 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| BlackBerry (14976) 12.04.01 22:03:05 | ||
|
Köszi Zam-Zam ^^! Majd javítok holnap a 2. fejezetben. | |
| melinda31 (13939) 12.04.02 14:26:44 | ||
|
Majrés:Sorry pár napig nem voltam ebbe a témába, úgyhogy most válaszolok:)
Szóval Pearl be van törve xDD akkor nem nagyon értettem, de nálunk úgy szokás, hogy kötőfékkel megfogjuk a lovat, aztán valaki megfogja a kötőfékét amíg ráül a könnyűsúlyú lovas, megyünk pár kört...... és utána jön a nyereg,majd a kantár:P(tudnák még magyarázni fél óráig de nincs kedvem, mert nagyonnagyonnagyon fáradt vagyok...+ ezt a mondatot is nagyon értelmetlenül írtam le-.-) Zamír:Wowwowwow O.o ez iszonyat jó:) | |
| melinda31 (13939) 12.04.02 14:39:31 | ||
|
Nah hozok nektek egy Holdfény-t:) Ezt akartam beküldeni az íróversenyre,de végül megjött az ihlet, és egy sokkal jobbal fogok előlépni :P
1.Rész -Anna!- kiabált anyu. -Itt vagyok!- morogtam magamban, mikor Vándor lovamat tisztítottam- Mindjárt jövök drágám…- suttogtam a fülébe, és anyukám felé indultam. -Na végre! –nézett rám mérgesen. Végig szemlélte koszos fekete lovaglónadrágomat, és poros égkék rövid ujjú pólómat. -Mi van már megint? Egy pók mászik a falon, vagy egy lovat láttál a legelőn?- kérdeztem még mindig gorombán. Nem szerettem a mamámat azóta amióta apukámtól elvált, és egy autóbalesetben meghalt. Apukám mindig kihozott a Kentaur Lovas tanyára (ahol már lassan négy éve lovagolok), és megvette nekem Vándort… A gyönyörű hétéves, szürke arabfélvér lovamat. Vándor csakis bennem bízott ami nem volt olyan nagy szám,mert csikó kora óta én neveltem. A kecses kanca mindig hozzám jött oda, és csak engem fogadott el gazdájának, ezért nem értettem, hogy ha anya jól tudja mit érzek Vándor iránt miért akarja eladni? Lassan már nem is foglalkozom mással csak Vándorral. Ő lett mindenem apám halála óta. Órákat töltök el a tisztításával, lovaglásával, és csakis nézésével. Egyszer felkeltem iskolaidőben hatkor,hogy lejöjjek féltve őrzött lovamhoz. Addig voltam nála amíg lekéstem az első órát,és osztályfőnököm beírt nekem egy osztályfőnökit. Anya e esemény óta nem enged ki reggel a heréltemhez. Térjünk vissza a valóvilágba. Anya épp gondolkodva ül egy nagyobb tuskón,és én derekamra rakott kézzel, szememet forgatva várakozok. -Szóval…- kezdte hosszú mondókáját- Azt hiszem el kellene adnunk Vándort,mert hitelcsapdába estünk. Tudod azt hittem így jobb lesz. - kavarodott össze- De annál rosszabb lett. Hitelre hitelt vettem fel, és nem tudom fizetni a tartozásainkat. Vagy eladjuk a házunk, vagy Vándort. - nézett rám könnyes szemmel. -Nem!