 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| zsofi26horses (50515) 13.01.06 16:28:07 | ||
|
Sziasztok :) Már elég régtől nem járok ide, most mégis nagy unalmamban feljöttem :D Végül is nem bántam meg, mert egy jót olvastam.
Sztike: Jó, jó, tetszik, de a Nassau jobb :/ Nem tudom, lehet hogy a természetem miatt van, amiért nagyon nehezen szokok hozzá az új dolgokhoz, bár inkább most nem mondok semmit, csak hogy folytasd, majd meglátom :D alixsik: a helyesírásra már nem térek vissza, eleget mondtak az előttem írók, úgyhogy csak annyit mondok, hogy szebb és hosszabb leírások kellenek,hogy tudjuk, hol is vagyunk a történetben. bataviki: kurta farkú kismalac- így nevezném a történetedet. Se eleje, se vége. Egyszeriben itt vagyunk, aztán ott vagyunk, egyszer itt van Leo, másszor ott van Leo... Aztán még cím? Vagy tartalom vagy valami ilyesmi? :D Legközelebb ezekre figyelj oda. CreatyvHorses: Jó, tetszik, csak talán egy kicsit több lehetett volna a személyleírás, hogy azért tudjuk kiről írsz, igaz, rögtön az iskolában volt, de attól még egy rövid személyleírás jöhetett volna :D Nekem egy kicsit gyorsak voltak történések, ezen még javíthatsz. :) Ami engem illet, lehetséges, hogy visszatérek még a Bridgettel, már írogatom, de nem tudom, lehet hogy berakom, lehet, hogy nem :D | |
| zsofi26horses (50515) 13.01.06 16:45:21 | ||
|
Hát akkor itt is lenne, elég rövid, sőt, nagyon rövid, de a következő fejezet majd hosszabb lesz. :)
XI. Fejezet Ültünk ott percekig, néztük a lovakat. A fekete csikó ugrándozni kezdett, éreztem, hogy legszívesebben Berry is csatlakozott volna hozzá. - Hagyjuk őket békén – suttogta David és a lovat a gyeplővel visszahúzta az földútra. Mentünk haza, alig beszélgettünk. Mindegyikünk gondolkodott, de megbeszéltük, hogy erről nem szólunk senkinek. Másnap edzettem Bridgettel. Már simán beugrott nekem vágtába, azon töprengtem a nyeregben, hogy vajon ki mehetnék –e vele terepre. Végül is úgy döntöttem, hogy elmegyek a patakig, aztán visszafordulok. Így is tettem, kinyitottam a kaput lovon ülve. A szárat hosszúra hagytam, mire ő csak lustán előrehajtotta a nyakát. A pataknál ivott, aztán visszamentünk. Kiengedtem őt a legelőre, ő aztán rohant Berryvel és Cherryvel egy kört, majd lenyugodtak. David Cordobával épp vissza jött a túráról, öt lovas ment vele, viszonylag nem olyan sokan. Amikor indultam be a házba, anyu ijedt arcát láttam. Ráncai bemélyedtek, szemei alatt karikák kiabáltak. Nagyon megviseltnek tűnt. - Anya... Mi a baj? –kérdeztem és próbáltam a szemébe nézni. - Bridgetet két nap múlva viszi el az az ember - mutogatott az ujjával felfele, mintha a messzi Angliára gondolna és a kicicomázott kopasz, kövér emberre. Arcán észrevettem egy kis fintort, mintha undorodna kimondani a nevét- készen akarja látni, lovagolhatóan, izmosan, mint egy tisztességes versenylovat – suttogta a rémülettől. Én viszont nem akartam hinni neki, sehogyan sem. Két nap múlva?? Az hogy lehet, hisz azt mondta sokáig, több hónapig nálunk lehet. - Azért, mert eladósodott és sürgősen el kell adnia a lovat – Anya ugyanannyira megijedt mint én. - De még nem áll készen! – kiabáltam már szinte. - Csss! – intett csendre – Tudom, de az úr ragaszkodik hozzá – homlokain a ráncok még erősebbek