 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Nem lovas irományok (versek, novellák...)
| galopp4000 (1515) - 1. 11.10.21 19:02:17 | ||
|
Fuu... beraknám a sztorim, de csak rövidebb karakterszámot enged meg :/ | |
| szandus1201 (39689) 11.11.19 12:45:38 | ||
|
Én írtam egy verset:A címe:Verhetetlen csodakanca
Kincsem száguld mint a szél utána meg a többi mén.A célban pedig megelőzi őt egy csődi kit úgy hívnak hogy Nyeremény.Fej fej mellet haladnak és az utolsó pillantásban Kincsem egy patkónyival beér a célba. Lécci mondjátok meg milyen lett. | |
| Diadora (19633) 11.11.19 13:47:53 | ||
|
Tudom hogy nem ide kéne írnom, csak nagyon sürgősen kéne egy profi képkivágó... | |
| hawai (9368) 11.11.20 01:16:36 | ||
|
CheeryGirl köszönöm! :) igen én se foglalkozok túl sokat mostanság az én kutyusommal, de amikor csak tehetem megpróbálok hozzá kimenni :) | |
| vallerveronika (44891) 11.11.25 21:42:38 | ||
|
Vki írjon rá!
Karát Első fejezet 1. Vér, vér, vér! Mindenhol csak vér, és nem tudom hogyan került ide! Ez nem, ezt nem így szerettem volna, és önkénytelenül, a padlóra borultam, és zokogásban törtem ki, de ekkor megjelent, és igen, ő volt az, megint eljött, nagy barna szemeivel, mélyen az enyémekbe nézett, mintha csak azt szerette volna tudni: Bízol bennem? Egyre közeledett, és a sötétség burka feloszlott körülötte. Karát megint itt van ,és végig tekintettem sötétarany bundáján. Ő egy kutya volt, megnyúlt pofával, és csak az álmaimban létezik, vagy a valóéletben is? Mit akar ez jelenteni? Ahogy felém közeledett, az álom megszakadt, és én az ágyamban találtam magam, megint. Végre itthon. Még ziháltam az ijedelemtől, de már kezdtem megnyugodni .Zúgott a fejem, a szemem az órára tévedt ,ami ott kattogott a falon. Hajnali három. Felkeljek? Egyáltalán nem vagyok álmos, de szükségem van a pihenésre. Nem merem lehunyni a szemem, és visszazökkenni a félelembe, a homályba, oda ahol semmit sem értek, és csak hű társamban: Karátban bízhatok. Holnap matek dolgozat, ki kell pihennem magam, hiszen nem vagyok valami zseni. Nem merem. Felkelek. Fel öltöztem, a könyvem fölé hajolva böngészem, a számomra szinte semmit sem jelentő számsort, csak nézem, és az eszem közben teljesen máshol jár. Miért vannak egy hónapja ezek az álmok? Semmit sem értek! Mindegy, most nem ezzel kell foglakoznom. A dolgozatomnak jól kell sikerülnie. Ásítottam egyet elnyújtottan, és hosszan. Egy barna hajszál szökött tengerkék szemembe, és megdörzsöltem. Amint szememet kinyitottam a polcomon lévő posztert bámultam. Nem akartam hinni a szememnek, tegnap, ég egy vágtató musztáng volt rajta, de most! Egy kutyát látok! Pontosan olyan mint Karát! Elfordultam, és egy pillanatra becsuktam szemeimet, szívem vadul vert! Vissza kell fordulnom! Meg is tettem, és megint az a musztáng néz rám! Ez nem lehet! Én kezdek megőrülni! Elöntött a hideg, ami csontig hatolt! Ez én vagyok? Már felébredtem? Nem vagyok benne biztos! Mit csináljak?! Gyorsan megnézem a matricát a könyvem elején az áll rajta, hogy: Lovas Vivien. Igen ez én vagyok, de álmodom még vagy ez a valóság? Megcsíptem magam aúúúú , igen ébren vagyok! Nem foglalkozom vele, inkább lemegyek a konyhába inni egy kis teát, mert az ilyelemben kiszáradta a szám. Vissza mentem a szobámba, és hagyom a matekot egy kicsit ülepedni, és felhúzom a redőnyöket. Már