 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| Sztike1998 (42150) 12.04.04 21:28:58 | ||
|
Na, ez most hosszabb :) Véleményeket kérhetek? :)
Nassau, Én, és a többiek 1. rész – Új helyek 3. fejezet – Erdei túra Április 28. Vasárnap Miután mára a lovaink kipihenték magukat, és gyönyörű idő is volt, úgy döntöttünk, elmegyünk egyet túrázni. Reggel nyolc óra körül már mindannyian ott voltunk, beleértve persze Ritáékat is. Rövid idő alatt bár, de igen jóban lettünk velük, úgyhogy természetes volt, hogy együtt megyünk. Gyors csutakolás, majd nyergelés, és már indultunk is. Kanangának valószínűleg a vemhessége miatt ez az utolsó ilyen túrája, miatta könnyű utakon mentünk. Ahogy kiléptünk a kapun, megcsapott az a tökéletes, kora nyári idő. Meleg volt, a madarak a fákon énekeltek, két oldalról csak az erdő, mi, és a lovak. Minden olyan tökéletesnek tűnt. Körülbelül egy órája mentünk már, amikor az erdő közepén egy kis, lerombolt házat pillantottunk meg. Ablakai betörve, ajtaja félig kiszakadva, a falait már benőtték a gazok. - Ez meg mi lehet? –kérdezte Dóri, miközben leugrott pej csődöre hátáról. Mi is követtük a példáját. - Nem tudom, de vagy ezer éve állhat itt, az állapotából ítélve –tűnődött Ricsi. - Szerintem ne menjünk be. Nem tűnik túl stabilnak –húztam el a számat, mert a kis háztól kirázott a hideg. Sajnos késő volt, mert Timi már a testvére kezébe nyomta lova kantárjának szárát, és befelé indult. Ricsi és Kata követték a példáját, mindketten valakinek a kezébe nyomták a szárakat, és befelé indultak a házba. Ahhoz képest, hogy egy nyugodt kis erdei túrának terveztük, a dolog úgy állt, hogy Timi, Ricsi és Kata egy omladozó házban álltak, mi pedig kint, a lovakkal. - Gyertek már ki, most nem fogunk itt hét lóval állni, amíg ti bent kutakodtok! –kiabálta Dóri, és Sára is egyetértően bólogatott: - Most komolyan, vagy menjünk be mind, vagy senki! Ez így nem igazságos! Hát, nekem nagyon nem volt kedvem bemenni, úgyhogy vállaltam, hogy vigyázok a kikötött lovakra. Öt perce ültem már kint egy terebélyes fa árnyékában, amikor Ricsi éjfekete csődöre az ég felé nyerített, és idegesen meredt felfelé. Rögtön felugrottam, hogy megnézzem mi az, mert közben a többi ló is elkezdett idegeskedni. Az égen sötét esőfelhők gyülekeztek. Körülbelül egy óra, amíg visszaérünk. Vagy elindulunk most, vagy nagyon megázunk! –gondoltam végig magamban. Aztán bekiabáltam a többieknek: - Gyertek kifelé, eső lesz, nagyon kéne hazafelé sietni! Erre Sára, Dóri, Timi és Rita egyből kijöttek. - Hol van Kata és Ricsi? –kérdeztem kissé idegesen. - Bent vannak, állítólag találtak valami nagyon érdekeset –szólalt meg Sára, de közben láttam, hogy eléggé küzd Kanangával. - Ti menjetek vissza gyorsan, nehogy valamelyikőtöknek baja essen! Én megvárom őket, aztán indulunk mi is! Főleg a csikóra vigyázzatok! –mondtam, ők pedig engedelmesen bólintva elindultak visszafelé. Nem is akartak ellenkezni, mert a vemhes kanca és Hendon már így is fel-fel ágaskodtak. Aztán