 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| musztámg10 (19568) 12.04.27 13:08:20 | ||
|
Tudom,hogy egy picit rövidre sikeredett az első fejezet,de a másodikat már hosszabbra írom. ^^ | |
| Bogi2001 (22306) 12.04.27 13:45:16 | ||
|
Sziasztok!
Úgy döntöttem, hogy a Mysteryland -et ugyan nem fogom megjelentetni egy darabig, de helyette rengeteg írással kárpótollak benneteket. Ha befejeztem jelenlegi történetem, belekezdek egy igazán fordulatos, meglepetésekkel teli, soha izgalomból ki nem fogyó, megunhatatlan történetbe. A főszereplők? Még kérdezitek?! A lovaaak! Sem bevezetőt, sem a címét nem árulom el. Ha találgatnátok a címmel kapcsolatban, és valaki ráhibázna, annak elküldöm levélben a bevezetőt 
Kellemes írogatást/olvasgatást kívánok minden meglévő és leendő írónak és olvasónak! | |
| Levnics (20898) 12.04.27 14:23:32 | ||
|
Visszatértem. ^^ Na kommikat dobáljak ne paradicsomot. Ok? :D
 2012.06.02. hétfő Hú, már kellően régen írtam a naplómba. Végül is eseménytelenek voltak az órák. Nem úgy, mint a mai napom. De csak sorjában. Reggel fél hatkor kellett kelnem az oktatás miatt. Hatra a lovardához is értünk, ahol reggelivel várták az oda érkező táborozókat oktatókat, na és persze az én segítségemet, Dorinát. Természetesen együtt érkeztünk, s együtt vettünk el egy kakaós csigát. Lassan mindenki megérkezett a lovardába, és megkapta az oktatóit. Nekem három haladó 12 év körüli lány jutott, akik még nem vágtáztak egyedül. Hogy lehet az ilyen haladó lovas? Gondoltam más lelakottabb lovardából jöttek. Mikor megismerkedem Annával, Katával és Nikivel rögön kiosztottam a feladatukat, a lovardai szórólapokat, és a mai programot: „Reggel 08:00: lovak leápolása felnyergelése, lovaglása. Mikor mindenki készen van, bevárják a legtöbbet számláló csapatot, addig elfoglalhatják magukat a lovarda területén, vagy gondozhatják saját csapat-lovukat. Délután 12:30: Ebéd a legelőn elkerített grillező helyiségben. Délután 14:30: Kicsiknek: A nyereg és a kantár részei. Nagyoknak: Díjlovaglás, versenyfelkészítés, (aki szeretné, az megnézheti) lovak patkolása. Délután 16:00: Csapat-lovak körüli munkálatok.” Mikor felolvastam a programot, elmentem Nikivel megmutatni ki is az a Bingó. - Nagyon szép! – áradozott, majd rátettem a kötőféket, és hagytam, hogy a kikötőhöz vezesse. A többiek is hamar megbarátkoztak az almásderes kancával. Az idő gyorsan telt, gyorsan elment a lovaglási idő. Mindenki élvezte, a csapattársak és én is összebarátkoztunk. Ebéd közben mindegyik csapatnak volt egy saját asztala, amin a vezetők által választott szín szerepelt. - Ezen túl, mindenkinek jár egy karszalag a saját csapata színével. – Mondtam, majd a lányokra aggattam a karszalagokat. Ebéd után bementünk az istállóba felkészíteni Bingót a délutáni programjára, ugyan is lovardai ló, és délutánonként ő is oktat. Miután a lányokra hagytam a felkészítést, velem szembe jött egy új ismeretlen lovardai ló. - Szia! –köszöntem a lovarda vezetőjének – új ló érkezett? – kérdeztem majd