 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| Kyra76 (59204) 12.07.20 16:17:34 | ||
|
Calme, jó lesz, csak ha herélt a ló, akkor ne írd hogy csődör! Nekem csak ez bökte a szememet. Szerintem nem muszáj, hogy rögtön az elején izgalmas legyen. Jó ez így ahogy van.
(Ha a versenyzés alatt díjugratást vagy díjlovaglást, esetleg militaryt értesz, akkor jó, csak mert a Holland sportlovakat általában nem viszik galoppversenyre... csak a tisztázás kedvéért írtam, mielőtt félreértenék valamit) | |
| Calme (63220) 12.07.20 16:35:06 | ||
|
Kyra:Köszönöm a kommentet,és igyekszem mindent észben tartani ^^
És a verseny alatt egy díjlovaglóversenyt értek,mivel ez áll úgy hozzám közelebb ^^ | |
| Calme (63220) 12.07.20 17:03:16 | ||
|
 2.rész Cím:Könnyű Álmok Végre hazaértem.A szüleim még a munkába voltak,így egyedül voltam otthon.A táskámat és a dzsekimet ledobtam a földre,majd felrohantam a lépcsőn. -Hová is tettem?-kerestem a legszebb lovaglósnadrágomat.-Ez sem az,ez nem ..fúúúj!-dobáltam el a ruháim.-Hol van?-értetlenkedtem,majd leálltam.-Az ki lett dobva,mert szétszakadt.-Fenébe is!-dobáltam vissza a ruháimat,majd bosszúsan legyalogoltam a lépcsőn.-Na mindegy.-fújtam ki a levegőt,majd keresni kezdtem a táskámban a mobilom.Mikor megtaláltam a kijelző összesen 7 nem fogadott hívást jelzett.Átfutott a névlistát..anya,anya,anya,apa,apa,apa,Dory. -Dory!-sikítottam fel.-Ma találkánk lett volna!-csapta a fejemre.-Én baromarc!-mondtam,majd visszahívtam.-Na,ez nem fogja felvenni.-mondtam,miután kinyomtam.-Ch...é még neki áll feljebb.-morogtam,majd a mobilomat a zsebembe süllyesztve,a hűtő felé tipegtem.-Hm..virsli,saláta...vaj,májkrém,dinnye..pfuj!-csaptam be a hűtő ajtaját. -Azt hiszem megfürdök.-tekintettem az órára,amely már nyolc óra tájt járt. A zuhany alatt átgondoltam a mai napot. Tudni illik,a szüleim 10 óráig dolgoznak,a nővérem buliba van,a húgom a barátnőjénél alszik,én pedig egyedül vagyok itthon. Hulla fáradtan telepedtem le a TV elé,és kapcsolgatni kezdtem a csatornákat.Egyre unalmasabb és unalmasabb műsorok hada mutatkozott,így álomba merültem. *~Másnap reggel~* Álmosan keltem.Szüleim már elindultak a munkába,és pedig azt hiszem hogy beteg lettem.Lázam volt,kivert a víz,és szörnyen nyűgös voltam.Eszembe jutott Dory.Rácsörögtem,ezúttal sikerrel. -Halló.Dory beszél.-szólt a telefonba. -Én vagyok,gyere át,azt hiszem beteg vagyok!-mondtam orrhangomon,majd lecsaptam a kagylót,mielőtt válaszolt volna.Félholtan feküdtem nagy ágyamon,mikor végre nyílt az ajtó. -Gyere be!-mondtam,majd megváltam még nyílik az ajtó,és Dory belép rajta. -Ideértem.-hebegte.-Miben segítsek?Kérsz húslevest?Anyukám küldi.-mondta lágy hangján,majd levette a cipőjét és mellém ült az ágyra.-Júúúj!-szisszent fel.-Már éget a homlokod.Ezek szerint ma én megyek helyetted Syssyékhez,igaz?-kérdezte. -Meg ne próbáld!-hörögtem.-Én megyek,akár tudok akár ne...-ment el a hangom. -A fenébe!-gondoltam. -Nocsak,elvitte a kiscica a nyelved?-nevetett rajtam.-Gyere,ülj fel,egyél valamit.-mondta,majd a kezembe nyomta a húslevest és a kanalat,amit a zsebéből szedett elő.-Egyél,mint elfogyjon!-mondta,majd lehúzta a redőnyöket,és jobban betakart. -Köszi.-mondtam visszatérő hanggal,s leraktam az üres leveses bödönt az asztalra. -Akkor jössz,vagy múló a dolog és itthon maradsz? Jó,kifingtam,ma már nem írok xD | |
| Calme (63220) 12.07.20 18:26:25 | ||
|
Sziasztok lányok/fiúk/semlegesneműek xD (vicc volt)
Itt akarom folytatni a Fallen Angelt,mert így legalább írtok róla kritikát. Lábjegyzetet észrevenni ;D Látogass el! | |
| arnoldbogi (13812) 12.07.20 20:28:57 | ||
