 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| Dóry98 (52330) 13.11.21 16:45:02 | ||
|
Flémó: Elképesztő, hogy mennyit fejlődtél! Ezeket az írásokat már összehasonlítani sem lehet a régiekkel, annyival jobbak! Még mindig egy hiba van benne: az elírások. Ezekre figyelj, csak így tovább! :))
Száncsengő: Eddig iszonyú jó! Nagyon tetszik ez a “bemutató fejezet“. Mindenképp folytasd! Vani: Nagyon szupi lett! A rímekre és a szóismétlésre figyelj, és még jobb lesz! ;) | |
| Hanna20011102 (81657) 13.11.21 17:11:14 | ||
|
Sajnállak... De csak így tovább! sok boldog születésnapot! | |
| Flémó (80958) 13.11.21 19:05:19 | ||
|
A titokzatos ló 7.
Anna másnap -mivel hétfő volt- a könyvtárban kezdte a napot. A könyvcímek között kotorászva azon tűnődött, vajon mit modhatott Edward az anyjának, hogy mégcsak az esti hinlétéről sem kérdezte őt. Hirtelen megcsúszott a lába és lezuhant a kis létráról, amin eddg állt. A könyvtáros odasietett és felsegítette. Anna éppen a titokzatos esti találkozással kapcsolatban gyűjtött információt. Minnél többet kellett megtudnia a lóról, csak így tud segíteni rajta. Hiszen bizonyos, hogy valaki el akarja fogni. - Elnézést...-szólította meg az alacsony férfit, a könytárost. Az megigazította a szemüvegét, és így szólt: - Igen? - Hol találok valami információt az Elátkozott erdővel kapcsolatban? - Hmmm? - Tudja az erdőben élő szörnyeteggel kapcsolatban... - Ááá, sajnálom nem tudok segíteni, nézz utánna az interneten-és visszasietett az asztalához, miközben a fejét ingatta. ,, Fiatalok‘‘ , gondolta. Azonban ekkor megfordult, és visszament Annához, aki éppen a vele együtt lezúdult könyvek halmát rakosgatta vissza a polcra. Ismét feltolta az orrán azt a fránya szemüveget, és belesúgta a lány fülébe: - Habár, néhényan azt beszélik, él az erdőben, egy elvonult gyógyító, aki többet tud az erdőről, és a benne élő lényekről mint bárki más, őt keresd... - és eltipegett az asztala felé. Megszólalt a csengő. Az ajtóba feltűnt Linda. Karon ragadta baarátnőjét, aki hümmögve elegyedett beszédbe vele, és azon puffogott magában, hogy mégis miért mindig rosszkor csenget az az átkozott csengő. Anna az erdőben lovagolt. A haját felborzolta a lengedező szél, Pfili szőre szintúgy felcsapódott a szemébe. A sérülése nappali fényben nem is festett olyan szörnyen. Az állatorvos is ezt állította, miután Anna, kissé hilyányosan elmeseélte neki a történteket. Szóval szabad lovagolni a pónin. Az erdő ezen része még ősz eleje ellenére is szép zöld volt. Modjuk... Ott lovagoltak, és Anna magának is alig akarta beismerni, hogy kissé tartott az erdei gyógyítótól. Hiszen a tévében az ilyen emberek mindig mogorvák, és maguknak valóak voltak. És még valami miatt... Ha ez azember annyit tud az erdőről, akkor bizonyára tudomása van Hatalomról is. Akkor pedig, mi van ha éppen ő akarja elfogni? Nem tudta pontosan, hogy merre keresse azt az embert, csak ment amerre Pfili megérzése vezette. Pontosan tudta, hogy a ló jobban ismeri a környéket mint ő. Hiszen ezen a környéken élt, még Annáék ideköltözése előtt is, sőt itt született. Nem úgy mint Mirimiel, akit egy messzi vásárban vettek. Anna meglátott maga előtt valamit. Egy sátor volt, tűzrakóhellyel az elejénél. Otthonos hangulatú táborocska volt, akol bizonyára nem vadkempinkező tinik laktak pár napig, hanem állandó szálláshely lehetett. - Szervusz! -szólt a háta mögül egy kedves férfihang. Anna villámgyorsan megfordlt a nyeregben. Mögötte állt egy férfi, aki feltehetőleg a titokzatos gyógyító volt. Zöld kabátja volt, amelynek palástja a térdéig ért. Zöld csúcsos sipkát viselt, és felgondörödő