megjelentek Ricsiék is a kis házban. Éppen időben, mert bár Assur és Nassau még viszonylag nyugodtak voltak, Rovereto telivér jelleméhez híven lassanként kezdett egyre jobban idegeskedni. Az éjfekete ló rendszeresen a fejét kapkodta, és egyre gyakrabban táncolt össze-vissza. Felpattantunk a hátukra, és gyors vágtára ösztönöztük őket. Már megtettünk pár száz métert, amikor egy hatalmas mennydörgés hallatszott. Rovereto felágaskodott, ledobva magáról Ricsit, és ha a mellette haladó Kata nem fogja meg a lovat, lehet, hogy elszalad. Én szélsebesen lepattantam sárga kancám hátáról, és Ricsihez ugrottam. Szerencsére nem történt semmi komoly baja, egy-két sebbel megúszta a dolgot. Bár innentől kicsit lassabban haladtunk, aminek a végeredménye az lett, hogy pont akkor estünk be az istállóba, amikor eleredt az eső. A többiek már ott voltak, gyorsan át is vették Rovereto-t, mert Imre leápolta Ricsi sebeit. Amik egyébként szerencsére tényleg nem voltak komolyak. A kalandot mindenki ép bőrrel megúszta, de legközelebb óvatosabbal leszünk. | |
| melinda31 (13939) 12.04.05 11:40:03 | ||
|
Nah beküldtem az íróversenyre a történetemet, úgyhogy ide is berakom, de csak a bevezető részt xD Utána, délután 5-9 között fogom berakni a 2.Részt ami egyben az egész történet... Még annyi, hogy a bevezető kicsit sem takarja,hogy mi lesz a következő részben csak annyit tudtok meg, hogy menni fogok lovagolni Muhahaha  xD
Írta: Szoboszlai Melinda(melinda31) 1.Rész (Bevezető) Ásítottam egy nagyot majd az telefonomra néztem, ami 11 óra 49 percet mutatott. Szombaton mindig eddig szoktam aludni, de a Vasárnap már nem ilyen sajnos. Felugrottam a melegséget sugárzó ágyamból, és kikészítettem a ruháimat, majd felvettem azokat. Bementem a fürdőszobába. Megmosakodtam, befogtam szőkésbarna hajamat. Benéztem a tükörbe, zöld szemem ragyogott, arcom tiszta, és ápolt volt. Hallottam, hogy apukám már rég fent van ezért beléptem a nappaliba ahol padlófűtés volt, és enyhén melegítette a talpamat. -Jó reggelt! Szép tavaszi nap, április 1-je. - mosolyogtam rá, és a konyhába mentem. -Reggelt? Mindjárt délután lesz. - mondta, és utánam jött- Jöhet egy rántotta?- kérdezte, és elővette pár tojást a spájzból. -Hm… - gondolkodtam el- Jó lesz, és két tojással kérném. Mikor megyünk lovagolni?- kérdeztem gyorsan témát váltva. -Hát reggeli, vagyis ebéd után. - javította ki magát. -Oké. - mondtam, majd tanulni indultam addig amíg nem volt kész a „reggeli”… | |
| Levnics (20898) 12.04.05 13:16:38 | ||
|
Stike: Még alig ment el pr óra a fejezetben, lehetne folytatni. | |
| Majrés (6862) 12.04.05 13:56:59 | ||
|
Sztike ez már valamivel jobb :DD
én is egyet értek Levnincs-el :) én a történetem első fejezetébe, kb 15 perc az egyik fele, a másik meg csak bemutató de az sem hosszú ... szóval még mindig lehetne nyugodtan bővíteni ^^ a második fejezetben én fél órát is (történeti idő) jó hosszú ideig írtam | |
| Unikornis1999 (29546) 12.04.05 14:07:51 | ||
|
Tudom kicsit rövid, de..
