 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| WenTam (58146) 15.07.02 10:28:08 | ||
|
A labirintus
A kiválasztás Vannak városok, amik hatalmasak, vannak, amik nem. Vannak városok, amik gazdagok, vannak, amik nem. Vannak városok, ahol az emberek istenhez szólnak segítségért, vannak, ahol a technikában bíznak. Vannak városok, ahol mindenki boldog, ám vannak, ahol szörnyű dolgok történnek... A legtöbben nem veszik figyelembe a szegény városok szenvedését, az ott élők éhezését, a szomjúságot. Akik éppen Párizsban, az Eiffel tornyon állva nézik a gyönyörű fényeket, a lent elhaladó turisták lelkez fotózását, nem gondolnak rá, hogy egy elfeledett, mindentől messze elhelyezkedő szegény város milyen szenvedéseket élhet át nap mint nap. A szegénység sok országra kiterjed, de van egy város, ahol az embereknek nem csak ezzel kell szembenézniük. Egy külvilágtól teljesen elzárt településen vajon milyen szörnyűségek történhetnek? Olyanok, amikről senki sem tud? Nos valóban, létezik egy ilyen. A városnak nincs neve vagy legalábbis még az ottaniak sem tudják, hogy őseik milyen elnevezést adtak otthonuknak. A hely jelképe egy hatalmas labirintus, ami a terület nagyját elfoglalja. A falai körübelül tíz méter magasak, semmi növény vagy valami efféle kapaszkodó nem borítja az oldalukat, amibe kapaszkodva esetleg át lehetne mászni rajtuk. A helyiek úgy tartják az ódon falak közt három isten él. Legalábbis valami isten féleségek, amikhez bajban imádkoznak. Hogy honnan tudják, hogy hárman vannak? Nos legalábbis tippelik. Néha hallanak hangos üvöltéseket az útvesztőből, három nagyon különbözőt. Az egyik egy magas, sikításszerű moraj, ami csak néhány másodpercig hallatszik. A másik egy rendkívűl mély hang, ami inkább ilyen morgásszerű. A harmadik zajt nem lehet leírni/elmondani. Az igazán különleges, semmihez sem hasonlítható. Talán olyasmi a hangzása, mint egy fiatal lány éneklésének. Ez szokott a legtöbb ideig hallatszódni. Ritmusos, zenei “üvöltés“. Ennél jobban nem lehet megfogalmazni. Az emberek már régóta kíváncsiak rá, hogy “teremtőik“, hogy nézhetnek ki. Vajon emberi vagy talán állat testük van? Egyáltalán milyen magasak lehetnek? Már jópár kérdés felmerült velük kapcsolatban, így pár éve elküldtek három, fejenként tíz tagból álló kutatócsoportot a labirintus mélyére, hogy megkeressék az isteneket. Az első csoport visszatérésére napokig vártak, ám miután egyikük sem bukkant fel, ismét elindítottak egy csapatot a az eltűnt személyek felkutatására. Ők sem tértek vissza az útvesztő mélyéről, de egy harmadikat már nem nagyon akartak kockáztatni, hiszen már így is vesztettek húsz embert. Végül mégis útnak indult a harmadik társulat, immár jobban felszerelkezve. Hiába volt a modernebb felszerelés, megint senki sem tért vssza. Ezek után már nem ment senki az útvesztőbe, mert megbizonyosodtak róla, hogy isteneik szeretik az emberhúst. Egy ideig nem is volt baj, ám miután egyre több üvöltés, morgás és egyéb dühöngő zaj hallatszódott a falak mögül. Úgy gondolták, hogy a labirintus urai feldühödtek, így, hogy megnyugtassák őket, áldozatokat mutattak be. Eleinte ennivalót és állatokat adtak neki, de a zajok továbbra is hallatszódtak. Az emberek megpróbálták figyelmen kívűl hagyni őket, ám egy idő után nem teljesültek kéréseik, a föld pedig morajlani kezdett. Az eső eltűnt a vidékről, így elkezdődött a szárazság. Mindenki megijedt, az egészet az útvesztő lényeinek dühére fogták. Arra gondoltak, hogy megízlett nekik az emberek húsa és nem tudtak betelni vele. Nem volt más választás, embereket