 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| hazza (34194) 12.03.15 18:52:31 | ||
|
Sziasztok!
4. fejezet Másnap reggel Adél bekapott egy melegszendvicset és lerohant a lépcsőn egyenesen Kisasszony és Éden karámjához. - Szia aranyom! - kiáltott Adél és leakasztotta Kisasszony vezetőszárát az akasztóról és hozzásietett. Kisasszony engedelmesen tűrte míg gazdája rácsatolja a vezetőszárat a kötőfékére. Mire Adél végzett Kisasszony kora reggeli csutakolásával addigra a többiek is megreggeliztek és boldogan hozták be a lovaikat. - Szia, Adél! - kiáltott Landy. - Szia! - szólt vissza Adél és összepakolta a keféket. Mikor már mindenki készen volt a lovakat kivitték a pályára és felszálltak a lovaikra. Adél kivitte Édent a pályára és ráakasztotta a futószárat és feldobta Hannát a nyeregbe. - Lazulj el a nyeregben! - szólt halkan Adél. Hanna mosolyogva a lóra bízta magát és teljesen el lazult a nyeregben ahogy Adél javasolta neki. | |
| musztámg10 (19568) 12.03.15 21:17:03 | ||
|
adus9: Szuper^^ | |
| Zsebi (4537) 12.03.16 10:04:37 | ||
|
Köszi mindenkinek! DE én mondom, hogy kritikát kérek és nem kapok XD | |
| Epli (50614) 12.03.16 10:06:36 | ||
|
Zsebci:Én semmit se kaptam XD
Ma lehet,hogy hozok Musztáng farmot.Remélem várjátok. | |
| melinda31 (13939) 12.03.16 11:07:54 | ||
|
Zamír:°.°Woww ez nagyon jó,nagyon gyorsan folytasd,mert ha nem itt fogok meghalni xD
Zsebi,almapille,adus:nektek is nagyon jó,imádom őket olvasni;D | |
| Zamrae (5619) 12.03.16 11:32:33 | ||
|
MeliK(xD):Köszönöm szépen mindkettőtöknek!:D Az első fejezet fele kész,már csak be kéne fejezni...de közben még csinálom a csikó Fallent a pályázatra,ami mint tudjátok,nem egyszerű feladat x“D | |
| ghxy (18044) 12.03.16 11:52:30 | ||
|
Zamy: Hát Fallen! :D Hát Falleeen! x“D Gyó lett, többet nem tok mondani :3 Pedig úgy elbeszélgetnék mögint magammal x“D | |
| Melissa (6505) 12.03.16 15:33:32 | ||
|
Nos, meghoztam a Shamrock Bell első fejezetét :9 Kép még nincs hozzá, de hamarosan lesz!
Manchester A nap olyan fényesen ragyogott, mint még soha. Az énekesmadarak a legszebb dalukat trillázták, az égen libegő bárányfelhők legcsodálatosabb alakjukat vették fel. Valahogy még a székek is a legkényelmesebbnek tűntek. Legalábbis e három lány számára, akik a repülőtér negyedik termináljánál várták repülőgépüket. - Sabrina! Ne rázd már a lábadat! –szólt barátnőjére Adrie Arnau. –Idegesít. - Bocsi, de már alig várom, hogy nyolc óra legyen –állt le a lány, majd a bőröndje cipzárjával kezdett játszani. - Azt hiszed, hogy én nem? Csak két perc van hátra. Arra viszont készülj fel, hogy nagyon hosszú lesz az út. - Tudom, tudom… Két óra repülővel Dublinba, aztán négy vonattal Galwaybe és végül még kettő lószállítós furgonnal a Shamrock Bellig. - Kicsit messze megyünk… KI tudja, mikor találkozunk újra a szüleinkkel. Mindhárman felsóhajtottak. - De, ha valami gond lesz, kihez fordulunk? –kérdezte Natalia, Sabrina unokahúga. –Nem ismerünk senkit, nemhogy Connemaraban, egész Írországban! - Apa azt mondta, hogy ha bajunk van, akkor Danielhez, az igazgatóhoz menjünk. Nem, mintha ismernénk őt. A hangszóróból kiáradó hang a géphez hívta az utasokat. A három lány izgatottan felállt és a bőröndöket cipelve elindult. Valahol az Ír-tenger fölött - Aggódom Jimbow miatt –szólt halkan Natie, aki a háromszékes sorban pont középen ült. - Miért? –fordult felé unokanővére az ablakból. - Ugyan már, Sabrina! Tudod, milyen az a póni! - Kicsit forró vérmérsékletű. De az nyugtasson, hogy Barley