2. Fejezet Megalapozott gyanú Közömbösen leültem a halvány narancssárga nappalink piros, citromsárga csíkos kanapéjára. Fél szememmel a szüleimre sandítottam, de minden erőmmel, az ülőhellyel szembeni szekrénysor, tv alatti nagy fiókjára összpontosítottam, ugyan is a szüleim ott tartottak minden iratot, és egy füzetben levezetve az összes kiadást. Lehet vettek nekem valamit. – tűnődtem - Ha igen, akkor most kiderül.- Felpattantam, és kihúztam a nehéz, világos barna fa fiókot. Kutakodtam egy kicsit, de rövid idő alatt megtaláltam a közönséges, első osztályos csíkozású sötétkék füzetet. Fellapoztam egészen az utolsó oldalig, ahol pirosan fogó tollal, szépen írva bejegyeztek, egy egész érdekes adatot. Állat vásárlás: 200 000 Ft Helye: Foktői út 23 - Milyen állat? Gondolkodtam hangosan. Anya lépett ki a konyhából, ezért gyorsan visszagyömöszöltem a kis füzetet, egy barna mappa alá. - Mit keresel? Zöld szemével rám, majd a fiók tartalmára nézett. - Csak a…Telefon töltőmet! Ragadtam meg a hosszú fekete kábelt, és felrobogtam vele az emeletre. Takaros házunk fölső része, egész kicsi volt. A halvány mályvaszínű kis nappaliból, 2 szoba, és egy fürdő nyílt. Én egy szobába kerültem a testvéremmel, ami megegyezés hiányában, papagáj zöld, és élénk rózsaszín színben pompázott. A mellettünk lévő helység, a szüleim birodalma volt, halványlila színben, és vele majdnem szemben, a sárga-kék csempés fürdővel. A szobám íróasztalára letettem a töltőt, és a lovas ágyneművel borított, hívogató ágyamba huppantam. Az az egy sor, csak úgy zakatolt aránylag kerek fejemben. Állat vásárlás! Állat vásárlás! 200 000 Ft! 200 000 Ft! Foktői út 23! Foktői út 23! - Megvan! Ugrottam fel a fetrengésemből, szőkés barna hajamat, gyors copfba fogva, kettesével szedve a lépcső fokokat, apa elé ugrottam, aki éppen ünneplős ruháját húzta át. - Apa! Apa! Ugye elvihetem Nellyt sétálni? Élénk barna szemeimmel, apa szintén, ilyen (csak kicsit sötétebb) szemeibe néztem. - Igen, de nem ebben a ruhában. Fordult vissza öltözni. A fotelhoz léptem, amin játszós ruháim, kisebb halmot alkotva lézengtek. Kikaptam belőle egy rózsaszín rövid ujjút, és egy lila halász nadrágot. Irdatlan sebességgel röpködtek ünneplős ruhadarabjaim, a kanapén landolva, és már csak az előtérből kiáltottam vissza: - Nem maradok sokáig, és telefont vittem! A hangom vidáman csengett. A lovaglós ruháimat tároló komód tetejéről lekaptam, a zöld pórázt, és az ajtót nyitva, csak egyszer szóltam a kutyámnak, aki már is sietett hozzám. - Teszünk egy kis sétát. Lépcsőztem le vele együtt, és a kis kapu előtt ráakasztottam a nyakörvére, póráza fekete csatját. Kisétáltunk az utcára, és ismertettem a tervemet a kutyámmal. - Tudod Nelly, még tavaly itt voltak a régi szomszédaink, akik most már a Foktői úton laknak. Nyitottak egy lovardát, azt hiszem a 23-as szám alatt. Mosolyogtam kajánul. Ahogy zaklattak a hangok, csak akkor villant fel, ismerem én azt a címet! A hosszú utcánk, leges leg végén, balra kanyarodtam. - Foktői út… Suttogtam. Nelly minden kivetés nélkül mellettem sétált, és csak néha állt meg szaglászni, ugyan is ismerte a környéket: Jobbra kis erdő, csökevény fákkal, balra házak. A fák mögött, végtelen puszta terült el. Álmaimban, mindig ott lovagolok, egy hófehér kanca ringatózó hátán. Gondolataimból, egy autó csikorgó fékezése ugrasztott ki, majdnem elütve minket. Észre sem vettem, hogy már el is értük a kereszteződést. Az út másik oldalán, megpillantottam, a régi szomszédaink, újonnan épült, hatalmas házát. Tudtam, a fák mögött van a lovarda, de nem merészkedtünk közel, csak átmentünk az úton. A házszám a 23-as volt. - Igen, ez az! El sem tudtam képzelni, hogy megtaláltam. A szüleim innen csak egy állatot vehettek: lovat… | |
| Unikornis1999 (29546) 12.04.05 14:11:46 | ||
|
Komikat!Azt elfelejtettem oda írni..
Nos: Majrés:Nekem nagyon tetszik a történeted!És egyszerűen fantasztikusa fogalmazol..Ha én tudnék ilyet o.o Zamír:Rád gyakorlatilag ugyan ez vonatkozik, mint Majrés-ra!Elképesztőőően ügyi vagy! Levnics:Fantasztikus mint mindig! melinda:Nekem bejön, csak szerintem ez egy kicsit rövid bevezető volt...DE amúgy tetszik! Sztike:Egyet értek a többiekkel, de azért a történet maga jó ötleten alapul. | |
| CherryGirl (46107) 12.04.05 18:30:52 | ||
|
Sziasztok úgy döntöttem h én is belekezdek egy regénybe (jobban mondva mindjárt befejezem). Még nincs borítója de dolgozok rajta. Remélem tetszeni fog.
