 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| hazza (34194) 12.04.30 16:25:23 | ||
|
A szeretet fénye
1. fejezet. Születés Esteledni kezdett a farmon. Concord az öreg kanca és Makrancos a vemhes kisbéri a karámban legeltek. Makrancos egyszer csak összecsuklott. Ady rögtön felébredt imádott kancája összeroppanására. Felkapott egy papucsot és lerohant a lépcsőn. A két kanca karámja felé futott. Makrancos csak a fülét hegyezte. Ady tudta, hogy ilyenkor az állat orvost kell hívni, de a telefonálás előtt, felkeltette anyját Krisztinát. Krisztina lószakértó és lovász hírében állott. Concord Makrancos körül ügetett egyfolytában. Nyugtalannak látszott. Krisztina letérdelt Makrancos mellé. - Jól van Makrancos! Semmi baj! - suttogta Krisztina és beírta a telefonszámot. Kicsörgött aztán egy mély álmos hang szólt bele és jelezte, hogy öt perc és ott lesz. Ady izgatottan várta a fehér autót. Egyszer csak meghallotta a motorzúgást a távolból. Robert szállt ki az autóból. Ady nem tudta mit cselekedjen mert az elmúlt pár évben nem jött hozzájuk állatorvos. - Szia Robert! - köszöntötte végül. - Szia! Anyukád hol van? - Makrancosnál. - hangzott a félénk és fáradt válasz. - Vemhes igaz? - kérdezte Robert. Ady bólintott és lassan odalépett Makrancoshoz. Robert nyugtatta egy ideig. Krisztina azt üzente Adynak, hogy menjen aludni, mert az ellés sokáig fog tartani. Ady lassan bebújt az ágyba de nem bírt elaludni, mert csak mosolyogni tudott. Reggel arra ébredt, hogy leesett az ágyról. Felöltözött és kifutott a karámba. A karámban egy gyönyörű pej csikó rohangászott az anyja mellett. Ady elmosolyodott. (A 2. fejezet holnap délután!:) | |
| Kakao (17730) 12.04.30 18:43:47 | ||
|
Hudini: Köszi, hogy beleírtál, de ez true story..xd
Amúgy nagyon jó lett, és vároom a kövi fejezetet.;D | |
| Hudini98 (22120) 12.04.30 18:50:32 | ||
|
El tudtam olvasni kemény 1 történetet :P
adus: Aranyos a történeted tartalmilag. Viszont rengeteg benne a szóismétlés. Makrancos, Makrancos, Makrancos! Ugye érted mire célzok? :) A nevet ki lehetett volna cserélni “A vemhes kancára“ vagy “A leendőbeli anyára“, és hasonlókra. Kerüld a szóismétléseket, és próbálj meg egy kicsit hosszabb fejezeteket írni! ;D ghz: Kösziii :3 És neeem, nem eper T_T Az véér :3 Nyáháháá ^^ Amúgy a találkozás tényleg megtörtént, csak nem ilyen formában xD Éy örülök ha tetszik :3 | |
| Unikornis1999 (29546) 12.05.01 11:38:33 | ||
|
A 4. kissé rövid lett, de ez van.. XD
4. Fejezet Félelemmel vegyült érzelmek Amikor kiléptem a fürdőből, vettem csak észre, hogy sötétedik. Anyára nem mertem vissza nézni, nehogy még izgatottabb legyek. A kanapén ülve, kivártam, még rám kerül a sor a fürdésben, addig egy uncsi kvíz műsorral foglaltam el magam. A szürke tévé képernyőjéről le sem vettem a szemem, nehogy a lóra gondoljak. Fél óra lötykölődés múlva a kádban, nem tudtam mást tenni, ezért felmentem a szobámba. Zöld falam szinte világított a sötétben, amíg fel nem kapcsoltam a villanyt. Megláttam a narancssárga irodai bőr székemben, a táskámat, az íróasztallal szemben. Bedobtam a világoszöld bőr babzsák fotel mögé a súlyos tárgyat, ami nagy koppanással ért többet. - Viszlát, jó hosszú időre, iskolatáska! Majd elég lesz, ha 8.-ban kiveszlek onnan! Vigyorogtam magabiztosan. Behuppantam az ágyamba, és olvasni kezdtem egy könyvet. Olyankor mindig kicsit összeszorult a szívem: Az összes lovas könyv arról szól, hogy vannak szerencsés lányok, akik lovakat kapnak. Vagy éppen ménesnyi van nekik belőlük. És egész kicsi koruk óta lovagolnak, lovon születtek, és 9 évesen már tereltek….Ezek engem kissé elszomorítottak. De ezúttal figyelmesen, és boldogan olvasgattam. 