 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| lovasíjjász (41190) 11.10.24 16:26:41 | ||
|
Nem akarok kötöszködni mert nem, de százViki9 azért minek rakod be, hogy csak ott legyen?Ennyi erővel mindenki betehetne egy egész regényt, mert itt még nincs fent.Ne haragudj, tényleg nem akarok kötöszködni, csak furcsállom. | |
| lovasíjjász (41190) 11.10.24 16:38:00 | ||
|
Éljen!Beadta!
8.Fejezet Vadkerten Kivettük a célt a garázsból és már kezdtük is. Először – mint mindig – kis versennyel melegítettünk be. Apával csak hátramenős játéknak hívtuk. Kiszúrtunk 4 távra 4 vesszőt, kijelöltünk egy részt amin belül el kell találni a célt és elindultunk a legközelebbi távról. Mindenki lőtt kettőt és aki eltalálta a kijelölt részt, az eggyel hátrébb mehetett. Aki a legtávolabbi pontról előbb eltalálta, az nyert. 3 ilyet játszottunk. Az elsőt Feri nyerte, a másodikat a bátyja Zsolti, a harmadikat pedig én. Apa poénból jól le is szidott, hogy 17 évesen lány létemre van képem elverni. Aztán elpróbáltuk a bemutatót. Dorina kijött a lovaktól az udvarra helyettesíteni a közönséget. Fejenkénti 6 vessző után a két szélső elindult vesszőt szedni, míg elmondtam egy szöveget. Eközben Zsolti mindent levezényelt: - Most szépen kiosztjátok a vesszőket… - mondta Feri megfogadta s – szigorúan poénból – egy beintés kíséretében mindenkinek odanyújtotta a vesszőit: - Nesze vessző!...Nesze vessző!... Apa megunta s – szintén szigorúan poénból – kihúzta az íjat üresben: - Nesze vessző – mondta Ferinek, majd visszaengedte az ideget Mindenki hangos nevetésben tört ki, a vesszőszedők pedig vissza álltak a helyükre. Újabb, fejenként 6 kilőtt vessző után Feri ugyan így osztotta a vesszőket, de mivel apa nem akarta ismételni önmagát, most csak beszólt: - Ne add ide, mer’ visszaadom! Újabb nevetéshullám. Feri harmadszorra már nem követte el ugyan azt a hibát. Ezt is 3-szor csináltuk végig mire besötétedett. De nem mentünk még haza. Ugye nem gondoltad!? Zsolti felesége - beinvitált minket. Sötétedés után úgyis mindig be szoktunk menni beszélgetni. Bár nem voltunk bent sokáig. Dorinával kimentünk segíteni Ferinek az almozásban. Aztán leültünk a fűre beszélgetni. - Na és? Hova megy Sári? – Dorina húga később kezdi az évet. Most megy középiskolába - Ő is oda jön az Aranyba! Ti fogjátok avatni őket. A mi osztályunk nem vállalta. - Miénk a gólyaavatás? - Aha. De lenne egy feladatom számodra! - Na mi? – érdeklődtem - Meg fogod védeni konzuméktól! Ugye? - Gólyaavatás ügyében tudok hatni rájuk. – kacsintottam – Emlékszel a miénkre! Mindketten nagyot nevettünk. Annak érdekében, hogy fenntartsam az érdeklődésedet, csak akkor árulom el, hogy mi volt tavaly a mi avatásunkkor, ha annál a fejezetnél tartasz. Annyit elárulok, – bár ezt valószínű, már kikövetkeztetted – hogy minket tesómék avattak. De a többit, majd ha odaértél. Mikor átbeszéltük a gólyaavató-összeesküvést, kivettem a telefonomat a zsebemből: 18:31. - Hány óra? – kérdezte Dorina. Gondoltam szívatom egy kicsit: - Nálam egy se. Csak a telefonomon. - Akkor máshogy kérdezem: Mennyi az idő? - Az idő végtelen. - Amy! – nézett rám rosszallóan Dorina - Jól van na! – vigyorogtam – Fél hét. - Hali!!! – rohant el mellettünk Bátor Reflexből sikoltottunk fel. Bátor majdnem