 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| Pusher (48392) 12.03.13 19:36:09 | ||
|
Mert nincs olyan hogy nehéz!
1.fejezet Unottan sétálgattam amikor egy hangos nyerítést hallottam.Az én kedves Albiném nyerített utánna.Rögtön megjött a kedvem és kihoztam szeretett lovam a boxból.Lecsutakoltam és befontam a sörényét.Elszaladtam a szobámba az új nyeregért és kantárért.Albine óriási szemeivel érdeklődve figyelte azt amit épp csináltam.Elbambultam ahogy kecses testtartását és az arab telivérek jellegzetes csukafejét néztem rajta.Miután felnyergeltem kihúzta a répát a zsebemből.Én könnyedén kinevettem majd elindultam vele a díjugrató pálya felé.Albine imád ugrani így alig várom már hogy megnyerjük a Német Díjugrató Kupát.Oda csak a legjobbak jutottak el agy kemény munka volt bekerülni.Több hétig edzetünk de örömmel mert mindig elsők lettünk.Fütsültem egy lovásznak és megkértem hogy tegye fel 120cm-re az akadályokat.Mosolyodva bólintott és 10 perc múlva elkezdhettük az edzést.Először az akadályok körül ügettünk meg léptünk párat aztán rávezettem az akadályra kis kancám.Nem rángatott.Teljes volt az összhang.Vágtába ugrattam és átrepültünk a 16 akadályon.A kis tömeg ami közben összegyűlét vigyorogva nézte ugratásunk.A pálya szélén leszálltam Albinéről és egy gyors csókot adtam barátomnak Ricsinek majd gyorsan megszabadítottam lovam a tehertől. | |
| nencu (33955) 12.03.13 19:56:33 | ||
|
HollandSporti:Folytasd | |
| Epli (50614) 12.03.13 20:12:12 | ||
|
Tavasz volt. Egy szép tavaszi nap. Kb. délután 1 óra lehetett. Az egyik barátnőmmel Leilával a bálák tetején üldögéltünk. A távolban egy szabadon kószáló csikót vettem észre.
- Leila, nézd!- súgtam a fülébe, bár a csikó messze volt. - Jaj Maja, biztos megint képzelődsz. Nincs ott semmi. - Fordult felém. - De, nem igaz, hogy nem hiszel nekem!Figyelj és látni fogod! – majd a távoli mezőre mutattam. - Jaj Maja, még elkapom tőled!- ordítozott velem és elment. Utána indultam. - Hova mész?- kérdeztem érdeklődve. - Haza!- ordítozott velem. - De miért?- kérdezősködtem tovább. - Mert már otthon kéne lennem. - Azzal kilépett a kapun és elvágtatott a lovával. Egy ideig néztem Pille póni kecses mozgását, aztán egy kanyarban eltűntek a szemem elől. A házunk felé elég sok musztáng élt. 100 hektár, ami mindig új meglepetésekkel áll elő. Néha egy új csikóval. De ez a csikó egyedül volt. Teljesen egyedül. Így egyedül kellet a csikó után erednem. De előbb elmentem ebédelni. Gyorsan kanalaztam a finom húslevest a számba. - Hova ez a nagy sietség?- kérdezte anya. - Egy csikó kószált egyedül errefelé és meg szeretném nézni. – mondtam neki már a rántott hús evése közben. - Rendben. Akkor csomagolok neked egy zsömit hátha sokáig maradsz. - Köszi. - és elindultam a mosogató felé a tányérral. - Répát csomagoljak?