Hokalovi - Fórum

Fórum - Alkotók Kuckója

» Vissza a témákhoz! « Hozzászólások: 5123

Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)

Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15

--És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--

Négy évvel ezelőtt...

Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást.
- Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim.
- Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám.
“Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye?

---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni---

Levnics (20898) 12.05.13 09:25:37

Levnics (20898) 12.05.13 09:29:21

Bocsánat... :S Még reggel van... Az egyiket moderálni, és ígérem a következő fejezet kicsit hosszabb lesz, vagy az is lehet hogy ezt folytatom...

ghxy (18044) 12.05.13 13:36:17

Leloo: devin már olvastam, de itt komizok xD Nagyon gyó *-* Majd folytathatod xD

Caballo (58532) 12.05.13 13:58:40

Levnics ~ nekem nagyon tetszik, várom a folytatást! ;)

Levnics (20898) 12.05.13 18:09:12

Na... Itt van teljes egészében. (Bocsánat) de lehet moderálni azt a kis semmiséget. xD Itt van az igazi első fejezet.
Talán kicsit szomorú vagy mittudomén... ><

1. Fejezet: A vihar

Számtalan vihar volt már errefelé, de ekkora még sosem. A kutyák rettegtek, a macskák elbújtak, és a többi állat is csendesen várta az égszakadás végét. Én csak ültem a szobámban, csendesen figyeltem az ablakból. Szerettem a viharokat. Mindig is lenyűgözött az a sok energia, ami belőle árad. Szerettem nézni, ahogy a villámok megvilágítják az eget, és fényt hoznak a szobámba. Aznap éjjel is lenyűgöző volt. Amikor ki-ki pillantok az ablakomon, mindig eltűnődöm azon, hogy vajon máshol milyen lehet a helyzet. Ugyan így volt ez azon a napon is, bár nem tudhattam, hogy egyszer el is költözünk ebből a csendes kertvárosból. Mikor lefeküdtem volna, még egyszer kinéztem az udvarunkra. A vihar csendesedni kezdett, az eső már csak néhol kis cseppekben esett. Az állatok előmerészkedtek, a kutyák kidugták a fejüket a házukból, a macskák óvatosan leültek a földre, ahol tisztára nyalták a bundájukat. Én is lefeküdtem, de még elgondolkoztam azon, hogy vajon mit hoz a holnap, de kis idő után elnyomott az álom.
Másnap reggel, amíg még anyáék aludtak, én kimentem az udvarra. A szomszéd ház udvaránál állt egy jó öreg diófa. Nagyon megtépázta a mennydörgés, több ága is leszakadt. Amint kimentem, odamentem a kertünk legvégén lévő kicsinyke építmény szerűséghez, ahol már várt rám egy belovagoláson lévő angol telivér csikó. Még csak két éves sincsen, de már versenyre készítik fel. Koromfekete szőre, mindig is csillogott. Éji szemei a fehér lámpásán gyönyörű összhangot nyújtottak. Első lábain zoknik helyezkedtek el, utolsó két lábán pedig kesely volt. Ő volt maga a remény. A galopp lovak reménye, a fiatal csillag. Ő volt Black Star. Nevét színéről kapta, és maga a nyugalom megtestesítője ez a csikó. Anya életet adott egy ikertestvérnek is: egy fehér kancának fekete jegyekkel. Fekete lámpásán kék szemek csillogtak, első két lábán zoknik feketéllettek, míg hátsólábain kormos keselyek voltak. Sörénye és farka szintén olyan volt mintha csak kéményben mászkált volna. Tökéletes ellentéte volt a két testvér egymásnak. Mind színben mind tulajdonságban. A kancacsikó neve White Star. Ő egy félénk, ijedős, csendes csikó volt, aki a versenypályán mindenkit lepipál. De nekem csak Black-kel kellett foglalkoznom, mivel White-ot apám kezelte. Black-re fekete kötőféket adtam, majd kivittem az udvarra legelni. A harmatos fűtől prüszkölt néha-néha, de vígan ette azt. A gerendáról levettek egy futószárat és egy ostort, majd kiküldtem a lovat egy körbe. Black az a fajta ló volt, aki mindig engedelmes volt, nyugodt még a legfélelmetesebb szituációban is. Ugyanakkor gyors, mint egy golyó, és verhetetlen a pályán. De egy ló van, akit sohasem tud legyőzni. A testvére. A félénk kanca a versenyekben tudja igazán megmutatni a méregfogait, holott mikor már vége a futamnak, visszaváltozik félénkké, aki egy fényképezőgép kattanásától is megrémül. Tökéletes ellentétek.
Ebédkor csendben ettem a szobámban. A következő pillanatban anya kopogott be.
- Szokatlanul hallgatag vagy ma. – mosolygott. – De, szeretnék neked elmondani valamit. Mivel nyári szünetetek van, és még csak most kezdődött egy pár napja, ezért úgy döntöttünk, hogy ellátogatunk a nagyapád birtokára. - mondta. – De... Nem vihetünk a repülőre semmilyen állatot.
Az elején nagyon mosolyogtam, de a végére lekonyult a szám.
- Nem vihetünk semmilyen állatot? – kérdeztem visszhangként. – Tehát Black Star, és White Star is itthon marad? – szomorodtam el.
- Igen. – mondta egyhangúan anya. – De holnap indulunk, tehát pakolj nyugodtan! - integetett az ajtóból, mintha búcsúzna.
Utoljára még lementem a két csikóhoz. Utoljára megöleltem mind kettőjüket.
- Sajnos… Itt a búcsú ideje. – simogattam meg mind kettőjük homlokát, majd kimentem az ajtón, s még egy utolsó pillantást vetettem rájuk. Mi lesz velük? Mikor megfordultam láttam egy híres versenypark ló szállító furgonját. Versenyparkba viszik őket? Ahol lefizetett zsokék ülnek rájuk, és a végsőkig hajszolják ezt a két csikót. Lehet a végső búcsút vettem tőlük? Ki tudja…
A szobámban csak leborultam az ágyra, és könny szökött a szemembe.
- Csak… Ne… Hajszolják őket a végsőkig… - szipogtam, de anya benyitott, és kivitte a sporttáskámat és a bőröndömet a kocsinkhoz.
Vacsorakor már nem volt a házunknál a két fiatal reménycsillag. Végleg elmentek…

