt. Sok versenyt nyert, bár most hétévesen befedeztették. Fekete szőre csak úgy ragyogott de ő mégis eltért Cocustól. Cocus jegytelen fekete volt, míg anyjának volt egy fehér csillagja. Árnyék nagyon boldog volt, amikor kivezették. Ő egy kétéves, angol telivér sárga csődörcsikó volt. Cocus legjobb barátja mégis Casper volt a kis szeretnivaló de rosszcsont csődörcsikó. Casper egy kétéves pej angol telivér volt. Amint Shannon kiengedte egyből jót szórakoztak Cocussal. Végül már csak Bársony maradt. Bársony egy hatalmas termetű de nyugodt természetű ló volt. A többiekhezhasonlóan kétéves fakó angol telivér kancacsikó volt. Shannon ahogy kivezette a lovakat apja hangját hallotta: - Shannon! Igazán segíthetnél kipakolni! - Már megyek is apa! – felelte és azt a pár métert futva tette meg. Kipakolta a lószerszámokat és már a bőröndjéért nyúlt, amikor anyja intett neki: - Nézd csak mit találtam! – kiáltotta Suzanne, Shannon anyja. Shannon tátott szájjal meredt oda ahova anyja mutatott. - Anya hát ez remek! Ma ugye kilovagolhatok Lisával?- kérdezte. Csodás lovaglóösvények voltak mindenhol, ahova a szem ellátott. - Persze, de most nyomás pakolni, és ha végeztél csak utána, hívd el Lisát! – válaszolta Suzanne. Shannon futóléptekkel rohant a ház felé a nagy bőrönddel. Elpakolt és örült, hogy újra láthatja rég nem látott barátnőjét. Felkapta a mobilját és kikereste benne Lisát. Végül kicsöngött. Várt egy kicsit és egy ismerős hang vette fel a telefont: - Halló, itt Lisa Morrisey! - szólt bele Lisa. - Szia Lisa! Én vagyok az Shannon Sommers! - Ó Shannon de jó hogy te vagy! Beszélhetnénk valamikor? - Igen, mondjuk ma Gold Starba? - Ott jó lesz. Lovaglóruhát vigyek?- kérdezte izgatottan Lisa. - Igen! Jó terephelyek vannak itt! – mosolygott Shannon, bár tudta, hogy Lisa nem láthatja. - Rendben, máris indulok. Szia! – lehetett hallani, hogy valamit turkál a szekrényben. - Szia! – tette le a telefont Shannon. | |
| lovastábor (42834) 11.11.02 12:39:05 | ||
|
Ez az én könyvem:
Itt tudjátok elolvasni: http://lovasoknak.bloglap.hu/oldalak/galopplo-sorozat-8652/ | |
(aktuális oldal: [ 10 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8] [9] [10] [11] [12] [13] [14] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
