Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
Pusher (48392) 12.05.05 17:17:47 | ||
|
És még sorry hogy rövid de ennyi az első fejezet >< Rem tetszik :3 | |
lovas-lovak (29418) 12.05.05 17:30:38 | ||
|
HollandSporti: Érdekes kis kezdés! Igazán érdekelne a folytatása is!
| |
Bogi2001 (22306) 12.05.05 20:00:04 | ||
|
CherryGirl: tess itt az url cím:
http://kepfeltoltes.hu/view/120424/_st_k_s2_www.kepfeltoltes.hu_.jpg Elég nehéz volt kisilabizálni abban a betűforgatagban... mégis, miért nem a direkt linket másolod be? Az mindenhova jó. Direkt link(asszem): http://kepfeltoltes.hu/120424/_st_k_s2_www.kepfeltoltes.hu_.jpg Remélem, nem kell elmagyaráznom, hogyan kell betenni. De hogy a többieknek ne kelljen bemásolni a böngészőbe, kiteszem ide: (remélem, a fórumos képekre vonatkozó általános tudnivalók valahova piros, ultravastag betűkkel lesznek kitéve, hogy ne kelljen elmagyarázni az új íróknak) Örömhír: hozok egy rövidecske fejezetet! | |
Bogi2001 (22306) 12.05.05 20:15:06 | ||
|
Áhh, nincs ihletem... azt hiszem, bele is kezdek az újba...
Arany percek szürke árnyai Történt már veled, hogy egyik percben a fellegekben szárnyaltál, a másikban a porban csücsültél? Emma jól ismeri ezt a helyzetet. Eddig mindig vissszaült, de amikor a lovarda egyetlen lova sem bízott benne, elkeseredett, és abbahagyta a lovaglást. Ám régi énje mindig kísérti, és húzza vissza a lovardába. A másik énje eltaszítja a lovaktól. Így civódik magában évekig, aztán egyszer csak találkozik álmai lovával: Ábránddal, egy gyönyörű szürke csődörrel. Viszont a szépséges ló mindenkivel ellenséges, ezért a vágóhídra akarják vinni. Vajon Emma képes lesz-e legyőzni a félelmeit, és megmutatni az embereknek, hogy Ábránd csupán “egygazdás“? Vajon pont vele nem lesz ellenséges? Vagy Ábránd már menthetetlen? | |
Bogi2001 (22306) 12.05.05 20:34:43 | ||
|
Arany percek szürke árnyai
1. fejezet A meglepetés - Rendben gyerekek, ezzel az osztályfőnöki órának vége is lett... Emma! Gyere, oszd ki ezeket a papírokat! Néhány tudnivaló az erdei iskoláról - mondta az osztályfőnököm, Ági néni. Szélsebesen vágtattam ki a padok és a tábla közötti pirinyó térre, elvettem a cetliket, és kiosztottam őket. Amikor lerogytam a székre, megszólalt a csengő, ezért gyorsan zsebrevágtam a cetlimet, és indultam a következő órára. Hirtelen Marci rohant el mellettem nyihaházva. Már megint azon nevetett, hogy lóbolond vagyok. - Rúgja meg a ló - mormogtam. Az infóterem előtt Jázminnal találkoztam. - Szia! Megígértem, hogy segítek regisztrálni a Hokalovira. Gyere, menjünk be - invitáltam őt befele. -, úgyis itt lesz órám. - Ez pont jól jött ki - örült meg nekem Jázmin. Mindketten letettük a táskánkat az ajtó melletti, arra a célra kikészített padra - én kicsit beljebb. Gyorsan lefoglaltunk egy gépet, és odahúztam egy széket magamnak. Felolvastam a szabályzatot és a kódot, majd segítettem Jázminnak a felhasználónév- és jelszóválasztásban. Amikor beléptünk, vettem neki egy öszvért a kezdő pénzből. Innentől elmagyaráztam a játék menetét. Már indultam volna, amikor megszólalt: - Ha ennyire szereted a lovakat, miért nem lovagolsz? - kérdezte. Bennem megfagyott a vér. - Öm... hát ömm... - dadogtam. Ennyire jutott időm, bocsesz. Jóccakát! | |
boribála (11070) 12.05.05 20:59:02 | ||
|
Sziasztok!
