 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| WenTam (58146) 14.11.14 15:22:11 | ||
|
Tudok egyszerre kettőre. Viszont a Lucyra most várni kell, mert semmi nem jut eszembe. | |
| zsófics (75588) 14.11.15 07:50:06 | ||
|
WenTam: latod, ez a baj. Ha ujon torod a fejed, akk a masikon nem ersz ra gondolkozni. Tulajdonkeppen ugy erdemes irni, h rabizod magad a tortenetre, nem esszel kell irni, hanem szivvel-lelekkel. | |
| Mohito (86536) 14.11.18 17:40:29 | ||
|
Halika! Most egy fejezetrészlettel jövök, mert nem tudtam volna befejezni “időre“! Remélem ez a kis rövid fejezet is tetszeni fog! ^^
 A farkas belém fúrta tekintetét, és egyre közelebb jött hozzánk. Victoria és Hayley ijedten hátrább csúsztak, de nem vesztették el a hidegvérüket. - Hát eljött a pillanat - motyogtam az orrom elé egy kicsit túl dramatizálva. - Milyen pillanat? - kérdezte Hayley, akinek a hallása jobb volt, mint gondoltam. - Mindegy - legyintettem - Most az a lényeg, bármi is történjék, ne essen baja a farkasnak. Nem önszántából van itt - mondtam, majd átváltoztam és elindultam lefelé a „szirtünkre” vezető kis ösvényen, ám James gyorsabb volt nálam, megkerült és elém ugrott. Elkezdtem hátrálni, majd hirtelen ötlettől vezérelve nekiugrottam, hogy leteperjem, de gyorsabb volt nálam, mellém került és az oldalam felé kapott. Elugrottam fogainak útjából és a szemébe néztem. Tovább>> *Mohito kilép* | |
| Kaze-chan (88942) 14.11.20 00:13:08 | ||
|
WenTam: Erre gondoltam. Az egyik mindig háttérbe fog szorulni. Egy kicsit veszekednék zsófics állításával. Amikor írsz alapvetően már van egy történet a fejedben, amit le akarsz írni. Ez persze az írás közben megváltozhat, az egyik szál eltűnik, egy másik megszületik, ez a szereplő háttérbe kerül, amaz meg marad változatlan... és még sorolhatnám. Szóval nem szívvel-lélekkel, ész nélkül kell megírni egy történetet, hanem előbb ésszel kitalálni a körvonalait, és utána szívvel-lélekkel kitölteni. A kettőt együtt használva lehet igazán jó történeteket írni.
(Lehet evvel vitatkozni, ez csak az én véleményem és tapasztalatom.) Egy tanács, hogy újra fel tudd venni a Lucy fonalát. Olvasd át egyszer kétszer, aztán gondold át, miért is kezdted el írni, mit akartál vele elmesélni. Én ezt lefekvés előtt szoktam megcsinálni, és amíg el nem alszok ezen agyalok. Nekem segíteni szokott. :) | |
| zsófics (75588) 14.11.20 21:18:22 | ||
|
Kaze: erre gondoltam, csak másképp fogalmaztam. ha elgondoltunk vmit, akk tudatosan elkezdjük írni, de egy idő után már csak visz magával a történet. én néha biciklizés közben agyalok ezen, általában máson is akkor, kiszellőztetem a fejem és elmerülök a gondolataimban. | |
| zsófics (75588) 14.11.20 21:18:59 | ||
|
mármint nem kell túlagyalni. | |
| Kaze-chan (88942) 14.11.21 20:45:44 | ||
|
Mohi: Itt a beígért szösszenetem. :) (Nem ígérem, hogy rövid leszek, bár igyekszem az lenni, mert a végén még senkinek nem lesz kedve elolvasni. ><)
