 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Nem lovas irományok (versek, novellák...)
| galopp4000 (1515) - 1. 11.10.21 19:02:17 | ||
|
Fuu... beraknám a sztorim, de csak rövidebb karakterszámot enged meg :/ | |
| Dalmi2011 (48217) 11.11.04 18:27:22 | ||
|
Sötét Titkok
A történet egy elhagyott,lélek törte lányról,Alexandráról szól.A lány már 21 éves,de még most sem érti,hogy szülei miért hagyták magára.Ám emiatt árvaházban,majd egy segítőkész és szegény családnál,a Moldovány családnál kellett felnevelkednie,ezután pedig 10 éves amikor a Moldovány család visszaakarja adni őt az árvaházba mert saját gyermekeikről sem tudnak gondoskodni tragikus anyagi helyzetük miatt,ám egy gazdag és nemes család,a Szkenderovics család magához veszi,de csak amiatt,hogy a legfiatalabb gyermekük,a vele egyidős Barbarának csak 2 fiú testvére van és soha nem játszott még egy vele egyidős lánnyal........ .......Alexandra úgy dönt,hogy mivel már elég idős felkeresi szüleit,hogy végre magyarázatot kapjon miért hagyták őt el.Az út szívszaggató,fájdalommal teli,ám Alexandra nem adja fel. | |
| thestral27 (21282) 11.11.06 12:52:29 | ||
|
Dalmi2011:nagyon izgalmasnak hangzik!*-* Szerintem kezd el.:) | |
| tailung (17090) 11.11.06 13:01:50 | ||
|
Helló:) egy új törin dolgozom és kíváncsi vagyok a véleményetekre, szóval beteszem a Prológust:)
Emlékek közt sodródva Prológus -Szentségit! Nem adhatod fel, érted?! Nem hagyhatsz itt, a rohadt életbe is! Nem teheted... - nyögte a fiú. Ő térdre esett mellettem. Felemeltem a kezem és végigsimítottam az arcán. Az ujjaim nyomán vörös csík maradt az arcán. Vér… az én vérem. Megfogta a kezem majd az ölébe húzott. te lennél hát a nagy Voldemort? Minden idők legnagyobb fekete-mágusa? Az ember nem hinné, hogy te érzel bármit is… Nem hagyhatsz itt…- ismételte szenvtelen hangon.- csak te vagy nekem… Rámosolyogtam, majd minden elsötétült. Csak azt éreztem, hogy valami – vagy inkább valaki -, miatt nem adhatom fel… Nem tehetem meg vele. Ő számított rám, de én cserben hagytam, mikor szüksége volt rám… KOMMIKAT PLS! | |
| Fanday99 (50302) 11.11.07 12:56:48 | ||
|
tailung nagyon jó:)
Dalmi: szupi:D | |
| tailung (17090) 11.11.07 13:49:05 | ||
|
köszi, Fanday most lelket öntöttél belém :‘D | |
| tengerimalac (12331) 11.11.07 19:24:16 | ||
|
Egyik ma keletkezett verse: Egy felnőtt barátnakakinek szíve oly meleg,s lelke még mindig gyermeteg, igaz a kor kissé elhaladt, de a lélek örök maradt.
| |
| vallerveronika (44891) 11.11.11 20:36:20 | ||
|
thestral27 köszönöm :) megprópálok javítani rajta | |
| hawai (9368) 11.11.12 16:13:51 | ||
|
Írtam egy novellát. Nyomokban valóságot tartalmaz :)
Az a nap is úgy indult, mint a többi. Én még pizsamában feküdtem az ágyban, s néztem a kedvenc meséimet a tévében, mint a hozzám hasonló 8 évesek, mikor megszólalt a csengő. Annak ellenére, hogy szombat volt a szüleim dolgoztak, és csak én voltam otthon a bátyámmal. Az emeletről lebotorkálva nyitottam ajtót, majd néztem ki a teraszról, hogy ki lehet az. A kapuban egy ismerős arc mosolygott rám, kezében valamit tartva. A férfit örömmel üdvözölve köszöntöttem, hisz úgy szerettem, mintha az apám lett volna. A család egy nagyon közeli barátja volt az, majd mikor odaért hozzám letette a földre a kezében lévő csomagot. Nem egy megszokott csomag volt az, amit letett elém, hanem egy kiskutya. Fekete szőrét megrázva nézett körbe az apróság, én pedig izgatottan léptem oda hozzá. Kiderült, hogy a kiskutyát én nekem szánta Krisztián, miután látta, hogy mennyire oda vagyok az ő németjuhászáért, nekem is hozott egyet. Sajnos a