11 órákkor, (amikor a tesóm már rég aludt) eszméltem csak fel: És mi van, ha tévedek?! 5. Fejezet Szerencsére…. Szememet lassan kinyitottam, és mély levegő vétel közben, az órám neon zöld fényére pillantottam, ami 8 órát mutatott. Kicsit furcsálltam, hiszen ilyenkor sosem tudtam felkelni. Az ablakhoz sétálva vettem csak észre, hogy az ég bíborvörösbe, és rózsaszínbe öltözött. Úgy vettem észre, a különös dolgoknak itt nem lesz vége. Kinyitottam a tetőtéri ablakomat, és csípős szél fújta át a házat. - De hiszen nyár van! Értetlenül az égre pillantottam, amit komor, és bús felhők szegélyeztek. Az utcánk másik oldalán elhelyezkedő tégla házak sem festettek úgy, mint az előtt: valahogy mások voltak. Talán a tetejük lett nagyobb… Nem… A falak színe is ugyan az volt, de még is más… Elindultam a kis nappalin át a lépcsőhöz. Amikor ráléptem a legelső fokra, vissza is ugrottam a fapadlóra. - Ez hideg! Húztam össze magam, és még utoljára, visszanéztem a szobám ablakára: Nem…. Ugyan az a furcsa szín… Talán a szobám is kissé fakóbb színűnek tűnt, a régi papagáj zöld helyett. Összeszedtem magam, és elkezdtem lefelé haladni, ami olyan érzés volt, mintha mezítláb lennék odakint a havon. A lépcsőfordulóba érve tűnt csak fel, hogy az általában igen furcsa hangokat kiadó lépcső, most meg sem reccsent, ahogy lefelé ugráltam. Egy vállrándítással elintézve, lefutottam a hátra lévő 15 lépcsőfokon, ami most szinte végtelennek tűnt. - Mi van velem.. Morogtam, és megdörzsöltem a szemem. A lépcső alján álltam…. Furcsa.. A nappali felé fordultam: Sehol senki… Ahogy a mellette lévő ebédlőben sem.. És az előtér is üresen árválkodott.. A számítógépes szoba, madártej színe helyett, a Miami naplemente színében pompázott. A gép eltűnt… Megráztam magam, és a konyha felé trappoltam: Üres!* | |
| Unikornis1999 (29546) 12.05.01 11:38:47 | ||
|
A fürdő, a vécé… Elhagyatottnak, és kísértetiesnek véltem a terepet. Kinéztem az előteret, és a nappali-ebédlőt elválasztó üvegajtón, ki, a másik szoba ablakán az udvar kis szegletére. Lenyomtam a kilincset, és kiléptem. Megcsapott a hideg, és akaratlanul, orrcsavarás nélkül, egy hatalmasat tüsszentettem, amitől a tenyerem megtelt…
- Tengervízzel?! Hihetetlenkedtem, és szétnyitottam a tenyerem, de a víz a halvány rózsaszín metlakira fagyott. Ijedtemben hátrább ugrottam. A foltot jó nagy ívben elkerülve, kinéztem az összes ablakon: Sehol senki… Bementem a nappaliba dideregve, ahol már jóval hidegebb volt az előtérhez képest. - Hahóó! Anya! Apa! Virág! Hol vagytok? Ebben a pillanatban, kivágódott az összes ajtó, és ablak, tömérdek havat rám zúdítva. Jajveszékelve, ásni kezdtem, és akkor vettem észre, hogy ez nem is hó, hanem tollpihe. A hideg így múlni kezdett, de még mindig fáztam. Elindultam abba az irányba, amit én elölnek hittem. Valamibe belerúgtam. - Aúúú!! Megfogtam a hosszúkás tárgyat, és elfordítottam a fejem, amíg fölemeltem, nehogy valami szörnyűséget lássak. Lassan óvatosan rápillantottam. Virág barbie babáját, lábbal fölfelé tartottam a kezemben, amit még idén Áprilisban, a 9. születésnapjára kapott. Megfordítottam, és szörnyülködve vettem észre, hogy nincs meg a feje! - Ááááá! Sikításom vízhangzott a házban, ahogy elejtettem a babát. A tollpihék kirepültek az ismét kivágódó nyílászárókon. - Egy tó?! Néztem magam elé. Nem hittem el, amit látok: A csíkos kanapé, szinte mérföldekre került tőlem, és egy jeges tavat láttam, befagyott víztükörrel. A partjához sétáltam. Nem