 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| Kyra76 (59204) 12.04.29 14:58:55 | ||
|
Uppsz... itt van
 | |
| LuckyLuke98 (37288) 12.04.29 21:07:43 | ||
|
4.fejezet
A menhelyi állatok Békés nyári nap ragyogott az égen,a lovak békésen legelésztek,és élvezték a meleget.Fandangoék egybe gyűlve,mint család ezúttal egy külön sarkot választottak maguknak,és viccelődtek,teljesen jó kedvük volt.Hirtelen felkapták a fejüket,de vajon mire is?Kivágódott az ajtó,és Liza,meg az anyja jöttek ki rajta. - Nem,nem,és nem!Így is elég állat van már a háznál,elég sokba kerül az eltartásuk. - De őrizhetné a házat,egy ilyen istálló,mint a miénk sok mindent rejt egy betörőnek,tolvajnak,vagy másoknak is. - De tudod mekkora felelősség jár egy kutyával?! - Itatni,etetni,fürdetni,játszani vele,szeretetet adni,mi nem stimmel? - Hát jó,ha vállalod,hogy gondozod,lehet egy kutyád,de csak egy. - Jó-jó.Mikor megyünk a menhelyre? - Menhelyre?Csak nem egy piszkos,netán büdös kutyát szeretnél?!Legalább egy tenyészetből,ahol tiszták a kutyák,onnan választanál. - Szeretnék nekik segíteni,és habár mindet nem is,de egyet szeretnék megmenteni,és jó otthont biztosítani neki. - Jó hozzá állás,és milyen érdekes valamivel mindig meggyőzöl.Na de induljunk is,tetszik ez a hozzáállás. Azzal már el is indultak a kocsihoz,beszálltak,és elhajtottak a város felé. - Hallottátok ezt?Azt hiszem új vendégünk lesz,még hozzá egy..egy kutya! - Igen,új cimboránk lesz,ez tök jó!Kiáltott Fandra,örömében ugrándozva. - Fandra,kicsit több eleganciát!Mondta Fandango,és szúrós szemmel nézett a kancacsikóra,aki egyből megállt. - Bocsi. - Ti örültök egy kutyának?!Nem tudjátok,hogy mit művelnek a macskák,meg a kutyák,ősi ellenségek.Megeszem a kerítést,ha az a kutya nem fog bántani,és barátkozni akar! - Diarirys,te más vagy,mint a többi macska,ezt ne felejtsd el! - Igen tudom,de a kutyákat eléggé ismerem,mind ugyan olyan,ugatják a macskákat,üldözik,harapnak,egy szóval nem igazán örülök. - De nagyobb a méreted,mint egy átlag macskának,ez nagy előny. - Na igen,majd meglátjuk azt a kutyát,szívesen barátkoznék vele,ajaj ezt mondom éppen én! - Nyughass,mi is itt vagyunk!Mindent kézben tartunk,de az erdőben,ahol az egész banda ott lehet. - Jó ötlet,akkor ma találkozó? - Igen Wind,esetleg nincsen egy… - Lay majd értesíti a többieket. Azzal Wind egy hívójel szerű valamit hallatott,majd Lay jelent meg,aztán az üzenetet megkapva elröppent.De eközben a városban Liza,és az anyja megérkeztek a menhelyre,ahol sok kutya volt,persze ketrecekben.Sokáig sétáltak a ketrecerdőben,végül Liza megállt,és megbabonázottan nézett az egyik ketrecre. - Anya!