 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| Akhal-fan723 (50410) 12.05.21 15:32:06 | ||
|
Jaj, alcím:
Remény | |
| Dzsuky (45222) 12.05.21 16:55:44 | ||
|
Szóval, új fejezettel gazdagodott a Prince :) De valószinűleg ez lesz az utolsó is, mivel az előzőre sem érkezett semmi komi :( Mellesleg Lucky tippje sikert aratott :P Ja, éés mindenki folytassa a sztoriát, mert hűségetes olvasója vagyok mindnek, csak nem komizok, de azért tudjatok róla. Ha akartok tőlem véleményt, dobjatok me egy levéllel, de mindet imádom!!
10. Fejezet Egy új világ Jin ereiben megfagyott a vér. Hát, még amikor megpillantotta az illetőt, ki az apjának titulálta magát! Hatalmas, sárkányszárnyak gazdája volt az illető, szeme vörösen izzott, mellkasán egy mély seb volt. A szarváról és a hatalmas gyík farkáról nem is beszélve! Borzasztó volt látni magát a sátánt! Lucifer közelebb lépett a fiúhoz és a lóhoz. - Már régóta kereslek téged Jin. Tudod, a sátánok élete sem tarthat örökké. Egyszer mi is meghalunk, hogy utána új testben éledjünk fel. Csak ez nekünk jóval tovább tart, mint más lénynek e Földön. Az én időm azonban nemsokára a végére ér. Az én 1500-adik évem után te kerülsz a trónomra. Te leszel az új Lucifer! És ezt anyád is jól tudja. Tudod, minden sátánnak van egy emberi társa, ki az új utódot neveli. Azonban ennek az illetőnek száz százalékban emberinek kell lennie, különben a rend megbomlik. Nem sokára eljön a te időd is, hogy válassz! Minden sátán kap maga mellé még egy kísérőt. Ezen is el kell gondolkoznod, hogy akarod-e Prince-t sátáni követődnek, vagy száműzzük őt, és csinálsz magadnak egy újat! Az én követőm e ló. Őt bíztam meg azzal, hogy megszerezzen téged, és idehozzon. A véred különleges, felgyógyít téged szinte minden sérelmedből. - És… Majd én is úgy fogok kinézni, mint te? – remegett a fiú. - Csupán ha akarsz. Minden Lucifernek egyedi külseje van, melyet bármikor megunhat. Ez csupán a te döntésed. Jin némán a fekete, ártalmatlannak tűnő lóra nézett. Prince kedvesen megbökte a fiút, aki mosolyogva elkapta a ló fejét, és simogatni kezdte. „ Talán nem is olyan szörnyű állatok ezek a lovak. Talán Steve igazat mondott” – gondolta. Hanem valami belső háborút érzett magában. Hatalmas fájdalmai lettek, melytől erősen a földre zuhant. Szárnyai kinőttek, szeme hófehérré fakult. Mikor befejeződött ez a szörnyűség, nehézkesen feltápászkodott. Tekintete Prince-re tévedt, aki hasonlóan hozzá, változásokon ment keresztül. - Mi történt? – kérdezte a fiú Lucifertől. - Semmi, csupán megkezdted az átváltozásodat. Gyönyörűen festesz fiacskám! - Ne hívj így! Inkább szólj anyának, mert még szeretném őt látni. - Attól tartok, ez nem fog menni… Anyád nem láthat így. - De azt mondtad… - Persze, tudja, hogy én létezem, és azt is tudja, hogy neked én vagyok az apád. Az is világos számára, hogy élek, csupán az nm, hogy én sátán vagyok. Tudod, én mindig is emberi alakban kerülgettem az anyádat. - Figyelj, én… én nem bírom ezt megtenni. Én nem akarok sátán lenni! – ordította a fiú. A mondatok a szívéből jöttek, így a szárnyai leszakadtak, szarva eltűnt, és újra a normális fiú lett belőle. - Nem akarsz sátán lenni? Akkor ezért lakolnod kell, áruló! Neked is, és a lovadnak is, mivel nem teljesítette rendesen a kötelességét! – dühöngött fel Lucifer, és hatalmas földrengést csinált. Jin Devil Prince nyakába kapaszkodott, azonban a föld két helyen nyílt meg, és a két élőlényt teljesen máshova repítette. ******** Jin hatalmas puffanással ért földet. Gerinc oszlopa kettétört, így az örök hó birodalmában lelte meg örök békéjét. Szíve leállt, és a fiú talán nemes