 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| LuckyLuke98 (37288) 12.04.28 18:30:43 | ||
|
Dzsuky:Várom a fojtatást,jó lett.Kíváncsi leszek a cselekményre:D
A többi történet is jó,Hudini,főleg a Pine story,ami még kedvenc. Amúgy azt nem ártana nekem is leírni,hogyan kell ejteni a neveket a történetben,szóval most leírom: Fandango-Fandangó Fandra-nincs külön kiejtés Wind Spirit-Wind Szpirit Purple Lofty-Pörpl Lofti Diarirys-Diarírisz Neruna-nincs külön kiejtés Tappancs-nincs külön kiejtés Chance Rainbow-Cshánsz Raénbow Mystic Heart-Mistik Heart Tara Duncan-Tara Dánken Magic Unicorn-Medzsik Unikorn Shadow Redskin-Sadow Redszkin | |
| Unikornis1999 (29546) 12.04.28 19:56:58 | ||
|
Muszti:Jó lett!
Levnics:Nagyon tetszik, de néha vannak elírások(Amúgy én 13 vagyok, haladónak számítok, de nem tudok egyedül vágtázni XD szóval már tudom mit gondolsz rólam XD, ha ezt elolvasod) Kyra:Tetsziikk! | |
| Unikornis1999 (29546) 12.04.28 19:57:26 | ||
|
*Hudini:Tetszik!!NEm tudok mást írni...XD | |
| Unikornis1999 (29546) 12.04.28 21:06:49 | ||
|
Enyémet senki sem komizza?
itt a borítótervek..Melyikek legyenek? Az első(Szerintem a legjobb) 
A második(kissé hasonlít máséra, ezért bocsi) 
És a harmadikra is az előző zárójeles szöveg vonatkozik!DE ez jobban hasonlít! 
A negyedik még jobban XDDD 
Melyik a jobb?*.* | |
| Zamrae (5619) 12.04.28 22:07:56 | ||
|
Na,komik...
Kyra76:Honnan vannak a képek? Google?Mert én egy csomó jogvédettek láttam közöttük... Egyébként maga a történet jó,csak borzalmasan sietsz,és túl sok a párbeszéd,ebből kifolyólag nagyon kevés a leírás. Hudi:Nekem tetszik,nem rossz :D vallerveronika:Nem rossz,de nagyon sietsz ^^ Kicsit jobban is kidolgozhatnád,ráadásul nagyon rövid. Dzsuky:Szimpatikus,nekem felkeltette az érdeklődésem :D Ám tőled is kérdezem,hogy a képek honnan vannak? Sajátok? Mert az emberesek eléggé kidolgozottnak tűnnek...Plusz lehetne egy kicsit hosszabb is a bevezető. Corn:Nekem az első tetszik a legjobban :D És ez mindenkinek szól:Minek írjátok rá a borítónál a képekre a neveket? Írjátok már le nekem,hogy láttatok e bármelyik könyvön is ilyet.Akármelyiken >< xDD | |
| Zamrae (5619) 12.04.28 22:16:35 | ||
|
És... jómagam ezzel indultam az író versenyen. Nem remélek semmit,csak szégyen lett volna,ha nem küldök még egy novellát sem ^^ Parancsoljatok,kritikákat kérek attól,aki hajlandó elolvasni ezt a borzalmat,és ráér...
