 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| arnoldbogi (13812) 12.07.17 19:26:04 | ||
|
1. fejezet A rét minden fűszálán harmat ült. A völgybe köd ereszkedett. Az első kósza napsugár megcsillant a füvön. Mint egy varázsütésre, a szöcskék ugrálni kezdtek, pillangók szálltak. Az erdőben ébredezni kezdtek az állatok, néhányan most tértek nyugovóra. A nap lassan haladt felfelé, de amint egy kicsit feljebb ment, egyre több fény ragyogta be a mezőt. Az őzek a napfelkeltében a patakhoz indultak inni. A hímszarvas büszkén szökkelt át a réten, őt követték az őzek és a gidák. A kicsik botladozva ugrándoztak a magas fűben. Amint visszaértek az erdőbe, lassítottak. Elértek a patakhoz. Nem voltak egyedül. A sziklák mellett egy ló ivott. Hófehér szőréből halvány fény áradt, ami megvilágította a félhomályban a sziklát, amire jelek voltak vésve. A ló felemelte íves nyakát és egy horkantással elügetett... ********************* Rose felnyitotta a szemét. Megnézte az óráját: 05:49 . Kikászálódott az ágyából és félrehúzta a függönyt. A halvány napfény besütött a szobába, cseppnyi melegséggel megtöltve azt. A nő elmerengett az ébredező tájban. Ablakából pont rálátott a rétre, amit sűrű erdő vett körül. Szerette nézni, amikor felkel a nap. Felöltözött, megreggelizett és elindult a ház mögött lévő kis istálló felé. Amikor kinyitotta az ajtót, a lovak nyerítéssel üdvözölték. Beszénázott és megvárta, amíg megeszik az abrakot. Utána nyerget rakott lova, Melodic hátára. Kilovagolt vele a napfelkeltébe. A rét felé vették az irányt. Rose ellovagolt egy keskeny ösvényen, át egy kis erdőn, el a rétre. A rét szélén feszesre fogta a szárakat. Megsarkalta lovát, és a deres herélt vágtázni kezdett. Sörénye lobogott a szélben, szőrén megcsillant a kósza napfény. A rét végefeléhez közelítettek. Rose meghúzta a szárakat és Melodic megállt. Prüszkölt egyet és dobbantott a lábával. - Jól van, fiú, megyünk az erdőbe. Ott majd vágtázhatsz. A lány jobbra fordította a lovat és beügetett az erdőbe. A bükkösöket és a tölgyeseket kezdték felváltani a fenyvesek. A patakot már rég elhagyták, most a bokrok helyett sziklák voltak és a talaj is egyre keményebb lett a tűlevéltakaró alatt. A járatlan út egyre meredekebb lett, Melodic egyre nyugtalanabb. -Mi a baj? Mindjárt vágtázunk, nyugi! Rose próbálta megnyugtatni ideges lovát. 50 m után kezdett rádöbbenni, hogy nem a vágta miatt nyugtalan a lova. Melodic minduntalan balra dobálta a fejét. A nap már magasan járt, de alig szűrődött be fény az ágak között. A fák sűrűn álltak és egyre több szikla ült a hegyoldalon. A deres ló egyre idegesebb lett. Rose megpróbálta megnyugtatni, leszállt a lováról és megsimogatta a nyakát. Ekkor egy ág megreccsent és egy fehér árny suhant át a fák között. Melodic-ot nagyon megilyesztette a különös, halvány fény és felágaskodott. Rose erősen megmarkolta a kantárszárat, de a lova olyan erőset rántott rajza, hogy elszakadt. A lány hátraesett és a lova rémülten elvágtatott hazafelé. Rose egyedül maradt az erdőben és ott keringett körülötte az a titokzatos fény... | |
| arnoldbogi (13812) 12.07.17 19:27:54 | ||
|
Egyenlőre csak ennyit teszek be. Ha akarjátok a folytatást, akkor komizzatok!!! Lécci, mondjátok meg, hogy írjam-e tovább! | |
| Sztike1998 (42150) 12.07.17 19:43:09 | ||
|
arnoldbogi: Először is, nekem tetszik. Másodszor: ne szedd ennyire szét. Sok mondatot lehetett volna egybe írni, mert így most elég darabosan kell elolvasni S: Egyből belecsaptál a közepébe, semmit nem tudunk meg Rose-ról. Akiről egyszer azt írtad hogy nő, aztán meg azt, hogy lány. Így nem tudjuk milyen korú (; Ezekre figyelj, és nagyon jó lesz. (: | |
