 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Nem lovas irományok (versek, novellák...)
| galopp4000 (1515) - 1. 11.10.21 19:02:17 | ||
|
Fuu... beraknám a sztorim, de csak rövidebb karakterszámot enged meg :/ | |
| Deliora (41666) 21.03.20 13:41:47 | ||
|
Rubyn: elolvastam az első mondatot és egyből elnevettem magam, miközben megjegyeztem, igen, ezt biztos te írtad x) Szerintem már mondtam elégszer, de olvasd csak el újra. Imádom, ahogy írsz! Nagyon jó kis szösz lett! Türelmetlenül várom a következőt, mert ebből sose elég  | |
| Rubyn (101091) 21.03.20 18:04:32 | ||
|
Megtisztelsz  Köszönöm! | |
| Kaze-chan (88942) 21.03.26 20:58:20 | ||
|
Sziasztok! Olyan rég volt már, úgyhogy ideje ezt is újraindítani. Csináljunk egy íróversenyt!  Kettő kategória van: lovas és nem lovas írások, de ezen belül más témamegkötés nincsen. Mindenkinek szabadon szárnyalhat a fantáziája. Hozzatok valamit Nekünk, ami meglepő, meghökkentő, letaglózó. Valamit, ami feldobja a napunkat, vagy elgondolkodtat.  Maximum karakterszám: 15 000 karakter Az írásokat a megfelelő Fórum topicokba várom, jelezzétek légyszi az írások előtt, hogy a versenyre neveztetek, és biztos, ami biztos, küldjetek egy levelet is erről. Nevezési díj és határidő: nincs Nyeremények: 3. helyezett: 500 000 zsz és 10 - 10 db alapanyag 2. helyezett: 750 000 zsz és 20 - 20 db alapanyag 1. helyezett: 1 000 000 zsz és 30 - 30 db alapanyag Beküldési határidő: 2021. május 2. éjfél Vegyetek elő papírt és tollat, üljetek a gép elé és verjétek a billentyűzetet. Versenyre fel! | |
| Deliora (41666) 21.04.13 17:41:33 | ||
|
Hali :D Mondtam én, hogy érkezem, bár végül teljesen mással, mint amivel terveztem. Amikor tegnap jöttem hazafelé este buszon, zenéthallgatva, akkor ugrott be ez a kép. Tudom, hogy nem sikerült annyira átadni, mint amennyire szerettem volna, de mégis, egy próbát megért a megírása x) Kritikát szívesen fogadok Oh, és még valami... ha valakit érdekelne az ihletadó zene ITT megtalálja Tehát Kaze íróversenyére készült művem, ami remélem célba ér a szervezőnél, a következő: - Na mehet? - kérdezte az egyik lány, izgatott csillogással a szemében. Ketten voltak az egész lakásban, nem zavarta őket semmi és senki, leszámítva a vadul száguldozó gondolataikat. Egy képernyőre meredtek mindketten, csupán erre az egy pillanatra tekintettek a másik felé. - Igen, igen, igen, igen. - érkezett a semmivel sem nyugodtabb válasz. Egy kattintás alatt változott meg minden. A semmi közepén találták magukat. Amerre csak szem ellátott, ismerős, vakító fehérség fogadta őket. Az ég, a föld, a növények, az állatok… minden eltűnt, csak az üresség maradt. Mégsem ragadta el őket a kétségbeesés. Tökéletesen tudták, mi vár rájuk, talán pont ezért, inkább boldogan, ám mégis türelmetlenül tekintettek körbe. - Hát tényleg újrakezdtük… - mormolta kissé hitetlenül az utolsó felszólaló, majd meglepetten kapta félre tekintetét. A távolban változásra lett figyelmes. Színek költöztek a fehérségbe. Társa bármiféle késlekedés nélkül munkához látott, ő sem várhatott hát tovább. Teljesen belefeledkeztek az ismerős műveletekbe. Nem figyeltek semmire, főleg nem az idő múlására, csupán feladatukra. Úgy alakították az üres teret, akár egy festő a vásznát. Minden ecsetvonással egy új részlet bontakozott ki, ezekhez pedig szinte mindig nosztalgikus élmények társultak. Egyszer, nagyon régen már átestek ezen. Egyszer, nagyon régen minden egyes percét kiélvezték. Alkottak, terveztek, buzdítottak. Azonban, mint mindennek, ennek is végé szakadt. A sziget élete kihalttá vált, lakói szépen, lassan elhagyták azt, s elbúcsúztak, de nem örökre. Az teljes újrakezdés csupán egy ballépés eredménye, de