 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| Majrés (6862) 12.03.30 17:20:09 | ||
|
Unikornis ... ne ide írd elöször! WORD-be :) ott sokkal jobban ki birod dolgozni, és közben hokázhatsz is :) és ha netán hosszú lenne nem veszik el! | |
| Unikornis1999 (29546) 12.03.30 21:15:53 | ||
|
Köszi!Megfogadom! | |
| Zamrae (5619) 12.03.30 22:26:16 | ||
|
Szeeegény Corn x“DD HIdd el,én is jártam már hasonlóan...csupán nekem az egész történetet törölte ki ^^“ x“DD Ám készül a FA-N 2.fejezete,ha holnap megzabolázom magam,akkor remélhetőleg befejezem :) | |
| melinda31 (13939) 12.03.30 22:27:42 | ||
|
Zamír: o.O Akkor holnap mindenképpen jövök:) | |
| Zamrae (5619) 12.03.30 22:37:32 | ||
|
Meli:Okézsokéé :DD Reggel megyek lovagolni,majd csak jön egy kis ihlet x“D
Majrés:Én is téged xD És nem fogom ^^ De holnapig,hogy addig se unatkozzatok...itt van 3 fejezet az Igazgyöngyből :) 3.fejezet Este kilenc körül ébredtem fel. Még világos volt,és hallottam,hogy odakint mászkálnak az udvaron. Fölültem,és miután vetettem egy álmos pillantást az ablak felé,fogtam magam,és lementem a lépcsőn. Apa a postaládából kihalászott újságokat tanulmányozta,és mikor kimentem,láttam,hogy anya Gwen-t csutakolja. Az öreg kanca anya hátára fektette a fejét,amíg az a patakaparóval kitisztította a patáját. Odasétáltam hozzájuk,és megvakargattam Gwen fülét,aki felemelte a fejét és belefújt a hajamba,összekócolva a sötétbarna fürtöket a fejemen. Megpaskoltam,majd anyára néztem.-Lekeféljem?-anya leeresztette a ló lábát,és rám nézett.-Nem kell,már végeztem. De ha gondolod,kifésülheted a sörényét és a farkát,ártani nem fog neki.-bólintottam,majd felkaptam a kikötő mellől a fésűt,ami már oda volt készítve,és Gwen barnás fehéres sörényét kezdtem el kibogozni. Miután gubanctalanítottam a farkát is,fejéhez léptem,és lassan a feje felé közelítettem a fésűvel. A kanca még csikókorában szerezte azt a rossz szokását,hogy féltette a bal fülét,így a felszerelésnél is kicsapta a hisztériát,mikor felakarták tenni rá a kantárt. Kezembe fogtam egy tincset sűrű üstökéből,és fésülgetni kezdtem. Közben anya bement a csikóistállóba,gondolom, megnézni,kiheverték e az egy-és kétévesek a hosszú utat. Miután végeztem,a fakó megbökte a vállam,én pedig végighúztam kezem egyenes sörényén. Utána megfogtam a vezetőszárat,és visszavittem a helyére,ahol engedelmesen jött utánam. Miután becsuktam a bokszajtót,a jámbor állat a szénahálóhoz lépett,és enni kezdett. Kiáltást hallottam,és gyorsan visszafutottam a házhoz. Apáék már leültek vacsorázni,én viszont mit sem törődve a felvágottal meg a zöldségekkel felmentem a szobámba,mert nem voltam éhes. A ruháim még mindig két nagy dobozban voltak,de én csak kikotortam az egyikből a pizsamám,szépen összegyűrve a többi ruhadarabot,és átöltöztem,majd bevetettem magam az ágyba,és államig húztam a takarót. Ahhoz képest,hogy aludtam már néhány órát,még simán bírtam volna. Most még könnyebben aludtam el,mint délután, és még éppen tudtam vetni egy pillantást a sötét égen ragyogó rengeteg csillagra. ***** | |
| Zamrae (5619) 12.03.30 22:38:15 | ||
|
Reggel anya ébresztett,én pedig kikászálódtam az ágyból,és gyorsan felkaptam egy farmert és egy pólót,mivel nyár elején még rövidnadrágban nem akartam kimenni,végképp ilyen korai órákban.