Őt szeretném,olyan cuki! - Tényleg gyönyörű,és ahogy elnézem,egy fajta tiszta kaukázusi juhász.Nos uram lehetne,hogy… - Elvinnék?Hogyne,jöjjenek utánam,itt vannak a papírok!A már megkapott oltásairól,koráról,neméről,és itt az állathordozó,amiben elvihetik. - Nagyon szépen köszönjük!Viszlát! Kifelé menet még nem terelték be a kutyát a ketrececskébe,ugyanis furcsa módon végig mellettük,lompos farkát csóválva.Liza,ahogy rápillantott elmosolyodott. - Azt elhiszem,hogy örülsz a kislánynak,de ennyire? - Tehát lány? - Igen.Na szóval,minek örülsz annyira,ha megkérdezhetem? - Meg van a neve a kutyámnak,mi másnak,még pedig Tappancs! - Tappancs,ez illik hozzá.Tekintve a hatalmas mancsait. - Mit szólsz hozzá Tappancs? Nézett a kislány a nagy termetű kutyára,mire az állat vidáman vakkantott,mintha értette volna,amit Liza mondott. - Ezt megbeszéltük! Mondta nevetve az anyja. - Viszont bekellene terelni Tapit a kutyahordozóba. - Tapi,befelé! Kiáltott a kislány a kaukázusi juhászra,mire az bement a valamivel nagyobb kutyahordozóba.Úgy látszik pont neki méretezték.Egy hang nélkül meg volt egész úton.Végül Lizáék haza értek,és kiengedték az újdonsült család tagot,ő pedig mintha otthon lenne,mindent megszimatolt,elkezdett futni,amire a sok ló a karámokban,mind felkapták a fejüket. - Megérkezett a kutyus,és nagyon is barátságosnak tűnik! Mondta tűnődve Fandra. - Majd beszélünk vele,szerintem esélyünk lesz rá.Apropó,Lay elvitte az üzenetet? Nézett Fandango Windre. - El bizony.Én csapnám le ha nem. - Akkor nem lesz baj.Diarirys neked mi a véleményed? - Tényleg más vagyok,mint a többi macska,hiszen ez a kutya barátságos! - Na akkor egyet értünk,és eljössz velünk a találkára igaz? - Persze.Hiszen banda tag vagyok,és nem akarok kimaradni semmiből. - Nos oké,először is megismerkedünk a kutyával.Ahogy hallom Tappancsnak hívják.Vigyázat,erre jönnek!Mindenki legeljen,de csak ügyesen! „Hm,ez a két ló,meg a csikó különlegesek,azt hiszem lesz társaságom!”Gondolta Tappancs,miközben az új gazdája mellett sétált.„Már most szeretem ezt a helyet,a gazdám is nagyon rendes.” - Na jó Tappancs,nézz körül,most egyedül hagylak,ha nem baj. Mondta Liza,és bement a házba.Tappancsnak se kellett több,a kerítéshez indult,majd ráugrott. - Sziasztok!Gondoltam köszönök,ha már itt vagyok. Azzal,mintha mindent tudna,a kerítés bejáratához ment,és ráugrott a kilincsre,mire az kinyílt,majd becsukódott,miután Tappancs bement. | |
| LuckyLuke98 (37288) 12.04.29 21:26:18 | ||
|
- Nos először is szeretnénk bemutatkozni,és bocsi,hogy olyan gyanúsak voltunk,de nem árt megfigyelni,akik úgy érkeznek hozzánk.Én Fandango vagyok,az egyszarv WindSpirit,és a kancacsikó Fandra.A macska pedig Diarirys.