- rohantam szinte bömbölve Vándorhoz- Soha!- kiáltoztam, mint egy elmebeteg őrült. Észrevettem, hogy a hátam mögött pár idősebb lány megy el, és kuncognak rajtam, de nem érdekelt, ebben a pár percben csak apára, és Vándorra tudtam gondolni. Leültem Vándor elé, és becsukott szemmel hallgattam halk prüszkölését, és éreztem meleg leheletét. Erősen apára koncentráltam, és megjelent előttem homályos képe- Kicsim. - mondta halkan- El kell árulnom neked valamit!- e mondat után pár másodperc csend következett. - Te egy időutazó vagy! Előre kell menned az időben 118 évet, mert 2250-re a világ teljesen bemocskosodik, és nem lesz a régi. Minden állat kipusztul, és afetórikiak fogják uralni az egész Földet. Csak pár népeket hagyják életben, a többit megölik. Ezt kell megakadályoznod. Egy nagy tölgy van a Linda-erdőben, kicsit északabbra a Hét nyárfától ahova régen mentünk terepre. Ott a tölgyfában van az időutazó kapu, csak Vándorral menj, és ne vigyél magaddal semmit!- én csak figyeltem, és régi emlékeimre gondoltam– Azt mondd, hogy 2130. Április 10. Bodrogköz, és várj pár percet!- adta ki az utasításokat apám- Vinni vihetsz, de nem hozhatsz semmit a jövőből. Még annyi, hogy segítened kell az afetórikiak ellen harcolókat, ilyen korra minden nyersanyag elfogy ezért nem lesznek sem bombák,sem fegyverek. Csak kardok,és ilyenek… Sok sikert!- mondta ki utolsó mondatát, és teljesen elvesztettem, pedig fel akartam tenni neki egy kérdést. Arrébb mentem, és még mindig próbáltam megjegyezni amiket apám mondott. Vándor mellé léptem- Lesz egy kis kirándulásunk a jövőbe!- suttogtam a fülébe, és ő halkan prüszkölt egyet. Anya állt a hátam mögött, és persze most sem vettem észre. -Már kitettem az ”Eladó Lovak” című falra a Happy Caffe Kávéházba. - mondta. -Nem hiszem el!- töröltem le könnyeimet koszos arcomról- Ha egy kicsit is szeretnél akkor nem ezt választanád!- dünnyögtem, és elfutottam a lovak legelőjére. Szétnéztem, majd a Hét Nyárfára gondoltam. Épp napsütéskor mentünk ki, a fák levelei pedig aranyként ragyogtak a fényben. Kicsit északabbra… a Hedro- patak található, utána pedig a nagy tölgy amit apa említett. Szétnéztem. Már sötétedett ezért ezt az „időutazósdit” holnapra kellett áttennem. Anya mellett mentem el, és a kis ösvényemen ballagtam haza, míg ő autóval utazott. Este kiraktam a ruhát amit holnap akartam felvenni. Találtam a szekrényemben egy ősrégi tavaszi kabátot. Annyira megtetszett, hogy azt vettem fel holnap… | |
| Majrés (6862) 12.04.02 17:16:27 | ||
|
melinda nagyon jó :)) de egyszer azt írtad hogy : ...A kecses kanca mindig hozzám jött oda, és csak engem fogadott el gazdájának,...