szakálla volt neki. - Nini... -mondta a férfi. - Itt van a hucul csikó! Jé milyen kicsi volt amikor utoljára láttam... - Ki maga? - lepődött meg Anna. - És honnan ismeri Pfilipe-t? - A nevem Ferdinánd -magyarázta a remete. - És ezt a lovat csikókorában én mentettem meg. Anna tátott szájjal nézett a másik emberre. - Az én nevem Anna. És méigs hogy érti azt, hogy maga mentette meg? - Az már jó régen volt - kezdett bele a régi históriába Ferdinánd. - aznap kinn jártam a patak partján. A patak jócskán megduzzadt, folyóvá növekedett, és mindenféle hordalékot sodort magával. A fiatal lovas, fiatal, nemrég betört lóval mászkált a parton. De megcsúsztak. A lovas még éppen időben leugrott, de a ló belecsúszott az árokba. Odamentem és meglasszóztak. Egy kis segítséget mondjuk kaptak Hat... Jaj istenem! - Semmi baj, már találkoztam vele... Azért jöttem, mert valaki el akarja fogni. Találtam egy csapdát az erdőben, akarom mondani Pfili belesétált a hurokba. Segítenünk kell rajta! - Akkor menjünk, ne vesztegessük az időt! Ferdinánd füttyentett egyet, majd a fák sűrűséből egy ló alakja tűnt elő. Egy gyönyörű szürke volt, fonatok repkedtek ívelt nyaka körül. Szép karcsú lábai voltak, és majdnem olyan tökéletesen nézett ki mint Hatalom. - Az én Mineravám! - dícsérte a szépséges kancát a fura figura. És megsimogatta a ló puha orrán az orrfoltot. | |
| Flémó (80958) 13.11.21 19:07:35 | ||
|
Nos, csakúgy mint a Jaguárnál most is 4300 karakternyit szövegeltem a Nagy Semmiről. Na de attól függetlenül véleményeket kérnék rá.
Háát, érdekesre sikerült. Viszont volt benne jó sok leírás. | |
| Száncsengő (69564) 13.11.21 20:41:58 | ||
|
Flémó: Nagyon tetszik. Bár van még benne 1-2 helyesírási hiba, de ez gondolom csak elgépelés...
Én pedig rémes lassan haladok a Perfect World-del, de a héten megpróbálom hozni. :) | |
| verciveroci (78827) 13.11.21 22:06:57 | ||
|
Nagyon tetszenek :)) | |
| CsiniVani (63758) 13.11.24 15:15:35 | ||
|
Ahogy elnézem, senkit se izgat a köri rész, meg elmaradtam vele, meg minden.
Még nem tudtam elkezdeni a kövi részt, ezer bocsánat, de nem hinném, hogy eltudnám kezdeni. :S | |
| Flémó (80958) 13.11.24 18:34:10 | ||
|
Írhatom a következő részt? | |
| Flémó (80958) 13.11.25 15:06:39 | ||
|
A titokzatos ló 8.
Anna és a remete egymás mellett lovagoltak. A lány azin tűnődött milyen lehet egyedül élni mint Ferdinánd, csupán a lovára hagyatkozva. Vajon ő képes lenne rá? Hiszen az anyjának valószínüleg nem hilyányozna... Csakhogy Mirimiel akkor egyedül maradna, és minden bizonnyal belehalna a szomorúságba, hiszen Virgínia még csak rá sem néz. Nem!, heszegette el a bosszantó gondololatot Anna. De a lehetőség mélyen beférkőzött a tudatalattijába és nem hagyta őt békén. - Van családod? - kérdezte Anna Ferdinándtól. - Tudtommal nincs. Egy árvaházból szöktem el, akkor találkoztam Hatalommal... Aki pedig elvezetett ide. Már több ideje élek itt, mint ahogy te megszülettél. Mindenki tudja, hogy itt vagyok, mégsem néz felém meg a madár se. - mesélte a férfi. Akkor tűnt fel előttük a boltív. Minerava minden hisztizés nélkül átment alatta, azonban Annának kisebb harcot kellett vívnia Pfilivel, mire az állat elindult. Anna is teljes testében remegett, ha a földből kinyúló fakezekre gondolt melyek megszaggatták a farmerja szélét. Még a hideg is kirázta a gondolatra, hogy újra betegye a lábát az átkozott helyre. Azonban elég volt felidéznie maga előtt Hatalom hatalmas barna, bizalmas szemét, és máris elszállt minden kétsége. Hatalomért, gondolta, és lovával együtt beléptek a fenyves hűs árnyékába. Szorosan Ferdinánd mellett maradt, biztos