- Örvendek.Remélem senki nem hitte azt,hogy Diariryst üldözni fogom,mert utálom üldözni őket,kicsit ki is tagadtak majdnem érte,de elfogadták. - Ez jó jel.Na,és szívesen lógnál velünk esetleg? - Persze!Jó kis társaság vagytok mindnyájan. - Igazából,lesz egy találkozónk,ahol,majd bemutatunk még valakiknek. - Rendben,én amúgy Tappancs vagyok,két éves,kaukázusi juhász,szuka.De amúgy mikor lesz a találkozó? - Majd megbeszéljük,most hív téged Liza. Éppen végszóra kiáltás hallatszott: - Tappancs,fürdetés,és vacsora! Erre Tappancs futni kezdett,majd az ajtónál megállt,és ugatott egy kicsit,mire Liza ajtót nyitott,végül az ajtó mögött eltűntek.Valamivel később újra előbukkant a kutya,majd megbeszélés után a három kanca átugrották a kerítést,Tappancs meg átbújt alatta,pedig a termete nem volt valami pici,súlya körülbelül hatvan kiló gramm,de mégis átbújt simán,na és a futó tehetsége még eszméletlenebb volt.Futott,mint a villám,szóval eszméletlen egy kutyával bővült a kis csapat.Oda érve beszélgetni kezdtek,amiből kiderült minden,amit a három ló barátairól tudni kellett,így Tappancs is behozhatta azt az időt,amíg nem volt a lovakkal.Végül Loftyék is megérkeztek,ellentétes irányból,és nagyot néztek,amikor Nerunával meglátták egymást.Aztán Tappancsról már ne is beszéljünk. - Sziasztok,de rég nem láttalak már titeket! Köszönt Lofty,majd a lovak között megállt. - Na,és mi újság? Kérdezte Neruna egy fának dőlve,miközben a barátait nézte. - Nos,ha minden igaz,Lofty te még nem ismered Nerunát,mivel nem rég ismertük meg,nos,ő Neruna,fél farkas,az erdőben él,mióta segítettünk neki,és kedves,stb-stb. - Jó tudni,hogy nem egyedül élek ott! Vigyorodott el a farkas. - Lesz társaságom,ez jó. - A szárnyas farkas PurpleLofty,csak a rosszaknak kell félniük tőle. - Köszönöm,ennyire ne vidd túlzásba Fandango,de valamennyire végülis igaz. - Én Tappancs vagyok,fajta tiszta kaukázusi juhászkutya,most érkeztem az istállóba. Jól elbeszélgetett a hét élőlény,még nem egyszer csak hangos zajok halladszódtak egyre közelebbről.Senki nem tudta mi lehet az,csak Tappancson látszódott,hogy valami baja van. - Mi történt? Nézett Wind a kutyára. - Attól tartok baj,nagy baj.Ezek menhelyi állatok,és a menhely a városból,egy nagyon gonosz kutya uralma alatt áll.Régi célja már,hogy kiengedje az ott lévőket,és elfoglalja segítségükkel a világot.Szívében gonosz gyűlölet él,főleg volt gazdájáék miatt,akik a menhelyre juttatták. - Na és te hogy-hogy nem vele voltál? - Az én szívemben szeretet él,és én tiszta módon szeretnék gazdához kerülni.Az a kutya,Démon pedig csak rosszat tenne.És mielőtt rám erőltethette volna az akaratát,azelőtt hozott el Liza,és az anyja. - Tehát ezek a hangok tőlük származnak?Ez azt jelenti,hogy masíroznak a város felé,káoszt,és félelmet teremteni? - Bárcsak nem így lenne,de így van. - Valakinek meg kell állítania őket! Kapcsolódott be Fandra is a beszélgetésbe. - Egyetértek,de ennyi állatból álló seregletet ki tudna megállítani? - Hát mi!Lovak ott nincsenek,viszont itt van három is!Plusz mínusz egy nagyobb méretű macska,aki szintén sokat segíthet,egy ember,és egy nagyobb méretű kutya is,meg egy szárnyas farkas?Na szóval,akkor ki van benne,hogy várost mentsünk? - Ezt