 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| Ambrosia (73305) 13.11.12 20:50:52 | ||
|
Flémó: Nekem tetszik!:) Csak így tovább. ;) | |
| CsiniVani (63758) 13.11.13 14:37:41 | ||
|
Érdekel még valakit az enyém? :)
Ha nem, akkor nem folytatom. | |
| Flémó (80958) 13.11.13 15:03:09 | ||
|
Lovelyen : Köszi.
CsiniVani: folytasd, nekem tetszik... | |
| Flémó (80958) 13.11.13 15:04:05 | ||
|
És ha már itt vagyunk, légyszi kommenteljetek a Jaguárra amit a nem lovas irományokhoz írok, mert szeretném ha olvasnátok... | |
| Flémó (80958) 13.11.13 16:08:34 | ||
|
Istenek kegyeiben-Egy lány, egy ló, és négy istenség
1. fejezet Amy rohant, de nem tudta mi elől. Hátranézett, mögötte sötétség honolt. Koromsötétség. Mellette egy görbeágú kopasz fa nézett a semmiségbe, egyik messzire nyúló ágával mintha az utat mutatta volna. Amy mögött moraj hallatszott, és a lány megpördült. A föld meghasadt, hatalmas árkot hagyva, ami egyre tágult. Zöldes kísértetek szálltak fel a hasadék alól, csontos ujjaikkal a lány fele kapkodva. Halálsikolyt hallattak, s Amy rohant, ahogy csak tudott. Egyszer csak szürkés pókháló derengett előtte, de már nem tudott megállni. Belegabalyodott a szálak közé, és nem tudott menekülni. Addig ráncigálta az anyagot, míg el nem szakadt. Fel akart állni, tovább akart menekülni, de nem tudott, mert a ragacsos anyag a lába közé tekeredett. Utolérték a kísértetek. Az egyikben saját apját vélte felfedezni, aki két éve otthagyta őket. A szellemek körülállták. Az, amelyiket apjának nézete, kiadta a parancsot. Még éppen időben csukta be a szemét, mielőtt a zöldes kísértetek szétszaggatták volna a testét... Amy zihálva ébredt a szörnyű rémálomból. Először azt hitte ismét a kopár pusztaságon van ismét. De nem, a szobájában volt. Oldalról a polcról hat édes ló figura mosolygott rá, a plafonon pedig nagy kanca állt csikójával a háta mögött egy poszteren. Vége a kísérteteknek, nincs több. Érezte, hogy valami tekereg a lába körül. Csak nem a pókháló? Villámgyorsan felhajtotta a takarót, és meglátta a fehér holmit a lábán. Kissé megnyugodva tekerte le magáról a rongyzsebkendőt. Látta magát az ágyával szembe helyezett tükörben. Maga is úgy nézett ki, mint egy halovány kísértet, amilyen sápadt volt. A méz szőke haja pedig úgy nézett ki, mint a felzavart szénaboglya. De sehol egy zöldes árny. egy kísértet. Amy visszafeküdt, és égve hagyta a lámpát...a biztonság kedvéért. Ide-oda forgott, de nem bírt elaludni. A világosság miatt. Lekapcsolta hát a lámpát. De úgy olyan félelmetes volt. Levette a polcról kedvenc plüss póniját Csengettyűt, mert azzal mindig sikerült elaludnia. Görcsösen szorongatta kedvencét. Azelőtt soha nem hitt a szellemekben. Mielőtt az apja otthagyta őt és anyját két éve. Az utolsó emléke a férfiről a gúnyos vigyora volt és ez a mondat: ,, Még jó hogy itt hagylak, hiszen találtam sokkal jobbat!‘‘ . Ezt Amy anyjának mondta. Vitte a piros bőröndjét, és bevágta maga mögött az ajtót. Azóta voltak a rémálmok. Azóta álmodott szellemekkel és az apjával. És az álom végén mindig szétcincálják a kísértetek... Amelyeket apja vezet, és ő adja ki a parancsot. Ő parancsol a szellemeknek... Ez volt a legszörnyűbb az egész álmában. Ez a legújabb írásom, hogha két embernek teszik folytatom az írását. | |
| Flémó (80958) 13.11.15 13:59:43 | ||
|
Íhatom a titokzatos ló-ból a következő fejezetet? | |
| julka55 (21232) 13.11.15 18:24:21 | ||
|
Flémó: egész jó lett, lehetne kicsit hosszabb;)
Na ma már tényleg beteszem a kövi részt, csak hát nem volt időm:$ | |
| julka55 (21232) 13.11.15 22:11:57 | ||
|
Na szóval itt van a kövi fejezet fele, vagy mi.. Nem lett a legjobb, de most többre nem futotta:$ Majd holnap hozok egy “lovasabb“ részt:D