halált halt. Azonban különleges vére még mindig benne csordogált. Vajon elég ahhoz, hogy a fiú feléledjen? Minden bizonnyal nem Hiszen gerince erős sérülésen ment át. Azonban a többiek vajon mit csinálhattak ebben a pillanatban? ******* Steve bejárta azokat a területeket is, melyen Jinnek kellet végigmennie. Barbie valami újat érzett meg, és őrült vágtában elhagyva az ismerős tájat, vágtázott a célja felé. Steve némán ült a nyergében, hiszen a fáradsága miatt már nem bírta visszatartani a kis, szürke kancát. Barbie azonban nemsokára abbahagyta a galoppozást, és megállt egy bizonyos fánál. Steve levánszorgott a nyeregből, és megpillantotta a fánál álló Phoenixet. - mi van veled, sárga? Hol hagytad a lovasod?- kérdezte tőle aggódva, és már attól félt, hogy a ló ledobhatta Jint, mikor észrevette, hogy Phoenix eléggé gondosan ki van kötve. Így Steve Barbie hátán, és Phoenix vezetésével Jin nyomába indult. ****** Devil Prince eközben egészen új utakra tévedt… | |
| LuckyLuke98 (37288) 12.05.21 17:18:38 | ||
|
Ne az utolsó,legyen mééég,nekem csaknem volt időm,de,ne az utolsó legyen léyszííhh ááhhh:/
Am meg az énn tippem jóó??Nyiháá,juhh de jó:D | |
| Code_Chris (41927) 12.05.21 19:28:38 | ||
|
Ééés kezdem:
Kaland a derbrows-i pályán 1. fejezet Itt volnánk! A kupolaszerű, fölöttünk elterülő ponyva alatt feküdt a leghíresebb díjugrató pálya Angliában, a Derbrows pálya. Már sok ezer világhírű díjugrató járt itt és versengett a szoros időkkel. Chaye, a díjugrató pej csődörcsikóm prüszkölve ügetett körbe-körbe a melegítőpályán. Olyan boldog voltam rajta! Ilyenkor teljesen elfelejtettem a körülöttem elterülő világot az összes problémájával együtt. - Hé, Christie! - intet felém az anyukám, Rosalie. - Te jössz. Chaye nagy lépteivel odaügetett a kapuhoz, ahol a következő lovasok vártak. Hirtelen azonban a tömeg, akik az időmérő edzést nézték, feljajdult, és mi éles nyerítésre lettünk figyelmesek. Ezek után kicsapódott a kapu, és egy velem egykorú lány rohant ki rajta. Arcát könny homályosította, barna haja szomorúan lógott a nyakára. Nos, folytassam? | |
| Noémi2000 (49199) 12.05.22 05:35:02 | ||
|
Jody: Igen folytad!!! Nagyon jó! És már nagyon kíváncsi is lettem! | |
| Unikornis1999 (29546) 12.05.22 15:00:47 | ||
|
Nos kimizok egy kicsit :)
Akhal-fan723:Ez a történet kísértetiesen hasonlít az én ötletemre o.O Dzsuky:Nagyon jó!És Lucky jól mondja!Ne hagyd még abbaaaa! Jody.Nagyon tetsziik^^ Mikor lehet olvasni a folytatást?<3 | |
| Code_Chris (41927) 12.05.22 16:21:39 | ||
|
Nos, akkó rakom az 1. fejezet folytatását, csak direkt hagytam abba!;D
1.fejezet(folytatás) - Mi történt? - szálltam le Chayeről, mikor Rosalie ilyedten rohant ki a pályáról, ahol eddig tartózkodott, miután a lány kirohant. - Egy Csillagfutó nevű ló rázuhant az akadályra, mert rosszul rugaszkodott el. Még nem tudni, felépül-e, vagy el kell altatni. - Ez borzasztó! nem tudok segíteni valamit? - kérdeztem. - Hát - tűnődött el - , talán megkereshetnéd a lovasát, és megpróbálhatnád egy kicsit megnyugtatni. Nagyon megijedt, mikor a ló rázuhant a udakra. Leszálltam, és Chayet magam után vezetve odaballagtam a lányhoz, aki a melegítőpálya rövidfalának szélén ücsörgött. - Szia! Hallottam, mi történt a lovaddal. - Van róla valami hír? - pattant fel azonnal. - Nem, nincs. Egyelőre semmi, de ahogy elnéztem, erős és túl fogja élni. - Hát, remélem - szomorodott el. - Rajta kívül semmim és senkim nincsen. Bátorítón a vállára tettem a kezem, és besétáltunk vele az öltözők és az istállók felé. | |
| CherryGirl (46107) 12.05.22 18:24:08 | ||
|
Sziasztok, köszönöm mindenkinek a komikat.