lettek, de már nem bírtam ránézni. Úgy éreztem kibukik belőlem a sírógörcs... A szobámban bőgtem, aztán gondolkoztam, hogyan lehetne mégis itt hagyni. Ha mi vennénk meg? De úgysem engednék, hisz van elég lovunk, az én lovam pedig elméletileg Berry, nincs szükségem másikra.Kimentem, simogattam Bridget selymes orrát. Kifésültem ujjaimmal még néhány héttel ezelőtt bogáncsos, sártól összetapadt sörényét. Bár gyanakodva nézett rám, mintha bármi rosszat tennék neki, mégis éreztem, hogy kezd végre a bizalmába fogadni. Holnap ki is megyek vele terepre, rendesen.... | |
| zsofi26horses (50515) 13.01.06 16:46:42 | ||
|
Ja és aki nem tudná, nem ismerné a történetet, elolvashatja az elejét itt :
www.equestrian-stories.webnode.hu | |
| bataviki (69554) 13.01.06 20:04:05 | ||
|
Sziasztok4
Köszönöm a kritikákat ezt igazából régebben írtam,de még van néhány ilyen sztorim...Talán azok jobbak lettek.Majd meglátjuk! | |
| Panka0204 (50739) 13.01.07 17:41:01 | ||
|
sziasztok
nem írtam még történetet,eddig csak olvasgattam őket. kellet irodalom órára egy állatos mesét vagy történetet írni,úgy gondoltam én ebből egy történetet csinálok...aztán majd meglátjuk:). Csillag története bevezető Nem is olyan rég volt,pontosan más fél éve, hogy én megszülettem. Világos barna szőröm és sörényem volt,egy kis fehér csillaggal a homlokomon.Ezért lett a nevem Csillag. Itt kezdődött az én életem,egy kis háznál,majd nagy verseny ló lett belőlem egy lovardában.... Elkezdjem? | |
| Fanday99 (50302) 13.01.07 17:42:54 | ||
|
panka: én még olvastam volna a bevezetést, jóformán semmit nem tudtam meg, de mindenesetre kezdd el szerintem^^ | |
| Panka0204 (50739) 13.01.07 17:53:33 | ||
|
Fanday99:tudom,a felét nem rakta be.mindjárt berakom újra:) | |
| Panka0204 (50739) 13.01.07 18:29:32 | ||
|
itt van újra:)
Csillag története bevezető Nem is olyan rég volt,pontosan más fél éve,hogy én megszülettem. Már akkor a gyerekek kedvence voltam,nem is tudtam mi vár még rám az életben. Úgy gondoltam egész életemben itt fogok lakni ennél a kis házikónál,édes kis gazdámnál. A gazdám, Niki huszonhat éves,a barátjával Tamással élt. Két lovuk volt,én és anyu. Sárga színű voltam,Angol telivér.A homlokomon volt egy fehér csillag,ezért Csillag lett a nevem. Anyu,Nóri úgy nézett ki mint én. Amikor más fél éves lettem Anyu azt mondta nekem:A te életedben is eljön az a pillanat,amikor minden megváltozik.Ha akkor nem makacsolod meg magad,jó sorsod lesz.Nem tudtam mit jelenthet. Már nem is volt időm ezen gondolkodni... így mondjuk egy kicsit hosszú lett szerintem. | |
| alixsik (21610) 13.01.07 18:49:12 | ||
|
Mindenkinek aki írta: Elszégyelem magam a helyesírás miatt... Bocsánat  | |
| Victory (24965) 13.01.07 19:03:56 | ||
|
Sztike1998: Köszönöm szépen:) Igyekszem fejlődni, legközelebb jobban odafigyelek majd | |
| JumpHorse (50360) 13.01.07 19:26:54 | ||
|