bírtam volna ki, hogy ne nézhessem meg rémült arcomat. Ahogy kémleltem magam, feltűnt, hogy nap barnította bőröm, olyan fehér volt, amit még a jól ismert hercegnő, Hófehérke is megirigyelt volna tőlem. Kissé előttem, sötétedni látszott a jég. Ahogy arra a pontra fókuszáltam, megláttam benne, egy kiélesedő, koromfekete ló tekintetét kecskeszakállal, és vörösen izzó szemekkel. Annyira megrémültem, hogy hátrahőkölésemből, nagy fenékre huppanás lett. Hihetetlenkedve vettem észre, hogy semmilyen ló nincs a közelben. De valami… Valami még is….. Jobban hunyorogtam, mint valaha, és hirtelen jöttem rá, hogy a jég, egy helyen mozog, ahol a lovat láttam. Mielőtt föleszméltem volna, a hatalmas állat, kiugrott a tóból, a jeget ripityára törve, amik kristályként potyogtak a földre. Gyorsan körülnéztem: Eltűntek az eddig mellettem álló nappali falai, és a távoli kanapé, helyére végeláthatatlan hóhatár került, egyáltalán nem hideg hóval. Nem volt időm. Cselekednem kellett, mert az ijesztő ló, tett néhány lépést felém… Én, meg uccu neki! Hátat fordítottam, és rohanni kezdtem. Valami ágféleségben hasra estem, fejemet egy puha kőbe verve. Értetlenül néztem, a szinte víz állagú, apró szürke sziklát. Hirtelen erős nyomást éreztem a gerincemen, és egy vérfagyasztó nyerítés hallatszott a mozdulatlan tájon. Mint aki megadta magát, a föld kettévált alattam, én meg zuhantam, és csak zuhantam! Két oldalamon, a kőhasadás, izzó narancssárgává vált, és lejjebb, egy kicsit, hömpölygő lávafolyót vettem észre. Nem tudtam megállni… Mielőtt pont belepottyantam volna, az irdatlan gőzölgő áramlatban, egy erős valami megragadott. Verítékesen keltem fel, ekkor a valódi világban. Amint láttam, az engem, és az összekuszálódott, világosbarna hajamat figyelő apát, mindjárt rájöttem, ő próbált meg felkelteni, csak lehet, kissé furának vélte, hogy így rögtön, egy érintésre, kivágódtam a gubancos takaró alól, és felültem. - Iii.. Ideje lenne indulni… Apa szemei kikerekedtek, és én csak legyintettem: Minden a legnagyobb rendben... Most már! - Hova is megyünk? Kérdeztem fejemet oldalra billentve, közben a kezemmel babrálva a rám csavarodott világoskék lepedőt. - Majd meglátod! Csak öltözz fel…. Játszós ruhába! Apa kilépett a szobámból, én meg hangosan fújtam egyet: Csak álom volt… Szerencsére!! | |
| herrina (12812) 12.05.01 13:30:37 | ||
|
Bevezető Üdv a Cworda Ranchon! Ez a lovasiskola tele van lóimádó, lovagolni tanuló fiúkkal, lányokkal és a környék legjobb arab telivéreivel, ráadásul az ország legszebb tájára épült. 2 ló titokzatos módon elpusztult, nagy fájdalmat és izgalmas találgatásokat hagyva maga után. Váratlanul felbukkan egy gőgös üzletember, aki megvenné a farmot a lovakkal együtt, mert már nem olyan értékes, mint a 2 ló halála előtt. Ezt a főszereplő, Linda furcsának találja, és elkezd nyomozni legjobb barátnőjével, Mayával, az üzletember felbukkanása után nem sokkal érkezett Luciával, és okos, hűséges lovával, Russiával. Vajon sikerül nekik kideríteni, mi áll a háttérben? Ez az első történetem, ha a bevezető alapján tetszik, berakom az 1. fejezetet :) | |
| Unikornis1999 (29546) 12.05.01 14:42:43 | ||
|
herria, nekem nagyon tetszik a történeted :) | |
| hazza (34194) 12.05.01 14:43:12 | ||
|
Köszi, Hudini98!:) Igyekszem!:D | |
| flora03 (43617) 12.05.01 15:02:28 | ||
|
Hudini:nagyon izgi történet,és remek fogalmazó vagy!:)
Ha könyv formájában is megjelenne a boltokban , én tuti megvenném!:D herrina:engem kíváncsivá tettél!:D Rakd be!:) Adus:én már várom a kövi fejezetet!:3 Többiek:csak így tovább!:) | |