ki tudja, lehet jó származik belőle. Nem telt bele sok időbe, mire egy takaros, napsütéses sziget rajzolódott ki szemük előtt. Hatalmas hegyei büszkén törtek az ég felé, az erdők terebélyes fái, lábukat biztosan megvetve, kedélyesen ringatóztak a játékos szellő hatására, mintha csak táncot lejtettek volna alkotóik tiszteletére és újjászületésük megünneplésére. A határtalan mezőkön hol aranysárga búza lengedezett, hol térdig érő fű susogott. Még egy apró patak is kanyargott a végeláthatatlan tenger felé. A kellemesen meleg, és puha homokos tengerparton pedig egy házacska épült. Házacska? Semmi aprót nem lehetett találni benne, ugyanis számos személy befogadására volt alkalmas, mégis barátságos megjelenése miatt ezzel a szóval illetném. Az épület előtt, messze a finoman fodrozódó vízbe nyúlva, egy stég állt, a sziget kikötőjeként funkcionálva. Hamarosan az állatok is beköltöztek. Szarvas, őz, vadló csapatok nyargaltak fel-alá, piciny méhek zümmögtek, miközben a gyümölcsfák virágai körül munkálkodtak, néha még egy-egy farkasvonyítást is hozott a szél. Változatosabbnál változatosabb állatok jelentek meg, azonban a csúcspontot mégis egy hatalmas árnyék, és dobhártya szaggató kiálltás jelentette. A két lány ekkor már a selymes fűben tervezett tovább, ám erre a jelenségre mindketten felkapták fejüket. - Ezt nem hagyhattad ki, ugye? - kacagott fel felhőtlenül egyikőjük, miközben szemét egyik kezével védve a naptól, igyekezett kivenni a gigászi teremtmény vonásait, mely egyre alacsonyabbra ereszkedett, míg végül társa mellett nem landolt, termetéhez képest meglepően óvatosan. Amaz csupán egy fülig érő, elégedett mosollyal válaszolt, majd teljes figyelmét lekötötte az őket értelmesen figyelő sárkány. A behemót állat finoman megszagolta, majd langyos fújtatással köszöntötte mesterét, ezután minden szó nélkül újra a magasba emelkedett, hogy elfoglalhassa méltó helyét a hegyek között, ahonnan az egész szigetet beláthatja és védelmezheti. A két lány egy darabig figyelte távolodó alakját, végül azonban újra egymás felé fordultak. Utoljára leellenőrizték, hiányzik-e valami az alapokból, s miután már tényleg nem találtak semmi kivetnivalót munkájukban, következhetett az utolsó simítás. - Jöhetnek? - töltötte be ismét a kérdező szerepét a sárkányt megidéző lány. Válaszul egy kissé feszült bólintást kapott. | |
| Deliora (41666) 21.04.13 17:42:07 | ||
|
Valójában rajtuk kívül senki sem tudná megmondani, mi történt. Egymás felé fordulva, szemüket becsukva, csendben álltak, miközben a csintalan szél bele-belekapott hajukba. Percekig csak vártak, rezdületlenül, rendíthetetlenül. Hirtelen megváltozott a szélirány. Az eddigi, a sziget belsejéből induló, kellemes, pajkos szelet felváltotta az óceán felől érkező nagytestvére, mely a sós illat mellett, erőt is hozott. S még valamit. Először parányi pontocska volt csupán, bár hamar borsószemmé, kaviccsá vált, idővel pedig könnyen ki lehetett venni valódi alakját. Egy hatalmas, három árbócos, gazdagon díszített hajó, melyet mintha a szél csakis a sziget felé irányítana. Kisvártatva három alakot is ki lehetett venni a fedélzeten. Három, egymástól igen eltérő alakot. A két lány azonban nem mozdult, még akkor sem, mikor a hajó eltűnt a ház előtt, hogy kiköthessen, s csak hatalmas árbócai tetejét lehetett kivenni. Tudták, vendégeik egyenesen hozzájuk tartanak. Egyáltalán nem tévedtek. Nemsokára három alak tűnt fel, s tartott feléjük. A kis csapatot egy különös csontváz vezette, kissé szakadtas ruhában, de annál ruganyosabb léptekkel. Kalózsapkáját pont eléggé fejére nyomta ahhoz, hogy a csípős szél, legnagyobb erőfeszítései ellenére se tudja lekapni azt. Bal oldalán