 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| Levnics (20898) 12.04.09 12:16:39 | ||
|
2012.05.28. A tegnapi babos nap után anyu a maradékot hál’ istennek kitette a házból, igaz apu egy kicsi noszogatta. Mindenféle elhangzott, köztük a „de nem kaja, hanem étel” ez anya szájából „de nem étel, hanem félresikeredett tápanyag” ez pedig apuéból. A két ellenfél eléggé megharagudott egymásra, Dori törte meg a csendet mikor benyitott a konyhára, és bableveses hűtő fogadta őt. - Jó napot! – mosolyodott el, majd hozzátette: - Pite (azaz én ez a híres neves becenevem a suliban és otthon) megyünk moziba? – kérdezte majd mindketten tágra nyílt szemmel anyuhoz és apuhoz fordultunk. - Persze menjetek csak. – mosolyodott el apa, mire kimondta más a szobámban voltunk. - Hé, Rita átszaladok a jó göncömért, mindjárt jövök! – ordította a lépcsőn lefelé menet. Én halkan bólogattam magamnak, közben jött egy sms: „Elestem és sáros lettem” mögötte pedig három szomorú szmájli. Én mosolyogva ráztam a fejem majd a szekrényem felé fordultam. Szinte a legmélyéig ástam magam a ruhahegyekben, mikor kihúztam egy piros felsőt, amin átlósan egy kék csík futott ezzel a felirattal: „In the Night” A kedvencem. A felirat magáért beszél. Imádom az éjszakát, a kalandot, a sötétséget. Egyesek szerint az agyam helyett is sötétség van, pedig tízedikben kitűnő voltam kivéve egy tantárgyból. A matekból. A matekhoz tisztára hülye vagyok. Nem tudom miért, de apától örököltem az tuti. - Na megjöttem. – lihegte, majd rábökött a melegítőmre. – Ugye nem abba szeretnél jönni? - Természetesen nem. – vágtam rá – De mit vegyek fel? - Az In the Night-os felsődhez, a fekete csőgatyát ajánlom. – bökött az ujjával a nadrágra, mire felhúztam magamra. Mire anyuékat leráztuk a konyhában, felvetettem azt, hogy mit nézzünk meg. jött is rá a teljes mértékben bekalkulált válasz: „Fogalmam sincs” Igen erre számítottam a legjobban, mire én egy laza könnyed „Majd meglátjuk a moziban” válasszal el is intéztem. Mire odaértünk kígyózott a sor, ezért is aztán bementünk egy két üzletbe. Mire visszatértünk volt nálam három szatyor, Dorinánál pedig négy. A mozi előtérében eldöntöttük mit szeretnénk nézni: „Jack és Jill” című vígjátékot. A mozi lépcsőjén felhaladva megláttuk a pattogatott kukoricás standot, Dorina és én azonna kapkodtuk a pénztálcát. Végül kijöttünk 3 liter popcorn-nal, kettő adag salsa szószos tortillával, és fejenként két liter kólával. Azonnal beülhettünk a moziba, és a film közben mindent elfogyasztottunk. A mozi végén megbeszéltük részletezve mindent, ami most történt velünk, a filmet, a kaját, meg azt, hogy egy ember rákacsintott Dorinára, akit nem is ismerünk. Úgy alapján véve eléggé muris volt a mai napunk. Mikor hazafelé mentünk, megálltunk egy Mcdonalds-nal és apunak és nekem bevásároltunk, mert anyu ma párolt zöldséget főz… Útban hazafelé belebotlottunk az osztálytársainkba, közülük is csak fiúkba és egy lányba. Krisztiánba, Zoliba, (a két fiúba) és Lolába a lány osztálytársunkba. - Sziasztok! –köszöntünk oda. - Ááh, jó hogy jössz Rit! – vigyorgott Zoli. – Figyi, nem adnál egy sült krumplit, Korog a gyomrom… - Sajnálom, anyu zöldséget főz. – csóváltam a fejem. A többiek szemében láttam a csalódást, főleg Zoliéban. Zoli