 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Nem lovas irományok (versek, novellák...)
| galopp4000 (1515) - 1. 11.10.21 19:02:17 | ||
|
Fuu... beraknám a sztorim, de csak rövidebb karakterszámot enged meg :/ | |
| rekaianett (32539) 11.10.22 11:49:33 | ||
|
sziasztok, most értem el a hokát, és itt vok, lehet, hogy nem emlékeztek a történetemre, de itt a honlap, ahol minden megtalálható, ami készen van: http://rekaianett.irasai.hu/
csak részleteket teszek majd be, de továbbra is szeretném, ha komiznátok! az is, akinek nem jön be, jó? köszi | |
| Fanday99 (50302) 11.10.22 12:39:14 | ||
|
látom komit nem kapok így beteszem a következő fejezetet
Egy árva naplója 3. fejezet Sötét van. Hol vagyok? alattam valami puha van. A lábam és a fejem borzasztóan fáj. A kezem is. A szememet felnyitom. Körülöttem minden csupa fehér. Pillantásom találkozik a nagymamám és nagypapám aggódó arcával. Csodálkozva rájuk néztem és alig hallhatóan mondtam: - Mi történt? Hol vagyok? És apu meg anyu hol vannak? Nagymama és nagypapa egyszerre felelt sírva: - Megan... Anya és apa nincs többé. Velünk fogsz lakni. Tekintetem megáll a felkötözött lábamon. Egyik fel van kötve a másik az ágyon hever. A fejemen is kötést érzek. Míg én így szemléltem a lábam, bejött egy orvos. Szomorú volt. Nagypapa felé fordult és ezt mondta: - Sajnálom, de ez a kislány soha többé nem tud lábra állni. Az agyrázkódás majd elmúlik, de a lába lebénult ráadásul mindkettő szilánkosra tört. A baleset meg mint egy álom, kísérteni fogja örökre. Nagyapa és nagymama szeméből kicsordult a könny. Csak suttogni tudtak: -Köszönjük. Mikor vihetjük haza Megant? -Most még nem rengeteg ideig tart míg hazavihető állapotba kerül. De valakinek itt kell vele maradnia. Nagymama vállalkozott. Az orvos köszönt és kiment. Én a fájdalomtól és a dupla szomorúságtól sírtam. Persze! Egy kislány nem élhet teljes életet! na ezt túlreagáltam mint minden történetemet. na de komikat várok | |
| dreamhorse (24533) 11.10.22 12:53:34 | ||
|
Sziasztok! Nemsokára elkészülök új történetem első fejezetével, melynek most beraknám az előzetesét=)
Komikat kérek! Ha több embernek is tetszik, akkor berakom az első fejezetet=) | |
| Fanday99 (50302) 11.10.22 12:55:46 | ||
|
dreamhorse: nagyon jó:) | |
| dreamhorse (24533) 11.10.22 13:02:00 | ||
|
köszönöm Fanday =) | |
| dreamhorse (24533) 11.10.22 13:04:41 | ||
|
A tiédet is elolvastam Fanday és igazán szuper! Egy tanácsom lenne csak:
Kissé túl rövidnek érzem a mondatokat. Próbáld meg szépen, hosszan kidolgozni őket és elhiheted nekem, hogy a fejezetek is sokkal hosszabbak lesznek. Remélem nem haragszol meg ha ezzel a tanáccsal elláttalak! =) | |
| Fanday99 (50302) 11.10.22 13:23:52 | ||
|
tudom hogy jobbak a hosszabb mondatok de én direkt így csinálom. mert ez így ilyen szürke, szomorú hangulatú történet és olyat is szeretnék de egyébként köszi a tanácsot:) | |
| Fanday99 (50302) 11.10.22 13:39:38 | ||
|
Egy árva naplója
4. fejezet Csak most vettem észre, hogy a kezem is gipszben van. Nagyapa már hazament nagymamára néztem: - Mama, szóval nem tudok többé járni? - Sajnos nem, Megan. Na de ha emlékszel, akkor meséld el szépen hogy mi történt. Gondolkodtam egy kicsit majd újra sírni kezdtem: - Nem hallgattak rám. Én végig mondtam hogy valami rossz fog történni de anyuék nem figyeltek rám. És ez meghozta azt a keserű gyümölcsöt: anyu és apu nincs többé én meg soha többé nem tudok járni. - Megan, kicsim. Erről senki nem tehet. Jó, tudom hogy fáradt vagy pihenj egy