végigmértem a orom fekete jegy nélküli csődört. - Szia, Rita! Igen nem rég érkezett meg, ö itt Deadly Night. A neve jelentése Gyilkos Éjszaka. Nem hiába kapta. Aki eddig felült rá, nem élte túl. Rehabilitáción van itt. – mondta Beleborongtam. Ő nem egy egyszerű ló. Más volt. És abban a pillanatban Csipke, Deadly Night s az én szemem vörösen izzani kezdett. Mi történik? - Annak a lónak… - megakadtam – vörös a szeme. – nyögtem ki. - Dehogy is! - mosolyodott el. De én nem értettem. Akkor is vörös volt mind hármunk szeme! – Csak képzelődsz a hőség miatt. – nyugtatott - Bevihetném én a lovat? – kérdeztem gyorsan. - Persze, de semmi hirtelen mozdulat, és légy nagyon óvatos vele! – látszott rajta hogy félt a lótól. Vagy inkább a múltjától? Amit bevittem a Deadly Night-ot rögtön a szemébe néztem. És az a furcsa érzés. Nehéz leírni. Akkor abban a pillanatban a ló szeméből kiolvastam mindent. Mitől fél, mi az oka a múltjának. Nagyon megrémültem. Belenéztem az éjfekete szemébe és abban a pillanatban nekem döntötte a fejét. És… És… Sírt. Láttam rajta. Éreztem a könnyit. De nem egyszerű könnycseppek voltak azok. Láng alakúak voltak, és égtek. Mi történik velem? Álmodom? Ki, mi ez a ló? A fejem akkor tele volt ilyen kérdésekkel. De mára már megértettem. Mindet. De csak szépen sorjában az eseményeket. Délután mikor már mindenki hazament a lovarda vezetője minden fontosat elmondott a lóról. De csak azt, amit ő tudott. És azt is, hogy eladó. Nagyon olcsóért. Potom összegért. Mikor anyáék megéreztek, a lovarda vezetője alkut ajánlott. Nem ismertem és még ma sem ismerem a feltételeit. De az a lényeg, hogy megkapatom a második lovam, de csak akkor, ha gondját tudom viselni. Tehát a mai nap lett még egy lovam. Egy nagyon különleges lovam. | |
| Kyra76 (59204) 12.04.27 14:51:20 | ||
|
Nah, hogyha már olvassátok az én kis szerzeményemet akkor berakom végre normálisan a szereplőket.
Mindenkinek jó az irománya! Sok sikert az irogatáshoz! Tipp: ha kimentek a friss levegőre jobban megjön az ihlet. (nálam bevált) Először gondolatban tervezd meg és képzeld el. | |
| Kyra76 (59204) 12.04.27 18:19:52 | ||
|
Borító:
Nekem csak az ilyen megy, de azért remélem jó. :) | |
| Xen (10730) 12.04.27 18:40:31 | ||
|
Lelookám kapsz egy erös kommentett:...hatásszünet....
JOLETT!! xDD | |
| Hudini98 (22120) 12.04.27 20:39:19 | ||
|
A Nap a földet érintette, mikor fáradt szemeimet kinyitottam. Gyönyörű napfelkelte, egy gyönyörű ló társaságában. *Gaia… hová tűnt?!* - idegesen feltápászkodtam, majd a kanca keresésére indultam. *Talán Hell megtalálta…* - futott át az agyamon, de gyorsan elhessegettem a gondolatot. Ügetésbe váltottam át. Átfésültem tisztást és a körülötte fekvő erdőt. Sehol senki… kezdtem komolyan aggódni miatta. - Gaia! –kiáltoztam- Merre vagy?! Elvágtattam a közeli barlangig. Mellette egy tó szunyókált édesdeden, meg sem moccant a körülötte lévő nád, hagyta csöndesen szunyókálni. Csak én törtem meg ezt a tökéletes nyugalmat, mikor inni mentem. A hűs víz hihetetlenül jólesett, mivel