és utána meg ezt : ...Addig voltam nála amíg lekéstem az első órát,és osztályfőnököm beírt nekem egy osztályfőnökit. Anya e esemény óta nem enged ki reggel a heréltemhez. ... na most akkor Vándor kanca vagy herélt ? XD | |
| Majrés (6862) 12.04.02 17:21:16 | ||
|
még annyit hozzá tennék hogy nagyon jó, de én eskü többet vágtam volna anyámhoz ha kimerné rakni az engedélyem nélkül Szellőt (az én lovam ) XD
várom a folytatást ^^ | |
| melinda31 (13939) 12.04.02 17:50:26 | ||
|
Majrés:Hopszla elírtam xD amúgy herélt, de rögtön kijavítom...+én is sokkal többet vágtam volna hozzá :) Most írom a Vágta a végtelenbe című törimet, amivel az íróversengésre fogk benevezni:P
A 2.Rész kicsit hosszabb úgyhogy nemhiszem, hogy egy hozzászólásban benne lesz, de megpróbálom... | |
| melinda31 (13939) 12.04.02 17:51:59 | ||
|
2.Rész
Reggel hajnali négykor keltem fel. Felvettem előkészített ruháimat, és ettem egy kis szalámis kenyeret. Megnéztem magamat a tükörben. Zöld szemem kiütött a barna hajamtól. A vállamtól kicsit hosszabb hajam van, de nem szerettem, mert mindig összegubancolódott annak ellenére, hogy teljesen egyenes hajam van. A kabát amit tegnap találtam, pont illett hozzám. Halkan kiléptem az ajtón, és elindultam a Kentaur Lovas Tanya felé. Meghallottam Vándor nyerítését, és gyorsan odafutottam hozzá. -Édesem!- öleltem át a nyakát- Egy nagyon jó helyre fogunk menni. - mondtam neki halkan. Felszerszámoztam. Rátettem a kantárt, és a nyerget, majd halkan felugrottam rá, és elindultunk. A Hét Nyárfa mellett elhaladva kicsit hidegebb szellő fújt. Átmentünk a kicsi Hedro- patakon amit egy emberről neveztek el. Megláttam az öreg tölgyfát. Tavasz van ezért már virágzik,és levelei megnőttek a tél óta. Lassan bevezettem Vándort a nagy kivájt fába, és elkezdtem mondani: -2130. Április 10. Bodrogköz!-, és szétnéztem a fában. Valami érdekes írás volt a bejárat mellett, de nem tudtam megnézni, mert körülöttem minden elhalványodott, és sötétség következett. Pár másodpercen belül 2130-ban találtuk magunkat. Elosontunk pár elég korhadt, rossz állapotban lévő fa mögött, és egy völgy felé vettük az irányt. Embereket láttam meg akik háborúba készültek. Látszott a ruházatukon, és fegyvereiken. Odalépkedtem melléjük. -Jó napot!- mondtam halkan, és figyeltem a reakciójukat. Minden ember szempára rám szegeződött. -Te..te honnan jöttél?- kérdezte megszeppenve az egyik. -A múltból 2012-ből.-feleltem- Segítenem kell nektek, mert azt hallottam, hogy az afetórokiak ki akarják pusztítani az egész világot. -Jól hallottad! Igen!- hallottam a válaszokat, aztán egy fiatal fiú lépett mellém- És miben tudnál segíteni? Már minden állat kipusztult, és a növények is kihalófélben vannak!- morgott. -Mondjuk tudnék hozni pár lovat, és növényeket is ha szükséges. - néztem vissza rá. -Akkor hallgass meg! Nincs szükségünk ilyen kis lányokra akik azt hiszik pár növénnyel meg tudják oldani a jövő problémáját!- mondta ki amit akart. -Ne, várj Attila!- nézett rá egy öregebb ember- Lehet, hogy tud segíteni. Tudod mi nagyjából azóta senkik vagyunk mióta letámadtak minket az amerikaiak. Tönkre tettek mindent! Ezt sehogy sem lehet megakadályozni, csak fegyverekkel! Ha hoznál nekünk holnapra pár fegyvert, és pár lovat nagyon hálásak lennénk érte!