 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| Majrés (6862) 12.04.06 20:05:40 | ||
|
unikornis, ezt a fejezetet nem ... de tavaly ezt meg írtam csak rosszul ... és át írom mostan :) am meg köszi ^^ | |
| melinda31 (13939) 12.04.06 20:48:16 | ||
|
Unikornis:Köszi, és tudom,h rövid lett:P
Majrés:Én elolvastam két sort(ami nagyon tetszett x“D), mert többre nincs időm sajna, de jövőhéten az egészet elolvasom az szent!!:) Elvagyok tiltva a géptől, meg most szét is lovagolom a fejemet, úgyhogy nem biztos, hogy be fogom rakni a kövi részt =/ | |
| musztámg10 (19568) 12.04.07 07:38:24 | ||
|
Majrés: Jó lett^^ | |
| Majrés (6862) 12.04.07 08:14:39 | ||
|
köszönöm :) | |
| zsuzsu72 (19963) 12.04.07 13:08:15 | ||
|
Az enyémet senki nem, komizza??:) | |
| vallerveronika (44891) 12.04.08 14:58:00 | ||
|
Folytassam?
Nem tudom hogyan történt, csak arra emlékszem, hogy kábulatomból egy fiatalember keltett fel, és örömmel kiáltott: -Nézzétek ezt a csodálatos kiscsikót!- Már régen volt, de azt az arcot sohasem felejtem el. Szeme kéken csillogott, mikor rám nézett, haja a kint kopogó esőtől a szemébe lógott vizesen, arca telt volt, de mégis vékony, és bőre világos. Ruhája egyszerű volt. Egy sötétkék inget vett fel, amit betűrt farmerjába, és egy vastag bőrövet. Cipő nem volt rajta. Egy lámpást tartott a kezében, hogy lásson a sötét istállóba is. Hasam korgott, ezért megpróbáltam felállni, ami csak harmadszorra sikerül pálcika lábaimon (már alig vártam, hogy úgy megerősödjenek mint anyának) | |
| Majrés (6862) 12.04.08 16:18:13 | ||
|
vallerveronika, hát én ebből a részletből semmit sem tudtam meg szinte... jó a fogalmazásod :) de ha ez egy bevezető több dolgok kelenne leírnod mert ha ezt valaki el olvassa nem fogja a történetet sem | |
| melinda31 (13939) 12.04.08 17:50:37 | ||
|
Berakom a 2.Részt is:)
Vágta a végtelenbe 2.Rész …Délután felvettem lószőrös, fekete lovaglónadrágomat, és egy kissé koszos fehér pulcsit amit mindig akkor veszek fel ha a tanyára megyünk. Lementem, és beraktam a kocsiba az újonnan kapott fa nyergemet, ami csak félig volt felszerelve. Csak kengyelek, meg heveder volt rajta, de a nyárfa amiből készült, első látásra elvarázsolt. Az autóba kucorodtam, és vártam az indulást. Amikor végre elindultunk, próbáltam a fejemben kiválasztani azt a lovat amin szeretnék lovagolni. Arra jutottam, hogy Mahmudot hozom ki, mert vele Szerdán is jól mentünk. Mahmudot két hónapja hozták, mert az előző gazdája külföldre ment dolgozni. Szürke színe (, mint minden arab-félvérre mondható), mindig koszos szokott lenni. Fekete szeme okosságot, és büszkeséget áraszt. Rá gondolva mindig elolvadok, a járása csodálatos, mintha lebegnék ha rajta ülök. Vékony lábaival ő a leggyorsabb ló azon a tanyán ahol lovagolok. Odaértünk. Megláttam a kis lovas pályát aminek bal szélén egy jurta található. Ott volt az egyik barátnőm Fanni, meg pár barátja is. Köszöntem nekik, majd a kecskék felé vettem az irányt. A két hete született kiskecskék ugrándoztak a „kishegyen” amit csináltak nekik. Pár kecske anyja tőgyét szopva pillantott rám, míg öt kecske a szél elől elbújva az egyik fal mellett feküdt. Gizi lépett mellém, és azt hitte valami finomsággal kínálom meg. -Szia édesem!