 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| Majrés (6862) 12.07.16 19:25:42 | ||
|
köszönöm minenkinek a komit ^^ a következő csak jövőhéten fog jönni mivel 4 napos táborba megyek szerdától, és nem leszek, és olyan gyordsan meg nem írok ><
a helyesírási hibát nézzétek el kérlek nem jó az ellenőrzés a word-ben de attól még hogy át olvasom nemtalálom meg mind :/ | |
| Sztike1998 (42150) 12.07.16 21:27:05 | ||
|
Na, lustaságom szülte xD, elég rövid, de most ennyihez volt erőm. Kommenteket várok...:D
3. fejezet: Miattuk történt! Az éjszaka közepén egy hatalmas dörgésre ébredtem. Leszakadt az ég, vagy én nem tudom. Kikászálódtam az ágyból, és a függönyömet kissé elhúzva kilestem az ablakon. Szakadt az eső, villámlott, az ég morajlott. Gyorsan visszabújtam az ágyba, de valahogy nem tudtam elaludni. Pedig az órám szerint még csak hajnali három óta volt. Egy darabig forgolódtam, majd hirtelen magamra kaptam egy melegítőt, pólót, cipőt és egy esőkabátot, és lesurrantam a lépcsőn. Kint gyorsabbra fogtam a lépteimet, és egyenesen az istállóba mentem. Kissé elázva értem leghátulra, Nassau bokszához. Beléptem hozzá, és a nyaka köré fonva a karom beszippantottam az illatát. Körülbelül fél óráig ücsörögtem mellette, amikor is valami halk zajt hallottam. Biztosra vettem hogy nem ló az, ugyanis olyan volt, mint aki leejtett valamit. Kilestem a boksz ajtaján, és a folyosó másik végén megpillantottam valami mozgó alakot. A sötétben nagyon meg kellett erőltetnem a szemem, hogy rájöjjek, egy ember mászkál itt. Szóval a tegnapi árny nem egy állaté volt. Remegve buktam le a szalmába, és a lovam szénájával kissé el is rejtettem magam, hogy a személy ne tudja meg itt létemet. Nem tudom, miért kellett nekem mindig hajnalban kimászkálni, de egyre inkább elálmosodtam, és féltem, hogy nem fogom már sokáig bírni. A lehető leghalkabban feltápászkodtam, és az istállóból halkan kisurranva megálltam az udvaron, a szakadó esőben. Meg kellett gondolnom: ha szólok a szüleimnek, akkor valószínűleg mire kiér a rendőrség, az illető észreveszi és meglép. Ha pedig egyedül próbálkoznék megfogni, akkor pedig biztos nem sikerülne. Hirtelen nyerítés és dobogó paták hangja zökkentett ki a gondolataimból. Valaki kiengedte a legelőn lévő lovakat. A ménes mögött két sötét alak vágtatott, terelve a mi állatainkat. Nem mertem felsikítani, és az istállóba sem volt merszem visszamenni. A legelső ötletem az volt, hogy felszaladok, és szólok a szüleimnek, de mire felértem a lépcsőn, már jöttek velem szembe. Nyilvánvalóan ők is felébredtek a hangzavarra. -Mi történt? – kérdezte apám tőlem. Röviden felvázoltam a helyzetet, mire mindhárman egyszerre indultunk meg a legelő felé. Egyetlen ló sem volt ott. Az istállóban is csak Nassau állt. A szüleim kocsiba ültek, én pedig a patásomat felnyergelve vágtattam ki a hektáros földek felé. Két óra alatt a földünk minden zugát átnéztük, de a marhák is eltűntek. Otthon mindenkire ráragadt a feszült hangulat. Felénk a tejelők tenyésztéséből élnek meg az emberek, és ha nincsenek állataink, akkor el kell költöznünk... Már a gondolattól is rosszul volta, és féltem, hogy be fog következni… | |
| Kyra76 (59204) 12.07.17 09:38:02 | ||
|
Sztike, ez eszméletlen jó lett! Követelem a folytatást! :) | |
| arnoldbogi (13812) 12.07.17 11:20:03 | ||
|
Rose és lova Melodic valami különös fényre lesznek figyelmesek a közeli erdőben. A nő elhatározza, hogy kideríti, mi az. Amikor leesik a lováról és megtalálja A követ, kiderül, hogy Ő a kiválasztott és csak Ő mentheti meg A fényt. Vajon sikerül neki, vagy kudarcot vall? és ami számára a legfontosabb, meg tudja menteni a lova életét, vagy Melodic örökre feledésbe merül? Elkezdjem? Kérlek, mondjátok meg, hogy érdekel-e titeket a történet! | |
| herrina (12812) 12.07.17 13:53:59 | ||
|
Sztike: nagyon jó, várom a kövi részt :D | |
| Sztike1998 (42150) 12.07.17 15:56:23 | ||
|
Most hogy visszaolvasom a saját történetem, nem is tetszik >< Na mindegy xD Ma vagy holnap berakok még egy részt. Kyra, herrina köszi! (:
arnoldbogi: Kezdj neki :D | |
| Majrés (6862) 12.07.17 17:15:57 | ||
|
Sztike tetszik csak elkapkodtad T.T
az enyémre kapok még pár komit ?? ^^ holnap megyek Fonyódra, de viszem magammal a füzetem ha este nem lenne mit csinálnom, így majd írni fogom tovább a történetem ^^ | |
| Sztike1998 (42150) 12.07.17 17:23:49 | ||
|
Majrés, igen tudom |: Megint este írtam... | |
| herrina (12812) 12.07.17 17:37:22 | ||
|
2. fejezet A vihar Este nem tudtam aludni. Folyamatosan a három ló, White Lady, Snowflawkes és Russia járt a fejemben. Bele halnék, ha Russia is elpusztulna. Reggel felkeltem, felöltöztem és már rohantam is az istállóba. Ahogy betettem a lábam, néhány ló felnyerített. Futottam Russiához, de nem nyergelni; igaz, még csak csütörtök volt és lovaglóóráknak kellett volna jönnie, de mivel most Dianának nem volt lova és gyászolt, jobbnak látták, ha a jövő heti hosszú hétvégét előrehozzák, így aznap és másnap nem tartottak órákat. Szóval futottam a lovamhoz. Megsimogattam koromfekete fejét és kivezettem a legelőre. Szép, napos idő volt egy kis szellővel. Russia futásnak eredt, én meg felültem a kerítésre. Nemsokára felbukkant pár ember a lovával együtt. Dél fele a fehér kerítéssel körbekerített legelő megtelt fekete, barna, szürke és sárga lovakkal. Az idő remek volt, kellemes, nyári délelőtt. Én már kora reggel óta itt ültem a kerítésen. Eddig el voltam merülve a gondolataimban, de megéheztem. Bementem hát, miután még egy pillantást vetettem Russiára. Még nem volt ebédidő, ígyhát felmentem a szobámba. Megettem egy fél tábla csokit, hogy csillapítsam az éhségemet, aztán leültem egy kicsit rajzolni. Már megvolt a ló feje, mikor valaki kopogott. Mikor mondtam egy “szabad“-ot, Maya lépett be a szobába. - Szia! Nincs kedved délután együtt lógni? - kérdezte. - De! Van valami terved? - válaszoltam. - Nincs, de majd ebédnél kitalálunk valamit. - És Clau? - Jajj Clau! Hallottad, hogy tegnap, miután vacsoránál otthagytál minket és feljöttél, találkozott Dianával és elkezdte vigasztalni?! Aztán pedig Diana mondta neki, hogy ha vele barátkozik, sokkal viccesebb lesz a nyár, meg hogy ők nem csak a lovakkal foglalkoznak, hanem például a divattal, sztárokkal, filmekkel, és Clau már beleunt egy kicsit a lovakba, így elfogadta a “meghívást“. - Hogy lehet beleunni a lovakba?! - Ne tőlem kérdezd... - És hogy lehet ilyen... - Ezt sem tudom... - Hát akkor nem kérek belőle! Most azonnal megyek és megmondom neki! - Megyek én is! Azzal kimentünk az ajtón. - Tudod, merre van? - kérdeztem Mayától. - Nem. Kérdezzünk meg valakit! - Kitty, nem láttad Claudiát? - ez a kérdés már a szembejövő Kittynek szólt. - Linda! Nekem Dia a barátnőm és a barátnői egy klubban vannak benne. Abban a klubban reggel megszavaztunk pár szabályt. Úgyhogy viszlát! - válaszolt gúnyosan és lenézően a lány. - Ha nem tudom az idióta szabályaitokat, akkor... - Majd megtudod, ha Dia elmondja, az pedig hamarosan bekövetkezik. - vágott közbe Kitty. - És hol van Diana? - kérdezte Maya. - Öhm... a teraszon. - válaszolt Kitty, azzal sarkon fordult. - Hát ehhez mit szólsz? - kérdezte tőlem Maya, de én már rohantam a terasz felé. Diana és pár “kiskutyája“: Victoria, Lindsay, Erica, Dora és Claudia kint ültek a teraszon. - Claudia, beszélni akarok veled négyszemközt! - mondtam nyugodt hangon. Claudia ránézett Dianára, majd felállt és bejött velem. A lépcső aljánál megszólaltam: - Mondd, hogy képzelted ezt? - kérdeztem még mindig nyugodt hangon. - És mégis mikor akartad bejelenteni? - Nyugalom... - szólt Claudia, de én félbeszakítottam. - Nyugodt vagyok! Válaszolj! - Nem tudom. Vártam a megfelelő alkalmat. - Többé, soha többé nem kérek belőled! Soha többé ne szólj hozzám, ne ülj az asztalomhoz, ne kopogj be a szobámba, ne keress... Hagyj békén! - azzal felrohantam a lépcsőn. Nagyon dühös voltam, nem láttam Mayát, így beleütköztem. - Bocs! - mondtam. - Semmi. - mosolygott a barátnőm - Jó voltál! Erre nem mondtam semmit, csak mentem a szobám felé. Maya követett. Amint