kellett feláldozniuk. Minden korosztályból küldtek egyenkét egy fiút és egy lányt, ám kizárólag egy tizenkét éves lány halála után nyugodtak meg egy időre. Az eső ismét esni kezdett, újra visszatért aaz élet. Elhatározták, hogy évente egyszer küldenek három tizenkét éves lányt áldozat gyanánt. Azért hármat, hogy minden lényre jusson egy, így biztosan nyugodtak lesznek következő évre. Miután az első lányt még a “ízlelgetések“ idején elküdték, a kapu bezárult (ami egész eddig nyitva állt), majd következő évben ugyanazon a napon kinyílt. Kinevezték ezt a napot az “Áldozatok napja“-nak. Ami pont ma van... A labirintus bejáratát nagy tömeg állta körül, várták, hogy elkezdődjön a kiválasztás. Mindenkinek borús tekintet ült ki az arcára, amikor benézett a nyitott bejárat sötétjébe. Már csupán a belépés után olyan, mintha egy kísértettanyára tévedtünk volna. Odabent sötétség uralkodik, csupán a Nap egy apró fénysugara ad gyenge világosságot odabent. Többet nem lehet mondani az útvesztő mélyéről, ugyanis eddig senki sem tért vissza azok közül, akik valaha is bemeészkedtek oda. Viszont van még egy rejtély az építményről. Vajon van kijárata? Ez sok embert foglalkoztat, mert még soha senki nem találta meg a “menekülési kaput“, hiába járta körbe. Bár körbejárni is jópár hétbe beletelik, így lehet, hogy van egy-két pont, ami még felfedezetlen. Sokak szerint nincs kijárata, de ugyebár “A remény hal meg utoljára.“. | |
| WenTam (58146) 15.07.02 10:29:06 | ||
|
Volt egy kicsi emelvény pár méterrel a bejárat előtt, arra szokott felállni, aki kihúzza a neveket. Ez a személy mindig a város polgármesterének felesége. Szép hölgy, akit egyébként Rosenak hívnak. Hosszú sötétvörös haja van, gyönyörű smaragdzöld szemekkel társítva. Kedves, szimpatikus hölgy, de a kiválasztásokon elveszti ezeket a tulajdonságait. Ilyenkor mintha nem is érdekelné, hogy fiatal gyerekeket küld a halálba...
Megérkezett a polgármester és a felesége is, mögöttük egy kisebb tömeggel. Az emberek néha rájuk pillantottak, de a fejüket egyből leszegezték, mihelyt látták az érzelemmentes tekinteteket. A hölgy elindult az emelvény felé, - kissé botladozva a magassarkújában - majd mikor felért rá, magabiztosan megállt. A katedra tetején volt egy kisasztal, rajta egy üveggel, amiben apró cetlik voltak. Rose elkezdte a szokásos beszédét, ami eltartott egy ideig, majd egyszer csak megállt. - Most pedig következzen a névhúzás. - mondta, de mintha kissé mosolygott volna. Mint mondtam, kedves, de ilyenkor nagyon megváltozik. Belenyúlt az üveg aljára, majd egy apró papír kíséretében kihúzta a kezét. - Az első szerencsés, aki találkozhat az istenekkel... - megnézte a nevet - Harper Lewis. Az emberek egy része arrébb húzódott, majd a tömeg végén egy komoly tekintetű, hosszú, sötétbarna hajú lány állt. Az arcán egyáltalán nem volt rémület, mintha tudta volna, hogy kisorsolják. Vett egy mély levegőt, majd magabiztosan elindult a dobogó felé. Az emberek csak nézték a lányt, senki sem szólalt meg. Megállt a pódium előtt, majd a többiek felé fordult. - Úgy látom, te nem nagyon félsz, szívem. - mosolygott a lányra, bár látható volt, hogy csodálja a viselkedését. A legtöbben sikítanak, megpróbálnak elfutni, kiabálják, hogy “Ne!