 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| WenTam (58146) 14.11.10 16:25:44 | ||
|
Mohito: Nekem tetszik!:) Ja és szuper, hogy ahol végighúzom az egeret ott hópelyhek lesznek!:D | |
| WenTam (58146) 14.11.10 16:40:14 | ||
|
Ma berakom a következő fejezetet. | |
| WenTam (58146) 14.11.10 20:13:09 | ||
|
6.Fejezet Dorothy este a fáradságtól belehuppant az ágyába, és egy pillanat alatt elaludt. Hosszú vörös haja rálógott kimerült arcára, és eltakarta gyönyörű zöld szemeit. Egyszer csak egy erdőben találta magát. Alig látott valamit, annyira sötét volt. Amiket nagy nehezen észrevett, azok is csak fák és bokrok voltak. A nagy csendet néha-néha megzavarta egy-egy bagolyhuhogás, farkasvonyítás, és az éjjeli állatok mászkálása. Elindult előre, egyre beljebb az erdőben. Minden lépésévével egyre sötétebb helyre került. Mellette a bokrokban állatok zörögtek, és a feje fölött baglyok, és denevérek szálltak el. Már alig látott valamit, amikor egy fény tűnt fel előtte. Futni kezdett felé, de mindig egyre távolodott. A fény halványulni kezdett, és végül eltűnt. Most már tényleg nem látott semmit. Nem hallotta már az állatokat. Egy bagoly sem huhogott, és egy farkas sem vonyított. Itt néma csend volt. A lány leguggolt, és összehúzta magát. Hirtelen újra feltűnt a fény. Dorothy felugrott, és rohanni kezdett felé. A fény most nem távolodott, hanem egy helyben maradt. A lány ott állt a fény előtt, és felé nyúlt. Mikor a keze elérte, az egész erdő kivilágosodott. Az állatok újra feltűntek. De a boldogság csak néhány másodpercig tartott. Újra sötét lett, és egy hatalmas, világító vörös szemű, morgó farkas tűnt fel az egyik bokor mögül. Dorothy alig látott belőle valamit, csak a rémisztő szempárját látta. Az állat elindult felé, és egyre inkább mutatta hatalmas, tűhegyes fogait. Dorothy hátrálni kezdett, de egy kiálló gyökérben megbotlott, és elesett. A farkas egyre közelebb jött, és egyszer csak a lányra vetette magát. Dorothy az arca elé tette a kezét, de nem történt semmi. Egyszer csak valami megnyalta a kezét. A félelemtől reszketve visszafordította a fejét, de nem a farkas volt rajta, hanem az egy éve elpusztult kiskutyája, Suzy. Suzy egy golden retriever kölyök volt, akit Dorothy születésnapjára kapott, de egyszer kiszaladt az útra, és egy pont arra jövő autó elütötte, amitől rögtön el is pusztult. -Suzy?-nézett értetlen tekintettel a kiskutyára. A kutya nyaldosni kezdte, de egyszer csak megharapta. -Aú! Ezt miért csináltad? Ránézett a házi kedvencére, akinek bevörösödtek, és világítani kezdtek a szemei, majd ismét farkas lett. Hatalmas állkapcsát a lány nyaka köré szorította, és elharapta. -Áááá!-kelt fel álmából Dorothy. Kiara a sikítástól felébredt, és leesett az ágyáról. -Aú!-verte be a fejét.-Neked meg mi bajod van? -Csak álom volt.-nyugodott meg, de még mindig hevesen dobogott a szíve. -Rémálmod volt? -Igen. Elég durva. Dorothy megfogta a nyakát, amin valami nedveset érzett, és mikor elemelte a kezét, látta, hogy véres a nyaka. -Te jó ég! Vérzik a nyakam! -Micsoda?!-rohant testvéréhez Kiara.-Úristen! Csupa vér a nyakad! -Iszonyúan fáj!-sírta Dorothy. -Mi történt veled? -Nem tudom! Dorothy most már ordított. -Nagyon fáj, nem bírom! -Hívom anyát, ne félj! Kiara kirohant. Ekkor egy kislányhang szólalt meg a lány ágya mellett: -Ezt azért kaptad, mert még nem mentél el, és, ha nem tűnsz el, akkor még rosszabbakat teszek veled! Dorothy felismerte a hangot. -Lucy?