még kérdezed?!Mindenki! Erre odaálltak az útra,majd meglátták a sok kutyát,macskát,de nem rettentek meg.A nagy menetet vezető kutya megállt,először megilletődve,majd kőkeményen nézett a lovakra,majd a farkasra,macskára,Nerunára,s végül a kemény tekintet megállt Tappancson. - Áh Tappancs!Micsoda öröm,hogy újra látlak!Látom védelmező gárdát szereztél magad mellé! - Démon!Tartsd magad távol a várostól,és mindenkitől! - De nagy vagy hirtelen,majd mindjárt megtanulod,hogyan is beszélj!Támadáás! És erre megindult a harc.Neruna farkas lett,úgy harcolt,harapott,négy-öt macskát megsebesített,így nem tudtak részt venni a további küzdelemben.Diarirys,ahhoz képest,hogy milyen macska volt,karmolt,még rúgott is,harapott,szintén sokat harcolva.A három ló hatalmas rúgásaival sok állatot lefektetett. - Látszik,hogy óvjátok az embereket,pedig ők dobnak ki,hagynak éhen veszni.Meg kell tanulniuk,hogy viselkedjenek. - De nem úgy,ahogy te gondolod.Amíg szeretjük az embereket,addig tudjuk élni az életünket,velük nem érhet baj.Bár ha megnézzük egyesek maguk dobják el az állataikat,de a szeretet erős páncél,ami óvja az állatokat. Szólt Tappancs,és érdeklődve nézett Démonra,várva a reakcióját.A rottweiler a szukával szembe állt,és olyan arcot vágott mintha egy alatta álló valaki arcon csapta volna. - És ezért altatnak el annyi állatot,mi is azért kerültünk menhelyre? - Sokan menekülnek meg,második esélyt kapva,mert az emberek megadják a szeretetet. | |
| LuckyLuke98 (37288) 12.04.29 21:27:02 | ||
|
Befejezésül Tappancs neki ugrott a rottweilernek,aki nem számított rá,így jócskán megsérült.Csak társai segítségével tudott közlekedni,de még visszafordult:
- Csak a csatát nyerted meg Tappancs,a háborút nem,mind meglátjátok,még visszatérek! - Gondolod?! Nézett mérgesen a szuka. - Tünés Démon!És ne is lássalak! - Még megbánod a tetteidet! Végül a sérült kutyamés társai elkotródtak,Tappancs,és társai pedig indulhattak haza.Otthon a lovak még az esti etetés előtt visszaértek a karámba,a kutya őrködött körülöttük,a macska a kerítésen tisztálkodott,majd pár perc múlva a lakrészükbe mentek,és nyugovóra tértek. | |
| Unikornis1999 (29546) 12.04.29 21:28:19 | ||
|
Kyra:Tetszik!Jó lett!
Hami:Majdnem sírtam T.T Úgy is te fogsz nyerni ezzel...ez..ez..nem tudok mást mondani..szomorú, megható, de tökéletes! Dzsuki:Szuper lett!Ügyesen írsz! | |
| Unikornis1999 (29546) 12.04.29 21:28:41 | ||
|
*nem Kyra, hanem LuckyLuke XD bocsi.
| |
| LuckyLuke98 (37288) 12.04.29 21:31:20 | ||
|
Nagy nehezen sikerült berakom az egész negyedik fejezetet,úgy érzem ez lett az eddigi leghosszabb,szerintem azért sikerült jóra megcsinálnom,kommenteket elfogadok,kritikákat is,mit rontottam el,mennyire ismételtem szavakat,hosszúságra(bár azt kétlem,hogy rövid lenne xD)na szóval ami konkrétan a vélemény névre hallgat.
Kyra:Jó lett a borító,meg a rajta levő képek is. Unikornis:A borítók közül az 1. a legjobb:) | |
| LuckyLuke98 (37288) 12.04.29 21:32:24 | ||
|
És köszönöm a komikat,amik a történetemre érkeznek folyamatosan,mert látszik,hogy olvassátok,és értelmes írni,ez nagyon jól esik. | |
| Dzsuky (45222) 12.04.29 22:51:21 | ||
|
Namármost, itt a haradik és egyben - szerintem- leggyatrább fejezet.