nagyon meleg volt –az őszi időjárás ellenére. Paták halk zaját hallottam magam mögül. Felkaptam a fejemet. Gaia botorkált hozzám, sebtől vérző bal mellső lábával. Értetlenül forgolódtam. - Veled meg mi történt? – kérdeztem tehetetlenül. - Csak… megvágott egy ág… semmi több. – válaszolt röviden, de éreztem, hogy nem mond igazat. - Fáj? - Csak ha rálépek. - Hová tűntél el? –váltottam témát, látva hogy Gaia nem szívesen beszélne arról, hogyan szerezte valójában a sérülését. - Én csak… muszáj neked mindenről tudnod? –förmedt rám. - Érdekelne, mert tudod van aki aggódik érted! – válaszoltam és a barlang bejáratához vettem az irányt. Éreztem, a narancssárga kanca nem tágít mellőlem és bőszen követ. Már elég mélyen voltunk a hatalmas üregben, mikor Gaia hirtelen megállt. Megállt, és lefeküdt. - Nem kellett volna otthagyjalak, de el kellett mennem… megkerestem Hellt… - kezdett bele vallomásába. Szorosan melléfeküdtem. – Még mindig az almafák körül volt. Azt mondta téged várt, de én is megfelelek neki. Elkezdtem vele kiabálni, hogy nem terrorizálhat minket csak úgy. Kinevetett és magával akart vinni. Nem engedelmeskedtem, ezért a vállamba harapott… aztán elfutottam… annyira gyáva vagyok… - sütötte le a szemét. - Nem vagy gyáva… mert előlem sem menekültél el. Kerüld azt a csődört, csak a bajt hozza ránk. Bár szerintem hiába beszélek a makacs fejednek. – tekintetemet folyamatosan rajta tartottam. Kis idő múltán a barlang szája felől motoszkálást hallottam... *folyt.köv* | |
| Hudini98 (22120) 12.04.27 20:41:29 | ||
|
- Kelj fel! –szóltam, és felugrottam a helyemről. Gaia is követett. – Érzed?
- N…nem. Mit kellene? Ha Hell van itt akkor én… - itt elharapta a mondandóját. - Ugorj el balra ha azt mondom. –suttogtam. - Tessék? Miért? –értetlenkedet. - Ugorj el… - suttogtam hangosabban. –Most! – kiáltottam. Gaia balra szökkent. Egy hatalmas árny repült el egyenesen a kanca mellett. - Fakas! –döbbent rá Gaia, és a kijárat felé vette az irányt. A fekete árny idő előtt a kanca hátára vetette magát. *Ez nyakra megy! De nem mi leszünk a reggelije…* - döntöttem, és leráncigáltam a narancssárga ló hátáról a feketén csillogó farkast. Válaszképpen a lábamba véste éles fogait. A fájdalom gyorsan terjedt, az egész hátsó lábam leblokkolt. Hirtelen nem tudtam mit csinálni, ezért hanyatt vágtam magam, remélve, hogy majd összenyomom a betolakodót. De nem tágított, a lábamon lógott, mint valami rongybaba. Felugrottam, így a farkas leszédült, majd farkon ragadtam. Beljebb dobtam a barlangba. Nem mozdult… lihegve utánanéztem, majd sántítva bár, de kivágtattam a halál-barlangjából. Gaia kint várt, türelmetlenül, megrettenve. Tele volt karmolásokkal, ahogy én is. Egy hatalmas, nyílt seb tátongott a jobb hátsó lábamon. Hihetetlenül fájt, de hidegen hagyott. Gaia felé sétáltam. Nyakamat átraktam a nyakán… ez most mindkettőnknek többet jelentett, mint bármilyen biztató szó. Néhány pillanat múlva ráeszméltem, mit csinálok. Zavartan arrébb oldalaztam. Hogy mennyire zavarban