 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| zsófics (75588) 14.04.10 16:22:52 | ||
|
oké, várom!!! | |
| zsófics (75588) 14.04.10 18:34:21 | ||
|
Figyelem a Rachel és a megvadult ló olvasóinak!!! Elromlott a tabletem, ezért újra kell kezdenem a fejezetet, és később lesz kész!!! Köszönöm, és elnézést kérek minden olvasómtól!!! | |
| Flémó (80958) 14.04.13 12:32:49 | ||
|
Reményhozó-Harmadik részlet
A hajnal első sugara csillogott a kihalt tájon. Felkaptam a fejemet. A fiú mellettem feküdt. Ugyanott, ahol tegnap. De most már volt benne élet. Felálltam, hogy megmozgathassam elgémberedett lábaimat. A sebek, amik előző nap még nem is fájtak, akkor elviselhetetlen fájdalmat okoztak, miközben felálltam a harmatos fű közül. Hátranézzem, hogy megállapítsam milyen súlyosak a sebeim, de egy sem volt. Helyette egy motívum égett a szőrömbe, két egymásba csavarodó kígyó. A jelet máig viselem. A Testvériség-jelét. A csend már elviselhetetlenné vált. Mintha az idő megállt volna, egy pillanatba fagyva. A fiú köhögni kezdett. Megfordultam, és egyenesen belebámultam a szemébe. Éppen akkor nyitotta ki. Meleg, mélybarna szeme volt a fiúnak. És ijedt, legalábbis akkor olyan volt. - Mi történt velem? - nyöszörögte. Megpróbált felállni, de fájdalmasan visszahanyatlott a földre. Éppen akkor látott meg engem. - Úristen! - kiáltotta. - Hiszen ez egy Szumberin! Mit akar ez itt? Kíváncsian néztem rá. Tudtam, hogy a másik két törzs tagjai féltek a mifélénktől. Szerintük az istenek árnyoldalának megtestesítői vagyunk, a Gonoszak. A fiú nagy nehezen feltápászkodott, és a fának támaszkodott. Előhúzta a kését az övéből és a hegyes felét nekem szegezte. Ahhoz képes, hogy az életét mentettem meg nem túl kedves. Nagyot sóhajtottam. Valószínűleg ő volt az egyetlen emberi teremtmény a közelben. Ha másnak nem, neki tudnia kell a Szumberinek titkáról. - El innen! El, ha mondom! - hadonászott a késsel. - Nem vagy túl udvarias! - mondtam neki. Amaz nagy szemeket meresztett, a kezéből kiesett a tőr. A szája tátva maradt a csodálkozástól. Úgy nézett ki, mint egy sült hal. Mosolyognom kellett. - Te... Te beszélsz? - dadogta. - Miért, ha te is képes vagy rá? - mondtam neki tettetett közönnyel. Valójában a szívem hevesen vert. Mi van, ha a maga fele után megy, ahogyan a Hegypárkányiak mindig is? Akkor már tényleg egyedül maradok. Egy kihalt erdőben, mintha egy pillanatba fagyott örökkévalóságot élnék meg. A fiú egy ideig szóhoz sem jutott a megdöbbenéstől. Aztán gyorsan összeszedte magát. - Ki vagy te, és mégis miért mentettél ki a tűzből? Pech. Ha egy Szumberin elárulja, a nevét mindig kapocs köti majd az illetőhöz, aki ismeri a valódi nevét. Már ha az a kapocs nem volna elég, hogy Testvériség - köteléke köt minket egymáshoz. Most akkor mit tegyek? , tűnődtem akkoriban. Mit volt mit tenni, bele kellett mennem a dologba. - A nevem Shania, és azért mentettelek meg, mert te vagy az egyedüli szabad emberi lény ebben az őserdőben. Az összes törzset elfogták, és segítened kell nekem