Régebben csak magamnak írogattam kedvenc lovam Fly Image történeteit, és most megtaláltam a gépemen. A címe: Szőrősszívű Fly Kalandjai Úgyhogy lassan beteszegetem őket, kíváncsi leszek mit szóltók hozzá majd :) Üdvözlettel: boribála | |
Zamrae (5619) 12.05.05 21:26:27 | ||
|
EMO:Ígéred meg,hogy holnap bent lesz a második fejezet *-* Egyenes választ kérek:Igaz,hogy Fanter lesz annak az új szereplőnek a megtestesítője? :3 Az a sejtésem,hogy PUNK a mesélő? *w*
Egyébként köszönöm mindenkinek a kommenteket ^^ Szerintem a blogomon fogom tovébb folytatni a Dis-t :D | |
Zamrae (5619) 12.05.05 21:28:23 | ||
|
“ De egy ló kifogott rajtam. Az a csődör, aki magasabb volt nálam és erős volt, mint én. Kibújt a szorításból, átugrott felettem, de a lényeg, hogy sose győztem le.“ F.? :3 *w*** | |
Pusher (48392) 12.05.06 06:23:52 | ||
|
Zamír: Fojtanálak de leájulok a székről. TETSZIK??? *w* *w* *w* És a csődör az nem Fanter de Amore PUNK a csődört Fanterban látja majd meg :) Azt a kis viselkedés töredéket valahogy megérzi benne ^^ | |
Zamrae (5619) 12.05.06 10:22:00 | ||
|
Na,úgy értettem :DD Tetszik *w*w*w* Megigéjed? :3 A másik:levélben írd meg,mikor leszel xD | |
Bogi2001 (22306) 12.05.06 17:00:57 | ||
|
Arany percek szürke árnyai
1. fejezet(2. rész) A meglepetés - Mert - mondtam nemes egyszerűséggel, és eredeti célomhoz, a táskámhoz siettem. Kivettem belőle a füzetemet és a tolltartómat. Volt egy olyan érzésem, hogy sokat fogunk írni ezen az órán. De Jázmint nem lehetett egykönnyen lerázni. - Nekem elmondhatod. Barátnők vagyunk, vagy nem? - Rendben - sóhajtottam. - Régebben, mielőtt megismertelek volna, lovagoltam. De annyit estem, hogy a lovardából egy ló sem bízott bennem, ezért abbahagytam a lovaglást. Szeretnék még lovagolni, de félek, hogy akkor a világon egy ló sem fog bízni bennem... - mondtam őszintén. - Szerintem egy próbát megérne - válaszolt együttérzőn Jázmin. - Tudtad, hogy erdei iskolában ugyanott leszünk mi is, ugyanakkor? - váltott témát. Megkönnyebbültem, de el is csodálkoztam. - Tényleg? - Persze. Nem olvastad a cetlit? - Nem - velem együtt megszólalt a jelzőcsengő is. - Na szia! - köszönt el, majd felkapta a táskáját, és kiviharzott. Elővettem a zsebemből a cetlit, és elkezdtem olvasni: “2012. május 12-15. - Erdei Iskola Az 5.b és az 5.c részére Helyszín: Fekete Ló Fogadó Megjegyzés: Nagyon jó hely, van a környéken egy focipálya és egy lovarda...“ Lerogytam a székemre. Egyfelől örültem, hogy lovak közelében lehetek, másfelől pedig féltem. Mi lesz, ha az osztálytársaim elkezdenek unszolni, hogy lovagoljak? Tudják, hogy tudok lovagolni. Zsebrevágtam a cetlit, és úgy kezdtem neki az órának, mint egy élő-halott. Itt a másik fele. Hamarosan meghozom a borítót. | |
Bogi2001 (22306) 12.05.06 17:03:10 | ||
|
Ui.: a helyszínek, események félig-meddig valósak lesznek. | |
Bogi2001 (22306) 12.05.06 18:00:30 | ||
|
Itt is van a borító:
| |
Dzsuky (45222) 12.05.06 19:44:57 | ||
|
Na, most hogy abbahagytam a durcizást, és ichletem is volt, elhozam nektek a 4. fejezetet is. Mindenki folytassa, mert ilyen jó sztorikat ritkán olvashat az ember ^^ Komizástól függ, hogy folytatom-e a sztorit!