vagyok, valószínűleg Gaia is észrevette. Mosolyából mindent leolvastam. - Szeretlek…- súgta alig hallhatóan. - Én is téged… - válaszoltam automatikusan, át sem gondolva. Le sem esett, hogy a szó, amit kiejtett a száján mit is jelent nekem. Melegség árasztotta el a testem. A szeretet, melyet csak anyámtól kaptam, most mintha visszaköszönne. Lehet, hogy megtaláltam azt a helyet, ahol a szívem megnyugvásra térhet… vagy tévedek…? ------------------------------------------------------------ Háát ennyi a harmadik fejezet. Kinek hogy tetszik? ^^ Szerintem ez az eddigi leggyatrább fejezetem >< De remélem, ezt csak én látom így XD Ez is “valós“ alapokra épült x) Szeretnék építőkritikákat és komikat :3 Köszönöm azoknak, akik eddig bármilyen visszajelzést is adtak az írásommal kapcsolatban ^^ | |
| vallerveronika (44891) 12.04.27 21:15:53 | ||
|
új történetem:
Nem tudom hogyan történt, csak arra emlékszem, hogy kábulatomból egy fiatalember keltett fel, és örömmel kiáltott: -Nézzétek ezt a csodálatos kiscsikót!- Már régen volt, de azt az arcot sohasem felejtem el. Szeme kéken csillogott, mikor rám nézett, haja a kint kopogó esőtől a szemébe lógott vizesen, arca telt volt, de mégis vékony, és bőre világos. Ruhája egyszerű volt. Egy sötétkék inget vett fel, amit betűrt farmerjába, és egy vastag bőrövet. Cipő nem volt rajta. Egy lámpást tartott a kezében, hogy lásson a sötét istállóba is. Hasam korgott, ezért megpróbáltam felállni, ami csak harmadszorra sikerül pálcika lábaimon (már alig vártam, hogy úgy megerősödjenek mint anyának). Az ösztöneim vezettek, és már folyt is le a torkomon a meleg tej. Mikor m ár úgy éreztem eleget ittam felpillantottam. Szemem az ablakra tévedt. A csillagok, ékesen ragyogtak a hold körül. Istállónk szedett -vedett volt, de biztonságot sugárzott. A falakról kopott már a festék, és a padláson is egerek motoszkálását lehetett hallani. Anya megszaglászott, én pedig megfordultam. Ott állt az ember, aki segített feleszmélni. Késöbb megtudtam, hogy a neve István. Megszólalt: -Szia! Olyan szép vagy. Legyen a neved Meery – így kaptam ezt a nevet. Boldog voltam, azt hittem az élet egyszerű, de tévedtem.. 3 évvel később… Anyával, Mirával, és Szellővel, a fák hűsítő árnyékában legelésztünk. Tavasz első hete volt. Ma hajtottak ki a hosszú téli egyhangú napok után ide a zöldellő legelőre. A szél ágyan fújt, és virágillatot hozott magával. István jött be. Már elég magas volt, és még csak 16 éves. Kantárt tartott az egyik kezében, a másikra pedig egy nyereg volt fektetve. Láttam már ilyeneket. A többi lóra szokták rárakni. Utána pedig az emberek, ráülnek a hátukra, és azok a tüzes táltosok egy szempillantás alatt szolgává válnak. Megvetem, ezt a fajta alázatosságot. Azt hittem megint Szellőért jön, de nem. | |
| Dzsuky (45222) 12.04.28 01:01:26 | ||
|
Hali! Kezdenék egy történetet Devil Prince-ről. Mivel neveket lusta voltam kitalálni, már “létező“ embereket alkottam. A nevek ugyan azok, a tulajdonságok és a történtek nem igazán... Szóval, itt a bevezetés:
Steve Fox egy átlagos kis lovasfarmon élt anyjával, Nina Williamssel. Legtökéletesebb lovuk egy shire és svéd melegvérű keverék volt, Prince. Nyugodtsága, türelme, és megbízhatósága miatt a 9 éves csődör nagy szenzációja volt a lovasfarmnak. Mindenki rajta tanult lovagolni. Azonban Prince egy napon megváltozott... | |
| Fanday99 (50302) 12.04.28 07:29:37 | ||
|
Dzsuky: Engem érdekelne, szerintem kezdd el;) | |
| Kyra76 (59204) 12.04.28 08:09:29 | ||
|
-Jól van gyerekek, most már menni kéne aludni! Holnap majd kijöttök a csikóhoz és kitaláljuk mi legyen a neve. - terelte be a házba a lányokat Margaret a következő szavait azonban Susanhoz intézte - Nem maradsz éjszakára? - Jaj, köszönöm, de nem. Holnap viszont lehet hogy beugrom megnézni hogy van. - mondta, azzal elment. A lányok csöndesen mentek fel az emeletre. Nem beszéltek, de szavak nélkül is megértették egymást. Most minden olyan gyönyörű.... gondolta Lindsay. Mivel hetente legalább egyszer jár ide itt is vannak ruhái, amit most Sasha és Juliet birtokolt. Jó éjszakát kívántak és elaludtak a vendégszoba franciaágyán. Reggel Lindsay korán ébredt. Megszokta a korán kelést, és késői alvást ezért nem volt álmos. Óvatosan kikászálódott az ágyból, ami nem volt könnyű mutatvány mivel Ő aludt középen. Minden óvatossága ellenére sikerült fejbe kólintania Sashat - aki reggelenként különösen barátságtalan, főleg ha felébresztik. - Hé! - kiáltott fel mikor felzavarták, amikor azonban meglátta Lindsayt a takaróba csavarodva, fél lábon ugrálva elnevette magát - Legközelebb azért inkább ne így kelts fel. - Psszt! Julit azért szerintem hagyjuk aludni. - csöndesítette el barátnőjét, de már késő volt. Julia is felébredt. - Hogyha már mindegyikőnk felébredt, fel is öltözhetnénk. - mondta, azzal kikelt az ágyból. Nekiláttak reggeli teendőiknek - bár Sasha kicsit vonakodva. - Nem úgy volt hogy szólsz a fiúknak ha megszületik a csikó? - kérdezte fésülködés közben. - Dehogynem! El is felejtettem! - kapott észbe Lindsay, majd sietve elővette mobilját. Homlok ráncolva várta hogy valaki felvegye. Pár perc alatt letudta mindkét hívást. - Csak Nick tud jönni. Maxnek focija van. - közölte lehangoltan Egy fél órával később túl voltak a reggelin és Margarettel azon tanakodtak hogy mi legyen a csikó neve. - Csődör a csikó, úgyhogy az apja nevének a kezdőbetűje kell. - gondolkozott - A G betű kéne... - Sir Golden ||. ? - próbálkozott reménykedve Julia - Nem valami más kéne.. - Megvan! - kiálltott fel boldogan Sasha - Golden Aramis. - Na, ez már jó. - Akkor megvan a név. - zárta le a témát Lindsay - 1 éves korában visszük át hozzánk, igaz? - Igen akkor. Mi megtanítjuk neki az alap dolgokat, ti pedig edzitek. Kezdve a belovaglástól. És ha tenyészmén lesz visszakerül ide, de az még sokára van. Ez a folytatás. Most nincs időm többet írni mert még házijaim vannak. És le kell bonyolítanom a saját szülinapomat is.
Hudini98 jó lett! Nem olyan gyatra. | |
| Kyra76 (59204) 12.04.28 11:08:08 | ||
|
3 fejezet. Folyt. köv.