Először is a történet: Hihetetlenül jó és izgalmas történetet találtál ki! Nagyon jó! Kidolgozottak a leírásaid, olvasmányos az írásmódod, a párbeszédek is szépen vannak felépítve. Látszik, hogy foglalkozol vele, hogy kidolgoztad a hátterét. Nem tudom, figyelted - e, de a 7. fejezet utolsó mondatánál van egy felesleges rész. :) Ugyanitt nekem hiányzik az, hogy mégis honnan tudják meg azt, hogy vadásznak Liz-re. De ennél több dologba, ha akarnék sem nagyon tudnék belekötni. És vannak sárkányok! *.* Imádom a sárkányokat!  Úgyhogy nálam van egy nagyon nagy plusz pontod. Remélem még elő fognak kerülni. :)
Alapvetően nagyon szeretem a mitológiai és a legendás lényeket is, úgyhogy kíváncsi lennék a történeted többi varázslényére, nemcsak az animátorokra, meg a sárkányokra. :)) Az utolsó fordulat pedig nagyol jóra sikeredett, kíváncsi leszek a megoldásra. Azt mondjuk egy kicsit furcsálltam, hogy a barátnőire emlékszik, de a természetfelettit meg tagadja. Mármint nekem úgy jött le, hogy elég régóta ismerik egymást, és ezt az ismertséget én az animátorsághoz kapcsoltam. Vagy ez valamilyen szelektív amnézia, hogy valamire emlékszik, valamire nem? Vagy én értelmeztem totálisan félre? :)) Másodszor a képek: Szerintem nagyon jól feldobják a történetet, kár, hogy egy idő után elhagytad őket. A design pedig szépen rásegít a téli hangulatra (Akárcsak a másik történetednél). A 8. fejezetnél belinkelt zenéért is jár a plusz pont. :) Én nemrég találtam rá, de nagyon megszerettem. >< Nagyon várom a következő fejezeteket! :) Ui.: Valószínűleg sokszor ismételtem a “nagyon“ szót, de nem tudtam mást kitalálni helyette, ha valakinek van ötlete, mondja. >< | |
| Mohito (86536) 14.11.21 22:18:41 | ||
|
Kaze-chan: Nagon örülök a kritikádnak. És akkor itt van a terjengős válaszom:
1.: Képek:Hmm. Már sokat gondolkodtam, hogy utólag rakjak-e be képeket, de most, hogy mondtad, szinte biztos, hogy előkaparok valahonnan párat minden fejezethez. 2.: A vadászásról: Onnan tudják, hogy Derilla (ezzel a névvel nem vagyok kibékülve. Hüly* haverom, aki ezt kitalálta...)(Kemény káromkodás) mondta nekik. És ő onnan tudta, hogy 1.: ő mindent, vagyis majdnem mindent tud. 2.: Háát. Onnan, hogy mondjuk azt, William elkezdett őrjöngeni, pont, mint James és valaki szólt neki. 3.: Sárkányok és egyéb lények: Azt hiszem, a “potenciális“ (ez a szó nagyon komolyan hangzik, szerintem nem is illik ide, de okosabbnak tűnök tőle...) olvasóim közül Te vagy az első, aki tényleg pozitívnak fogta föl a sárkijaimat. Ők még biztosan visszatérnek, de nem lesznek annyira lényegesek, csak a háttérből figyelnek, de a lovasok miatt 99.9%, hogy nem lesz belőlük hiány. Rajtuk kívül még a varázslók lesznek fontosak a történetben, nem tervezek más varázslatos-misztikus-lehetetlenülszuper lényt bevonni, de ki tudja, mit hoz a jövő? 4.: Emlékezetzavar: Azért ismerte föl a barátnőit, mert úgy kreálódott át a kis öntudata, hogy ők, és tulajdonképpen majdnem az összes ismerőse normális emberek (Kivéve persze James, mert őt elfelejtette) Remélem nem rontottam el a formázást, és azt is, hogy sikerült normálisan és érthetően kifejtenem mindet. Haamarosaan jön a 9. Fejezet/2 *Mohito kilép* | |
| Kaze-chan (88942) 14.11.21 23:22:39 | ||
|
Mohi:
Nekem teszik a neve. :D Szóval akkor ő egy mindig mindent tudó emberke, akinek titkos forrásai vannak? És hamarabb értesül a dolgokról, mint bárki más? :D Másoknak mi bajuk van a sárkányokkal? O.o Máglyára velük!  A sárkányok nagyok, okosak, erősek, bölcsek, szépek, fenségesek.... és így tovább. xD (csak egy “kicsit“ vagyok fanatikus. :D)
Jajah, értem. :) Köszönöm a magyarázatokat, mind nagyon jól érthető volt. >< Nagyon várom. *.* | |
| Dicsőség-Útja (84917) 14.11.25 16:06:25 | ||
|
Öhmm. Jó régen voltam itt utoljára. Remélem, hogy elfelejtettetek. Most egy új történetet hoztam, remélem tetszik majd... | |
| Dicsőség-Útja (84917) 14.11.25 16:14:13 | ||
|
Fantomszív I.Kezdetek Átlagos nap volt Londonban. Legalábbis először annak tűnt... Az ég palaszürke volt, a járda pedig vizes, és ázott. Az utcán minden ember elővigyázatosságból esernyőt tartott a feje fölé, mert nagyon úgy nézett ki, esőre áll az idő. Kimásztam az ágy puha párnái közül, amelyek hívogatóan néztek vissza rám. Már amennyire egy párna képes erre... De nem engedve a csábításnak lerúgtam magamról a takarót, és nyújtózkodtam egyet. Egy pillanatra megborzongtam, mintha ez eljövendő idők előszele suhant volna át rajtam egy pillanatra, de a következő pillanatban már nem éreztem semmit. Egy percig sem tűnődtem tovább a jeges légáramlat különös mivoltán, inkább bevánszorogtam a fürdőszobába. Közben egy pillantást vetettem az ágyam mellett trónoló ébresztőóra neonszínűen villogó kijelzőjére. Negyed hetet mutatott. Tudtam, hogy ilyenkor még csak én vagyok ébren az egész házban, az kizárt, hogy a hétalvó családom (beleértve a szüleimet, és a bátyámat is) már tettek volna bármi erőfeszítést annak érdekében, hogy felkeljenek az ágyukból. Ellenben én szerettem korán kelni, amikor még minden csendes, és ezt a csendet nem zavarja meg a londoni forgalom zaja, vagy az utcai járókelők kiabálása. Ilyenkor minden olyan sejtelmes, titokzatos, és nyugalmas. Miközben ezeken tűnődtem, megmostam az arcom, végleg kiiktatva a visszaalvás lehetőségét. Felöltözés nélkül kiballagtam a szobámból nyíló teraszra, és kiléptem az októberi hidegbe, ami enyhén szólva nem a legkellemesebb érzés, de én már megszoktam. Mivel enyém volt tetőtéri szoba, mindig itt volt a legmelegebb nyáron, és a leghidegebb is télen. Lenézve az erkélyről, láttam néhány magamfajta korán kelőt az utcán mászkálni, meg jó sok sáros tócsát az úttesten. Aztán ahogyan keresztülhordoztam a tekintetem a környéken, megpillantottam valamit, ami egyáltalán nem illett az látképbe. Egy árnyat, az egyik sikátor falán. Emberi árnyéknak tűnt, bár nem nagyon tudtam kivenni a hozzá tartozó alakot, egyáltalán, senki nem állt ugyanis a sikátorban. Elhatároztam, hogy iskolába menet leellenőrzöm azt a falat, hátha valami más vetette oda az árnyékot. Bólintottam, lezárva magamban az árny - ügyet, és most már valóban felöltöztem. Aztán lementem a lépcsőn, a konyhába jutva. Körbenéztem, ahogyan sejtettem, nem volt még itt senki, persze engem leszámítva. Készítettem magamnak egy szendvicset, megreggeliztem, és még csak ekkor kezdtek hangok kiszűrődni a nagyhálószoba irányából. Anyuék felébredtek, vontam le a következtetést, és beöntöttem a tányéromat a mosogatóba egy nagy halom evőeszköz mellé. A lépcső nyikorgott, és anyu lépett a