férfi kutyája nemrég elpusztult, s az elvesztett ebet egy új kölyökkel próbálta pótolni, aki az én kiskutyám testvére. Miután az apámként szeretett férfi elment a testvéremmel felhívtuk aput, hogy ha jön haza hozzon kutyasampont, kutyatápot és miegymást, azt persze nem mondtuk miért, ezért is furcsállta apu a dolgot, hisz ő még mindig abban a hiszemben volt hogy nekünk nincs kutyánk. Délután mikor a szüleim hazajöttek csodálkozva néztek az energikus kiskutyára, aki rögtön szívünkbe lopta magát. Végül Fanninak kereszteltük el, Krisztián kutyája után. Ezek után az unalmas szobában töltött délutánokat felváltotta az izgalmas és vicces játékok, melyeket az udvarban vittünk véghez kiskutyánkkal. Emlékszem az első napra, mikor beszorult a kis bolond feje a farakás alá, s nem tudta kihúzni, vagy mikor először fürdettük meg, s alig bírtuk betenni a vízbe. Az óta is utálja a vizet, sosem sikerült becsalogatnunk. Aztán az évek teltek. Én is és Fanni is nagyobbak lettünk. Engem valahogy lefoglaltak már a barátok és az egyéb haszontalan dolgok, ő pedig láncra került. A játékos délutánjaink eltűntek, már nem mentem ki hozzá, hogy együtt fussunk az udvarban pár kört. Ennek ellenére, hogy én elfeledtem ő nem feledett, s minden nap farok csóválva ugrott fel a földről, mikor meglátott a kapuban iskola után. Én persze akkor sem mentem oda hozzá, hanem minél hamarabb a házba siettem. Majd ismét csak teltek az évek, s én még mindig köd fedte szemmel fordítottam hátat egykori kiskutyámnak. Egyik télen aztán 7 apróság várt minket idehaza. Fanninak kölykei születtek s minden egyből megváltozott. Folyton mellette voltam, filmet néztünk, volt, hogy felolvastam neki a könyvemből, miközben ő a kölykeit melengette. Miközben a kicsik nőttek egyre inkább Fanni kölyökkori mi voltját kezdtem bennük felfedezni, s ismét folyton együtt voltunk. S miután a kölykök elkerültek tőlünk még hosszú ideig így voltunk. Folyton mentünk sétálni, annak ellenére, hogy ő majdnem letépte a kezemet úgy húzta a pórázt én mégis élveztem. A szántáson át futottunk egymás mellett, míg én el nem fáradtam, bújócskáztunk a szántás melletti bokrok között. Mindig elbújtam előle mikor nem figyelt, s neki mindig sikerült megtalálnia. Annyira boldogok voltunk. S beköszöntött az ősz. Én kimaradtam az általánosból, s középiskolás lettem egy messzi iskolában, ahol kollégiumba költöztem. A hétköznapjaimat máshol töltöttem, a hétvégék pedig túl gyorsan mentek el. Péteken mikor hazajöttem a családdal foglalkoztam. Vagyis azt hittem, hogy a családommal, hisz egy valaki hiányzott mindig a körből, Ő. A szombatjaim már csak az enyémek voltak, s önző módon nem óhajtottam másra fecserélni. Mindig azt hajtottam magamnak, hogy majd holnap kimegyek hozzá, majd később. Ám a vasárnap sem hozta el azt a holnapot, amelyre oly régóta várt Ő. Hisz délután utaztam vissza, délelőtt pedig még inkább ki akartam élvezni a maradék kis itthon töltött időmet. Most pedig, hogy már van időm, hisz felnyitódott a szemem már késő. A holnap igaz eljött, bár ő már ezt nem élhette meg. Mikor belépek, a kapun már nem ugrik fel, hogy a farkát csóválva üdvözöljön. Már nem hallom a szobámból, ahogy ugat, s engem hív. Már nem vár. Miért is várna, ha eddig nem jöttem? Mikor kilépek, az udvarra csak a házát látom s az üres láncot. Ám Ő nincs ott a lánc végén. Ő már nincs. Elvesztegettem azt a sok időt, melyet együtt tölthettünk volna, s Őt is elvesztettem. Pedig Ő hitt bennem, s várt rám, de sajnos nekem túlkésőn jutott Ő eszembe. Most már túl késő, hogy bepótolhassam azt a sok elvesztegetett értékes percet. Ő már csak egy emlék, egy emlék, ami mindig ott lesz a szívemben. S most hogy tudom micsoda ostoba voltam, hogy elfelejtettem már nem fogom elfelejteni, Soha! Mert Ő hű volt hozzám, míg élt, s én is hű en őrzőm majd az emlékét. | |