őket kiszabadítani. A fiú arca hirtelen eltorzult a fájdalomtól. De ez nem testi fájdalom volt, inkább mélységes szomorúság. Egy ideig pislogott, hogy eltüntesse a szeméből a maró könnyeket, amelyek elhomályosították a látását, és így szólt: - Gyűlölöm azokat a Pusztítókat! Apámat lelökték a szikláról... Emlékeztem arra a mélyen tátongó szakadékra a Hegypárkány falu felé menet, holott furcsa elmeállapotban voltam, és tudtam, hogy ha valaki oda belesett, akkor az nem élhette túl a zuhanást. Már értettem miért olyan szomorú a fiú. - Anyámat a szemem láttára hurcolták el ... - folytatta. Szüneteket tartott a beszéde között, és fájdalmasan sóhajtott. - ... bemenekültem a törzsfő házába. Azok meg jöttek ... jöttek utánam. Heten vagy nyolcan lehettek. Beszorítottak a sorokba... Vittek volna el ... elvittek volna engem is. De hátrébb mentem, rám esett a polc... Aztán nem emlékszem semmire... Biztosan halottnak hittek... Megtörölte a szemét. Mennyi szenvedésen ment át egyetlen nyomorult nap alatt. Csakúgy, mint én. - A nevem amúgy Kenjok... - szipogta a fiú. - Harcos vagyok. Vagyis, az voltam. Nyeltem egyet. - Ki kell szabadítanunk a többieket. Egyszerűen muszáj. Kenjok hevesen bólogatott. Könnyei felszáradtak, arcán a bosszúvágy látszott. - És akkor még azt is megbánják, hogy megszülettek..! | |
| Flémó (80958) 14.04.13 12:33:46 | ||
|
Mondjatok róla véleményt! | |
| Tündi825 (79051) 14.04.13 20:22:18 | ||
|
Flémó nagyon jó a sztori, folytasd!!!:) Izgalmas, fordulatos, pedig még csak alig pár része van itt:) Így tovább!!!! | |
| Flémó (80958) 14.04.14 14:10:43 | ||
|
Köszi. Hamarosan jön a negyedik. | |
| syanlokte (75060) 14.04.14 15:53:22 | ||
|
Sziasztok!
Írtam egy lovas regényt, és érdekel, hogy betegyem e ide :) Tartalom: Lisa mindig szeretett volna egy nyári lovastáborba menni, ugyanis imádta a lovakat. Minden születésnapjára azt kérte a szüleitől, ám nem tudták neki megadni ezt a lehetőséget, mivel szegények voltak. Azonban Lisa egyszer átmegy az egyik barátnőjéhez, és a lovukon megpróbál lovagolni, és nagyon jól megy neki, így Olivia, a barátnője kitalálja, hogy szerveznek tábort, és Lisának ingyenes lenne, mert tudja, hogy milyen anyagi gondokkal küszködnek a szülei, ellenben velük. Amikor sikerült megvalósítani a lovastábort, Lisa annyira megszeret egy angol telivért, hogy minden nap, még tábor után is jár Oliviáékhoz. A telivér paci is megszereti a lányt. Egy szerdai délután együtt kimentek terepre de egy farkaskutya megijesztette Bárót, a lovat. Lisa leesik, Báró pedig felakad egy ágban, és súlyos sérüléseket szenvednek.. Vajon átvészeli a lány és a ló? Vagy talál nem?! Tarts Lisával!:) | |
| zsófics (75588) 14.04.14 18:10:55 | ||
|
Ez szuper syanlokte!
Flémó, várom a folytatást!!!! | |
| Tündi825 (79051) 14.04.14 19:20:08 | ||
|
syanlokte Nagyon izgalmas!!!;) Mindenképp tedd be!!!:) | |
| syanlokte (75060) 14.04.17 10:19:22 | ||
|
Zsófics, Tündi825 köszönöm nektek :) Szerintem még ma beteszem, ha lesz egy kis időm:) és persze a borítót is.