Ökölbe szorultak kezeim a hír hallatán. Most tudatosult bennem, hogy mennyire szerettem Őt. Mindig kitartott mellettem – akkor is, amikor én eltaszítottam magamtól. Tizenegy év… Tizenegy boldog év után nem érhet így véget kettőnk története. Még nem… Torkomba gombóc nőtt, én pedig elkeseredetten próbáltam visszafojtani a feltörő zokogást. Valahol a lelkem mélyén tudtam, hogy ez be fog következni; hiszen Dis mindig olyan vad volt, olyan elérhetetlen… Most nem boldogan és elégedetten, hanem szomorúan és kifacsartan gondoltam Rá. Distance Between Us – ez volt törzskönyvezett neve. Musztáng fajtájúnak tudható be, nálunk született, és senki nem tudta megmondani, mitől lett olyan, mint egy tökéletes vadló. Imádtam a két éjfekete szemét, amivel olyan sunyin és kifürkészhetetlenül tudott nézni. Éreztem, hogy van benne valami plusz, valami kiszámíthatatlan, s ez teljesen elcsavarta a fejem. Minden érintésnél, mikor kezem sima, fényes barna szőrét érintette, megremegett a szívem. Minden mozdulat, mellyel bútól elgyötört vagy boldogságtól feldobott arcomat fekete sörényébe temettem, minden emlék, mely Róla szólt, most annyira fájt. Elszakítottam dühvel telt tekintetem a lovak felelőséről, a középkorú John-ról, aki most közölte velem, hogy Dis lovam megszökött, és több napja próbálják befogni, de a kanca nem mutat hajlandóságot a visszatérésre. Nem az zavart, hogy szabad akar lenni, hanem az, hogy ennyire elutasít. Beleőrültem a kínba, hogy azért ment el, mert megunt. Erről volt szó, ez tisztán láttam; több hete már nem üdvözöl, s csak holmi idegesítő tényezőt, viselt el maga körül. Csöndben lépegettem a boksza felé. Fejemben egyre az előbb elhangzott szavak keringtek: „Kitört a karámból…” Egyre közeledtem a bokszába, és azt kívántam, bárcsak egy rémálom lenne mindez! Nem akartam elhinni, hogy mindjárt benézek a bokszba és csak ürességet látok. Elképzeltem, amint hetykén szemezgeti vacsoráját, formás farát az ajtónak mutatva, vagy rám néz azzal a kifürkészhetetlen tekintetével és szememet a homlokán virító csillagra szegezem, mert nem akarok tudomást venni a szemében megbúvó neheztelésről. Hiába próbáltam hinni a csodában, Dis nem volt a helyén. Feleslegesnek tartottam elmenni megnézni a karámban; hiszen Ő elment. De hagyhatom-e így elmenni? Bocsánat és búcsú nélkül? Véget érhet-e mindez közöttünk? Úgy hiszem, a válasz minden kérdésre: nem. Nem fogom hagyni, hogy így elmenjen. Ha szabad akar lenni, nem fogok az útjába állni, de előbb elbúcsúzok tőle és meggyónom bűneimet. Hirtelen ötlettől vezérelve átmentem a szomszéd boxba, a tarka Windstorm nevű herélthez, és felnyergeltem. Nem gondolkodtam, mert tudtam, hogy ez az egész őrültség. Mégis meg akartam próbálni. Windy rendes, megbízható ló volt, és soha nem okozott csalódást. Több eszem is lehetett volna. Kilencéves voltam, mikor Dis megszületett, és most, húszévesen kétségeim támadtak, hogy nem vagyok-e újra olyan fiatal és tapasztalatlan? Elhessegettem a zavaró gondolatokat és ahogyan ment, próbáltam gyorsabb iramra ösztökélni Windyt. -Carol, mi a csudát csinálsz? Késő van…- szörnyülködött John. Nem néztem rá, nem magyarázkodtam, csak elindítottam ügetésbe Windyt. Szegénykém csodálkozott, miért megyünk ki ilyen késői időpontban, de hát ha akartam, se tudtam volna neki elmagyarázni a helyzetet. Nemsokára vágtába csaptunk át. Windstorm lépései könnyedek voltak és ruganyosak, jóformán csak ülnöm kellett a nyeregben. Emlékeztem egy kis sziklák közt megbúvó vízesésre, ahova Dissel nagyon sokszor jártunk ki. Titkos hely volt, és csak a kettőnké. Alig hittem el mikor a vízesésnél megpillantottam a pej kancát. Felcsillant előttem a remény, hogy