becsuktam az ajtót, megszólaltam: - Tudod mit? Beszélgessünk erről! - elővettem egy tábla csokit és leültem a padlóra. - Oké! - mondta Maya, miközben ő is leült. - Nem kell nekünk Claudia. De te ugye még kitartasz mellettem? - Ha tűz, víz, ég és föld van közöttünk, akkor is barik maradunk. Jöhet jól hangzó ígéret, nem fogadom el. - Maya válaszán csak röhögni lehetett. - Tudod mit? Csináljunk mi is egy klubot! - Jó! De ki legyen a vezető? - Épp ez lenne a jó benne: nem lenne vezető! - Oké! De mi legyen a neve? - Mondjuk... Er‘orse! - írtam egy lapra. - Ez jó! Er‘orse. Olyan... titokzatos. - Ja! És legyen álnevünk! Én leszek Lila! - Én pedig Május! De akkor Popularnak is legyen álneve, mondjuk Sztár. - Jó lesz. Russiának meg Orosz. Áh! Fél három van, menjünk enni! - tettem el a maradék csokit. Kimentünk az ajtón egyenesen az ebédlőbe. Ebéd közben megbeszéltük, hogy mit csinálunk délután. Abban egyeztünk meg, hogy sétálunk egyet odakint, beszélgetünk, aztán bejövünk csocsózni, festeni, zenét hallgatni, írunk egy-két cikket a lovakról és jól érezzük magunkat... | |
| herrina (12812) 12.07.17 17:39:27 | ||
|
...Ebéd után a legelőt vettük célba. Alighogy kiléptünk az ajtón, egy esőcseppet éreztem az arcomon. Nem akartam vizesen tölteni a délutánt, úgyhogy visszafordultunk és a csocsóasztalt támadtuk. Jól tettük, hogy bementünk, ugyanis az eső hatalmas viharrá alakult. Valami azt súgta, meg kell nézni a lovakat. Odamentem az ablakhoz. Láttam, hogy a pacik megijedtek a villámoktól és mennydörgésektől. Az itatóból kiömlött a víz, úgy zuhogott az eső. Már mindenki nézte az udvart, aki odafért egy ablakhoz. A lovak között Russiát kerestem, de nem sok sikerrel, hisz az ablakon pihenő rengeteg kövér esőcsepp miatt nehezen lehetett kilátni. Azt azért láttam, hogy a felnőttek megpróbálják visszaterelni a patásokat a boxokba. Nem ment nekik könnyen, de végül sikerült az összes lovat bevinni a boxába.
Íme a 2. fejezet! A 3. fejezet is kész van, ezen az oldalon lehet megtekinteni! | |
| CherryGirl (46107) 12.07.17 17:41:35 | ||
|
Sztike: szerintem jó lett
arnoldbogi: kezdd el nekem tetszik az ötlet Egyébként nemsokára hozom az első fejezetet. | |
| CherryGirl (46107) 12.07.17 17:45:51 | ||
|
Ó tudtam h kihagytam vlakit,
Jody: nekem tetszik a történet csak Kyrának igaza van nem igazán érthető h az a srác lovagolni jön, ez csak akkor derült ki amikor megjelent addig én sem nagyon értettem a helyzetet és egy kicsit kapkodsz több leírás kell bele de feltétlenül folytasd! | |
| Sztike1998 (42150) 12.07.17 17:48:26 | ||
|
herrina: Kicsit több leírást, de amúgy nagyon jó! (: | |
| herrina (12812) 12.07.17 17:53:25 | ||
|
Köszi Sztike :) | |
| Victory (24965) 12.07.17 18:56:41 | ||
|
Kedves Mindenki: Nagyon jók a történetek, csak gratulálni tudok és így tovább!:)
Egyébként nem tudom, hogy ki emlékszik rá, de valamikor elkezdtem itt egy történetet, Suttogó reménység címen.Sajnos nem volt időm akkor írni még hozzá, de most igyekszem bepótolni és feltöltögetni a blogomra a teljes történetet.Szóval nem is szövegelnék tovább... 
Második fejezet (Részlet) “Amint kijutottam a házból rohanni kezdtem. Minél távolabb akartam lenni ettől a helytől és felejteni. El akartam felejteni a folyton engem üldöző rémálmot, melynek képei még most is ott lebegtek lelki szemeim előtt. Sehogy sem tudtam szabadulni a rémes látvány elől. A csikó nyaka köré fonódó durva kötél egyetlen rántással leterítette a fiatal állatot. Majd fojtogatta a kis jószág torkát, a csikó tekintete üvegessé vált, s orrlyukai kitágultak. De mindhiába kapkodott levegő után, az már sosem ért le a tüdejébe. A kicsiny lény még rángatózott; egész testét átjárta a fájdalom. Oldala már alig-alig emelkedett, s egyre szaggatottabban vette a levegőt, amíg el nem hagyta minden ereje…“ Ha érdekel a folytatás, akkor:Katt!;) | |
(aktuális oldal: [ 151 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [148] [149] [150] [151] [152] [153] [154] [155] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
