 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| Unikornis1999 (29546) 12.05.24 17:21:45 | ||
|
Folyt.:
Vágtába ugrattam, de miért is ne, rossz lábra. Újra ügettem egy kört, ezúttal áthaladva a kígyóvonalon és a zöld rudas járó iskolán, megpróbáltuk még egyszer. Sikerült! Kiabálni tudtam volna örömömben, amikor az újdonsült lovam, akár egy kisangyal tette azt, amit én mondtam. Rákanyarodtam a pálya közepén álló x akadályra. Dübörgő patákkal közeledtünk felé. Egy jó pillanat, egy fantasztikus páros, egy nehéz akadály = Teljes siker! (És egy tökéletes fénykép) A lovam úgy repült át felette, vagy húsz centit kihagyva, mintha mindjárt elrepülne velem a felhők közé. Rákanyarodva a kőfalra vettem csak észre, Máté engem néz, és úgy, mintha nem erre számított volna. Teljesen nem erre. Fredri nem tétovázott, hanem ugrott: Olyan magasat, amit én még sosem ültem ki. De itt volt az ideje befejezni a parádét, és az utolsó produkció megfordult a fejemben, de nem tétováztam, hanem cselekedtem. Mélyen bele ültem a nyeregbe, és hátra dőlve a pálya közepén a szárat erősen hátra felé húzva, hátsó lábaira állítottam a lovam. Amikor leérkeztünk a biztonságot nyújtó talajra négy patával, elindultam a kapu felé, nem kerülhettük el a nézőközönség dicséretét, ami hasonlókból állt: Fantasztikus voltál! Remek! Tiéd a ló! Egymásnak teremtettek titeket! | |
| CherryGirl (46107) 12.05.24 19:02:44 | ||
|
Unikornis jó lett. :D
| |
| Noémi2000 (49199) 12.05.25 05:43:10 | ||
|
Unikornis: Nagyon jó! Folytasd! | |
| Akhal-fan723 (50410) 12.05.25 14:24:36 | ||
|
Semmi kommentár?
Egyébként, névváltoztatás! A főszereplőt Liznek hívják. :D | |
| Akhal-fan723 (50410) 12.05.25 14:25:01 | ||
|
Betegyem az első 2. fejezetét, vagy inkább hagyjam a búbánatba? | |
| Bogi2001 (22306) 12.05.25 16:53:02 | ||
|
2. fejezet Tesióra Az hittem, hogy már semmi sem fogja elterelni a figyelmemet az erdei iskoláról. De tévedtem. Tesiórán, amikor a tornasorban álltunk, amikor a tanárnő azt mondta: - Ma végig falhozfutózni fogunk. Magamban ujjongtam. Imádtam falhozfutózni. A játék elején csak álltam a falnál, és kihajoltam a labdák elől. Később összeszedegettem a labdákat, és odaadtam másnak. A felénél viszont igazán bekapcsolódtam a játékba. Sprinteltem a labdákhoz, kikerültem az ellenfél által dobott labdát, céloztam, eltaláltam valakit, bár sohasem azt, akit akartam. Egyik dobásom után hátráltam visszafele, a fal biztonságába. Hátra nem nézhettem, de tudtam, hogy a faltól fél méterre van egy zöld csík... hol van már? Á, megvan. Nyúlok hátra... Na de hol a fal? Itt van. Kihajoltam a labdák elől, majd összeszedtem őket, és újra támadtam. Így ment ez jó darabig. Aztán egyszer, amikor céloztam, Gábor hangja csengett fel mellettem. - Emma, mi van a lovacskákkal? Ez a gúnyos hang! Ez a megvető beszéd! Dühtől fűtve dobtam teljes erőmből Gáborhoz a labdát, de ő elugrott, és egy közeli labdát hajított hozzám, mielőtt bármit is csinálhattam volna. Duzzogva ültem le a kiesettek mellé. | |
| Bogi2001 (22306) 12.05.25 17:04:19 | ||
|
Bocsánat, javítás: Tesiórán, amikor a tornasorban álltunk, amikor a tanárnő azt mondta:
helyett: Tesiórán, amikor a tornasorban álltunk, akkor a tanárnő azt mondta: | |
| Dzsuky (45222) 12.05.26 00:13:34 | ||
|
Hát, akkor közkívánatra folytatom a sztorit. Egy kicsit beletettem már a következő töténemet is, amly Barbie-ról fog szólni, de ennyi! Többet nem árulok el! Folytassátok a sztorijaitokat!! És jöhetnek a komik!