Üstökös Milliónyi csillag ragyogott a tiszta, sötét égbolton. Kellemes nyári éjszaka volt. A szellő lágyan fújdogált, befújt az ablakon is és meglobogtatta a lány hajszálait. Tücskök ciripeltek a réten. Sötét volt odakint, csak annyit lehetett látni, amennyit a holdfény megvilágított. Csöndes, nyugodt éjszaka volt. Jas (teljes nevén Jasmin Hopewell ) az ablakban állt és a csillagokat nézte, mint mindig ha nem tudott aludni. a lány huszonhárom éves volt és Sellafieldben élt. Egy lovardában dolgozott lovászként, aminek a tulajdonosa édesanyja egy régi ismerőse volt. Jasmin szerette ezt a munkát, mert így ideje nagy részét lovak között tölthette. Az egyetlen gondot csupán Natalie a tulajdonos lánya jelentette. Natie nem kicsit volt beképzelt. Folyton fennhordta az orrát és lenézte a lányt mert az ő családja sokkal gazdagabb volt. Jas szülei nem voltak milliomosok csak egyszerű, hétköznapi emberek. Jasnek gyermekkori álma volt, hogy lehessen egy saját lova, de a szülei nem engedhették meg ezt maguknak. Most talán néhány év spórolással összejöhet a pénz egy lóra és akkor valóra válik az álma, hogy versenyezhessen. Erről álmodozott miközben a csillagokat nézte. Sok csillagképet ismert és fel is ismerte őket. Még azt is tudta, hogy melyiket mikor lehet látni. Csak bámulta az eget, míg egyszer csak meglátott rajta valamit. Az a valami nagyon sötét így nehéz kivenni. Néha-néha elveszítette szem elöl, de utána mindig megtalálta csak valamivel messzebb. Teljesen olyan mintha a földhöz közelítene - futott át a lány agyán. Így is lett, az a sötét valami egyszerűen eltűnt. Az egyik percben még lehetett látni az ég alján, a következőben már nem. Jas kereste mindenfele, de sehol sem látta. Csak az történhetett, hogy leszállt a földre. a lány hirtelen nagyon kíváncsi lett és nem bírta megállni, hogy ne menjen ki. Valami azt súgta neki, ki kell mennie. Felkapta a pulóverét, amit este a székére hajított és kiment a hátsó ajtóhoz. Felhúzta az edzőcipőjét és kilépett az éjszakába. Csönd volt, csupán a tücskök ciripelését és a szél fújását lehetett hallani. Felhúzta a pulcsi cipzárját, mert annak ellenére, hogy nyár van, azért esténként még hideg az idő. Elindult a kertkapu felé, ami egyenesen a kert mögötti rétre vezetett. Mikor elhagyta a kertet lelassította lépteit. Nem látott jól a sötét miatt. Viszont nagyjából tudta merre jár, hiszen nappal már többször járt itt. Lassanként hozzászokott a szeme a sötéthez. Tulajdonképpen nem tudta, merre kell mennie, csak ment egyenesen , a rét közepe felé. “Valahol errefelé kell lennie.“ - töprengett, miközben körbenézett nem lát-e valami mozgást. De csak a fűszálak és a fák levelei lengedeztek a lágy szélben. A következő pillanatban megállt. Egész testében megremegett, pedig nem fázott. a fák irányába tekintett, amik a rétet választották el egy másik réttől. Nem volt ott semmi. Mégis úgy érezte, valaki vagy valami figyeli. Tehát valaminek kell ott lennie. A lány csöndben állt és várt. Azt még nem tudta, hogy mire, csak várt. Pár perc elteltével mozgásra lett figyelmes. a hang irányába nézett és próbált kivenni valamit a sötétségből. Ahogy egyre jobban koncentrált, észrevette egy sötét alakot, ami egyre nagyobb és nagyobb lett, vagyis közeledett felé. A lány nem tudott mozdulni, visszafojtott lélegzettel várta, mi fog történni. A sötét alak egyre közelebb ért, végül néhány lépésre a lánytól megállt. Jas kíváncsi lett, tett előre egy lépést.Majd még egyet. Az ismeretlen körvonalai már tisztán kirajzolódtak, mivel egy árnyalattal sötétebb volt az éjszakánál. Első pillantásra lehetett látni, hogy nem ember. Most megmozdult, előre lépett a lány felé, ki egyenesen a fák árnyékából a holdfényre. | |
| Majrés (6862) 12.04.05 19:44:52 | ||
|
Unikornis nagyon jó :)
és köszönöm szépen :) Mindenkinek ajánlom hogy olvasson sok féle és jó sok könyvet ^^ sokkal jobban megy az írás miután ráhangolódsz egyfajta stílusra ami tetszik neked és bele vegyítheted a sajátodba is :) nekem ment :) elolvastam eddig 13 lovas könyvet, 5 Fantasy-t, és 4 romantikus-fantasy-t :D (twilight saga XD^^*-*) | |
| Majrés (6862) 12.04.05 19:46:03 | ||
|
ja meg nagyban szerepet játszik hogy van saját lova itthon a háznál, és segít ez is ^^ | |
| Sztike1998 (42150) 12.04.05 19:57:23 | ||
|
Köszönöm azért mindenkinek! .) Próbálkozom, próbálkozom.. :D Ma már nem rakok be újat, mert hulla fáradt vagyok :/ | |
| zsuzsu72 (19963) 12.04.05 20:46:58 | ||
|
Nah,hoztam egy “történetet“...