Erre is kommikat. :3

CherryGirl (46107) 12.05.13 18:40:02

Sziasztok! Hoztam az ötödik fejezet folytatását lécci írjatok már valamit rá. Bármit!!
Egyébként Levnics nekem tetszik a történet.Várom a folytatást.

5. fejezet

Ahogy nézte őket feltűnt neki, mintha a kezükben is lenne valami. Láncok voltak, apró szemű, de hosszú acélláncok, amik valamiért a lasszókra emlékeztették. Óvatosan tett egy lépést a ló felé és vártak.
Az angyalok leszálltak és megálltak előttük négy lépésnyire.
- A Fellegkirály parancsára eljöttünk a Földre, hogy elfogjunk és azonnal hazavigyünk, égi ló. - szólalt meg az egyik. Bronzvörös rövid haja volt, míg társának sötét. Mindketten izmosak, erősek voltak, valószínűleg őrök vagy katonák lehettek.
- Jobb lesz ha nem tiltakozol hanem most rögtön megadod magad és velünk jössz. - figyelmeztette a másik.
Jas Cometre nézett. A ló mozdulatlanul, némán, szúrós tekintettel méregette az angyalokat. Jas nem tudta mi fog történni. Félt, hogy szeretett lovát bántani fogják. Sőt lehet, hogy meg is ölik.
Az angyalok megindultak feléjük a félelmetes láncokkal kezükben. Alighogy két lépést megtettek, Comet oldalra ugrott, hogy kellő távolságba kerüljön a láncoktól, kinyújtotta szárnyait és a levegőbe szökkent.
A lány azonnal tudta, rosszul döntött. Ahelyett, hogy hagyta volna megláncoltatni magát (csupán a biztonság kedvéért) békés körülmények között, ő megmakacsolta magát. Cometnek nincs sok esélye. Az angyalok ketten vannak a ló meg egyedül, így ha elkapják lehet, hogy még jobban megbüntetik.
Az őrök/katonák eközben nem álltak tétlenül, villámgyorsan a lóra vetették magukat. Comet viszont nem adta magát ilyen könnyen, arrébb ugrott. Ezután az őrök taktikát váltottak és összedolgoztak ellene. Eleinte a szárnyas lónak valahogy mindig sikerült kicseleznie őket, elugrott, magasabbra repült vagy megrúgta valamelyiket (amivel persze csak még jobban felbosszantotta az angyalokat), de mindenki tudta, hogy semmi sem tarthat örökké.
Végül az angyalok nyerték a küzdelmet, amint az várható volt. Amikor Comet odafordult az egyikhez, hogy megharapja és egy pillanatra nem figyelt a másik rádobta a láncot alulról a bal első lábára. A hurok könyörtelenül rászorult a ló erős lábára. Az őr rántott egyet rajta, mire a ló kibillent egyensúlyából. A láncra pillantott a lábán és megpróbálta lerázni. Forgott, rúgkapált, de a lánc ott maradt továbbra is. A másik angyal kihasználva a ló figyelmetlenségét felé hajított egy újabb láncot. A fekete csak valami fémes csillanást látott a szeme sarkából és már rajta is volt a lánc a nyakán. Hiába rugdosott vagy forgolódott, hiába próbált meg mindent, nem volt menekvés az angyalok erősen tartották a láncokat. A harcnak vége lett.
Comet megadta magát. Lehajtotta a fejét és hagyta, hogy elvezessék. Még egyszer utoljára visszanézett a lányra, az pedig rá. A szárnyas teremtmények lassan eltűntek az égen, a már vészesen halványuló csillagok között. Az égi ló eltűnt ürességet hagyva maga után.
Jas a földre rogyott és csak Cometre tudott gondolni, akit annyira szeretett. Vajon viszont látja-e még valaha azt a szempárt, ami olyan mély feketeséget tükröz, mint az óceán feneke és csillagok milliárdjai ragyognak bennük? Talán itt ér véget a történet és el kell felejtenie a lovat mindörökre?