- mondta hangosan, hogy az egész tömeg hallja. -Rendben!- bólintottam,és még egyet kellett kérdeznem- És addig segíthetek valamiben? -Nem sok mindenben, csak abban, hogy Attilát lovon el kellene vinned pár helyre. - nézett rá az öregember a fiúra. -Persze. - mondtam, és a fiúra néztem- Merre felé? -Inkább sétálok!- nézett rá mérgesen az öregre, aki szerintem az apja lehetett. A fiú elindult, és én utána mentem. Izmos volt, rövid fekete hajjal. Kék szeme annyira csillogott, hogy azt még sötétben is észre lehetett volna venni. Szinte némán szemléltem végig egész testén. Aztán nem bírtam ki és megszólaltam: -Anna vagyok, te biztosan Attila. - mosolyogtam a fiúra. -Igen. - morgott vissza halkan, és egy sziklaperemre lépett - Jaj ne! Az afetórokiak mindjárt itt lesznek!- kiáltotta- Menj gyorsan vissza oda ahonnan jöttünk, és mondd meg apámnak, hogy jönnek! Én addig próbálom őket feltartani! -Nem!- mondtam vissza- Van hely neked is!- majd felrántottam, és elindítottam Vándort vágtába. Hamar odaértünk. -Apa!- sietett Attila- Jönnek! -Gyerünk mindenki! Minden mozdítható, és éles fegyvert elő!- kiabált, és elkezdtek futni. -Menjünk. - bökött meg gyengéden a fiú – Oda vissza!- mutatta. Vándor engedékenyen visszafordult, és a sziklaperem felé vettük az irányt. Megláttam a harc színterét. Homok, és kő. Egy növény sem volt a völgyben, de levágtáztam, és vártam. Láttam a másik nép arcán a hitetlenkedést, hogy még maradt ló a világon. Csak álltam, mint a cövek, és vártam a következő lépésre. -Azt hiszem most leraklak, és elterelem a figyelmüket!- ajánlottam fel. -Sok sikert!- mosolygott, és átadott nekem egy kardot. Apám szavaira emlékeztetett. ... | |
| melinda31 (13939) 12.04.02 17:52:58 | ||
|
(folytatás:)
...Elvágtáztam a völgyből, és megkerültem az egész sereget. A hátuk mögött jelentem meg, és ordibáltam: -Ti hülyék! Bárcsak el tudnátok kapni, csak elég lassúak vagytok!- röhögtem rajtuk. Körülvágtattam a seregen, és néha még egy ágaskodást is bevállaltam. Az amerikaiak néztek rám, majd letámadtak. Mindenki felém futott, és így megmentettem a magyarokat,mert azok hátulról lőtték őket íjjal, és mindenkit megöltek. A csata után lassan ügettünk a völgybe Vándorral. -Ki vagy, és honnan jöttél?- kérdezgették a mellettem loholó emberek. -Annának hívnak-mondtam halkan- 2012-ből jöttem. -Köszönjük!- csak ez hangzott körülöttem, és én csak bólogattam az embereknek. Aztán halkan leügettem egy keskeny ösvényen Vándor hátán, és a fához siettem. Beléptem, és elkezdtem hangosabban beszélni: -2012.Május 5. ! - és hirtelen otthon termettem. Hazamentem, és lefeküdtem a meleg ágyamba, de nem tudtam sokáig pihenni, mert anyukám bejött, és elkezdte osztani az észt. -Hol voltál ilyen sokáig? Hm?- kérdezte felháborodottan- Már két óra, és hajnalban indultál el! -Anya!- ugrottam ki az ágyamból- Nyugodj már meg egy kicsit! Elfelejtettem mondani, de egész héten lesz ilyen túralovaglás, a régi osztályommal. - akadtam meg, mert nem tudtam mit kitalálni- Szóval egész hétre írhatsz igazolást, mert nem fogok tudni suliba menni. Hajnalban 5-kor indulunk, és csak délután 2-re érünk haza. -Jó, értem. - nyugodott meg egy kicsit, és kiment a szobámból. Én hátradőltem, majd hamar álomba merültem | |
| Majrés (6862) 12.04.02 19:03:37 | ||