Bocsi,ha vannak benne helyesírási hibák,de régebben írtam... SZILAJ 1. Egy szeretett lény elvesztése Volt egyszer egy Lélá nevű ló.Szép hosszú futó lábai voltak és olyan gyorsan futott mint a tornádó.Egyszer csak született egy csikója Szilaj.Szilaj valamennyire felcseperedett annyira hogy megtudja rágni a füvet.Szóval nem volt elég teje Lélának és elindult finomabb füvet gyűjteni.Szilaj egyedül maradt éppen egy pillangót kergetett,és hallatszott egy nagy durranás.A madarak szétrepültek a többi vadlovak mind felkapták a fejüket,valamelyik fel is ágaskodott,Szilaj pedig megtorpant és körülnézett.Utólag egy nagy rémült nyerítés halatszott. -Ez nem Lélá hangja?-kérdezte egyik barátnője Lélának. Végül a homályból ijedten és izzadtan elővágtatott Kincsem. -Mi történt?-kérdezte Sára aki az előbb is érdeklődőtt. -Lélát,Lélát!-lihegte Kincsem,mert alig kapott levegőt. -Mi,mi történt vele?-kérdezte kétségbeesve Sára. Végül amikor már rendesen kapott levegőt Kincsem nyelt egy nagyot és odasúgta,hogy Szilaj nehogy meghalja: -Lelőtték.-mondta szomorúan és szemébe már-már ott bujkált a könny.Akik ott voltak mind csöndbe álltak és bár nagyon kiváncsiak voltak nem akartak semmi többet megtudni az eseményről még Sára se.Mindenki csak egyet gondolt:Nincs több boldogság. Szilaj meglátta őket és gyönge kis vékony lábaival oda vágtatott. -Mi történt?Sára néni,mi volt az a durranás mi történt?-kérdezte Szilaj Sárára nézve. Sára vett egy nagy levegőt és felfelé nézett nehogy Szilaj meglássa az apró kis könnyeket. -Majd megtudod.De most már menj... -Hol van anya?-kérdezte Szilaj reménykedő hangon pedig Sára be se fejezte.Sárának elakadt a lélegzete ránézett Szilajra és gondolkozott nagyon mélyen hogy mint mondjon. Hisz nem mondhatja neki hogy Lélá már nincs többé.Valamit csak ki kellett találnia. De még belekezdhetett volna Sára a mondókába Szilaj máris észrevette az apró kis könnyeket és már kezdte is: -Sára nénike,te sírsz?-na Sárának ezen is kellett gondolkodnia míg végül eszébe jutott: -Nem csak a pataknál voltam inni és a víz a szememhez ment.-mondta Sára.-De most már ne kérdezősködj aludj!-emelte meg a hangját Sára. -De anya??-szeppent meg Szilaj. Hát ő csak holnap jön.-mondta Sára,és magába azt gondolta bár így lenne. | |
| Majrés (6862) 12.04.06 11:39:59 | ||
|
Sziasztok itt a második fejezet ^^ picit hosszú
2.Fejezet Másnap reggel Korán felkeltem. Az éjszaka csak álmatlanul forgolódtam, és gondolkodtam a nem rég történt eseményeken. Nem értem, hogy születhetett Albínó csikó?? Méghozzá egy nyári fekete csődörtől. Ki voltam teljesen akadva… Nagy nehezen kitápászkodtam az ágyból és mentem fel öltözni, majd próbáltam valamit csinálni a fejemen lévő szőke loboncal. Végül csak simán össze fogtam, és elindultam reggelizni. Anya lekváros kenyeret készített meleg teával. Látszott rajta hogy kissé feszült, majdnem a teába is lekvárt akart tenni, még jó hogy időben észbe kapott. Én meg ettem 3 szelet lekváros kenyeret, majd felálltam és mentem fogat mosni. Reggeli alatt nem szólt senki se semmit. Vajon Anyáék is a fehér csikón gondolkodtak? Én biztosan! Nem ilyen csikóra számítottam, senki se számított ilyesmire. Végül úgy határoztam, hogy