Csak álmodom Hamarosan megérkezett Nick. Egyszerű, sötétkék póló volt rajta, és mivel szerencsés volt, tudott normális fiúknak való lovaglónadrágot is szerezni - ami nem olyan b**is. A lányok bemutatták a csikót, és beszámoltak a tegnap eseményiről no meg a vicces ébresztésről. Letisztítottak és lemosdattak néhány lovat, közben elszórakoztak ahogyan szokás. Elszörnyülködtek azon hogy a lefürdetett lovak első dolga a karámban a dagonyázás, a legporosabb részen. Végül bementek az istállóba pihenni. - Juliet! - szólt be Philip - Hív az édesanyád telefonon. - Megyek. - mondta azzal kiment. - Nem megyünk nyerget -és kantárt suvickolni. Csak hogy csináljunk valamit. - vetett fel egy témát Sasha aki már unatkozott és ez nála ingerültségi rohammal járt, így barátai nem ellenkeztek. - Ááááhhhh! - visított fel, torkaszakadtából mikor beért a nyergesbe - Mi az? - kérdezte aggódva Nick - Pók. - hangzott a rövid válasz bentről azzal a holtsápadt lány kiiramodott az istállóból. - Jellemző. - mondta a fiú - Sashara talán. 10 évente egyszer fordul elő hogy nálunk pókot találsz. Most, hogy kettesben voltak, kicsit elszakadt a beszéd fonala. Régóta ismerték egymást, de eddig mindig úgy voltak hogy társaságban. De most csak a lovak vannak.. - Szép a csikó.- hangzott az oda nem illő megjegyzés Nick szájából, és Lindsay szemébe nézett - Pont mint te. - Öhm.. - A lány nem tudta mit kezdjen, vagy válaszoljon, ezért csak állta a pillantást és mosolygott. Azonban támadt egy ötlete. - Csak az a gond hogy ő “fiú“. - Még szerencse hogy nem te vagy az. A lány éppen akkor vette észre hogy helyesnek találja a fiút:félig a szemébe lógó aranybarna hajával és égszínkék szemével... Már olyan közel volt az arcuk egymáshoz hoz a lány már látta a tükörképét Nick szemében.... - Na ne! - mondta Sasha tíz perccel később a vendégszobában - Tényleg?? Megcsókolt? Akkor most jártok? - Igen, igen és nem tudom! - Fakadt ki Lindsay. - Szerintem meg: igen igen és igen! - kiáltotta boldogan barátnője - Olyan gyorsan történt minden és én... én... - kezdett el dadogni - Ilyenkor minden gyorsan történik, szivi. Nyugi, csókolóztál már. - Tudom, de nem vele. Azt hittem csak barátok vagyunk... Fogalmam sem volt hogy... belém van esve. - Ha nem akarsz járni vele mond meg neki. - Dehogynem, csak.. Áhhh.. Biztos csak álmodom... - Pedig ez a valóság.- zárta le a témát Sasha, és átölelte Lindsayt. T‘om hogy ez a fejezet elég béna, de ez van... Komikat! | |
| Dzsuky (45222) 12.04.28 12:50:35 | ||
|
Hát.. akkor elküldöm az első fejezetet... lehet, hogy ma még jön a többi is, de nem biztos, mert apa érkezésétől függ.
1. Fejezet Egy átlagos lovaglás Steve erősen fogta Prince kantárszárait, míg a betoji férfi felpattant a hátára. A csődör eluntan horkantott miután az idegen Nina segítségével végül is belehuppant a nyergébe. A nő megigazította a kengyelt, majd a férfi kezébe adta a szárakat. - Anya, én kimehetek terepre? - kérdezte a fiú, és anyja bólintására elmosolyodott. - Menj Phoenixxel. Rajta már úgyis régen lovagoltak. - mosolygott Nina, és kivezette Princet az istállóból. Steve besurrant a nyergesbe, és előhozta Phoenix pucoló cuccát, kantárát és nyergét. A kantárt és a nyerget a bokszajtóra. Az eltolható, kétrészes bokszajtónak a bal oldalára a nyereg és a kantár felakasztására alkalmas rúdféléket tettek. Azután kisétált az aranysárga csődörért. Amint kitette a lábát az istállóajtón, lágy, őszi szellő csapta meg az arcát. Az istálló bal oldalán húzódott a csődörök és heréltek karámja, a mögött a kancáké. A fiatal herélt boldogan nyerített, amint meglátta a tizenöt éves fiút. Steve megsimogatta a ló hófehér hókáját, és kivezette őt a karámból. Míg az istállóhoz nem értek, a lovasórát nézték. Prince unottan lépdelt körbe-körbe, a hosszú futószár másik végén Nina éppen oktatott. Legalábbis oktatni akart, mivel a férfi nagyon nem akarta megtenni azokat, amiket ő mondott neki. “ Anya jobban szereti azokat az embereket, akik azért járnak lovagolni, mert meg akarják tanulni ezt a csodás sportot. Nem úgy, mint ez a férfi, aki félig lebénult egy autóbalesetben, és az orvos kötelezte őt rá, hogy lovagoljon. Látszik rajta, hogy nem élvezi, és ettől Prince is ideges lesz.