4. Fejezet A nagy titok Steve értetlenül nézte az idegen fiút. „Miért nem akar bemutatkozni? Miért ilyen titokzatos? És honnan veszi, hogy ismerem őt?” – kavarogtak fejében a kérdések. Jun és Nina is összenézett. - Honnan ismeritek ti egymást? – kérdezte Steve anyja. Érezte, hogy szédül. - Reggel, mikor kimentem felfedezni a környéket, megpillantottam a fakó lovat beleakadva egy rókacsapdába. Gyorsan kiszabadítottam, és arra gondoltam, hogy ide hozom, de mivel hallottam Steve kiáltozását, odavittem neki. – Fejezte be a meséjét Jin, majd lenézően Steve-re pillantott: - Amúgy a rövid távú memóriád nem az igazi. Steve még mindig teljesen értetlenül állt. A két fiú hosszasan nézte egymást. Nina törte meg végül is a csendet. - Jun, gyere, nézd meg a lovat, hátha nincs is olyan nagy problémája. És.. Jin.. Tudsz te lovagolni? - Tudok – vont vállat Jin. - Na, akkor fiúk menjetek ki terepre, ismerkedjetek meg! - mosolygott Nina. *** Steve könnyed ügetésre fogta Barbie-t, míg Jin mögötte ballagott Phoenix hátán. A fiú szemét lesütve a ló nyakát nézte, és némán haladt az örökmozgó angol fiú mögött. Steve nem tehetett mást, csöndben maradt. Nem így képzelte el Jint. Azt hitte, hogy majd sokat beszélgetnek a lovakról, az életről és még többet a lovakról. Ehelyett kapott egy némát, aki meg sem tud szólalni, és ha kérdez tőle, egy igennel, vagy egy nemmel hamar lezárja a témát. Így aztán hosszú és unalmas két óra elé nézett. Már megbánta, hogy ennyire ragaszkodott Prince-hez. Inkább hagyta volna elaltatni, és most mehetne lovat vásárolni, ahelyett, hogy szót próbál érteni Jinnel. Már ott tartott, hogy vágtára fogja a kancát, és eltűnnek valahol. Akkor legalább nem kell azzal törődnie, hogy a furcsa idegen vajon követi-e. Jin ugyanis minden érdekes növénynél megállította a sárgát. Ilyenkor Steve is kénytelen volt megállni, és kivárni, míg Jin tanulmányozza az adott növényt. Azután egy ideig tudtak rendesen haladni. Steve nem bírta tovább a némaságot. - Te, Jin! A te apád mivel foglalkozik? – kérdezte végül. - Nekem nincs apám – válaszolt határozottan a fiú. - Ne butáskodj már! Apja mindenkinek van! - De nekem nincs! – emelte meg a hangját Jin. Steve elhallgatott. Kicsit megijedt az idegentől. Ennyire utálná az apját? Végül Steve megállította a kancát, és Phoenix mellé álltak. Steve ugyanis elhatározta, hogy Jinnel jóban lesz, bármeddig is tartson az idegen ittléte. Cserébe kér egy csikót ajándékba az anyjától. Valamit valamiért. - Te, Jin! Van csajod? - Nincs – válaszolt mogorván az idegen. - És szerelmed? - Az se - És volt már valaha? - Nem Steve már nem próbálkozott többet erről a témáról sem. Egy negyed óra múlva a szőkeség ismét megszólalt. - Jin! Neked van valamilyen állatod? - Nincs - Nem vagy egy bőbeszédű. - Persze! Mert unom már, hogy anyám mindenhova visz magával, csak azért, hogy kitanuljam ezt a lópszicho.. izét! Inkább maradnék otthon Japánban, és unatkoznék, vagy ülnék a számítógép előtt, mint azt minden gyereknek szokás. - De legalább gondolom, rengeteg farmra eljuthatsz, és annyit még biztosan senki sem utazott, mint te. - Inkább maradnék otthon, minthogy utazgassak! - Pedig szerintem a lópszichológus gyönyörű szakma lehet. Én biztosan kitanulnám. - Jó, az te vagy. - Miért? Neked mi bajod vele? Jin nem válaszolt. Lesütötte a szemét. - Erre nem akarok válaszolni, mert megsértődnél – suttogta. Steve ismét értetlenül nézett a fiúra. Mi lehet az a nagy titok, amit ennyire nem akar elmondani Jin? Mivel ki akarta deríteni, faggatózni kezdett, majd könyörögni. Ez tizenöt percig ment, majd Jin már kezdte unni. - Na! Mond el! – kérte Steve- - nem! - Kérlek! - Nem! - Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! - Utálom a lovakat! Érted?! Gyűlölöm őket! Mindig is undorodtam tőlük – ordította magán kívül Jin. | |
LuckyLuke98 (37288) 12.05.06 21:18:17 | ||
|
Dzsuky:Abba ne merd hagyni a történeted,vagy fejbe verlek,és a szurdokba doblak!Ez a fejezet megint nagyon jóó *_*
Bogi:Te is fojtasd a történeted,érdekel a folytatás. Egyetértek,itt érdemes olvasni.Egyrészt így könnyebb meg ismerni az írói stílusokat,mert mindenkinek más,hogy hogyan ír.Más részt izgalmasak a történetek,és öröm olvasni őket.:) |