kicsit. Erre kirobbant belőlem valami valószínüleg egy roham: -Nem nem pihenek! Miért épp én?! Miért épp anya és apa?! Ha hallgattak volna rám ez nem történt volna meg! És sikoltoztam ahogy a torkomon kifért. A szemem sarkából láttam, hogy a mamám kifut a szobából. Én még mindig sikoltoztam. Akkor befutott egy nővér. Tű a kezében. belenyomta a tűt az ép karomba. Az a rengeteg sikítás lassan nyöszörgéssé csendesült majd teljesen lenyugodtam. Mivel ebben a tűben nyugtató volt. Megtette a hatását. Mereven feküdtem az ágyban. A mamám gyengéden hozzámszólt: - Aludj drágám én végig itt leszek melletted. Bágyadtan nemet intettem a fejemmel de végül mégis mély álomba merültem. Komikat | |
| vallerveronika (44891) 11.10.22 14:23:26 | ||
|
Karát Vér, vér, vér! Mindenhol csak vér, és nem tudom hogyan került ide! Ez nem, ezt nem így szerettem volna, és önkénytelenül, a padlóra borultam, és zokogásban törtem ki, de ekkor megjelent, és igen, ő volt az, megint eljött, nagy barna szemeivel, mélyen az enyémekbe nézett, mintha csak azt szerette volna tudni: Bízol bennem? Egyre közeledett, és a sötétség burka feloszlott körülötte. Karát megint itt van ,és végig tekintettem sötétarany bundáján. Ő egy kutya volt, megnyúlt pofával, és csak az álmaimban létezik, vagy a valóéletben is? Mit akar ez jelenteni? Ahogy felém közeledett, az álom megszakadt, és én az ágyamban találtam magam, megint. Végre otthon. Még ziháltam az ijedelemtől, de már kezdtem megnyugodni .Zúgott a fejem, a szemem az órára tévedt ,ami ott kattogott a falon. Hajnali három. Felkeljek? Egyáltalán nem vagyok álmos, de szükségem van a pihenésre. Nem merem lehunyni a szemem, és visszazökkenni a félelembe, a homályba, oda ahol semmit sem értek, és csak hű társamban: Karátban bízhatok. Holnap matek dolgozat, ki kell pihennem magam, hiszen nem vagyok valami zseni. Nem merem. Felkelek. Fel öltöztem, a könyvem fölé hajolva böngészem, a számomra szinte semmit sem jelentő számsort, csak nézem, és az eszem közben teljesen máshol jár. Miért vannak egy hónapja ezek az álmok? Semmit sem értek! Mindegy, most nem ezzel kell foglakoznom. A dolgozatomnak jól kell sikerülnie. Ásítottam egyet elnyújtottan, és hosszan. Egy barna hajszál szökött tengerkék szemembe, és megdörzsöltem. Amint szememet kinyitottam a polcomon lévő posztert bámultam. Nem akartam hinni a szememnek, tegnap, ég egy vágtató musztáng volt rajta, de most! Egy kutyát látok! Pontosan olyan mint Karát! Elfordultam, és egy pillanatra becsuktam szemeimet, szívem vadul vert! Vissza kell fordulnom! Meg is tettem, és megint az a musztáng néz rám! Ez nem lehet! Én kezdek megőrülni! Elöntött a hideg, ami csontig hatolt! Ez én vagyok? Már felébredtem? Nem vagyok benne biztos! Mit csináljak?! Gyorsan megnézem a matricát a könyvem elején az áll rajta, hogy: Lovas Vivien. Igen ez én vagyok, de álmodom még vagy ez a valóság? Megcsíptem magam aúúúú , igen ébren vagyok! Nem foglalkozom vele, inkább lemegyek a konyhába inni egy kis teát, mert az ilyelemben kiszáradta a szám. Vissza mentem a szobámba, és hagyom a matekot egy kicsit üllepedni, és felhúzom a redőnyöket. Már jócskán pirkad. Hat óra. Anya, és apa most kelnek fel. Nem érnek rá ők sem pihenni, a kis farmunkon sok a munka, és még dolgozni is kell. Anyukám tanárnő( szerencsére nem a mi sulinkban J ) , apukám pedig ügyvéd. Lemegyek, csinálok nekik reggelit. Pirítóst csináltam. Halom, hogy anya csörtet le a lépcsőn. Komikat! | |
| vallerveronika (44891) 11.10.22 14:24:31 | ||
|
Fanday99 nagyon jó!
