 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| Unikornis1999 (29546) 12.03.28 17:17:52 | ||
|
Akkor még egy szavazat kéne...Ha valaki a másodikra szavaz akkor még egy:D
Valaki..pls..Írni szeretnék. | |
| Majrés (6862) 12.03.28 19:22:40 | ||
|
Citrompaci: javaslom kezd újra! kezd azzal hogy bemutatod a szereplőket! ki hogy néz ki. Tudod ilyen körül írás hogy legyen némi halvány fogalmunk hogy a szereplők fiúk lányok, illetve kancák vagy csödörök/ hogyan néznek ki? (lovak:) pej, szürke, sárga...stb (emberek:) magas ,alacsony, szőke hosszú hajú, rövid fekete haj... stb :) utána jöhet az hogy mire akarnak felkészülni ? verseny? csak úgy hobbi ? tán terep lovaglásra ? :D meg ha verseny akkor a verseny menetét is le írhatnád még az első fejezetben :) milyen verseny ? díj ugrató? díj lovagló? te tudod ;D le írhatod hogy hogyan száll a ló az akadály felett, le-e veri őket. :)
kezdetnek amúgy nem rosz ;) | |
| len (20724) 12.03.28 20:39:48 | ||
|
Tessék:
Shetlandik a színpadon 1 fejezet -Gyerünk már Kakaó! –szólt lovára Adam, a félvér csődörre. -Majd eszel a legelőn! -Alex, Thomas!- kiáltott hátra a másik két lovasra. -Tudjátok, mit kell tennetek? -a két lovas bólintott. Hans Úr félvad póniijaiból kellett nekik elfogni. Hans, először csak két kicsit vett gyerekeinek, de úgy megszerette a fajtát, hogy ménest alapított. Leginkább Apple deres kancájára volt büszke, mert mindig jó csikói születtek. Most is be akarták fogni legújabb csikóját, Apple Soult. De idén Apple nem volt a ménesnél. Csak egyéves csikója. De ő is kellett az embereknek. Még vagy tíz fiatal állatot befogtak, Majd elvonszolták őket. Soult, a kiskancát, és barátnőjét, Pudingot, a másik csikót is elkapták. Kis idővel később… …viszont a tanyán voltak. Mikor a lószállító kinyílt, a két kanca életveszélyesen kivágtatott, be a tenger felé vezető erdőn felé. De! A másik nyolc csikó is követte őket. S, a kis pónik eltűntek, el, a nagy, sötét, erdőbe. Addig vágtáztak, míg nem hallottak ember hangokat. -Hogy mi?! -kiáltott Hans Úr alkalmazottaira. -Eltűnt Apple?! Sőt, még csikója és másik kilenc kis póni?! Komolyan! Most pedig menjetek a dolgotokra!- szólt embereire. A lovak eltünése nagyon felzaklatta. A kis csapat a kikötőhöz ért. Pont volt ott egy lovakat szállító hajó. Hát felmentek, és bementek. Az emberek meglepődtek, de valaki felszólalt. –Nem ezek a Hansnak a lovai? Biztos ezeket küldi.- a többi helyeslően bólogatott. -Csak lehet hogy nem tudott kijönni. -majd a pónikat becsukták a boxokba. -Mi?! Már Franciaországban vannak a lovaim?! És megint elszöktek?! -kiabált a telefonba Hans Úr -Ez lehetetlen!- majd lecsapta a kagylót. Ez idő alatt a kis pónik már megint messze voltak: Kitartóan lépkedtek; de elfáradtak.Felváltva aludtak egy-egy órát. Mire mindenki aludt, ügetésbe indultak tovább. Természetesen erdőben, ne találkozzanak emberekkel. Egyenlőre ennyi, de a fejezetnek még nincs vége!Nem lopni az ötletet!Egyébként milyen lett? | |
| Levnics (20898) 12.03.28 20:44:44 | ||
|
len: Zavaros. Az egészet nem értem... :/
Huh nagy adagot hozok majd én nektek... Csak az előző fejezetnek megfelelő mennyiségben ecsetelem a délelőttöt. xD | |
| Levnics (20898) 12.03.29 14:09:08 | ||
|
Fantasy Stable - a kezdet