-Gyerünk,gyerünk,már fél nyolc van,és örülnék,ha a vásár kezdetére odaérnénk. A legnagyobb tömegben elég nehéz lenne kiszúrni a megfelelő lovakat.-siettetett minket apa. Fölkaptam egy kardigánt,és miután apa hozzákapcsolta az utánfutót a kocsihoz,beültünk. Betettünk a biztonság esetére hat kötőféket,mivel nem tudtuk,hogy fognak e hozzájuk adni,vagy sem. Egy óra kocsikázás után elértük a város szélét,ahol egy piactérről minden árus elvitte a bódéját,és helyettük most mindenhol földbe szurkált karókhoz hosszú kötelén kikötött lovak álldogáltak. Volt ott kicsi nagy,póni,kisló és nagyló,és ahogyan láttam,egyre többen is többen lettek. Izgatottan néztem körbe,miközben a füves rész mellé parkoltunk,és kiszálltunk a kocsiból. Én kezembe vettem egy kötőféket,és várakozón néztem szüleimre,amíg ők is elkészültek. Már alig bírtam egy helyben maradni,hiszen mint én is,a legtöbb tizenhárom éves lovas lány egy ilyen zsúfolásig lovakkal tele lévő helyen töltené minden napját. Bár nekem szerencsém volt,mert mi magunk is tudtunk egy lovas farmot tartani. Mikor anyáék végeztek,elindultunk a kis utacskán,ami a lovak között vezetett végig a tér végéig. Apa rám nézett. -Ha akarsz,mehetsz,és nézelődhetsz,de kérlek,légy óvatos. Itt egyik ló sem ismert.-megígértem neki,hogy vigyázok,majd már el is tűntem a lovak között. Néhány percig leragadtam egy magas oldenburgi kancánál,amelyik okos szemét rám emelve nyújtotta felém a nyakát,de aztán tovább mentem. Akármennyire is barátságos volt,én nem ilyen lovat szerettem volna. Újabb időt szenteltem egy szép,rövid lábú sportpónira,aki idegesen körözött a cölöp körül,amihez kikötötték,de nála se maradtam tovább,mint az előző lónál. | |
| Zamrae (5619) 12.03.30 22:39:01 | ||
|
Egy ideig figyeltem az alkudozó gazdákat,majd megfordultam,hogy megkeressem a szüleimet,ám jobb oldalt,az egyik parkoló utánfutó mellett megakadt a szemem egy lovon. Szürke fejét magasra tartva próbált elmenni a két embertől,akik mellette álltak. Az egyik a kötőfékét markolta,hogy megakadályozza,hogy a ló felágaskodjon,így feltételeztem,ő a gazdája. Közelebb sétáltam. A ló hatalmas fekete szeme idegesen meredt rájuk,és kilátszott a szeme fehérje. Láthatólag a tulajdonosnak nem sikerült meggyőznie az ügyfelet,aki sarkon fordulva elment. Odamentem,de a tisztes távolságot megtartva figyeltem. Szürke farkába fekete és sárga szőrszálak keveredtek,sörénye ugyanúgy. A gazda hozzám fordult.
-Segíthetek valamiben?-mosolygott rám. Nem volt valami szimpatikus a pasas,de viszonoztam a gesztust. Örültem,hogy a régi sulimban eredetileg olaszt tanultam,és nem csak mint a spanyolt második nyelvként,mert így nagyjából értetettem az árus beszédét. -Igen. Milyen fajtájú a lova?-kérdeztem,közben fél szemmel a lovat néztem. -Brumby,de a családfája szerint az egyik ükanyja angol telivér volt,de attól még fajtisztaként van a törzskönyvébe lejegyezve.-bólintottam,és a mén szép,egyenletes vonásokkal rendelkező testfelépítésére néztem. Olyan százhatvankét centinek saccoltam,de ez csak becslés volt. | |
| Zamrae (5619) 12.03.30 22:40:36 | ||
|
Hány éves? Be van már törve?-minél többet meg akartam tudni a lóról. Az felszegte a fejét és engem szekírozott a tekintetével.