- nevettem amikor elkezdte nyalni a tenyeremet- Látod nincs nálam semmi. Tovább mentem tojást keresgélni a szénabálák között, csak kettőt találtam amit rögtön bevittem a házba. Itt én voltam a tojáskereső, aki minél jobb, és rejtett helyeken találja a tojást. A nyerges felé indultam ahonnan apukám lépett ki: -Kit hozol Vezért, Sellőt vagy Mahmudot?- kérdezte kötőfékkel a kezében. -Szerinted? Mahmudot. - vágtam rá gyorsan, és elvettem a kötőféket a kezéből- Te gondolom Kabart hozod. - néztem rá nagy szemekkel, rövid fekete haja ragyogott, mert tegnap mosta meg. -Persze. - bólintott- Már megint elszökött, kint legel. -Hát igen. Ő ilyen elszökős, és meglátszik rajta. - mondtam, és elindultam megkeresni Mahmudot. Egy nagyobb kőben majdnem megbotlottam, de gyorsan visszaszereztem az egyensúlyomat, és elkezdtem dúdolgatni azt az éneket amit énekórán vettünk, és a kedvencemmé vált pár hónap alatt. -Októbernek, októbernek elsején, nem süt a nap Csíkkarc falva mezején…- nem a legjobb a hangom, de szeretek énekelni. Aztán megláttam Mahmudot. Sellő mellett legelt, mert a kanca épp sárlott, és amúgy is ők olyanok, mintha egy pár lennének. -Szia szerelmem!- nyomtam puszit puha orrára, majd lassan felhelyeztem rá a kötőféket- Gyere vágtázunk egyet úgy, mint Szerdán. - mosolyogtam a szürke heréltre aki készségesen jött utánam. | |
| Hanóka (53341) 12.04.08 17:58:06 | ||
|
melinda31: nekem tetszik. várom a folytatást!  | |
| vallerveronika (44891) 12.04.08 18:42:18 | ||
|
Majrés: köszönöm, még folytatom akkor :) | |
| vallerveronika (44891) 12.04.08 19:23:31 | ||
|
Itt van a bevezető egészen:
Nem tudom hogyan történt, csak arra emlékszem, hogy kábulatomból egy fiatalember keltett fel, és örömmel kiáltott: -Nézzétek ezt a csodálatos kiscsikót!- Már régen volt, de azt az arcot sohasem felejtem el. Szeme kéken csillogott, mikor rám nézett, haja a kint kopogó esőtől a szemébe lógott vizesen, arca telt volt, de mégis vékony, és bőre világos. Ruhája egyszerű volt. Egy sötétkék inget vett fel, amit betűrt farmerjába, és egy vastag bőrövet. Cipő nem volt rajta. Egy lámpást tartott a kezében, hogy lásson a sötét istállóba is. Hasam korgott, ezért megpróbáltam felállni, ami csak harmadszorra sikerül pálcika lábaimon (már alig vártam, hogy úgy megerősödjenek mint anyának). Az ösztöneim vezettek, és már folyt is le a torkomon a meleg tej. Mikor m ár úgy éreztem eleget ittam felpillantottam. Szemem az ablakra tévedt. A csillagok, ékesen ragyogtak a hold körül. Istállónk szedett -vedett volt, de biztonságot sugárzott. A falakról kopott már a festék, és a padláson is egerek motoszkálását lehetett hallani. Anya megszaglászott, én pedig megfordultam. Ott állt az ember, aki segített feleszmélni. Késöbb megtudtam, hogy a neve István. Megszólalt: -Szia! Olyan szép vagy. Legyen a neved Meery – így kaptam ezt a nevet. Hát megszülettem. | |
| Unikornis1999 (29546) 12.04.08 19:32:21 | ||
|
melinda:Ehhez a történethez, sok közöd lehet ugye?A fórum aláírásod is mutatja :D
Amúgy meg nagyon jó lett. | |
| Majrés (6862) 12.04.08 21:55:10 | ||
|
vallerveronika jó:) de még mindig nem lehetett semmi lényegeset meg tudni belőle :(