nem volt túl soványnak mondható, ha öt percenként nem kap enni, a vérnyomására hagyatkozik. - Sziasztok, mi itt szállunk le. – intett Krisztián, és már le is szálltak a villamosról. Miután zökkenőmentesen hazatértünk, felviharzottunk a szobámba, és azonnal bekapcsoltuk a gépem. Azonnal rákattintottunk a Hokalovi internetes ló nevedére, ahol javában pezsgett az élet. Jó óra netezés után, elindultunk a lovarda felé vezető úton. Amint odaértünk a lovunkat nem találtuk, még a legelőn sem. Vagyis ott voltak, csak a legelő leghátsóbb részében, kisebb túrát tettünk meg értük. Kötőfékkel a kezünkben (amit mellesleg nem is tettünk a lovakra) elindultunk a körkarám felé. Mikor betértünk, Csipkét hagytam pihenni, Rejtély-t idomítottam. Elkezdtük venni a „hempereg” mutatványt, mikor Ráhel állított be hozzánk. és az abszolút jó hangulatunkat egy laza megperdüléssel ki is iktatta. - Szánalmasan festetek. – alázott le, de Dorinát sem kell félteni, rögtön vissza is vágott. - Téged ki kérdezett? – fordult felé gyilkos pillantásokkal. - Jól van, nem kell letámadni, hoztam egy… - be sem tudta fejezni a mondatát, mert Dori már nyitotta is a száját. Szóval jól elvoltak. Későbbiekben megtudtam, nekem szánta volna a nagy hírt. A jövő heti táborban Bingóval fogok oktatni haladó lovasokat. Mikor hazaértem, anyu főtt zöldséggel állított az asztalhoz, és apu könyörgő pillantásokkal meredt rám, remélve hoztam McDonald’s-os kaját. Hát persze, hogy hoztam. | |
| Levnics (20898) 12.04.09 12:28:59 | ||
|
Fantasy Stable alaprajz:
| |
| melinda31 (13939) 12.04.09 12:30:10 | ||
|
(Folytatás:))
-Na mikor jövök?- mosolygott Fanni- Azért, mert már mennének. - mutatott barátai felé. -Pillanat. Még egy kört, mert imádom a vágtáját. - néztem rá egy pillanatra amikor Mahmud félelmetes gyorsaságba kezdett. -Ezt mondtam! Most próbáld meg megállítani! – mondta kicsit hangosan. Egy körig élveztem a száguldást, utána úgy gondoltam lassítani kéne, és meghúztam a vezető szárat amivel a lovat irányítottam, de a ló nem reagált, futott tovább. Apukámék komótosan ügettek előttünk, mi pedig majdnem elgázoltuk őket. Kabar kissé kibakolt, és éppen hogy el tudtam kapni a fejemet éles patái elől. -Mahmud mi kerülünk!- próbáltam megfenyíteni a lovat, de most sem reagált. - Hopp hó, áll a ló!- ordibáltam, de még egy kicsit sem lassított. Aztán jobb lábam kiesett a kengyelvasból, és ekkor megijedtem egy kicsit, de az egyensúlyomat ilyen sebességben is meg tudtam tartani. Apukám észrevette, hogy baj van: -Vedd kiskörre!- kiabált- Húzd be a fejét, és egyre kisebb köröket írj le vele! Ezt is megpróbáltam, de nem sok sikerrel. Olyan gyorsasággal mentünk, hogy a szememből könnycseppek szálltak ki. A lábamat visszadugtam a kengyelbe, de egy fél perc múlva ki esett megint. Aztán egy akadály felé száguldottunk „Ne Mahmud! Én még nem tudok ugratni! Főleg fél kengyellel!” - gondoltam magamban, de szerencsére kikerültük. A másodperceket perceknek érzékeltem, mintha minden lelassult volna. Hirtelen megláttam egy jobb lovast aki csak azt tudta mondani: -Nyugodj meg! Próbáld meg kis körre venni! Tudtam, hogy ha ideges leszek azzal átsugárzom ezt az érzést a lóra is, úgyhogy próbáltam megnyugodni ami sikerült. Új próbálkozásokba fogtam a szárat