| vallerveronika (44891) 11.11.12 17:33:29 | ||
|
folytatás:
-Igen, három pont itt megyünk el melletük!Elnéztem oldalra, és egy öreg, egy kölyök, és egy pontosan közép korú kutyát láttam. Egy villanás amikor először ránézek a közepesre! Az összes eddigi álmom, amit Karáttal éltem át lepergett előttem. Az nem lehet, hogy Ő AZ! Hiszen ezek csak puszta álmok…. azt hiszem! Remegő hangon, de megszólaltam: - Őt hogy hívják?-és rá mutattam - Nem nevezzük el a kutyákat, és ezen még nyakörv sem volt! -Értem!- szólaltam elmélázva. A szüleimazt hiszem közben észre vették, hogy ez a kutya mennyire lekötött, de ők már ki szemeltek egy kis Foxit. -Ezt a kutyát szeretnéd Vivi? Nem tudtam mit kéne felelnem, mert őt szerettem volna haza vinni, de féltem. Vártam, majd í válaszoltam: -Igen, és a neve legyen Karát! -Hé hűtsd le magad!-szólalt meg apa- hiszen még azt sem tudod szuka-e vagy kan, és hogy hány éves, mert öreg kutyát nem viszünk haza, hoszen ha elpusztul a szíved fáj utána! - Az nem érdkes! Nekem ő kell, és kész! A gondozóvágott bele hirtelen fellángolásomba: -5 éves, szóval nem túl öreg, és kan, akkor kell? Anya, és apa hosszas családi kupaktanács után azt mondták IGEN! | |
| vallerveronika (44891) 11.11.12 18:22:19 | ||
|
hawai nagyon jó, megható történet! | |
| hawai (9368) 11.11.12 19:02:39 | ||
|
köszönöm vallerveronika! :) | |
| Fanday99 (50302) 11.11.12 20:15:41 | ||
|
egy új törin dolgozom a címe Vámpír. majd holnap berakom persze ha szeretnétek | |
| Fanday99 (50302) 11.11.13 14:38:00 | ||
|
na akkor itt az előszó:
Vámpír Előszó A nevem Fanday la Braun és egyáltalán nem vagyok átlagos lány. Hogy miért nem? Vámpír vagyok. A halandók földjén holtan születtem de a vámpíroknál én vagyok az egyetlen aki születésénél fogva vámpír. Az életem elég viharos. Mivel a vérfarkasok az ellenségeink nem meglepő mennyit öltem belőlük. Irtom a mocskokat. Amit most mesélni fogok az az első 16 évem. Ezalatt megöltem legalább ezer vérfarkast és megtapasztaltam milyen az amikor elveszítesz valakit akit igazán szeretsz. Tehát tartsatok velem! Komikat! elkezdjem? | |
| BlackBerry (14976) 11.11.15 19:55:06 | ||
|
Nem tom hogy a lovasba kéne írni vagy ide! De nem érdekel ide írom a regényemet! :)
Sötétség papjai Minden 1913 ban kezdődött! A lovas papok nemzete összegyült hogy megvitassák Gerilch pap gonját! Ki Hétfön,szerdén,pénteken és vasrnap gyilkol. De a többi nap meg kedves,barátságos.Én Rukatoki Jhonson vagok! Gerlih pap a nagy apám. Állítólag 3-mas ikrek az egyik iker eltűnt,a 2. iker 3 évvel ezelőtt szeptemberben meghalt! Már csak Gerlich papa él. És azokon a napokon mikor gyilkol nem találkozhatok vele! Én kedvenc lovamon lovagolok akkor akit Gerlich papátol kaptam! Brego a neve, gyönyörű csőőr Shagya Arab. Olyankor el lovagolok a papa háza előtt és ő ilyenkor minig fut utánunk egy ideig olyankor félek is. A többi napon vicces és kedves! Én 13 éves vagyok! Imádok lovagolni! A papámról, rólam, és bregóról szól a regényem! Nah mien?? Komikat! | |
| CherryGirl (46107) 11.11.18 17:08:32 | ||
|
hawai: Jó lett. Érdemes volt elolvasnom mert én sem foglalkozom vmi sokat szegény kutyusommal, inkább itt kuksolok a gép előtt, de ezentúl majd igyekszem :DDD | |
(aktuális oldal: [ 5 ], összes oldal: 81, Hozzászólások: 1206)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [75] [76] [77] [78] [79] [80] [81]