-Három nap múlva három éves lesz,és még betöretlen,bár ismeri a nyerget és a kantárt,de megjegyzem, nem szívleli őket túlságosan. Saját véleményem szerint távlovaglásra alkalmas. -Ezt honnan tudja ilyen biztosan?-húztam össze a szemöldököm. A gazda kicsit megráncigálta a csődör fejét,hogy nyugton maradjon,majd csak azután válaszolt. -Látnia kellett volna,milyen ügyességgel ugrotta át mindegyik karámunk kerítését,és hogy milyen sebesen tudott menekülni,mikor meg akartuk fogni!-nevetett. Elgondolkozva bámultam rá a csikóra. Brumbyhoz képest magas volt és szép arányos,ám egyetlen egy valami nem tetszett benne, hogy milyen barátságtalanul néz,és hogy nem képes egy helyben megállni. Akkor is feszülten ficánkolt,és próbálta kitépni a kötőféket tulajdonosa kezéből. -Mennyi az ára?-már csak ez az egy érdekelt,de még ez sem annyira. Meg akartam keresni apáékat. -Ezerötszáz euró.-felelte. Magamban elkezdtem számolgatni. Ezerötszáz euró az...ezernyolcszázhatvan dollár,az pedig...ezerhatszázharminc svájci frank. Ezt legtöbbször át szoktam számolni. Újra a lóra néztem,és nem értettem,miért adják ilyen olcsón.-Köszönöm!-megfordultam,és elkezdtem keresgetni a szüleimet. Végül meg is találtam őket. Anya egy telivért vezetett maga mellett,apa pedig...nem hittem a szememnek. Apa mellett ott sétált a magas pej oldenburgi,akit én is láttam! Odafutottam hozzájuk.-Megvettétek?-megsimogattam a kanca fejét,aki meglepetten felnyihogott,amikor meglátott. -Csak nem ismeritek egymást?-mosolygott apa.-Találtál valamit...vagyis valakit? -Igen. Egy szürke három éves brumby csikó,jegytelen,és ezerötszáz euróért.-mondtam. Láttam,ahogyan anya felvonja a szemöldökét.-Brumby?-észrevettem,hogy nem nyerte el túlságosan a tetszését a ló fajtája. -Igen,de az ükanyja angol volt,és látszik is a vonásain!-próbáltam menteni a menthetőt. Semmiképpen nem akartam itt hagyni azt a lovat. -Megnézhetjük,de nem garantálok semmit.-mondta apa. Megvártam,amíg felvezetik a két lovat,és észrevettem,hogy ott már áll két ló. Az egyik egy szürke andalúz,a másik pedig egy sárga telivér. A lovakat egy egyik biztonsági őrre bíztuk,aki volt olyan kedves,hogy figyelt a lovainkra,amíg elmegyünk. Átvágtunk a tömegen,és odavezettem őket a lóhoz. -Jó reggelt.-üdvözölte apa olaszul a szürke gazdáját,majd ugyanazokat megkérdezte,amiket én is. Az ember készségesen elmagyarázott mindent. Apa megköszönte,majd felém fordult.-Shelley,figyelj. Tényleg szép állat,de hát egy betöretlen brumbyval mit kezdenél? Szerintem jobban járnál egy nyugodt morgannel vagy egy berberrel.-Rendben.-válaszoltam,és mosolyt erőltettem az arcomra. Belül viszont el voltam keseredve,és éreztem,hogy anya engem figyel,de nem néztem rá. -Akkor egy fél óra múlva találkozunk az autónál,még elhozzuk azt a lovat,amit még nemrég kiszemeltünk.-mondta anya,majd apával eltűntek a forgatagban. Én is még abban a fél órában lomhán nézegettem a lovakat,de egy olyan morgan,vagy berber lovat sem láttam,ami különösebben tetszett volna. Anyáék már a kocsi előtt álltak,amikor,visszaértem. -Mit szólsz?