-kérdezte, de nem mert a hang felé fordulni. -Igen. A lány továbbra sem fordult meg, de iszonyatosan félt, mert egy igazi kísértet állt mögötte. De próbált így is higgadt hangon beszélni. -Mit akarsz tőlem? -Azt akarom, hogy elmenj. -De miért? -Mert ez az én otthonom. Nem a tiéd. -A többieket is kísérted? -Nem. -Őket miért nem? -Mert csak te látsz engem, ők nem. -Hogyhogy csak én? -Mert nagyon kevés ember képes látni minket, és te köztük vagy. -Úgy érted, hogy én képes vagyok érzékelni minden szellemet. -Igen. Dorothy most már alig bírta ki, hogy nem sikítson. Továbbra sem fordult meg. -De te miért vagy itt? -Azért mert itt ragadtam. -Ezt, hogy érted? -Haraggal távoztam, és mindenki, aki haraggal a szívében hal meg, rab marad. -És mit kell tennem, hogy eltűnj? -Fel kéne szabadítanod, de úgysem tudsz. -Miért nem? -Mert a szüleimmel kéne ahhoz kibékülnöm. Lucy lehajtotta a fejét, és eltűnt. Dorothy nyakáról eltűnt minden vér, és a seb is. -Nézd anya, Dorothy nyaka véres!-vonszolta be Ginát Kiara, és ránézett a testvérére.-Hová tűnt az a sok vér? Anya, előbb még csupa vér volt a nyaka! -Kiara, nem is véres a nyaka! Hagyj aludni! Gina kiment. -Hová tűnt az a sok vér? -Eltűnt.-mondta a semmibe nézve Dorothy. | |
| WenTam (58146) 14.11.10 20:15:25 | ||
|
Milyen lett? | |
| Mohito (86536) 14.11.10 20:34:51 | ||
|
WenTam: Jó lett, de nagyon zavaró volt a végén lévő párbeszéd. Mármint nem voltak hozzá “megjegyzések“. Valahogy így értem a megjegyzéseket: *improvizáció*
Ashley meglepetten nézett Joshra. - Ezt meg hogy érted? - kérdezte értetlenkedve, mire a fiú megvakarta a fejét. - Hát... Nem utálom, de nem a szívem csücske - magyarázta meg az előbbieket Josh, majd, hogy magát kimenekítse, megeresztett egy angyali mosolyt. - Ez így nem ér! - háborodott fel a lány - Tudod, hogy lehetetlen ellenállni ennek az angyali arcnak! Ne mosolyogj! - duzzogott Ashley, és karba tette a kezét. Josh elnevette magát barátnője gyengeségén, majd magához húzta a lányt és puszit nyomott a homlokára. Valahogy így. Ki van vastagon emelve az, amit hiányoltam. Remélem sikerült érthetően “elmagyarázni“. De maga a történet jó, jó az írásmódod, csak még egy probléma van: Nagyon-nagyon-nagyon rövid! Így nem lehet beletemetkezni, mert mire elmerültem benne, vége lett! Remélem megfogadod a tanácsaimat! Mohito kilép | |
| WenTam (58146) 14.11.11 14:31:59 | ||
|
Mohito: Rendben, megfogadom. | |
| WenTam (58146) 14.11.11 15:09:17 | ||
|
7.Fejezet Dorothy még mindig a homályba bámult, amitől testvére már kezdett megrémülni. -Itt volt, és beszélt hozzám.-mondta heves szívdobogások között a lány, és Kiara felé fordult.-Higgy nekem! -De ki volt itt?-nézett értetlen arccal rá, mire ezt a választ kapta: -A kislány, akinek azt a levelet szánták. Azt mondta, hogy, azért kísért csak engem közülünk, mert kizárólag én látom. Menjünk el innen, nem bírom ezt tovább!-kezdett el toporzékolni, amire testvére kiszaladt. -Anyu, gyere!-kiabálta be édesanyja szobájába. -Mi van? Mondtam, hogy hagyj aludni!-mérgelődött Gina. -Dorothy megőrült! Azt mondta, hogy kísérti egy szellem, és beszél hozzá!-mondta Kiara, miközben hallgatták testvére zajongását. -Csak ezt ne!-rohant az ikrek szobájához Gina. -Mit ne?-nézett rémült arcú anyja után a lány. Berohantak a helységbe, de mire odaértek Dorothy már nem volt ott. -Hová tűnt?-néztek értetlen arccal az üres szobába. A szobáik messze voltak egymástól, ezért könnyedén ki tudtak jönni onnan, úgy, hogy Gina nem látta őket. Még nincs vége a fejezetnek, de mennem kell tanulni! | |
| zsófics (75588) 14.11.11 16:40:45 | ||
|
WenTam: tetszett, várom a folytatást, viszont egyetértek Mohival. Látszik, hogy fejlődtél, méghozzá rengeteget! ;) | |