len (20724) 12.05.13 21:10:52

Levnics:Nagyon jó, tényleg szomorú egy kicsit.

Mita (49495) 12.05.14 14:41:11

csak most olvasom a kommentjeiteket, bocsi :DD Majd jön a kövi is ;-)

Bogi2001 (22306) 12.05.14 16:00:01

Levnics: Bocsi, de ez hogyvan? Mert Emmáék is egy Fekete Ló nevű fogadóban szállnak meg. Nincs semmi bajom vele, nyugodtan folytathatod, csak bántja a szemem.
Ui.: bocsi ha megbántottam valakit, most olyan kedvem van, hogy mindenkibe belekötök

Arioko (59671) 12.05.14 16:23:37

Forgolódtam az utánfutóban. Új otthonom lesz,nem látom többé a pusztákat. A kocsi halkan robogott a poros úton.
Megérkeztünk egy öreg tanyára. Kinéztem a kis ablakon,majd lenyitódott az utánfutó rámpálya. Elvakított a napsütés,majd levezettek az utánfutóról. Egy családhoz kerültem akik nagy kerek szemekkel bámultak. Egy kislány elém rohant.
-Paci!- kiáltotta.
A lány szemébe néztem,majd ráprüszköltem.
A törpe anyukája ilyedten húzta el csemetélyét.
-Az istállóba vigye.-parancsolta a férfinek,aki szó nélkül teljesítette a feladatot.Elhúzta az istálló ajtaját,majd az utolsó boxba vezetett.Felágaskodtam ,és vágtatni ekzdtem,ki az istllóból.
-Zárják be a kapukat!-kiáltotta a férfi.
Az istálló bejáratát bezárták,én pedig bent rekedtem.
-Nyugalom,hó!Nyugalom.-csitított.
Lassan négy lábra ereszkedtem.A boxba terelt és becsapta az ajtaját és bezárt.Lassan teltek az órák,percek.Eljött az este,és az istálló eleje felől furcsa zajok jöttek.Kidugtam a boxajtón a fejem.
-A kislány.-gondoltam.
Egyre hangosabbak lettek a léptek.Előttem állt a törpe.
Biccentettem neki,majd vártam hogy mit csinál.
-Paci.-mosolygott,és egy répát vett elő a zsebéből.
Közelebb hajoltam és belefújtam a lány hajába.
A lányka megszeppent és az orromhoz tolta a répát.Lassan beleharaptam,és elmajszoltam.Ismét kinyílt a boksz ajtaja,és a kislány közvetlen mellettem állt.Lefeküdtem a friss szénára,és a lábamra hajtottam a fejem.A törpe leült mellém,majd fekte sörényembe túrta az ujjait,és lassan álomba merült.Én viszont annál éberebb.Már nem hiányzott annyira az otthonom.A lánykára néztem.Úgy éreztem feladatom hogy vigyázzak rá.Így telt ez az éjszaka.Én gondlokodtam,a lányka aludt.

Dzsuky (45222) 12.05.14 16:42:56

Szóval hosszú szenvedések után, végül elhoztam a következőrészt :P Komik ésépitőkritikák bármilyen mennyiségben jöhetnek :)