-mosolygott anya,egy kis tarka welsh pónit tartva. -Aranyos. A jövőben nálunk lovagló kisgyerekek körül fogják rajongani.-mondtam,majd beültem a járgányba,később anyáék is követtek. Egész úton a szürke csikón merengtem. Tudtam,hogy anyáék vesznek egy lovat nekem,és abban is biztos voltam,hogy egy magas telivér lesz,ami már arra elindul,ha megpöckölöd. Én viszont semmiképpen sem akartam olyan lovat,ami olyan,mint egy gép. Nem úgy,mint az a ló...tudtam,hogy nehéz lett volna dolgozni vele,de én akkor is megkedveltem. Halkan felsóhajtottam. Lehet,be kell majd érnem egy gombnyomásra működő lóval, vagy ha szerencsém van,megkapom az oldenburgi kancát... | |
| Zamrae (5619) 12.03.30 22:41:29 | ||
|
Nos igen...a 3.fejezet a leghosszabb az összes között,úgy hogy bocsi x“DD
4.fejezet Mikor felébredtem,a reggeli napfény besütött a szobámba,egészen az ágyamig. Ám nem erre ébredtem. Nyitva hagytam az ablakot,és az istállóból kiszűrődő türelmetlen nyerítések zaja keltett fel álmomból. Elmosolyodtam,mikor eszembe jutott,hogy mi is van ma. Jobbat el se tudtam volna képzelni,hogy a tizennegyedik születésnapomon lovak ébresztenek. Sebesen felöltöztem,majd miután lementem a lépcsőn,a konyhában egyből anya karjaiba futottam. -Fölébredt a mi kis szülinaposunk.-ölelt magához,és rám mosolygott.-A apád is mindjárt itt lesz.-mint egy varázsszóra,apa jelent meg előtérben,majd ő is megölelt.-Boldog születésnapot!-mosolygott. -Köszi!-vigyorogtam.-Mi lesz a reggeli?-jelenleg korgó hasam valamivel jobban érdekelt,mint,hogy mit kapok. Anyukám egy tányér gofrival jelent meg mellettem,másik kezében pedig lekvárt és nutellát tartott. -Megfelel az elvárásaidnak? -Abszolút!-nevettem. A reggeli után anyáék kimentek megnézni az új lovakat,majd kicsit később kihívtak az udvarra. Eszembe jutott a tegnapi gyönyörű ló,na meg a telivér. Egy kicsit elhúztam a számat,majd mosolyt varázsoltam gyorsan az arcomra,és kimentem. Apa azonnal belém karolt,és bevezetett a ház mögé. Anyára néztem,majd a kezében tartott szárnak végén lévő állatra. Felkiáltottam meglepetésemben,és anyára,majd másik szülőmre néztem.-Hogy...és mi?-a szürke mén farkával csapkodva nézelődött körbe,ahogy láttam,furcsának tartotta az új környezetet.-Anyád rábeszélt,hogy vegyük meg. Bár szerintem még kicsit nehéz eset neked,de ha boldog leszel vele...akkor nem bánom-mosolygott rám apa. Átöleltem,majd ugyanúgy anyát is.-Gyere,megtartom,amíg odamész hozzá.-apa átvette anyától a ló szárát,és erősen megfogta ott is,ahol a karabéner a ló kötőfékjéhez kapcsolódott,így a csődör nem tudta dobálni a fejét. Lassan odaléptem hozzá,és végigmértem így, közelebbről is,míg megakadt a szemem valami csillogón a sörényében. Odanyúltam,és láttam,hogy a ló egyik tincsébe belefűztek egy gyönyörű,fehér gyöngyökből álló karkötőt. Miközben kihúztam a sörényéből,megpróbált arrébb húzódni,ám mikor meglátta a fénylő gyöngyöket,mintha egy pillanatra megnyugodott volna,és fejét a karkötő felé próbálta nyújtani. -Szerintem tetszik neki,hogy csillog.