lucky: van benne számodra egy kis meglepi is, remélem örülsz neki!! :) 
11. Fejezet A Farkasok Völgye I. Devil Prince csöndesen lépdel végig a kitaposott úton. Gyönyörű rét volt, hatalmas, térdig érő dús füvek, mellette a homokos utacska. Prince megkedvelte ezt a kis tájat. Nem tudta, hogy hol van, azt se, hogy mit akar. Csupán a nevét tudta, és Jin illetve Steve arcára emlékezett vissza. A többi emléke homályos volt. Határozatlanul lépdelt előre. Néhol megállt, néhol ment a maga tempójában. A mező hatalmas volt, a távolban egy erdő lehetett. Prince mélyen gondolkozott. Most mi legyen? Mit tehetne? Hova? Így aztán némán haladt tovább. Már egy órája baktathatott, de a fáradtság kitört rajta. Egy fához leült, és némán elaludt. Egy igen hűvös helyen volt. A hó úgy ömlött, mintha éppen egy felhő szakadt volna ki. Egy szürke arab kanca vágtázott át a réten egyenesen egy erdő felé. Egy lány ült rajta, száját a kabátja gallérjával eltakarva, hajszolta a szegény szürkét. Szőkésbarna haja huncutul lobogott ki a kobak és a sapka alól. A szürke azonban hamarosan irányt váltott, és a lány minden ellenkezését figyelembe nem véve legaloppozott az útról. Vadul bolygatta meg a szűz havakat, és egyre tempósabban haladt, miközben a lány kezéből kitépte a kantár szárát. Az idegen a kanca nyakába kapaszkodott, s közben nyugtató szavakat intézett a lóhoz. Mintha a falnak beszélne! A kanca egyre inkább sietett arra a helyre, melyet becélzott magának. Prince megismerte a kancát. Barbie! De ki az a lány? Nos, míg Prince ezen tanakodott, Barbie megállt, és lovasa majdnem kizuhant a nyeregből. A kanca előtúrt egy csupasz kezet a hóból, majd továbbügetett. Nem messze kéztől újra megállt. A lány hiába próbálta újra megindítani őt nem sikerült. Barbie a zablát rágta, és egyértelmű jeleket intézett a lánynak, hogy nézze meg a testet. Az idegen egy kicsit habozott, majd lemászott a nyeregből, ledobta a kanca szárát a földre (bár így is lógott) és elindult a kéz felé. Látszott rajta a hatalmas félelem. Mit tegyen? És ha ez már nem is él? Ki tudja, mióta van itt? Prince gondolataiban is ez játszódott le. A lány azonban már a kéznél térdelt. Elkezdte két kézzel kiásni azt a valamit. Az idegen éjfekete haja hamar feltűnést keltett a hófehér tájban. Az idegen megfordította a testet és… - Hé! Normális vagy? - mordult Prince-re egy furcsa állat. A fekete ördög felébredt, és alaposan megnézte az álmából felkeltő kis vakarcsot. Egy lila farkas állt előtte, hatalmas angyalszárnyakkal, és gyilkos szemekkel. - Bocsánat - mondta Prince, és felállt. - Csak kérlek, tájékoztatnál arról, hogy mit műveltem? - Persze - válaszolt a farkas. Szeme még mindig lángot lövellt. - majdnem fejbe rúgtál! Prince ezen nevetni kezdett, bár nem tudta, hogy miért, de viccesnek találta. - látom, elvagy. - állapította meg a farkas. - Mellesleg mit keresel itt? Ez a farkasok völgye. Mellesleg a nevem PurpleLofty - Devil Prince. És arról sincsen fogalmam, hogy milyen országban vagyok! Nemhogy arról, hogy mi az a farkasok völgye! - Ország??? Hát, csak úgy tájékoztatnálak téged, hogy te most a Hokalovi területén jársz. Itt mindent becsülj meg, amennyire csak bírsz! Mellesleg a lovak völgyét arra, lejjebb találod. Jó utat, de siess, mert a farkasok nem nézik jó szemmel a lovat ezen területen. Ha akarod, egy darabig elkísérhetlek. - Rendben. Mehetünk. - Ha odaérünk, én megállok a határnál, és te tovább mész. Tudod, a lovak és a farkasok sosem jöttek ki jól egymással. Viszont nekem van néhány lóbarátom, kik segítenek neked. Gyere, útközben mindent elmesélek! | |
| LuckyLuke98 (37288) 12.05.26 14:43:37 | ||
|
Dzsuky:hűű,ez nem semmi!:) És igen örülök neki;)
Köszönöm a meglepit:D És folytatást is kérek majd mindenképpen :D Többiek:A sztorikat folytatni kell,csak hajráá:) Az én történetem hatodik fejezete meg van írva,majd a délután folyamán berakom..de az még titok,h mikor. | |
| CherryGirl (46107) 12.05.26 18:08:38 | ||
|
Sziasztok hoztam a folytatást.