kissé elengedtem utána rögtön meghúztam, de sikertelenül. Nem tudtam, hogy mit csináljak, csak arra gondoltam, hogy lehetne megállítani? Arra is gondoltam, hogy a villanypásztor előtt gyorsan elfordítom, vagy inkább nem csinálok semmit, és hagyom, hogy kifussa magát. Szívem gyorsabban vert, és ahogy kezemre néztem rémisztő piroslást láttam. Egész kezem vörös volt, de nem tudtam erre figyelni percekig. Elkezdtem egész testemben remegni, ilyen élményem még sosem volt, mert az itteni lovakat inkább lustának mondhatom, mint ilyen „száguldás imádóknak”. Aztán megtörtént az amire nem vártam a jurta szélére majdnem felkenődtem, de balra dőlve meg tudtam akadályozni a leesést. -Jó!- mondták egyszerre vagy ketten- Most vedd kiskörre! Próbálj meg csak a jurta körül vágtázni, és meg fog állni!- kaptam a jobbnál jobb utasításokat. Aztán eszembe jutott, hogy egyszer úgyis meg kell állnia, el fog fáradni. Ez ellen pedig nem tud tenni semmit. Mosolyogtam, hogy ne látszódjon rajtam az a kis félelem se ami bennem maradt. Pár oszlopot majdnem a földbe döngöltünk, de Mahmud kezdett reagálni a szárra. -Most gyere a jurta körül!- mondta apukám. -Már százszor elmondtad!- nevettem, és teljesen besüppedtem a nyeregbe. Teljesen kikapcsolt az agyam ebben a helyzetben, és nem tudtam, hogy most előre vagy hátra dőljek, ezért mindenféle dőlöngéléssel próbálkoztam, de sikertelenül. Átfutott bennem annak a lovasnak a története akit egy ilyen sebességgel száguldó ló dobta le, és majdnem belehalt a sérüléseibe. Azóta nem lovagol, és még a lovak közelébe sem menne semmi pénzért. Tudtam, hogy vagyok olyan jó lovas, hogy fenn tudok maradni a nyeregbe. Kivéve akkor amikor bakol, és ágaskodik össze-vissza. Figyelmeztettem magamat még egyszer, hogy nem gondolhatok ilyenre, mert akkor a ló is megérzi, és tényleg ezeket fogja csinálni. Teljesen nyugalmat árasztottam, nevetve hajtottam hátra a fejemet, és vártam Mahmud reakcióját. Felemelt fejjel vágtázott tovább, néha egy-két nyerítés is elhangzott, amivel gondolom Sellőt hívta. A legelésző lovakat néztem. Sellő próbálta elzavarni a két heréltet, és a csődört akik próbáltak rámászni, de amikor a kanca meghallotta Mahmudot. Vágtázni kezdett, és utána mentek a többiek is. Mahmud kicsit gyorsabb tempóban ment. Nem tudtam elképzelni, hogy ennél tud gyorsabban menni, lehetne indítani mondjuk galoppban. Aztán a lószőr karkötőm is leesett a kezemről, amit egy héttel ezelőtt csináltam. Az egyik tincs Mahmudból, a másik Kabarból, a harmadik pedig vezérből volt, de most már elrepült, és nem tudtam hova… Végül a jurtát megkerülve vágtáztunk pár kört, és utána kiskörre fogtam aminek a végén megállt, és prüszkölt egyet. -Jól van!- öleltem át a nyakát, és megsimogattam- Ügyes vagy. -Szállj le, és nézd meg a hevedert, lehet, hogy meglazult. - mondta apa, és én követtem a tanácsait. Leszálltam, a ló tiszta víz volt, és teljesen kihajszolta magát. Megnéztem a hevedert, egy könyököm befért, ezért jól meghúztam, és sétáltam vele pár kört. -Rakd be neki a zablát, és utána léptesd le, ugorj fel rá, és menj vele vagy 5 kört. - kacsintott apukám. | |
| Unikornis1999 (29546) 12.04.09 15:03:03 | ||
|
Levnics:Tetszik!!Nagyon jó a fogalmazás, a maga a történet, és hát..Ennyi...Fantasztikuus!