Luckyluke: Abba se hagyd a sztroidat, nagyon imádom, és örülök, hogy te vagy az első számú olvasóm :P Unikornis: Köszönöm a dicséretet :) és örülök, hogy te is olvasod 3. Fejezet A lópszichológus A fák már rózsaszínben pompáztak, a tavaszi nap sugarai még késő délután is lágyan érintették a talajt. A méhek lágyan zümmögtek, miközben egy-egy virágra leszálltak, hogy begyűjtsék a virágport. Nina Williams elgondolkodva ült a konyhaasztalnál, egy tollat csattogtatva. Előtte egy papír, és azon pedig több telefonszám és név volt. Mond olyan állatorvosok adatai voltak, akik vállaltak altatást. - Hívjam? Ne hívjam? És ha a közelébe se engedi? – morfondírozott magában a nő. Ekkor hangos dübörgést hallott. Steve ugrált le a lépcsőn, majd besietett a konyhába. Nemrég ért haza az iskolából, de akkor éppen nem látott itt senkit, így elcsodálkozva tapasztalta anyja jelenlétét. - Szia, anya! – köszönt egykedvűen. Mire anyja kinyögött egy „Helló” félét, Steve már a hűtőben kutakodott. Végül is elővett egy tejes dobozt, meg valami túrós bukta szerűséget, és leült anyja mellé. - Mi ez a sok betű? – kérdezte, és maga elé vette a papírt. Sorolni kezdte a neveket: - Dr. Hein Hoss, Dr, Bob Fury , Dr. Ling Monteiro… Anya! Ezek a legveszedelmesebb állatorvosok! Még altatólövedékük is van, Olyan, amitől egyből elpusztul az állat! Mit akarsz te ezekkel? … Csak nem… - Sajnálom Steve… Nem tehetünk mást. Prince teljesen kezelhetetlen már szeptember óta! Március végét járjuk, és már ott tartok, hogy a boksza előtt nem merek elmenni, mert megharap! Nincs mese! El kell altatni. De… Steve szájában megállt az étel. Gyorsan lenyelte. - Nem! Anya! Nem teheted ezt! A gyerekek szeretik őt, és ő a világ legjobb lova! Nem altathatod el! – kiáltotta, majd kiszaladt. - Steve! – kiáltott utána Nina, de a fiú eltűnt. – Tudtam, hogy ezért meg fog utálni, de nem tehetek mást. – Roggyadt le a székre. Elővett egy újságot, és megakadt a szeme egy cikken. Steve berontott az istállóba, és Prince bokszához sietett. A hatalmas fekete ló odafordult Steve felé, és már harapott is! A fiú az utolsó másodpercben ugrott el. - Tudom, hogy most vad vagy, de én látom benned a reményt. Én tudom, hogy te szeretsz engem, csak valami bánt… - mondta neki kedvesen, és előkészítette Sir Lancelot holmiját egy kis túrához, majd kiment a heréltért. Nem telt bele sok idő, és már vissza is tértek. Hamar felcuccolta a lovat, és már vágtáztak is ki terepre, miközben Prince ott maradt egyedül. Steve lecsúszott Lancelot nyergéből, és bebújt a titkos barlangjába, miközben a lovat szabadon hagyta kóricálni. A fakó csendesen legelészett, míg a fiú ült és azon gondolkozott, hogy hogyan tudná megmenteni Prince életét. Mindenki imádta a hatalmas, fekete csődört, és ő maga is rajta tanult meg lovagolni. Nem érdemelte meg az elaltatást! De vajon ő, Steve Fox mit tehetne a ló megmentéséért? Konkrétan semmit. Prince valóban kezelhetetlen, és ez ellen nem lehetett sokat tenni. Csak ha újra betörik… Az ötlet teljesen felesleges volt, hiszen senki sem merte bevállalni Princet. Gondolatmenetéből hangos csattanás riasztotta fel. A fiú odapillantott, de csupán Sir Lancelot lépett rá egy ágra. A lóból nem sokat látott, hiszen már majdnem koromfekete volt az ég… Máris beesteledett… Steve nem akart még hazamenni, tudta, hogy anyja nem félti, hiszen ezt a helyet ő mutatta neki. Csupán nem akart érte menni, úgy vélte, jobb, ha fia egyedül marad. Végül is Steve folytatta gondolatmenetét, amiből az lett, hogy hamarosan mély álomba merült. | |
| Dzsuky (45222) 12.04.29 22:51:46 | ||
|
Mire magához tért, már reggel volt.