kimegyek és megnézem őket, úgy is már etetnem kellene. Mikor az ajtóban álltam anyám oda szólt nekem a konyhából, hogy már kihívta az állatorvost. Én nem szóltam semmit csak bólogattam, és kiléptem az ajtón. Gyönyörű idő volt kint, sütött a nap a madarak csicseregtek és repdestek minden felé, a lovak is vígan hemperegtek meg a zöld fűben. Elidőztem egy kicsit a karámnál, de meg halottam Szellő türelmetlen nyerítését. Benyitottam az istállóba, mire Szellő rám szegezte a tekintetét, türelmetlenül figyelte, ahogy kijöttem az abrakosból kezemben a zabbal. Még be sem raktam az etetőjébe az abrakot, de már lopott pár szemet. Adtam neki még friss vizet, majd behoztam a lóápoló szettet. Kivettem a sörét kefét és elkezdtem kisimítani a verejtéktől összegubancolódott szőrét. Miután ezzel végeztem megfogtam a puha kefét és szép fényesre keféltem ezüstszínű lovamat, majd a kifésültem a sörényét és a farkát is. Utoljára a patakaparást hagytam, mivel az mindig komplikált. Tavaly volt nálunk egy csikó - véletlenül találtuk - és elkezdődött tej elválasztás Szellőnél, és mikor a csikó gazdái előkerültek le kellet fejnünk Szellő begyulladt tőgyét. Nem volt könnyű… Hárman nyomtuk a falhoz, hogy ne faroljon nekem, de így is sikerült meg rúgnia egyszer. Szóval, azóta még érzékeny a hátsó lábainál való matatásnál. Mellső lábakkal nem volt nagy gond, de a hátsóval már meg szenvedtem… Hála égnek mire az egyiket felvettem meg nyugodott, és engedte a másikat is kikaparni. Eddig nem is vettem észre, hogy akadt egy kis nézőm, a kicsi csikó egész végig engem nézett anyja háta mögül. Szellőt eloldottam - ugyan is muszáj voltam meg kötni -, majd kimentem a bokszból. Halottam hogy két autó is befordul a kapunkon. Egyik egy öreg Chevy volt, másik meg nem tudom milyen autó lehetett, de tudtam ki-ki csoda. Az öreg járgánnyal – Chevy-vel – Josh jött, egy szomszédos farm tulajdonos fia, minden nap át jön segíteni a lovaknál vagy, mert épp terepre készülünk. Meg most többet is van itt mivel Anya megkérte, hogy a két új kancát lovagoljuk be. Megpróbáltam egyedül tanítani a két lovat, de a vége az lett, hogy futószárazás közben a fekete kanca szépen a porba tiport, és utána mondtam, anyának hogy egyedül semmi képen se. Így hát felkérte Josht – ami nem volt egyáltalán ellenemre -, amit ő el is fogadott. Az ő elmondása szerint szeret itt lenni, hát én meg őszintén nem bánom, hogy minden nap kell látnom. A másik autóval bizonyára az állatorvos jött. Én csak simán dokinak hívom, mivel számomra kimondhatatlan a neve. Le raktam a lóápoló szettet, és indultam ki. Már épp nyúltam volna, hogy kilököm az istálló ajtót, mikor anyám hírtelen benyitott háta mögött a doktorral. - Ohh… huhh… Jó reggelt! – köszöntem illedelmesen, de az ijedségtől még kapkodtam a levegőt. - Neked is Riley! Na hol van a kis csikó?- kérdezte kíváncsiskodva az úr. - A leghátsó bokszban vannak még!- utasítottam és mutattam Szellőék boksza felé. Nem mentem velük, Anya úgy is minden szóról be fog számolni, amit váltanak majd. Josh kint volt és a furgonjának támaszkodott, gondolom észrevette, hogy anya nincs jó kedve. Miközben mentem oda hozzá végig néztem rajta, neki is szőke haja volt, de pár árnyalattal sötétebb. Nem volt egy langaléta, de nálam egy fejjel magasabb volt, erős kezeit a mellkasán tette keresztbe és úgy figyelt engem. Remélem nem vörösödtem el túlzottan. | |