Melinda:Jól sikerült!Tetszik, és várom a folytatást! | |
| Majrés (6862) 12.04.09 18:20:11 | ||
|
unikornis köszi de azt csak példa képp raktam be :) ha meg lessz a kellő ihletem ahhoz a bolond párbeszédhez amit kitaláltam, folytatom az első regényt :) | |
| melinda31 (13939) 12.04.10 14:05:27 | ||
|
Vágta a végtelenbe...
Befejező rész Bólintottam, és megláttam, hogy Fanni épp felém tart Mahmud kantárával, és gyorsan felrakta rá a szerszámot. -Köszi. - mosolyogtam. -Ügyes voltál! – pacsiztunk össze. -Le a kalappal előtted. –jött oda hozzám Mariann, aki saját lova tisztítását abbahagyta csak, hogy figyelje a történteket. Bólintottam megint, és felpattantam a ló hátára- Lépkedjünk párat. – érintettem hozzá sarkamat, és ő rögtön elindult. Kicsit megfájdult a térdem. múlthéten jött elő ez a térdfájás, akkor amikor egy csikóval foglalkoztam, és épp körbe- körbe ügettünk. Azóta majdnem minden nap megfájdul a térdem, és ezt nem szeretem. -Jól van. - jött mellém apukám- Nagyon ügyes voltál. -Nem kell dicsérgetni, tudod, hogy nem szeretem. - pirultam el majdnem. Aztán Mahmud hirtelen megállt, és a villanypásztor mögötti Vezérre kezdett el sunyítani, aki viszonozva a sunyítást megharapta a lovam nyakát. Erre Mahmud felágaskodott, és épp, hogy nem estem le róla. Amikor megvolt a négy kör kiléptettem a pályáról, és leszereltem. Megetettem egy kis zabbal, és visszavittem a többi lóhoz, ahol már Sellő várta. A herélt nyerítve üdvözölte a kancát, és együtt elvágtáztak a legelőre vezető kis ösvényen. Kistestvérem épp ekkor érkezett meg biciklivel a tanyára. -Hello. - köszöntem neki halkan. -Váó!- nézte a lovakat- Mahmud a leggyorsabb. -Ja, és velem is így vágtázott egy tíz perccel ezelőtt. - mosolyogtam az eseményekre gondolva. -Azt hitted, hogy ezt el is hiszem? Érdekes vagy. - nézett rám azzal a hülye fejével amit még nem láttam, ezért nevetésbe törtem ki, és Kenyérhez futottam. A kutyát finoman simogatni kezdtem, és ő ezt nagyon szerette. Lassan becsukta a szemét, és halkan elkezdett morogni. Enyhe szellő kezdett el fújni, ami lágyan kezdte el simogatni arcomat. A kecskékhez futottam, és éreztem a kis fekete-fehér hiányát. Órákig küzdöttem az életéért, de elpusztult, egy lány miatt aki megsimogatta amikor született. Az anyja pedig ellökte magától, és nem hagyta enni. Pár könnycsepp csordult ki a szememből, de aztán megláttam az egyetlen lekonyuló fülű kiskecskét, és elkezdtem mosolyogni. Letérdeltem mellé, és kis lábait kezdtem el simogatni. -Nagyon aranyos vagy, tudod?- néztem rá, és megöleltem. A bezárt állathoz is odamentem, aki tavaly született, és „testvérétől” megitta a tejet. Kezemet a pofágához érintettem, és ő álmában felkelt, majd próbált hozzám dörgölőzni, de nem ment neki a rácsok miatt. Tovább mentem, de megláttam, Mahmudot vágtázni Sellővel. Rájuk figyeltem pár percig, néztem, hogy minden izmukat megfeszítve futnak a végtelenbe. Láttam rajtuk azt a boldogságot, amit eddig még nem éreztek. Sörényük, és farkuk lobogott a szélben, Mahmud magasan emelte a lábait, és leelőzve Sellőt ment az itatóhoz, ahol pár korty után megint kezdődött a száguldást. A beállókat megkerülve, és néha észvesztő kanyarokkal mentek tovább. Azután elindultam. Csak azt nem tudtam merre menjek… Hát ennyi lenne:) Remélem mindenkinek, tetszik, és komikat kérnék!!:D | |