talán még visszahozhatom, talán még nem veszett el minden, történhet csoda. Distance felém fordította fejét, homlokáról a csillag most még jobban sugárzott. Hetykén nézett, mint aki azt mondja: Mi tartott ennyi ideig, lelassult a lovad? Fürgén ugrottam le Windy hátáról és lassú léptekkel indultam Dis felé. Emlékeztem, utálta a gyors mozdulatokat, és a kapkodást. -Distance- suttogtam a nevét, de szinte úgy, ahogy a szerelmesek szokták. Felnyihogott, olyan hangon, amit még soha nem hallottam tőle a tizenegy év alatt. Odaértem hozzá, végigsimítottam a fején, aztán beszélni kezdtem. Nem volt választás; Ő már döntött, láttam a szemében. -Tudod, mennyire szeretlek, még ha nem is érezted mindig. Annyira szeretném, hogy velem maradj, Dis, és nem akarom, hogy elmenj. De ha menned kell, hát rajta- behunytam a szemem és próbáltam visszafojtani a könnyeimet. Ő nem láthatja, hogy ez fáj nekem. Emlékezzen úgy rám, amilyen általában vele voltam; felszabadult, vidám, boldog. | |
| Zamrae (5619) 12.04.28 22:17:50 | ||
|
-Ígérem, Dis. Járj szerencsével- suttogtam immáron könnyes arccal. Ő pedig visszanézett, és még hallottam a hangját. -Gondolj rám, de azért csak menj tovább. Igazat mondott. Pár év múltán Distance Between Us eljött hozzám, mert öreg volt, s nálam érte utolsó lehelete. Fejét az ölembe tette, szeméből kihunyt a fény, és az a kifürkészhetetlen, csibész tekintet, ami nagyon ritkán adatik meg lovaknak, elenyészett. Szívem mélyén azonban még mindig él, s mai napig tartom ígéretem, holott már mindketten beteljesítettük; minden nap gondolok rá, és soha nem felejtem el. | |
| Zamrae (5619) 12.04.28 22:30:45 | ||
|
Hopps. Ez lemaradt a végéről:
Én sírtam, te nevettél, Én álltam, te elestél, Én futottam, te megálltál, Kérdezem én: ki voltál hát? Szárnyaltam akkor, ha sütött a nap, A te szíved repült, ha villám lecsap, Élveztem a fényt, ha rásütött szememre, Te pedig csak ültél sötétben, rettegve. Ellentétek vagyunk, azok leszünk mindig, Bármit csinálok is, ellenkezel végig. Mert tudom, ki vagyok, mindig tudni fogom, Te pedig vadászol arra, hogy ki leszel,s vagyol. | |
| Dzsuky (45222) 12.04.28 23:50:19 | ||
|
Komiáradat!
Lucky: Itt a folytatás, és örülök, hogy érdekel! Én is várom a tiedet! Zamcsi: Örülök hogy tetszik! A lovas képeket a gépen találtam, az embereket sajna nem én rajzoltam, hanem egy játékból szereztem őket, de amúgy ezeket le lehet forózni ebben a pózban ( nekem már milliószor sikerült)csak ezek már ki vannak vágva. Unikornis: 1. kép :P | |
| Dzsuky (45222) 12.04.28 23:51:46 | ||
|
2. Fejezet Prince megváltozik Másnap Steve fáradtan rogyott le az ágyára iskola után. A borús idő elvette minden kedvét a mai naptól. Nem Telt bele sok idő, és mélyen elaludt. Hangos nyerítésre ébredt fel. Gyorsan kiugrott az ágyból, majd lábához kapott. A tegnapi ugratási kísérlettől fájt minden izma és még ráadásnak ma lovas óra is volt! Neki kell megtartania, mivel Nina bement a városba valami fontos dolog miatt, és csak este jön vissza. Nehézkesen felemelkedett, és egy hatalmasat ásított. Lecsoszogott a lépcsőn, és felkapta a csizmáját. Futólag kivett a hűtőből egy kis tegnapi kajamaradékot, majd kiszaladt a házból. - Még fel kell szerszámoznom a lovakat, és már alig van időm - morogta magában, miután az órájára pillantott. Bizony, háromnegyed négy volt, és még kellett a ló elosztás, a nyergelés, a kantározás és a csutakolás. - Majd a fiatalok elintézik - mosolyodott el a fiú, és megállt a karámoknál. Nem akart hinni a szemének. Pince vadul harcolt éppen Phoenixxel. A szelíd, kedves, ártalmatlan Prince hatalmasat rúgott Phoenix oldalába, amelytől a herélt, megtántorodott. - Prince! Mit