“ és ilyesmik. De ő más volt. Ő nem félt, pontosabban nem mutatta ki, hisz ilyenkor ki nem félne. - Na folytassuk. A következő... - ismét kihúzott egy nevet - Nica Salvatore. Ismét oldalra lépett a tömeg, most egy rövid, fekete hajú lány állt a sor végén. Rajta látszott a rémület. A szeméből kicsordult egy könnycsepp, ami szép lassan végig folyt az arcán. Ő nem félt, rettegett. - Gyere édesem. - nézett rá Rose, közben egy vörös tincs az arcába lógott. A lány bizonytalanul és lassan elindult felé, majd nem sokkal később ő is ott állt az első kisorsolt mellet. - Akkor jöjjön a harmadik. Az ő neve... - most egy gyors mozdulattal húzott ki egy cetlit - Serena Harrison. Az emberek ismét arrébb álltak, most pedig egy gyönyörű, hosszú, szőke hajú lány volt látható köztük. Ő nem félő, inkább meglepődött arcot vágott. Csak állt ott, mozdulatlanul. Mindenki csak nézte a lányt, aki nagy nehezen elindult, közben könnyezni kezdett. Mikor odaért, ránézett Nicára, aki hozzá hasonlóan rettegő és egyben szomorú tekintettel nézett. Ő nem nézett rá vissza, így Serena is lehajtotta a fejét. Végül a komoly Harper követte példájukat, de ő nem félő, inkább dühös arcot vágott. - Nos, íme a következő három lány, aki a labirintusban találkozhat a teremtőkkel! - nézett a tömegre a hölgy, egy nevetséges félmosollyal. | |
| WenTam (58146) 15.07.02 10:34:54 | ||
|
Építő kritikákat várnék, de az esetleges helyesírási hibáknál legyen mentségemre, hogy este tízkor fejeztem be. xS | |
| WenTam (58146) 15.07.04 08:48:01 | ||
|
Megvan a második fejezet is, ha érdekel valakit, de addig nem másolom be, amíg ezt sem olvassátok el. | |
| Kaze-chan (88942) 15.07.04 20:37:47 | ||
|
WenTam: Én olvastam! :D De véleményt, ha nem gond, csak a második vagy harmadik fejezet után írnék. :) Kapsz majd egy jó hosszú kis irományt. :) | |
| WenTam (58146) 15.07.05 10:19:30 | ||
|
Előre rettegek. xD Már megvan a második, de az rövidebbre sikeredett, ha nem gond. Amúgy bocsi, hogy a vége kissé össze van dobva, de este tízkor tudtam csak befejezni. xS | |
| WenTam (58146) 15.07.05 10:25:45 | ||
|
Halálra ítélve A labirintus áldozatainak kiválasztása a legszomorúbb esemény. Viszont ez az alkalom már szinte olyan a város történetében, mint máshol a karácsony vagy a húsvét. Azonban itt nem a szülők rejtenek el ajándékokat és csokitojásat, majd az mondják a gyerekeknek, hogy Jézuska vagy a Húsvéti nyuszi volt. Nem. Ez a való világ, ami nem örömet, hanem szomorúságot hordoz. Az élet csupán egy kölcsönkapott dolog, amit egyszer vissza kell adni. Van aki több, mint száz évre megkapja, van, akitől már születésekor visszakérik. Ez mindenkinél változó, ám gyakran igazságtalanul történik az élet nevű ajándék odaadasása, majd vsszakérése. Sokszor azok élnek sokáig, akik nem érdemelnék meg, a halál sokkal inkább nekik szolgál. Igen. Ez kiszmíthatatlan. Az élet nevű játéknak mindig ugyanaz a vége. A halál. Nincsenk győztesek, vesztesek, egyszer mindenki elér a célba, ahonnan nincs tovább. Az, hogy a pályán hogy alakulnak a dolgai, csak rajta múlik. Egyesek boldog családot, jó munkát és egy szép házat kapnak életük során, ám egyesek nem ilyen szerencsések. Sokan az utcán töltik a napjaikat, fázva, éhezve, a halálukra várva. Nos igen, ez egy kegyetlen játék. Egy kirakós, aminek a darabjait össze kell rakni, majd mikor kész, végeztünk vele. Jön a halál. A halál... A kiválasztás végeztével a lányok könnyes búcsúra készültek, de meglepő módon valami teljesen más várt rájuk. Nem engedték őket a családjukhoz. Hogy ez miért furcsa? Mert a kiválasztás befejezésekor hagyomány, hogy búcsút lehet venni a családtól, rokonoktól, barátoktól és ismerősöktől. De most ez miért is maradt el? Nos a tavalyi év miatt. Történt egy aprócska gond, amit egy kiválasztott lány, névszerint Miranda Roberts követett el. Megpróbált elszökni, de mint másoknak, neki sem