és Nárcisz ott vannak vele és lehiggasztják. Valóban, Jimbow egy elég heves ló volt. Sárgatarka, herélt Shetlandi keverék, ezért nagyobb, mint a többi ilyen fajtájú. Barley viszont ennek a tökéletes ellentéte volt. Egy robusztus, sötétpej Irish Draught csődör az igavonó ágból. Orrán széles hóka fut végig, egészen a felső ajkáig. Nárcisz pedig… hát, ő kiszámíthatatlan. Néha teljesen nyugodt, akár Barley, néha ijedős, néha kíváncsi, néha vad. Soha nem lehet tudni. A frízekkel soha nem könnyű, szokta mondani Adrie. Főképp nem a Nárcisz-féle kancákkal. - Nagyon remélem. Csak bírja ki ezt a nyolc órát –felelt Natie elmerengve. - Ki fogja, ne aggódj. Amilyen kicsi, olyan erős. Kutya baja se lesz! Mondjuk az iskolánál tuti, hogy örömmel fog kiszállni a lószállítóból. - Na, ebben én se kételkedek. Sabrina hátradőlt az ülésen és lehunyt szemmel elmerengett. Hosszú viták és megbeszélések sora után sikerült meggyőzni a szüleiket, hogy beiratkozhassanak Shamrock Bellbe. Európa egyik legnevesebb lovasiskolája. Csak a legjobbak kerülhetnek be. Sokat kellett gyakorolniuk, alig egy év alatt sajátították el Barleyval azt, ami egy díjugratónak évekig tart. Adrienak is nehéz dolga volt Nárcisszal és Natienak is Jimbowval. Talán ez jelentette a legnagyobb gátat az egészben. Pont ezért ellenkeztek annyira a szüleik. Egyáltalán nem akartak beleegyezni, még amikor a Shamrock Bellből jött „felvételiztető” is azt mondta, hogy fel vannak véve. De aztán megtört a jég. Furcsa mód nagyon hirtelen vágták rá az igent. De akkor annyira örültek a válasznak, hogy egyikükben se merült fel semmiféle kétely. Egyszerűen csak élvezték, hogy a kívánságuk teljesült. De most, hogy így szinte ki lettek dobva a nagyvilágba, mindannyian elgondolkoztak. Két tizenöt és egy tizenhárom éves. Egyedül egy idegen országban, a semmi közepén. Lehet, hogy mégsem volt olyan jó ötlet? Komikat, kritikákat, pls :) | |
| Melissa (6505) 12.03.16 15:34:15 | ||
|
Jah, és nemsokára jönnek képek is a lovakról  | |
| hazza (34194) 12.03.16 15:41:17 | ||
|
5.fejezet
Hanna végzett a félórájával és bevezette Éden-t a bokszába. Adél leült a padra és nézte a többieket akik ott küszködtek a rakoncátlan Izlandi pónikkal. Tom ekkor hozta ki a gyönyörű robusztus Lipicai-t. Táltos forgolódott egy ideig aztán megállt és hagyta, hogy lovasa a nyergébe szálljon. - Adj neki egy kis szárat! - kiáltott oda Bella Tomnak. De mire ezt kimondta, Táltos azonnal kihasználta a helyzetet és vágtába kiugrott a karámból. Adél utána szaladt és elkapta a kantárszárát. - Nyugi! - nyugtatta Adél és visszavezette a pályára. Adél átnyújtotta Tomnak a kantárszárat de Tom a fejét rázta. - Nem, többet nem ülök erre a lóra! - mondta szipogva Tom és leporolta a nadrágját. Adél szó nélkül beledugta a lábát a kengyelbe és felpattant a nyeregbe. - Majd én megnevelem. - suttogta magában. Bella mosolygott aztán megint kezdett elkomorulni. | |
| Zamrae (5619) 12.03.16 20:23:18 | ||
|
Nightmares 1.fejezet -Titusz,állj már meg! – nevettem rá a kutyára,mikor kis híján fellökött az ajtóban. Kiengedtem,majd magam is utána siettem,mielőtt teljesen eltűnt volna a bokrok között. – Ahhoz képest,hogy milyen dagadt vagy,úgy rohangálsz,mint Escape – mosolyogtam. Mintha csak hívószavamra várt volna,a fekete csődör mellém ügetett,és megböködte a vállamat. A harmadéves csikó javában vadló volt,ám két nap alatt sikerült elérnem,hogy bizalommal kövessen bárhova. Ő volt az egyedüli,aki velem élt,a vadlovak többi példánya csupán néha meglátogatott,és