| |
| Fanday99 (50302) 11.10.22 14:25:34 | ||
|
vallerveronika: nagyon jó | |
| Fanday99 (50302) 11.10.22 14:27:40 | ||
|
köszi:) | |
| Fanday99 (50302) 11.10.22 15:14:51 | ||
|
Egy árva naplója
5. fejezet fél évvel később... Lassan épültem föl. Nagymama és nagypapa mindennap meglátogattak. Aztán egy napon bejött az én orvosom egy tolószékkel és ezt mondta: - Megan. Felépültél rendesen igaz a lábaddal semmit sem kezdhetünk. a nagyszüleid segítenek beleülni ebbe a csinos tolószékbe és hazamehetsz. Remélem örülsz. -örülök persze.-suttogtam Igaz tényleg örültem. Utáltam a kórházat. Nagymama gyorsan felöltöztetett mert én nem nagyon tudtam vigyázni magamra még öltözésnél sem aztán besegített a tolószékembe és kitolt a folyosóra. Ott össze vissza puszilgatott -Annyira örülök hogy felépültél kicsim. Atosz már vár téged. Vele majd elleszel úgyis kisméretű kutya majd beleül az öledbe. Hogy egy kicsit nevethessek a nagymamám olyan gyorsan tolt hogy hátra kellett dőlnöm, nejhogy kiessek de nem bántam. Aztán végre kiértünk a friss levegőre. Az minő megkönnyebbülés volt! Fél éve nem voltam már levegőn hát gondolhatjátok milyen jó érzés volt! Ám csakhamar elszomorodtam. Öröm... Hogy lehet örömöm a szüleim nélkül? sírva fakadtam. Nagymama és nagypapa megértették miét sírok így nem szóltak. Beültünk a kocsiba és a Winters-farmra mentünk, nagyapáék farmjára. komit komit komizz | |
| vallerveronika (44891) 11.10.22 16:00:18 | ||
|
Karát 1. fejezet Vér, vér, vér! Mindenhol csak vér, és nem tudom hogyan került ide! Ez nem, ezt nem így szerettem volna, és önkénytelenül, a padlóra borultam, és zokogásban törtem ki, de ekkor megjelent, és igen, ő volt az, megint eljött, nagy barna szemeivel, mélyen az enyémekbe nézett, mintha csak azt szerette volna tudni: Bízol bennem? Egyre közeledett, és a sötétség burka feloszlott körülötte. Karát megint itt van ,és végig tekintettem sötétarany bundáján. Ő egy kutya volt, megnyúlt pofával, és csak az álmaimban létezik, vagy a valóéletben is? Mit akar ez jelenteni? Ahogy felém közeledett, az álom megszakadt, és én az ágyamban találtam magam, megint. Végre itthon. Még ziháltam az ijedelemtől, de már kezdtem megnyugodni .Zúgott a fejem, a szemem az órára tévedt ,ami ott kattogott a falon. Hajnali három. Felkeljek? Egyáltalán nem vagyok álmos, de szükségem van a pihenésre. Nem merem lehunyni a szemem, és visszazökkenni a félelembe, a homályba, oda ahol semmit sem értek, és csak hű társamban: Karátban bízhatok. Holnap matek dolgozat, ki kell pihennem magam, hiszen nem vagyok valami zseni. Nem merem. Felkelek. Fel öltöztem, a könyvem fölé hajolva böngészem, a számomra szinte semmit sem jelentő számsort, csak nézem, és az eszem közben teljesen máshol jár. Miért vannak egy hónapja ezek az álmok? Semmit sem értek! Mindegy, most nem ezzel kell foglakoznom. A dolgozatomnak jól kell sikerülnie. Ásítottam egyet elnyújtottan, és hosszan. Egy barna hajszál szökött tengerkék szemembe, és megdörzsöltem. Amint szememet kinyitottam a polcomon lévő posztert bámultam. Nem akartam hinni