| arnoldbogi (13812) 12.07.17 19:52:35 | ||
|
Hogy egy kicsit képben legyél: Rose egy felnőtt nő, csak gondoltam, változatosan írom. De megfogadom a tanácsodat és igyekszem szétszedni a mondatokat ^^ Amúgy most éppen a 3. fejezetet írom, mert már meg vannak írva, ha érdekel, látogass el ide: www.lovasbogi.irasai.hu
A jelszó: WhiteHope | |
| Majrés (6862) 12.07.17 21:32:13 | ||
|
Ló bolondok társasága
kérlek látogassatok el ide ^^ kommentárokat légyszi ne sajnáljátok :D | |
| Kockalány (63146) 12.07.18 10:05:45 | ||
|
Hm..unatkoztam =)
 A hajnal első napsugarai lágy szellőként simogatták a harmatos rétet. Végre nyár van!Hihetetlen érzések!Csak úgy kavarognak,tombolnak,és minden porcikám azt kívánja hogy ébredj! Felkeltem,s felültem nagy ágyamban. -Nyár!-nyújtóztam.-Helló Nyár! Lassan kimásztam,majd gondosan összeraktam az ágyneműt. -Hm... mit kéne fölvenni?-tűnődtem nagy szekrényem előtt.-Legyen ez,ez ééés...ez is jó lesz!-döntöttem el. Végre felöltöztem,így volt már valami kinézetem.Lerobogtam a falépcsőn,ami hangos reccsenésekkel kísérte utamat. -Kimentem Alyciához!-kaptam a bejárati ajtó kilincse felé. -Kincsem..leülnél egy kicsit?-fogta meg anyám a vállam.Elég gondterheltnek tűnt.-Persze.-sétáltam az ebédlőasztalhoz,majd megálltam előtte. -Alycia..az este..elment..-suttogta,majd egy könnycsepp követte elhaló hangját..és még egy és még egy.Sírt. -Ne..nem...ez,ez nem igaz!-toporzékoltam,majd kirohantam a bejárati ajtón.Hangos csattanással csapódott be mögöttem az ajtó,én pedig imádkoztam hogy anyámnak ne legyen igaza.Rohantam..rohantam az istálló felé,és már csak arra emlékeztem hogy ő nincs.Idegesen téptem fel a zárat. -Neeee!-üvöltöttem mikor megláttam az üres boxot.Könnyek szöktek a szemembe.-Miért..mért hagytál itt?-néztem kérdőn az égre,majd beléptem a boxba. Alycia melletti boxban pihent az istálló újonca, Summer.-Szia kispajtás.-simítottam végig az orrán.-Mi a helyzet?-öleltem át nagy nyakát,mire ő halkan horkantott.-Menjünk ki egy kis vágtára.-tanácsoltam,majd kisétáltam a boxból,át az övébe.Már nem sírtam.Könnyeim még itt-ott folydogáltak,de inkább most másra koncentráltam. -Folyt.köv. csak elmosogatok ^^- | |
| Sztike1998 (42150) 12.07.18 10:54:56 | ||
|
Kockalány, nekem tetszik *-* | |
| Kyra76 (59204) 12.07.18 11:05:30 | ||
|
Nagyon gyorsan haladsz a történettel. Azt se tudtam meg hogy ki a főszereplő,Alycia milyen ló ... satöbbi.
Mindenkinek szól: Ne hamarkodjátok el! Inkább írjatok végtelen sorokat egy személyről mint hogy semmit! Értem én hogy könnyűirodalomban dolgozunk, ahol sok a párbeszéd, de akkor is! Az Elveszve a vadonban és A szellemkanca legendája, nekem azért volt furcsa, mert rögtön ugrottatok a mély vízbe. Írjatok pár sort a történetben, a szereplők körüli tárgyakról, és fontos elemekről, mert így tisztább képet kapunk. Ha valami tragikus dolog történik elveszik valami, pl. mint egy egy ló, akkor ha leírjátok hogy milyen nélküle, mi minden csináltak együtt... Az elveszve a vadonban - nál én az elején nem értettem hogy a lány ki akar lovagolni, az anyukája megengedi, de ezen mégis felháborodik. Ha lettek volna olyan sorok, hogy egy lovasfarmon élek a családommal, ahol lovasokat viszünk terepre akkor kicsit világosabb lett volna. Nah ezer bocsánat a kisregényemért, meg akit untattam vele. Nem muszáj megfogadni, de ez kikívánkozott belőlem. :) | |
| Párducpóni (62862) 12.07.18 15:01:08 | ||
|
Kockalámy:Szörnyen jó! | |
| Calme (63220) 12.07.18 15:39:27 | ||
|
Kockalány:Eléggé gyors,de ettől függetlenül tetszik.