- kérdezte meg szokása szerint mindig, mikor elindultam otthonról. - Igen. – vágtam mosolygós arcot. Felmentem az emeletre. Felvettem a bézs színű gatyámat, belenyomtam a telefonom a zsebébe és fölvettem a csizmámat. Mire leértem, anya már kész volt a zsömle és a répa csomagolásával, amit egy szatyorba rakott. Felkaptam a zacsit és az istálló felé indultam. Marsal már türelmetlenül toporzékolt a box ajtajában. - Nyugi, kis lány. – suttogtam alig halhatóan a fülébe. Beszaladtam a nyergesbe és kihoztam a felszereléseket. Először az új nyerget pakoltam fel a hátára, majd az új kantárt a fejére. Felcsatoltam a régi ütött-kopott nyeregtáskát, beleraktam a zsömit és a répát. Kivezettem Marsalt az istállóból, majd a kapun. Felpattantam a hátára és sétában elindultunk. Sziriusz a kutyám, hangos vonyítással köszönt el tőlünk. Negyed óra múlva, ügetésre fogtam Marsalt. Gyönyörű látvány volt látni, a szélben lobogó aranysárga sörényét. Tökéletesen illett a világossárga színű testéhez. Egy farönk állta az utunkat. Biztos a valamelyik napban zajló szélviharban dőlt ki. Vágtára fogtam az alattam ügető kancát. Kecsesen és ívesen ugrotta meg az akadályt. Szinte még élvezte is. Kb. öt perc múlva arra a mezőr értünk ahol a csikó volt. Szememmel körül pásztáztam a környéket. Megpillantottam a csikót. Leszereltem Marsalt és elengedtem. Nem ment el, soha nem is ment. Óvatosan lépkedtem a csikó felé. Mi lesz ha hirtelen megriad?Sosem érnénk utól. Az ilyen erős musztáng csikók nagyon gyorsak. Elhatároztam magam és a földön fekvő csikóhoz léptem. Valami baja esett, vagy megsebesül?Nem tudtam rá a választ. Visszaszaladtam és kivettem a répát a nyeregtáskából. Odadugtam az orra alá, hátha megérzi a szagot. Így is lett. Hirtelen felugrott, és a répát kezdte el majszolni. Szinte nem is vett észre. Mozdulatlanul álltam az éjfekete csődörcsikó mellett. Mikor meg akartam simogatni a kis csöppséget, patadobogásra lettem figyelmes. A csikó elvágtázott. Miért a másik irányba megy?Talán fél?De mitől?Elvesztette az anyját?De az utolsó kérdést elvetettem magamban. Azt tudnám. Felszereltem Marsalt és hazaindultam. Puskalövést hallottam ami szinte fülemet súrolta. Hogyan jutottak be ide vadászok?Ez magánterület. A lövés irányába indultam. Bár ez egy kicsit fura ötlet volt,de megtettem. Hirtelen még egy és még egy és egy hangos nyerítés. Első írásom.Véleményeket.Még nem tudom mi lesz a címe. | |
| hazza (34194) 12.03.13 20:45:31 | ||
|
Sziasztok!:)
Akkor most berakom az első rész emlékeztetőjét: Bella egy fotelban ücsörgött és várta lányát, hogy végre végezzen az ebéddel. - Anya készen vagyok! - szólt egy hang a földszintről. - Megyek hozzád! Vajon mi lehet neki ilyen sürgős? Gondolta Adél és felfutott az emeletre. - Mondani szeretnék valamit. - kezdte Bella - Azt gondoltam, hogy csinálhatnánk egy lovastábort a nyáron. Egy hét múlva itt a szünidő és arra gondoltam hogy... - Mi? És két lóval szeretnél lovastábort csinálni? Kisasszonyt nem engedem, hogy holmi kezdők lovagolják! És Éden meg már öreg! Na és Réka lova, Sipa neki is megterhelő lenne. - szakította félbe Adél anyja mondandóját és fölháborodottan lekuporodott a fotelba. - Nyugalom! - csitította Bella. - Vettem öt izlandi pónit! Adél majdnem hátra esett meglepődésében és kirohant az udvarra ahol már állt 3 lószállító.Na de várjunk csak! Egy lószállítóban két ló szokott lenni. Egy, kettő, három, négy, öt, hat? Ez nem lehet!Gondolta magában Adél és beszélgetést hallott a lószállítók előtt: - Héj Laci hozd ki a Lipicait! Én hozom az Izlandikat! - szólt egy hang. Ekkor Bella rohant ki a házból és váltott egy pár szót a szállítókkal majd rákiabált Adélra: - Segíts, ne csak állj ott mint egy szobor! - hangzott Bella izgatott hangja. Adél megmerevedett aztán elindult anyja felé és