Cím: Valeur-Érték | |
| syanlokte (75060) 14.04.17 11:06:27 | ||
|
1. fejezet A kezdetek kezdete Sziasztok. Lisa Clark vagyok.14 éves. Nem származok valami hű de gazdag családból. Barna a hajam, és a szemem. Mind ez, amit elmondhatok magamról.. még... -Lisa , gyere le, reggelizni kell...-kiáltott anya a szobámba. -De anya, nem vagyok most éhes!-válaszoltam. -Akkor öltözz fel! Anya nem sokat vacilált. Ha nem, akkor nem. Én is ilyen vagyok, nem erőltetek semmit. Sóhajtottam egy jó nagyot, majd ásítottam. Rögtön elterelődtek a gondolataim..Ugyanis egy lovas poszterre néztem.. -Úristen! Olyan jó lenne egyszer elmenni lovagolni, vagy, esetleg, ha Isten is úgy akarja, lovastáborba.-gondoltam magamban. -Lisa, készen vagy?- Ordított megint anya, mert ő a konyhában volt. -Ööö... Mindjárt. Már a zoknimat veszem. Persze ez félig sem volt igaz. Rögtön lekaptam magamról a pizsit, és belebújtam egy rövidnadrágba, és egy ujjatlan felsőbe. Nem nagyon érdekelt, hogy 15 fok van kint, én nem vagyok fázós. Lekaptam a ruhaszárítóról a zoknimat, és lassan húztam fel. Felpattantam az ágyamról, kinyitottam az ajtót. -Veszélyes vagy, Lisa-szokta mondogatni apa, így, hogy ne legyen kifogása, szétnéztem, és úgy futottam a folyosón egészen a fürdőig. A fürdőszobába beérve nyúltam a fésűhöz, és amint hozzáértem... -Ó, hogy a ... Bendzsi, te voltál az? -kiáltottam a tesómnak. Fuu tényleg, ma április 1.-e van. És elfelejtettem.. Amúgy a fésű be volt kenve ragasztóval. -Nem én kentem be a fésűt pillanatragasztóval.-válaszolt -Ha nem, akkor honnan tudod hogy a fésűvel van bajom, hogy ragasztó van rajta, ráadásul pillanatragasztó!? -Én nem is mondtam ilyet!-szólt gúnyosan. -Aha. Persze-nevettem-na akkor gyere ide, és segíts leszedni a kezemről. A kis hülye tényleg odajött, de csakis jó szándékból. Illetve. Nekem nem az volt a szándékom, hogy segítsen leszedni a fésűt, hanem... Rögtön megfogtam anyám parfümét, és amikor Beni odaért a fürdőbe, akkor befújtam női parfümmel. Aznap az összes lány körülötte volt, hogy milyen parfüm ez. De ugyanakkor undorodtak tőle, és azt hitték, hogy ... tényleg direkt ő fújta be magát. De engem meg se próbált beköpni, mert egyszer így is majdnem eltörtem a kezét. Szeretem, meg minden, de valamikor idegesítő. Majd még folytatom az 1. fejezetet, csak mennem kell.:( De addig írjatok, hogy milyen lett, kérek építő kritikákat is ;) | |
| kisadél (85771) 14.04.17 18:19:34 | ||
|
Syanlokte, nagyon, nagyon jó lett:) Várom a folytatást! | |
| Tündi825 (79051) 14.04.17 18:59:48 | ||
|
Syanlokte: nagyon jó, várjuk a folytatást!!:) | |
| zsófics (75588) 14.04.17 19:54:34 | ||
|
Szuper syan, várom a folytatást!!! | |
| Danubius (76353) 14.04.19 11:22:10 | ||
|
Sziasztok!
Egy kérdésem lenne, főleg azokhoz, akik rendszeresen írnak és tudnának véleményt mondani az irományomról. :) Nem szeretném ide betenni, mert nem publikus egyelőre annyira a sztori és nem tudom, hogy milyen időközönként lenne új rész, ezért... Ha lenne valaki akinek elküldhetném az eddig meglévő részét és véleményezné, az írjon! :) | |
(aktuális oldal: [ 292 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [289] [290] [291] [292] [293] [294] [295] [296] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