7. Fejezet
Hol vagy Prince?

Jin csendesen kortyolgatta a forró teát, miközben Steve fel- alá járkált, és az árnyékon gondolkozott. Bár az idegen fiú szívesebben hallgatta volna a szobából kiszűrődő női hangokat, kénytelen volt válaszolgatni Steve-nek, és olykor lecsitítani, nehogy elordibáljon valamit. A fiú mélyet sóhajtott.
- Hidd el Steve, tényleg lepergett a szemem előtt az életem! – válaszolt Jin egy újabb kérdésre, amit a szőkeség egymást követően háromszor tett fel. – Ahelyett, hogy itt szekálnál, inkább hozz egy kis mézet, mert ilyen keserű löttyöt ritkán ihat az ember!
Steve már ugrott is, hogy hozza a mézet, bár még mindig ezen törte a fejét. Hihetetlennek vélte, hogy ilyen történjen. Na, meg azt is, hogy Jin ilyen könnyedén túlélte. Na, meg a vér! Hiszen ömlött a fiú hátából! Most meg már egy horzsolás sincs rajta! Lehet, hogy csak egyszerre képzelték ugyan ezt? Lehetetlen, hiszen Jin még mindig fájlalja az oldalát, és tényleg érezni, hogy bordái ne stimmelnek! De akkor mi? Mikor bekísérte a fiút, határozottan emlékezett arra, hogy a balarcán volt egy mély seb. Már semmi! Eddig is tudta, hogy Jin valamilyen szinten különleges, de ennyire? Amióta Prince megvadult, minden olyan furcsa! Már követhetetlen! Azzal kisétált. Látta Jin furcsa, barna szemét, és egy nagyon erőltetett mosolyt a fiú arcán.
- látom, csak mézet nem hoztál- mondta, és nehézkesen felállt. Már éppen indult volna, amikor Jun Kilépett az ajtón. A fiú fájdalmasan kihúzta magát, de hátra nem nézett. Jun leellenőrizte a fiúkat, majd miután megállapította, hogy „jól állnak”, gondolta, leteszteli őket.
- Mit csináltok fiúk? – kérdezte remegő ajkakkal.
- ŐŐŐ… Semmit! Csupán kérdezgettem Jint Japánról. Biztosan szép hely lehet!
- Igen, tényleg az! És, Xiaoyu-ról meséltél már? – kérdezte a nő fiától, és végigsimította a fiú hátát.
- Nem! – nyögte Jin, majd utána kicsit halkabban megismételte. – Kicsit fáj a torkom – mondta, és megvárta, míg a nő elmegy. – Hú, ez meleg volt – rogyott le a székre.
- Xiaoyu? Az meg ki? – kérdezte pajkosan Steve.
- Egy lány a suliból, aki azt hiszi, hogy lehet köztünk valami.
- és nem lehet?
- nem. Túl élénk. Én meg inkább a nyugodtabbakat szeretem.
Hirtelen egy hatalmas recsegés csapta meg a fülüket. Lónyerítés, és patadobbanások.
- Hallottátok? – Rontott ki Nina. S azzal egy hatalmas lendülettel szaladt is tovább az istálló felé. Nem telt bele sok idő, és visszatért lihegve.
- Fiúk! Álmosak vagytok? – kérdezte
- Nem! – hangzott a válasz.
- Akkor gyorsan kantárt dobok Phoenixre és Barbie-ra, és elindultok megkeresni Prince-t.
- Eltűnt? – Kérdezte elhűlten Steve. Nina bólintott, de Jin gyorsan feltette azt a kérdést, ami őt egy kicsit jobban érdekelte:
- Muszáj?
- még szép!
- Nyerget is kapunk?
- Ha siettek, talán!
*******
Nem tellett bele sok idő, és a két fiú már egymástól függetlenül úton volt. Szerencsére Jin ki tudta magának könyörögni a nyerget, azzal az indokkal, hogy a ló szőre csúszik esőben, és lehet, hogy vihar lesz. Minden esetre Phoenix minden lépésére felszisszent fájdalmában, és csak nehezen tudta rávenni magát arra, hogy ne állítsa le a lovat lépésbe. Hanem valami fekete árnyékot látott meg maga előtt, így akarva, akaratlanul, egyre gyorsabb vágtára ösztönözte a fiatal sárgát.

Levnics (20898) 12.05.14 17:27:52

Ömm... Bogi... Nos hát igaziból egy valós hej az alapja... :S Nem téged akartalak ezzel lekopizni... :S Sajnálom.

LuckyLuke98 (37288) 12.05.14 19:36:11

Ez azz..jobb nem is jöhetett volna,mint a kedvenc történetem folytatása*-*Hajrá Dzsuky,kíváncsi vagyok mi lesz ebből:D
Levnics:Tőled is kérném a folytatást,érdekelne a történet.
Itt jó minden történetet olvasni,csak így tovább.
És,a történetemmel,a Vad kalandok ló kiadásbannal kapcsolatban,amíg nincs ihletem,addig nem tudok új fejezetet hozni.

Unikornis1999 (29546) 12.05.15 15:22:30

Írjam a kövi fejezetet, vagy senkit sem érdekel?o.o

Levnics:Szerintem te is tudod, h király vagy!XD

Kyra76 (59204) 12.05.15 18:44:49

Arioko:
Jó, csak egy kicsit sietsz. Esetleg, ha több leírás lenne benne és “ jelző“ minthogy:
Lassan teltek a percek. Csigalassúsággal. Lassan leszállt az este a környékre.

Az ilyesmik segítik azt hogy jobban el tudjuk képzelni a történetet.
(építő kritika)

(aktuális oldal: [ 118 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)

[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [115] [116] [117] [118] [119] [120] [121] [122] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]