sikerült. Lehetetlen elslisszani az őrök elől, akik minden lépésüket figyelik. Hogy idén ne történnyen semmi ilyesmi, a kiskamaszokat a kisorsolásuk után a labirintus bejáratához vonszolták, legalábbis Serenát és Nicát. Ők fékezhetetlenül el akartak búcsúzni a szeretteiktől, nem tartották tisztességesnek ezt a döntést velük kapcsolatban. Harper úgy követte az utasításokat, mint egy robot. Meg sem rezzent, amikor kisorsolták, végig komoly és félelemmentes arccal nézte a közönséget. Egyáltalán nem érdekelte, hogy az utolsó találkozás a családjaikkal elmarad, még csak rángatni sem kellett a bejárat felé. Végig unott képet vágott, mintha azt várná, hogy véget érjen az esemény és kerüljenek már be a labirintusba. Ő egy különös lány. Olyan, mint, aki már öngyilkos akart lenni és végre megkapta rá az esélyt. A másik két lány nagyon más volt. Ahogy Nicát megismertem, ő egy okos és büszke lány volt. Büszke a családjára, a barátaira és önmagára. Csak úgy sugárzott belőle az élni akarás és a remény lángja. Mikor előszőr megláttam asötétkék szempárját, olyan érzésem lett, mintha minden gond elszállna mellőlem, elszállna az emberekből. A tekintetével esélyt akart adni a többieknek, hogy senki sincs halálra ítélve, vagyis hát senki sincs kegyetlen halálra ítélve. Hármuk közül ő volt a legszimpatikusabb számomra. Na és Serena. A kis szöszi kislány. Simán el tudtam volna képzelni csinos kis rózsaszín masnival a hajában, egy szintén rózsaszín szoknyában. Hiába múlt el tizenkettő, viselkedésre felért egy hisztis kilenc évessel, aki a saját árnyékától is megrémül. Az arca is nagyon kislányos és aranyos volt. Szinte mindig mosolygott és imádott nevetni. Egy ideig járt balettozni és az ovis farsangi bálokon mindig hercegnőnek öltözött. Volt egy perzsa macskája, Princess. Folyton fésülgette és masnikat rakott rá, csak úgy csillogtak a világogkék szemei, mikor megnézte a “végeredményt“. Persze a macskája ezt már kevésbé élvezte. Harper, Nica és a suli többi lánya versenybe sem szállhatott Serena népszerűségével. Mindenki odavolt a gyönyörű hajáért, szemeiért és arcáért. Így mikor kiválasztották a tömegben egyes kortársain egy gonosz, kárörvendő vigyor jelent meg. Sok ilyen fiatal van errefelé, a labirintus sötétsége valamennyire mindenkire ráragad, egyesekre kevésbé, de néhány embert súlyosan meg tud fertőzni... A lányok már ott álltak az útvesztő bejáratánál. Hogy mire gondoltak, mikor benéztek a sötétségbe? Nem tudni. Harper szinte már be akart menni, míg a másik kettő inkább hátrafelé próbált haladni, ám ez a mögöttük álló őröktől nem volt könnyű feladat. Végül a polgármester “megadta a jelet“ az induláshoz, vagyis bólintott. Harpert még noszogatni sem kellett, egyből bement. Még mindig elképesztő a viselkedése. Nicát és Serenát be kellett lökni, majd szorosan az útjukba állni, hogy ne jussanak ki. Serena benntartása nem volt könnyű feladat, viszont Nica nem próbálkozott a visszajutással. | |
| WenTam (58146) 15.07.05 10:26:38 | ||
|
- Engedjenek ki! Engedjenek ki! - kérlelte Serena könnyekkel a szemében, bár ő is tudta, hogy felesleges a próbálkozása, ezért lehuppant a földre, majd szipogni kezdett. Nica néha rá, néha a labirintus nyomasztó útjára pillantott. Harper már rég eltűnt a sötétségben, úgy tűnt egyedül keresi a kiutat. Vagyis valószínű nem azt. Nem ismertem túl jól, de amennyire sikerült kiismernem, csekély az esélye, hogy a kijáratot keresné, mert egész biztosan nem hisz a létezésében, ahogy a legtöbben. Miért pont Harper lenne a kivétel. Bár mondjuk, ő eleve más, mint a többiek.