jócskán pirkad. Hat óra. Anya, és apa most kelnek fel. Nem érnek rá ők sem pihenni, a kis farmunkon sok a munka, és még dolgozni is kell. Anyukám tanárnő( szerencsére nem a mi sulinkban J ) , apukám pedig ügyvéd. Lemegyek, csinálok nekik reggelit. Pirítóst csináltam. Hallom, hogy anya csörtet le a lépcsőn. Egy aggódó pillantást vetett rám, és megkérdezte: -Jó reggelt kicsim! Hogy ,hogy ilyen korán fent vagy? -Csak meg szerettelek volna lepni titeket egy kis reggelivel! (Úgy döntöttem, nem árulok el semmit anyának, mert a végén még elmebetegnek hisz!) Ekkor a szeme az asztalra tévedt, és szája mosolyra húzódott. -ÓÓÓ de rendes vagy köszönöm, akarom mondani apáddal köszönjük! Mondta -Semmi! -Te már reggeliztél? -Még nem , de nem is vagyok éhes. Elment az étvágyam, mert a gyomrom még mindig görcsben volt. -Vivi már vár rád a kocsi!- szólt apa mély kicsit mackószerű hangján -Oké, megyek! Minden reggel kocsival megyünk be a városa, de így is fél óra az út. | |
| vallerveronika (44891) 11.11.25 21:43:27 | ||
|
Második fejezet:
1. A suliban egy kicsit mindenki különcnek tart , mert nagyon ló mániás vagyok, de így is vannak akik elfogadnak. Többek között Anna a legjobb barátnőm. Apa kirakott a suli előtt, én pedig nagy teherrel a vállamon cammogtam be az iskolába. Az első óra történelem, dög unalom ,de kibírható volt. A második biológia, amit kifejezetten szeretek. Ezek után pedig a matek. Zsuzsa néni vékony , és elegáns volt, de a hangja nagyon irritáló. Hóna alá csapta a dolgozatokat, a naplót, és megszólalt: - Jó napot! - Jó reggelt kívánok! -harsogta egyhangúan a tömeg! - Jelentést kérek! - Tanárnőnek tisztelettel jelentem az osztály létszáma 18, nem hiányzik senki! - Köszönöm! - 7. osztály felkészült a dolgozatra? Remélhetőleg igen! Kiosztották a lapokat. Megírtuk. A törtekről szólt. Szerintem olyan 4-eskörüli az enyém, de majd meglátjuk! Még egy tesink, és egy idegen nyelv óránk volt( nekem német), és mehettünk haza. Annának egész nap be nem állat a szája, de én nem rá figyeltem, hanem az álmom megfejtésére vágyakoztam. Busszal jöttem haza. Végre itthon gondoltam! Megírtam a leckémet (szerencsére csak történelemből volt),és leültem a gépem elé, hogy megnézzem az interneten a lovakat. Bekapcsoltam. Hangos zümmögéssel indult be. Megjelent a háttérkép, és a kis sorba rendezett ikonok. A jobb oldali sarokban megnézem az időt. Már 5 óra, akkor még egy órát tölthetek itt. A lovaimmal végeztem, és már meg is fürödtem. Még csak fél nyolc volt. Lemegyek vacsorázni, mert érzem jó illatok szálnak felfele. A vacsi, melegszendvics. Visszamentem a szobámba, és az ágyamra ülve bámultam a tévét, nem ment semmi érdekes, csak valami nyálas vacak. Anya be szólt hogy feküdjek, mert fél tíz van! Nem merek, megint bennem van a félelem , hogy ott leszek abban az elveszett világban, mint eddig minden éjjel. Fázom. A hideg kirázott, szóval bebújtam a takaróm alá. Bárhogyan is ellenkeztem, hogy elaludjak szemeim lassacskán lecsukódtak. Belecsöppentem megint! Most egy virágos réten voltam, ültem a fűben. Egyszer csak a föld megemelkedik alattam, és a virágok húsevő növényekké változtak. Szívem majd kiugrott a helyéről. Reszkettem, mi lesz itt, ha Karát ma nem jön el?! De ott volt, ki ugrott az egyik virág mögül, és mögém állt, amikor egy virág bekapott volna, a bimbó előtt a száron leharapta. Ezt addig fojtatta, amíg nem fogyott el az összes. Hozzám bújt, és megint szemeimbe nézett. Ugyan az a bátorság mint tegnap. Jól esett tudni, hogy itt van velem. Még mindig remegtem. Aztán film szakadás. Csak anya hangját hallottam amikor keltett. - Kicsim elkésel a suliból! Álmos szememet ki nyitottam, és végigéztem anya fülig érő mosolyán. -Ma van a nagy nap! -Mert, mi van ma?