|
Tádádádáááááám: Itt van a 4. fejezet is!!! Jó olvasást 
4. fejezet -Szóval azt akarod, hogy segítsek?- kérdezte kétségbeesetten. Ekkor megjelent előtte a fehér ló. A nő egy kicsit visszahőkölt, aztán akarata ellenére odament az állathoz. Belenézett a szemébe, majd mintha csak az ő szemével látta volna... és a fejében beszélt egy hang... “Segíts, kérlek. Nagy bajok vannak a szellemvilágban. Segíts, ígérd meg, hogy segítesz...“ Rose megígérte, és aztán újra megszólalt a fejében egy hang és megjelent előtte egy erdő, pont ugyan olyan, mint amiben most volt. “Ez az erdő csodás hatalommal bír, amit te nem érthetsz meg. Te vagy A kiválasztott, így hát rajtad múlik minden. Csak a lovad mentheti meg a szellemvilágot...“ -És ehhez mért kellek én? “Nem érted...csak a lovad mentheti meg a szellemvilágot...te és a lovad egyek vagytok...segíts kérlek...“ - Segítek, de mondd el kérlek, hogyan! Vissza akarom kapni Melodicot! “Egyek vagytok...Keresd meg az átjárót...aztán a lovadat...segíts kérlek...segíts...egyek vagytok...“ A szellemló ezt hajtogatta. Rose próbálta kiverni a fejéből a hangot, de nem tudta. A ló fényleni kezdett, egyre erősebb fényben ragyogott, majd‘ elvakítva a nőt. Amikor Rose kinyitotta a szemét, senki nem volt ott. Furcsa érzése volt. Félt és aggódott is, de mindenképpen vissza akarta szerezni a lovát, mert ők egyek...döntést hozott. Elhatározta, hogy az élete árán is megtalálja azt a kaput és előkeríti a lovát. Moonlight nyergébe szállt és fel akarta venni a szárakat, amikor észrevette, hogy a karján van egy félhold, ami halványkék fényben ragyog. már tudta, mi az a jel. Nem tartott tőle, tudta, hogy ez a jel segít abban, hogy újra együtt legyen Melodic-al, és nem szabadulhat meg tőle... a fekete heréltet elindította balra, és a kék fény halványodni kezdett. Jobbra fordult és a fény erősödött. “Mint a kereső-játék“-gondolta Rose és arra ment, amerre a jel mutatta. Moonlight egyre nyugtalanabb lett, és amikor a nő észrevett egy sziklán egy félholdat, érezte, hogy már nincsen messze. Megállította a lovát és leszállt róla. Leszerszámozta és így búcsúzott tőle (talán örökre): - Légy jó fiú! Talán egyszer viszontlátlak! Menj haza! Rose elindult, de a ló követte. Mindahányszor követte, Moonlight nem akart visszamenni. Rose meglátta a kék kaput két szikla között. Most már menned kell. Eredj haza!- mondta és nagyot csapott a lova farára. A fekete ló ijedten elvágtatott, de nem hazafelé, csak egy menedéket keresett. A nő megállt a kapu előtt. Mély levegőt vett és átlépett rajta... **************** Rose egy teljesen más világba csöppent. Hatalmas fák vették körül, amiknek széles törzsét vastagon befedte a moha. Gyökereik itt-ott kilógtak a földből, kész akadálypályává változtatva a helyet. Napfény alig szűrődött be... éppen megfelelő hely a szellemeknek. Rose elindult arra, amerre a jel világított. Nem tudta, merre menjen, és kekkor eszébe jutott valami. Az egyik fáról lekaparta a mohát egy nagy körben, ami messziről is jól látható volt. Így visszatalál majd az átjáróhoz. Sorra jelölte meg a fákat, észre sem vette, hogy az erdő ritkulni kezd, és a félhold halványulni. -Farmcba!- mondta, amikor a karjára nézett. A hold akkor világított, amikor balra fordult,így hát elindult az erdő szélén. Már vagy 1órája gyalogolt, amikor a láthatárban feltűnt egy aprócska város. Rose a város felé fordult és a hold izzani kezdett. Majd rohanni kezdett. -Jövök Melodic! Megmentelek, mert mi egyek vagyunk! | |
| arnoldbogi (13812) 12.07.20 20:30:08 | ||
|
Bocsikaa, a borítókép elmaradt XD