Szereplők Ashley Thompson ~ Starlight /általában Star/ (esli tompzon [lova] sztárlájt) Gwendolyn Andersson ~ Fallen Hope /általában Fallen/ (gvendolin anderszon [lova] fállen hóp) Mandy McAfforte ~ Diamond (mendi mekáfforte [lova] dájmond) Samatha James ~ Angel Heart /általában Angel/ (szamanta dzsémsz [lova] éndzsöl hárt) Lilyanne Smith ~ Bar Mount /általában Mount/ (lilien szmisz [lova] bár munt) Jeremy Fay ~ Legend Volano /általában Legend/ (dzseremi féj [lova] lédzsend volánó) ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ Lefékezett a lószállítónk az új istálló előtt. Ashley Thompson, Samantha James és én, Gwendolyn Andersson egyből a lovainkhoz siettünk. Star-t, Angel-t és Fallen-t az új bokszaikhoz vezettük. Míg mi lázasan pakoltuk ki a felszerelésünket, gyorsan átöltöztünk, és izgatottan vártuk az első lovagló leckét, a lovak a szénahálót tépdelve majszolták ennivalójukat. -Sam, nem meg mondtam, hogy jó ötlet lesz új lovardába jöni?-mosolyogtam Samanthara, aki a barátnőim egyike. -Jó, jó. Igazad volt.-öltött rám nyelvet. Szokásunkhoz hűen megtisztítottuk a szerszámainkat, majd a lovainkra raktuk a kantárt, és a nyerget. Egy lány lépett ki egy felszerszámozott fekete herélttel, a szomszédos helyiségből. -Ó! szóval ti vagytok az “új“ lányok-hahotázott-Üdvözöllek titeket. Ő itt a lovam Bar Mount, de általában csak Mount-nak szólítom.-simogatta meg lova homlokát-Ja igen!-pirult el- és az én nevem Lilyanne Smith. Általában a lovamat mutataom be, nem pedig magamat. A két régebbi barátnőm eltűnt, miközben mi Lily-vel beszélgettünk és nevetgéltünk. Egy szőke hajú lány állt meg az istálló ajtajában, ahol a fény pontosan körvonalazta testét. Csapott egyet a csizmájára a lovaglópálcájával, amitől Fallen kicsit megrémült. A lány elindult felénk, mivel a lova boksza lentebb volt a mienktől. -Szia! Gwendolyn Andersson vagyok!-nyújtottam ode barátságosan a kezemet. -Chh!-csapta oldalra a fejét, és némán ment tovább. Folytatás később mennem kell :/ Komikat és kritikákat :) | |
| zsofi26horses (50515) 13.01.08 17:56:43 | ||
|
XII. Fejezet Másnap reggel korán keltem, hat óra körül. Bevezettem Bridgetet az istállóba, leellenőriztem nincsenek -e rajta komolyabb sebek, szerencsére csak egy horzsolás volt a térdén, de semmi komolyabb. Lekapartam szőréről a port. A sárral nemigen volt gondunk, a hőség miatt. Rövid, tépett sörényét nem tudtam befonni, de addig súroltam őt, míg a felkelő nap sugara nem fénylett a szőrén. Egy fehér alapon fekete foltos macska ült az ajtóban. Sárga szemeivel kényelmesen pislogott felénk, Bridget hegyezett fülekkel szagolgatta meg őt, mire a macska elszaladt. Valószínűleg George eteti, ő szereti csak a macskákat, de nem is árt, legalább az egereknek annyi. Kivezettem őt az istállóból, angol ugrónyerget raktam rá, ugyanis kérés szerint angol stílusban lovagoltam. Meglepetésemre David ült a legelő fakerítésén, amitől, miután felszálltam a lóra, a kanca kissé félreugrott. - Hé örökös kisasszony - szólt, majd kalapját kissé feljebb tolta és láttam a kék szemeit - Ugye tudod, hogy MA délután jön az az ember és elviszi? - Nem lepett meg, hisz egy nap- két nap, végül is nem túl sok idő kiképezni rendesen egy lovat. A szája széle mozgott csak, mégis értettem amit mondott. Bólintottam, mire két lépést tettem a lóval, ő újra szólt. - Mire készülsz? - nagyot nyeltem, mert erre a kérdésre nem számítottam. Mélyen a szemembe akart nézni, hogy hátha megtudja a választ. Én viszont felé sem néztem, csak a ló füleire bámulva próbáltam megfogalmazni egy értelmes választ. Végül erőt vettem magamon és ránéztem. - Nem tudom - erre ő egy miliméterrel feljebb