2012. 05. 27. kedd Kinyílt a szemem. Rosszat álmodtam. Az álmomban Csipkét elviszik tőlem. Engem ok nélkül agykúrkászhoz vittek. Nem értették, hogy mi lehet a bajom, mert azt állítottam a lovardában érdekes dolgok történnek. Senki sem hitt nekem, olyan arccal néztek rám, mintha azt állítottam volna, hogy az ágyam alatt mumusok laknak. Csipkét elvitték tőlem, a lovardából egy menhelyre. Nem fogadták örökbe, ezért már az altatásról volt szó. Aztán felébredtem. Olyan és akkora kő esett le a szívemről, hogy nem igaz, és csak egy álom, hogy azt sem tudtam hol áll a fejem. Mostanában szétszórt vagyok. Megfésülködtem, felöltöztem, megint megigazítottam a hajam, végül lementem enni. Anyunak amerikai hangulata van. Palacsinta csoki öntettel. Apa ennek rögtön megörült, és befalta a sajátja háromnegyedét. - Mindenkinek jut elég! – zsörtölődött anyu, mire apa leintette és az én maradékommal szemezgetett, mert már a sajátját teljesen felszippantotta. - Nem mész ma dolgozni? – kérdeztem aput. – Ha igen, ha nem elvinnél a lovardához? - Persze, pattanj be! – és kifelé menet még a palacsintáját rágta. Elköszöntünk anyától, aki a saját reggelijét csinálta, ugyan is mindent megettünk. Vagyis apu evett meg minden ehetőt. Még reggel volt, amikor kiértünk a lovardához, de már zajlott az élet. A fűről még a harmat sem száradt fel. Hát igen. A lovarda ilyenkor lefárad, mert hétfőn és szerdán nincsen nyitva. vagyis nem oktatnak. Csipke már ki volt kötve, mikor Bob az istállófiú külföldről, intett, hogy felszerelhetem. Csak borjúkötéllel volt megkötve, mivel, hogy csak nem szabad a szekrényemben turkálnia másnak. Ezért is kivettem egyet, és azzal óhajtottam kikötni a lovat. Mikor visszatértem a kötőfékkel, éppen simogatták a lovat, bizonyára azt hitték lovardai ló, ezért van csak a nyakán egy borjúkötél. Mire odafurakodtam és rá tudtam tenni a saját kikötő eszközt, gyorsan bocsánatot kértek, mire leintettem. Felszereltem Csipit. vagyis csak próbáltam. - Túl kövér vagy! Húzd be a hasad! Ha nem húzod be, ma nem kapsz ennivalót, csak vizet! – ordítoztam a lovammal, mikor ő sunyított egyet és visszafordult a látogatókhoz és elvette a répát, amit neki szántak. De más is izgatott. Hogy miért Fantasy Stable az istálló neve. A régi lovardának tudtam miért az a neve. Annak Tóparti Lovas központ nevet adták, mert egy helyes kis tó partján feküdt. De, hogy miért pont Fantasy stable? És miért pont angolul… Amikor ezzel érdeklődtem a lovardában, állandóan kifogást kerestek, vagy általában elintézték azzal, hogy majd egy két hónap múlva rájövök. - Felnyergelted már? Vagy annyira béna vagy, hogy az sem megy? – Na, igen… Ő Ráhel. Utálom! Kiskorunk óta versenyzünk, és eddig szinte sosem győztem… a suliban, a lovaglásban, az iskolai teljesítményben is versenyzünk… Amíg mind ketten menőnek számítunk a suliban, engem sosem ismernek el. Neki sokkal szuperebb cuccai vannak, igaz, lehet, hogy nekem is van pont egy ugyan olyan, de szerintem rajta sokkal jobban áll. Emiatt mindig ellenséges, kigúnyoló egyéniség, és én inkább meghúznám magam a bokorba amikor hozzám szól. Utálom. - Ráhel most ne! – förmedtem rá mit sem érve ugyanúgy folytatta tovább a mondanivalóját. - Inkább gyakorolnod kéne, hogy ne égj be minden nap mindenhól. Tudod szánalmas vagy. Nem elég, hogy egy osztályba járunk, de még „jobbnak” is tartanak téged. Fel kéne adnod, úgy is én nyerek. – alázott le, bár nem érdekelt annyira és hozzátette suttogva: - Mint mindig. - na, jól van. Ha harc, hát legyen harc! - Általánosban is mindig kigúnyoltál. Leszállhatnál a magas lóról. Mikor én el kezdtem lovagolni te is azt tetted. Mikor jelentkeztem a Károlyiba te is oda jelentkeztél. Elegem van belőled! – mikor befejeztem végre sikerült meghúznom a hevedert, és abban a pillanatban hideggé változott a medálom. Újabban eltartottam magamtól, mikor pár pillanat múlva Ráhel megcsúszott és a sárban landolt. Ezen jól elszórakoztam. De nem értettem a hideg medált. Forró szokott lenni, de lehet csak akkor, amikor balszerencse ér, és ha hideg netalántán szerencse. Mondjuk, ki minek veszi a sáros esetet. Folyt. köv.! | |