| Majrés (6862) 12.04.06 11:45:48 | ||
|
folyt.:
- Szia! – köszöntem neki mikor már 4 méteres távolságra értem. - Helló! Édesanyád mitől ilyen feldúlt? – kérdezte, és a tekintetét az istálló ajtóra szegezte. Nem tudtam, hogy mit is mondjak.Úgy éreztem magam mint aki egy szerelmi vallomásra készül.Sóhajtottam. - A csikó… - mondtam végül. - Valami baj van Szellőékkel? – nézett rám aggodalmasan. - Nem pont… Szellőnek semmi baja, se a csikónak… vagyis… ehh nem tudom… gyere inkább be és nézd meg! – hadartam el zavartan. Teljesen biztos voltam, hogy Szellő remekül van, de a csikónak még lehet valami rendellenessége. Josh bólintott, majd elindult az istállóba, s én követtem. Szellőék előtt Anya állt, a bokszban még bent volt az orvos. Mire oda értünk az orvos is kijött. Nem látszott rajta semmi féle csalódottság, póker arca volt. Majd levette a tetoszkópját, és egy fancsali vigyort intézett anyám felé és így szólt. - Makkegészséges a csikó! Viszont csődör- mondta, és rám kacsintott-, de ez nem hiszem, hogy gondot fog jelenteni neked Riley! – anyámnak a szeme kidülledt, láttam rajta, hogy mindjárt kiborul. Nem szerette a csődöröket, úgy vélekedett róluk hogy a legtöbb kezelhetetlen, és hát én meg az egyetlen kicsi lánya vagyok. ”Nehogy bajom essen” – ezt mondta akkor is mikor tavaly a két kanca csikót vettük meg, és én kiszemeltem egy hat éves pej csődört, de róla lemondtam. Itt az új lehetőség, hogy bebizonyítsam, nem vagyok olyan gyámoltalan, mint anyám hiszi. Hírtelen széles vigyorra fordult a szám és felcsillant a szemem. Balszerencsémre anyám is észrevette. - Azt már nem! Nem tartsuk meg! – mondta a csikóra mutatva, láthatólag dühös volt egy kicsit. - De anyaaaaa!!? Kérlek!?- esedeztem. ”Ő az utolsó reményem!” gondoltam, majd eszembe villant egy fontos tényező. - NEM! És vége a vitának! – szólt anyám, biztos azt, hogy gondolta ilyen könnyen lerázhat. Tévedni viszont emberi dolog. - Anya – kezdtem higgadtan- tudod, hogy Szellő törzskönyvében én vagyok a hivatalos gazdája! Így az ő tőle származó csikók gazdája is én vagyok, és nekem kell döntenem felőlük! – láttam anyám meg illetődött arcát, de végülis igazam volt, majd nehezen, de rá bólintott. ”SIKEER!!!” – kiabáltam magamban. Josh értetlenül nézett minket, én oda bementem Szellőékhez megfogtam a kötőféket, és kivezettem a lovam. A kicsi szorgalmasan követte az anyját, ám mikor a macskakőn kopogni kezdett a pajtája nagyot ugrott. A szőke fiú megbabonázva nézte a csikót. Láttam rajta, hogy egy ideig nem kívánkozik megszólalni, így vezettem tovább Szellőt, ki a kis karámba a zöld fűre. | |
| Majrés (6862) 12.04.06 17:41:02 | ||
|
senki se olvassa az enyémet ? :( | |
| Unikornis1999 (29546) 12.04.06 19:47:40 | ||
|
Majrés:Én olvasom!És nagyon klassz, csak nem mindíg komizok..(Ezt nem írtad már le egyszer?o.o) | |
(aktuális oldal: [ 99 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [96] [97] [98] [99] [100] [101] [102] [103] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