konyhába, hálóingben, a szemét törölgetve. - Szia - köszöntöttem, és éppen az új csizmámat próbáltam felerőltetni a lábamra, ami nem volt egyszerű dolog, tekintve, legalább két mérettel kisebb volt a kelleténél. - Lucy - ejtette ki a nevemet anyu fáradtan, és az asztal mellett ülve, egyszerűen belebámult a semmibe. -. Hiszen még csak háromnegyed hét van - folytatta - hová akarsz indulni ilyen korán? - továbbra sem nézett felém, csak a konyhaszekrényt nézte merőn. - Szeretek korán érkezni az iskolába - feleltem, és felpattantam, lábamon a kínzóeszköznek is beillő téli csizmákkal. Felkaptam a kabátom, majd az oldaltáskám, a sarokból. Elköszöntem, majd kiléptem a levegőre. Egy széláramlat máris végigsöpört rajtam, fellebbentve világosbarna hajamat. Elindultam az utcán, és csak a sikátor bejárata előtt álltam meg ismét. Az árnyék eltűnt. Furcsa, pedig biztosan itt volt azelőtt, tűnődtem magamban. De aztán csak megvontam a vállam, és folytattam az utamat az iskola felé. Vagyis jobban mondva, a buszmegálló felé, ugyanis, először mindenképpen azzal kell utaznom egy menetet, még mielőtt a suliba érnék. Átgyalogoltam néhány kereszteződésen, és folytattam az utam egy másik utcában. Ekkor kezdett az az érzésem lenni, hogy valami figyel. Hülyeség, mégis ki figyelne téged, korholtam saját magamat, ennek ellenére az érzés megmaradt. Még sokáig gyalogoltam így, kétségek között. Aztán hirtelen megszólaltam. - Hahó, van itt valaki? - semmi válasz. Biztosan csak képzelődtem. Körbenéztem, megbizonyosodva arról, hogy ez valóban így van - e. Már egy kicsit kezdett megrémiszteni, ez az egész, és csak be akartam érni a megállóba, ahol legalább vannak valódi emberek, nem csak árnyak, és képzelgések. Más azonban feltűnt, méghozzá a köd. Köröskörül fehér köd terjengett, szinte falat vonva körém. Először azon csodálkoztam el, hogyan lehet a köd ilyen sűrű, mert még a legközelebbi lámpaoszlopig sem láttam. Aztán az jutott eszembe, egészen odáig hogyan nem tűnt fel az a kísérteties természeti jelenség, ami körülöttem kavargott. | |
| Dicsőség-Útja (84917) 14.11.25 16:15:06 | ||
|
Aztán minden egy pillanat előtt történt, hogy jóformán még felfogni se nagyon volt időm. Éppen indultam volna, mikor éreztem, hogy valami hideg, és merev szúr a hátamba. Zaj nélkül térdre estem a járdán, az farmerem kiszakadt a kemény betonon. Kiáltani próbáltam, de nem jött ki hang a torkomon. Elviselhetetlen fájdalom áradt szét bennem, amit aztán elképzelhetetlen hideg követett, de nem tudtam megszólalni sem. A kőre estem, zihálva próbáltam levegőhöz jutni, vagy megnyugodni, de egyik sem ment. Rémület hasított belém, amit sohasem fogok elfelejteni. Mindennek vége, gondoltam. Itt halok meg, ezen a mocskos járdán, egy nem létező utcában. Aztán minden sötétbe borult... | |
| Dicsőség-Útja (84917) 14.11.25 16:16:02 | ||
|
Remélem tetszett... | |
| Dicsőség-Útja (84917) 14.11.28 14:09:03 | ||
|
Kaphatnék rá kritikákat? | |
| WenTam (58146) 14.11.28 17:07:21 | ||
|
Dicsőség-Útja: Nekem tetszett:) | |
(aktuális oldal: [ 574 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [571] [572] [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
