 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| Pathy (48141) 12.02.11 17:56:24 | ||
|
Tudom, nem egyformák... Remélem nem nagy gond :) | |
| Pathy (48141) 12.02.11 22:37:18 | ||
|
Ez a téma teljesen kihalt... Rajtam kivül ír ide valaki? | |
| Csipike (19211) 12.02.12 09:52:28 | ||
|
A tanya kincse
Bevezetés Sophia szüleinek tanyája lassan csődbe megy. A nyár közepe felé azonban minden felgyorsul, és a lány hamarosan családja új tanyáján találja magát, amit az utolsó pillanatban sikerült megvenniük. Nem kell sok idő hozzá, hogy Sophia felfedezze a tanyát, és valami igen rejtélyesre bukkanjon. Újdonsült barátaival nyomozni kezd egy kincs után...Sajnos nem ők az egyetlenek, akik tudomást szereztek minderről. kezdjem? :) | |
| kik (5906) 12.02.12 09:57:38 | ||
|
igenigen! | |
| Pathy (48141) 12.02.12 10:57:15 | ||
|
Szerintem is ;) | |
| Unikornis1999 (29546) 12.02.12 12:28:08 | ||
|
Álom, édes álom,
plusz egy kis zűrzavar 15.Fejezet A megapolisz -El sem hiszem, hogy ekkora szerencsénk volt. Viki a nyergét kopogtatta. -Lehet, hogy ez az öreg hölgy másnak nézett minket.Mondjuk az unokáinak.Gazdag egy nagyi. Niki unokatesójára pillantott. -Akkor jobb ha megyünk, mielőtt meggondolná magát. Vágtattak ki a városból, és megpillantottak egy homokos tengerpartot.A lovak furcsállva kocogtak a partján.Megszokták az otthoni folyót, ami RiverRiwer-ből eredt, és Appaloosa Planis-ben csendesedett el.Le akartak hajolni, hogy igyanak, de a lányok minduntalan visszarántották a fejüket, azzal, hogy a víz sós.Így hát ló itatót, és etetőt kerestek, amik az összes városon át kísérték őket, de nem láttak mást a távolban, csak felhőkarcolókat, és házakat. -Szerintem ez lesz az. Kocogtatta meg Viki a térképet. -Sunset Valley. Margaret elővette a vadász távcsövét, ami még az apukájáé volt. -Valóban. Adta tovább a készüléket.Miután Niki is bólintott, Viki a saját szemével is meggyőződött. -Itt vagyunk! Ügetésben indultak neki, de egy rendőr megállította őket. -Kisasszonyok!Itt nincsen lovaglás! A lányok lesütött fejjel leszálltak lovaikról. -Csak vezessétek őket a járdán, a lovarda arra van, és legközelebb nem elszakadni a túrázó csapattól.Monika-t le kéne már váltani. Az utolsó mondatot a férfi már csak magának morogta, és a többiek Niki vezetésével a mutatott irányba indultak, de arról nem szóltak, hogy nem is ide valósiak.A hatalmas város körül ölelte őket.A lovak idegesen cikáztak, a mellettük száguldozó dögös sportkocsik zajától.Az emeletes villák ablakaiból csenevész gyerekek öltöttek nekik nyelvet. -Városiak. Ingatta a fejét Niki.Egy kereszteződéshez érve, nem is tudták merre menjenek, így útba igazítást kértek, egy kalapos szőke hajú, nap barnította hölgytől. -Ennek az utcának a legvégén van a lovarda.Jómagam is elkísérhetlek titeket oda.Gondolom a SunSet Valley kupára érkeztetek ekkora hátizsákokkal. A lányok bólintottak, de mosolyogniuk kellett a nő erős akcentusán. -A lányom is indul. Mondta vidáman, és a zöld gyalogos lámpa világításakor a tömeg megindult, sodorva magával a lányokat.A túloldalra érve a nő kezet nyújtott nekik. -Eliza vagyok. A lányok sorba bemutatkoztak. -Helyes lovak. Simított végig Villám ívelt nyakán. -Lipicai, mind a három ugye? Méregette őket szakértő szemmel. -Úgy 10 mérföldet jöttetek idáig, ébren töltött éjszakákkal ugye? A lányok szóhoz sem tudtak jutni, csak szótlanul követték Elizát.“Honnan tud ez ennyit rólunk..,, Tűnődött Niki, de nem sokáig merült, a gondolataiba, mert megérkeztek, egy hatalmas kőfal kapujához, mely mögött, egy giga-mega hatalmas lovas komplexus terült el. | |