a bevezető arra van hogy fel keltse az olvasó figyelmét, és van benne némi célzás milyen izgalmak várhatóak a történetben :) megmutatom az én bevezetőmet :) (ez az első regényem folytatása :) Az elmúlt 3 év érdekesen telt. Szimba miután napvilágot látott, bele keveredtünk egy furcsa bűnügybe. Találtunk egy kancát kötőfékkel és megbillogozva. Kiderült, hogy a lovat ellopták és híres verseny ló. Volt osztálytársam apja volt a lopás elkövetője, sikerült elérnem, hogy elmondja, amit szerettem volna. Így elegendő bizonyítékom volt, hogy egy kis versenyt csikarjak ki belőle. A végén két kör galoppban egyeztünk meg. Én Szimbával indultam, Sylvia pedig egy magas telivér kancával. Hihetetlennek látszott, de Szimba 5 hosszal meg előzte a kancát és nyertünk. Egy férfi azt mondta, hogy be kellene neveznünk egy versenyre. Megfogadtam! De először is, rajt engedélyt kell szereznem, ami nem egyszerű. Gondoltam semmi baj sem lehet belőle, ha egy próba futamra benevezzük Szimbát egy tapasztalt zsokéval. De tévedtem! | |
| Unikornis1999 (29546) 12.04.09 11:39:14 | ||
|
Majrés:Tetszik! | |
| melinda31 (13939) 12.04.09 12:07:49 | ||
|
Köszönöm^^
Unikornis:Igen xD Nagyjából az egész igaz, csak pár részt raktam be ami nem igaz... Vágta a végtelenbe... Gyorsan kiértünk a legelőről, és beállítottam a két cső közepére, amit arra használunk, hogy a lovakat megtisztítsuk, és felnyergeljük. Szépen letakarítottam, hosszú sörényét kigubancoltam, majd az autóhoz léptem, hogy kivegyem a nyergemet. Felraktam keskeny hátára a fanyerget, meghúztam a hevedert, és készen álltam a lovaglásra amikor Fanni lépett mellém: -Nekem megígérte Jani bácsi, hogy lovagolhatok Mahmudon, de akkor te is lovagolsz. - nézett rám- Meddig fogsz rajta ülni?- kérdezte. -Hát ha téged is bele kell számoljalak akkor, hogy ne dolgozzon annyit…- gondolkodtam el egy kicsit- Fél, vagy háromnegyed óra. – húztam ki közben a ló lábait. -Oké, akkor én addig nézlek. – mondta, aztán a nyeregre pillantott. – Szép, a tiéd? -Aha. - bólintottam- Mahmudon volt először. Kioldottam a kötőféket, mert arra gondoltam, hogy most is kötőfékkel lovagolok, mint Szerdán. -Hát én a helyedben nem lovagolnék kötőfékkel, mert múlthéten ültem rajta, és kantárral alig akart megállni. - nézett vissza rám a lány, aki épp elindult a pálya felé.. -Szerdán ültem rajta, de akkor nem volt semmi, „hopp hó”- ra megállt. - közöltem vele a tényeket. Mi itt a tanyán mindig ilyen szakszavakat használunk, mint például a hopp hó, a térdel megne. Ezeket a lovas tanárom alkalmazza, és így tanít be minket is. Mi hagyományőrzők vagyunk, ezért nem angol nyeregbe lovagolunk, hanem magyar nyeregben amit még pár évszázaddal ezelőtt fedeztek fel őseink. -Te tudod!- nyitotta ki nekem a villanypásztorral körülvett lovas pálya kapuját. Mahmudot elindítottam lépésbe, és ahogy mindig is három kört jobbra, és három kört balra mentünk bemelegítés képen. -Nagyon jó járásmódja van!- mosolygott rám amikor épp elmentem mellette, és barátai mellett. -Igen. - bólintottam- A vágtája is ámulatba ejtő. - mondtam, és a szerdára gondoltam. Tovább sétáltunk amíg nem volt kész a bemelegítés. Azután ügetésre fogtam, és megláttam, hogy apukám is bejön Kabarral. Épp szemben mentünk egymással, és emlékeztettem: -Jobb kezek találkoznak!- én pedig kikerültem, egy kissé széles kanyarral. Amikor kész volt a három-három kör csináltunk pár nyolcast, és utána jött a vágta, mert lassan Fanni következett, ezért nem csináltattam vele sok feladatot. Sarkamat kissé oldalához érintve, hamar vágtára fogtam, és mentünk így is 3-3 kört. (Ez igazából egy egész rész, úgyhogy mindjárt jön a 3. része is=) ) | |
(aktuális oldal: [ 100 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [97] [98] [99] [100] [101] [102] [103] [104] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