Két nap telt el az után a bizonyos incidens után. Azóta egyikőjük sem hozta fel a témát. Most kedd volt. Forró, száraz, igazi júniusi nap. A legtöbb ember, ha nem dolgozott, épp a strandon hűsölt, a parkban sétált és fagylaltozott, napozott vagy piknikezett. Kivéve Emilyt... Sötét kis szobájában kuporgott. A kis ablakon átvergődött néhány suta napfény, de ez sem bizonyult elégnek. A sötét lila falak és a pici ablak miatt így is félhomály maradt. Éppen illett a lány hangulatához. Elgondolkodva révedt ki tekintete az ablakon. Bámulta a vidám gyerekeket, a szemben lévő kisboltot, ahol két néni pletykálkodott és egy kislányt a fagyis standnál, amint éppen a kiskutyáját kínálta a hideg csemegével. Elmosolyodott, mert látta, szülei nem igazán örültek a közös étkezésnek. Így hát a lányka kapott egy külön fagyit. Eszébe jutott, hogy ugyanezt csinálta Amy, amikor öt éves volt. Szüleikkel kirándultak egy közeli túrázóhelyen, ahová Morcos is elkísérte őket. A túra közben megálltak pihenni egy cukrászda előtt. A lányoknak persze egyből fagyi kellett, meg is kapták. Két gömb csokis. Furcsa milyen lényegtelen dolgokra tud emlékezni az ember... Szóval leültek, nyalták a jégkrémet, s egyhamar már mindkét kislány álláról csöpögött a csoki. Anyja áthajolt az asztal felett, hogy megtörölje Amy száját, s hopp az eddig türelmesen várakozó eb óriási ugrással a lány ölébe termett és egy hatalmas nyalással eltüntette a finomságot. Joanna haragosan tekintett a kutyára, aki ártatlan pofával feküdt vissza az asztal alá, mintha semmi sem történt volna. Egy perc sem telt bele, s az egész utca Amy bömbölésétől volt hangos. Újabb gömböt akart. Rendben megkapta, egy darabig békésen ettek, majd a nagyobbik lány tört ki sírásba, hogy de ő is akar. Anyjuk kénytelen volt harmadszorra is beállni a sorba és kérni két újabb adagot - egyet Emilynek, egyet a kutyának - biztos, ami biztos... Emily nagyot sóhajtott. Már semmi sem lesz olyan mint régen... Merengését ajtócsapódás szakította meg. Joanna hazaért. Emily mély levegőt vett. Meg kell tennie, most vagy soha! Kezébe vette a lapot és elindult lefelé a lépcsőn. Anyja a konyhában pakolászott. -Szia anya! -Szia kicsim! -fordult felé az asszony amint észrevette.-Mi újság? A lány szomorúan vette tudomásul, hogy anyja ezt csak afféle illemből kérdezi. Mintha annyira érdekelné mi van velem! -szorította össze a fogait Emily. De erőt vett magán és mosolyt erőltetett az arcára. -Nem sok minden... De figyelj, kérdeznék valamit! -Tényleg? És mi lenne az?-kérdezte Joanna unottan. -Valamelyik nap ezt találtam a postaládában!-odanyújtotta anyjának a papírdarabot.-Ilyen drámás-csoport. Egész nyáron tart, legalább nem unatkoznék és ingyenes! Na mit gondolsz? A kislány félénken kémlelte anyja arcát. -Hmm... Nem is tudtam hogy érdekel a színjátszás!- mondta az kissé gyanakvóan. -Különösebben eddig tényleg nem érdekelt, de biztos jó lenn, elfoglalnám magam. Amúgy is mindig azt mondod, hogy keressek valami értelmes elfoglaltságot. Hadd próbáljam meg!-nézett a lehető leghatározottabban és esdeklőbben, ahogy tudott. Próbálta legyőzni a torkában érzett gombócot. -Hát jó legyen! Meglátjuk mi lesz belőle... Csak az aláírásom kell ugye?-kérdezet elgondolkodottan és már írta is alá a nő. Emily majdnem felkiáltott örömében. Nagy kő esett le a szívéről - most már minden rendben lesz. -Tessék!-adta vissza a papírt az anyja.-Nekem lassan vissza kell mennem dolgozni, kaja van a hűtőben, vigyáz magadra jó? -Igen, persze!-vigyorgott a lány oda sem figyelve. Izgatottan rohant fel a szobájába. Ez is megvan! A lapot összegyűrve behajította az egyik fiókba és leroskadt az ágyára. Most már minden rendben lesz! Amíg a szülei szerint a művészeti házban lesz, addig igazából Csibészt fogja szelídíteni. Már el is képzelte, ahogy akadályokat ugrat a kis szürkével, mindenki tapsol, megkapják a díjat... Megrázta a fejét. Már megint elkalandoztam!-gondolta bosszúsan. Fú ez tényleg nem lett túl jó, de a kövi rész sokkal jobb lesz, ígérem  | |
| Flémó (80958) 13.11.16 12:26:43 | ||
|
julka55: jó lett.