röhögő görcsöt kapott. - A szívbajt hozod ránk! – Ordította le Dorina Én felálltam és egykét szúrós pillantás kíséretében közeledtem hozzá aztán futásnak eredt. Bátorról tudni kell, hogy hosszútávon is képes tartani a max sebességet. De jobb taktikám volt attól, hogy utána fussak. Visszaültem Dorina mellé, magam elé tettem a telefonomat és lezártam a billentyűzetet, hogy lássam a tükörképét annak, ami mögöttünk van. - Tegyél úgy mintha filmet néznénk! – súgtam olyan halkan, hogy Bátor nem hallhatta Úgyse fogja kibírni, hogy ne próbálja meg ránk hozni a szívbajt…Újra…Márpedig, ha támad, akkor hátulról támad. Ez bejött. Mikor megláttuk a fekete alapon a tükörképet vártunk egy kicsit, majd felpattantam és megragadtam a karját. Ekkor fölállt Dorina is és, velem együtt, kárörvendőn vigyorgott. De Bátor se volt hülye. Tudta honnan kezdődik a túlerő: - Nem lehetne ezt megbeszélni? –beijedt – Amy, te kaptál tőlem egy fülbevalót! – próbálkozott. Meggyőzött. - Nem csinálsz ilyet többször? - Nem. –monta nyugodtan, tudván, hogy megúszta. Elengedtük és visszamentünk a házba. Apáék – mint mindig – most is röhögtek. Zsolti épp a szőrmebundát mutogatta, amit a bemutatóra akart felvenni, és találós kérdést tett fel: Minek a szőre az? A röhögés tárgya az a válasz volt – nem mondanék nevet – miszerint delfinszőr! A témát az én válaszommal zártuk le:vikunya bunda. Este 19:30 – kor indultunk haza, nevetéstől fájó hassal és begörcsölt rekeszizommal. Komikat! | |
| lovasíjjász (41190) 11.10.24 16:38:42 | ||
|
A kép lemaradt:
 | |
| lovasíjjász (41190) 11.10.24 16:40:26 | ||
|
Aki már elfelejtette az nyugodtan írjon és beteszem az előző fejezetet.Aki most kezdi az pedig szóljon üziben és az eddigi összes fejezetet el tudom neki küldeni e-mailban. | |
| galopp4000 (1515) 11.10.24 17:16:49 | ||
|
Lovasíjász, tetszik, régebben beleolvastam, és nagyjából tudom miről szól, de berakhatnád az előző fejezeteket is  | |
| százViki9 (34428) 11.10.24 17:51:26 | ||
|
Itt 1 új rajzom:
lovasíjjász:Azért rakom be mert kíváncsi vagyok a véleményetekre mivel 1 komit kaptam rá és nem szeretném azzal nyúzni magamat ami senkit sem érdekel/nem kell.Csak azért írtam,hogy nem kell komi mert kaptam 1 olyan választ,hogy folytassam és olyan megszálott vagyok,hogyha 1 embernek is tetszik akkor is folytatom. | |
| százViki9 (34428) 11.10.24 17:52:29 | ||
|
Várjatok itt van nagyba rosszul tettem be:
| |
| Ethron (14880) 11.10.24 18:15:14 | ||
|
Itt a borító :) Am sorry,de ma nem írok fejit,mert már minden lépését tudom a szereplőknek,a vázlatok megvannak,de kell egy mondóka szerüség,amit még nem sikerült összehoznom,úgyhogy.. :D | |
| pony56club (16581) 11.10.24 18:57:40 | ||
|
12a:jó lett a borító! | |
| Ethron (14880) 11.10.24 19:12:10 | ||
|
Köszi Pony :D | |
| galopp4000 (1515) 11.10.24 21:16:18 | ||
|
nemáááár hogy nem írsz új fejit, te kis... kis... gonimani  összecsődítem az örimanikat meg a góliát george sereget, és holnap leigázunk ha nem kapunk folytatást :D | |
| Póniló15 (15108) 11.10.24 21:25:02 | ||
|
Sziasztok! ^^
Írjam valamelyiket? bridgestory.honlapom.com | |
| SilverSpurRanch (26369) 11.10.25 09:15:43 | ||
|
thestral27, százViki9: köszi :) | |
| lovasíjjász (41190) 11.10.25 14:03:24 | ||
|