8. fejezet Gyere bemutatok neked valakit. - a lány követte a lovat, nem mentek messzire csak a szomszéd sátor mellé. a sátrak között egy idősebb nő ült, a lobogó tűz lángjai megvilágították arcát. Csak ráncai árulkodtak öreg koráról, bőre ugyanolyan rózsaszín volt, mint a fiataloké, haja sötétbarna. A tűz fölött valami jó illatút főzött. Ő Naris, egy szellemharcos. Két napja mikor az erdőben kerestük azt a kaput, te elvesztetted az eszméleted, én meg rábukkantam a szellemharcosokra, ők látták el a sérüléseidet. - Örülök, hogy itt látlak Jas, most már biztosan jobban vagy, ha felkeltél. De gyere ülj le ide, pont jókor jöttél nemsokára kész az ebéd. - mondta a kedves néni és megkevergette az ételt. Jas letelepedett egy takaróra a tűz mellett Comettel az oldalán. ugyanebben a pillanatban felbukkant egy ló és Narishoz sétált. Barackszínű szőre volt, könnyed léptekkel járt, sörénye és farka jóval hosszabb volt Cometénél. A csikó körbetáncolta az asszonyt, játékra hívta. De az csak egyszerűen megpaskolta az alacsony ló nyakát és eltolta. - Ezek a csikók mind ilyenek, folyton játszani akarnak bárkivel, aki az útjukba kerül - csóválta meg a fejét az idős hölgy. - Nem égi ló volt, ugye? - kérdezte Jas a csikó után nézve. - Szellemló. Ők mások, mint az égi lovak. Nemcsak kívül, belül is. A szőrük színes és nincs két ugyanolyan köztük. Nincsenek szárnyaik mégis gyorsabbak az égi lovaknál, gyorsabban futnak. Nem esznek füvet, csak ha nincsen más ehető. Faleveleket, különböző növényeket, terméseket esznek. Abban viszont hasonlítanak az égi lovakra, hogy ők is társas lények. De még náluk is jobban ragaszkodnak fajtársaikhoz és persze hozzánk. A szellemlovak nem élnek vadon csak szellemharcos törzsekkel együtt. Utálnak egyedül lenni. Jóval hamarabb belepusztulnak az egyedüllétbe, mint az égi lovak. - Honnan ered a szellemló elnevezés? - érdeklődött tovább a lány. - Nagyon régen a sárkányharcosok minket is megtámadtak, akkoriban még együtt élt minden szellemharcos törzs. Hát felvettük a csatát velük lovaink segítségével, akik már abban az időben is velünk éltek. Egy este megtámadtuk a táborukat, gyorsan és hangtalanul. A lovaink olyan csendesen vágtattak az éjszakában. Ők ragasztották ránk a nevet. Jasminnek tetszett Naris meséje, kedvesnek tartotta és szerette hallgatni, minden érdekelte. - Az égi lovakat is ilyen jól ismeri? - Nyugodtan mondhatod, hogy te . Ami törzsünkben fiatalok és idősek ugyanúgy szólítják egymást. - Rendben. - bólintott a lány. - Igen. Elég sokat tudok a Mágikus Birodalom összes élőlényéről. Az égi lovak nagyon különlegesek. Nem tudom, mit hallottál róluk, gondolom alapvető dolgokat tudsz. - Jas ismét bólintott, mire Naris folytatta. - Akkor olyat mesélek, amit még sz angyalok közül sem tudnak mindnyájan. Égi ló ménesek most is élnek szabadon, messze innen. Vadon és szabadon. Nem csak Fellegvárban vannak. - erre Comet is felkapta a fejét és fülelni kezdett. - Vad vidéken, ott ahol senki sem járt még, megközelíthetetlen helyeken. De erről nem tudok többet mondani. Viszont azt tudtad-e , hogy a szemük miért ilyen különleges.? Titkos utat mutat a lelkükhöz. Mindegyiknek más kép ragyog a szemében, ezek a vágyaikat tükrözik, hogy ki teszi őket igazán boldoggá. Csak meg kell fejteni a képeket. És van egyetlen különleges tulajdonságuk, ami csak bennük található meg. A legtöbbjük úgy születik, hogy nem ismeri