Nica odalépett Serenához, segített neki felállni. - Gyere, indulnunk kell! - súgta a fülébe. Egymásra néztek, majd Serena kissé nehézkesen, de felállt. Benéztek a leendő sírjuk felé vezető útvonalra, legalábbis elég nagy valószínűséggel arra... | |
| WenTam (58146) 15.07.05 10:28:18 | ||
|
Mondjuk szerintem ezek jobbak, mint a régi történeteim fejezetei. | |
| Kaze-chan (88942) 15.07.06 23:42:00 | ||
|
Annak ellenére, hogy azt hittem ma már nem jutok el idáig, mégiscsak sikerült. Úgyhogy csapjunk bele. 
WenTam: Igen, mérföldekkel jobbak!  (Még véletlenül sem akarom leszólni a többit, félre ne értsd. Akárhogy próbálom megfogalmazni az első mondatom, mindig valami gúnyos szándékú katyvasz születik, pedig nem az, hanem erőteljes helyeslés. Szóval bocsánat, amiért hülyén fogalmazok.)
Mielőtt nekiültem volna megírni ezt a kis kritikát vagy mit, gyorsan hátrébb lapozgattam a fórumtémákban, hogy megtaláljam néhány írásod. Viszonylag sikerült is, és azok alapján még inkább meg tudom ezt erősíteni. (Muszáj volt visszamenni, egyszerűen annyi történetet olvastam már itt, hogy nem tudom már ki melyiket írta.  ) A legtöbbet a leírásoknál fejlődtél (szerintem), és a kitérők, vagyis ahogy elmeséled ennek a világnak a lényegét nagyon jók lettek. Nem beszélve a kis filozofálásokról a fejezetek elején.
Viszont, figyelj a helyesírásra, az elírásokra, és arra, hogy ne kapkodd el. Ha éppen este tízkor vagy hajnali négykor is vagy kész egy-egy fejezettel, akkor is olvasd át őket, és javítgass. Aztán olvasd el újra, és megint javítsd ki a hibákat. „Kilenc évig tartsd vissza művedet.” (Horatius) - Ha nem is kilenc évig, de egy-két napig mindenképp. Addig pedig vagy tedd félre és mielőtt feltennéd, olvasd át, vagy pedig többször nézd át, amikor éppen ráérsz. (Kinek melyik verzió a jobb.) És még valami. Egyszer csak elkezdtél E/1-ben írni, aztán megint visszaváltottál E/3-ba. (2. fejezet, a lányok bemutatásánál.) Miért? Így olyan, mintha te is ott lennél, pedig nem, hiszen te csak “mesélsz“ (azaz írsz, mindegy, szerintem érted :D). Ui.1: A fejezeteket olvasva Az útvesztő és Az éhezők viadala jutottak eszembe. xD (Mindkettőt nagyon szeretem.  )
Ui.2: A Lucy-t fogod valamikor folytatni? :) | |
| WenTam (58146) 15.07.07 20:38:41 | ||
|
Az E/1. direkt van, de ezt most nem fejteném ki. :3 A Lucyt? Nem tudom. xS | |
| Kaze-chan (88942) 15.07.07 21:21:14 | ||
|
Volt egy ilyen megérzésem, de túl enyhe ahhoz, hogy le merjem írni. xD
Viszont így még inkább el kezdett érdekelni. *-* Várom a folytatást! :D | |
| Victory (24965) 15.07.22 23:36:21 | ||
|
A topik címére való tekintettel remélem itt senkit sem zavar majd.