halkan súgott valamit a fülébe: - Anya te vettél egy lipicait is? Mégis miből? - kérdezte morcosan Adél. - Igen vettem, de őt még ma! Spóroltam egy kis pénzt! - kiáltott vissza. Adél megfogta a lipicai vezetőszárát és levezette a lószállító rámpájáról. Egy kis idő elteltével kikötötték az összes lovat. - Kicsim, amíg én elintézek pár telefont addig nem tudnád kiosztani a lovakat a táborlakók között? Ott van a lista, hogy mi milyen jó lovas! - szól Bella és felrohant a lépcsőm. Hiszen még ezer dolgom van gondolta Adél és neki látott a munkának. Először nevet adott az Izlandi póniknak: Füge, Fürge, Fürtös, Füttyös, Pontos. A lipicait Táltosnak nevezte el. Ezután kiosztotta a lovakat de mindig rosszul csinálta. A végén belefáradt és besietett a nyergesbe, hogy kihozza Kisasszony nyergét és kantárját. Behozta a legelőről és lecsutakolta és később felszerelte. Azt gondolta kilovagol, hiszen nincs más dolga. Felszállt Kisasszony hátára és nekivágott a terepnek. Amikor hazaért látta, hogy egy csomó kocsi áll a ház előtt és gyerekek szállnak ki belőlük, nagy bőröndökkel és fürdőruhákkal. De nem holnap jönnek a táborozók? - kérdezte magától Adél és beügetett a tanyára. 2. fejezet Adél leszállt lováról és odasietett anyjához aki éppen a vendégeket fogadta. - Szia, kicsim! - köszönt rá anyukája. Adél kikötötte Kisasszonyt és a vendégekhez sietett. - Anya, ez meg mi? - kérdezte Adél. - Jöttek a vendégek. Elírtam az időpontot. De ügye nem baj? - mosolygott Bella. - Nem. - válaszolta Adél egy erőltetett mosollyal. - Gyertek, kiosztjuk a lovakat! - kiáltott Bella és a nagy csordát elvezette az izlandi pónik karámjához. - Az izlandi pónik közül Füge Charrlotta, Fürge Mary, Fürtös Charlie, Füttyös Fanni, Pontos Landy és a lipicai lónak egy fiú lovasa van, Tom. Bella Édent is belevonta a közösbe így őt egy kislány lovagolja, Hanna. - mondta elhadarva Bella. (Ez a fejezet rövid!) Jó éjszakát mindenkinek!  | |
| Zsebi (4537) 12.03.14 12:26:37 | ||
|
Hát öhm tudom hogy a fantasyra szavaztak a legtöbben de van egy ötletem egy lovastáborosra! FONTOS: addig írom ezt míg nem lesz ötletem egy újra! (fantasy)
Vándor Lovas Farm I.Fejezet Liza nagy léptekkel futott ki az istállóba. Anyja hívta, Ana. Bizonyára fontos lehetett hiszen Ana hangja izgatott volt. - Mi az? –kérdezte Liza mikor beért az istállójukba. - Takarítsd ki ezt a bokszot! –mondta Ana miközben a legszélső bokszra mutatott. Az istálló üres volt, mind a három lovuk kint volt a legelőn, hiszen akkor nagyon friss volt a fű. - Rendben! –felelte Liza kicsit meglepetten. Nem értette, hogy miért ilyen fontos kitakarítani. Miközben ő egy fekete lovaglónadrágot viselt csizmával és egy sárga pólóval, addig anyja farmerben volt és ingben. És még rövid barna haját is kivasalta. E mellett Liza koromfekete haja kócos volt. Majd elkezdte a munkát. Igen, saját istállójuk volt, ami mellett egy kis faházikó volt, ott laktak. Az istálló tetőterében egy két szoba volt. Minden évben ott rendezték meg a Vándor Lovas Farm tábort. Mikor már végzett a boksszal anyja lépett be az istállóba és kitessékelte az udvarra. Látta, ahogy egy ló szállító kocsi hajtott el. Aztán arrébb pillantott és meglátott egy hatalmas fekete lovat. Ott állt kikötve, elég ideges volt. Farkával összevissza csapkodott. - Mikor akartad