| melinda31 (13939) 12.04.10 14:07:21 | ||
|
(Igen tudom, hogy hülye vagyok... El akartam küldeni a fenti üzenettel ezt is:)
Új történetet kezdek aminek még nem tudom a címét. A bevezetőt holnapra fogom hozni:) | |
| melinda31 (13939) 12.04.10 20:55:39 | ||
|
Na mágis ma hoztam a bevezetőt:)
Ausztráliai kaland Bevezetés: Volt egy lány, aki örökségét megkapva Ausztráliába költözött. A lovakkal az évek alatt olyan jó kapcsolatot alakított ki, hogy eltervezte: Brumbykat fog betörni a nagy kontinensen. Nem tudott belenyugodni abba, hogy ezeket a gyönyörű állatokat irtják. Most kezdődött igazán az élete a farmján amit megvett az örökségből, amit nagyanyja halála után kapott… Komizzátok:D | |
| Pusher (48392) 12.04.11 13:31:08 | ||
|
Melinda: Írni *-* Írni,írni,írni,írni és végleg írni.... *-*
Leloo: Írni *-* Írni,írni,írni,írni és végleg írni.... *-* Zamatos(Alma):Írni *-* Írni,írni,írni,írni és végleg írni.... *-* | |
| Epli (50614) 12.04.11 14:26:51 | ||
|
Elég rég voltam itt mivel az előző történetet befejeztem.Szerintetelk belekezdjek egy újba?A történet valós alapra épülne fel.Lesznnének benne valós lovak és szereplők is,de nem mindegyik.Remélem úgy gondoljátok,hogy ketdjem el.Lennének hozzá illusztrációk is.Nagyon jókat íroggatok.Ennyi. almapille | |
| melinda31 (13939) 12.04.11 20:37:53 | ||
|
Hollandsporti:Köszi^^
almapille:Szerintem kezdd el, mert jól hangzik, főleg az illusztrációk o.o Holnap hozom az Ausztráliai kalandot:P Akit érdekel, az küldjön egy üzit az első rész után, és így megnézem hány embert érdekelne a történetem.:) (Kihalt a téma=/) | |
| melinda31 (13939) 12.04.12 14:30:08 | ||
|
Nah hozom az Ausztráliai kalandot:P
Ez a rész kicsit rövidre sikerült, de a második az kicsit hosszú... Ausztráliai kaland 1.Rész Épp a bíróságon ültem, és vártam mikor következek. Aztán hirtelen egy férfi jött ki az ajtón aki hangosan elkezdte mondani: -Következik Varga Viktória, távozik Kiss Virág. – fel álltam amikor a nevemet mondták. Azért jöttem a bíróságra, mert a nagymamám meghalt, és épp most döntenek az örökségemről. El nem tudtam képzelni, hogy a nagyanyám mennyit tehetett félre egész életében, csakis ezért. A nagymamán nagyon szeretett engem, kitudja miért, de engem szeretett a legjobban. Mindig ki akart szolgálni, és folyamatosan azt mondta: „Most nem adok neked annyi pénzt, majd az örökséged az nagy lesz.” -Örökség kérdés ugye?- kérdezte a bíró rám sem nézve. -Igen. - bólintottam, és leültem a székre amit már előkészítettek. -Az előbb az unokatestvére volt itt Kiss Virág akinek 20 millió Forint jutott, mert a nagyanyja ezt írta meg. – nézte még mindig a lapokat. Kicsit meghökkentem a 20 millió Forinton, mert a nagyanyám gazdag volt. Egy 10 szobás „palotában” lakott, és mindig megvolt neki az amit szeretett volna. -Szóval maga 1988.