-mondta anya.-Valódi igazgyöngyökből van.-még mindig ámulva néztem az ékszerre. -Fantasztikus! Felvehetem?-anya megfogta,majd feltette a csuklómra. Kicsit forgattam a kezem,hogy lássam,majd újra a szürkére néztem,akiből mintha elpárolgott volna a korábbi nyugalom,újra feldobta a fejét. -Hó,csikó...-nyugtatgatta apa. Odaléptem mellé. -Bevihetem?-kérdeztem. Apa egy bólintás kíséretében átadta a vezetőszárat,és ugyanúgy fogtam meg,mint ő.-Mi legyen a neve? -Azt nem mi döntjük egy,drágám. A törzskönyvében még kitöltésre vár az a rész.-mosolygott anya. -Még egyszer köszönöm!-vetettem rájuk hálás pillantást. Megöleltek,majd bementek a házba,én pedig egyedül maradtam újdonsült lovammal.-Na gyere.-húztam meg a szárat,mire ő megrázta a fejét,és a legelő felé nézett. Eszembe jutott,hogy mit mondott az előző gazdája.-Ne is álmodj róla! Nincs kedvem már az első napon utánad szaladgálni-nevettem. Végül is néhány perc noszogatás után rávettem,hogy utánam jöjjön. Mikor bevezettem az egyik üres bokszba,kicsit dobálta magát,majd behúzódott a sarokba,és nyakát kinyújtva evett egy falatot a szénahálóból,miközben gyanakodva figyelt engem a szeme sarkából. Tekintetem az üres műanyag táblára futott,ami a bokszon lógott. Elgondolkoztam,aztán eszembe jutott,hogy reagált a mén a karkötőmre. Kezemmel egyszer megforgattam az ékszert a kezemen,majd találomra bementem a nyergesbe,ahol az egyik polcon találtam is egy filcet. Visszamentem a csikóistállóba,majd leguggoltam lovam boksza előtt,és szép,írott betűkkel rákanyarítottam a műanyag táblára:Pearl. Aztán fölálltam,és miután még egy pillantást vetettem rá,kimentem az istállóból,közben bent a házban már anyáék egy szép gyümölcstortával vártak az asztalnál. Leültem közéjük. Anya meggyújtotta a tizennégyest ábrázoló gyertyát,én pedig közelebb hajoltam. Bárcsak Pearl beilleszkedne!-kívántam,majd elfújtam a gyertyákat,az aprócska lángok pedig vékony füstcsíkként szálltak felfelé. Felvágtuk a tortát,én pedig felemeltem a poharam.-Pearl-re!-mondtam. Szüleim egy percre értetlenül néztek,majd végül is kapcsoltak. -Pearl-re!-mosolyogtak. A sütizés után anya kiment megfuttatni Gwent,apa pedig hozzám fordult.-Holnap jön egy család,mert lehet,hogy a lányuk ide fog járni lovagolni és tartanának egy lovat bérben.-mondta.-Csodás!-mosolyogtam. Örültem,hogy ilyen hamar belendült az üzlet,bár Manhattemben már egyébként is megvolt. Megráztam a fejem,és kimentem,hogy megnézzem anyáékat. | |
| Zamrae (5619) 12.03.30 22:42:59 | ||
|
5.fejezet
Hajnali öt felé ébredtem,viszont mivel kicsit sem éreztem fáradtnak magam,így egy gyors fésülködés és felöltözés után lesettenkedtem a lépcsőn,és kimentem. Mivel nyár eleje volt,hamar világosodott,és már a nap is látszódott a horizonton,így nem kellett sötétben mászkálnom. Miután nyergesből kihoztam a csutakolóládát,bementem az istállóba,ahol a fent lévő kétévesek érdeklődve néztek rám. Odamentem Pearl bokszához,ahol a mén még álmosan dőlt neki az ajtónak,ám mikor odaértem,rám nézett és gyorsan elhúzódott. A boksz melletti kampóról