a szememnek, tegnap, ég egy vágtató musztáng volt rajta, de most! Egy kutyát látok! Pontosan olyan mint Karát! Elfordultam, és egy pillanatra becsuktam szemeimet, szívem vadul vert! Vissza kell fordulnom! Meg is tettem, és megint az a musztáng néz rám! Ez nem lehet! Én kezdek megőrülni! Elöntött a hideg, ami csontig hatolt! Ez én vagyok? Már felébredtem? Nem vagyok benne biztos! Mit csináljak?! Gyorsan megnézem a matricát a könyvem elején az áll rajta, hogy: Lovas Vivien. Igen ez én vagyok, de álmodom még vagy ez a valóság? Megcsíptem magam aúúúú , igen ébren vagyok! Nem foglalkozom vele, inkább lemegyek a konyhába inni egy kis teát, mert az ilyelemben kiszáradta a szám. Vissza mentem a szobámba, és hagyom a matekot egy kicsit ülepedni, és felhúzom a redőnyöket. Már jócskán pirkad. Hat óra. Anya, és apa most kelnek fel. Nem érnek rá ők sem pihenni, a kis farmunkon sok a munka, és még dolgozni is kell. Anyukám tanárnő( szerencsére nem a mi sulinkban J ) , apukám pedig ügyvéd. Lemegyek, csinálok nekik reggelit. Pirítóst csináltam. Hallom, hogy anya csörtet le a lépcsőn. Egy aggódó pillantást vetett rám, és megkérdezte: -Jó reggelt kicsim! Hogy ,hogy ilyen korán fent vagy? -Csak meg szerettelek volna lepni titeket egy kis reggelivel! (Úgy döntöttem, nem árulok el semmit anyának, mert a végén még elmebetegnek hisz!) Ekkor a szeme az asztalra tévedt, és szája mosolyra húzódott. -ÓÓÓ de rendes vagy köszönöm, akarom mondani apáddal köszönjük! Mondta -Semmi! -Te már reggeliztél? -Még nem , de nem is vagyok éhes. Elment az étvágyam, mert a gyomrom még mindig görcsben volt. -Vivi már vár rád a kocsi!- szólt apa mély kicsit mackószerű hangján -Oké, megyek! Minden reggel kocsival megyünk be a városa, de így is fél óra az út. 2. fejezet A suliban egy kicsit mindenki különcnek tart , mert nagyon ló mániás vagyok, de így is vannak akik elfogadnak. Többek között Anna a legjobb barátnőm. Apa kirakott a suli előtt, én pedig nagy teherrel a vállamon cammogtam be a suliba. Az első óra történelem, dög unalom ,de kibírható volt. A második biológia, amit kifejezetten szeretek. Ezek után pedig a matek. Zsuzsa néni vékony , és elegáns volt, de a hangja nagyon irritáló. Hóna alá csapta a dolgozatokat, a naplót, és megszólalt: - Jó napot! - Jó reggelt kívánok! -harsogta egyhangúan a tömeg! - Jelentést kérek! - Tanárnőnek tisztelettel jelentem az osztály létszáma 18, nem hiányzik senki! - Köszönöm! - 7. osztály felkészült a dolgozatra? Remélhetőleg igen! Kiosztották a lapokat. Megírtuk. A törtekről szólt. Szerintem olyan 4-eskörüli az enyém, de majd meglátjuk! Még egy tesink, és egy idegen nyelv óránk volt( nekem német), és mehettünk haza. Annának egész nap be nem állat a szája, de én nem rá figyeltem, hanem az álmom megfejtésére vágyakoztam. Busszal jöttem haza. Végre itthon gondoltam! | |
| Fanday99 (50302) 11.10.22 16:19:17 | ||
|
vallerveronika: tök jó | |
(aktuális oldal: [ 2 ], összes oldal: 81, Hozzászólások: 1206)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [75] [76] [77] [78] [79] [80] [81]