- Hú, de mélyen aludhattam! És persze Lancelot is… - mosolygott a fiú, majd kinézett a barlang elé, de a fakó hűlt helyét találta csupán. Ijedtében csupán a ló nevét tudta kiabálni.– Lancelot! Lancelot! Sir Lancelot! Hol vagy? Lancelot!! Steve úgy érezte, anyja Princeszel együtt őt is megöli, ha kiderül, hogy eltűnt a fakó. Most mihez kezdjen? Menjen haza gyalog? Vagy keresgéljen? - Hé! – hallatszott egy idegen hang. Steve összerezzent félelmében, nem mert hátra sem nézni. És ha lelövik? Végül is kíváncsisága legyőzte félelmét, és hátrapillantott. Egy fiú állt ott, fura, fekete haja megcsillant a fényben, és barna szemében komolyság látszott. Mégis, Steve érezte, hogy az idegen nem sokkal lehet nála idősebb. - A te lovad, ugye? – kérdezte az ismeretlen, és előráncigálta a fakót. Sir Lancelot bal hátulsó bokája erősen vérzett, több mély seb is volt rajta, és nem bírt ráállni. - I… Igen… Az enyém – motyogta Steve. – Köszönöm… - Egy rókacsapdába volt beleakadva. Vigyázhatnál rá jobban is! – tette meg szemrehányását az idegen, majd elengedve a lovat, gyorsan távozott. Steve nagyjából megjegyezte az idegen arcát, majd Lancelot felé sietett. Megvizsgálta a ló lábát, és elégedetten tapasztalta, hogy Nincsen törés. Lassan elkezdtek hazafelé sétálni. A fiú gondolatai az idegen körül forogtak. Ki lehet ő? Mit akar itt? Hogy talált ide? Azonban kérdéseire hamarosan megkapta a választ… Mikor Steve belépett a házba, már tudta, hogy itt nincs minden rendben. A ház ajtaja előtt egy éjfekete terepjáró állt, mellesleg kiérződött a mézes sütemény illata, mely anyja specialitása volt, és amelyet –Steve nagy bánatára – csak különleges alkalomkor csinált. Most vajon milyen különleges alkalom volt? A hangok kihallatszottak a konyhából. - Oh, Ms Williams! Ez a sütemény tényleg jól sikerült! – hallatszott ki egy hang. Steve megdermedt az ajtóban. Lábai a földbe gyökeret vertek. Ez nem lehet! Ugyanaz a hang, mint annak a fiúnak, aki Lancelotot hozta elő! De hogyan lehet ez? - Pedig tényleg csak egy kis semmiség- hallatszott ki anyja hangja. - Ugyan már! Nálunk ilyet Japánban nem csinálnak – szűrődött ki egy másik nő hangja is. Steve erőt vett magán, és belépett a konyhába. A konyhaasztalnál hárman ültek. Az anyja, egy idegen nő, és az a fiú… - Oh, Steve! Már itt is vagy? Gyere, hagy mutassalak be Dr. Jun Kazamának. Ló pszichológus.. – Nina örömmel látta, hogy fia, és az idegen nő kezet fogtak. - Ő pedig a fia, Jin Kazama. – mosolygott ismét Steve édesanyja. Azonban Jin nem állt fel. Ülve maradt a helyén. - Azt hiszem, nekünk felesleges bemutatkoznunk. – nézett barátságosan Steve-re Jin. – Mi már úgyis találkoztunk. | |
| Kyra76 (59204) 12.04.30 10:33:57 | ||
|
4. fejezet Változások vihara Gyorsan teltek a napok a Blackwood birtokon. A lányok folyamatosan edztek a döntőre. Ugrásaik egyre pontosabbak és jobbak lettek és az időn is javítottak. A pályán való gyakorlás mellett a terepakadályok leküzdését is gyakorolták az erdőben a kidőlt fákon, szélesebb patakokon. A három jóbarát örült hogy nem mászkál utánuk Carol, Lindsay húga mert olyankor folyamatosan kérdésekkel bombázza őket. De mivel Ő most kézművestáborba ment két hétre nem kellett aggódniuk. Csak egy dolgot furcsálltak: Max