elmondani? –kérdezte Liza kissé felháborodottan. - Ma derült ki, hogy idehozzák és gondoltam meglepinek is jó lenne! –mondta Ana vidáman. - Ki hozta? - Egy lótenyésztő! Be van lovagolva! Ő egy volt galopp ló. - Mi? - Igen az és nagyon szép! Azért hozták, mert vágóhídra került volna, mert folyamatosan ledobta a lovasait! Ingyen adták! Egy ilyen szép mént ingyen! Azt szeretném, hogy te lovagold! - Most mondtad, hogy ledobott minden embert és föl akarsz rá ültetni? - Igen! Te értesz az ilyen lovakhoz! És mivel a lovas táborba egyre több gyerek jön és a lovainknak egyre többet kell, menni ezért jól kell mennie, hogy lovagolhassák. - Oké, oké lovagolom! És még e kis kezdőket is fölültetnéd rá? Választ nem kapott. Ana bevezette nagy nehezen a lovat a bokszba. Liza csak követte és nézte ahogy a ló mindenfelé megy csak arra nem amerre kéne. | |
| Zsebi (4537) 12.03.14 12:27:07 | ||
|
JA ÉS! Sok építőkritikát hogy mit rontottam el! | |
| hazza (34194) 12.03.14 14:27:23 | ||
|
Zseni:nagyon jó ;)
| |
| Epli (50614) 12.03.14 14:38:51 | ||
|
Zsebi:Profi
adus9:Nagyon jó.folytasd Az enyémre senki nem mond semmit.  Folytassam egyáltalán? | |
| hazza (34194) 12.03.14 14:41:50 | ||
|
almapille: Köszi! Igen folytasd én tegnap elolvastam csak nem volt időm válaszolni  | |
| Epli (50614) 12.03.14 14:43:11 | ||
|
oké akkor megyek és írok tovább. | |
| hazza (34194) 12.03.14 15:00:33 | ||
|
3. fejezet
Adél kivitte a legelőre Kisasszonyt majd abrakot készített neki. Délután három órakor kimentek szám háborúzni a mezőkre. A kék csapat nyert. Ezután Bella elmondott minden programot a hétre: - Ma megvolt egy számháború. Minden nap lovagolunk és néha kimegyünk egy kicsit terepre. A hét vége felé egy éjszaki bátorságpróbán vesztek részt. Ha szeretnétek még a strandra is elmehetünk! - örvendezett Bella. A hosszadalmas számháború után már farkas éhesen ültek asztalhoz a táborozók. Adél úgy gondolta, hogy szerez egy pár barátnőt és utána néz Tom-nak is. - Szia, a nevem Adél. - köszönt rá az egyik legszimpatikusabbnak tűnő lányra. - Szia, Adél. Én Landy vagyok. - köszönt vissza Landy. - Sajnálom, hogy egy olyan lovon kell lovagolnod akin még nyereg sem volt! - szólt dél felháborodva. Szerette ugyan az Izlandi pónikat de sok galibát okoztam ez elmúlt pár napban. - Nem, nekem tetszenek! Én elbírok egy pónival. - mosolygott Landy. - Elnézést nem úgy értettem. De azért egy képzett ló jobb lenne nem? - Hát... Ekkor becsapódott az ajtó és mindenki megriadva nézte Bella izgatott tekintetét. - Na gyerekek, hogy ízlett a vacsora? -kérdezte Bella lihegve. - Jó nagyon - válaszolta mindenki. -,ki a szakács? - Az titok! - mosolygott vissza Bella. A vacsora után megfürödtek a táborlakók és még ránéztek a konyhára van-e valami süti. Adél azt gondolta, hogy beoson Tom szobájába és megkérdezi, hogy nincs-e kedve sétálni egyet a tanyát pirkadatkor. Tom nem volt a szobájában. Adél úgy döntött, hogy felhívja Rékát, hogy van-e kedve ma itt aludni a tanyán. Ekkor Réka futott át az udvaron és gyorsan megkereste Adélt. - Hát te? -kérdezte Adél meglepődve. - Anyukád hívott, hogy aludjak itt - mosolygott Réka. Adél elvezette Rékát a vendégházba majd kiosont a legelőre Kisasszonyhoz. - Szia édesem! - suttogta Adél. Kisasszony halkan felnyerített és közelebb húzódott Adélhez. - Megígérem, hogy holnap több időm lesz rád! - kiáltotta halkan Adél és egy nagy puszit nyomott Kisasszony fejére. Benézett az izlandi pónikhoz és boldogan nézte ahogy a friss füvet ropogtatják. - vége ;) - | |