Holnap én is nekiugrok írni,és ..és és írok és remélem hogy tetszeni fog ^^ | |
| CherryGirl (46107) 12.07.18 16:33:41 | ||
|
arnoldbogi: nagyon jóó :)) | |
| CherryGirl (46107) 12.07.18 17:29:18 | ||
|
Sziasztok, hoztam új regényem első fejezetét. Íme:
1.Megérkezés A vonat kerekei hangosan zakatoltak. Az ablak mellett Hampshire jellegzetes tája futott el. Az erdőkkel tarkított mezők gyors egymásutánban bukkantak fel és tűntek el. A Nap magasan járt az égen mindent elárasztva fényével, egyedül a vonat fülkéjébe nem tudott teljesen behatolni. Alexa az ablaküvegnek támasztotta a fejét és hagyta, hogy testét átjárja a vonat rázkódása. Már két órája a Brockenhurst felé robogó szerelvényen ült. Vele szemben egy középkorú hölgy könyvet olvasott. Alexa unottan nézte a sínek mellett elsuhanó fákat és bokrokat. Pár perc múlva elégedetten felsóhajtott, amikor megérezte a vonat lassítását. Az ablak előtt egyre több ház tűnt fel. Végre megérkeztek Brockenhurstbe! A lány felállt és vállára akasztotta az eddig az ülésen heverő, barna sporttáskát. A mozgolódásra egy kis, welsh corgi felkapta a fejét. A kutya valószínűleg elbóbiskolhatott, mert riadtan ugrott fel gazdáját keresve. Alexa ölbe vette a barna foltos kutyát és kilépett a folyosóra. A vonat fütyülni kezdett, jelezve, hogy megérkeztek az állomásra. Az ajtók kitárultak és a lány lelépett a peronra. Körülnézett. Az utasok felszálltak és a vonat lassan továbbgurult. Alexa lehajolt és lerakta a kutyáját. A Cardigan welsh corgi izgatottan szaglászni kezdett, majd elindult előre. A lány még egyszer körülnézett mielőtt kutyája után indult volna. A szeme sarkából észrevette, hogy a sínek mellett álló épület ajtaja kinyílik. Egy lány bukkant fel, sötétbarna haját lófarokba fogta, almazöld top volt rajta sötétbarna sorttal és fehér tornacipővel. Rögtön megismerte a szőke lányt, elvigyorodott és felé rohant. Alexa is mosolygott és futni kezdett. A lányok megölelték egymást. - Úgy örülök, hogy egy teljes hónapig nálunk maradsz. Már nagyon… - mondta Hannah, de Alexa félbeszakította, aki a háta mögött mutatott valamire. Gyorsan megpördült, de már késő volt. Három kutya rohant feléjük eszeveszetten, lógó nyelvvel. A kis welsh corgi behúzott farokkal hátrálni kezdett, egy pad mögött keresve menedéket, míg a lányok maguk elé tett kézzel araszoltak hátrébb. Azonban ez nem állította meg a kutyákat. Körülvették őket farkukat csóválva, lihegve. A legnagyobb egy dús, krémszínű bundájú kutya még fel is ugrott Alexára. A lány hátratántorodott a mellkasára nehezedő súlytól. - Nissy, lefelé! Ezt nem szabad! – kiáltotta Hannah és megpróbálta lefejteni a nagytestű ebet unokatestvéréről, akinek a kutya önfeledten nyaldosta az állát. - Nissy, tűnés! Rossz kutya! Hess, innen, menjetek arrébb! – Natalie jelent meg, Hannah édesanyja, hogy rendre intse az izgatott kutyákat. Ugyanolyan árnyalatú, hosszú haja volt, mint lányának csak ő kiengedve hordta. Homokszínű térdnadrágot, szandált és egy nyakba akasztós, piros topot viselt. -Szervusz Alexa. Ne haragudj, hogy így letámadtak, de muszáj volt magunkkal hozni őket is. Imádnak kocsikázni. – mentegetőzött Natalie és megvakargatta Robin, a berni pásztor füle tövét. | |
| CherryGirl (46107) 12.07.18 17:30:28 | ||
|
Ma csak ennyire volt időm de majd holnap lehet, hogy hozom a folytatást. | |
| herrina (12812) 12.07.18 17:42:13 | ||
|