4. fejezet -Szóval azt akarod, hogy segítsek?- kérdezte kétségbeesetten. Ekkor megjelent előtte a fehér ló. A nő egy kicsit visszahőkölt, aztán akarata ellenére odament az állathoz. Belenézett a szemébe, majd mintha csak az ő szemével látta volna... és a fejében beszélt egy hang... “Segíts, kérlek. Nagy bajok vannak a szellemvilágban. Segíts, ígérd meg, hogy segítesz...“ Rose megígérte, és aztán újra megszólalt a fejében egy hang és megjelent előtte egy erdő, pont ugyan olyan, mint amiben most volt. “Ez az erdő csodás hatalommal bír, amit te nem érthetsz meg. Te vagy A kiválasztott, így hát rajtad múlik minden. Csak a lovad mentheti meg a szellemvilágot...“ -És ehhez mért kellek én? “Nem érted...csak a lovad mentheti meg a szellemvilágot...te és a lovad egyek vagytok...segíts kérlek...“ - Segítek, de mondd el kérlek, hogyan! Vissza akarom kapni Melodicot! “Egyek vagytok...Keresd meg az átjárót...aztán a lovadat...segíts kérlek...segíts...egyek vagytok...“ A szellemló ezt hajtogatta. Rose próbálta kiverni a fejéből a hangot, de nem tudta. A ló fényleni kezdett, egyre erősebb fényben ragyogott, majd‘ elvakítva a nőt. Amikor Rose kinyitotta a szemét, senki nem volt ott. Furcsa érzése volt. Félt és aggódott is, de mindenképpen vissza akarta szerezni a lovát, mert ők egyek...döntést hozott. Elhatározta, hogy az élete árán is megtalálja azt a kaput és előkeríti a lovát. Moonlight nyergébe szállt és fel akarta venni a szárakat, amikor észrevette, hogy a karján van egy félhold, ami halványkék fényben ragyog. már tudta, mi az a jel. Nem tartott tőle, tudta, hogy ez a jel segít abban, hogy újra együtt legyen Melodic-al, és nem szabadulhat meg tőle... a fekete heréltet elindította balra, és a kék fény halványodni kezdett. Jobbra fordult és a fény erősödött. “Mint a kereső-játék“-gondolta Rose és arra ment, amerre a jel mutatta. Moonlight egyre nyugtalanabb lett, és amikor a nő észrevett egy sziklán egy félholdat, érezte, hogy már nincsen messze. Megállította a lovát és leszállt róla. Leszerszámozta és így búcsúzott tőle (talán örökre): - Légy jó fiú! Talán egyszer viszontlátlak! Menj haza! Rose elindult, de a ló követte. Mindahányszor követte, Moonlight nem akart visszamenni. Rose meglátta a kék kaput két szikla között. Most már menned kell. Eredj haza!- mondta és nagyot csapott a lova farára. A fekete ló ijedten elvágtatott, de nem hazafelé, csak egy menedéket keresett. A nő megállt a kapu előtt. Mély levegőt vett és átlépett rajta... **************** Rose egy teljesen más világba csöppent. Hatalmas fák vették körül, amiknek széles törzsét vastagon befedte a moha. Gyökereik itt-ott kilógtak a földből, kész akadálypályává változtatva a helyet. Napfény alig szűrődött be... éppen megfelelő hely a szellemeknek. Rose elindult arra, amerre a jel világított. Nem tudta, merre menjen, és kekkor eszébe jutott valami. Az egyik fáról lekaparta a mohát egy nagy körben, ami messziről is jól látható volt. Így visszatalál majd az átjáróhoz. Sorra jelölte meg a fákat, észre sem vette, hogy az erdő ritkulni kezd, és a félhold halványulni. -Farmcba!- mondta, amikor a karjára nézett. A hold akkor világított, amikor balra fordult,így hát elindult az erdő szélén. Már vagy 1órája gyalogolt, amikor a láthatárban feltűnt egy aprócska város. Rose a város felé fordult és a hold izzani kezdett. Majd rohanni kezdett. -Jövök Melodic! Megmentelek, mert mi egyek vagyunk! | |
| arnoldbogi (13812) 12.07.20 20:56:51 | ||
|
És JumpHorse kérésére itt van a(z) Egy ló szemszögéből I. 1. fejezete!!! Komikat, hogy mijen és ha tetszik, folytatom.