| hazza (34194) 12.05.01 15:03:10 | ||
|
A szeretet fénye
2. fejezet: A dupla öröm A csikó szőre ragyogott a napfényben. Ady elővette a fényképező gépét. Címnek azt találta ki, hogy “Az apró csoda“. A kisló egyenes lábaival hosszúkat ügetett és vágtázott. Hogy elment az idő! Ebéd van. A lány még egy pillantást vetett a két lóra és átviharzott az udvaron. Anyja egy jó meleg pörkölttel várta. Gyorsan befalta az egészet és kitalálta, hogy ma kimegy egy jó kiadós vágtás terepre. Magával viszi a csikót is. Mivel kedvenc kancájának pihenésre volt még szüksége ezért elhatározta, hogy Concordot az öreg sárga kancát viszi el. Mielőtt felnyergelte volna a lovat előtte szólt anyjának, hogy ne keresse. - Rendben, de vigyázz magadra, jó?! - kérdezte Krisztina. - Ha hazaérsz meglepetés fog érni! A lány hosszasan bólogatott majd lefutott a nyergesbe. Megpillantotta az ici-pici kötőféket. Elgondolkodott. Vajon milyen nevet adjon a csikónak? Majd kitalálom, gondolta. Elindult a poros úton és egy mezőn kötött ki. Concord fülét hegyezve hallgatta lovasa jelzéseit és vágtába ugrott. Ady már megszokta Makrancos kényelmes vágtáját de az öreg kancához nem volt hozzászokva. Előtte magasan kirajzolódtak az Alpok hófödte hegycsúcsai. Lassan közeledett az icipici farm felé ahol békésen legelészett két ló. Nem volt sokáig nyugtuk mert egy hangos autó robogott az udvaron. Az autó mögött egy óriási lószállító. Ady elgondolkodott. Anyja szavait idézve valami meglepetés fogja érni. Talán ez az? Ideje kideríteni! A lány vágtába ugratta a lovat és szélvészként száguldott le a dombtetőről. A kocsiból valaki intett. Ady rögtön tudta, hogy Réci az a legjobb barátnője! De ki az a ló? Ja hát persze! Az egy éves kiscsikó, Siker! Ady majd kiugrott a bőréből örömében. Még egy kiscsikó! Valamint a barátnője! Ez aztán a dupla öröm! | |
| hazza (34194) 12.05.01 15:04:20 | ||
|
Köszönöm flora03! :) Este berakom a 3. fejezetet is. | |
| flora03 (43617) 12.05.01 15:04:26 | ||
|
Hupszi-.-
Elrontottam és az egészet kiemeltem. De zizi vagyok,bocsi!:$ | |
| herrina (12812) 12.05.01 15:21:50 | ||
|
Köszi mindenkinek :) | |
| Hudini98 (22120) 12.05.01 17:10:56 | ||
|
Elolvastam 3 történetet ^^“ (van amelyiknek az első fejezetét hihetetlen messziről kapartam elő xd)
LuckyLuke: Nagyon aranyos történeted van. Jól bánsz a szavakkal, bár vannak elírások, szóismétlések. Érdemes a történetedet egyszer-kétszer átolvasni -miután leírtad- és így az apróbb hibákat te is észreveszed. A karaktereidnek mindig van egy kis kalandjuk, ám nem árt ha csak pihennek és nem csatlakozik hozzájuk senki ;) Amolyan *hatásszünet* ;D Kyra: Bele tudom élni magam a történetedbe, és ez nagyon jó :D Néha kicsit zavaros a ló-lovas páros, nem lehet hirtelen beazonosítani őket -de lehet hogy csak én vagyok ilyen xd És... gyönyörű pacija van papádnak *-* Hogy hívják? :D Jaajj most nagyon irigykedek xD adus: Hát ez sokkalta jobban sikerült, mint az előző fejezeted. Még mindig rövidke, próbálj hosszabbakat írni ;) És ne siess! Nyugodtan írd le a tájat, a lovat -de ez mindenkire vonatkozik. Egy szépen leírt környezet máris “otthonosabb“ hatást nyújt egy írásban. :) herrina: Érdekesnek hangzik. Várom ;D | |
| Hudini98 (22120) 12.05.01 17:12:48 | ||
|
* Jah és flora: Köszi szépen ^^ Mondjuk tervezem, hogy csinálok hozzá illusztrációkat, de szerintem nem lesz belőle semmi :“) Ahogy a könyvből sem :P | |
(aktuális oldal: [ 112 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [109] [110] [111] [112] [113] [114] [115] [116] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