húzta mindkét szemöldökét, ez egyenlő volt egy nagy kérdőjellel. Kék szemeivel gyanakvóan nézett, én pedig éreztem, hogy lassan eluralkodik rajtam a tehetetlenség. Ekkor csikorgatni kezdtem a fogaimat, és eldöntöttem, hogy nem engedem, hogy ez az ember elvigye innen Bridgetet, versenylónak. Ahogyan a képek megjelentek előttem, hogy milyen erősen fogják a fiatal állatokat az apró zsokék, a fogadások, amik hangjától megtelik az aréna. A csengő, a kapuk vészjóslóan hangos kicsapódása. Megrázkódtam, és kissé erősebben rúgtam meg szegény lovat, mint terveztem, de csak felkapta a fejét. Gyors lépésben mentünk befelé az erdőbe, még hallottam, hogy David kiált egy “ Ne csinálj semmi marhaságot!“, majd tovább mentem. Amikor a kanyar után megláttam a folyót, alig hittem a szememnek. Olyan duzzadtan zuhogott a kristálytiszta vize lefelé, hogy kétségeim voltak, át akarunk –e kelni itt. Végülis Bridget ágaskodott egy darabig a partnál, de aztán hallgatott rám, és átmásztunk a patakon. A völgybe érve nem éreztem a ködöt, a föld kicsit tocsogott a ló patái alatt. Kisebb- nagyobb pocsolyák terültek szét néhol, piszkos vizükben békák hűsöltek, amik elállták az utunkat. Közeledett a nagy fa, ami mindig ott feküdt az útban. Bevágtáztam a kancával, rövid tépett sörénye lobogott, majd szépen átugrotta a vastag korhadt fatörzset. Innentől már kellene lennie annak a kijáratnak, ahol odaérünk ahhoz a tisztáshoz, ahol néhány nappal ez előtt láttuk a vadlovakat Daviddel és Leával. Ki is értünk a napfényes tisztásra. Ott voltak a vadlovak, csendben legelésztek, Bridget azonnal odarohant volna hozzájuk, ők minket egy-két pillantással szemügyre vettek és folytatták a legelészést. A napfény megcsillant szőrükön, gyönyörűek voltak. A napnak ebben a szakában biztosan itt vannak egy ideig, az éjszakát talán egy másik helyen töltik, odalent, eldugva a völgyben, valahol, ahova ember nem jár, ahol biztonságban lehetnek. A csődör figyelt minket a legtovább. Szeme csillogása elárulta, hogy kíváncsi, kissé gyanakvó, de nem fél tőlünk. Megrázta sörényét, ő is folytatta a legelészést. Megszámoltam őket, mire rájöttem, hogy az egyik hiányzik. Mégpedig a fiatal fekete kancacsikó az. | |
| Fjord (10419) 13.01.10 20:24:09 | ||
|
Sziasztok ^^
Huh... ezt csak akkor alkottam miközben hazafele sétáltam a suliból ><“ Sajnos lekéstem a buszt így volt min gondolkodni 30 percig... de ez kb. 10 volt, csak a megjegyzésén ügyködtem, hogy el ne felejtsem... Vers/kép: 
Egy nap Esőtől áztatott réteken, Szél fújta hegyeken. Vágtat a nappal. Üldözői az éjjel. Arany szőrű telivéren, Vágtat át a Földtekéjén. Üldözi az éjjel, Fekete, csillogó ménnel. Ha vágtájuk megszakadna, Világunk megállhatna. De ez örök lét, A felek sose feledjék! P. Klaudia 2013.01.10. Olvassátok a verseket, mert még ma is megéri (Lovas és a nem lovasokat is! mindenhol vannak jók!!!) ;) A nem lovasba teszem legtöbbször az enyéim :) Fjord | |
| JumpHorse (50360) 13.01.12 11:45:33 | ||
|