ezt a képességet. Az életük folyamán derül ki. - Ezekről eddig még nem hallottam. - mondta Jas és Cometre pillantott. Én sem. - jelentett ki a ló, aki idáig csendesen csak figyelt. Ekkor előtűnt egy újabb állat. Nagyon furcsa lény volt. Négylábú, talán akkora mint egy középtermetű kutya, helyes kis szarvacskákkal, mókás fülekkel és kurta farokkal. A furcsa élőlény úgy futott, hogy az azonos oldali lábait emelte egyszerre, mint a tevék, majd egy karnyújtásnyira Naristól elugrott és az ölébe vette magát. Hatalmas, fekete szemeivel irtó aranyosan nézett ki. - Mindig megjelenik, ha megérzi a készülő étel illatát. - mosolyodott el Naris és már el is kezdett mesélni az állatkáról : Zippa egy bugri. Imádnivalóak, szeretik ha simogatják őket vagy kikefélik a bundájukat, a lényeg, hogy foglalkozzanak velük. Ők is rendkívül társas lények.Főleg gyökereket, bogyókat, gombákat esznek, ezért kiváló a szaglásuk. Részben emiatt élünk velük. A segítségükkel könnyben megtaláljuk az ételeinkhez szükséges növényeket és gyógynövényeket. Ők meg persze mellettünk nagyobb biztonságban érzik magukat, ugyanis a sárkányok és más nagytestű ragadozók rájuk vadásznak. Ó, de ha jól látom elkészült az ebéd. - Naris leszedte a tűzről a tálat és kiszedte tányérokba. Nyújtott egyet Jasnek és azt mondta, ettől majd megerősödik. Még Zippának is jutott egy adag. evés közben folytatták a beszélgetést. Komikat! | |
| Dzsuky (45222) 12.05.26 23:47:48 | ||
|
Hát, akkor mára még egy fejezet! Komik és építőkritikák jöhetnek!
Lucky: Köszönöm a komidat, és nem küldted a következő fejezetet, pedig vártam ám! Szóval kinyiffansz! XD
12. Fejezet Farkasok Völgye II. Pince csöndesen lépdelt, hátán a szárnyas farkassal. PurpleLofty arra hivatkozván került fel a fekete hátára, hogy egy nagy verekedés során megsértette a jobb mellső mancsát, és moccanni sem tud. Így a fekete csődör megengedte, hogy a ragadozó a hátára üljön. - Szóval, mi az a Hokalovi? - törte meg a csendet Prince. - Egy olyan hely, melyen lovak és rokonaik egyformán jól érik magukat, különféle istállótulajdonosoknál. Ezek az álatok mind szabadon vannak, és k megszelídíti őket, az hazaviheti az istállójába, hogy tenyéssze. Így működik az egész. - Értem. És a farkasok? - Nem minden lovat lehet fajtája alapján továbbtenyészteni. Például nézz magadra. Szerinted hol látni még egy ilyen fura sátánlovat, mint te? De ne aggódj! Vannak különlegesebbnél különlegesebb élőlények. Például sárkányok, szarvasok, madarak! Minden! Sőt, még vannak emberek is, melyek az istállókban felügyelnek. Tehát, mi farkasok ide tartozunk. - Már kezdem kapizsgálni. És, honnan lehet tudni, hogy van-e gazdád? - Szerzel egyet! Annyi ember van kik őrzők nélkül, kik már huszonöttel! Válassz egy helyet. Akkor annak a lovardának hivatalos őrzője leszel. Ez csupán annyival jár, hogy jobban kifinomulnak az érzékszerveid, és bárhol is jársz, ha érzed, hogy lovardád bajban van, te rögtön segítesz, képességedet felhasználva. Utána visszamehetsz folytatni a dolgodat. Ennyi az egész feladatod csupán. Prince hirtelen megállt. Egy furcsa, zöld-kék farkas állt előttük, vicsorogva. - Állj! Ki vagy te, ló? - vicsorgott a kan. Lofty leszállt Prince hátáról - aki történetesen halálra volt rémülve- és hatalmas színészi tehetségeivel a következőt adta elő: - Hát, kedves Reciprok, ne bántsd őt, mivel ez a ló az én zsákmányom! Most hazaviszem, hogy