- kérdeztem kicsit magszeppenten - A 13. születésnapod! Elfelejtetted? -Ömmm nemmmm!- de közben teljesen ki ment a fejemből Anya kicammogott a szobámból. Ma lenne a szülinapom? El is felejtettem. Reggeli után fogat mostam, felötöztem, és apa elvitt a suliba. Csak Anna hozott egy tábla csokit, a többiek szokás szerint elfelejtették mint én. A nap átlagosan telt, nem írtunk semmiből a kocsink órák után begördült az udvarra, és haza vitt. Út közben elő hoztam a tmát, amit nagyon féltettem: -Apa hétvégén mehetek lovagolni? - Igazából azt mondanám, hogy a matek jegyedtől függ, de mivel ma van a szülinapod, szombaton mehetsz! -Kösziiii! Haza értünk, felmegyek a szobámba megírni a leckét, és olyan 3 óra fele lementem a konyhába egy pohár vízért. Anyáék készenlétben álltak a marcipános torta mellett, amikor hallották hogy jövök le és egyszerre mondták: -BOLDOG SZÜLINAPOT! -Köszönöm, nem kellett volna! -És most jön a legjobb: Mivel már évek óta hajtogattad, hogy kertes házban lakunk, de nincsen semmilyen állatunk, ezért: Elmegyünk venni! Torkom elszorult, örültem, és a szüleim nyakába ugrottam, halkan suttogtam, köszönöm. De hirtelen be villant egy kép a gazdátlan kutyákról. -Anya, apa én nem tenyésztőktől, hanem az állat menhelyről szeretnék kutyát. Apának kicsit ki kerekedett a szeme, de azt mondták, hogy jól van! Ahogy beléptünk az állatmenhely kapuján nagyot dobbant a szívem. Egész végig az járt a fejemben, hogy milyen fajta kutyát válasszak. Nem szeretem a kis ölebeket, inkább a nagyobbakat bírom. Fájt, ahogy bent megláttam a hosszú sorba rendezett ketrecekben a kutyákat. Mint ha mindegyik azt kérdezte volna: Nem engem akarsz haza vinni? Az egyik állatvédős hölgy vezetett körbe, és közben mondta a saját szövegét: -Sok itt a Dalmata, Németjuhász, a Berni pásztor…. Én nem nagyon foglalkoztam vele, mert lekötött, hogy nézzem az ebeket, de hirtelen nagyon gyorsan kirázott a hideg, és közben azt a kérdést, amit csak magamban akartam feltenni önkénytelenül is kimondtam: - Vannak itt Labradorok is? -Igen, három pont itt megyünk el melletük!Elnéztem oldalra, és egy öreg, egy kölyök, és egy pontosan közép korú kutyát láttam. Egy villanás amikor először ránézek a közepesre! | |
| vallerveronika (44891) 11.11.25 21:44:05 | ||
|
Az összes eddigi álmom, amit Karáttal éltem át lepergett előttem. Az nem lehet, hogy Ő AZ! Hiszen ezek csak puszta álmok…. azt hiszem! Remegő hangon, de megszólaltam:
- Őt hogy hívják?-és rá mutattam - Nem nevezzük el a kutyákat, és ezen még nyakörv sem volt! -Értem!- szólaltam elmélázva. A szüleimazt hiszem közben észre vették, hogy ez a kutya mennyire lekötött, de ők már ki szemeltek egy kis Foxit. -Ezt a kutyát szeretnéd Vivi? Nem tudtam mit kéne felelnem, mert őt szerettem volna haza vinni, de féltem. Vártam, majd í válaszoltam: -Igen, és a neve legyen Karát! -Hé hűtsd le magad!-szólalt meg apa- hiszen még azt sem tudod szuka-e vagy kan, és hogy hány éves, mert öreg kutyát nem viszünk haza, hiszen ha elpusztul a szíved fáj utána! - Az nem érdekes! Nekem ő kell, és kész! A gondozóvágott bele hirtelen fellángolásomba: -5 éves, szóval nem túl öreg, és kan, akkor kell? Anya, és apa hosszas családi kupaktanács után azt mondták IGEN! | |