Bogi nagyon örülök, h te is olvasod, te vagy a negyedik olvasóm. Ha meglesztek tízen veszek egy üveg pezsgőt. :D 
8. fejezet Jas valami furcsa helyen ébredt.Egy különleges sátorban feküdt, ilyet még életében nem látott. A sátort elárasztotta a fény pedig minden oldalról zárt volt. Valamilyen növényből készíthették, ami nem száradt el és ugyanolyan zöld maradt, mint előtte volt. Itt-ott látszottak az apró levelek. Fel akart kelni, hogy jobban körülnézhessen, amikor hirtelen fájdalom hasított az oldalába. Fehér kötés fogta át a hasát.Eszébe jutott a tegnap este, ahogy az erdőben bolyongtak Comettel. Ő a ló hátán ült és úgy tűnt neki, hogy össze-vissza mennek, de a fekete váltig állította, hogy tudja merre kell menni. Ugyanis ragaszkodott hozzá, hogy elvigye a lányt az ő világába, ahol rendesen ellátják a sebét és mivel a Fellegvár közelében lévő kapu nem volt biztonságos a sárkányharcosok miatt egy másikat kerestek, ami Comet szerint ebben az erdőben volt. Nem emlékezett rá, hogy mi történt, de ha jól sejtette még mindig a Mágikus birodalomban vannak. Nagy nehezen sikerült feltápászkodnia és körülnézett. A sátor olyan volt, mint egy mindennel felszerelt ház. Az egyik részében ágyak - természetesen a földre terített rongyok és a rájuk tett párnák alkották - a másikban tálak, fonott kosarak különböző élelmiszerekkel. Jas úgy döntött, nem kutatja át az egész sátrat, inkább kinéz és megkeresi az égi lovat, vagy kideríti hova is került. Megtalálta a sátor ajtaját, félrehúzta és kilépett a szabadba. A sátor egy tisztás közepén állt körülvéve vagy tíz ugyanilyen sátorral. A sátorok között emberek ( bár valószínűleg nem azok voltak ) csinálták mindennapi teendőiket, ügyet sem vetve a lányra. Bőrük enyhén rózsaszín volt, hajuk barna vagy szőke hasonlóan az emberekéhez. A lányok és az asszonyok kendőkben, szoknyákban jártak, míg a férfiak nadrágban. Míg a sátrak és az emberek között állatok jártak-keltek szabadon. Jasnak rögtön az indiánok jutottak az eszébe. Különös és furcsa lények voltak, a Mágikus Birodalom lakói. Végre felébredtél4 Hogy aludtál? - érdeklődött egy ismerős hang. A lány körülnézett és megpillantotta maga mellett Cometet. - Köszönöm jól - mosolyodott el. Gyere bemutatok neked valakit. - a lány követte a lovat, nem mentek messzire csak a szomszéd sátor mellé. | |
| Unikornis1999 (29546) 12.05.22 20:00:52 | ||
|
Jody, és Cherry, mind a ketten csodásakat alkottatok :3
Jody:Szerintem beírhatnád egybe az egész fejezetet! Cherry:Jó lett, csak egy helyen szóismétlés van, és 4-est írtál felkiáltó jel helyett. | |
| LuckyLuke98 (37288) 12.05.22 20:19:14 | ||
|
Cherry:Neked van érzéked a történet íráshoz,ez az egyik kedvenc történetem,második helyen áll,vagyis dobogós,nagyon jó lett ez a fejezet is csak így tovább :D
Jody:Egybe a fejezetet,ha kérhetem^^ Azon kívűl meg,nem jutok szóhoz,öregem lehagytok,ideje,hogy hozzak én is új fejezetet,vagy esélyem se lesz ellenetek xD | |
| musztámg10 (19568) 12.05.22 20:23:40 | ||
|
Be kéne fejeznem a történetem második fejezetét,és még a borító is...