Lefékezett a lószállítónk az új istálló előtt. Ashley Thompson, Samantha James és én, Gwendolyn Andersson egyből a lovainkhoz siettünk. Star-t, Angel-t és Fallen-t az új bokszaikhoz vezettük. Míg mi lázasan pakoltuk ki a felszerelésünket, gyorsan átöltöztünk, és izgatottan vártuk az első lovagló leckét, a lovak a szénahálót tépdelve majszolták ennivalójukat. -Sam, nem meg mondtam, hogy jó ötlet lesz új lovardába jöni?-mosolyogtam Samanthara, aki a barátnőim egyike. -Jó, jó. Igazad volt.-öltött rám nyelvet. Szokásunkhoz hűen megtisztítottuk a szerszámainkat, majd a lovainkra raktuk a kantárt, és a nyerget. Egy lány lépett ki egy felszerszámozott fekete herélttel, a szomszédos helyiségből. -Ó! szóval ti vagytok az “új“ lányok-hahotázott-Üdvözöllek titeket. Ő itt a lovam Bar Mount, de általában csak Mount-nak szólítom.-simogatta meg lova homlokát-Ja igen!-pirult el- és az én nevem Lilyanne Smith. Általában a lovamat mutataom be, nem pedig magamat. A két régebbi barátnőm eltűnt, miközben mi Lily-vel beszélgettünk és nevetgéltünk. Egy szőke hajú lány állt meg az istálló ajtajában, ahol a fény pontosan körvonalazta testét. Csapott egyet a csizmájára a lovaglópálcájával, amitől Fallen kicsit megrémült. A lány elindult felénk, mivel a lova boksza lentebb volt a mienktől. -Szia! Gwendolyn Andersson vagyok!-nyújtottam ode barátságosan a kezemet. -Chh!-csapta oldalra a fejét, és némán ment tovább. -Ne foglalkozz vele! McAfforte, ők mind ilyenek. Egyébként a neve Mandy.-húzta szorosabbra a hevedert újdonsült barátnőm. -Ti meg hol jártatok?-kérdeztem Ash-től és Sam-től, akik a felszerszámozás után eltűntek. -Csak megnéztük a pályát-mondták szinte egyszerre. -Ő itt az új barátnőm-mutattam Lily-re. -Sziasztok! Lilyanne Smith vagyok, de szólítsatok csak Lily-nek. Őtt a lovam: Bar Mount Magic*, de általában csak Magic-nek szólítom. -Örvenek, hogy megismerhetlek, a nevem Ashley Thompson, de a barátaimnak csak Ash. A lovamat Starnak szólítom. Barátságos, de akivel nem jó a kapcsolatom annak jajj, ha szembetalálkozik egyedül vele-nevetett Ash és barátságosan nézett a fekete herélt gazdájára. -Sam vagyok-mosolygott a legrégebbi barátnőm-Alovamat Angel-nek hívják. Angol félvér hét éves mén, aki néha elég kezelhetetlen és szórakozott-paskolta meg a lova nyakát. -Lányok! Kicsit gyorsabban ha lehet!-lépett be az ajtóba Jeremy. Két-három évvel lehetett idősebb nálam. Mindig figyel a lovalra és ez tetszik nekem. Végeztünk a lovak körüli munkálatokkal és kimentünk a pályára. -Örülök, hogy ismét haladó szintű lovasokkal és lovakkal foglalkozhatok. Először is meg kell tanulnotok, hogy míg máshol egyénileg, itt csoportosan dolgozunk. Az utasítást egyenes sorba állva várjátok! A lovak között legalább 4 méter távolság legyen, hogy amikro az egyik ló megbokrosodik vagy el akar fordulni, akkor legyen elég helye és ne üssön meg más lovat-fejezte be mondandójaezen részét. Egyszerre ólintottunk jelezve, hogy megértettük a feladatot. -A feladatok végrehajtásában pontosságot és precízitást várok el-folytatta.-Az első feladat lépés! Elindultunk sorban. Fallen előtt Diamond haladt, akinek a farkára kötött hosszúra hagyott szalag elterelte a lovam figyelmét, majd később ez már idegesítésbe torkollott. degességét heves fej csapkodással és hirtelen megindulással fejezte ki. Jó! Állj!-mondta lehangoltan oktatónk-Gwen! Légyszíves menj Diamond elé, és vezesd te a sort. -De Jeremy Fay! Diamond nem szeret más lovak után menni! Ő első szeret lenni-nyávogta Mandy. -Mandy McAfforte! Amit mondtam, megmondtam. Amíg én vagyok az oktató, addig úgy és olyan sorrendben hajtod végre a feladatokat, ahogyan én kérem. Világos?