 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| -Anna- (56551) 13.11.09 15:44:07 | ||
|
Igen, igen, tudom, hogy egy “kicsit“ elkéstem és hogy ez egy nagyon rövid rész. Mentségemre legyen mondva, még én is belekavarodtam a szálakba, de remélem, azért sikerült többé-kevésbé érthetően leírnom. Jó olvasást!
13. fejezet: Kétségek Gondolkodás nélkül rohantam lefele, olyan gyorsan, mint még soha. George a nyomomban volt. - Mi ütött beléd? Miért rohansz? - lihegte mögöttem. - Te nem hallottad? - kérdeztem futás közben. Választ azonban nem kaptam. Biztos csak megállt pihenni gondoltam, de én még mindig mentem tovább. Nincs kétség: Ábrándot hallottam. Ráadásul ha ennyire hangosan nyerített, akkor... Ám a gondolatot még magamban sem volt időm befejezni, ugyanis leértem az udvarra. Minden olyan, de olyan hétköznapi volt, hogy már-már elhittem: csupán a képzeletem űz velem gonosz tréfát. De ekkor újra meghallottam a nyerítést. Nem törődtem vele, látnak-e, egyenesen a lovarda felé rohantam, pontosabban Ábránd karámja felé. A ló habzó szájjal vágtázott fel-alá, látszólag menekült - de a karámban senki sem volt. Amikor a karám sarkába ért, egy félágaskodással a másik irányba kezdett iszkolni. Fülét hátracsapta, szeme fehérje kilátszott, szőrén izzadságfoltok fehérlettek. Vajon mi a baja? - Ábránd! - próbáltam nyugodt hangon magamhoz hívni. És akármennyire is hihetetlen, hatott. Mintha kicserélték volna, ráérősen odasétált hozzám. Gyorsan bemásztam a karámba. - Mi történt veled, nagyfiú? Ki ijesztett rád? - simítottam végig vizes nyakán, miközben ő még mindig zihált. Válaszul idegesen fújt egyet. Körbenéztem. - Senki sincs itt rajtunk kívül, látod? - példámat követve ő is körbenézett, de egy ponton megállt a tekintete. Szinte megmerevedett. - Ábránd... - próbáltam megnyugtatóan suttogni, de hangom remegését még én is észrevettem. Furcsa, de eszem ágában sem volt kétségbe vonni, hogy Ábránd lát, vagy legalábbis érez valamit, amit én nem. Én is arra néztem, amerre ő. Nagyban meresztettem a szemem, hátha kiszúrok valamit, amikor hirtelen beugrott a férfi képe a látomásomból. Csak egy pillanatig tartott, de annyira ijesztő volt, hogy hátrálnom kellett. Beleütköztem Ábránd csatakos testébe, mire ő horkantott. - Mi folyik itt? - suttogtam, miközben megsimogattam. Eszembe jutott, hogy le kéne csutakolni. Akármi is okozta a nyugtalanságát, most a ló az első. - Most itt hagylak egy kicsit, nagyfiú - súgtam a fülébe. Mikor eltávolodtam tőle, megbökött. - Nem leszek távol sokáig - ígértem neki, majd átmásztam a kerítésen és az istálló felé vettem az irányt. Habár nem láttam senkit, mégis óvatosan közelítettem meg az épületet, melynek ajtaja furcsamód nyitva volt. Egyik különös dolog történik a másik után gondoltam. Ennek ellenére belestem az ajtón. Látszatra senki sem volt ott a lovakon kívül, ezért beljebb merészkedtem. Bíztam benne, hogy megúszom ezt látatlanban, mivel semmi kedvem sem volt magyarázkodni, miért osonok ennyire csendesen. Ám amikor elértem az első bokszot, elszabadult a pokol: az egyik ló felnyerített, majd hirtelen becsapódott mögöttem az istállóajtó. Mire megpördültem a tengelyem körül, már több ló is kórusban nyihogott. Odaugrottam az ajtóhoz és megpróbáltam vállal kifeszíteni, de nem engedett. Ekkor a nyerges ajtaja kivágódott, de amikor a hang felé kaptam a fejem, elvesztettem az egyensúlyomat. Éreztem, ahogy zuhanok a föld felé, miközben a szemem sarkából egy árnyat láttam elsuhanni. Sikerült kissé eltompítanom az esés erejét, de így is sajgott az egész oldalam. Megpróbáltam feltápászkodni, de minden elmosódott a szemem előtt. Visszahanyatlottam a földre és vártam, hogy elmúljon, de egyre kevesebbet érzékeltem a körülöttem lévő világból. Az utolsó, amit hallottam, az a közeledő léptek zaja volt... | |
| julka55 (21232) 13.11.09 17:19:52 | ||
|
Anna: habar nem az elejetol olvasom a storyd, de nagyon tetszik!! ;) full jol irsz:D | |
| julka55 (21232) 13.11.09 17:41:44 | ||
|
Vani: és tényleg lovakkal álmodtam O.o ez durva.. | |
| Flémó (80958) 13.11.09 18:49:22 | ||
|
Anna: Jó lesz... | |
| -Anna- (56551) 13.11.09 19:18:47 | ||
|
Köszönöm a kommenteket, különösen azért, mert tudom, hogy ti az akciódús töriket szeretitek, és ez nem kimondottan az a fajta. Viszont várok még a kövi fejezettel addig, amíg meg nem kapom valaki kommentjét. :) | |
| CsiniVani (63758) 13.11.09 19:37:38 | ||
|
Anna: Kinek a kommentjét? :D | |
| -Anna- (56551) 13.11.10 12:42:30 | ||
|
CsiniVani: ő tudni fogja ;) Egyébként ha rápillantanál az aláírásomra, azt nagyon megköszönném. | |
| CsiniVani (63758) 13.11.10 13:15:35 | ||
|
Akkor:
Bogi: Sedi kommentjére? :D Én mindig az övét lesem.  | |
| Flémó (80958) 13.11.10 15:24:02 | ||
|
Olvassa valaki egyáltalán az enyémet? Bármelyiket? | |
| Sedi2001 (71526) 13.11.10 19:00:27 | ||
|
Vani: Köszi :)! Igyekeztem!