csinálsz? - kiáltotta hirtelen a fiú. Prince füleit kezdte hegyezni, majd békésen Steve felé ügetett. Puha orrát egyből a zsebekbe dugdosta valami csemegefélét keresve. Azonban Steve nevetve eltolta a ló fejét. - Nincs nálam semmi! Te, éhenkórász! - mosolygott, majd csak úgy, kötőfékkel bevezette a lovat a bokszába. Prince engedelmesen lépegetett mellette, néha megpróbálván fejét elhúzni a zamatos fű felé. A hatalmas állathoz képest Steve elég gyenge volt, így akarván - nem akarván néha kénytelen volt megállni egy nagyobb fűcsomónál, mivel Prince hatalmas feje lehúzta őt. Végül is beértek az istállóba, ahol Prince egyből a helyére került. Steve gyorsan beszaladt a nyergesbe egy kötőfékért, majd kisietett a többi lóért. Összesen négy lóra volt szüksége. Nem telt bele sok idő, és a lovak már benn álltak a bokszukban, félig tisztán. Steve fel-alá járkált, néha elkezdte lekefélni valamelyiket, de aztán abbahagyta és szaladt a többihez. Ó, ha nem aludt volna el, most nem lett volna ez a nagy galiba! A lovasok ekkor feltűntek a színen. Steve azt hitte, hogy ott kap infarktust, ahol van. Máris itt vannak? Gyorsan előhozta a kantárokat, nyergeket, és mire a lovasok beértek az istállóba, a fiú már hulla fáradtan dőlt neki Prince bokszajtajának. - Elintéznétek, légyszi? - kérdezte, mire a három lány és a férfi bólintottak. - Mondom a lovakat. - Steve erősen gondolkozni kezdett. Ötlete nem volt a lovak elosztásáról. Nicole: Barbie, Anna: Lancelot John: Phoenix és Maya: Prince Mindenki szomorkásan biccentett, kivéve Mayát, aki boldogan szaladt szeretett csődöréhez. Máris elővette a pucoló kefét, és villám tempóban tisztogatta a lovat. A többiek követték példáját. Steve elégedetten látta, hogy minden rendben zajlott. A lovak hamarosan készen álltak a lovas órára. Miután mindenki nyeregben ült, Steve mosolyogva kezdte az órát. - Legyen elől Lancelot, utána Prince, utána Barbie és végül Phoenix. Ha összeállt a sorrend, rövid szárakat kéne fogni, és megkezdődhet az ügetés. ************* A föld alatti sötétségben, ahol a vulkánok lávájának fénye világít, él valaki. És az a valaki igen feldühödten csapkodta az egyik lávakövet. Mellette állt valaki, de csupán fejét lehajtva hallgatta a “mester“ káromkodásait. - Nem lehet! Muszáj találkozniuk! Tudniuk kell, hogy ők az enyémek4 - ordította a felsőbbrendű idegen. - Uram, talán aktiválhatná a ló vérében rejlő dühöt… - mondta a másik, mire a csapkodás abbamaradt. Az idegen segédje felé nézett. - Hogy neked mekkora eszed van! - majd mormolt valami varázsigét. **************** Prince hirtelen érezni kezdett valamit. A testében fájdalom járkált, ami összeszorította a szívét és a tüdejét. Hátán erős szorongást érzett. Nem tudta, mi történik, azonban a lovak ösztönös félelme egy új jelszót diktált: Menekvés. Prince hirtelen hatalmas ugrásban tört ki, bakkecske szerűen sprintelte körbe-körbe a pályát. Maya kezéből kitépte a szárakat, így a lány csupán a nyeregkápába tudott kapaszkodni. - Ülj bele a nyeregbe! Tartsd Vissza! Próbálj a testeddel uralkodni! Ne hagy, hogy átugorjon! - ordibálta Steve, és saját maga is meglepődve tapasztalta, hogy Prince nem a régi. A csődör egy hatalmasat ugrott, melytől Maya kilebbent a nyeregből, és csupán pár milliméter választotta őt el a hatalmas állat végzetes patáitól. A többi lovas megállította a saját hátasát, erősen húzva a szárakat. Kiváltképp Nicole-nak volt nehéz dolga, ugyanis Barbie is furcsán kezdett viselkedni, a zablát rágta, és nagy dobbantásokkal jelezte nemtetszését. | |
| Dzsuky (45222) 12.04.28 23:51:53 | ||
|
Prince pedig lobogó kantárszárral lazán átugrotta a karám kapuját, és elvágtázott a végtelenbe.