Fotóimból és egy barátom fotóiból készült videó | |
| Szophya (95295) 16.02.07 15:22:16 | ||
|
Holdfény futam 1. fejezet A kezdet kezdete Az egész így kezdődött. Volt egy híres verseny ló a neve Lisa. Egy nap valami csodás érzés fogta el. Érezte , hogy valami különleges veszi kezdetét. A nap közepe felé nagy fájdalmat érzett. Nyerített. Erre George felemelte a fejét a tányérja mögül. Felemelkedett és az ajtó felé fordult. De mikor kinyitotta az ajtót egy újabb félelmetes nyerítés hallatszott az istálló felől. Megborzongott. Nem tudta mit tegyen felhívja dr. Emma állatorvost vagy kimenjen és megnézze mi történt lovával. Az utóbbit tette de már szaladt, mert a ló ijesztő hangokat hallatott. Mikor kiért csodálatos látvány tárult elé. Lisa megellett. Gyorsan hívta fiát Samet nézze meg a kis jövevényt. 10-20 perc múlva a kicsi próbált felállni. Nehezen de sikerült. Ezután a név választás következett. Végül a kis csikó neve Gaia lett. 2. fejezet:Kinn a legelőn Már eltelt 1 év Gaia születése óta. George úgy gondolta , hogy már elég idős a csikó kimehet a legelőre. Szólt Samnek hogy vezesse ki Lisát és lányát az istállóból. Már eltelt 1 év Gaia születése óta. George úgy gondolta , hogy már elég idős a csikó kimehet a legelőre. Szólt Samnek hogy vezesse ki Lisát és lányát az istállóból. A fiú kivitte a lovakat a legelőre a nagy karámba. Ott ült mellettük. Apja már aggódott hogy hol lehet nem ment haza. Elindult a nagykarámhoz. Mikor kilépett az autóból legnagyobb meglepetésére Sam ott ült a lovak mellett. - Sam gyere el a lovaktól nem kell rájuk vigyáznod!- mondta George- Megyek már! – szólt vissza Sam. Miközben ők hazafelé mentek a kocsival Gaia és Lisa kinn voltak a legelőn. Egyszer csak oda ment két idősebb csikó. Ez a két kis ló Lisa testvéréé volt. Dolli és Dollár. Mikor meglátta a kanca a két kis bajkeverőt rögtön szólt kicsikéjének, hogy menjen játszani. De ő nem ment még köszönni sem akart az unokatesóinak. Ekkor megjött a nénje Csillag. Neki sem köszönt inkább elbújt anyja mögé. Később előjött Gaia és elment a csikókkal játszani. Egy évvel később……… Az ifjú lovak már folyton csak együtt lógtak. Sétáltak , ügettek, vágtáztak mint a 2 éves lovak szokták. De egy nap megláttak valami fura dolgot a gazda kezében. Különösen nagy volt és nehéznek látszott. A gazda kikötötte Gaiát, Dollárt és Dollit egy - egy cölöphöz. Majd rátette azt a fura dolgot amit nyeregnek hívnak. Nem tetszett nekik de nem tehettek semmit így alázatosak tűrték. Még egy fura hosszú izé került fel rájuk ez volt a kantár. Dollár mint csődör rugdalózott de nem ment vele semmire . Eztán Sam és két haverja Carlos és Sziszi megpróbáltak felülni a lovakra. Nem volt már ez a három gyerek kispályás. Sok lovat ültek már meg. Sziszi sikerrel járt fel tudott kapaszkodni Gaiára . Sam is fel tudott ülni Dollira Carlos nehezen birkózott meg a feladattal de sikerrel járt. Eztán jött az első kilovaglás. Nemsokára jön a legelső megmérettetés. | |
| Szophya (95295) 16.02.07 15:31:25 | ||
|
Holdfény futam 3. fejezet Gaia első versenye Gaia különleges napra ébredt. Alighogy megszokta a nyerget és a kantárt már edz is az első megmérettetésére. Ugyanis George olyan jónak találta az első akadályozás során, hogy benevezte a Junior nevű versenyre a kezdő kategóriába. Szerencséjük van , hogy most nevezték be .mert így több idejük van edzeni. Pontosan 6 hónap. Szóval Gaiát felszerszámozták és kimentek vele újra a pályára. De most nehezebb volt , mert nagyobbat kellet ugrania. Gaia először félt. De Sam biztató szavaitól összeszedte minden bátorságát és simán vette a nehezített akadályokat is. Mikor végeztek Sam odament apjához és valamit súgott a fülébe. Gaia érdeklődően