április 13-án született. Épp holnapután 24 éves, ha jól tudom, és úgy érzem ez lesz a születésnapi ajándéka. - tekintett rám szemüvege alól. -Pontosan. –bólintottam megint, és szoknyámba megtöröltem a kezemet, mert nagyon izgultam. Az egész tárgyaláson csak a brumbykon járt az eszem. A lovak akiket Ausztráliában csak azért irtanak, mert megdézsmálják a farmerok ültetvényeit. Ezeket a gyönyörű állatokat, hogy lehet megölni? Már akkor elterveztem az utazásom amikor nagymamám meghalt. Ausztráliába. -Most pedig felolvasom a végbeszédet. - mondta magas hangon az a férfi, aki behívott. Én bólintottam, és becsuktam a szememet. „Legyen 56 millió forint felett!”- csak erre tudtam gondolni, mert Brisbane mellett találtam egy kis farmot ami 56 millió forint lenne. -Neked pedig drága Viktóriám ezt a pénzösszeget szántam: 120 millió Forint. – olvasta végig a férfi a végítéletet. – Remélem mindenki meg van elégedve a pénz összeggel amit nektek szántam. Ennyi 90 millió forint. - tette le a férfi az asztalra a papírköteget. -Hm. - dünnyögött a bíró a bajsza alatt. – A pénzösszeget kártyán vagy készpénzben kéri? – kérdezte. -Kártyán. - néztem rá. -Meg van-e vele elégedve? -Teljes mértékben. –álltam föl a helyemről. -Akkor minden rendben van. A kártyát pontosan egy hét múlva küldjük ki az egyik postásunkkal. - nézett rám. –Távozhat. Van-e még valaki?- kérdezte a mellette lévő férfit. Az kissé fejét megrázva rámondta a „Nem”-et. Majd’ kiugrottam a bőrömből. Kilencven millió forint! Ennyi örökséget kaptam, nagyi egyszer sem hazudott. Mindig mondtam neki, hogy Ausztráliába szeretnék menni, és a gyönyörű brumbykat megmenteni. Mindent kezdtem elrendezni. A repülőjegyet Ausztráliába, a farm vételét, a lovasokat akik a farmomon fognak dolgozni. Felsőfokú angol nyelvvizsgát tettem le pár évvel ezelőtt, úgyhogy az angollal semmi gond nem volt. Folyt.köv... | |
| melinda31 (13939) 12.04.12 14:31:15 | ||
|
Javítás:
Neked pedig drága Viktóriám ezt a pénzösszeget szántam: 90 millió Forint. Most vettem észre, hogy véletlenül nem javítottam ki xD | |
| korcsolya (50438) 12.04.12 16:12:29 | ||
|
melinda:Folytasd!o.o | |
| Zamrae (5619) 12.04.12 20:15:35 | ||
|
Azt mondják,a lovak gyorsan szaladnak. Akkor vajon mit tesz az idő? Heather Fanter boldog életét egy egyszerű,ám hívatlan levél szakította félbe;eltelt az öt év,és a hitelt,melyet a gyönyörű birtokhoz vettek fel apjával,ki kéne fizetni. A család még csak a felét sem tudja visszaadni a banknak,ám hamarosan jól ismert,kedves barát érkezik hozzájuk;Heather nagybácsija lovakkal foglalkozik,és kezd elszabadulni farmján a pokol,a sors pedig furcsa kanyart vesz a lánnyal és családjával;az ajánlat azt foglalja magába,hogy átvesznek néhány lovat,amíg az eredeti farmról el nem mennek a tavaszi csikók,és fel nem szabadulnak a helyek. Addig nekik kell lovagoltatni az embereket,és gondoskodniuk az állatokról. A probléma épp az,hogy apja és lánya életében csupán fogadásokon láttak lovakat,így felmerül bennük a kérdés,hogy vállalják e a kudarcot,vagy küzdjenek tovább,talán a végsőkig... Harc az ismeretlennel... | |
(aktuális oldal: [ 101 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [98] [99] [100] [101] [102] [103] [104] [105] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
