 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Nem lovas irományok (versek, novellák...)
| galopp4000 (1515) - 1. 11.10.21 19:02:17 | ||
|
Fuu... beraknám a sztorim, de csak rövidebb karakterszámot enged meg :/ | |
| CitromEmese (104784) 23.12.20 16:59:41 | ||
|
Hoppá... Ezt véletlen kétszer raktam be!  | |
| KingFang1 (104921) 24.02.06 17:11:43 | ||
|
Futás közben átfúj a szél a sörényemen. Kavarognak körülöttem a hangok, az élet rohanó dallama. A szél, Örvendezve rajtam, énekel a világ csodáiról. Patáim zenés, gazdag hangjai dübörögnek és megnyugtatják fülemet. A fű susogott és nyalogatta a lábam, miközben az Élet bőségét kergetve, örömtől nevetve, attól a békés felismeréstől, hogy itt vagyok, most, a fény megnyugtató birodalmában élek, rohanok beteljesíteni a sorsomat, élvezek mindent, ami van, mindent. ez lesz, minden, ami elmúlt. én ló vagyok Nem olyan jó a versem, de nem baj. Remélem, tetszik ez. mi a véleménye? | |
| KingFang1 (104921) 24.02.06 17:13:36 | ||
|
Minden, ami van, minden, ami lesz, minden, ami elmúlt. Elnézést, a vers utolsó sorai rosszul lettek gépelve. | |
| CitromEmese (104784) 24.02.13 19:16:34 | ||
|
Nekem ez nagyon tetszik! | |
| CitromEmese (104784) 24.04.07 18:22:32 | ||
|
Csak az első fejezetet berakom, hogy fejlődjek. Épp ezért írj nyugodtan kritikákat!  [1. FEJEZET] EMLÉK A nap készülődik, hogy nyugovóra hajtsa a fejét. Gyönyörűen megfesti a szőlő indákat, az üde zöld leveleken visszatükrözi a piros, narancssárga színeit, létrehozva egy hatalmas színkavalkádot. Olivia az ablakon át gyönyörködik ebben a szőlőföldben, miközben furcsa, gyötrő képek vannak az eszében, másra sem tud gondolni, csak arra az emlékre, amint ott fekszik a sáros földön -talán három éves lehetett- sír-ordít, de rettenetesen, valami hirtelen, valami nagyon súlyos (akár száz kiló is) ránehezedik. -Olivia! A szobádban vagy? -Igen. Itt vagyok Annus néni! – magában pedig ezt gondolta- Most vissza kell térni a rendes kerékvágásba, nem lehet ezen az emléken elmélkedni, ezen a furcsa, kínzó emléken. – Közben beért Annus néni a szobába. -Mit csinálsz idebent? -kérdezte mosolygósan- Én tizenkét éves koromban egész nap kint voltam a mezőn, hol az állatokkal, hol barátokkal, testvérekkel, hol pedig egyedül. - Töprengem. Őszintén szólva szeretnék mesélni valami fontosat. – Mondta eléggé észrevehetően feszengve. Magában pedig gratulált saját lényének, végre sikerült kiböknie ezeket az egyszerű szavakat. Annaróza pedig már tudta is, hogy miről akar beszélni. -Hát megint ezen gondolkozik -mondogatta magának-szegénykém... Sosem titkoltam előle semmit, túlságosan szeretem ahhoz, hogy hazudni tudjak neki. – Nagy csend. Annuska néni tudja, Olívia tudja mit akar kérdezni, de kell neki egy kis idő amíg szavakba önti, amíg megfogalmazhatja. - Az emlék... Már megint azon töprengtem. Őszintén szólva, pontosan mi is történt? -Hiszen azt már sokszor, de nagyon sokszor elmeséltem. Azért, ha nagyon szeretnéd, akkor elmondhatom újra-Annaróza néni szeretett hosszan mesélni. Odaállította a régi, kopott, karfás hintaszékét a kandalló mellé, -amiben nyár lévén nem égett tűz, csak már megszokta, hogy télen ott üldögél mindig- gondosan eligazgatta a székre helyezett piros párnát, majd ,,mesélni” kezdett, mint -mikor Olivia kisebb volt- minden este. | |
| CitromEmese (104784) 24.04.07 18:23:58 | ||
|
Majd még folytatódik, de nem biztos, hogy beteszem... | |
(aktuális oldal: [ 81 ], összes oldal: 81, Hozzászólások: 1206)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [78] [79] [80] [81]