nézett. George és fia mosolyogva néztek rá. Ebben a percben egy tripla akadály érkezett. A starthoz állt Sam és lova Gaia. Szólt a próbából csengő mi az indulást jelentette. Mikor Gaia meghallotta a csengőt neki iramodott és átugrotta a tripla akadályt is. Már nagyon belelendültek de sajnos be kellett fejezni ük az edzést, mert beesteledett. A lovat bevezették az istállóba és elmentek aludni. Minden nap így telt el. De minden napot úgy kezdtek, hogy a fel írott feladatokat ponton ként elvégezték Sam, Sziszi és Carlos. Keljetek fel! Menjetek és csutakoljátok le a lovakat! Adjatok nekik friss vizet az istállóba és a legelőn! Adjatok nekik friss szénát! Engedjétek ki őket a legelőre! Takarítsátok ki a bokszokat! Hozzatok 2 bála szalmát ! Szórjatok minden bokszba vastagon szénát! Ha végeztetek mindezekkel akkor szerszámozzátok fel Gaiát és kezdjetek vele edzeni. Edzés előtt adjatok neki répát utána pedig almát! Üdv: George Ezek az üzenetek várták őket minden nap. Mert George bácsi minden nap elment reggel dolgozni s csak későn ért haza. Ezért ilyenkor a gyerekek vezették a lovardát. Sok tennivalójuk volt Gaiával is , mert nemsokára itt a nagy nap. 4. fejezet Eljött a nagy nap Szép napos reggelre ébredt Gaia . Nagyon izgatott volt. Hiszen a mai nap számára különleges. Ma van a Junior díjugrató verseny. Sam is korán kelt már hajnalban ébredt , mert izgatott volt. Sam fogja meglovagolni Gaiát. Ő edzette és hát ő is a gazdája. Így George úgy gondolta legyen ő a zsoké. Mára George szabadnapot kért, hogy megnézze szeretett fiát és lovát hogyan szerepelnek. Még ma is gyakoroltak egy fél órát , hogy formában legyenek mire ki kell állniuk a pályára. - Sam gyere indulunk!- szólt George. George bevezette Gaiát a ló szállítóba és már indultak is. Nemsokára odaértek a Junior versenypályájára. Sam felöltözött a zsoké ruhába és felvette a kobakot. Gaiát is előkészítették! Állatorvos vizsgálta, felszerszámozták és már készen is állt. El jött a pillanat! - Következik Sam Bosse ! Lova: Gaia! - Sok szerencsét fiam!- mondta George. - Köszönöm apa- szólt Sam. Gaia pedig izgatottan nyerített. Starthoz állt a kis csapat. Megszólalt a csengő. Gaia neki iramodott az első akadálynak. Hibátlanul átvitte! Végig vitte még a tripla akadályt is de az utolsót elvétette és így szerzett 8 hibapontot, mert a dupla akadályt ütötte le. Sam elkeseredett. Gaia is. Mindenki végig ment a pályán eljött a verseny vége. Eredmény hírdetés következett. - Sam Bosse és Gaia 3.- ok lettetek ! Gratulálok!- szólt a bíró. - Indulhatunk?- kérdezte George. - Persze apa jó volt a verseny- mondta Sam boldogan. De Gaia úgy érezte hogy nem jól szerepelt. Este lett a család lefeküdt aludni. Gaiához odament egy öreg ló. Bemutatkozott a neve Árny. Elhívta Gaiát a bizonyos HOLDFÉNY FUTAMRA. Egy ijesztő helyre vitte Árny a fiatal lovat. Mikor meglátták örülni kezdtek hogy új verseny társuk akadt! - Mivel te fiatal és gyors vagy ezért….- kezdte el Árny de Gaia közbe vágott. - Honnan tudja hogy gyors vagyok?- kérdezte Gaia. - Onnan kedves hölgy hogy láttam hogy szerepeltél! Gratulálok! Gaia szerény arcot vágott. - Na indulhat a verseny?- Igen- szólt a tömeg. – Ma új tagunk versenyzik. Gaia versenytársa Táltos. Most is meg szólalt a jel és porzott a föld ahogy a két ló áthaladt az úton. Szoros volt de Gaia legyőzte Táltost aki eddig még mindig nyert. - A HOLDFÉNY FUTAM nyertese Gaia! Gratulálok fiatal kanca! Gaia legnagyobb meglepetésére fejet hajtottak előtte. Megkapta a győztesnek járó dicsőséget. - Árny pirkad!- szólt ijedten Gaia. - Ne félj indulunk haza elkísérlek- hangzott a válsz. - Köszönöm- mondta Gaia. | |
(aktuális oldal: [ 576 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