| Bogi2001 (22306) 12.02.12 13:01:29 | ||
|
Amíg megírom a 2. fejezetet, itt egy kis versike:
Egy spártai ló élete Istállóban születtem, Harci lovak körülöttem. Lábam elcsuklik, mikor felállok, Félelmemben felkiáltok. Görbe lábbal születtem, Anyám nincs már mellettem. Taigetoszon állok, Fölöttem köröznek a sirályok. Hát ez vagyok én, kit csak úgy kidobtak, Én, ki nem való harci lónak. Itt a vég, nincs mit tenni, De isten közbe szól: “A csikót letenni! Mit vétett ő nektek, Ti szerencsétlenek? Ha nincs elég szívetek, Csak annyit tehettek: Hagyjátok itt, hogy ki megtalálja, Gondozza, szívvel ápolja!“ Itt hagytak a Taigetoszon, Könnyeim tengerként a talajon. De végül rámtalál egy ember, Szívébe zár, nem ver. Gondoz, ápol, ez álom tán? Nem, de nem ám! S mikor öregen letelnek éveim, Nézem a mennyből, hogy hullanak könnyei, Mint esőcseppek a tengert, Úgy öntözi a virágokat sírhalmom felett. | |
| Bogi2001 (22306) 12.02.12 13:39:56 | ||
|
2. fejezet Az oktató Szellőt jelölte ki Anna számára. A gyönyörű, fekete anglo-arab ma elég paprikás hangulatban volt. Amikor mindenki elfordult, odasúgtam Annának: - A karkötőd nálad van? - Itt van - felelte suttogva, és felvette a karkötőjét. Megnyugodtam. Ha a karkötő nála van, nem lesz semmi baj. De tévedtem: ahogy Anna felült Szellőre, a kanca bakolni, rúgni kezdett. A nyugodt Felhő hátán óvatosan közelítettem a rakoncátlan lóhoz, hogy átvegye a pozitív energiát, ami Felhő nyugodtságából ered. Sajnos nem hatott. Láttam Szellőn, hogy készül lefeküdni, annak reményében, hogy összelapíthatja lovasát. - Vigyázz, Anna! -sikítottam, de már késő volt. Anna ott feküdt a földön, eszméletlenül, Szellő pedig már az erdőben vágtatott. Döntöttem: - Felhő, drága lovacskám, most kérek tőled egy nagy szívességet. Próbáld meg meggyőzni Szellőt, hogy jöjjön vissza - súgtam a lovam fülébe. Felhő értette minden egyes szavamat, s a szökevény után vágtatott. Leültem a földre Anna mellé, és imádkoztam, hogy ne legyen semmi baja. Ekkor mindkét karkötőn fényleni kezdett a két ló, és Anna kinyitotta a szemét. - Mi történt? - kérdezte. - Szellő ledobott téged. Jól vagy? - Persze, de hol van most Szellő? - kérdésére elmosolyodtam. Meg is halhatott volna, erre ő meg a feltételezett merénylő után érdeklődik. - Bevágtatott az erdőbe, és Felhő utánament - ez felesleges kijelentés volt, mert már jöttek is mindketten, Szellőn csillogott a verejték a nap fényében. - Leveszem róla a nyerget, hátha megnyugszik. Áú! - húztam el vérző ujjamat a nyereg alól, majd óvatosan felemeltem a nyerget. - Egy tű! Nem csoda, hogy Szellő ennyire rosszul tűrt meg téged a hátán! Gyere, lemossuk róla a vért, és kitisztítjuk a sebét. Jut eszembe, hol van az oktató? A tanár most lépdelt elő a nyerges felől fütyörészve. Amikor