|
Melinda... sietsz XD ebből az egy fejezetből simán lehetne 2 fejezetet csinálni :DD részletesebben írd le :D de nagyon jó ^^ légyszi ígérd meg hogy nem sietsz csak azért hogy ide berakhasd! a jó történeteknek idő kell ^^ | |
| Sztike1998 (42150) 12.04.02 19:22:06 | ||
|
Melinda: Nekem nagyon tetszik :) | |
| Levnics (20898) 12.04.02 19:26:04 | ||
|
Huh megvan a Fantasy Stable címek. =3
Fantasy Stable - a kezdet Fantasy Stable - vesztés Fantasy Stable - tiszta lap Fantasy Stable - paradicsom Fantasy Stable - a karrier vége | |
| Levnics (20898) 12.04.02 19:43:16 | ||
|
Fantasy Stable - a kezdet
2012. 05. 27. kedd Kinyílt a szemem. Rosszat álmodtam. Az álmomban Csipkét elviszik tőlem. Engem ok nélkül agykúrkászhoz vittek. Nem értették, hogy mi lehet a bajom, mert azt állítottam a lovardában érdekes dolgok történnek. Senki sem hitt nekem, olyan arccal néztek rám, mintha azt állítottam volna, hogy az ágyam alatt mumusok laknak. Csipkét elvitték tőlem, a lovardából egy menhelyre. Nem fogadták örökbe, ezért már az altatásról volt szó. Aztán felébredtem. Olyan és akkora kő esett le a szívemről, hogy nem igaz, és csak egy álom, hogy azt sem tudtam hol áll a fejem. Mostanában szétszórt vagyok. Megfésülködtem, felöltöztem, megint megigazítottam a hajam, végül lementem enni. Anyunak amerikai hangulata van. Palacsinta csoki öntettel. Apa ennek rögtön megörült, és befalta a sajátja háromnegyedét. - Mindenkinek jut elég! – zsörtölődött anyu, mire apa leintette és az én maradékommal szemezgetett, mert már a sajátját teljesen felszippantotta. - Nem mész ma dolgozni? – kérdeztem aput. – Ha igen, ha nem elvinnél a lovardához? - Persze, pattanj be! – és kifelé menet még a palacsintáját rágta. Elköszöntünk anyától, aki a saját reggelijét csinálta, ugyan is mindent megettünk. Vagyis apu evett meg minden ehetőt. Még reggel volt, amikor kiértünk a lovardához, de már zajlott az élet. A fűről még a harmat sem száradt fel. Hát igen. A lovarda ilyenkor lefárad, mert hétfőn és szerdán nincsen nyitva. vagyis nem oktatnak. Csipke már ki volt kötve, mikor Bob az istállófiú külföldről, intett, hogy felszerelhetem. Csak borjúkötéllel volt megkötve, mivel, hogy csak nem szabad a szekrényemben turkálnia másnak. Ezért is kivettem egyet, és azzal óhajtottam kikötni a lovat. Mikor visszatértem a kötőfékkel, éppen simogatták a lovat, bizonyára azt hitték lovardai ló, ezért van csak a nyakán egy borjúkötél. Mire odafurakodtam és rá tudtam tenni a saját kikötő eszközt, gyorsan bocsánatot kértek, mire leintettem. Felszereltem Csipit. vagyis csak próbáltam. - Túl kövér vagy! Húzd be a hasad! Ha nem húzod be, ma nem kapsz ennivalót, csak vizet! – ordítoztam a lovammal, mikor ő sunyított egyet és visszafordult a látogatókhoz és elvette a répát, amit neki szántak. De más is izgatott. Hogy miért Fantasy Stable az istálló neve. A régi lovardának tudtam miért az a neve. Annak Tóparti Lovas központ nevet adták, mert egy helyes kis tó partján feküdt. De, hogy miért pont Fantasy stable? És miért pont angolul… Amikor ezzel érdeklődtem a lovardában, állandóan kifogást kerestek, vagy általában elintézték azzal, hogy majd egy két hónap múlva rájövök. - Felnyergelted már? Vagy annyira béna vagy, hogy az sem megy? – Na, igen… Ő