- Utána megyek! - kiáltotta John, és Steve minden ellenkezése ellenére megsarkantyúzta Phoenixet, majd kivágtáztak a kapun, amit Steve óra előtt nyitva felejtett. Nyolc óra lehetett, mire Nina hazatért. Steve az istállóban ült Prince boksza mellett egy vödrön, és mélyen gondolkozott. - Steve! Mi a baj? Kérdezte a nő, és fia mellé guggolt. - Prince-nek valami baja van - suttogta a fiú. - Megint megvadult? - Igen. Honnan tudod? És hogy érted azt, hogy megint? - Steve előtt teljes homály állt. - Tegnap is már furcsán viselkedett, ügetés helyett vágtázott. Azt hittem, hogy csak rossza napja volt de ezek szerint mégsem. Remélem, ez volt az utolsó alkalma, különben… - Különben mi lesz? - ijedt meg a fiú. - Nem tudom. - azzal Nina felállt. - Gyere, kérsz forró csokit? - Kérek. - mosolyodott el Steve, majd a házba szaladt. Az istállóajtóban megállt. - Légy jó Prince! Nem hagyhatsz minket cserben! | |
| Dzsuky (45222) 12.04.28 23:55:30 | ||
|
Ja, és Zamír: Még egyszer :P Én speciál csak azért írom oda a neveket, mert eredetileg valami csicsás izét terveztem, csak nem jött össze. Mellesleg, ha nem is a borítón, de a könyvben szerepelnek a “karakterek“ jellemzései, képei. Pl.: Emil és a detektívek. Namármost, szerintem kár minden képet külön feltölteni, meg az olvasónak is kényelmetlen lehet állandóan visszalapozgatni, ha elfelejtette az adott szereplő kinézetét. Praktikus ez így. És a Fallent meg abba ne hagyd, mert akkor átmegyek hozzátok! :D | |
| LuckyLuke98 (37288) 12.04.29 13:55:45 | ||
|
Dzsuky:Ez igen!Szuper lett nagyon,nem tudom van e első számú olvasód,de há nincs én vagyok az.,
szerintem a borító is jó lett,am meg köszönöm,ma berakom a történetem negyedik fejezetét majd,szóval nem okozok csalódást remélem. Zamír:Nem úgy írom a törtim,hogy jellemzésekkel,ezért írtam a borítóra a neveket,és majd jobb borítót szeretnék csinálni. | |
| Kyra76 (59204) 12.04.29 13:58:57 | ||
|
Köszönöm az olvasást.
Zamír: Igen google. Köszi h szóltál majd akkor kicserélem a képeket. Egyébként épp írni akartam hogy a 4. fejezet nagy része leírás lesz. Háát igen még be kell jönnöm hgy hogyan osszam be az időt. Unikornis: 1. a legjobb (szerintem) | |
| Kyra76 (59204) 12.04.29 14:58:09 | ||
|
Nah itt van az új borító:
http://kepfeltoltes.hu/120429/336699371n_vtelen_www.kepfeltoltes.hu_.jpg [(apukám csinálta a képeket)a sárga hókás ló a papám lova  ] | |
(aktuális oldal: [ 110 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [107] [108] [109] [110] [111] [112] [113] [114] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