vacsorát csináljak belőle, de ha tőle kérdezed, mást fog mondani, mivel jól átvágtam. És most, bocsáss meg, de mennem kell enni. Reciprok szemmel láthatóan nem hitte el a történetet, de azért úgy tett, hogy mégis. Persze ez nem tartott nála sokáig, és rámordult Lofty-ra. - Figyellek Purple! Tudom, hogy áruló vagy! Tudom, hogy a lovakkal barátkozol! Mindent tudok! Figyellek! - azzal elment. Lofty és Prince egy darabig néztek utána, utána a farkas előre kezdett haladni. Prince azonban csöndesen állt. - Tényleg.. Meg akarsz enni?- Kérdezte félénken. - Ezt meg ki mondta? Hazudni megér egy barátért. Különben most mindketten nagy pácban lennénk. Na gyere, mert még a végén egy kész falkával futunk össze. - Nevetett a farkas, és csöndesen szaladt előre. - Neked nem fáj a lábad? - kérdezte Prince. Lofty megállt. Persze! Tisztára elfelejtette, hogy neki lábsérülése van! Gyorsan maga alá húzta a jobb lábát. - De, látod, már sántítok is! Vegyél fel barátom és vigyél, már nemsokára odaérünk. Azzal a farkas egy lendülettel a lovon volt, és mutatta neki az utat. Míg Lofty unottan mutogatott, Prince mélyen gondolkozott. Hova mennek? Vajon a lovak völgye milyen lehet? Vajon vannak befogadó lovak? És vajon mi lehet a fiúkkal? | |
| LuckyLuke98 (37288) 12.05.27 18:28:17 | ||
|
hát..jó,akkor hozom azt a fejezetet..csak az a helyzet,h később jöttem haza,mint terveztem..de most hozom a pótlát,és azt most mondom,hogy elmebeteg iromány lett xD
| |
| LuckyLuke98 (37288) 12.05.27 18:31:54 | ||
|
Vad kalandok ló kiadásban
6.fejezet Egy cirkusz az istálló?! - Hogy mit tervezel?! Nézett kikerekedett szemekkel Liza az anyjára,mint aki nem hallotta jól a mondatot,pedig igenis belemászott a sok hang a fülébe. - Cirkuszi előadást rendezünk háziállataink segítségével,amiben persze a lovak is benne lesznek. - És ezt mégis hogy valósítjuk meg?Nem vagyunk lovas akrobaták,a lovaink nincsenek felkészülve. - A barátnőid segítenek,Elena ha jól tudom elég sokat volt ilyen környezetben,még Spanyolországban. - Igen,de ez sok lenne mindenkinek! - Ha jól érezzük magunkat nem lesz az! - Ha te mondod. Pörgette tekintetét a kislány.Eközben a legelőkön egyes legelésző állatok felkapták fejüket,és érdeklődve figyelték a beszélgetést.Egy kisebb csapat ló valamivel távolabbról „hallgatózott”.Ők voltak Fandango,Fandra,és WindSpirit. - Remélem nekem rossz a hallásom,és nem lesz az-az őrület,amire utaltak..Sóhajtott Fandango olyan képet vágva,mint aki rémeket látott. - Kiráz tőle a hideg is! Jegyezte meg Wind.A kis Fandra meg csak a fejében ízlelgette a nagy kalandnak ígérkező cirkuszt.Miután másnap kiengedtek minden állatot a szabadba,a kisgazájukat az anyja elvitte az iskolába,viszont egy plakát is volt nála,melyen ez szerepelt:„Ha szeretnél segíteni,egy mókás,aranyos kis cirkuszi előadás megszervezésében,jelentkezz ezen a címen…”És akkor alá a cím kiírva. „Nem tudom jó ötlet e ennyire látványosan hirdetni a hülyeségünket..”Gondolta Liza. - Valami baj van?Nagyon kedvetlennek tűnsz. Nézett Renáta a lányára fél szemmel,mivel a másik szemével az utat figyelte. - Ezen a cirkuszi dolgon gondolkozom,de egyelőre hadilábon állok vele. - Jó buli lesz,és kitudja!Lehet új barátokat is szerezhetsz! Ekkor begördültek a suli elé,ahol a kislány,bár vonakodva,de kitette a plakátot,majd bement az osztályába.Később meglepődve vette észre,hogy többen is a papírt nézegetik.Mire hazaért