“ - gondolta Steve, majd bevezette a heréltet a bokszba. Szépen lecsutakolta, majd kantárt dobott rá. A nyereg csak ezután következett. Steve gyorsan felpattant a ló hátára, majd kilépdeltek az istállóajtón. Utólag még intett anyjának, majd vágtára ösztökélte Phoenixet. A herélt kicsit habozott, de végül kényelmes vágtába ugrott, és egy idő után már a puszta közepén vágtáztak. Steve élvezte a száguldást, hiszen a telivér-keverék nagyon gyors tempót diktált, és még mielőtt Steve észbe kapott volna, már galoppban kergették az útjukba kerülő vadnyulakat. A nap ragyogóan sütött, egy felhő sem volt az égen. A távoli hegyek teteiről sas madarak repültek. Ennél tökéletesebb napot el sem lehetett képzelni. Steve érezte Phoenix minden mozdulatát, hallotta a lihegését. Úgy gondola, hogy egy lovas farmon élni a legszuperebb dolog az egész világon. És úgy gondolta, hogy ezzel mindenki így van. Persze, nem mindenki olyan szerencsés, mint ő… Amerika egyik leggyönyörűbb helyén a világ legszelídebb lovaival élhet, édesanyjával. Nem ismerte az apját, soha nem is látta, és anyja sem tudott róla semmit, azon kívül, hogy Dr. John Fox volt a neve. Az aranysárga herélt hirtelen egy fordulatot vett, és visszafele haladt Ez Nina tanítása volt, ugyanis vágtában kiszámította, hogy hol az az egy óra, és azon a helyen már előre visszafordította a csikókat, anyjukat, hogy tudják, hol a határ. Steve ennek rendkívül örült, mert így sosem késett el a megbeszélt időpontról. Phoenix ügetésre váltva haladt tovább. A herélt kényelmetlen ügetésétől Steve érezte, hogy izomláza lesz, hiszen vagy pattogott a nyeregben, vagy könnyű ügetést kellett alkalmaznia, amit nem nagyon szeretett. - Gyerünk, Phoenix! Vágta! - kiáltotta, és a sárga egyből gyors vágtába ugrott, bár rossz helyen, egy kidőlt farönknél sikerült éppen, így Phoenixnek nem volt túl sok ideje ugrani. Hanem valami oldalazást produkálva kikerülte az akadályt, majd őrült galoppban haladt előre. Nyakát megfeszítette, és megpróbálta kitépni a kantárszárat Steve kezéből, de a fiú nem hagyta, és két kézzel tépte szegény sárga száját. “Bezzeg Prince nem tenne ilyet!“ - morogta Steve, és végül is sikeresen leállította a megijedt lovat. - Tudom, hogy te nem tudsz ugrani, de azért még nem kéne így megőrülni. - paskolta meg a sárga izzadt nyakát. Tudta, hogy Phoenix ilyen jellemű, mivel hátulsó lábában ínszakadás volt kiskorában, így rajta az ugratást el is lehetett felejteni, hiszen félt is az akadályoktól. Ellenben Prince, aki - bár shire vér is csörgött benne- bátran ugrotta át az akadályokat, 165 centiig. | |
| Dzsuky (45222) 12.04.28 12:59:37 | ||
|
A Nevek kiejtése:
Steve Fox: Sztív Foksz Nina Williams: Niná Viliemsz Jin Kazama: Dzsin Kazáma/ Dzsin Kazama ( attól függ) Jun Kazama: Dzsun Kazáma/ Kazama Phoenix: Finiksz Lucifer:Luszifer Barbie: Barbi Prince ( később Devil Prince): Prinsz ( később Devil Prinsz) Sir Lancelot: Szőr Lansz(e)lot | |
(aktuális oldal: [ 109 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [106] [107] [108] [109] [110] [111] [112] [113] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