leakasztottam a vezetőszárat, és beléptem a bokszba. Óvatosan előreléptem,mire a ló felém kapott. Még éppen idejében reagáltam,és csak kicsit megcsípett,de közben az alkalmat kihasználva,hogy ott van mellettem a feje felcsatoltam kötőfékére a szárat. Makacsul megrázta a fejét,mire én gyorsan kivezettem,megelőzve azt,hogy nekinyomjon a falnak. Kimentünk,és kikötöttem a vasrúdhoz,ami az istállóudvaron volt. Idehoztam a keféket,majd egy méterre a lapockájától megálltam,és felé fordultam. A ló viszont nem törődve velem a kövek között lévő aprócska füvet próbálta lelegelni. Kezembe vettem a puha kefét, majd végighúztam a hátán mire hátranézett,és idegesen megrázta a fejét. -Pearl,hé!-léptem arrébb,mikor felém farolt. Visszatoltam egyenesbe,majd mikor megint próbálkozott,határozottan,de csak dorgálásként kicsikét ráveregettem az orrára a kefével,mire meglepve húzódott hátrébb. Miután egy kis kínszenvedés után kikapartam a patáját,előhoztam a nyerget és a kantárt,hogy lássam,hogy reagál rá. Közelebb léptem,és mikor észrevette a felszereléseket,láttam,hogy egy pillanatra felcsillan a szeme. Oldalra fordított fejjel figyelte,ahogyan felteszem a nyerget,ám a kantárra volt egy kis kifogása. Feszesen összezárta a fogát,így nem tudtam beletenni a zablát. Fél kezemmel belenyúltam a szájába ott,ahol nem volt fog, és végül erre már hajlandó volt befogadni a fémet,utána pedig leszedtem róla a kötőféket. A hát ajtajában megláttam egy alakot,majd mikor odaért hozzám,felismertem apát. -Kimész vele?-nézett rám.-Kilenckor már itt lesznek Devisék,úgy hogy még van két órátok. -Csak a pályára megyek vele.-feleltem. -Veled megyek. Nem ismered még annyira,és ő sem téged,így jobb,ha most még ott leszek.-észrevettem apa arcán,hogy aggódik,de csak mosolyogva ráztam a fejem. -És a többi lóval mi lesz? Azt hittem,ki akarod vinni Charity-t.-ellenkeztem. -Jó,hogy szólsz,Shelley! Teljesen elfeledkeztem Charityről,de hát ilyen sűrű napokban mond meg,mi nem megy ki az ember fejéből!-csóválta a fejét.-Akkor vigyázz magadra,én sietek!-apa lova,Charity egy sárga angol kanca volt,és sokat jártak vele versenyekre. Megfogtam Pearl kantárát,és a nagy,szabadtéri rész felé mentem. A homokos,téglalap alakú homokkal leszórt nagy pálya a karámok mellett terült el. Megtoltam a kaput,és miután bementünk,be is csuktam,és azután,hogy ellenőriztem,megfelelően tartja e a retesz,megállítottam lovamat. Az egyik kisebb karámból nyerítés hallatszott. Egy kicsike,pej welsh póni ügetett a karám kerítésének széléhez,és nyerítve üdvözölt minket. Pearl visszanyihogott,én pedig nevetve indtettem oda a póninak.-Jó reggelt,Ronie!