már szabályosan emésztette a kíváncsiság. - Szia anya hazaértem! Kiáltotta el magát.Semmi válasz.Körbe szaladt az emeletes házban,körül nézett mindenhol,majd uzsgyi ki az udvarra.Mint kiderült anyja ott szervezkedett,a lovak karámja is fel volt forgatva,ami még borzalmasabbá tette a látványt,az volt,amikor meglátta a gyermek WindSpiritet egy nagy labdán egyensúlyozni. - Anyuuuu! Sikított rémületében Lizus.Anyja egyből mellette termett,és kérdőn fürkészte azt a rémült arcot,melyet lánya vágott. - Megmagyarázom!Volt egy vállalkozó lány,aki nagyon gyorsan tud lovat idomítani,ő foglalkozik a lovakkal,és volt aki vállalkozott akrobatának,egy szóval bevált a plakátunk! Ám ekkor a rémület jelenetét fokozta,amikor Maker berobogott hátán egy tüzet fújó emberrel. - Ugye az én Makerem nem lesz benne a műsorban?! - Kicsim,ezt nem lehetne meg….? - Mindennel elkészültünk,márcsak a padokat kell elhelyezni. Szólt egy férfi Renátának,aki bólintott,majd tovább ment,látva a reménytelen helyzetet lányánál.Liza vett egy mély levegőt.Hamár ez így alakult,még jól is érezheti magát,meghívja Virágot,legkedvesebb barátnőjét.Mivel Makeren éppen gyakoroltak,így biciklije felé vette az irányt,miután a saját készítésű jegyekből lenyúlt egyet.Virággal nagy lovasbarátnők voltak,Magic Beautiful,Virág lova is a lány sajátja volt,így a két barátnő mindig lovagolhattak.A háznál gyorsan megbeszélt a két lány mindent,majd ketten vissza indultak az United Dressage Stableba.Mire visszaértek megtelt a nézősor,de nekik két hely le volt foglalva,így mindent jól láthattak.A műsor Fandrával,és az anyjával kezdődött,akik egymást kergették,almát kaptak el,és szórakoztattak mindenkit.Úgymond „bohócok” voltak.Majd egy nagy labdán begurult Spirit,bár kitudja honnan szereztek olyan labdát,ami egy lovat kibír,ez még rejtély,de nem lényeg.Ez is szórakoztató volt.A többi műsor nem annyira említésre méltó.Elég sokan voltak az előadáson,és élvezték is.Viszont akik szerepeltek hulla fáradtak voltak,így mindenki vissza vonult a maga külön bejáratú vackába,és nem telt bele két perc,már aludtak is,egészen más nap hajnalig…. | |
| Nomore (50459) 12.05.27 20:54:50 | ||
|
Hát én is kezdenék egy szívszorító történetet.
Egy kicsi a kezdetekből Az idő múlásával -Ahh...-sóhajtottam az új barátnőmnek, Patrisha Grownak- Milyen szörnyű elhagyni ezt a csodálatos helyet- csüggesztettem orrom a szokásosnál lejjebb. -Hát igen.Mintha csak most jöttünk volna id-próbált vigasztalni Patrisha. Ekkor egy autó kerekeinek zöreje hallatszott fel a tábor kapujánál.Niki édesapja kocsijának neszei voltak. A férfi bágyadt mosolyt küldött lánya felé. -Szia apa...Anya...Hol van?-akadoztak szavaim a rémülettől. -Én nagyon sajnálom drágám de már nem volt közöttünk olyan jó a viszon és te is tudod, hogy... -Nem! Nem akarom hallani, úgy is mindig az. Te anyut hibáztatod ő pedig téged- ez egy szörnyű nyár lesz Beültem apa autójába és szótlanul ültük végig a hátralévő utat... Komikat szeretnék, a képeket kicsit később rakom be. | |
| Nomore (50459) 12.05.27 20:56:22 | ||
|
Komik nektek:
Lajura Az első irományod valami fantasztikus a második megy nagyon jó :) valaki írt egyet korhatárram a 40. oldal körül az is elképesztő | |
(aktuális oldal: [ 122 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [119] [120] [121] [122] [123] [124] [125] [126] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