Mindkettőből beteszem a következő fejezetet. | |
| Flémó (80958) 13.11.16 12:58:07 | ||
|
A titokzatos ló 3.
Anna berontott a házba. Zihálva ugrott neki az anyjának, aki éppen az asztalnál kortyolgatta a kávéját. Rácsapott az asztalra, mire a kévé mind a frissen mosott terítőre ömlött. - Mi ez a kocsi itt? -kérdezte dühödten. - Ez csak Edward. - Mégis ki a csuda az az Edward? Válasz helyett egy középkorú férvi lépett ki a nappaliból. Öltönyt viselt, és olyan volt a szeme mint egy boszorknynak. De az arca mosolygott. Nem is mosoly volt inkább egy erőltetett vigyor. - Csak nem zavarok? -kérdezte búnbánóan, azonban Anna a hangjában egyetlen szikrányi megbánást sem véllt felfedezni. Olyan mint a kígyó , gondolta a lány. Még mindig nem értette mit keres itt ez a férfi. Csak nem az anyja pasija? Nem az lehetetlen... Vagy mégsem... Edward visszavonult a nappaliba, hogy akciófilmet nézzen, és leheveredett a kanapéra, mintha máris otthon érezné itt magát. Anna olyan pillantást vette Virgíniára, hogy ha egy pillantással ölni lehettt volna, a nő holtan esett volna össze. Végül Anna nagy levegőt vett, és feltette az őt foglalkoztató kérdést: - Anyu ki ez? Egy pillanatni csend. Virgínia sóhajtott: - Egy barátom... - Jó, de [Í]olyan barátra gondolsz? Ismét elcsöndesült a szoba, és csaka mosogatógép hangja törte meg az áthatolhatatlan csendet. - Még nem tudom mit gondoljak róla -mondta végül Anna anyja. - De hiszen ez egy szörnyeteg! -ordította magából kikelve Anna. Érezte hogy belevörösödik, és mostmár az sem zavarta, hogy a túlsó szobában tévéző férfi esetleg meghallja. - De kincsem, nem is ismered... -próbált magyarázkodni Virgínia. - Lehet, de látom a szemében ha valaki utál. És ez az ember egyenesen GYŰLÖL engem! - Jaj, kicsim, te nem értessz semmit! Nem tudod milyen az amikor az ember teljesen egyedül van, és nincsen vele férfi, hogy megóvja... Értsd már meg! - mondta suttogva a nő, mintha a szavak kiejtése is fájdalmat okozna neki. - Nem! Te nem értessz semmit! Az istenért anya különben sem vagy egyedül! Itt vagyok én, a lovak, Lindáék! Mi a csudát akarsz egy olyan alaktól mint ez az Edward?! Anna érezte ahogyan a méreg eönti a testét, és már nem tudott józanul gondolkodni. Kiszaladt a házból, és úgy bevágta az ajtót, hogy annak egy zsaérja eltört, és az ajtó féloldalasan lógott lefelé. Odabenn Virgínia halkan zokogott, arcát a kezébe temetve. Edward egy sóhajtás kíséretében kinyomta a tévét, és felkelt a fotelból. Odament a konyhába, és sajnálkozó ábrázattal átölelte Virgínia vállát. - Nem lesz semmi baj. Majd visszajön ha úgy tartja kedve. Tudod milyenek a kamaszok, folyton meggondolatlanul cselekszenek, és olyasmibe ütik az orrukat amihez semmi közük... -és miközben beszélt, halálos tűz lobogott a szemében, mint amikor a csörgőkígyó ráveti magát a gyanútlanul várakozó egérre. Anna kirohant a karámba. Pfili rögtön odaügetett hozzá, Anna pedig drótszerű sörényébe temette a könnyben ázó arcát. A ló mintha minden szomorúságát megértette volna, odahajtotta fejét, és nagy okos barna szemével értelmesen nézett rá. Anna hirtelen ötlettől vezérelve felugrott a herélt hátára. Nekifutott, és átugratta a karámkerítést. Elfordult az erdő felé és zokogva begaloppozott az erdőnek azon részére, ami az öregek szerint elátkozott. Nem érdekelte most se isten se ember. Ha odaveszik ki érdekel? Hiszen anyjának már ott van Edward... És ere a gondolatra csak mégjobban égették a forró könnyek a szemét. | |
| Flémó (80958) 13.11.16 12:58:55 | ||
|
Na erre már nem lehet azt mondani hogy rövid... | |