Pár nap múlva megírom a fejezetet,és beteszem ide,a borítóval együtt.^^ | |
| Code_Chris (41927) 12.05.23 09:11:30 | ||
|
Ok, csak tesztnek raktam be az első felét, aztán mikor írtátok, hogy mehet, utána raktam a 2. felét. Emellett mostantól mér egybe lesznek. | |
| Code_Chris (41927) 12.05.23 09:47:14 | ||
|
2. fejezet Bevezettem Chayet a bokszába, levettem róla a nyerget, majd a lány után eredtem az öltözőbe. - El is felejtettem bemutatkozni - ültem le mellé a padra. - Az én nevem Christina Shlieman, de hívj csak Christienek. - Én meg Emma Roseberg vagyok. - Nos, mesélj magadról, Emma - kértem. - Hát, amit elmondhatok magamról, hogy árva vagyok és a lovon kívül tényleg semmim nincsen. Most mesélj te! Te biztos érdekes dolgokat tudsz magadról mondani. - Én se mondhatok túl sokat. Egy kis házban élek anyukámmal, és a ház mögötti karámban talraom Chayet. Ki szoktam vele lovagolni nyaranta a sportközpontig, ott gyakorolom vele a díjugratást, díjloaglást, lovaspólót, hrodókerülést és egyéb versenyszámokat. - Híreim vannak a lovadról, Emma! - jött be egy ismeretlen fiú. - Jobban van? Vagy rosszabbul? Most hol van? Alex, mondj már valamit! - Hé, ha nem hagysz szóhoz jutni, hogy mondjak bármit is? Egyébként jobban van, bevitték a bokszába, de nagy valószínűséggel elrepedt a lábszára. - Jaj, de jó! Gyere, Christie, nézzük meg! Karon ragadott, és kivonszolt az istállófolyosóra. Chaye türelmetlenül nyihogott utánam, hogy nem felejtettem-e el valamit. - Legközelebb - kiáltottam neki vissza. Az 5-ös számú bokszban egy fekete kanca feküdt, kicsit csapzott szőre és felduzzadt lába nem nagyon nyújtott jó képet róla. Emma berohant hozzá, letérdelt, és a ló nyakát simogatva suttogta, hogy “Sajnálom!“. - Szegény magát okolja az egészért! - sóhajtott mögöttem Alex. - Idővel elfelejti, remélem! - mondtam neki. Néztem egy darabig őket, majd elmentem Chayeért, mert folytatták az időmérő futamokat, méghozzá velünk. | |
| rekaianett (32539) 12.05.24 16:31:18 | ||
|
sziasztok! új magazint nyitok, amiben publikálnék egy lovas könyvet! számonként egy fejezetnyit tennék be, és olyan könyvre várok, amiben sok a szenvedély, az érzelem és a ló természetesen, de a legfontosabb, hogy szépen meg legyen írva! jelentkezést levélben várok! | |
| Unikornis1999 (29546) 12.05.24 17:11:00 | ||
|
Az álom cseppnyi reménye Fellegekben sorozat, 1. rész 7. Fejezet Büszkeségem A ló háta fölött, átlendítettem a nyerget, alatta a halványkék nyereg alátéttel. Szépen eligazgattam mindent, és kongó patákkal elindultunk kifelé az istállóból, hogy először meglovagoljam saját lovamat. Mindenki minket nézett, ahogy Fredri elegánsan felemelte a fejét, és nyerített a többi lónak, amikor elhaladtunk a karámok előtt. Az istálló túloldalán – amit eddig nem volt szerencsém látni – hatalmas gyakorlópálya terült el. Krisztina jelezte, hogy oda megyünk, és a kapuban a pálya felé fordult, és el kezdett magyarázni, és csak fél szemmel sandított a jobb oldalunkon lévő kör alakú karámban, ahol a férje fizető vendégeket tanított lovagolni. - Szóval, amint látod elég nagy hely áll a rendelkezésedre. Én csak bólintottam, és minden figyelmemmel, a feladatomra összpontosítottam. - Először ugye az alap jár módokat kéne bemutatni, majd ott az az x akadály, amit kíváncsi vagyok, át ugrasz-e. A kígyóvonalat se hagyd ki, de ne feledkezz meg a járó iskoláról, és ott van még egy kőfal, ami természetesen nem igazi kőből van, szóval ne féltsd a lovadat. Majd csinálhatsz kiskört, és fél lovardára is vágtázhatnál. A többit meg rád bízom, ha ezekkel végeztél. Krisztina fújt egy nagyot, mert mind ezt, körül belül két levegő vétellel mondta el, hogy