Anna, vagyis Bogi: ha az én kommentemet várod, bocs, de nem esett le. Néha elég lassú a felfogásom, de tényleg! Akk kommentelek: Ebben a szövegben akkor se találnék hibát, ha kielemezném a mondatokat! Teljesen jól leírtál mindent, ezzel érdekessé tetted a szöveget. Bár nem olvastam az első fejezettől, eddig tetszik (jobban mondva csak ezt a fejezetet olvastam XD). Tehetségeges vagy, hidd el, ezért el lehet várni, hogy hosszabbakat írj! Ha tudsz, tagolj erősen, és így hosszabbakat írhatsz :)! Minden jót: Sedike | |
| Flémó (80958) 13.11.11 14:01:49 | ||
|
Láthatatlanul írok vagy mi? Érdekel valakit az enyém? | |
| Dóry98 (52330) 13.11.11 16:29:12 | ||
|
Uff, de rég jártam itt! :))
Bogi: Bocsánat, hogy eddig nem tudtam írni, de nem voltam fenn. >< És máskor ne várj senki kommentjére! ;) Na, az első, amit mindig-mindig mondok, hogy miért ilyen ritkán hozol új fejit?! Pedig annyira jól írsz! Pont jókor hagytad abba, tűkön ülve várom a folytatást! Nagyon tetszik, hogy új fordulatot vett a sztori! De legközelebb hamarabb hozz új részt, mert ha nem... ;) Vani: Egyre javulsz! Mát egészen jó a történet, egyre izgalmasabb! Még mindig vannak benne apró hibák, mint pl. elírás, zavaros mondat. Szerintem mindig törekedj arra, hogy élvezhető, érthető, szép kerek fejezetet hozz, és akkor sok baj nem történhet! ;) Flémó: Jajj, légy egy kis türelemmel! :P Ne siettess senkit, mert akkor meg pláne nem fogják elolvasni, hisz zavaró ez a sok sürgetés. C: Na, rátérve a történetekre: A titokzatos ló: Nagyon szép! Egyre több a leírás, egyre részletesebb, csak jót tudok írni! Hozzád képest szinte tökéletes! *.* Az még tetszik benne, hogy most végre nem sietted el a dolgokat, mert még nem sok minden történt. (ez ebben az esetben jót jelent!) Mirmiel veszélyben: Újra ott vagyunk, hogy egy kicsit sablonos a sztori... De mindegy, ha jól folytatod, biztos érdekes lesz! Nem tudom, hogy neked így kényelmesebb-e, hogy egyszerre több történetet írsz, de lehet, hogy előnyösebb lenne, ha egyszerre csak egyre koncentrálnál. De mindegy, te tudod. C: | |
| -Anna- (56551) 13.11.11 17:13:13 | ||
|
Dóry: tisztára olyan vagy mint én pár évvel ezelőtt, amikor megfenyegettem a kedvenc írómat, hogy eltöröm a kisujját:D És tényleg eltört a kisujja O.o
Am, azoknak, akik még most kezdik olvasni a törim: a képre kattintva érhetitek el a weboldalam, ahol egy, már befejezett plusz a mostani törim eddigi fejezetei is olvashatók. És ha már ennyi pozitív visszajelzést kaptam, akkor neki is kezdek az új fejinek:D | |
| Flémó (80958) 13.11.11 17:36:22 | ||
|
Dóri: Rendben, de ti itt egymás között olyan jól elbeszélgettek, én meg csak olvasom a sztorikat (amik egyre jobbak) és olyan irígy leszek tőletek. A Lómentéses történet meg nagyon tetszik amúgy. Folytatom a titokzatos lovat. | |
| Flémó (80958) 13.11.11 18:20:36 | ||
|
A titokzatos ló 2.