ami biztos alapon. Nem tudta miért, de megbízott a férfiban. Olyan sok volt ez neki két napra. Tegnap Edward és Hatalom, ma meg Ferdinánd. Egy ember egész életében nem él át ennyi izgalmat, vele meg negyvennyolc óra alatt megtörténik mindez. Odaértek arra a helyre ahol Pfili idegeskedni kezdett. Anna most nek hajtotta előre, hogyta, hogy a póni arra forduljon amerre tegnap is. Jobbra. Mentek, amíg Anna meg nem látta azt a legalább húsz méter magas faóriást, amelyre a kötél volt kötve. Tegnap nem nézte meg tüzetesen. Egy régi kötél volt, mát elnyűtt, öreg darab. Mélyen a törmelék alatt lehetett, szóval bizonyára Pfili nem vette észre fejvesztett menekülése közben. Ahogyan most neki is meresztenie kellett a szemét, hogy meglássa a földön kígyőzó kötelet. Egyértelműen csapda volt. Ferdinánd leszállt a lováról és Minerava lehajtott fejjel a helyén maradt. Ferdinánd lehajolt, és megnézte a csapdát. Felemelte forgatta. A körmével kapargatta. - Anna, ez a kötél már évek óta itt van. Lehet hogy egy vadkannak rakták ide. Lehet hogy még az átok kitalálása előtt. Nem hiszem hogy ez Hatalommanak lenne itt. Anna sóhajtott. Hogy erre nem gondolt?! Miért vette készpénznek, hogy ha csapda akkor Hatalomnak van ott? Mégis miért rángatta ide Ferdinándot is magával? Most aztán bolondnak fogja nézni! Azonban a férfi nem nézte bolondnak. Elvezette az edő szélére, átmente a boltív alatt és elbúcsúztak. Anna megköszönte, hogy eljött vele, Ferdinánd pedig a lelkére kötötte, hogy ha ennek ellenére bárki bemerészkedik az erdőbe, azonnal szóljon neki. Aztán elbúcsúztak. Anna hamar hazaért. Otthon jókora fejmosásban volt része. - Mi a fenét kerestél odakinn? Nem iskolában kellene lenned? -sipította Virginia. - Ma elmaradt a tesi meg az ének, szóval kilovagoltam... - És be se köszöntél! - Persze hogy nem, hiszen neked ott van Edward... - Ez nem kifogás! És tegnap hol voltál, hmmm? - Ellovagoltam, betévedtem az Elátkozott-erdőbe és ott találkoztam Hatalommal, aki egy nagyon különleges ló, aki tud varázsolni... -vágta ki egy szuszra. Ez nagyon zagyvaságnak hangozhatott. - Ne beszélj marhaságokat! Varázslat nincs te is jól tidod! Mars a szobádba. Anna felrohant és az ágyára vetette magát. Ekkor lépett be Edward. Anna halotta a hangját, szóval leült a lépcsőfordulóba és hallgatózott. - Ne aggódj Virgínia...- nyugtatta Anna anyját. - Hiszen csak kamaszodik, ostoba hazugságokkal akar a középpontpa kerülni. Hamarosan elfeledi ezt a varázslatos sületlenséget, melátod... De Anna a szemében olyan mély aljasságot, vélt felfedezni, amit nem tudott mire vélni. Mégis megborzongott, jobban mint az Elátkozott-erdőben. Mit forralhat Edward? És ennek az egésznek mi öze van Hatalomhoz? | |
| Flémó (80958) 13.11.25 15:07:39 | ||
|
Már megint sokat szövegeltem. De a következő fejezetben újra színre lép: A titokzatos ló azaz Hatalom. | |
| Dóry98 (52330) 13.11.25 15:49:46 | ||
|
Flémó: Nagyon tetszik! Jó, hogy izgalmas, szépek a leírások, mégsem lett vontatott. Az elgépelésből most kicsit sok volt, de ez a legkevesebb. :)) Egyre izgalmasabb a sztori, folytasd! ;)
Száncsengő: Te meg húzz bele a Perfect World-be! És még ha lassan haladsz is, nehogy feladd, mert nagyon jó történet! :DD | |
| Száncsengő (69564) 13.11.25 16:36:51 | ||
|
Köszi. :) Most beteg vagyok, úgyhogy meglesz az a 2.fejezet :DD | |
| Flémó (80958) 13.11.25 16:45:09 | ||
|
Bocs az elgépelés miatt. Csak anyám már sürgetett, hogy álljak neki a matekházinak, mert különben kihúzza a gépet...
(Istenem! Mi öze? Én is egy okos ember vagyok...  ) | |
| Flémó (80958) 13.11.25 17:16:22 | ||
|
A titokzatos ló 9.