egy vörösbe öltözött hölgy sétált, kecses léptekkel. Talán az ő szemei csillogtak a legjobban. Amint tudott, körbetekintett az ismerős tájon, s rögtön érzelmek hada árasztotta el. Persze nem csak őt, a többieket is. Végül, a különös kalóz másik oldalán egy csupa feketébe öltözött, arcát félig eltakaró fiú sétált, hangtalanul. Újra itt voltak. Együtt. Bár a sziget valamilyen úton-módon eltűnt, a három személy emléke mélyen beleégett a két lányéba. Hogyan is felejthették volna el őket. Hiszen annyi kalandot éltek át együtt, és most újra itt voltak, mindannyian. A három szerzet néhány méternyire a párostól megállt, s így néztek izgatottan a másikra. Hirtelen senki sem jutott szóhoz, annyi kimondatlan gondolat kavargott a fejükben. - Akkor mehetünk? - indította el a beszélgetést immár harmadjára a sárkány mestere. - Még várunk valakire. - válaszolt sejtelmesen társa, majd türelmetlenül hátrafordult, a többiek pedig kíváncsian követték tekintetét. Éppen időben ahhoz, hogy a távolban észrevehessenek egy fekete lényt. Rövidesen rájöttek, két teremtményről van szó. Egy hatalmas, izmos, ébenfekete szőrű hátas közelített feléjük, minden felszerelés nélkül, rettentő sebességgel, hátán egy fekete köpenyt, csuklyát és fehér maszkot viselő illetővel, aki mintha egybeolvadt volna lovával. Minden kérdő tekintet ellenére, a várakozó lány nem figyelt senkire, csupán a lovasra. Amint közelebb ért, kiderült, maszkja nem teljesen fehér, egy fekete csík húzódott függőlegesen egyik szeménél, keresztül az egész felületen. Kivehetővé vált köpenyének bal oldalán, szíve fölött egy fehér jel, valamint hátán egy gyönyörűen díszített, titokzatos kard. Ló és lovasa lassítani kezdett, majd nem messze a kis csapattól megállt. A nő, hiszen alakjából ez egyértelműen kivehető volt, egész arcát takaró maszkjához nyúlt, s egy megszokott mozdulattal távolította el azt, hogy felfedhesse meleg, kedves mosolyát, amely mellé felfoghatatlan tapasztalattól csillogó szemek társultak. - Most már mehetünk! - jelentette ki hatalmas vigyorral arcán, az előbb a többieket még feltartóztató lány. Társa kissé hitetlenkedve rázta meg fejét, majd elindult a parton álló ház felé, hogy új kalandokba vághassanak bele, nem feledve fogadalmát, miszerint bármi is történik, ez a sziget örökké fennmarad. | |
| Kaze-chan (88942) 21.04.15 20:01:54 | ||
|
Drága Deliorám! Már csak nem fél órája, hogy először a végére értem a történetednek, de eddig nem igazán tudtam mit írni rá. Most se nagyon. Amíg olvastam elfogott a nosztalgia, és ez most egy olyan színfolt volt a napjaimban, amit nagyon-nagyon köszönök Neked! Kritikát kértél, de azt nem tudok adni, csak ksözönetet és hálát, amiért megírtad ezt a történetet! | |
| Deliora (41666) 21.04.15 21:34:29 | ||
|
Egyetlen Mesterem! Ez is bőven megfelel! Gondoltam bővítem egy picit a szereplő gárdát, ha csak feltételesen is, ezen kis iromány erejéig. Örülök, hogy sikerült valami olyat alkotni, ami ennyire tetszett, akkor már el is érte a célját Azért másoktól elfogadok kritikát, meg véleményt is na csak a rajzolós topic pörögjön már ennyire x)Agyaltam már ezen, de... nem írtad, h egy felhasználó, csak egy történettel jöhet? mármint ha esetleg még megírnám azt a borús hangulatút is felrakjam versenyre, vagy csak sima történetként?  | |
| Kaze-chan (88942) 21.04.15 21:44:02 | ||
|
Nem írtam valóban, nem is jutott eszembe, de igazából semmi akadályát nem látom annak, hogy kettő kategóriába lehessen nevezni. :D | |
| A22123 (104210) 21.05.09 12:59:48 | ||
|