Linda elámulva a hófedte hegycsúcsokon szikrázó hóréteg, a végeláthatatlan fenyőerdő, és a völgyben szikrázó hegyi folyó láttán. Az általában mindig beszédes, és száját be nem fogó lány elámult a táj láttán, és ami talán még sohasem fordult elő vele: elakadt a szava. Anna vigyorogva lépett mellé és intett Mrs. Stern-nek, Linda mamájának. A nő visszaintett, és mosolyogva lehajtott a mellékútra, amely Annáék házához vezetett. Rendszerint nem járt arra senki ember fia. - Istenem, de gyönyörű!-szólalt meg áhítozva Linda. - Apám ha én is itt lakhatnék... És magyarázni kezdett arról milyen jó az amikor az ember az erdő békés csendjébe burkolózik, és mindentől távol lehet, amit a modern civilizációban ismernek. Még amikor bementek az istállóba! A harmincbokszos épület szinte kihalt volt, mivel most csak két ló kapott helyet. Mirimiel most is aludt, de Lindát nagyon is elbűvölte. Simogatta, becézgette, és a nagytermetű keverék élvezte a kényeztetést. Anna bement az ő kis Pfilipjéhez. A hucul hozzádörgölözött a pólójához, és a zsebébe furta az orrát. Anna odaadta neki a jutalomrépát, amit hozott. A póni élvezte a csemegét. Öt perc múlva már nyeregben ültek. Odakiáltottak Anna anyukájuknak, aki visszaköszönt nekik. Hamarosan eltűnt a rönkház utolsó árnyéka is a hátuk mögött. A Babér-ösvényen haladtak. Az ösvényt azért nevezték így, mert a farm régi tulajdonosa idejében babérnövények nőttek mellette. A bokrok azóta kihaltak. Teljesen eltűntek. De az ösvény neve megmaradt. - Hová megyünk? -kérdezte Linda, aki szinte kisgyereknek tűnt Pfilipén a kistermetű pónilovon. Mirimiel megmámorosodva szívta be a levegőt, mivel őt csak nemrégiben hozták Nevada államból. Most Coloradó hegyeit járva csak úgy mint lovasa: csodálkozott. A madarak daloltak. A táj gyönyörű volt. Elágazáshoz értek. Anna egy pillanatnyi gondolkozás után a felfele vezető utat választotta. Az út neve Zuhatag-hágó volt. Azért mert az út végén zúgók voltak abban a patakban, amelyen majd átkelnek. Fel a vízeséshez. - Hová megyünk?- ismételte meg az előző kérdését Linda. - Az meglepetés… - mosolyodott el Anna. És kaptattak fel tovább a meredek ösvényen. Hamarosan hidegebbre fordult az idő. Olyan hidegre, hogy Linda összeszorította a kabátját a mellén. Vacogott a foga, azonban Anna egyáltalán nem fázott. Ő már sokszor járt errefele. Már csak kevés volt hátra az útból. -Na milyen?-kérdezte Anna a hágó végén. Linda körbenézett. Egy kiszögellésen álltak. Mögöttük egy csobogó vízesés. A Fátyol-vízesés. Belőle futott a Medvenyom-patak amiben a lovak álltak. A kiszögellésről gyönyörű kilátás nyílt a völgyre. Csodálatos volt! Lindának a nap folyamán másodszor akadt el a szava. - Mi ennek a helynek a neve?- kérdezet öt perc ámuldozás után. - Ez a Vízi-terasz…- mosolygott Anna. - Visszaútan Linda csak szótlanul lovagolt. Nagyon tetszettek a látottak neki. Nem látott még ilyen szépet. Anna meg se kérdezte, hogy vágtázzanak-e, ugyanis Linda nagyon a tájat figyelte. Ő lovagolt elől, Anna mögötte. Halk nesz ütötte meg a fülét. Valami állat motozott a bokrok között. Talán szarvas. Anna hallotta, hogy közeledik. A szarvas már rég elfutott volna. Ez más. Valami más. Anna hátranézett. A ,,valami’’ átfutott előtte. Ilyen gyors állatot Anna még nem látott. Végre kiértek az erdő takarásából. Feltűnt a házikó, és az istálló. Ott volt a kocsifelhajtón Lindaék kocsija. Linda gyorsan elköszönt és leszállt. Odaszaladt anyukájához és a Mercedes elhajtott. Anna leszerszámozta a lovakat, és kicsapta őket a legelőre. Amikor végzett, és bement volna, megfagyott az ereiben a vér. A kocsifelhajtón egy idegen kocsi parkolt. Az ismeretlen BMW pont a terasz előtt terpeszkedett. Anna berohant, hogy megtudja ki az. | |
(aktuális oldal: [ 264 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [261] [262] [263] [264] [265] [266] [267] [268] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