galopp:persze, de az előzőt csak két részletben tudom:
7.Fejezet Lovaglás Mihelyst beléptem a kapun Alíz boldog ugrándozással köszöntött. Megsimogattam a buksiját és bementem a házba. A reggel kapott kiscicám rögtön odajött hozzám és a lábamhoz dörgölőzve, hangos dorombolással üdvözölt. Fölkaptam az ölembe és bevittem a konyhába ahol enni adtam neki. - Csumpi Amy! – köszönt Jason a szobából általa kitalált jellegzetes köszönésével - Csumper! – viszonoztam a köszönést - Csumpi!- hallottam Tomika hangját - Csumpi Florensz húga!- követte Öcsike. Tesómat Florensznek becézték - Csumpi!- köszöntem nekik is A nappaliban ültek a gép előtt. Jellemző. Gondoltam nem zavarom őket, így miután a cica megette az ebédjét és Alíz is megkapta az övét a kis macsek ismét az ölemben landolt és elindultam vele a szobám felé, de hallottam, hogy nyílik az ajtó. Apa volt az. - Szia apu! - Szia. Hívd fel Dorinát! - Miért? - Feri hívott. Mentek lovagolni. - De jó. És hol? - Kimentek a Horpácsi útra. A telefonomért siettem, hogy beszámoljak Dorinának. - Igen?- szólt fáradt hangon a telefonba - Szia Dóri! - Szia! Mi újság? - Készülj!- mondtam- Hozd a gumicsizmát meg a lovaglókesztyűt!Kimegyünk a Horpács útra, terepre! Felvisított a telefonban. Dorina igazi ló mániás volt. - Stip-stop Sárga – mondtam lestoppolva a sárga,hókás kancát - Akkor enyém Csillag! Néró úgyis jobban kedveli Ferit. Egy kicsit ünneprontó leszek, és félbeszakítom a sztorit egy kis ismertetővel, hogy te is mindent érts: Mint már az előző fejezetekben megtudtad Vadkertre jártam lőni apával. Az íjászat helyszíne, Vadkerten belül, Feriék udvara volt. Most tátva maradt a szád mi? Nem volt olyan kicsi az az udvar. Kb. 18 hektár körüli. De lehet, hogy több. A lényeg, hogy Ferinek vannak lovai, így gyakorlatilag ingyen lovagló leckéket veszünk nála. Kéthetente egyszer. Három lova van:Csillag, Néró és Sárga. Csillag és Néró a két herélt, Sárga pedig a kanca. Mindegyiknek volt jele, igaz Nérónak csak egy pártában-kesely. A pej herélt elég egyhangú külsővel rendelkezett, de annál sokoldalúbb volt. Az anyja-mint a másik kettőnek-angol telivér, papíros ügető ló , apja pedig, szintén papíros galopp ló volt. Forrt a vére rendesen. Versenyezni is lehetett volna vele. Csillag, a sötétpej herélt, három pártában-keselyével, tejfölös szájával és csillagjával, sokkal higgadtabb személyiség volt. Ő volt a kis éhenkórász. Sárga pedig, a maga elbűvölő sárga szőrével,szintén 3 pártában-keselyével és hókájával, igazi szépség volt a lovak körében. De mégis kis vadóc. Mindhárman féltestvérek és mindhárman Ferinél születtek első saját lovától Zsályától.(Nyugodjon békében) Zsályával mérgezés végzett, amiért a szomszédokat okolták. Pedig ő volt a legjobb négyük közül. Nem lehetett eladni. Hogy értem ezt? Elmondom: Feri-ék egyszer próbálkoztak a ló eladásával. Sikertelenül. A lovat megvették és elvitték. De hol itt a gond? Ott, hogy mihelyst a patásra nyereg került, ledobta új ,,gazdáját’’ s futásnak eredt. Hazafelé indult. Később a számára jól ismert ház előtt állt meg, Feri pedig alig hitt a szemének mikor meglátta a kapuban nyerítő Zsályát. Természetesen a ló ára visszakerült eredeti gazdájához. Akárcsak a ló. Szegény Zsálya!... | |
| lovasíjjász (41190) 11.10.25 14:05:04 | ||
|
...