| vallerveronika (44891) 11.11.25 22:11:56 | ||
|
ez a legfrissebb most írtam, a harmadik fejezet eleje:
El sem hiszem! Van egy kutyám! Anya azt mondta, amíg nem szoba tiszta a lakásba a mancsát sem teheti be! Tudom az álmok…, de mit tehet az ember amikor megkapja élete első háziállatát?! Félek, félek, mi is lesz este. Kint ültem a verandán csodálva az alkonyodó nap sugarainak elhalványuló fényét. Karát hamar megbarátkozott új környezetével, de úgy döntöttem, akármilyen békésnek tűnik, első nap nem dögönyözöm meg nagyon. Holnap úgy is szombat, hát ráérek. Elbóbiskoltam, azt hiszem de még nem járhatott későre, mert az ég alja még mindig sárga volt. El szottyadva néztem az idillt mikor valami hideget éreztem a karomhoz dörzsölöni, majd a dörzsölődés erősebb böködéssé vált. Oda pillantottam. Karát az alkarom alatt próbálta befúrni magát a látókörömbe. Elmosolyodtam. Felemeltem a kezemet . A kutyám a lábamra tette a fejét, majd nagy barna szemeivel felfele nézett, mint ha valamit várna. - Tudom mit akarsz. - szólaltam meg Lassan el kezdtem simogatni a fejét. Csontos, de aranyos állapítottam meg. Kis idő után már a füle tövét vakargattam, és úgy ültünk ott kint a már eléggé szürke ég alatt, mint két jó barát, akik már ezer éve ismerik egymást. Nem gondoltam semmi másra, mint hogy ez a kutya, akinek én a fején nyugatom a kezemet az enyém. Pontosabban nem is így fogalmazva. Ő nem az enyém. Ő egy élőlény, ő nem lehet tulajdon. Ő inkább nekem az akit fél óra után úgy ismerek mit a tenyeremet, pedig egy árva szót nem szólt hozzám. | |
| musztángimádó88 (51116) 11.11.26 18:51:29 | ||
|
ítram egy verset :
a shetlandi Ő már nagyon régi vágyam, mindig reá, csak rá vártam. Ő az a csodaállat, akivel életem végéig leszek, aki kitart mellettem, s szeret. Ő az, akivel mindenem elképzelem, Mert szeretem, védem, kedvelem . Ő az, ki most lehet nem is létezik, de tudod, hogy egyszer megszületik. habár el a kisló nem nagyon szerény, ne higgyétek azt hogy gyenge, mert kemény ! Ő az a kis shetlandi póni, kit én életem végéig fogok óvni. Ő az a kis árva, kit majd befogadok, s viszek villákba. Ő az a kisló, ki mindíg olían szerény, de most, és mindíg kemény ! szerintetek jó lett ? komikat ! és folytassam ? | |
| musztángimádó88 (51116) 11.11.26 18:53:40 | ||
|
Ő az a kisló, ki mindíg olyan* szerény,
| |
| Fanday99 (50302) 11.11.26 19:01:09 | ||
|
musztángimádó: folytatsd | |
| musztángimádó88 (51116) 11.11.26 19:06:27 | ||
|
köszi Fanday99 ! | |
| renamon (19564) 11.11.26 19:10:11 | ||
|
Pegazus.
Teljesen fehér e szerény kicsi mén, szeme kék, mint az ég. Szárnya nagy és ijesztő, mint nyári égen, a borult felhő. Na milyen?Én írtam! | |
| Fanday99 (50302) 11.11.26 19:28:00 | ||
|
renamon: jó lett | |
| vallerveronika (44891) 11.11.26 19:55:38 | ||
|
Semmi komi?! | |
| musztángimádó88 (51116) 11.11.26 20:04:57 | ||
|
vallerveronika: jó lett ! és az enyém ? | |
(aktuális oldal: [ 6 ], összes oldal: 81, Hozzászólások: 1206)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8] [9] [10] ... [75] [76] [77] [78] [79] [80] [81]