3. fejezet Piknik A napok csak teltek. A piknikre vártunk, ami szombaton volt. Még három nap volt hátra. Piknik minden évben egyszer volt. Olyankor kimentünk a patak mellé tanárokkal. Letettük a cuccainkat és lovagoltunk. Általában versenyeztünk, kinek a lova gyorsabb. Míg mi szórakoztunk, a tanárok megterítették az “asztalt“. Ebédidőben visszamentünk a felnőttekhez és piknikeztünk. Utána megint lovagoltunk egy kicsit, amíg a tanárok előkészítették az akadálypályát. Mikor az is készen volt, végigmentünk rajta. Mikor ezzel is megvoltunk, segítettünk elpakolni és visszamentünk a lovardába. Ez volt a kedvencem az egész nyáron. De eddig még három nap volt. Alig vártam. Szóval teltek a napok. Diana és a kiskutyái még nem mondták meg a hülye szabályaikat. Mayával éjjel-nappal azt találgattuk, vajon mik lehetnek azok. Végre eljött a piknik ideje. Reggel felkeltem, átnéztem a cuccaim és lementem reggelizni. Mayát már ott találtam. - Szia! Mizu? - köszöntem. - Szia! Jó, hogy kérdezed. Állítólag egy új lány érkezik. - mondta Maya. - Új lány? Mikor? - Nem tudom. De csak pletyka. - Igen, az. Fogadunk, hogy igaz? - Aha. Miben? - Szóban. - Oké! Megettük a reggelit, felmentünk a cuccainkért és együtt mentünk az istállóba. Felnyergelük a lovainkat és kimentünk az istálló elé. Ott gyülekeztünk. Amanda, Fanny, Gina és Lilly már ott várakoztak a lovainkkal, Goron-nal, Canir-ral, Rodea-val és Jamecca-val. Hamarosan Laura is megérkezett Mango nevű lovával. Diana és a kiskutyái is pár percen belül, a tanárok pedig 9 órakor jöttek meg. Akkor elindultunk. Egy darabig egy ösvényen mentünk, aztán letértünk róla. Kis idő után megláttuk a patakot. Követtük felfelé, az erdő felé, ahonnan eredt. Végül letelepedtünk közel az erdőhöz. Leszálltunk a lovakról és letettük a cuccainkat. Maya és én megkerestük a fánkat. Egy szép fűzfa volt, aminek a törzsébe kétszer is belevéstük a nevünket, hogy amikor majd újra jövünk, emlékezzünk az akkori piknikekre. Most is ugyanezt tettük, csak Clau neve nem került rá. Visszamentünk a lovakhoz, felültünk rájuk és lovagoltunk. Délben megebédeltünk és Popularral meg Russiával együtt visszamentünk a fűzfához. Leültünk az árnyékba. Beszélgettünk, mikor nyolc emberárnyékot láttam közeledni. Diana volt az és a kutyuskái. - Azért jöttem, hogy ismertessem a szabályokat. - szólt köszönés nélkül Diana, azzal átnyújtott egy papírt és elment. Mayával végigolvastuk a szöveget: Új szabályok: TILOS Lindához szólni! TILOS neki engedély nélkül üzenetet írni! TILOS vele kommunikálni! TILOS a lovával jól bánni! Ugyanezek a szabályok vonatkoznak Linda barátnőire, amíg át nem térnek hozzánk. Pár percig csak néztük a papírt döbbenten. Diana és a barátai távolról figyeltek minket. Azt hittem, Maya is el fog hagyni, mint Claudia. - Linda... - szólalt meg Maya. - Megértelek, ha átállsz hozzájuk. - mondtam. - Emlékszel, mit ígértem? “Ha tűz, víz, ég és föld van közöttünk, akkor is barik maradunk. Jöhet jól hangzó ígéret, nem fogadom el.“ Ezt tartom. - azzal átölelt. - Csak el akarták rontani a napot. De nem sikerült nekik. Már megszoktam, hogy kiközösítenek. Csak Russiát ne kevernék bele! - mondtam pár könnycseppel küzdve. Még egy kicsit beszélgettünk, aztán szóltak, hogy kész az akadálypálya. Végigmentünk rajta. Este hat óra körül elindultunk visszafelé. Mikor megérkeztünk, rendbe tettük a pacikat és megvacsoráztunk. Dianáék egy csocsóbajnokságot rendeztek még lefekvés előtt. Mayával felmentünk a szobájába. Ott beszélgettünk még este kilencig, aztán visszamentem a szobámba és lefeküdtem. Íme a Cworda Ranch - Gőgös gyilkos 3. fejezete. A következőt még írom és szombaton megyünk nyaralni, tehát legkorábban 29-én tudom hozni a kövi részt. | |
| Sztike1998 (42150) 12.07.18 18:56:48 | ||
|
CherryGirl: Nagyonnagyonagyon jó *---*
herrina: Több leírást, de amúgy jó (; | |
(aktuális oldal: [ 152 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [149] [150] [151] [152] [153] [154] [155] [156] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