| WenTam (58146) 14.11.11 18:14:04 | ||
|
zsófics: Köszi:) | |
| Kaze-chan (88942) 14.11.12 18:52:01 | ||
|
Hy-hy! Gondoltam jövök ide is olvasgatni, a másik témát már kivégeztem. ><
Fanday99: Még mindig telefonról írsz? :) Miért nem váltasz át számítógépre vagy laptopra? O.o Gépen kényelmesebben lehet írni, és így sokkal többet is tehetnél fel egyszerre. (Igen, ezt lehet célzásnak venni, keveslem a mennyiséget. :D) Amúgy nagyon tetszik, kár, hogy csak ennyit kaptunk.  Várom a folytatást! :))
Mohito: Szerintem is ide tedd ki. :) Nagyon tetszik az ötlet. Várom a folytatását. És az oldal is nagyon jól néz ki, szépen rásegít a téli hangulatra. :) Többet nem igazán tudok írni, nincsenek helyesírási hibák, vagy szóismétlések. Szépen tagolt és így kellemes olvasni. Szóval tőlem csillagos ötöst kapsz. :)) WenTam: Egyetértek Mohival. :) És tényleg fejlődtél, nem is keveset. :) Egyébként én még szívesen olvastam volna egy kicsit az osztályról is. Hányan vannak, milyen a hangulat, és a többiek hogy fogadják az ikreket... stb. :) Még egy, ami még eszembe jutott. A rémálomnál kicsit sokszor fordult elő a farkas szó. Ezt nyugodtan helyettesítheted a bestia, fenevad szavakkal is. :) És a képek is nagyon jók lettek. A szürkés tetszik a leginkább. :) | |
| WenTam (58146) 14.11.12 19:45:29 | ||
|
Kaze-chan: Köszi! A következő fejezetben már figyelek mindenre, amit írtatok.:) Mindkét kép Mohito érdeme.:) | |
| Fanday99 (50302) 14.11.12 20:15:23 | ||
|
Kaze-chan: Azert nem valtok at gepre vagy laptopra mert julius ota osszevissza hat orat kerultem gephez, az ocsem pedig elrontotta a gepet ugyhogy a kepernyoillesztom allandoan befagy. Ezt ugy kell elkepzelni hogy ketpercenkent elsotetul a kepernyo... Es igen idegesito tud lenni igy inkabb nem is probalkozom irassal cagy barmi massal gepen. Laptomom nincs. Maradt a telefon. Egyebkent koszonom szepen, es majd megprobalok tobbet betenni hetvegen | |
| WenTam (58146) 14.11.13 19:35:43 | ||
|
Sziasztok, kezdenék egy új történetet, de természetesen a Lucyt is folytatom. Ez egy megható történet lenne egy kislány, és egy kiskutya barátságáról.
Bevezető: Maggie Floust 10. születésnapjára megkapja élete legnagyobb vágyát, egy kiskutyát. Nagyon megszeretik egymást, ám a kutyus elkóborol, és egy síntér befogja, ezzel messzire kerülve gazdájától. Mikor kiszabadul, megpróbál visszajutni a lányhoz, de egyre messzebb kerül tőle. Vajon eléri célját? Elkezdjem? | |
| Mohito (86536) 14.11.13 19:43:50 | ||
|
Kaze-chan: Köszönöm, hogy írtál! Igyekszem a legjobbat nyújtani e téren, és ilyenkor, amikor mindent beleadok, nagyon jól esik minden dicsérő szó!
Közlemény(?)Ha valaki szeretné, hogy elcsacsogjam szerény véleménykémet az írásáról, csak dobjon meg egy üzenettel! (kivéve az, akinek eddig is rendszeresen írtam, mert náluk igyekszem betartani ezt :3) KÉRDÉS: Az Arany álarcos c. iromány be lett fejezve? Vagy mi lett vele? ( -loki- írta :3) Mohi kilép | |
| Kaze-chan (88942) 14.11.13 22:50:11 | ||
|
Fanday99: Oh, azt elhiszem. :S Nekünk is volt egyszer hasonló, bár akkor a gép magától kikapcsolt.
WenTam: Szerintem egyszerre csak egy történetet írj. Nem tudom, ki hogy van evvel, de én mindig csak egyre tudok koncentrálni, ha belekezdek egy másikba is mellette, akkor annak mindig kárát látja valamelyik. Mohito: Nincs mit. :)) És dicséret a képekért is, amiket WenTam írásához csináltál. :) | |
(aktuális oldal: [ 573 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [570] [571] [572] [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