| Flémó (80958) 13.11.16 13:38:22 | ||
|
Istenek kegyeiben - egy lány, egy ló, és négy istenség
2. fejezet Amy körbenézett az üres udvaron. Élete mind a tizenhárom évében itt lakott, az üres farmudvaron. Régen farm lehetett, vagy ilyesmi, de most nem volt más, csak egy üres udvar. Amy azóta szeretett volna egy lovat, mióta az eszét tudta, de szülei mindig azt mondták neki: ,, Majd jövőre! ‘‘ ,,Majd ha nem lesznek anyagi gondjaink!‘‘ ,,Majd ha jobbak lesznek a jegyeid‘‘ Szóval végül feladta a próbálkozást. Még mindig vágyakozott egy saját lóra, de már megtartotta magának mint titkot. Yari a kutya lobogó füllel jött feléje. Egy fekete-fehér border colli keverék volt, felemás szemmel. Amy hiperaktív gombócnak nevezte, mert ha meglátta őt, avagy anyját, csaholva száguldott felé, minha torpedólövedéket kötöttek volna rá. És a hiperaktív szőrgombóc vakkangatva rontott rá a gynútlan Amy-re , ezzel ledöntve a lányt a lábáról. A kiskutya össze-vissza nyalta a lány acát, mint egy őrült. -Jól van Yari elég legyen!- mordult rá tettetett méreggel Amy. A kiskutya hátraugrott, mire a lánynak sikerült feltápászkodnia. Amy hajnalban mindig kürbejárta az üres istállót, a félig ledöntött karámkerítéseket és az elnéptelenedett legelőt. Ilyenkor még csak a szél rótta végtelen útját a hegyoldalon sorakozó szellemtanyák között. A fűszálak most márcsiusban még csak barnán hajladoztak, az itt-ott még előforduló hófoltok alatt. Amy el sem képzelhetett volna ennél jobb időt az álmodozásra. Azt képzelte tarka lovacskák vágtáznak a régen elhagyatott legelő zöld füvén. Nyerítenek bokkolnak ágaskodnak, de az ő érintésére megnyugszanak, elhalványul szemuk lángoló tüze, helyette kedvesség költözik meleg tekintetükbe. A saját lova -egy igazi aranyfakó- pedig boldogan galoppozott oda. A lány örömmel pattan fel nyereg és szárak nélkül, mert így mindketten szabadok voltak, mint a szél, és versenyt futottak vele. -Amy! Amy, gyere enni!- kiabált Amy anyja, Georgina. A lány mintha álmából ébredt volna megrázta a fejét, és önkéntelenül is az erdő felé nézett. Mozgott valami a fák között. Hunyorított, hogy jobban lásson. Egy aranyszín valami volt az erdőszélen. Olyan volt mint egy... nem tudta kivenni az aklakot. Létezik vajon, hogy álmai aranyfakó lova jött el érte? Megdörzsölte a szemét, de a képzelgés nem volt ott. Bizonyára csak képzelődtem, gondolta, és beszaladt mert édesanyja palacsintája, amit reggelire csinált mindig. | |
| Flémó (80958) 13.11.16 13:39:23 | ||
|
Nem lett a leghosszabb, és legizgalmasabb, de legalább írtam valamit. Véleményekt mindkettőre! | |
| Flémó (80958) 13.11.16 16:34:55 | ||
|
Ez lesz az Istenek k.-nek a képe. | |
| Száncsengő (69564) 13.11.17 14:53:34 | ||
|
Elkezdenék egy regényt Perfect World - Álomvilág címmel. Visszejeleznétek, ha tetszik és kezdejem? Ismertető:
Luca vagyok, egy teljesen átlagos 14 éves lány. Ám egy nap nem éppen átlagos dologra ébredtem: átkerültem egy “barbivilágba“, ahol mindenki szeret mindenkit, és megy a nyáladzás minden szóra amit mondasz. De ha Szépkellemes(a város) nem lenne elég kiborító, az állatok beszélnek és van egy főgonosz, aki Barbossára, a lovamra hajt, ki tudja miért. Kíváncsi vagy a teljes sztorira? Vagy tudni akarod, milyen egy “tökéletes“ világban élni? Akkor az én történetem Neked való! Komikat, és szóljatok, ha szeretnétek elolvasni! | |
(aktuális oldal: [ 265 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [262] [263] [264] [265] [266] [267] [268] [269] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