még mindig nem került elő. Ez a téma sosem akart a végére érni. Még Nick is aki a legjobb barátja volt Ő sem tudott semmit kiszedni belőle hogy miért nem jön. Egy hét telt el így, találgatások közepette. - Ha abba akarná hagyni a lovaglást, akkor szólna - vélekedett egyszer Juliet Ám erre rácáfol egy másnapi sms: “ Bocsánatot kell kérjek amiatt hogy nem jelentkeztem, de nem tudtam hogyan mondjam el a dogot... Mát nem érdekel annyira a lovaglás mint régen. Azért a versenyen ott leszek.“ Mind a négyőjüket lelohasztotta kicsit a hír, hogy Max többé nem lovagol. Az életnek azonban mennie kell tovább. A csikó - ahogyan Sashaék látták - napról napra nőtt. Szép sárga szőrzetét apjától örökölte, a keskeny hóka ami végigfut a fején egészen elegánssá tette. A természetében viszont az anyjára hasonlított; kíváncsi volt, azonban kissé ijedős. A karámban elkerítettek Marmalade és Aramis számára egy kis részt, hogy a csikó megbarátkozzon a többi kancával, de ne érezze magát veszélyben. Mint minden csikó, élénk érdeklődést tanúsított az olyan hétköznapi tárgyak iránt is mint a kötőfék. A kedvenc játékszere mégiscsak a lóápolófelszerelés teljes tartalma volt. Az egyik nap mikor mind a négyen elmentek meglátogatni Golden Aramist, Nick félrehívta Lindsayt. Juliet és Sasha tapintatosan úgy tettek mintha mi sem történt volna. - Figyelj, - fogott bele a mondandójába a fiú mikor elég messze értek - szeretném ha ... - Szeretnéd ha letisztáznánk a dolgot. - fejezte be a mondatot Lindsay - Nos, igen. - Én örülnék ha több is lenne köztünk mint barátság - suttogta mert ekkor lépett ki a házból Philip - Akkor ezt megbeszéltük - mosolygott Nick Lindsay elgondolkodott - miközben kéz a kézben visszamentek a többiekhez - hogy mostanában tényleg sokat rágódott ezen a témán. Végül is ugyanarra jutott mint amit elmondott a fiúnak: Szeretné ha több is lenne köztük mint barátság. És ez most teljesült. | |
| Hudini98 (22120) 12.04.30 14:21:48 | ||
|
Ritkán fordult elő, hogy az eső ennyire szakadt volna. Sírt az ég a fájdalmamtól? Az én fájdalmamtól? Szamárság... Gaia hiába mondogatta hogy “márpedig miattad esik ennyire“, mert sajnálnak az égiek. Nem... engem ne sajnáljon senki. Nincs szükségem más sajnálatára, szánalmára. Nem kell hogy más bármit is gondoljon rólam, vagy akár... - Gyere már! Nem zavar hogy bőrig áztál?! - zökkentett ki a gondolataimból Gaia, aki már egy terebélyes fa alatt álldogált. - Nem, nem zavar... - böktem ki és az égre tekintettem. -Amúgy legalább átmossa a sebeimet. A narancssárga szépség néhány karcolással megúszta. Szó nélkül a fa túloldalára ballagott. *Hmm... elég sértődékeny lélek...* -gondoltam, és mellé sétáltam. Szorosan a testéhez simultam. Éreztem feszülő, támadásra kész izmait, nyugtalan lélegzését. Az eső már csak szitált, a Nap pedig magasan a fejünk felett kódorgott. A felhők ide-oda cikáztak az égen, hol teret engedve a fénynek, hol uralmat adva a sötétségnek, a homálynak. Kinéztem a fa alól a csöpögő esőbe. - Nem vagy éhes? - szóltam hátra Gaiának, mivel az én gyomromat már mardosta az éhség. - Egy kicsit... na jó... nagyon. - mosolygott zavartan. Mellém ügetett. - Visszamenjünk az almafákhoz, vagy keressünk jobb kaját? - Meglepett Gaia flegma