néha benézett hozzám. Megveregettem a nyakát,majd gyorsan megragadtam a golden retriever szőrét,mielőtt elrohant volna. - Hova ilyen sietős? – húztam fel a szemöldököm,de aztán engedtem,és útjára bocsátottam. Gyorsan felkapaszkodtam Escape hátára,majd utána eredtünk. Könnyed,ám gyors ügetésben cikáztunk a fák között,míg azt vettem észre,hogy ritkulnak a fák,és egyre vékonyabb lesz az avar. Escape visszaváltott ügetésbe,és kis híján átesett a bokrok között lapuló Tituszon. Lepattantam róla,majd megragadva a sörényét gyorsan visszahúztam a sűrűbe,mivel nem tudtam,mit láthatott a kutya. Titusz mellé térdeltem,és a bokrok fölött átkukucskálva néztem körbe;az erdő ezen felén még nem jártam,így ámulattal figyeltem a sziklaszirtet ellepő,dús füvet,amikor a szirt egyik kiszögelésén álló fára futott a pillantásom. A hatalmas,a normális fáknál közel háromszor vastagabb törzsű,és sűrűbb lombkoronájú fűz úgy állt ott,mint valami őr,mely sasszemekkel figyeli a környezetét. Tekintetem lejjebb siklott,és döbbenten,kitágult pupillákkal gyönyörködtem az elém táruló látványban;a pej kanca szilárd tekintettel nézett le a mélybe a fa alatt állva,közben egyik fülét előre,a másikat hátrafelé fordította. Titusz előre ugrott,majd odafutott a lóhoz;körbeugrálta,majd lihegve,boldog csaholással ült le előtte,és a vadló reakciója letaglózott;még csak rá se nézett a kutyára,tovább figyelgetett lefelé,míg más vadlovak páni félelemmel,vakon menekült volna el a hirtelen „támadásra”. Sietősen elkaptam róla a tekintetem,mivel lovas életem során megtapasztaltam,hogy az állatok valahogyan megérzik,ha valaki figyelik őket. Egyetlen mozdulattal elküldtem Escape-et,majd minden hang nélkül felálltam,és kisétáltam a bokrok közül. A szemem sarkából láttam,hogy a kanca felkapja a fejét és engem fürkész,ám nem néztem rá;könnyed,fürge léptekkel egy nagyobb,teknő alakú kőhöz siettem. Lassan,hirtelen mozdulatok nélkül leültem,majd magam is lenéztem a szirtről,ahonnan fantasztikus kilátás tárult a szemeim elé. A láthatáron belül hegyek fehér csúcsai meredeztek az ég felé,lent,közvetlen a szirt alatt pedig ott volt a mi kis falunk. Az aprócska,nádtetős házak között most emberek futkostak,és kiáltások harsantak a pajták árnyékában. Az utcákon elvétve hevertek ládák,hordók és rekeszek,melyekből az összes tartalmuk kiömlött. Óvatosan a ló felé sandítottam,és az még mindig engem fürkészett;Titusz is ott volt mellette,így csöndben ültünk gondolataink közé merülve,szótlan elégedettséggel. Én sírtam, te nevettél, Én álltam, te elestél, Én futottam, te megálltál, Kérdezem én: ki voltál hát? Szárnyaltam akkor, ha sütött a nap, A te szíved repült, ha villám lecsap, Élveztem a fényt, ha rásütött szememre, Te pedig csak ültél sötétben, rettegve. Ellentétek vagyunk, azok leszünk mindig, Bármit csinálok is, ellenkezel végig. Mert tudom, ki vagyok, mindig tudni fogom, Te meg egyszer megtalálod az utolsó soron. Építőkritikákat kérek ^^ | |
| Zamrae (5619) 12.03.16 20:24:51 | ||
|
Egyébként a vers minden fejezet végén ott lesz :) | |
| Pusher (48392) 12.03.16 20:29:15 | ||
|
Zamatos: Minden ilyen szmájli: *.*,*-*,:3 | |
| Zamrae (5619) 12.03.16 20:34:09 | ||
|
Köszi!:DD
A FAN 2.fejezete talán vasárnap ^^ | |
| melinda31 (13939) 12.03.16 20:58:16 | ||
|
Zamír:Még mindig very good:)És az ötlet egyébként honnan jött? | |
(aktuális oldal: [ 87 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [84] [85] [86] [87] [88] [89] [90] [91] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