1. fejezet Régmúlt idők szép emlékei Jól emlékszem arra a napra, amikor először láttam meg a napot, amikor először szívtam be a levegő friss illatát... Pedig milyen sok év telt el azóta! Emlékszem, hogy amikor csikó voltam, mindig anyám lábánál heverésztem, de amint nagyobbacska lettem a többi csikóval játszottam. Anyám sok jótanáccsal látott el, bölcs, öreg ló volt, megfogadtam minden tanácsát. A legfontosabbat sosem feledtem el és én is továbbadtam, hiszen “Aki jól dolgozik, az elnyeri jutalmát, aki rosszul viseli, annak csak a rossz jár“ Így azóta arra próbálok törekedni, hogy az emberek kedvébe járjak, ami koránt sem egyszerű dolog. Amíg csikó voltam, élveztem, hogy vágta közben rúghatok és bakkolhatok, mert mindig örültem amikor a hosszú esőzések vagy a hóviharok után kiengedtek a legelőre, vissza se lehetett fogni. A gazdám mindig mosolyogva nézett és olykor azt mondta: - Jó ló lesz belőled, te kis pöttyös! Így hát innen ered a nevem. Dotted, ami annyit tesz, pöttyös. Nemes fajtába tartozom, anyám jóvágású ló volt és mindig azt mondogatta, hogy nem ismert apámnál engedelmesebb lovat. A mama mindig csak a jóra nevelt, erről eszembe jutott az, amikor a többi csikóval játszottunk kint a réten. Előtte nagy vihar volt, minden csupa sár lett. A többiek hemperegni kezdtek a koszos földön, és csupa sarak lettek. Már én is majdnem lefeküdtem, amikor anyám odalépett és így szólt: Ne hempergőzz ok nélkül! Csupa kosz leszel, és utána a gazdának nehéz letakarítania. A többi csikó nem tanult illemet, de téged megtanítalak rá... a többiek nem értékes lovak, a szüleik is csak farmlovak, de te egy “kincs“ vagy a gazdánknak, úgyhogy vigyázz a fehér szőrödre, soha ne piszkold be ok nélkül! Így hát nem hempergőztem meg, és valahogy öröm volt nézni, ahogyan a gazdám kiköti a barátaimat és hideg vízzel lelocsolja őket... persze ők nem élvezték annyira mint én... | |
| Sztike1998 (42150) 12.07.21 10:28:09 | ||
|
arnoldbogi: Jó lett! (:
Egyébként valaki olvassa még a Nassaut (előző oldal)? O: | |
| Lottusz (59777) 12.07.21 11:39:49 | ||
|
1000 év után itt a 2. fejezet:
John Leslie dühös léptekkel igyekezett Meteor felé. Kezében ostort tartott, hogy megmutassa lovának, ki is a főnök. Ahogy a csikóhoz ért, hatalmasat húzott az orrára az ostorral. Meteor fájdalmasan felnyerített. - Te semmirevaló gebe! Ezt mégis hogy képzelted?! Csak úgy képes vagy elveszíteni az egyik legfontosabb versenyt??? Tudod mi jár ezért?- azzal még egyet rávágott, ezúttal a ló horpaszára.- Bizony, verés!!! Addig ostorozlak, míg meg nem tanulod végre, hogy TILOS VESZTENI!!! Ha nem fogod fel, addig verlek, míg belepusztulsz!!! Azzal a férfi dühödten ütlegelni kezdte Meteort, ahol csak érte. Nem hatotta meg a ló fájdalmas vinnyogása sem. Mikor már ő maga is belefáradt, még odaszólt a ló edzőjének: - Ezúttal kétszer annyit eddzed, George!!! Ha rajtam múlik, inkább kileheli a lelkét a pályán, minthogy veszítsen! Caesar gazdája, Jeremy Highland idegesen fújtatott. - Semmire nem jó nekem ez a korcs! Egyfolytában zabál, és még nyerni sem képes!!! Ha a holnapi versenyt nem nyeri meg, én nem tudom, mit csinálok vele...