| melinda31 (13939) 12.03.29 14:29:06 | ||
|
Mindenkié nagyon jó^^ Lehet,hogy berakok egy Holdfényt(biztos nem ismeri senki, mert most kezdtem el ;D), de nem biztos...majd ha beküldtem utána:P | |
| Majrés (6862) 12.03.29 15:21:23 | ||
|
Levnincs nagyon jó :)
“Csipke már ki volt kötve, mikor Bob az istállófiú külföldről, intett, hogy felszerelhetem. Csak borjúkötéllel volt megkötve, mivel, hogy csak nem szabad a szekrényemben turkálnia másnak. Ezért is kivettem egyet, és azzal óhajtottam kikötni a lovat. “ viszont ezt a két három mondatot nem értem ... ja és azt a vissza szólást igazán kibonthatnád :D nem kell csúnyát bele írnod, de azért le írhatnád hogy sokkal több dologban utűnozza őt a csaj, és ettől a beszólástól felpuffadt arcal fordult meg, majd valami csoda foyltán a sárban landolt :D :)) | |
| Zamrae (5619) 12.03.29 16:43:19 | ||
|
Nos,Majrés Kollégám kérése itt is az első két fejezet :D Megvan a netem,visszakaptam a történeteim;nemsokára jön a többi feji is ^^A helyesírási hibákért és egyebekért nem vállalok felelősséget,mivel közel egy éve írtam,és kitudja,mikor volt utoljára átnézve.Még szerintem is fejlődtem egy picikét azóta...Nos...ennyi x“D Jó szórakozást,bár nem az egyik sikertörténetem(még benne is van a “Legolvasottabb Történeteim TOP5-ben x“D) ><
1.fejezet Felsóhajtottam. Amint megállt a kisbusz,kinyitottam az ajtaját és kiugrottam belőle. A négy órás út után ez csak természetes viselkedés volt a részemről,mivel az autópályán olyan sebességgel száguldottunk,hogy a huzat miatt nem nyithattam ki az ablakot,így teljesen friss levegő hiányom lett. Az egy emeletes ház előtt leparkolt autó mögött néhány perc múlva négy újabb kamion állt meg. A szürke járművekből emberek szálltak ki,és már hátra is siettek,hogy kipakolják családom bútorait,és mindent,amit elhoztunk régi otthonunkból. Éreztem,hogy valaki a vállamra teszi a kezét. -Na,hogy tetszik?-mosolygott rám anya. Tekintetemet végigfuttattam a kőből épült,szilárd ám lakályos házon. -Nem rossz.-feleltem. Semmi a régi házunkhoz képest-gondoltam.-Azok pedig végképp nem rosszak!-mikor egy lépést arrébb mentem,megpillantottam száz méterrel a ház mögött a három fehérre festett istálló. Mindhárom ajtaja felett volt egy-egy tábla,és feltételeztem,hogy azt tudatják az emberekkel,hogy melyik lovak tartoznak oda.-A lovak mikor érkeznek meg?-pillantottam szüleimre. Régi,nyugalmas városunkban szüleimnek volt egy lovardájuk,ám úgy döntöttek, éghajlatváltozásra lenne szükségünk,így átköltöztünk ide,a világ túlsó felére szinte. Ami vigasztalt- mivel én nem támogattam a költözés ötletét-hogy az új élettel együtt egy új lovas központnak is kinyitjuk kapuit. A jelenleg harminc lovunkból öt csikó volt,a többi pedig már kiképzésben vagy versenyszinten állt. -Délután,nem tudni,hány órakor,mivel a finnyás egyedek miatt lehet,lassabban érnek ide.