stílusa. - Keressünk “jobb kaját“ - válaszoltam szórakozottan. Megindultunk a semmibe. Elhagytuk a tavat, a barlangot. Átsétáltunk az erdőn a tisztáson át, ahol idegenekre lettünk figyelmesek. A mező közepén állt néhány ló. Bőszen legelésztek, valószínűleg észre sem vették, hogy néhány méterre tőlük ott vagyunk mi. Egy különös, fekete-fehér ló felkapta a fejét, de nem különösebben érdekelte, hogy ott motoszkálunk körülötte. Jobban megfigyelve egy kanca volt, kék jegyekkel. *Hát ez érdekes...* Tovább pillantva megláttam egy igen szimpatikus aranysárga kancát. Jegyei, sörénye és farka, mintha ezüstből lettek volna öntve, úgy csillogtak a Nap fényében. Feltűnt egy fekete csődör is. Szakadt kendő volt a fején. Az oldalához erősítve pedig egy kard..., igen egy kard simult. Hátsó lábán hatalmas acélgömb, melyet mindenhová magával húzhatott. *folyt.köv* | |
| Hudini98 (22120) 12.04.30 14:22:59 | ||
|
- Sziasztok! - köszönt Gaia, meglepően kedvesen.
- Cső... -köszönt a fekete-tarka kanca. Nem érdeklődött túlzottan irántunk, még a fejét sem emelte fel. - Sziasztok - köszönt kórusban az arany színű kanca és a fekete csődör. Felénk közelegtek. - Az én nevem Golden, ő itt Dark Danger, és aki a hátunk mögött játssza a sértődöttet... nos, ő Blue Crystal. - mindenkit bemutatott nekünk, így hát mi következtünk. - Ő itt... - kezdtük mi is kórusban Gaiával, majd idegesen nevetni kezdtünk. Kínos másodpercek után bemutattam magunkat: - Tehát mellettem ez a narancssárga szépség Gaia, az én nevem pedig Pineapple. - És akkor ti... egy... pár? - érdeklődött Dark Danger kissé félve. - Hát... nem csak... együtt barangolunk meg ilyenek... - válaszolt hihetetlen zavarban Gaia. - Szóval jártok? - vetette fel a kérdést Blue Crystal, aki megvetően közeledett hozzánk. - Nem, nem járunk csak “barátok“... vagyunk - vetettem zavart pillantásokat a körülöttünk álló társaságnak. - És milyen itt a fű? -váltottam témát. - Egész jó, bár nem hiszem hogy marad nekünk, ha te is enni kezdesz - nevetett Golden, hatalmas termetemre célozva. Hátrasunytam a füleimet és megvető pillantásokat vetettem az aranysárga lóra. Valószínűleg megbánta amit mondott mert félve hátrálni kezdett. Szó nélkül lehajtottam a fejemet és legelni kezdtem. A többiek is követték a példámat. Nem értettem az egész társulatot, mivel nagyon kedvesnek tűntek. Túl kedvesnek... *Talán nem vagyok hozzászokva a szeretethez... és... semmihez ami velem történik mostanában.* - döbbentem rá és mély levegőt vettem. *De majd hozzászokok* - „nyugtattam” magam, és buzgón falatozni kezdtem. ------------------------------------------------------- Khöm... elég rövidre sikerült, de elégedjetek meg ezzel xD Kritikákat szeretettel fogadok :3 | |
| ghxy (18044) 12.04.30 15:23:32 | ||
|
Hudi: először is... Decukiazaviid *w* Melléképzeltem egy epret a szája és a vére miatt x3
másodszor: az is megtörtént mikor Pine-ék találkoztak Goldenékkel? :D Nekem nagyon tetszik, bár téll kicsit rövid ^^ | |
| hazza (34194) 12.04.30 15:54:57 | ||
|
Na megvan!
Cím: A szeretet fénye(Lovas) Kezdem! | |
(aktuális oldal: [ 111 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [108] [109] [110] [111] [112] [113] [114] [115] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