- szólt. Jeremy keményen versenyeztette a kutyáját, szinte naponta. Caesar már szörnyen ki volt merülve a versenyek hosszú sorozatától, nem csoda, ha nem tudott nyerni. Fogalma sem volt róla, hogy holnap azonban élete sorsdöntő versenye lesz... Másnap reggel Jeremy a szokásos apró ketrecbe zárta Caesart. Az agár már tudta, mi következik. Nyüszítve húzódott be a sarokba, és behunyta a szemét. Gazdája bedobta a csomagtartóba, becsapta a fekete Mercedes ajtaját, és elhajtott a verseny helyszínére. Ott aztán pórázra fogta kutyáját, és felcsatolta Caesar pofájára a szájkosarat. A kutya szűkölve ellenkezett, de Jeremy ütésére el is hallgatott. Aztán elindultak. A férfi a lehető legkisebbre fogta a bőrpórázt. Caesar nyakán megszorult a fojtólánc, és alig kapott levegőt. De ellenkezni nem mert. Majd Jeremy betuszkolta az agarat a ketrecbe, és helyet foglalt a lelátón. Caesar rettenetesen félt. Lihegve nézte a pályát. Aztán a ketrecek ajtaja hirtelen kicsapódott, ő pedig szinte kirobbant belőle. Minden erejével azon volt, hogy beérje a nyulat. Egyre inkább fokozta a sebességet. Mancsaival hatalmas port kavart fel maga után. Izmos lábai egyre csak lökték előre, ő pedig zihálva próbálta utolérni az előtte száguldó két agarat: a bajnok, fekete Black Start, és a szürke Holidayt. Próbált gyorsabban futni a szokatlan homokos talajon, de nehezen ment. Aztán felrémlett neki gazdája dühös képe, és gyorsított. A tömeg üvöltött, ő pedig csak rohant és rohant. Végül beelőzte Holidayt, és próbálta fokozni az iramot, de a rengeteg kimerítő verseny után egyáltalán nem volt olyan kipihent, mint Black Star. A fekete agár még jobban belehúzott, és elsőként ért célba. Caesar tudta, hogy mindennek vége. Beszáguldott a célba, aztán lelassított, és kimerülten összeesett. Meteor hiába vágtatott iszonyú sebességgel, még mindig érezte a pálcát, ahogy lecsap a farára. “Na jó, ha neked még ennél is több kell, hát legyen...”, gondolta, és olyan hirtelen húzott bele, hogy fiatal edzője elveszítette a kengyelt, és nagy ívben lerepült a hátáról. A csikó lassított, majd megállt. Furcsa volt neki, hogy a pályán ezúttal senki nem ül a hátán, és nem ütlegelik. Örömében kirúgott, vágtatott egy keveset, majd legelészni kezdett -Ne, mit csinálsz, te dög?- szisszent fel George. - Au, azt hiszem eltört a lábam! John éppen ekkor lépett ki a házból, kávéval a kezében. -Mi a?...- kiáltott fel, s ijedtében elejtette a kávéscsészét. Odasietett George- hoz. -A csudába, George!!! Azonnal hívom a mentőket! Valaki kapja el azt a gebét, de azonnal!- üvöltött. Jeremy már otthon volt, kutyájával együtt. Caesar éppen magához tért. - Na végre, te korcs!- vigyorgott, és egy vastag ággal a kezében a kutyához közeledett. Hatalmas ütéseket mért Caesarra, aki fájdalmasan vonyított. Majd miután ellátta a baját, megfogta a pórázt, és az agár nyakára csatolta. Caesar értetlenül nézett gazdájára. Jeremy még sosem vitte sétálni, főleg nem verés után... A férfi bezárta az ajtót, majd sietve elindult a kutyával. Egy darabig az erdőben mentek, de aztán Jeremy áttért az országút melletti ösvényre. Aztán kikötötte a kutyát egy villanyoszlophoz, még ráütött egyet, aztán hazasietett. Caesar megrökönyödve nézett utána... Komikat, sokat!!!! xD | |
| Panka0204 (50739) 12.07.21 15:45:25 | ||
|
sztike: én olvasom! jó lett, nekem tetszik.
lotusz: jó lett nagyon! | |
| JumpHorse (50360) 12.07.21 16:08:34 | ||
|
Lottusz: Nagyon jó! Folytasd ;) | |
| JumpHorse (50360) 12.07.21 16:12:33 | ||
|
Arnoldbogi: Szuper :) | |
| Kyra76 (59204) 12.07.21 16:24:48 | ||
|
Sztike, abba ne hagyd, mert én olvasom!
Lottusz, engem nagyon megfogtál. Calme te se hagyd abba! Mellékesen nekem is a díjlovaglás a kedvenc szakágam :) | |
| Sztike1998 (42150) 12.07.21 16:37:03 | ||
|
Lottusz: Már kezdtem hiányolni (: nagyon jó(:
Nassaut pedig mostanába nem fogok hozni, mert vasárnaptól egy hétig nem leszek itthon ): | |
| CherryGirl (46107) 12.07.21 18:17:49 | ||
|
Sztike: én még mindig olvasom és nagyon tetszik
Sajnos most nincs időm elolvasni a többit de megígérem h elfogom | |
(aktuális oldal: [ 154 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [151] [152] [153] [154] [155] [156] [157] [158] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