Ráhel. Utálom! Kiskorunk óta versenyzünk, és eddig szinte sosem győztem… a suliban, a lovaglásban, az iskolai teljesítményben is versenyzünk… Amíg mind ketten menőnek számítunk a suliban, engem sosem ismernek el. Neki sokkal szuperebb cuccai vannak, igaz, lehet, hogy nekem is van pont egy ugyan olyan, de szerintem rajta sokkal jobban áll. Emiatt mindig ellenséges, kigúnyoló egyéniség, és én inkább meghúznám magam a bokorba, amikor hozzám szól. Utálom. - Ráhel most ne! – förmedtem rá mit sem érve ugyanúgy folytatta tovább a mondanivalóját. - Inkább gyakorolnod kéne, hogy ne égj be minden nap mindenhól. Tudod szánalmas vagy. Nem elég, hogy egy osztályba járunk, de még „jobbnak” is tartanak téged. Fel kéne adnod, úgy is én nyerek. – alázott le, bár nem érdekelt annyira és hozzátette suttogva: - Mint mindig. - na, jól van. Ha harc, hát legyen harc! - Általánosban is mindig kigúnyoltál. Leszállhatnál a magas lóról. Mikor én el kezdtem lovagolni te is azt tetted. Mikor jelentkeztem a Károlyiba te is oda jelentkeztél. Elegem van belőled! – mikor befejeztem végre sikerült meghúznom a hevedert, és abban a pillanatban hideggé változott a medálom. Újabban eltartottam magamtól, mikor pár pillanat múlva Ráhel megcsúszott és a sárban landolt. Ezen jól elszórakoztam. De nem értettem a hideg medált. Forró szokott lenni, de lehet csak akkor, amikor balszerencse ér, és ha hideg netalántán szerencse. Mondjuk, ki minek veszi a sáros esetet. Mikor lovagoltam fél órát, ki mentem pályáról, és lenyergeltem Csipkét. Ráhel dühöngve odajött hozzám. - Tudom, hogy te voltál! – sipákolta, mikor végignéztem rajta azonnal feltűnt, hogy csupa cár mindene. Pechére váltó ruhát sem hozott. – Ha nem takarítod le a ruhámról ezt azonnal, nagyon megbánod! – üvöltözte, de én nem tudtam magamban tartani a röhögést, és egyszer csak kijött. – Azonnal fejezd be! – toporzékold, de rá sem figyeltem. Vicces volt. Folyt. köv. | |
| Levnics (20898) 12.04.02 19:43:38 | ||
|
Folytatás...
- Nem az én hibám, nem… - be sem tudtam fejezni a mondatom, mert Ráhel elviharzott. Én szimplán csak vonogattam a vállam, na meg persze néha-néha felnevettem, és mindenki rám nézett. Azt hiszem idiótának tituláltam magam. Már elmúlt három óra, mikor megjöttek a terepesek. A legjobb barátnőm másodjára terepezett, és gallyakkal a fajában tért vissza. Azonnal odairányította a lovat hozzám, és megkért segítsek neki. Nem rég lett haladó osztálylovas, és nagyon meg vannak vele elégedve. Barna haja természetes szőke csíkokkal nagyon menő melíros hatást kelt. A suliban az összes lány irigykedik rá, na, meg arra is, hogy egyeseknél menőbbek vagyunk. De hamarosan suli kezdés, tehát ki kell használni az időt. - Járatnád még pár percig Bingót, amíg lesz hely? – kérdezte Timi, de nekünk csak Tímea mert igazi faparaszt. Dorina csak úgy simán megvonta a vállát, mire Ráhel szó szerint majdnem lelökte, hogy ne terhelje a lovat eleget terepezett a mai napon, így hát kénytelen volt leszállni. - És most ne ülj rá! – sipítozta Ráhel, mire Dorina halványan elmosolyodott. Látszólag nem értékelte a hozzászólását. Hála isten ő lazán kezeli a helyzeteket, és csak néha csinálja az ellenkezőét az utasításnak. Mikor végre kikötötte Bingót, mi hazaindultunk. Lovas cuccban BKV-val