-felelte apa. Tudtam,hogy a finnyás egyedeken Layna-t és Delana-t érti. A két tenyészkanca mindig csak nagy ímmel-ámmal ment fel az utánfutóra is,így már előre sajnáltam is azokat az embereket,akik majd őket fogják levezetni a repülőgépről. A hosszú út valószínűleg még csak fokozta az idegességüket. Segítettem kipakolni a kocsiból,és behordani a dolgokat a házba. A bejárati ajtó a még teljesen üres,görög mintás tapétával díszített előtérbe vezetett,ahonnan a nappaliba jutottunk,ami félig egybe volt nyitva a hatalmas konyhával. Nem is kezdtem el találgatni,melyik ajtó rejtheti az én szobámat,mivel tudtam,hogy az én saját kérésemre az emeleten kaptam helyet,ahol döntött volt a plafon. Legalább nem kellett volna megszoknom az új szobát,mivel teljesen ugyanolyan volt a régi és az új felépítése. A munkások elkezdték behordani a bútorokat a házba,én pedig addig felszaladtam a lépcsőn. Ott egy kis társalgó volt,abból nyílt a három szoba és egy rövid folyosó. Külön benyitogattam mindegyik szobába,és amikor a folyosó melletti,jobboldaliban megláttam a világoskék falat,tudtam,hogy az az enyém. Biztos voltam benne, hogy ezt jelölték ki nekem,mivel szüleim jól tudták,hogy ez a kedvenc színem. Bár...-mosolyodtam el halványan-kétséges,hogy sok fog látszani a fal színéből,ha rákerül a rengeteg kép és poszter.-nyílt az ajtó mögöttem,és egy munkás nyitott be,mögötte ott volt négy,nehéz faágyamat cipelő társa is. Gyorsan megfogtam az ajtót,ők pedig egy kis illesztgetés,döntögetés után behozták a bútort. Ugyanazt tették ruhásszekrényemmel,két könyves polcommal,és íróasztalommal,majd miután a kis éjjeliszekrény is bekerült a szoba közepére,leültem a fehér fóliával bevont ágyra. Kinéztem az egyik nagy ablakon. Előre tudtam,hogy hosszú idő lesz megszokni az új házat...és az új országot is. | |
| Zamrae (5619) 12.03.29 16:44:40 | ||
|
2.fejezet
Délután egy felé elhajtottak a kamionok,én pedig elkezdtem leszaggatni a fehér védőfóliát a cuccaimról. Mikor már az egész egy halomban,egymásra dobálva volt,elkezdtem a bútoraimat a helyükre tologatni. A szekrényekkel akadt egy kis problémám,de apa segítségével azok is a megfelelő helyre kerültek. Anya odalent az egyik dobozban turkált,majd végül győzedelmes pillantással előhúzott egy doboz teafiltert.-”Csak meg van!”-és berobogott a konyhába. Kintről motorbúgást hallottunk,én pedig kiszaladtam a nagy,füves udvarra,majd vissza a kapuhoz. Négy lószállítóból vezették ki éppen a lovakat. Odaszaladtam,és az egyik embertől átvettem két pej mén szárát. -De jó újra itt látni titeket!-nevettem fel. Darren,az alacsonyabbik morgan csődör beleszuszogott a tenyerembe, Gerry,a magas angol telivér pedig elkezdett húzni az istállók irányába. Átvezettem őket a kapun,és bementünk a ménistállóba,ahol már minden bokszon ott volt a névtábla. A két lovat bevezettem a helyükre,és hamarosan azt összes ló bent volt a megfelelő istállóban. A lovászok behozták a tengernyi élelmiszert és felszerelést,majd eltűntek a nyergesben. Én bementem a házba, és megkerestem a szüleimet,akik a nappaliban pakolásztak. Apukám tanácstalanul túrt bele a hajába. -Hogy haladtok?-kérdeztem,és pillantásom a még mindig becsomagolt zongorára esett. -Nem tudjuk,hova tegyük. Apád itt hagyná,és betennénk a kandalló mellé,de hát akkor hol lesz a komód?-anya körbe-körbe nézelődött. -A két ablak között?-a nappali leghosszabb falában két ablak volt,melyek a kertre néztek,melynek a szélén ott voltak a legelők kapui. -Nekem jó.-apa anyára nézett,aki rábólintott.-Shelley,arra gondoltunk,holnap elmehetnénk Orvieto-ba. Délben kezdődik egy lóvásár,aztán kitudja,lehet,te is találsz magadnak egyet.-mosolygott. -Csak nem meggondoltátok magatokat a szülinapommal kapcsolatban?