ne húzza az időmet. Jól esett hallani azt, hogy „Ne féltsd a lovadat!” - Bocsánat, de azt el felejtettem mondani, hogy ha ez a ló nem megfelelő a képességeidnek, akkor másikat kapsz, ahogy apukád is megmondta… Igen makacs jószág tud lenni a kis Fredri, de arany szíve van! Nyugodtan rá bízhatja a lányát, igazi őrző védő! Nézett a végén apára. A torkomba gombóc szorult: Elveszik tőlem Őt? Nem tudtam elképzelni úgy az életem, hiszen ez első látásra szerelem volt, és ezt úgy tudom nem igazán szerencsés megszakítani, mert ha kapnék másik lovat, akkor is egy kicsit jobban szeretném Fredrit, mint az újat. Végül is, őt mutatták be először nekem, mint saját lovat. Az érzelmeimmel viaskodva, észre sem vettem, hogy Krisztina arra vár, mikor ülök fel a lóra. Én csak bólintottam, és kinyitotta előttem biztos kézzel a karám kaput, majd amikor átvezettem a lovamat, de is csukta. Próbáltam úrrá lenni azokon az érzéseimen, amik féltek, sőt rettegtek attól, hogy elrontom, és a másikon is, ami pedig próbált őrült módjára sikítozva rohangálni, ölelni, csókolni a lovat, meg az apukáját, az újdonsült állata miatt. Mély levegő vétellel áthúztam a ló nyakán a kantárt, és bal kezemmel a nyeregkápához fogtam, jobb kezemmel, pedig megmarkoltam a nyereg hátulját, és jobb lábamat a kengyelbe mélyesztve, fellöktem magam a ló hátára, egyetlen lendülettel. Észre sem vettem, hogy Krisztina egy piros mappához erősített fehér lapra, szorgalmasan jegyzetel. Arra sem figyeltem, hogy Fredri milyen magas. Jó erős lendületet kellett vennem, ha nem akartam vissza lépni. A kengyel túl hosszúnak tűnt, így a lábamat hátra feszítettem, és egyesével meghúztam. Amikor úgy éreztem egyenlők, erős villámként csapott belém a tudat, hogy nem néztem meg még egyszer a hevedert. Gyorsan, le sem szállva, lábaimat most előre csaptam, és erős rántással csatoltam beljebb a hevedert. Krisztina elégedetten bólogatva, felmutatott hüvelyk ujjal jelezte, hogy remek voltam. Ismét írni kezdtem, és a lovam oldalához óvatosan hozzá érintettem a sarkam, indulásra késztetve. Furcsa volt nem a meg szokott cipőmben lovagolni, ráadásul kobak, gerincvédő, és lábszárvédő nélkül. Ismét elterelődnek a gondolataid! Koncentrálj! Küzdj meg érte! Ne hagyd magad lealázni! Korholtam magamat, és próbáltam egy dologra figyelni: lovam ringó lépteire, amik végig hordoztak a pálya szélén, elhaladva az összes, zömére piros és zöld színű akadályok mellett. Nézelődni nem akartam a pálya mögötti tó, és tisztás felé, sem a többi pompás lóhoz, akik a hatalmas karámban legeltek, a tekintetem egy pillanat erejéig, még is balra, az erdő felé siklott, ahol nagy valószínűleg, Máté, egy sárga lovon közeledett. Úgy döntöttem a három kör lépés után, egészen biztos, hogy ügethetünk. Csettintettem, és a sarkaimat is bevetettem a ló elindítására, aki még inkább ellenkezett, sőt meg is állt. Egy pillanatra hátra néztem, hogy nincs-e elintézni valója, de úgy tűnt, megmakacsolta magát. De én nem adtam föl. Újból csettintettem, és erősebbé tettem a sarkam érintését, mire újra lépni, negyed kör után ügetni kezdtünk. Apa mellett ügettünk el, aki úgy döntött fel ül a kerítés szélére, de Fredrit ez kissé megzavarta, és elfordította a fejét. Nem rántottam a szájába, sem kiabáltam vele, hanem egyszerűen hagytam, míg a hangom kérlelésére újra kettőnkre összpontosít, ami alig tartott tovább pár másodpercnél. Ringó léptei olyanok voltak, akár egy csónakban evezni, a lágyan hullámzó tengeren. Folyt köv.! | |
(aktuális oldal: [ 121 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [118] [119] [120] [121] [122] [123] [124] [125] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