-kihasználva azt,hogy a szürke most a nála jóval kisebb fajtására figyel,bal lábamat beledugtam a kengyelbe,és felültem. Egy pillanat alatt megtaláltam a másik kengyelt,és rövid szárat fogtam. Izgalom kerekedett felül bennem,és vártam,hogy mi fog történni. Pearl amint megérezte súlyomat a hátán,ügetni kezdett,majd az egyik váratlan percben felkapta a fejét,és nekiindult. Még éppen időben megkapaszkodtam a sörényében,mert rögtön utána már hamis lábon vágtázva vágott át a pályán. Olyan hirtelen ért a sebesség váltás,hogy kétségbeesetten kapaszkodtam a nyeregkápába. Pearl dobálta a farát,és próbálta fogai közé kapni a zablát. Szünet nélkül vágtatott körbe,fejét természetellenesen magasra tartva. Összeszedtem magam,és újra kezembe fogva a szárat kis körre kezdtem el fordítani. Minél kisebb átmérőjű körben mentünk,annál jobban lassított,míg végül kénytelen volt megállni. Nyaka habos volt,és mikor csináltam vele egy belső állítást,láttam,hogy szemét forgatja. Mikor már nem remegett,kicsit megböktem a sarkammal,mire sétálni kezdtem. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel,és visszatettem lábam a kengyelbe. Bár szívem még mindig hevesen dobogott,éreztem,hogy Pearl már nem érzi magát annyira feszélyezve,és valamicskét kitombolta magát. Elindítottam ügetésbe,majd utána visszavettem lépésbe,és a kapuhoz sétáltunk. Leszálltam róla,és visszasétáltunk az udvarra. Lábaimat kocsonyának éreztem,miközben kioldottam a hevedert és levettem róla a nyerget meg az izzasztót,ami teljesen elázott. Kitettem a napra száradni,majd gyorsan letörülgettem lovamat,akit fejét lehajtva álldogált,és nézett maga elé. Háta és nyaka is csurom víz volt. Még kicsit zihált,így vártam egy tíz percet,hogy lenyugodjon a légzése és megszáradjon,addig letörülgettem a zablát ami szintén fehérlett a habtól. | |
| Zamrae (5619) 12.03.30 22:44:29 | ||
|
Bementem a kis tárolóhelybe,ahol a takarmány volt,és kimértem Pearl adagját. Miután oda vittem a helyéhez és beleöntöttem az etetőbe,hallottam kintről apa hangját.
-Itt vannak!-először nem értettem,hogy kikre utal.-Devisék egy órával korábban érkeztek!-Te jó ég... Oooooookééééé....befejeztem,mára ennyi x“DDD JÓ szórakozást ^^“ :x | |
| Majrés (6862) 12.03.30 23:13:33 | ||
|
Zamír köszi ^^ őm milyen az a hamis vágta ?? o.O XD | |
| Zamrae (5619) 12.03.31 08:11:39 | ||
|
Nincs mit ^^ Huh,ezt mire elmagyarázom... x“D Azt szerintem tudod,hogy a karámban lehet jobb-és balkézre is menni;ha jobb kézen mész,jobbos vágtában kell vágtáznod,vagyis a lónak a külső hátsó lába kell legyen a “lökő“(ugye van egy pillanat,amikor a ló mind a 4 lába a levegőben van vágtánál,jobb kézen a külső hátsó lába kell hogy ellökje magát ehhez a pillanathoz).Bal kézre ugyanez vonatkozik(a külső láb az ugye,amelyik a kerítés felé van,a belső meg a karám közepe felén van).Ha mondjuk jobb kézen balos vágtára ugratod be a lovat,akkor az hamis vágta;ilyenkor vissza kell venni ügetésbe,majd újra beugratni.Balos vágtánál ugyanez. | |
| Majrés (6862) 12.03.31 09:18:58 | ||
|
áhhh értem ... igen tudom hogy lehet jobb kézre meg bal kézre, de még sose próbáltam :/ inkább én terepeken voltam és nem osztályban, ott nem igen számit a jobb ball .XD | |
| Majrés (6862) 12.03.31 09:24:05 | ||
|
mikor jön a kövi ? :P   ^^ | |
(aktuális oldal: [ 93 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [90] [91] [92] [93] [94] [95] [96] [97] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