-mosolyodtam el. Szülinapom holnap után lesz,és akkor fogom betölteni a tizennégyet. -De. De egy kikötésem van:ne az első keveréket válaszd ki,amelyiket meglátod!-tudtam,miért mondta ezt anya. Én legtöbbször nem fajtájukat néztem a lovaknak,hanem a viselkedésüket,és szüleim próbálták fajtiszta lovakkal megtölteni az istállókat. -Rendben!-ahhoz képest,hogy harminc lovunk volt,egyiket se mondhattam magaménak,mivel a legtöbbjük tenyészló,iskola-vagy versenyló volt. Így csak lovagoltam rajtuk,és szerencsémre most,fél évnyi könyörgés után beleegyezést kaptam,hogy végre vehessek egyet. Hármunk közös erejével a kandalló mellé toltuk a zongorát,és a többi bútort,és már csak a nagy kupac doboz maradt,amiben különféle hacukáink voltak. Kinéztem az ablakon. Olaszország hatalmas területét láttam,és mivel házunk egy domb tetején állt,az egész környéket be lehetett látni. Viterbo város szélére költöztünk,mellettünk tengernyi füves pusztaság,dombság és síkság volt. Kimentem a kertbe,és leheveredtem a kicsire vágott fűre. Gondolkoztam,hogy melyik lófajta lenne jó nekem...A legtöbb ötletet elvetettem,és mivel más tennivalóm nem volt,és családom most nem ért rá,így inkább szereztem egy kis celluxot és elkezdtem felragasztgatni a posztereimet a falra. A legtöbbjük, vagyis az összesen lovasok,vagy lovak voltak. A doboz legalján, amelyből kivettem a papírokat,találtam egy bekeretezett képet,ahol anya ugratott Gwennel. A fakó kanca mellső lábaimat maga alá húzva ugrotta át az akadályt,és kantárján közben már ott lobogott a verseny előző futamán szerzett kék szalag. Letettem a képet az asztalra,utána bevetettem magam a sok még tele lévő kartondoboz közé. A könyveimet feltettem az egyik polcra,a lovas szobraimat és figuráimat pedig a másikra. Egy aprócska,egyenes fejű pej morgant elhelyeztem az éjjeliszekrényemen,az óra mellett. Fáradtan dőltem le az ágyba. Manhattem-ben,ahonnan jöttünk,az időeltolódás végett most hajnali öt óra volt,míg az átállított ébresztőórám délután négyet mutatott. Mivel ablakomra még nem volt felszerelve a függöny meg a sötétítő,csak annyit tehettem,hogy hátat fordítok az ablaknak és behunyom szemeimet. Az átállás két hétnél tovább tudtam,hogy nem fog tartani,ám most már nem bírtam volna ébren maradni. Utolsó gondolataim új lovam körül szállingóztak,majd elnyomott az álom. | |
| Unikornis1999 (29546) 12.03.29 18:03:25 | ||
|
len:Nekem tetszik, csak kicsit nem értettem..Szerintem jobban kifejthetnéd a szálakat..
Levnics:Nagyon tetszik!Várom a folytatást! Zamír:Emlékszek erre a történetre!!Nagyon szerettem! Akkor megírjam az első fejezetét, Az álom cseppnyi reménye c. történetemnek? | |
| Zamrae (5619) 12.03.29 19:28:21 | ||
|
Corn:Örülök!:D Majd ha lesz netem megint,felteszem a többit is :)
Tedd fel!:DDD De remélem,nem hasonlít semmiben Nightmares-hez x“D | |
| Majrés (6862) 12.03.29 20:02:52 | ||
|
Zamíííííííííír imádlaaaaaaaak *-* ezt ne felejtsd el !!!! | |
| Majrés (6862) 12.03.29 20:15:03 | ||
|
Unikornis kezd ^^ | |
| Unikornis1999 (29546) 12.03.30 14:54:13 | ||
|
Bocsi, már megírtam, olyan hosszú volt, hogy elfogytak a karakterek, és kitötölte az egészet!Fúúúú...Tiszta ideg vagyok!Nem tudom mikor lesz erőm újra leírni! | |
| Unikornis1999 (29546) 12.03.30 14:54:27 | ||
|
*kitörölte. | |
(aktuális oldal: [ 92 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [89] [90] [91] [92] [93] [94] [95] [96] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