mert apu nem tudott értünk jönni. Mikor hazaértünk, átöltöztünk, és kimentünk sétálni, fagyizni. - Hé nem megyünk el moziba? – vetette fel az ötletet, de én megráztam a fejem és a telefonom képernyőréje mutatván utaltam az időre. - Fél hat, már késő van. – szomorodtam el. – De holnap mehetünk. – Dori azra azonnal felderült, és láttam, hogy hevesen bólogat. A sarkon szétváltak az útjaink, mindketten hazaindultunk. Anyu otthon bablevest, rakott babbal csinált, én majdnem kihánytam az egészet. Nem szeretem. | |
| Majrés (6862) 12.04.02 20:20:00 | ||
|
eáá Levnincs nagyon jó ^^ hallod nálunk is bableves van XD imádom ^^ | |
| Sztike1998 (42150) 12.04.02 21:03:33 | ||
|
Én is kezdek egy “regényt“, nem vagyok egy profi író, de majd a visszajelzések alapján meglátjuk :$
Nassau, Én és a többiek 1. rész – Új helyek 1. fejezet – Minden más lesz? Április 23. Kedd Ma felkeltem, de lehet, hogy jobb lett volna, ha ágyban maradok. Komolyan, ennyit még az életemben nem sírtam, mint ma. Reggel még minden rendben volt, sütött a nap, anyuék már elmentek dolgozni, szóval egy átlagos kedd. Suli után gyorsan tanultam másnapra, aztán a három legjobb barátnőmmel, Katával, Dórival és Sárával kimentünk a lovardába. Itt jött a nap mélypontja. A kapuban állva kérdőn néztünk körbe. Már 4-5 napja nem volt időnk kijönni, de azóta sok minden változott. Balra, a legelőkön már csak 10-12 ló legelt, pár napja még többen voltak. Jobbra, az istállóból halk nyerítések hallatszottak, a pályán már nem álltak ott az akadályok, és a körkarám is elhagyatott volt. - Mi történt itt? –kérdezte ijedten Kata. - Nem tudom, de nagyon rosszat sejtek. – feleltem gondterhelten. Mind a négyen az istálló felé indultunk, aminek az ajtaján ez állt: ”A lovarda bezár! Minden lótulajdonost kérünk, hogy lovát legkésőbb május 30-ig helyezze másik istállóba!” - Ez most ugye valami vicc? – szólalt meg elsőként, hosszú hallgatás után Dóri. Én nem válaszoltam, csak elindultam be az istállóba, a leghátsó boxhoz. Gyönyörű, sárga kancám nyerítve üdvözölt. Legalább Nassau még ott volt! Aztán elmentünk a többiekkel. Kata gyönyörű, éjfekete heréltje, Assur is épségben volt még. Viszont nagyon úgy tűnt, hogy Sára és Dóri lovai, Kananga és Hendon valahova máshova kerültek, ugyanis a helyükön nem voltak. Végül a legelőn találtuk meg őket. Kananga egyébként vemhes, így duplán nehéz lesz átszállítani egy másik istállóba. A csikó apja pedig Hendon, tehát jó lenne, ha az ő kis családjuk együtt maradna. Ami pedig Nassaut és Assurt illeti, hát, nagyon reméljük, hogy együtt lesznek a többiekkel, mert mi négyen továbbra is együtt szeretnénk lovagolni. Így már nem is ültünk rájuk, hanem egy gyors etetés és csutakolás után hazamentünk, és nekiálltunk lovardát keresni. Hát, anyuék nem rajongtak a hírért, te persze szóba se kerülhetett, hogy Nassaut eladjuk. Viszont késő este jött a szörnyű hír: kicsi az esély rá, hogy Assur és Kata együtt lesznek még. Kata apja gyorsan el akarja adni a lovat, hogy ne legyen rá több gond. Nem elég, hogy el kell mennünk, de lehet, hogy már csak hárman maradunk? | |
(aktuális oldal: [ 97 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [94] [95] [96] [97] [98] [99] [100] [101] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