Sziasztok!:) Az íróverseny határidejét kicsit meghosszabbítanám, illetve a nyeremények is értékesebbek lennének. Amikor kihirdettem a versenyt, még viszonylag kezdő voltam, és nem volt annyi Zsz-em. A lovakat is jobbra cserélném, de ha valaki inkább az eredeti pacikat szeretné, azt kapja:) Tehát, az új adatok: Határidő: 2021.06.01. éjfél Nyeremények: Helyezet: 300.000 Zsz, 1 nem különleges ezen kívül akármilyen fajta import ló (amit ingyen belovagolok ha kell), Választható lv. 4-es felszerelés Helyezet: 200.000 Zsz, 1 nem különleges ezen kívül akármilyen fajta import ló Választható lv. 3-as felszerelés Helyezet: 100.000 Zsz, nem különleges ezen kívül akármilyen fajta import ló, Választható NEM varázslatos alapanyagból 5 db. Sorsolás: akik neveztek, de nem nyertek, azok sem maradnak üres kézzel! Az 1000 Zsz vár a nevezőkre:) Illetve kisorsolok néhány dolgot: Egy lipicai csődörcsikó http://lonevelde.lovasok.hu/myhorse.php?id=1241934 Egy választott varázsalapanyagból 5 db A profilomon is frissítve van! Minden írást várok! :) | |
| Kaze-chan (88942) 21.05.10 22:46:27 | ||
|
Ide nem írtam ki, úgyhogy pótlom. :D Sziasztok! Nagggyon csúnyán elfeledkeztem a saját íróversenyemről. Mivel se nem hirdettem, se nem noszogattam az embereket, úgy döntöttem hosszabbítok a beküldési határidőn, és hogy még jobban motiváljam az írni szándékozókat, kicsit hozzá dobok a nyereményekhez. A versenyleírás újra - módosításokkal együtt: Kettő kategória van: lovas és nem lovas írások, de ezen belül más témamegkötés nincsen. Mindenkinek szabadon szárnyalhat a fantáziája. Hozzatok valamit Nekünk, ami meglepő, meghökkentő, letaglózó. Valamit, ami feldobja a napunkat, vagy elgondolkodtat. Maximum karakterszám: 15 000 karakter Az írásokat a megfelelő Fórum topicokba várom, jelezzétek légyszi az írások előtt, hogy a versenyre neveztetek, és biztos, ami biztos, küldjetek egy levelet is erről. Nevezési díj és határidő: nincs Nyeremények: 3. helyezett: 500 000 zsz; 100 - 100 db alapanyag; 10 db lvl 4-es felszerelés 2. helyezett: 750 000 zsz; 200 - 200 db alapanyag; 20 db lvl 4-es felszerelés 1. helyezett: 1 000 000 zsz; 300 - 300 db alapanyag; 30 db lvl 4-es felszerelés Beküldési határidő: 2021. június 1. éjfél Vegyetek elő papírt és tollat, üljetek a gép elé és verjétek a billentyűzetet. Versenyre fel! | |
| Rubyn (101091) 21.06.08 18:13:46 | ||
|
Sajnálom, a versenyekről rendesen lemaradtam, de most már lesz időm írni, szóval ideje visszarázódni :") | |
| Kaze-chan (88942) 21.06.10 21:26:30 | ||
|
Sziasztok! Köszönöm a türelmeteket, eljött az eredményhirdetés ideje. Mivel a két kategóriába összesen 2 írás érkezett, így úgy döntöttem, összevonom a kettőt, és egy kategóriában lesz eredményhirdetés. Az első helyezett: Deliora, és kizárásos alapon a második helyezett: Farmerke lett! Gratulálok Nektek! :) A nyeremények miatt hamarosan kaptok levelet! | |
| Graceful (44315) 21.06.30 12:59:03 | ||
|
Tűz Láttad -e már azt a tüzet, Melyben ember nem ragyoghat? Láttál -e már fénylőbbet Mint odakünn a nap? Harmatos fűn gyalázat, Vér csorog, és áldozat Hörgésének dalát viszi el A fagyos, északi szél. Láttad -e már az a tüzet, Melyben ember nem ragyoghat? Perzselő melegsége éget, Ha közel mégy, megolvaszt. Égett a gyep. Alvadt Vértől vörösbarna a rét. Így jár az a nyamvadt ki lenézi más tüzét. Olyan tűz ez, mely A tisztítónál erősebb. Embereket söpört el. S mégis élet Született Belőle. | |
| CitromEmese (104784) 23.12.20 16:45:41 | ||
|
Felidézem egy számomra nagyon kedves dalocska szövegét a szünet előtti utolsó napon: | |
| CitromEmese (104784) 23.12.20 16:58:33 | ||
|
Felidézem egy számomra nagyon kedves dalocska szövegét a szünet előtti utolsó napon: | |
(aktuális oldal: [ 80 ], összes oldal: 81, Hozzászólások: 1206)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [77] [78] [79] [80] [81]