Anna valami különös helyen volt. Hasonlított az általa elképzelt Pokolra. Tűzhányók törtek ki mindenfelé, pár szigetet leszámítva mindent sistergő láva borított. Körbefordult, de a hely üres volt. Kopár élettelen pusztaság. Ekkor termett ott Hatalom. Gyönyörű telivéres fejét felszegte és horkantott. Anna minden gondolkodás nélkül felpattant a hátára. A ló vágtatott, mert mögöttük már mindent ellepett az áthatolhatatlan sötétség. És csak futottak, és futottak. Ekkor egy árny lépett ki a ködből. Egy ember. Anna egy pillanatra azt hitte Ferdinánd az. Aztán a pirosas kör eloszlett. Kiemelkedett belőle Edwar alakja. A férfi csak vigyorgott, és a tekintetéből tűzsugarak lövelltek elő. És Anna biztos volt benne, hogy ő maga az ördög volt. Hatalom is megállt teljesen lecövekelt. Aztán utolérte őket a sötétség, és Edward is eloszlott, de előtte gúnyosan vigyorgott... Anna felriadt. Tudta, hogy csak álmodott, már nem eshet baja. De mégis mit keresett Edward Hatalom mellett. Anna meghalt nagymamája mindig azt mondta, hogy az álom a lélek tükre, és az álmokkal a szellemvilág üzen nekünk. Azonban Anna nem tudta megfejteni félelmetes álmának jelentését. Fekve kereste az asztali lámpájána kapcsolóját. Nem találta. Már megint lelökte volna a lápát? Remélte, hogy ezúttal sem tört el. Felült. Már teljesen éber volt. Alatta a lepedő csiklandozta. A lepedő?! Anna körülnézett. Maga felett a telihold türkizzöld fénye stött rá. Alatta zsenge fű lengedezett, és november ellenére sem fázott a hidegben, sőt egyenesen melege volt. Már biztosan tudta hol van. A Körben. A kövekből készült Ősi Körben. Itt találkozott Hatalommal. Nade mit keres itt? Elaludt volna a lovon, és Pfili megint idedobta volna? Nem az nem lehet, hiszen emlékezett az esti veszekedeésre anyjával. Akkor hogy került ide? Bizonyosan varázslat útján. Az erdő felé nézett önkénytelenül is. Nem látott semmi kivehető alakot, amíg a szeme hozzá nem szokott a különös sötétséghez, habár sütött a Hold. Hunyorgott, nem volt benne biztos, hogy jól látja amit lát. Egy sága szempár világított a sötétség függönyéből. Anna már nem félt. Fel akart állni, és üdvözölni kedves lovát, Hatalmat. De valami nem engedte. Egy természetfeletti, és megmagyarázhatatlan erő, ami miatt megbabonázva ült a Kör közepén. Nem mozdult. De a ló igen. Kilépett az óriás fenyők árnyékából. Szőrét ugyanazok a csodás minták tarkították mint legutóbb. A szeme neonsárgáról mélybarnára váltott. Bátran odalépkedett Anna mellé, aki most már felállt. Odasimult a ló bársonyos szórébe, amely puhább volt minden ló eddig simogatott szőrénél. A varázsos állat pedig odahajtotta a fejét Anna vállára. Nem is volt súlya. Mintha csak egy szellem lenne, gondolta Anna. De nem gondolt többet a ló mivoltára. - Mit akarsz? -kérdezte fennhangon, leginkább magától. -Miért hoztál el engem ide? Mit segíthetek én neked, te csodás paripa? Anna belenézett azokba a nagy barna szemekbe. Azokba amelyek múltkor megsúgták neki a nevét. Most azt súgták: Segíts! Gyere velem! Kövess! Anna nem értette. Mit segítsen? A ló megfordult. A hátát mutatta a lánynak. El akar menni? De a ló nem indult meg. Csak állt. Fejével a háta felé intett. Mit akarhat? Anna tűnődöt. Ekkor Hatalom sürgetőleg felnyerített. Hát prsze! Azt akarja, hogy felüljön rá! Anna alig tudott felülni. Egyrészt a ló szőre síkos volt, másrészt sokkal magasabb volz Pfilipénél és még Mirimielnél is. De végül sikerült nek. Aztán a ló lassan, ringatózó mozgással elindult, a lány pehelynyi súlyával a hátán. Anna nem törődött vele hogy hová tartanak. Hatalom jelenlétében nem félt. Nem is gondolkodott. Csak lágyan együtt mozgott a lóval, de leke mélyén tudta, hogy z több puszta esti lovaglásnál... | |
| Flémó (80958) 13.11.25 17:18:05 | ||
|
Uolsó sorban a z= ez. Bocs . | |
(aktuális oldal: [ 268 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [265] [266] [267] [268] [269] [270] [271] [272] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