megpillantotta Annát, meghökkent. Áhá, szóval ő volt! Egyelőre semmi feltűnés, nem akarom, ha megtudná, hogy tudom. - Valaki Szellő nyerge alá tett egy tűt, ezért Anna majdnem meghalt. Szerintem vigyázni kéne, nehogy ez az őrült még valakinek ártson - soroltam el a vádakat. - Öm... megyek, és szólok a tulajdonosnak, ő biztos megteszi a lépéseket a vandál ellen. Tehát ő volt. Rebegett a szeme, tudtam, hogy hazudik. Kicseréltem Szellő kantárját egy kötőfékre, és tartottam a mostmár lenyugodott lovat, amíg Anna lemosta. Közben elmondtam barátnőmnek a gyanúmat, aki egyetértett velem. Hirtelen megszólalt: - Te, nem lehet, hogy tud a titkunkról? - suttogta. - De, lehetséges. Vigyáznunk kell vele. Amíg kitisztítottuk Szellő sebét, elgondolkoztam, mi is lehet az indíték. Megbeszéltük a szüleinkkel, hogy éjszakára kint alszunk a lovardában, hiszen péntek van, nincs másnap iskola. Kiterítettük a hálózsákjainkat egy boxban, az az melletti boxot pedig kibéreltem Felhőnek a zsebpénzemből éjszakára. Kimentünk az istálló elé gyönyörködni a csillagokban, amikor észrevettem egy különös kört a hold körül. A körben lassan kirajzolódott a két lófej, pont olyanok, mint amilyenek a mi karkötőinken vannak. Anna is odanézett, de ekkor a hold pontosan a lovarda udvarára világított. A fényben észrevettem egy kis papírfecnit. Felemeltem, és elolvastam. A fecni lassú lengéssel ért földet. Anna hangosan felolvasta: - Szeptember 8. Nem sikerült kinyírnom egyik lányt se, mert azokban a karkötőkben van valami, ami megvédi őket. De ma éjszaka megkeserítem az életüket, és megbánják, hogy megszülettek! - ez valószínüleg Edward, az oktató naplójából esett ki. Hirtelen lépéseket hallottunk a főépület felől. Odasimultam az istálló sötét oldalához, példámat Anna is követte. Mindkettőnk szemében kalandvágy csillogott. Egy merénylő van a lovardában! | |
| musztángimádó88 (51116) 12.02.12 17:39:34 | ||
|
sziasztok újjab buta kanca sorozata :)
 | |
| Code_Chris (41927) 12.02.12 18:13:01 | ||
|
Kezdenék egy történetet:
Tartalom: Hogy mi történik, ha két teljesen különböző ember találkozik? Hát, állítólag az ellentétek vonzzák egymást. De igaz ez Emmára és Timre is? Hát, annyi biztos, a valóság elől menekülve Emma szert tesz egy csodálatos felfedezésre is... De mi lesz azután? Folytassam? | |
| BlackBerry (14976) 12.02.12 20:39:31 | ||
|
Musztáng imádom a buta kanca sorozatot! :) | |
| len (20724) 12.02.12 21:38:27 | ||
|
Musztáng nagyon jó a buta sorozat!
Bogi:Vers és könyv:Nagyon jó! Unikornis:Nagyon jó a tied is! | |
| Zsebi (4537) 12.02.13 14:28:20 | ||
|
Sziasztok! Meg van melyik történetet készítem el! =)
Címe még nincs =/ -Polly segít egy istállóban ami Izlandban van. De az istálló a csőd közelében van ezért lovas tábort rendeznek. Csakhogy a tábor nem úgy sikerül ahogy elképzelik... Valószínű, hogy elkezdem de azért kérek komikat! =D | |
| Bogi2001 (22306) 12.02.13 15:08:36 | ||
|
Köszönöm a komikat!
Musztáng: jó lett, imádom! Zsebi: kezdd el, és mi lenne, ha Polly Izlandja lenne a címe?(hüle név, dehát ez vanXD) | |
| melinda31 (13939) 12.02.13 15:57:27 | ||
|
Mindenkié nagyon jó! Nah berakom a 4. részt... Remélem tetszeni fog;)Komizzátok!