| Epli (50614) 12.03.14 15:45:13 | ||
|
Iromány címe:Musztáng farm
Folytatás: Sajnos sejtettem, hogy mi lett a lövések vége, de egy biztos, hogy nem jó. Második fejezet Könnyek csordultak ki a szememből. Egy kis remény még volt bennem, hátha csak megijedt a ló. Vágtatni kezdte a nyerítés helye felé. Reményem hamar elszállt, mikor megláttam a földön heverő kanca testét. Sötétedett. Haza kellet indulnom. Még egy utolsó pillantást vetettem a kancára. Valahonnan nagyon ismerős volt. Emlékezni kezdtem. Kb. 3 hónapja a tónál láttam. Vemhes volt. 3 hónap? Akkor még nagyon kicsi hasa volt. A kanca tehát nem ellet meg. Nem elég, hogy a vadászok a gyönyörű pej kanca, de a csikó életét is elvették. Marsal a hátam mögött állt. Arcomat belefúrtam a selymes sörényébe és felpattantam a hátára. Egy ideig sétában haladtam, miután egy kanyarhoz értünk. Visszanéztem a kancára. Már nem csordult ki egy darab könnycsepp a szememen mert már kisírtam magam. Vágtára fogtam az alattam álló, aranysörényű kancát. Hazáig vágtattunk. Így még 20 percbe se telt az út. Bevittem Marsalt a helyére, lecsutakoltam, és a jó munkájáért egy kis zabot adtam neki. Örömmel habzsolta. Mikor elfogyott a nagy szemeivel nézett rám azt mondva: „kérhetek még?”. Ellen tudtam állni a boci szemeknek. Megette volna az összeset. Még egy puszit nyomtam az orrára, és elmentem. Anya aggódva ült a fotelben. - Hol voltál eddig?! – kérdezte idegesen. - A csikó után kutattam .- válaszoltam neki. - És megtaláltad? –kérdezősködött tovább. - Nem .- feleltem neki mikor egy könnycsepp csordult végig az arcomon. - Mi a baj? – kérdezte már kevésbé idegesen. - Semmi. – válaszoltam neki, mert tudtam,hogyha megtudja, hogy vadászok vannak a környéken akkor nem enged sehova. - Akkor miért sírsz? - Por ment a szemembe. – válaszoltam neki idegesen, nehogy lebukjak. - Maja, tudom, hogy mi történt. Szerencsére nem vetted észre, hogy követlek. Láttam a kanca testét a földön. - Akkor, hogyhogy előbb értél haza?- kérdeztem meglepődve. - Tudok egy rövidebb utat . - válaszolta nevetve. - Hol? – kérdezősködtem tovább. - Az titok. De most menj fürödni, ha holnap utána akarunk járni a dolgoknak. Engedelmeskedtem neki. Felmentem az emeletre lefürödtem és lefeküdtem a lovas takaró alá. Egész éjjel a lövések és a nyerítés hangja járt a fejembe. Vajon ki tehetett ilyet? Hogy jutottak be? Egész éjszaka ezek jártak a fejembe. Nem bírtam elaludni. Felkelem és kinéztem az ablakon. Hirtelen egy lámpával járó fickót láttam meg. - Anya!!!!- rohantam le a lépcsőn. | |
| Bogi2001 (22306) 12.03.14 16:06:10 | ||
|
Huh... hirtelen mennyi lovas töri kezdődött el! Holnap hozok egy újabb fejezetet a Két karkötő, két barátnő c. törimből, remélem várjátok! | |
| Unikornis1999 (29546) 12.03.14 16:06:37 | ||
|
Szóval mivel senkit sem érdekel, hivatalosan is abba hagyom, a történet írását. | |
| Epli (50614) 12.03.14 18:04:20 | ||
|
Uni:Ne hagyd abba.
| |
(aktuális oldal: [ 85 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [82] [83] [84] [85] [86] [87] [88] [89] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