-korholta Jeremy.-Folytathatjátok a bemelegítsét. Még két kör lépés, aztán akinek megy egyből vágta, akinek nem annak pár tempó ügetés és aztán a vágta. Fallen tudta mit kérek tőle és haladéktalanul teljesítette is. Nem úgy, mind Diamond. A lány erősen rugdosta a lova oldalát. Nem volt szép látvány sem ez, sem az ahogyan a ló száját rángatta. -Segíts Gwen!-hallottam a vészkiáltást a fejemben, de nem tudtam, hogy honan jön. Ekkor Diamond nézett rám, ls egy hosszú pislogással jelezte, hogy ő a segélykérő. Fallen is hallhatta, mivel egy nagyot bakolt alattam. Mandy figyelmét ez elvonta, így volt ideje a palominonak, hogy lelökje. Missis Tökéletesség a pálya puha salakján ért földet. Lovainkat mindannyian megállítottuk és nevetéssel telt meg a lovarda. A szőke csak ült a földön idegességtől sírva, miközben a knacája előtte hajtotta végre, az előzőleg kért feladatokat, aztán magas léptekkel és felszegett fejjel körbeügette a pályát. Lovammal odaléptettünk Diamond-hoz, aki hálás pillantást vetett ránk. Köszönöm-hallottam ismét a ‘hangot‘. Aztán felfigyeltem valamire a ló oldalán és farán... *név változás | |
| CreatyvHorses (66522) 13.01.12 13:08:16 | ||
|
Napvadász Amit most mesélek, szín igaz. Nem is történt olyan régen, tisztán emlékszek rá... 1921 Magyarország A nap ugyanúgy kelt fel, mint minden napon, kellemesen besütött a szobám ablakán és arcomat cirógatta a napsugár. Amint kiléptem az udvarra, megcsapott a kora nyári melegség, noha még csak most kezdett világosodni. Csodaszép reggel volt: a köd éppen most szállt fel a mezőről, ami a házamat körbevette, a mező mögött fenyőredő húzódott és a távolban arany színű dombokkal volt megáldva a táj, melyek völgyeit fenyőerdő takarta. A házam mellett futott egy kis út, azon mentem minden délután a városba. A napom nagy részét ugyanis festegetéssel töltöttem. A mai napon valami azt sugallta, hogy előbb menjek a városba, így hát felöltöztem és elindultam a kis úton a város felé. Egyik felemen az aranyló mező fűszálain csillogott a napfény, a másik felemen pedig a fenyőerdők hideg fuvallata fújta kontyomat. Kék kalapomat szorosabbra kötöttem fejemen. Szokatlan volt, hogy ilyenkor fúj a szél... hamarosan meglebegtette a szoknyámat is és még éppen időben sikerült megfognom a kalapomat, mielőtt az elindult volna a világba. A szél olyan furcsa volt és az volt az érzésem, mintha valaki figyelne. Fény szűrődött ki az erdőből; olyan, mint a napsugár. Tétováztam egy kicsit, majd elindultam befelé az erdőben a fény felé. Egy hatalmas fuvallat érkezett és fejfedőmet végleg elvesztettem, utána indultam, de valami visszatartott. megfordultam és a fény erősödött, szememet eltakartam. Aztán valami megragadott és egy sikoly hagyta el a számat. Mikor ,kinyitottam a szememet, a magasban voltam és egyre jobban emelkedtem, a táj kezdett halványulni, de egyre pompásabban ragyogott minden. Olyan érzésem volt, mintha vágtáznék. Aztán kitárul előttem egy nagy kapu... | |
(aktuális oldal: [ 209 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [206] [207] [208] [209] [210] [211] [212] [213] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