4.Rész Reggel Amanda felkelt, és rögtön az istállóba sietett. Sara megint hiányzott. Amanda lekefélte a lovakat és felrakta Szélvészre a nyerget. -Akkor nem fogok tudni elköszönni Andristól. Sajnos… - gondolta. Aztán Andris anyukája lépett be az istállóba: -Elment szétnézni a tanyánk körül. -Köszönöm szépen az információt- mondta Amanda, majd kivezette Szélvészt, és Csokit. Meglepődve vette észre, hogy Andris épp felé ügetett Sara hátán. -Szia! –mondta nevetve. –Csak körülnéztem a tanyán, hogy nincs-e valami itt. -És nem találtál semmit ugye? -De igen, egy kisebb musztáng csoport legelészett a lucernánkon. -És? – kérdezte meglepődve Amanda. -Elzavartam őket, itt biztos nem fognak enni!Kis hülyék, ezek a vad musztángok. – közölte a fiú, és lenyergelte Sarat majd levette róla a kantárt. -Musztáng gyűlölő!! – kiáltotta Amanda. -Igen az vagyok! – mondta szinte kiabálva a magas fiú- Te pedig csak egy pisis kis lány vagy aki a pici pónija után jött a hegyekbe! -Igen utána jöttem, de ő nem egy póni. És ha ezt gondolod én inkább megyek is innen. – mondta és felugrott Szélvészre, majd elindította. – Én komolyan azt hittem, hogy szebben fogunk elválni. Na szia. -Ne, várj!!- kiáltotta Andris, de Amanda már nem hallhatta, mert már Szélvészen vágtatott át a mezőn. Aztán a fiú már csak annyit láthatott, hogy a lovas és lovai eltűntek a nagylombú tölgyfák mögött. -Ne… - mondta szomorúan Andris majd még egy tíz percig nézte azt a helyet ahol utoljára látta őket. -Most már nem jönnek vissza – gondolta- És nem találkozok vele többet. Amanda eközben Szélvész-völgy felé igyekezett. Nem tudta elhinni, hogy az akibe szerelmes volt ilyeneket mondott róla. Már túllépett rajta, vagyis próbált, de nem bírta kiverni a fejéből a jóképű lovas fiút. Nem bírta elfelejteni azt a segítőkész Andrist akit megismert. Könnyekkel teli szemmel ügetett tovább Szélvész-völgy felé. Lehet, hogy ott mindent elfelejt. Megismerkedik a titokzatos musztánggal, és aztán hazamegy. Otthon vajon mit fognak szólni hozzá, hogy itt meg ott járt? Vagy inkább ne is mondja el az egész történetet? Szélvész-völgyet nem foglya megemlíteni az biztos. Az csakis az ő, Szélvész, és Csoki, meg persze a musztángok helye. Oda nem fog elvinni senkit, csak a lovakat. -Talán Andrist? – gondolta- Nem. Ő nem szereti a musztángokat, vagyis gyűlöli őket, és őt biztos nem viszi arra a csodálatos musztángokkal teli helyre. -Amúgy is most vesztünk össze, és soha többé nem akarok vele találkozni. Aztán már lépésre vette a lovakat az ügetésből, mert már vagy fél órája csak ügettek folyamatosan. Észrevette, hogy sötétedik ,és mindjárt lemegy a nap. Még mindig nincsenek Szélvész- völgyben. -Gyerünk Szélvész. Én bízok benne, hogy tudod merről jöttünk. Csak te tudhatod, én nem. - mondta ösztönözve a lovát. A Szélvész-völgy előtti magaslatra mentek fel, majd megpillantották a musztángokat. A vezérmén nem volt ott. Vajon hol lehet most? Nem lehetett tudni, az a ló a semmiből jelent meg, és lehet, hogy most is megteszi. Amanda a keskeny ösvényen levezette a lovakat, majd a bokorhoz mentek. Leszerszámozta, majd elküldte őket. Befeküdt a bokrába és próbált elaludni. Még mindig Andris járt az eszében. Hogy mondhatott olyat neki? Vagy talán soha nem szerette? Lehetséges… Aztán Amanda kijött a bokorból, és a lovakhoz sétált. Nyugodtan tűrte Szélvész és Csoki is a simogatást. Aztán elindult arra amerre először jött. Csoki halkan követte gondoskodó gazdáját. Meglátta őt. A fekete musztáng a domb tetejéről nézett le ménesére. -Gyönyörű – suttogta a lány. Folyt.köv. | |
(aktuális oldal: [ 75 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [72] [73] [74] [75] [76] [77] [78] [79] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