Mire kiértünk a Feriékhez, a lovak már fel voltak nyergelve és csak ránk vártak. Kiszálltunk a kocsiból és megindultunk a lovak felé, kezünkben egy-egy almával. Természetesen Dorinánál kettő volt, hogy Nérónak is jusson. - Helló! – köszöntünk Dorinával - Sziasztok! – köszönt Feri jellegzetes enyhe székelyes tájszólással – Na? Leszedjem a nyerget? – mosolygott rá jellemző poénján. Tudtuk, hogy csak viccel és mi is elmosolyodtunk: - Nem szükséges. Felpattantunk a lovakra s lépésben indultunk meg a földút felé. Mi mentünk elöl, Feri pedig mögöttünk. - Sári hogy van? – Érdeklődtem Dorinánál húga felöl - Ne is kérdezd! – mondta. Dorina nem kedvelte túlságosan a tesóját – Megsértődött, hogy nem jöhetett. - Meg kéne neki magyarázni, hogy nem fér fel 3 lóra 4 ember. - Sok sikert! Rám nem hallgat. - Ezt gondoltam. Elmosolyodtunk és ügetésre kapcsoltunk. Dorina hátranézve látta, hogy Feri tartja a tempót. Nem engedett elhúzni minket. Néró a leggyorsabb. Ha akarnánk se tudnánk megelőzni, ha elénk kerülne. A lovakat gyakran kellett fékeznünk, hisz végig a kukoricás mellett haladtunk, de sikerült elkerülni a baleseteket. Az volt a taktikánk, hogy miután kiügették magukat, megálltunk egy kicsit, hogy ehessék a kukoricát, aztán újra elindultunk. Mikor felértünk a domb tetejére megtorpantunk és egymásra néztünk Dorinával. A domb nem volt meredek, a ló nem bukott volna fel. - Verseny az aljáig? – kérdeztem Dorinát hangosan, hogy Feri is hallja. Ha nem engedi úgyis közbeszól. De csend volt. Csak Dorina válasza hallatszott: - Benne vagyok! - Akkor háromra:1 , 2, 3! Megindultunk s szinte mint a szél, úgy galoppoztunk lefelé a lejtőn. Még kocsival se érhettek volna minket utol és sebesen vettük be az első kanyart. Én vezettem Sárgával és egyre csak dicsérő szavakkal bíztattam. De Dorina se volt sokkal lemaradva. Nem néztem hátra. Egyre csak a közelgő cél lebegett a szemem előtt s a menetszél fújta a hajamat. - Nyertem! – mondtam miután nem sokkal Dorina előtt célba értem - Feri? – kérdezett vissza, meg sem hallva dicsekvésemet Hátranéztünk. Feri szép lassan ügetett le Néróval. Nem tartott sokáig míg visszaértünk a faluszéli kis kertes házba. Segítettünk lenyergelni a lovakat, majd lecsutakoltuk őket, de mire készen lettünk apa már a kapuban várt, én pedig a csomagtartóban kezdtem kotorászni az íjam után. Hamar megtaláltam és felajjztam. Onnantól már csak a többiekre kellet várni, hogy elkezdjük a próbát. (Errre is jöhet komi attól függetlenül, h régebbi) | |
(aktuális oldal: [ 4 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
